Czakó Gábor helyett Simonyi Gyula februárra tervezett "Erõszakmentesség és
környezetvédelem" c. elõadását hallottuk. Elõször az erõszakszervezetek
(elsõsorban a katonaság) által okozott környezetpusztítás gondatlanságból
elkövetett fajtáira hozott példákat, amelyekbõl kiderült, hogy az aknák, a
vegyi fegyverek és az atombombák puszta léte is megoldhatatlan feladatok elé
állítja a csúcstechnológiát fejlesztõ tudósokat, amikor a leszerelésükre
kerülne sor. A szándékos környezetpusztítás (erdõirtás, fölperzselt föld,
lombirtás, biológiai- és vegyifegyverek, neutronbomba) együtt jár a
hadviseléssel. Fordítva, a környezetpusztító életmód is biztosan erõszakos
összecsapásokhoz vezet a pazarlóan használt véges erõforrások birtoklásáért.

Mivel a háború nem zérus összegû, hanem negatív eredményû játszma, kérdés,
hogy kik és miért háborúznak? A háború a hadvezéreknek elõléptetést, a
politikusoknak hatalmuk megerõsítését, az iparosoknak és kereskedõknek többlet
bevételeket biztosít, ezért gerjesztik, ahol csak lehet. Miért ebben élik ki
magukat egyesek? Gyuszi a tõle megszokott könnyedséggel osztotta két fajra az
emberiséget, az építõ, szeretetben élõ, és ettõl boldog Ábelekre és a romboló,
pusztító, gyilkoló Káinokra. A Káin fajtájúakat mégsem szabad megölni, mert
ezzel továbbterjedne a bennük lakó erõszak. Ehelyett ki lehetne közösíteni a
társadalmakból, ha nem félnénk azoktól az erõszakszervezetektõl, amelyekkel
uralmukat fönntartják, és nem dõlnénk be azoknak az ellenségképeknek,
amelyekre hivatkozva, mint védelmezõink zsarnokoskodnak fölöttünk.

Az erõszak közvetlen formáin túl jelentõs környezetpusztítást okoz a világ
gazdag részén a túlzott fogyasztás, a szegények között a túlzott szaporodás.
Itt azonban tudnunk kell, hogy egy USA-ban született gyermek kb. 400-szor
akkora környezeti terhelést jelent a Földnek, mint egy afrikai. A jelenlegi
évi 100 millió körüli szaporulatnak a fele sikertelen abortusz után életben
maradt, fele nem kívánt de elfogadott gyermek. Ha csak a kívánt számú gyermek
születne, a föld népessége stabilizálódhatna, ezért a hagyományos vallási
meggyõzõdéseket és morális szabályozásokat ebbõl a szempontból is felül
kellene vizsgálni. Változtatni kellene a vallások szexualitást negatívan,
termékenységet pozitívan értékelõ beállítottságán, és a nem anyagi, nem
fogyasztói boldogság, a szellemi fejlõdés felé kellene törekedni.

A nemzetállamok kora a világháborúkkal lejárt, a mai világgazdasági kor a
Világbankon, a Valutaalapon és a nemzetközi kereskedelmen keresztül
erõszakoskodik és pusztítja a környezetet. Néhány évtized alatt sikerült
csõdbe vinnie a világot, ezért ha lesz jövõ század, akkor annak vezéreszméje
csak az ökológiai etika lehet. Ennek súlyponti tétele a magántulajdon tagadása
(személyes szükségleteit meghaladó mértékben senki sem birtokolhatja a föld
javait). Az ökológiai etika terjedésének eszközei: példaadás az osztozásra,
testvériségre, szellemi gazdagodásra; a (szenvedélybeteg) fogyasztói
társadalom elvonókúrás kezelése; a magántulajdon tagadásának prófétai
feladata. Ezekben nyilvánvaló a baráti társaságok, kisközösségek és mozgalmak
jelentõsége.

A hozzászólások több fontos kiegészítést adtak:

- a nõk iskolázása önmûködõen megoldja a túlzott szaporodás problémáját,
- ellenségképekre csak önmagukat és másokat nem ismerõ gyermeteg emberek
fogékonyak, ezért fontos lenne a lélektan oktatása,
- a közösségek szerepe a szellemi értékekre, az emberi kapcsolatokra épülõ
életstílus megkedveltetésében, divatba hozásában a legfontosabb,
- egy adott népesség fogyása is lehet öngerjesztõ folyamat (pl. magyarság),
- egyesek szerint transzcendens remény és erõforrás nélkül a remélt átfordulás
az ökológiai etikába elképzelhetetlen.