|
A TREK magyar fordítása (javított szöveg) letölthetõ!
Nagy utazás az elég világába
A “Nagy utazás az elég
világába” projectet a Mennonita Központi
Bizottság (MCC) indította az “Elégedettség
világa” kampány részeként. A “Nagy
utazás” címû kiadvány az MCC
munkatársai, önkéntesek és más
érdeklõdõk elmélkedéseit tartalmazza.
Néhány diákcsoport (Lancaster Mennonita
Középiskola, Kanadai Mennonita Biblia Fõiskola, Conrad Grebel
Fõiskola) 30 napos “kísérleti úton” vett
részt, tapasztalataikkal hozzájárultak ehhez a
projecthez.
Az MCC felmentõ, szolgáló és
fejlesztõ tevékenységet folytat, olyan világot
szeretne, amelyben a tapasztalatok, az erõforrások és a
Jézus Krisztusba vetett hit megosztásának
segítségével mindenkinek elegendõ jut.
Nézõpontunk a mennoniták és a Testvérek
Krisztusban hithagyományain alapul. Mintegy 900 munkatársunk, 50
országban végez szolgálatot, élelmiszert termelnek,
egészségügyi, oktatásügyi és
munkahelyteremtõ feladatokat látnak el, segítik a
menekülteket, és támogatják a
kiegyezést.
A projectben résztvevõ minden embernek
köszönjük idejét, energiáját és
ihletettségét! Várjuk kérdéseiket és
visszajelzéseiket az MCC-vel és ezzel a kiadvánnyal
kapcsolatban.
Project koordinátor: Dave Schrock-Shenk;
Tervezõ: Julie Kauffman
A “Nagy Utazás” nyomtatott
példánya 100%-ban tiszta, hivatali
újra-papírból készült, amely nem volt
fehérítve és tintátlanítva.
KALAND AZ ELÉG VILÁGÁBAN
“sem szegénységet, sem
gazdagságot ne adj nékem...”
–Példabeszédek 30:7-9
Elég? Micsoda fogalom! Társadalmunk arra
biztat: “Többre van szükséged. A több jobb. Nem
élhetsz teljes életet, hacsak nincs ez és ez, no meg
még amaz is a birtokodban.” Gyakran kérdezzük magunkban
fáradtan: “Mennyit bírok még? Vajon belefér-e
a napomba még egy tevékenység?” Azt mondta egyszer
egy lelkész a Fülöp-szigetekrõl:
“Keresztény hitünknek nem az a lényege, hogy
kevesebbünk van, mint amennyire szükségünk lenne, hanem
hogy mindenkinek elegendõ jut.” Egyszerû ...
mindenkinek elég. Elég étel ... elég ruha ...
elég pihenés ... elég idõ a családdal ...
elég csend ... elég idõ Istennel. De mi az elég? A
“Nagy utazás” erre a kérdésre keresi a
választ tapasztalatok és gondolatok alapján. Tegyük
meg ezt a nagy utazást barátainkkal,
diáktársainkkal, hittestvéreinkkel, családunkkal. A
barátok fontosak, nem azért, hogy helyettünk gondolkodjanak
és éljenek, hanem mert megosztják velünk
tapasztalataikat, és bátorítanak az úton. A
“Nagy utazás” négy héten keresztül
különbözõ témákat mutat be, naponta
új történettel, bibliai idézettel,
megbeszélésre váró kérdésekkel
és erõpróbákkal.
Jó utat!
“Aki sokat gyûjtött, nem
bõvelkedett, aki meg keveset, nem
szûkölködött.” Kor. II, 8:15
FÜRDÉS AZ ELÉG TENGERÉBEN
Ha csoportosan mennek úszni az emberek, a
bátrabbak mindig elõbb ugranak a vízbe, azután
odakiabálnak a többieknek a partra: “Gyertek, jó a
víz!” A Nagy Utazás történetei arra a
kérdésre keresnek választ, hogy mi az
“elég”. Hívnak minket is, hogy
fürödjünk meg, éljünk az “elég”
szabályai szerint. Persze nem egyformán lépünk a
vízbe. Van aki fejest ugrik. Az ilyen emberek elõször
az “ökológiai nyomokat”, és a
“globális osztályokat akarják tanulmányozni,
négy hétre elõre kidolgozzák a helyes
életstílus módszerét. Mások
lábujjhegyen közelítik meg a vizet, azután
egyre mélyebbre merészkednek. Az ilyen emberek naponta
határozzák meg céljaikat a "nagy utazás"
során. Lesznek naponta, hetente, esetleg hónapokra esedékes
feladatok. Senki ne próbáljon mindent végigcsinálni,
mert belefárad! Válaszd azt a feladatot, amely illik
hozzád! Ha az aznapra esõ probléma nem érdekel,
találj ki helyette másikat! Jelölj ki egy hónapot!
