Érdeklõdõ és bizakodó várakozás elõzte meg Zaja Péter és Anikó április eleji ökocsoportbéli elõ-adását. Nagyon vártuk már a természet éledését, de a szép számban összegyûlt hallgatóság izgatott és éber lélekkel figyelte Anikóék beszámolóját is, amely az egyéni és közösségi megújulás visnyeszéplaki példájáról szólt.
Az elõzmények: A 80-as évek második felében néhány egyetemistában megérett az elhatározás, hogy sok beszéd és pótcselekvések helyett határozottan szakít addigi városi életkörülményeivel, és egy, valószínûleg nagyobb hatóerejû, példamutató vidéki életmódot választ. A fiatalok úgy érez-ték, nem volt gyerekkoruk, rengeteg fölösleges elméleti információval tömték tele õket, miközben sok, az élethez szükséges, lényeges dolgot nem tanítottak meg neki. 1990-ben egy éven keresztül hetente egyszer összejöttek, hogy megbeszéljék az elvi-gyakorlati alapokat és feltételeket, melyek az életformaváltáshoz szükségesek. Leendõ otthonuk kiválasztásánál döntõ szemponttá vált, hogy elhagyott település legyen, mert azok általában a legszebb helyek. Így találtak a szeres-szõlõhegyes, zselici Visnyeszéplakra. Egy évig lejárogattak oda, majd elõször Péter, és Nándor születése után Anikó is végleg leköltözött a vályogházba. Kezdetben két és fél család élt ott, ma 80-85 fõ, akikbõl 28 a tíz év alatti gyerek.
Az elenyészõ számú õslakossal nehéz megértetniük magukat, de van azért közöttük olyan is, akihez baráti szálak fûzik õket, sõt, akad visszaköltözõ is. A városelhagyók közt jó a kapcsolat, mert zö-mében fölkészült barátok települtek le a faluban. A közösség nagyon fontos mindannyiuk számára, mert egyedül, a természet viszontagságainak kitéve, nem lehet élni. A család egysége és épsége ugyanilyen jelentõséggel bír. Alapelvnek tekintik tevékenységeik során a népi hagyományok, szokások õrzését, a tágabb értelemben vett kézmûves munkákat: sajtmûvesség, fafaragás, ková-csolás, szövés, varrás. Egyéb foglalkozások, melyeknek termékeit kicserélik egymással, illetve a fölösleget pénzért eladják: tej és tejtermék elõállítás, méhészkedés, aszalás, gyógytea és fûszerek termesztése. A minta a régi magyar falu. Egy kérdés kapcsán, t.i. mi az, hogy régi, megtudtuk, hogy õk is válogatva igyekeznek követni az elmúlt korok életformáját, hiszen áramot használnak, rádió-juk, magnójuk, videójuk, elektromos fûrészük, közös traktoruk és falugondnoki terepjárójuk van. A természet éltetõ elemeit aszalóval, naphõgyûjtõvel, búvárszivattyúval hasznosítják, és a kútvíz nitráttartalmát is ellenõrzik. (néhány vegyész is van közöttük) Többek aggódó kérdésére, hogy mibõl élnek, azt a választ kaptuk, abból élnek, hogy nem költenek. Azt a keveset, amit meg kell venni, abból a pénzbõl fizetik, amit termékeikért kapnak. Péterék például gyógynövényeket szed-nek és termelnek, gyümölcsöt aszalnak, amiket állandó vevõiknek Kaposvárra visznek. Általában azt termelik, olyan tevékenységeket igyekeznek végezni, ami odavaló. Ezen a vidéken a gyü-mölcstermesztés volt honos, ezt bizonyítja a még fellelhetõ 15 szõlõfajta, és a negyvennél is több almafajta, melyek génállományának megõrzésére tervek is születtek már. A zöldséget és gabonát mindenki a saját 5-7 hektáros földjén termeli meg. Az aratás egy ideig marokszedéssel folyt, de mivel így sosem sikerült idõben elvégezni, ma már inkább odacsalogatják a közeli termelõszövet-kezet aratógépét. Elvük az, hogy önellátásra kell törekedni, mind családi- közösségi, mind országos szinten, mert nem jó, ha köldökzsinóron függünk, amit bármikor elvághatnak. Nekik például az élelem megterem, a tûzifát behordják az erdejükbõl, a ruhát pedig használtan megveszik, bár az az álmuk, hogy egyszer azt is maguk készítsék.
