Engedjék hozzá a gyermekeket
Böjte Csaba dévai édenkertje
Furcsa érzés átlépni a magyar-román határt: szívszorító és szívet
melengető. Ennél is furcsább megérkezni Dévára, ahol a város fölé
magasodik a ballada szerint asszonyi hamuval megtámogatott vár romja.
Itt, a határtól alig százhatvan kilométerre néhány év alatt valóságos
édenkert született Böjte Csaba ferences szerzetes jóvoltából. Az atyát
egyetlen pillanatra sem lehet gyerekek nélkül látni: fogják a kezét, a
nyakába ugranak, fürtökben csüngenek rajta. A dévai gyermekotthon híre -
ahol több mint háromszázan nevelkednek - messzire eljutott, s az
erdélyiek tudják: aki Csaba testvér szárnyai alá kerül, az megmenekül.
Harminchárom éves volt Böjte Csaba, amikor 1993-ban megnyitotta a dévai
ferences kolostor felújítás alatt álló épületében a Magyarok
Nagyasszonya Gyermekotthont, amely azóta iskolával és
szórványkollégiummal bővült.
Kinőtték a kolostort
A Hunyadiakról elnevezett megye - melynek ma Déva a központja -
Ceausescu idején Románia egyik leggazdagabb iparvidéke volt, csaknem
negyedmillió bányásszal. Az 1989-es fordulat után minden összeroppant.
Mára ezen a környéken a legnagyobb a munkanélküliség, a szegénység, itt
van a legtöbb szétzilált család, elzüllött gyerek. A Magyarok
Nagyasszonya Gyermekotthon úgynevezett szociális családjaiba hátrányos
helyzetű gyerekeket fogadnak be Erdély egész területéről, akiknek
ingyenes nevelést-oktatást és teljes ellátást biztosítanak. Az évek
alatt egyre többen kerültek az intézménybe. Mivel kinőtték a kolostor
épületét, az intézményeket működtető Szent Ferenc Alapítvány a
szomszédos tömbházban lakásokat vásárolt. A hivatalos szervek által
kezdetben csak megtűrt gyermekmentő tevékenység 1998 januárjától
törvényes keretek között működik: a Hunyad megyei gyámhatóság elismerte
magán-gyermekvédelmi központnak. A gyermekek állami támogatást kapnak,
ami azonban csak az egy főre jutó költségek egyharmadát fedezi.
A szórványkollégiumba olyan nyolc osztályt végzett fiatalokat fogadnak,
akiknek szülőhelyükön nincs lehetőségük, hogy anyanyelvükön tanuljanak,
és akiknek a szülei úgy akarták, hogy gyermekeik ferences nevelésben
részesüljenek. Ők jelképes összegért szállást kapnak, és a városi
iskolákban magyar tagozaton tanulnak.
Az 1995-ös tanügyi törvény lehetőséget adott magyar magániskola
létesítésére. Jelenleg a román állam nem támogatja sem pénzzel, sem
tankönyvekkel az iskolát, az alapítvány a saját erejéből tartja fenn.
Két óvodáscsoport és nyolc osztály működik, közel kétszáz gyermek
nevelésével és oktatásával foglalkoznak szakképzett tanárok. A nyolcadik
osztály után sokan a helyi elméleti líceumban folytatják tanulmányaikat.
A jó pásztor pulikutyája
- Édesapámat 1956-ban politikai okokból bezárták, rendszer elleni
izgatásért kapott hét évet - emlékszik vissza a kolozsvári születésű
Csaba testvér. - Édesanyám elküldte a börtönbe kék színű kis papucsomat,
és apám ebből következtetett arra, hogy fia van. Kiszabadulása után
súlyos betegen még egy hónapot élt. Mindezért óriási feszültség és
bosszúvágy tombolt bennem. Idővel azonban rájöttem, hogy nem az
emberekkel van bajom, hanem a butasággal, a bűnnel, a sötétséggel.
