A szokásos hirdetések után Éliás Ádám, a Társadalmi Koalíció az Emberközpontú Politikáért egyesület elnöke mondta el gondolatait a Krisztus-követô civilizáció esélyeirôl. Elôször a kultusz, a kultúra és a civilizáció fogalmának és összefüggéseinek különféle értelmezéseit és ezek történelmi változásait foglalta össze. A mai, nyugati, ún. keresztény civilizációnak semmivel sincs több köze Krisztushoz, mint a hajdani azték civilizációnak, amely szervezettségben és kényelemben vetekedett a maival, ám kultuszának emberáldozati rítusai még a fehér hódítókat is elborzasztották. A gyôztesnek tartott európai civilizáció emberáldozatai ugyanis nem kevésbé rettenetesek, csak térben és idôben elfedik önmaguk elôl a rendszer nyertesei. A mi civilizációnk minden részletében önmaga pusztulását készíti elô, mert szembe került azzal a keresztény kultusszal és kultúrával, amely eredetileg útnak indította.
Az újkori európai történet kritikus pontjához érkezett, mert a racionalizmus 17.-18. századi térhódítása nyomán a teológusok is a materialista természettudományokkal akartak versengeni, a racionalizmus mérlegén akartak üdvözülni, s ezért fokozatosan kilúgozták a kereszténység eredeti, a mindennapi emberi életre vonatkozó tanítását, merô szimbolizmusba menekültek a bibliai történetek és tanítások értelmezésében. Ezzel nemcsak Isten létét tették kérdésessé (Isten halála teológia), hanem aláásták Jézus tanításának tekintélyét is. Manapság, amikor az erkölcsi rend gyakorlatilag felbomlott, és a szociális kérdés egyre sürgetôbb, bizonytalanná vált, hogy komolyan lehet-e még venni az evangéliumok tanítását. Egyre kevesebben hisznek ebben, a vallás liturgiává silányult, a közfelfogás szerint templom és valóság között szakadék tátong, a valóságot szakszerûen és ésszerûen kell kezelni, a vallás pedig valami egészen más. Civilizációnk szembe került az ôt létrehozó kultusszal, megsemmisíti azt, saját halálos logikája szerint halad a pusztulás felé. E halálos logika magja az, hogy a pénz minden más emberi léptékû erôforrásnál (harag, düh, agresszió, bosszúvágy) ezerszer hatékonyabban mûködteti a káros, rossz, ártalmas, gonosz szándékokat, a pénz támogatása nélkül a leggonoszabb cél és szándék is semmivé lenne. A jó célok és kezdeményezések pedig csak áldozatvállalások erejében maradnak fönn.
Krisztus evangéliumának igenis van mondanivalója hétköznapi életünkrôl, a pénz és a gazdaság mûködésérôl, ezért ne válasszuk el azt a valóságtól, és ne akarjuk szimbolikusan értelmezni.
Éliás Ádám elsôként a Miatyánk szövegének egyik mondatát (Mt 6,11: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma) értelmezte. A kenyér szó jelentése mai életünkben: a gazdasági és pénzügyi rendszer egésze. Ezért a ma szócska számunkra azt jelenti, hogy gazdasági és pénzügyi rendszerünkben nincs helye sem idôbeli sem mennyiségi végtelenségnek, az egészséges gazdasági mûködésben nem lehetnek örökérvényû elvek. Ezek csak az idôbeli változás alá vetve funkcionálhatnak, nem úgy, ahogyan ezt ma ismerjük, amikor a pénz fönnmaradásának és gyarapításának elve örökkévalóságot céloz meg, s ez alá veti az emberi élet szükségleteit, például: a lakásépítésekre fölvett kölcsönök átalakítása piaci kamatozásúvá sok családot hozott lehetetlen helyzetbe. A kenyér mindennapi jelzôje arra utal, hogy az életszükségletekhez hasonlóan a gazdaságnak is periodikusan kell mûködnie, ha ettôl eltérô módon, idôbeli korlátok nélkül mûködtetjük, akkor az állatokat és az embereket a gépek sorsára kárhoztatjuk, s ebbe minden élôkény belepusztul. Végül, a kenyér a valós szükségleteket jelenti, nem a fölösleges, pazarló életvitel igényeit.
