A januári ökocsoporton Drábik János elõadását hallhattuk, aki a gazdasági rendszer rákfenéjének, a szegénység okának a kamatot tartja. A mai pénzrendszer egy felfújt léggömb, ami bármikor, akár még ebben az évben kipukkadhat. Ezt a vélemé-nyét arra alapozza, hogy hosszabb távon nem lehetséges, hogy tízszer annyit "érõ" értékpapír legyen forgalomban, mint amennyi az e mögött lévõ termék értéke. Ha a látszólagos tõzsdei pénzmozgást nézzük, akkor ennek többszöröse a különbség. A termék, a szolgáltatás értéket hordoz, a pénz nem, az csak jel. Ha a pénzmennyiség háromszor olyan gyorsan nõ, mint a reálgazdaság, akkor egy buborékgazdaság jön létre, amelyik önálló életet él, de amelyik elõbb-utóbb ki is pukkad. Mindezt a kamatrendszer okozza. A bank által követelt kamatot a következõ évben a reálgazdaságnak ki kell termelni vagy csõdbe jut. Ehhez a többlettermeléshez ugyancsak hitelt vesz fel a cég, amelynek kamatát megintcsak többlettermeléssel kénytelen vissza-fizetni vagy tönkremegy. Így egy gyorsuló ördögi körben találjuk magunkat, amelynek vesztesei számosan vannak: a túlfo-gyasztás miatt a környezet (amelyik mellesleg mindnyájunk létfeltétele), a kevésbé fejlett országok lakosai és végsõ soron mindenki, aki nem tagja a pénzoligarchiának, de a munkája nagy részével folyamatosan nekik adózik.

Ma az igazi hatalom nem politikai, katonai, fiskális vagy médiahatalom, hanem monetáris, amely felett nem gyakorol legi-tim ellenõrzést sem a parlament, sem a kormány. Intézményi eszköze a nemzeti bank, amelyik pénzt hamisít, mert a tízszeresét kölcsönzi ki annak, amennyije van, és erre kamatot szed. A pénzoligarchia, ez a szervezett magánhatalom azonban megtanulta, hogy csak 30%-ot lehet elvonni a reálgazdaságból, mert ennél több már nyugtalanságot okoz a társadalomban. Célja ellentétes a politikai demokráciával, ezért érdeke a parlament létszámának csökkentése. (Kevesebb embert könnyebb irányítani.) A hozzánemértõk fejében pedig célszerû ködöt és zûrzavart kelteni.

Nem hiába tiltja a Biblia 52 helyen is a kamatot. A Német Püspöki Kar pedig 400 oldalas beadvánnyal fordult a II. Vatikáni Zsinathoz, amelyben a kamat keresztényellenes hatásáról írt, de nem vitatták meg. A kamat és a pénzoligarchia babiloni talál-mány. Nem zsidó ügy, a Fuggerek sem zsidók voltak, a mai bankárok nagy többsége szintén nem zsidó. Inkább a szabadkõ-mûvesekhez van közük.

Az elmagánosított pénzkibocsátást, a nemzeti bankokat vissza kell helyezni a legitim, demokratikusan felügyelt államha-talom alá, különben a pénzügyi manipulációk szabják meg, hogy mennyi adót kell fizetnünk, és ennek nagy része mindig újabb és újabb kamattörlesztésekre megy el, bármiféle haszon nélkül.

Drábik János megoldásában, a "közpénzrendszerben", az állam csak annyi pénzt bocsát ki, amennyi a megtermelt értékek cseréjéhez szükséges, a társadalom éves nyereségébõl pedig a közszolgáltatásokat (iskola, kórház) finanszírozza. Ha ennél több közszolgáltatásra van szükség, csak akkor vet ki az állampolgárokra adót. Az USA-ban például 1913-ig nem volt személyi jövedelemadó, egészen addig, amíg a pénzügyi oligarchia ezt ki nem kényszerítette. Ha ugyanis az államot sikerül eladósítani, akkor a végtelenségig fizetheti a kamatokat az adókból.