Rájöttem, hogy fényt kell gyújtani, tüzet, a szeretetet kell adni. Innen
már csak egy lépés volt, hogy kimondjam: a szeretet hírnöke akarok
lenni, pap, szerzetes. Közel állt hozzám Szent Ferenc természetes
egyszerűsége, ezért választottam ezt az utat. Mivel magam is árván
nőttem fel, fogékony voltam az elhagyott gyerekek gondjaira. Amikor
egyik rendtársammal együtt Dévára helyeztek, nem volt szándékunk, hogy
gyermekotthont hozzunk létre. De jöttek a gyerekek, volt, aki enni kért,
más munkát szeretett volna. Adtam ruhát nekik, volt, akit befogadtunk,
hogy fürödjön meg, ebédeljen, és így lassan elindult egy folyamat. A
kolostor udvarát megtisztítottuk, mert tele volt mindenféle gazzal,
mocsokkal, a gyerekek segítettek. Aztán egyhetes tábort rendeztünk
nekik, ami nagyon jól sikerült. Rádöbbentem, hogy ezek a gyerekek
formálhatók, és elhatároztuk, hogy szervezünk egy egyéves tábort. Most a
tizediknél tartunk... Az elején azt hittem, a hatóság nem fogja hagyni,
hogy hosszabb álmot szőjünk. Hála Istennek, eljött a tizedik év, s
remélem, lesz folytatása is.
Csaba atya derűlátó, annak ellenére, hogy jó ideje áldatlan a kapcsolata
a hatóságokkal. Szinte naponta kopogtatnak, újabb és újabb kifogásokat
keresve.
- Romániában ötven éven keresztül állami monopólium volt a nevelés -
mondja Böjte Csaba. - Kommunista világból jövünk, az államnak idő kell
hozzá, hogy megtanuljon bízni egy magánintézményben, de a magánszférának
is idő kell, amíg megtanul együttműködni az állami intézményekkel.
Ráadásul ateizmus volt ötven évig. Ebből az épületből például katonák
hurcolták el a szerzeteseket. Ennek máig megvan a hatása. Mégis úgy
érzem, jó irányba haladnak a dolgok, elfogadjuk a más világnézetű
embereket, és ők is bennünket. A politikai hatalomnak is meg kell
tanulnia az egyházat partnerként kezelni, s ehhez megint csak idő kell.
Persze van nemzeti előítélet is. Én magyar ember vagyok, ez az intézet
magyar nyelven működik. Szükséges, hogy az előítélet csökkenjen, a
hatóságiak meggyőződjenek róla, hogy nem akarunk rosszat, én pedig
elhiggyem, hogy a román ellenőr nem etnikai alapon zargat. Soha senkit
nem manipuláltam, hogy jöjjön Dévára. Ha valaki idejön hozzám, és azt
mondja: atya, Isten nevében kérem, segítsen, akkor segítek. Déván nem az
jött létre, amit valaki megálmodott, hanem amit a helyzet, az igény
szült. Jézus Krisztus a jó pásztor, én pedig próbálok neki a pulikutyája
lenni - ennyi a feladatom.
A szeretet önkéntesei
Böjte Csaba tavaly meghirdette: szívesen látnak Déván vendégtanárokat,
nevelőket, munkatársakat.
- Megdöbbentem, hogy milyen sokan válaszoltak a felhívásra. Amerikából
érkezett egy házaspár, eljött két német fiatalember polgári szolgálatra,
Szlovákiából egy lány, Magyarországról vagy nyolcan - önkéntesnek.
Romániában hivatalosan lehetőség van rá, hogy aki szociális munkát akar
végezni, az kap egy féléves vízumot, amit meg lehet hosszabbítani.
