A december 6-i Bokor Öko Csoport szokásos havi összejövetelén Csapody Tamás jogász-szociológus, A jugoszláviai háború elleni tiltakozások Magyarországon címmel tartott elõ-adást. Vélhetõen a Mikulás esti elfoglaltságok és nem a témának szóló érdektelenség miatt él-vezték a megszokottnál sokkal kevesebben a Farkas István és a Dõry házaspár által felkínált földi jókat.

A nyolc pontba foglalt elõadás nagyobbik részét a balkáni háború különbözõ szempontból történõ (biztonsági, katonai, jogi, politikai, környezetvédelmi) és különbözõ földrajzi egysé-gekre gyakorolt hatásának (globális, európai, regionális és magyar) elemzése tette ki. Az elõ-adó többek között hangsúlyozta, hogy a szokásos megnevezéstõl eltérõen (balkáni konfliktus, válság, beavatkozás, misszió stb.) minden (katonai, jogi) vonatkozásban valóságos háború dúlt (szerbek és albánok valamint a NATO és Jugoszlávia között), amiben Magyarország is közvetetten és közvetlenül egyaránt részt vett. Cs. T. érvek sorával cáfolta azt a közfelfogást, miszerint a NATO háborúja bármilyen szinten (globális, európai, regionális) növelte volna a biztonságot. (Ennek ellenkezõje mellett érvelt.) A háborút alacsony kockázatú hadgyakorlat-nak nevezte, amelynek elsõdleges célja nem a koszovói népirtás megakadályozása volt. Azzal ugyanis, hogy a NATO egész Jugoszlávia területét, kizárólag nagy magasságból bombázta, továbbá, hogy a Koszovón kívüli jugoszláv területeket sokkal több pusztítás érte mint a nép-irtás színhelyét, ezáltal a NATO katonailag nem, csak propaganda szempontjából tett meg mindent a koszovói albánokért. A NATO kizárólag akkor tudott tenni a humanitárius kataszt-rófa ellen, amikor az már bekövetkezett, tovább terjedt, és amikor Milosevics engedélyt adott az idegen csapatok bevonulására. Az elõadó késõbb kérdésekre válaszolva sem tudta azonban megnevezni a háború valódi okát. Véleménye szerint csak az tûnik biztosnak, hogy számos ok vezetett a NATO háborújához. Ezek között említette a NATO presztízsét és 50 éves fennállá-sát, a globális piacnak ellenálló Jugoszlávia megtörését, az újjáépítés várható nyugati haszna-it, a katonai lobbi érdekeit, továbbá annak demonstrálását, hogy egyetlen egy szuperhatalom van (az USA és nem a NATO). A háború egyben a nemzetközi jog átírásának és a nemzetközi szervezetrendszerek megváltoztatásának és a meglévõ hatalmi helyzethez való - nem sikerte-len - hozzáigazításának kísérlete is volt egyben. A NATO ennek nyomán új doktrínát fogadott el, miszerint tagjainak védelmén túl a jövõben akkor is alkalmazhat katonai erõt, ha - köze-lebbrõl meg nem határozott - érdekeit veszélyeztetni látja.

Az elõadó a magyarországi háború ellenes tiltakozásokat hét csoportba osztotta. A civil szer-vezetek között említette a legjelentõsebb Balkán Békéjéért Mozgalmat, az egyházi szerveze-tek között pedig az Igen mozgalmat és a Bokor közösséget. A pártok (pl. Munkáspárt, MSZMP, Humanista Párt, Zöld Alternatíva) és a szakszervezetek (pl. vasasokat és közgyûj-temények dolgozóit tömörítõ szakszervezetek) alkotnak egy-egy újabb kategóriát. A valami-lyen szempontból érintettek (albánok, szerbek, kínaiak, iraki ellenzékiek) és a "közvetett" til-takozók (pl. HEL, Nyilvánosság Klub, Veled vagyunk Vajdaság, Magyar Pax Romána Fó-rum) és az egyéb (Fehér Szalag kezdeményezés) tiltakozások zárják a felsorolást.

(A balkáni háborúról részletesebben lásd az elõadónak a Fundamentum c. folyóirat ez évi né-gyes számában megjelenõ írását.)