Hétköznapi csodák Déván
"… áldás a gyermek, a földről beszél,
mely nehéz, s ahonnét vétettünk, és az
égről beszél, amely az ígéret földje."
(Eszterházy P.)
Érdekes, milyen könnyű átélni a gyermekek hangulatát, érzéseiket, vágyaikat. Dévára érkezésem után két hétig az óvodában segítettem. Valahányszor a délutáni alváshoz öltöztettem őket, mélyen megérintett a kép, ahogy ezek a kisgyermekek- világunkra épp csak megérkezett jövevények- kis idegenekként totyognak pizsamáikban. Éreztem kiszolgáltatottságukat, félelmüket attól, hogy egyedül legyenek. Csodálatra méltónak találtam az olyan apróságokat is, hogy levetett ruhájukat maguktól összehajtják, és a székükre teszik, mert meghatott igyekezetük, hogy megfeleljenek a felnőttek elvárásainak.
A jutalmuk ilyenkor sokszor csak egy barátságos tekintet, egy mosoly- de számukra a minden, mert biztonságot és szeretet sugároz a felnőttől, és ez az, amire a legjobban vágynak.
Csodálatos élményeket ad az a feltétel nélküli hit és bizalom, amivel a gyermekek körülvesznek minket, felnőtteket. Ma este is, amikor átmentem az udvaron, sorra futattok hozzám, hogy hulló csillagot láttak és félnek, mert nem tudják, mitől van, hogy mikor megyek fel hozzájuk a héten, hogy vegyem fel őket egy kicsit, vagy csak, hogy adjak egy puszit. Amióta itt vagyok, nagyon sokat adott nekem a szeretetük- de még többet az, hogy szerethetem őket.
Csodálatra méltó, mennyire odafigyelnek az emberre! Egyből átérzik, ha valami baja van. Egyik nap a várnál kirándultunk, és egy kicsit rossz kedvem volt, de igyekeztem, hogy ne mutassam ki. Az egyik kisfiú - amikor senki sem figyelt oda- átölelt és megkérdezte, miért vagyok szomorú. Nagyon meghatott ez a tapintatos törődés- néhány pillanatig olyan érzésem is volt, mintha én lennék a gyermek és ő a felnőtt.
Bár még csak két hónapja vagyok itt, máris sok-sok csodát jelentett nekem. Remélem az elkövetkezendőkben e kapcsolat még szorosabb lesz - s még több csodát tár fel.
Bónis Orsolya