Tündérországban
"Tudtam, hogy szép helyre jövök, de arra, hogy
Tündérországba érkezem, nem számítottam" - idézte Kodály
Zoltán szavait Mádl Dalma, amikor az elmúlt héten Dévára és
Szászvárosba látogatott. A köztársasági elnök felesége a
Katolikus Karitász jószolgálati nagyköveteként ajándékokkal
érkezett a gyerekekhez. Tavaly december közepén a Pasaréti
Szent Antal ferences templomban jótékonysági estet
szerveztek a dévai gyermekotthon javára. Az est - melynek
fővédnöke Mádl Dalma volt - magánkezdeményezésből született,
és a Katolikus Karitász segítségével valósult meg. A
helyszínen és a későbbi befizetésekből négyszázhatvanezer
forint gyűlt össsze, melyet mosógépvásárlásra és
kazánépítésre fordítanak a dévaiak. Szintén kazánépítésre
költik azt a négyszázezer forintot, mely az idén májusban az
Országúti ferences plébánia ifjúsági kórusa által rendezett
jótékonysági esten gyűlt össze. A fővédnök ekkor is a
köztársasági elnök felesége volt. A Városmajori plébánia
karitászcsoportja az ország egész területéről gyűjtött házi
készítésű takarókat, melyekből közel hatvanat a
gyermekotthonnak ajándékoztak. A Béres Alapítvány
vitaminkészítményeket küldött a gyerekeknek.
Jálics József és Jálics Julie Ohióból jött tavaly szeptemberben, és a
tanév végéig marad. Mindketten angolt tanítottak, ezenkívül Julie
festést az óvodásoknak, József pedig matematikát az iskolában. A férfi
Budapesten élő nagynénje hívta fel a figyelmüket a dévai
gyermekotthonra. Ahogy mondják, az eltelt közel egy év alatt a lehető
legtöbb szeretetet próbálták meg átadni a gyerekeknek, de úgy érzik, ők
többet kaptak a kicsiktől.
Jelenleg tizenöt szociális család él Déván. Szász Enikő Gyergyóremetéről
származik, két éve él az otthonban. Látogatóba jött, végül ittragadt.
Családját tizenkét lány jelenti. A csíkszentdomokosi Szász Csilla
családja négy éve "alakult".
Bónis Orsolya a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett
magyar-kommunikáció szakon:
- Az Ifjúsági és Sportminisztériumban hallottam először Csaba
testvérről. Felvettem vele a kapcsolatot, ő pedig biztatott, hogy
jöjjek, szükség van rám. Magyart tanítok felsősöknek, és már szociális
családom is van. A miénk a legkisebb, hat gyerekből áll. Imre tizenhárom
éves, a testvére, Attila nyolc. Csíkból valók, az édesanyjuk otthagyta
őket, apjuk pásztor volt. Az apa se írni, se olvasni nem tud, Imrét
kivette az iskolából, Attila pedig nem is járt. Tehenekre vigyáztak a
mezőn. Aztán Dévára kerültek, iskolába járnak.
Menyhárt Ernő kántortanító a Dévától harminc kilométerre található
szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthonban dolgozik. (Szászvárosban
ötvenöt gyerek bentlakó, harmincan pedig bejárnak.) Ő 1993-ban
félárvaként került Dévára. Ott nevelkedett, érettségi után pedig egy
évig ott dolgozott, segített, ahol és amit kellett.
- Később elvégeztem a kántortanító-képző főiskolát Marosvásárhelyen, és
Nagykőrösön záróvizsgáztam. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy hol
keressek munkahelyet. Marikát, a Szent Erzsébet Gyermekotthon vezetőjét
még Déván megismertem, szeretettel várt. Azt hiszem, ennél szebb hivatás
nincs. Egyike voltam az első dévaiaknak. Osztálytársaim, szobatársaim
közül sokan főiskolát, egyetemet végeztek, de van, akiből kőfaragó lett,
éppen Olaszországban dolgozik. Tavaly az összes érettségizett gyerek
tovább tanult, azt hiszem, az idén is a nagy részük egyetemre,
főiskolára megy. Őket segíti az alapítvány. Hálás vagyok Csaba
testvérnek, hogy itt lehetek. Ugyanazt szeretném átadni a gyerekeknek,
amit én kaptam annak idején.