Kezdd a nagy utazást azzal, hogy az egyszerûség
jegyében összegyûltök a többiekkel. A lelkesebb
csoportok valószínûleg együtt töltenek egy
hétvégét valamelyikük házánál,
tanulmányozzák a Nagy Utazás információit,
készülõdnek a hónapra, kidolgoznak egy
szolgálati projectet, együtt imádkoznak. Mások egy
estét, vagy egy szabadnapot szentelnek az indulásnak.
Ismét gyûljetek össze a tapasztalatszerzés
végén, hogy megosszátok egymással gondolataitokat,
és megtervezzétek a jövõt.
Gyertek! Jó a víz!
|
az út kezdeteelég öröm |
|
1. AZ ÉLET ÉRTELME
“Én azért jöttem, hogy
életük legyen és bõségben legyen.”
– János 10:7-18
Ezen a héten az élet
értelmét vizsgáljuk. Miért és mire
teremtõdtünk? Mit kezdünk az életünkkel? Hogyan
találhatjuk meg, és érhetjük el célunkat? Az
észak-amerikai kultúra ellentmondásos tanáccsal
lát el bennünket arra vonatkozólag, hogy hogyan
tudnánk a maximumig fokozni életörömünket. Az
Egyesült Államok katonai hirdetései szerint:
“Érj el mindent, amit csak tudsz, csatlakozz a hadsereghez!”
Elégedettek leszünk, ha megtanulunk harcolni? Egy híres
órareklámot idézve: “Soha nem lehetsz elég
gazdag és elég karcsú.” Megelégedettek
lennénk szupermodell szépségû testtel és
határtalan vagyonnal? Az egyik sörreklám hegyi tóban
horgászó férfiakat mutat behûtött sörrel a
kezükben. Így szól: “Ennél jobb már nem
lesz.” Valóban dobozos sörben rejlik a
megelégedettség? Jézus azt mondta, hogy
bõséges, teljes életet akar adni nekünk. Ezen a
héten arról lesz szó, hogy mit jelent számunkra a
teljes, bõséges élet. Életfilozófiánk
legmélyebb hitünkbõl ered. Kifejezi, mit gondolunk
Istenrõl és a világról. Amikor megosztjuk
egymással nézeteinket, nem arról fogunk dönteni, hogy
kinek van “igaza” és ki “téved”.
Létünk misztériumának legmélyérõl
kapunk információkat egymástól.
Dave Schrock-Shenk
Miért, és milyen céllal születtem?
A bõséges élet nagyszerûnek
– és nagyon személytelennek tûnhet.
Mindannyiunknak van valamihez tehetsége, ami
érdekel is bennünket.
Az életünk teljes lesz, ha
rájövünk, miképpen illeszkedhetünk be a nagyobb
elképzelésbe.
Melyik szentírási rész, vers, történet,
ének vagy idézet foglalja össze az életrõl
alkotott véleményemet?
Mi az elképzelésem arról a
“bõséges életrõl”, amit Jézus
ígért nekünk?
Sorolj fel tíz olyan dolgot, amit nagyon jól
tudsz csinálni!
|
|
2. CSAKNEM MINDENT
NÉLKÜLÖZNI
“...Érte mindent elvetettem, ... csakhogy
Krisztust elnyerhessem ...” – Filippieknek 3:7-16
“A lelki élet titka az a
hajlandóság, hogy csaknem mindent
nélkülözzünk”- ismeretlen szerzõ.
Észak-amerikaiként azt tanultam, hogy a szabadság
egyenlõ a választási lehetõségekkel. Az egyik
üzlet 135 féle gabonapelyhet árul. Ekkora
választási lehetõség megbénít! Hogyan
tudnék ennyi félét kipróbálni!