Ádám ezután három olyan történetet elemzett, amelyek mind a négy evangéliumban szerepelnek, és a gazdaságra vonatkozó fontos eligazításokat tartalmaznak. A templom megtisztításának története (Mt 21,12-17; Mk 11,15-18; Lk 19,45-49; Jn 2,13-18) az egyetlen eset, amelyben Jézus fizikai erôt alkalmazott tanítása alátámasztására, ezért ennek mondanivalója különösen fontos. A templomot tisztítja meg, de másutt azt tanítja, hogy az egyetlen igaz istentiszteleti 'hely' az emberi lélek, ezért ez a történet az emberrôl is szól. Figyelemreméltó, hogy Jézus nem csak a kereskedôket, hanem a vásárlókat is kiûzi, tehát egy rossz rendszer fenntartóihoz és haszonélvezôihez hasonlóan ítéli meg a rossz rendszer tétlen eltûrôit. Nemcsak feldönti a pénzváltók asztalait, hanem leönti a pénzüket a földre, a templom területén. Ez utóbbi mozzanatot kevés fordítás hozza helyesen. Ezzel a helyére teszi a pénzmûködést, az anyagi szükségletek elôteremtésének szintjére, itt a pénz szolgálhatja a templomot (az embert) is, de nem az oltárt jelképezô asztalon, nem a szellemi értékek helyén és helyett. Végül nem véletlen, hogy a fôpapok ezután kezdtek el tanakodni, hogyan veszítsék el, hiszen Jézus a pénzhatalmi rendszer logikáját törte meg ezzel a tettével.
A kenyérszaporítás története (Mt 14,13-21; Mk 6,31-44; Lk 9,10-17; Jn 6,1-13) még közelebbrôl kapcsolódik a gazdaság témaköréhez. A kenyér a gazdaság jelképe, ezért ez a történet arról szól, hogy miként hoz létre Jézus rendeltetésszerûen mûködô, egészséges gazdaságot, hogyan viszi bele saját lelkét, szellemi irányítását a közgazdaságba. Az elsô mozzanat az ingyenesség. Jézus megszánta a sokaságot, ingyen etette ôket. Ezzel elôször is azt fejezte ki, hogy ami az emberi életben igazán fontos, az nem kerül pénzbe. A föld erôforrásait ingyen kapjuk, és ezek értékét nem lehet pénzben kifejezni. De nem egyenként, hanem együtt, közösségként kapjuk, ezért egyenlôtlen elosztásuk tarthatatlan, a gazdaság mûködtetése nem lehet egyéni ügy. Másodszor azt kell észrevennünk, hogy a sokaság Jézus tanítását akarta hallani, ezért ment utána, csak mellékesen kapott enni. Ez a gazdaság mûködtetésének is a helyes módja, amikor a gazdaság nem a szellemi értékek szolgálatában áll, hanem céllá válik, elpusztítja az emberi életet. A harmadik érdekes mozzanat a tanítványok és Jézus eltérô szemléletmódja a kenyérproblémával, a gazdasággal kapcsolatban. A tanítványok pénzt számolnak, és tôkehiányra hivatkozva lehetetlennek ítélik a feladatot. Jézus szerint a gazdaság mûködése nem függ a pénztôl, a tôke behívása helyett arra bíztatja a tanítványokat, hogy ôk adjanak enni a népnek. A sokaság 50-es 100-as csoportokra osztásával Jézus meghatározta a jól mûködô közösségi gazdaság léptékét. "Mindnyájan ettek és jóllaktak", ez a mondat az egészséges gazdaság további jellemzôit tartalmazza. A mindnyájan azt jelenti, hogy nem lehet egészségesnek nevezni azt a gazdasági rendet, amelyben akár csak egyetlen éhezô ember is akad. Az ettek ismét a valós szükségletekre utal, egészséges gazdaságban nincs helye fölösleges kacatok termelésének. A jóllaktak pedig azt a ritka eredményességet jelenti, amelyet a mai világban két szélsôség váltott fel: a gazdagok csömöre és a nincstelenek nyomora. Külön érdekessége a történetnek a maradékok kezelése. A 12 kosár a teljesség, a bôség jelképe, az egészséges gazdaság tehát a bôség gazdasága. Ugyanakkor Jézus utasítása egyértelmû, össze kell szedni a maradékot, hogy kárba ne vesszen. Az ingyenes ajándékot nem pazarolhatjuk, az egészséges gazdaság takarékos gazdaság.
A betániai megkenetés története (Mt 26,6-13; Mk 14,3-9; Jn 12,1-8) a szociális kérdés eltérô szemléletû megközelítéseit tárja elénk. Jézus az embert nézi, ez esetben saját magát, akivel jót tesz a kenetet ráöntô asszony. A tanítványok a pénzhatalmi világrendszer szociálpolitikáját jelenítik meg, pénzzé kell tenni azt, amivel jót tehetnénk, és szociális segélyként kell kiutalni az árát, miközben tolvajok zsebébe kerül egy része.
Ezután - idô hiányában - igen röviden, néhány javaslatot ismertetett Éliás Ádám, amelyekkel konkrétan bevihetô a gazdaságba a jézusi tanítás, majd a kérdésekre, hozzászólásokra válaszolt. Érdeklôdôknek szívesen kölcsönzi hosszabb tanulmányait is ebben a témakörben. D.J.