V. Nagy Viktória
Heti Válasz
Böjte Csaba dévai édenkertje
Furcsa érzés átlépni a magyar-román határt: szívszorító és szívet
melengető. Ennél is furcsább megérkezni Dévára, ahol a város fölé
magasodik a ballada szerint asszonyi hamuval megtámogatott vár romja.
Itt, a határtól alig százhatvan kilométerre néhány év alatt valóságos
édenkert született Böjte Csaba ferences szerzetes jóvoltából. Az atyát
egyetlen pillanatra sem lehet gyerekek nélkül látni: fogják a kezét, a
nyakába ugranak, fürtökben csüngenek rajta. A dévai gyermekotthon híre -
ahol több mint háromszázan nevelkednek - messzire eljutott, s az
erdélyiek tudják: aki Csaba testvér szárnyai alá kerül, az megmenekül.
Harminchárom éves volt Böjte Csaba, amikor 1993-ban megnyitotta a dévai
ferences kolostor felújítás alatt álló épületében a Magyarok
Nagyasszonya Gyermekotthont, amely azóta iskolával és
szórványkollégiummal bővült.
Kinőtték a kolostort
A Hunyadiakról elnevezett megye - melynek ma Déva a központja -
Ceausescu idején Románia egyik leggazdagabb iparvidéke volt, csaknem
negyedmillió bányásszal. Az 1989-es fordulat után minden összeroppant.
Mára ezen a környéken a legnagyobb a munkanélküliség, a szegénység, itt
van a legtöbb szétzilált család, elzüllött gyerek. A Magyarok
Nagyasszonya Gyermekotthon úgynevezett szociális családjaiba hátrányos
helyzetű gyerekeket fogadnak be Erdély egész területéről, akiknek
ingyenes nevelést-oktatást és teljes ellátást biztosítanak. Az évek
alatt egyre többen kerültek az intézménybe. Mivel kinőtték a kolostor
épületét, az intézményeket működtető Szent Ferenc Alapítvány a
szomszédos tömbházban lakásokat vásárolt. A hivatalos szervek által
kezdetben csak megtűrt gyermekmentő tevékenység 1998 januárjától
törvényes keretek között működik: a Hunyad megyei gyámhatóság elismerte
magán-gyermekvédelmi központnak. A gyermekek állami támogatást kapnak,
ami azonban csak az egy főre jutó költségek egyharmadát fedezi.
A szórványkollégiumba olyan nyolc osztályt végzett fiatalokat fogadnak,
akiknek szülőhelyükön nincs lehetőségük, hogy anyanyelvükön tanuljanak,
és akiknek a szülei úgy akarták, hogy gyermekeik ferences nevelésben
részesüljenek. Ők jelképes összegért szállást kapnak, és a városi
iskolákban magyar tagozaton tanulnak.
Az 1995-ös tanügyi törvény lehetőséget adott magyar magániskola
létesítésére. Jelenleg a román állam nem támogatja sem pénzzel, sem
tankönyvekkel az iskolát, az alapítvány a saját erejéből tartja fenn.
Két óvodáscsoport és nyolc osztály működik, közel kétszáz gyermek
nevelésével és oktatásával foglalkoznak szakképzett tanárok. A nyolcadik
osztály után sokan a helyi elméleti líceumban folytatják tanulmányaikat.
A jó pásztor pulikutyája
- Édesapámat 1956-ban politikai okokból bezárták, rendszer elleni
izgatásért kapott hét évet - emlékszik vissza a kolozsvári születésű
Csaba testvér. - Édesanyám elküldte a börtönbe kék színű kis papucsomat,
és apám ebből következtetett arra, hogy fia van. Kiszabadulása után
súlyos betegen még egy hónapot élt. Mindezért óriási feszültség és
bosszúvágy tombolt bennem. Idővel azonban rájöttem, hogy nem az
emberekkel van bajom, hanem a butasággal, a bűnnel, a sötétséggel.
