ISKOLÁNK RÖVID TÖRTÉNETE

1714-2000

A Dévai Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templomot és ferences kolostort 1719-ben kezdték el építeni, de már 1714-töl a ferences atyák tanítottak, oktattak Déván. A kolostor a kezdet kezdetétõl a szerzetesek mellett otthont adott a tanuló diákoknak is. A dévai ferencesek közel háromszáz éves iskolafenntartó erõfeszítéseit Schreiber István történelem kutató monográfiája alapján elevenítjük fel.

Elias Fruzik romai katolikus gondnok 1776 november 24-én keltezett, s a Hunyad vármegyéhez irt, jelenleg a dévai állami levéltárban található jelentésének egyik mellékelt kimutatásából tudjuk, hogy a dévai romai katolikus iskolát hivatalosan 1733-ban alapították Dezsin Anna 1.000 forintos adományával. Ugyancsak Elias Fruzik jelentéséből tudjuk, hogy az iskola keretében, egyrészt elemi iskolai képzésben részesítettek 36 tanulót Szalacsi Márk tanító irányítása alatt, másrészt egyházi személyzet előképzését is biztosították Damaschinus Fischer vezetésével.

Nataly Antal ofm romai Katolikus plébánosnak 1774-ben szintén a vármegyéhez intézett jelentéséből értesülünk arról, hogy a dévai római katolikus iskolában a latin nyelv és a hittan tanítása mellett bevezették a filozófia, teológiai polémia és erkölcstan tanítását is.

Hogy ebben a kezdeti időszakban menyire komolyan vették az oktatást, azt bizonyítja a hajdani stúdium ház könyvtára, mely a XVI-XVII század nagyon híres tankönyveit is tartalmazza. Az Isteni gondviselés csodája, hogy ez a könyvtár, ha részleteiben is de fent maradt a rendház gondozásában.

1868-ig a 38-as számú Magyar Királyi Tanügyi törvény megjelenéséig Déván, de az egész megye területén csak egyházi iskolák működtek.

Az I világháborút követõ impériumváltás után, az összes dévai állami iskolák átmentek a román állam tulajdonába, és román tannyelvû lett. A zûrzavaros idõben egyedül az Ferences Rendháznak sikerölt anyanyelvû iskoláit átmentenie, sõt azokat csodálatos módon felfejlesztenie. 1920.-as tanévbe 732 gyermek volt beiskolázva. A hõsies vállalkozás hiteles történetét hadd ismerjük meg az akkori házfõnök Dr. P. Albert Kasszián által 1920-ban irt beszámolóból. Úgy gondolom, hogy a hajdani igazgató gondolatai nagyon jól jönnek most a harmadik évezred elején, éppen ezért teljes terjedelmében leközöljük.
"A nagy lelkesedéssel megkezdett világháború (I. világháború) kínos katasztrófával végződött. Eredménye kézzelfogható volt, hisz minden irányban láttuk a dekadenciát. Vallás, erkölcs, nevelés, kultúra, közgazdaság, politika elvesztette idealizmusát. Jött a felbomlás, teljes züllés. Nem akarok e pár sornál a politikai és nemzetek szétbomlására gondolni, hanem csupán a vallásában, erkölcsében, érzésében, kultúrájában lezüllött embert nézem. Sajnálom vergődésében, s ezt szeretnők talpra állítani. A liberalizmussal telitett meg kell menteni. Hogy azonban ezt a nagy munkát megtehessük, oda kell állnunk a kiindulóhoz, az iskolákhoz.

Tagadhatatlan tény, hogy a nevelés terén óriási bajok vannak, bizonyítja az-az óriási esés, mely az ifjúságnál tapasztalható. A vallás- erkölcsi jellem kialakulása a legkomolyabb veszedelmek közé került. Nincs vallásos érzés, nincs alaposság. Természetes dolog, hogy így félemberek, fél cselekvések kerülnek ki a társadalomba. S ma társadalmat átformáló, az értékeket átértékelő viharzások ideién igen fontos, melyen az életbe, az elevenbe vágó kérdés: milyen az ifjúság s milyen lesz a jövő társadalmi képe, melynek alapvonásait a vezető elem, az intelligens pályák betöltői adják meg?

