Kedves Hittanos Gyermekek, Fiatalok!

Örömmel és szeretettel köszöntök minden gyermeket és fiatalt, mindenkit, aki a Magyar Katolikus Püspökkari konferencia 2002-es nagyböjti felhívására az erdélyi árva, családból kihullott, szegénységbe süllyedt gyermekek megsegítésére sietett. Amint tudjátok, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia „Jót tenni jó” felszólítással biztatott, minden magyarországi hittanos gyermeket, fiatalt, hogy ossza meg kenyerét az éhező határon túli magyar gyermekekkel. Mindannyiunkat meglepett a ti jóságotok és nagylelkűségetek, mellyel válaszoltak a kérésre. Istennek hála összegyűlt közel tizenhárommillió forint, melyet nagylelkűen át is utaltak a Dévai Szent Ferenc Alapítvány számlájára.
Az erdélyi magyar bajbajutott gyermekek nevében köszönjük, hogy megosztottátok kenyereteket az éhezőkkel.
Emlékszem, mikor tudomást szereztem arról, hogy gyűjtést szerveztek gyermekeink számára, éppen szőlőt metszettem, a Szászvárosi Szent Erzsébet gyerekotthon kertjében. Ott téblábolt mellettem a kis elsős Anikó, aki szokása ellenére akkor nagyon szomorú volt. Kérdem, hogy mi baj van? Rám nézett nagy szomorú szemével és megkérdezte, hogy igaz-e, hogy amikor ő kicsi volt még foga sem volt? Igaz-e, hogy nekem sem apukám, sem anyukám nincs, de még fogam sem volt? Semmim sem volt? Mim van nekem?
E kislány szomorúságát hála Istennek ti nem értitek meg, de higgyétek el olyan jól esett, hogy azt mondhattam, hogy: „dehogy vagy te szegény, neked nagyon sok barátod van, nézd most éppen Magyarországon nagyon sok fiú, és lány szeretné megosztani veled a kenyerét, pénzt gyűjtenek, hogy legyen neked minden, amire szükséged van.” 

Tudom, hogy nem értitek, hogy hogyan lehetséges az, hogy bár Romániában nem volt háború, nagy természeti katasztrófa, és mégis ilyen sok a családból kihullott, szegény gyerek.

Kedves adakozó magyarországi gyermekek, fiatalok, sajnos Erdély népei a mai napig nem vehették kezükbe önnön sorsuk irányítását, és a hegyeken túli vezetőség reménytelen szegénységbe és nyomorba vezette országnyi régiónk népeit.
    Immár e nagyon sokadik sovány esztendőbe belefáradva, az erdélyi magyarság a reménytelen elszegényedés, s az ezzel járó megannyi nyomorúság következtében végveszélyben van. Most volt a népszámlálás Romániában, s ez alapján már konkrét számok is igazolják a fentieket. Tíz év alatt Erdélyből minden nyolcadik magyar elment, meghalt, vagy feladta identitását. Sajnos e szomorú statisztikában kisebb régiónk Hunyad megye vezet, hisz itt huszonöt százalékkal kevesebb magyar ember él, mint tíz évvel ezelőtt. Képzeljétek el, minden negyedik magyar ember eltűnt tíz év alatt megyénkből. Számunkra nem vigasztalás az, hogy a többségi román nép is komoly gondokkal küzd, és közülük is sokan a szegénység elöl mindent maguk után hagyva, elmenekülnek más országból.
    Ez a példátlan történelmi katasztrófa, leginkább a legsebezhetőbbeket, a családokat, s azon is belül a gyermekeket érinti. Nagyon sok család elszegényedett, széthullott, így a gyermekek nélkülöznek, sok esetben az utcára kerülnek.
Tudjátok, Krisztus szeretetétől vezetve néhány fiatal, szerzetes, szerzetesnő, világi a Szent Ferenc Alapítvány keretein belül, itt Erdélybe, a bajbajutott családok, megsegítését tűzte maga elé célul. Erőnkhöz mérten, Isten nevében, próbálunk átvállalni a családoktól olyan gyermekfenntartó, nevelő funkciókat, melyeket ők képtelenek vállalni.
Sok családnál elégséges, ha a tanszer beszerzését, az iskolába járattatást, az ingáztatás költségeit vállaljuk. Más családoknál a ruházkodás, táplálkozás gondjaiba kell besegíteni. Az, aki igényli, akár kisóvodás kortól teljes ellátást, szállást és kosztot kaphat, és csak hétvégére tér vissza a szülői házba. Sajnos sokan vannak, akik csak vakációban számíthatnak szeretteik támogatására, de nagyon sok gyermeknek a mi nagy családunk vált az egyetlen otthonává, ahol alkalmanként vér szerinti rokonaikat fogadhatják, akár több napra is vendégül láthatják.
A tíz éves működés alatt tapasztalt számtalan csoda, a gyermekeink által elért pozitív eredmények, s a nagy nyomor, mely körülvesz, további lépésre indít, ösztönöz. Alapítványunk vezetősége az egyházi, világi vezetőkkel egyeztetve úgy döntött, hogy dévai, szászvárosi gyermekmentő központok mellett Szovátán is beindít, a ti nagylelkűségetek jóvoltából összegyűlt adományokból, egy gyermekvédelmi központot.

Tudnotok kell kedves magyarországi hittanos gyermekek, fiatalok, hogy a Püspökkari Konferencia felhívására adott válaszotok lehetővé tette, hogy száz, családból kihullott erdélyi magyar gyerek számára, otthont vásároljunk. Még sok munka van, míg a megvásárolt ingatlanokba beköltözhetnek a gyermekek, de reméljük, hogy egy-két év múlva, ha meglátogattok, már vendégül láthatunk a ti adományotokból, Szovátán születő Gyermek Faluban, s együtt játszhattok olyan gyermekekkel, akik a ti jóvoltotokból kaptak meleg otthont, élethez, tanuláshoz lehetőséget.
 Az erdélyi magyar bajbajutott gyermekek nevében köszönjük, hogy megosztották kenyereteket az éhezőkkel, és mindannyian imádkozunk, hogy Isten áldása szálljon rátok az új tanévben.
Amennyiben további adományokkal szeretnétek segíteni a szeretet e kis szigetének létrejöttében, az alábbi bankszámlán szívesen fogadjuk adományaitokat:
Dévai Szent Ferenc Alapítvány.
Bankszámlavezető: MKB 10. sz. Fiók
H-1024 Budapest, Széna tér 4.
Bankszámlaszám:
10300002-20145639-00003285

Bármilyen kérdésben, ha tudunk, válaszolunk: 0040-744-625131 telefonszámon.
Bőjte Csaba ofm