Rájöttem, hogy fényt kell gyújtani, tüzet, a szeretetet kell adni. Innen
már csak egy lépés volt, hogy kimondjam: a szeretet hírnöke akarok
lenni, pap, szerzetes. Közel állt hozzám Szent Ferenc természetes
egyszerűsége, ezért választottam ezt az utat. Mivel magam is árván
nőttem fel, fogékony voltam az elhagyott gyerekek gondjaira. Amikor
egyik rendtársammal együtt Dévára helyeztek, nem volt szándékunk, hogy
gyermekotthont hozzunk létre. De jöttek a gyerekek, volt, aki enni kért,
más munkát szeretett volna. Adtam ruhát nekik, volt, akit befogadtunk,
hogy fürödjön meg, ebédeljen, és így lassan elindult egy folyamat. A
kolostor udvarát megtisztítottuk, mert tele volt mindenféle gazzal,
mocsokkal, a gyerekek segítettek. Aztán egyhetes tábort rendeztünk
nekik, ami nagyon jól sikerült. Rádöbbentem, hogy ezek a gyerekek
formálhatók, és elhatároztuk, hogy szervezünk egy egyéves tábort. Most a
tizediknél tartunk... Az elején azt hittem, a hatóság nem fogja hagyni,
hogy hosszabb álmot szőjünk. Hála Istennek, eljött a tizedik év, s
remélem, lesz folytatása is.
Csaba atya derűlátó, annak ellenére, hogy jó ideje áldatlan a kapcsolata
a hatóságokkal. Szinte naponta kopogtatnak, újabb és újabb kifogásokat
keresve.
- Romániában ötven éven keresztül állami monopólium volt a nevelés -
mondja Böjte Csaba. - Kommunista világból jövünk, az államnak idő kell
hozzá, hogy megtanuljon bízni egy magánintézményben, de a magánszférának
is idő kell, amíg megtanul együttműködni az állami intézményekkel.
Ráadásul ateizmus volt ötven évig. Ebből az épületből például katonák
hurcolták el a szerzeteseket. Ennek máig megvan a hatása. Mégis úgy
érzem, jó irányba haladnak a dolgok, elfogadjuk a más világnézetű
embereket, és ők is bennünket. A politikai hatalomnak is meg kell
tanulnia az egyházat partnerként kezelni, s ehhez megint csak idő kell.
Persze van nemzeti előítélet is. Én magyar ember vagyok, ez az intézet
magyar nyelven működik. Szükséges, hogy az előítélet csökkenjen, a
hatóságiak meggyőződjenek róla, hogy nem akarunk rosszat, én pedig
elhiggyem, hogy a román ellenőr nem etnikai alapon zargat. Soha senkit
nem manipuláltam, hogy jöjjön Dévára. Ha valaki idejön hozzám, és azt
mondja: atya, Isten nevében kérem, segítsen, akkor segítek. Déván nem az
jött létre, amit valaki megálmodott, hanem amit a helyzet, az igény
szült. Jézus Krisztus a jó pásztor, én pedig próbálok neki a pulikutyája
lenni - ennyi a feladatom.
A szeretet önkéntesei
Böjte Csaba tavaly meghirdette: szívesen látnak Déván vendégtanárokat,
nevelőket, munkatársakat.
- Megdöbbentem, hogy milyen sokan válaszoltak a felhívásra. Amerikából
érkezett egy házaspár, eljött két német fiatalember polgári szolgálatra,
Szlovákiából egy lány, Magyarországról vagy nyolcan - önkéntesnek.
Romániában hivatalosan lehetőség van rá, hogy aki szociális munkát akar
végezni, az kap egy féléves vízumot, amit meg lehet hosszabbítani.