Ezen gondolattól indíttatva, a dévai róm. kath. egyházközség átérezve a reá háramló súlyos kötelezettséget, elhatározta, hogy a helybeli ifjúság vallás-erkölcsi neveléséről gondoskodni kíván.

Nemes büszkeséggel gondol 1714. óta működő franciskánus kath. iskolájára, melyből évszázados fejlődéssel, vallás és nemzetiségi különbség nélkül annyi jó érzésű, jellemes intelligens ember került ki. Elhatározása oda irányul, hogy meglevő elemi iskoláját kibővíti a csángótelepi kath. elemi iskolával, 5 osztályú kath. reáliskolával és női kereskedelmi szaktanfolyammal és intézeteiben megvalósítja a coedukatio rendszerét, hogy mindkét nembeli növendékek nevelése biztosíttassék.

Előterjesztését az erdélyi Főpásztorhoz juttatja, ki 1919. aug. 11-én 3286. sz. alatt létesíti az említett iskolákat. A R. K. T. józan gondolkodású resort főnöke elismerve a vallásos nevelés elvein alapuló intézetek jogosultságát, szükségességét megadja hozzájárulását azok működéséhez.

Így intézeteink 1919. szept. 24-én a franciskánusok vezetésével megkezdik nagy, kultur és vallás-erkölcsi munkálataikat.

Jól eső érzéssel látjuk, hogy a régi egyházi iskolák korszaka újraszületik. Nézzünk csak vissza a történelem látcsövén, s megtudjuk, hogy az egyházi iskoláktól félni nincs okunk. A tudománynak, vallási nevelésnek melegágyai a kolostori-egyházi iskolák voltak mindig s azok ma is. S aki igazán törődik önmagával, gyermekeivel, társadalommal, igazat fog adni nekünk.

Katolikus intézetek vagyunk, a kereszténység szent eszméitől átitatott gondolatok és érzésekkel. Embereket, öntudatos, jellemes, vallásos egyéneket akarunk nevelni, hangsúlyozva, hogy mindenkinek vallásos meggyőződését tiszteletben tartjuk.

S ha látjuk, hogy az erkölcsből csupán külső társadalmi illem lett; a tudományból egymásnak ellentmondó téves rendszerek örökös harca; a művészet eszmeszegénységben sorvad s csak szárnyaszegett, bizarr, disszonáns alakokat termel, mi akkor segíteni óhajtunk.

Új világot teremtett a világkatasztrófa új berendezésekkel, új alakulatokkal. Nekünk nevelőknek sem szabad hátramaradnunk, hanem a hitében és erkölcsében megromlott embert biztos alapokra kell állítanunk. S ha látjuk, hogy a vallásos elvek nélkül pusztulásnak indulunk, vissza kell helyezkednünk a dekalogus biztos talapzatára.

Ezen elvektől, gondolatoktól, érzésektől áthatva dolgozunk katolikus intézeteinkben s erős a hitem, hogy velünk tart mindenki, aki elfogulatlanul gondolkodik.

Hogy mi lett ennek a hõsies erõfeszítésnek a sorsa arról számol be Székely Lajos vezércikke, mely a "Déva és vidéke" címû hetilapban jelent meg 1923 július 14-én.
A dévai róm. kat. főreáliskola egyike volt azoknak a magyar iskoláknak, amelyek az impérium átvétele után, az állami magyar iskolák megszűntével, szükségszerűlég keletkeztek. A derék ferencrendi szerzetesek régi, már-már az államhatalom istápoló keze miatt elhalványuló, de örökkön élő jogukat gyakorolták, amikor Déván a zárda helységeiben megnyitották a dévai római kath. főreáliskolát.

Nem önző, anyagi érdek vagy erkölcsi kérkedés hívta életre. Mint mindenütt, ahol ilyen iskolák keletkeztek, olyan szükséget, olyan óhajt teljesítettek, amely nélkül a magyarság s a dévai magyarság is életét még csak el se képzelhette volna.