Orvoshoz csak végsõ esetben fordulnak. Már megszületett az elsõ igazi visnyeszéplaki baba is. Amikor egyszer ott jártam, az egyik háromgyerekes fiatalasszony kifejtette, hogy ha az anya természetközeli életet él, akkor egyrészt õ maga fizikailag megerõsödik a kemény munkától, más-részt a gyerek sem nõl túl nagyra, mint a mai, mesterségesen túlfejlesztett magzatok, így aztán a szülés sem okoz általában olyan nagy gondot az anyának. Arra a kérdésre, hogy milyen lelki táma-szuk van, Anikó megjegyezte, hogy ha az ember kikerül a természet lágy ölére, akkor Istenre ha-gyatkozik. Péter elmondta, hogy gyakran emlegetik egymás közt és a gyerekeknek, hogy õk földi paradicsomban élnek. Legtöbben római katolikus vallásúak, az egyházi ünnepeket hagyományo-san, és maguk alkotta új szokások szerint tartják meg. Fontosak a hosszabb elõkészületi idõszakok, az advent, a nagyböjt, majd a betlehemezés, farsangolás, passiójáték stb. Egymás névnapját mindig megülik. Ezek és a vasárnapi összejövetelek (melyekre néha átjön egy pap misét tartani) a közös dolgok megvitatásának alkalmai. Sürgõs esetben azonban tíz perc alatt öt embert biztosan össze lehet hívni. Téli estéken sakkoznak, ultiznak, egy héten egyszer videón levetítenek egy filmet. A gyerekek hivatalosan magántanulók, minden nap más családnál vannak, ahol az anya vállalja a fõzést, és idõnként a tanítást is. Anikó sokszor foglalkozik velük, azonkívül egy idõsebb tanító bácsi hetente kétszer jön ki hozzájuk, akinek természetben fizetnek. Miután a felnõttek javarésze diplomás, ezért hosszútávon az a céljuk, hogy õk maguk adhassák át tudásukat gyerekeiknek egy saját iskolában. Ami igazán fontos, azt a személyes példából tanulják meg a csemeték. A nagyszü-lõkkel való kapcsolattartás kérdésénél Anikó elmondta, hogy bármikor készek magukhoz fogadni szüleiket, de az õ rosszallásuk miatt nem válnak meg életformájuktól. A múlt van a jövõért, és nem fordítva, a generációk dolgát a Jóisten majd megoldja. A bányaiakkal nincs kapcsolatuk, az Élõfalu hírlevélen keresztül más közösségekrõl többet tudnak. Egyikünk megjegyezte, hogy a visnyeszéplakiak feladata lehetne, hogy a csírájában meglévõ hasonló közösségeket felkarolja. Már csak én teszem hozzá, hogy ehhez persze sokkal több idõre, energiára, pénzre lenne szüksége Péterék közösségének, hiszen - ahogy Anikó mondta - a természet vezeti az embert, hogy mikor mit csináljon, illetve ugyanez Péter szájából úgy hangzott, hogy addig volt napirendje, amíg falu-gondnok volt, azóta az évszakok szabnak meg mindent. Sok év telik el, amíg az ember megtalálja a középutat az agyondolgozás és a lustálkodás között. Kívánjuk nekik, hogy vágyaik teljesüljenek, és személyes példamutatásuk megteremhesse gyümölcsét.
Kéry Magdolna