Tündérországban
"Tudtam, hogy szép helyre jövök, de arra, hogy
Tündérországba érkezem, nem számítottam" - idézte Kodály
Zoltán szavait Mádl Dalma, amikor az elmúlt héten Dévára és
Szászvárosba látogatott. A köztársasági elnök felesége a
Katolikus Karitász jószolgálati nagyköveteként ajándékokkal
érkezett a gyerekekhez. Tavaly december közepén a Pasaréti
Szent Antal ferences templomban jótékonysági estet
szerveztek a dévai gyermekotthon javára. Az est - melynek
fővédnöke Mádl Dalma volt - magánkezdeményezésből született,
és a Katolikus Karitász segítségével valósult meg. A
helyszínen és a későbbi befizetésekből négyszázhatvanezer
forint gyűlt össsze, melyet mosógépvásárlásra és
kazánépítésre fordítanak a dévaiak. Szintén kazánépítésre
költik azt a négyszázezer forintot, mely az idén májusban az
Országúti ferences plébánia ifjúsági kórusa által rendezett
jótékonysági esten gyűlt össze. A fővédnök ekkor is a
köztársasági elnök felesége volt. A Városmajori plébánia
karitászcsoportja az ország egész területéről gyűjtött házi
készítésű takarókat, melyekből közel hatvanat a
gyermekotthonnak ajándékoztak. A Béres Alapítvány
vitaminkészítményeket küldött a gyerekeknek.
Jálics József és Jálics Julie Ohióból jött tavaly szeptemberben, és a
tanév végéig marad. Mindketten angolt tanítottak, ezenkívül Julie
festést az óvodásoknak, József pedig matematikát az iskolában. A férfi
Budapesten élő nagynénje hívta fel a figyelmüket a dévai
gyermekotthonra. Ahogy mondják, az eltelt közel egy év alatt a lehető
legtöbb szeretetet próbálták meg átadni a gyerekeknek, de úgy érzik, ők
többet kaptak a kicsiktől.
Jelenleg tizenöt szociális család él Déván. Szász Enikő Gyergyóremetéről
származik, két éve él az otthonban. Látogatóba jött, végül ittragadt.
Családját tizenkét lány jelenti. A csíkszentdomokosi Szász Csilla
családja négy éve "alakult".
Bónis Orsolya a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett
magyar-kommunikáció szakon:
- Az Ifjúsági és Sportminisztériumban hallottam először Csaba
testvérről. Felvettem vele a kapcsolatot, ő pedig biztatott, hogy
jöjjek, szükség van rám. Magyart tanítok felsősöknek, és már szociális
családom is van. A miénk a legkisebb, hat gyerekből áll. Imre tizenhárom
éves, a testvére, Attila nyolc. Csíkból valók, az édesanyjuk otthagyta
őket, apjuk pásztor volt. Az apa se írni, se olvasni nem tud, Imrét
kivette az iskolából, Attila pedig nem is járt. Tehenekre vigyáztak a
mezőn. Aztán Dévára kerültek, iskolába járnak.
Menyhárt Ernő kántortanító a Dévától harminc kilométerre található
szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthonban dolgozik. (Szászvárosban
ötvenöt gyerek bentlakó, harmincan pedig bejárnak.) Ő 1993-ban
félárvaként került Dévára. Ott nevelkedett, érettségi után pedig egy
évig ott dolgozott, segített, ahol és amit kellett.
- Később elvégeztem a kántortanító-képző főiskolát Marosvásárhelyen, és
Nagykőrösön záróvizsgáztam. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy hol
keressek munkahelyet. Marikát, a Szent Erzsébet Gyermekotthon vezetőjét
még Déván megismertem, szeretettel várt. Azt hiszem, ennél szebb hivatás
nincs. Egyike voltam az első dévaiaknak. Osztálytársaim, szobatársaim
közül sokan főiskolát, egyetemet végeztek, de van, akiből kőfaragó lett,
éppen Olaszországban dolgozik. Tavaly az összes érettségizett gyerek
tovább tanult, azt hiszem, az idén is a nagy részük egyetemre,
főiskolára megy. Őket segíti az alapítvány. Hálás vagyok Csaba
testvérnek, hogy itt lehetek. Ugyanazt szeretném átadni a gyerekeknek,
amit én kaptam annak idején.
V. Nagy Viktória
Heti Válasz