Ez az iskola lehetőségeket mutatott. Irányt adott elsősorban a magyarságnak és öntudatot, erőérzetet. A nagy sivárságban, az államhatalomnak más nép kezébe való átvétele pillanatában ragyogó sziporkázása volt annak az erőnek, amely minden népből minden körülmények között embert tud kihozni. Megmutatta, hogy az állam érdekeivel összeegyeztethető a nemzeti nevelés, hogy az emberré való nevelés első feltétele a nemzeti alap.

Megmutatta, hogy vagyunk, és élni akarunk. Gyermekeinknek a saját anyanyelvükön a tudást, a horizont szélesbedését. Hiszen az erdélyi magyarság nehéz helyzetbe került, s fiainak korán kell már megtanulnia az élet nehézségét. E nehézség elviselésére képezte az iskola, a magyar tanulók sok százait: megtanította őket embernek lenni, magyarnak maradni és jó honpolgár gyanánt élni hazájának, többi polgártársainak megelégedésére és előhaladására.

De meg megmutatta ez alatt a négy iskolai év alatt az államhatalomnak is, hogy a magyarság a szaktekintélyeknek nincsen hiányban, s ha csak más eszközökkel meg nem szüntetik azok életre hívását, úgy továbbra is biztosítva lesz ezeknek az iskoláknak megfelelő szakképzett tanerejük. És megmutatta az államhatalomnak azt, hogy a magyarság mennyi szeretettel és áldozatkészéggel igyekszik fönntartani ezt az iskolát, s hogy tanítványai milyen szorgalommal igyekeznek a kívánt mértéket megütni és milyen lelkesedéssel, valóságos rajongással csüggnek iskolájukon.

Az államhatalom mindezt látta, mert látnia kellett s ezek dacára az iskolát mégis megszüntette.

Fájdalmas és döbbenetes érzést keltett ez a szomorú hír a szülőkben, gyermekekben egyaránt. Sötétség szállt a már világosodó horizont fölé: gyermekeinknek bizonytalan sorsa vonta rá sötét leplét, hogy reményeinket megszüntesse, és érthetetlenül álljunk az államhatalom ilyetén intézkedése előtt. A dévai róm. kath. főreáliskola, amely hallatlan anyagi és erkölcsi áldozattal, de még annál is több megfeszített idegmunka árán négy teljes éven át istápolta a dévai magyar szellemet, egy tollvonással a semmibe zuhan. A szerzetesek a tanítást szent jogait nem gyakorolhatják többé, zárdájuk ódon csöndes falai közé – talán - sohase is fog már a gyermeki vidámság zaja beköltözni.

De bármilyen sötét legyen is a helyzet, mégis erőt meríthetünk abból, hogy a hatalom szüntette meg ezt az iskolát, s így annak erői bennünk örökké élni fognak. A mi erőinknek volt az a kifejezője, amely erő csak akkor vész el, ha azt ónként, saját akaratunkból semmivé tesszük.

Az államhatalom ma még így gondolkozik, de reméljük, hogy nem is sok idő múlva a belátás és a jogelismerés mégis csak után tör magának és belátja, hogy a tanítás szent jog s azt minden nemzet, s így bármely népkisebbség is, anyanyelvén saját maga is gyakorolhatja."

Schraiber tanár úr gondolataival fejezzük be történelmi visszatekintésünket:
Sajnos az állam az elemi iskola beiskolázási tervét is korlátozta, a két világháború között, úgyhogy csak 2 tanerővel folytathatta működését a ferences zárda mellett emelt iskola épületben, illetve a kolostor épületében egészen 1948-ig, amikor a kommunista tanügyi reform alapján államosították. Utolsó igazgató tanítója Gál Márton volt.

A zárda melletti iskolaépület a földgyaluk áldozata lett. A gazdátlan zárdaépület ajtók és ablakok nélküli csupasz, vakolatlan falait sűrű bozót rejtette el. Romjai átvészelték az 197O-es és az 1975-ös árvizeket, a várost romboló nehéz időket.

Eljött 1989 decembere, majd 1993. szeptember 15-e. A nagyboldogaszony tiszteletére emelt templom melletti ferences zárda romjai között csoda történt. Feltámadt poraiból a már régen halottnak hitt iskola.