Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elõadásom címe: Immanens etika zöld körettel.
Ez kifejtve annyit jelent, hogy néhány percben ismertetni szeretnék
egy 1984-ben készült "Immanens etika" címû erkölcstani alapvetést, majd
néhány másodpercben szólnék ezen etikának az ökológiai vonatkozásairól.
Ez lesz az a bizonyos zöld köret. Vágjunk bele!
Immanens etika ebben a szövegösszefüggésben annyit jelent, hogy egy
nagyon kevés axiómára épülõ erkölcstani megalapozást vázolnék, mely annyira
leszûkített, egyszerû, hogy immanens ismeretet is alig igényel. Két axiómáról
van ugyanis szó: Az elsõ axióma: Szükség van etikára, és ezt gondolkodással,
szellemi erõfeszítéssel próbáljuk megkeresni. Ebben persze lehet kételkedni,
de akik ezt teszik, azok többnyire nem is tudnak errõl, másrészt pedig
ebben a teremben nincsenek jelen, tehát továbblépek. Második axióma: A lét
jobb, mint a nemlét. Azt hiszem, ezt sem kell nagyon bizonygatnom. Igazában
nem tudjuk a struktúrátlan, üres semmit pozitív, vonzó, etikailag meghatározó
eszmeként megélni. Ha már valami van, akkor legalább azt a pozitívumot a
számlájára írhatjuk, hogy a létben levés nélkülözhetetlen tulajdonságaival bír.
Éppen ezt a dolgot szeretném alaposabban körüljárni: Mit is kell, hogy
jelentsen ez a létben levés. Ennek érdekében vizsgáljuk meg fenomenológiailag
az evolúció jelenségét.
Az evolúció a legkiterjedtebb jelenség, amely gyakorlatilag körülvesz
bennünket, s amelynek magunk is részei vagyunk. Az egész élõvilág folyamata
térben és idõben, amelyhez az élettelen testek adják a támasztékot, keret-
feltételeket, s így maguk is a rendszer részei. Egyáltalán, mely objektumokra
húzhatjuk rá az evolúció szót, mi a legáltalánosabb megfogalmazása annak,
hogy valami evolvál, evolúcióra képes? Közismert, hogy élõlényekre, fajokra
szokták alkalmazni az evolúció kifejezést, de például van-e értelme annak,
amikor a biológusok szervek evolúciójáról beszélnek. Igen, van, ha a
elfogadjuk az alábbi formulát: Menthetetlenül evolvál az, ami jelentõs
mértékben részokozója annak, hogy késõbb több, hozzá hasonló objektum
létezzék. Megismétlem... Szaporodásszerû definíció...
tyúk-tojás, szárny evolúció. Az evolúció törvényei
1.) a megmaradók megmaradásának elve (az evolúció jó)
2.) a megmaradóbbak megmaradásának elve (strugle for life, fitness)
3.) a fitness növekedésének elve
hidak evolúciója... genetikai és szellemi közeg... szellemi evolúció, ebben
is benne vagyunk. Rossz ötletek kiirtása.
Etika... Céletika. Legyen célom az a cél, mely leginkább biztosítja, hogy
késõbb is legyenek olyan lények, melyeknek ez a céljuk! Fából vaskarika?
Nem, csak implicit megfogalmazás. Magyarul, legyen célom a legmegmaradóbb
cél, legyen etikai célom a legmagasabb fitnessû cél. Miért? Mert az evolúció
a vesszõparipám? Mert az evolúció jó? Azért, mert úgyis ez lesz! Vonat.
Stabil, megmaradó cél - stabil magatartás, stabil emberek.
Erõszak - szeretet. A Föld megõrzése. Igazmondás, hit, család, tanítás,
közösség. Továbbadni a továbbadás technikáját.

És most, reklám! Mindennapi életének átgondolásához használjon immanens
etikát! Tájékoztatást nyújt minden élethelyzetben. Alkalmazhatják azok is,
akik a transzcendens érvelésre allergiásak. Etikánk kulcsszavai: evolúció
és megmaradás. Ezért ökoetikának kifejezetten ajánlott. Az ökofilozófiai
kutatások kiváló terméke. Keresse Ön is a legmagasabb fitnessû célt, de
ne a boltokban. Ez volt a reklám.

A reklám után talán van még néhány percem, hogy e szárazra sikeredett etikai
gondolatsort zöld körettel lássam el. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy
a Föld egyetlen értelmes fajának, az emberiségnek megmaradási kilátásai
az utóbbi száz évben jelentõsen csökkentek. Ennek oka nem a feltételek
romlásában, vagy a versenytársak erõsödésében van. Az emberfaj egyetlen
lehetséges és tényleges ellensége önmaga. Két nagyobb területen is megtépázta
a saját életlehetõségeit. A) Erõszak (atomfegyver, Észak-Dél ellentét)
B) Környezet (lokális: ott csináljuk a legnagyobb zajt, füstöt, ahol vagyunk,
globális: végtelen szemétládának nézzük a véges Földet, és általában véve
olyan szervezetlenül élünk és szaporodunk, mint egy baktériumtenyészet,
jóllehet saját belsõ szervezettségünk ehhez képest példamutatóan magasrendû.)
Mit kellene tennünk az ökológia területén, hogy etikánk megmaradási
kritériumát beteljesítsük. Négy jó perspektíva fogalmazódott meg bennem:
1) Megõrizni a Föld jelen állapotát, és megpróbálni életben maradni.
2) Konstruktív szimbiózisban élni minden élõlénnyel, hagyni õket terjeszkedni
a saját érdekeink miatt is. Ma ugyanis az emberiségnek már nem kunszt
újabb és újabb élettereket megszerezni az állatoktól; az a valami, ha még
idõben felismerjük, hogy egy mértéktartóbb osztozkodás nekünk is
kedvezõbb, mielõtt még sok faj visszavonhatatlanul elvész számunkra.
3) Javítani a teljes bioszféra fitnessét, stabilabbá tenni a Földet,
otthonunkat
4) Gaia szervezõ elvévé, "idegrendszerévé" válni.
Ezek közül hangosan csak a másodikat merném ajánlani, mert a két utolsó
feladathoz még nagyon buta gyerekek vagyunk, ha megpróbálnánk javítani
a Földön, könnyen globális Ausztráliává válhatnánk.
Mit tegyünk tehát a magunkkal és élõlénytársainkkal szükségesen kialakítandó
konstruktív szimbiózis érdekében? Válaszom: gyomlálni, gyomlálni, gyomlálni:
a fejünkbõl azokat az ötleteket, hajlamokat, amelyek a dõzsölve pusztulás
felé sodornak minket. Minden esetben az energiahatékonyabb és ökológikusabb
megoldást választani. Lemondani az autóról, a hatékonyabb tömegközlekedés
és bicikli javára, kímélõ vegyszerekkel és csak higéniaszintig mosni,
kézzel gyomlálni és automatával szabályozni a fûtést; Kevesebb gépezetet
és egyszerûbb élelmiszereket vásárolni. Kerülni a pazarlást a meleg vízzel,
csomagolóanyagokkal, aszfalt- és betonfelületekkel. Felszólítani az
illetékeseket teendõikre. S mindezeket azonfelül tanítani, tanítani, tanítani.
Meddig?
Jó kérdés. Ha van egy kis szerencsénk, akkor sokáig.
Köszönöm szíves figyelmüket.