Huszonévesen azt gondoltam, mindent meg tudok tenni; sokáig
fogok az egyházban dolgozni, megházasodom, családot
nevelek, mások szolgálatának szentelem az életem,
“normális” életet élek. Amikor 35
éves lettem, váratlanul rájöttem, hogy
nemsokára eltûnik az életembõl a
gyermekvállalási lehetõség.
Választásainknak következményei vannak.
Mégsem bánom életem egyik
döntését sem. Azzal, hogy szegény embereket
segítek, néhány dolgot kizárok az
életembõl. Mégis szabadabbnak érzem magam, mert nem
nyitok ki minden ajtót, amely mellett elhaladok.
“Választásaimnak szabad utat engedni” csak akkor
tudok, ha nem kötelezem el magam hosszú távra életem
során. Ha Jézust követem, el kell fogadnom, hogy az
út szûk, a hûséggel nem jár együtt a
vég nélküli választási lehetõség.
De a szûk út határai a szükséges mederbe terelik
energiáimat, hogy céllal és irányultsággal
áramolhassanak. Ha hajlandó vagyok “csaknem mindent
nélkülözni”, egyedülálló, teljes
és mély lelki elhivatottságot élhetek meg.
-Susan Classen
Hogyan hatnak rám a körülöttem lévõ
választási lehetõségek?
Vannak dolgok, amelyeket azért értünk
meg, mert látjuk és megtapinthatjuk õket. Isten nem
látható, nem tapintható, mégis kapcsolatban
állunk vele.
Istennel való kapcsolatunkban nem
támaszkodhatunk mások véleményére. Ha
õszinte kérdéseket teszünk fel önmagunknak,
növekedni fog öntudatunk.
Életünk hossza korlátok között
van, nem tehetünk meg mindent. Ha egy dolgot választunk, gyakran le
kell mondanunk valami másról. Akkor valósítjuk meg
önmagunkat, ha alapvetõ választásaink alapvetõ
értékeinket tükrözik.
Elmondhatom-e nyugodt lelkiismerettel, hogy: “Isten a
legfontosabb az életemben”?
Életem során mik voltak azok a
választások, amik Istennel való kapcsolatomat
tükrözik?
Tölts ma 15 percet Istennel! Imádkozz,
elmélkedj séta közben, olvasd a Bibliát vagy
vallásos írásokat! Gondolkozz el azon, hogy minden nap
találsz majd idõt Istenre!
|
|
3. A VADVIRÁGOK UTÁNI
ADÓ
“Csepegnek a puszta legelõi és a
halmokat vígság övezi.” - Zsoltárok
65
Amikor az adóelszámolást
készítettem, feltûnt, hogy az állam
szegénynek minõsíti családunkat. Ennyire
szegények vagyunk: öt éves kislányom jelentette,
hogy egy májfû nyílik a hegyen. Elõzõ
évben néhány vadvirágot ültettünk a
hegyünkre. (Mi az értéke egy májfûnek az
adózási ûrlapon?) A férjem erõsen
megrándította a hátát néhány
évvel ezelõtt – egy kertész számára ez
katasztrófa. Barátaink kisegítettek a bajból: egy
nyolcéves kisfiú gyomlálta ki a zöldbabot a
kertünkben. (Mennyit ér a barátság dollárban?)
Kisgyermekes anyaként nem könnyû
elmélkedésre idõt találnom. Legjobban reggel tudok
imádkozni, amíg fejem a kecskéket. (Tisztelt
adóbehajtók: Levonható az adónkból annak a
harminc percnek az értéke, amit a Nagy Tanácsadóval
töltök?) Munkám közben Istenemmel
beszélgetek. A férjem és én több
pénzt tudnánk keresni, ha más foglalkozást
választanánk. De lenne-e idõnk olyan vadvirág
projectekre, amik megörvendeztetik a lányunkat? Tudnánk-e
egymásnak segíteni a szomszédainkkal? Lenne-e idõm
az imádságra, ha túladnék a kecskéinken, amik
“nem gazdaságosak”? Én továbbra sem a
“megfelelõ értékû bruttó
jövedelem” szerint ítélem meg a vagyonunkat, és
boldog vagyok szegénységem gazdagságában.
-Ellen L. Davis-Zehr
Milyen értékek szerint választok az
életben?
Mindannyian hozunk döntéseket életünkkel kapcsolatban.
Késõbb az emberek tudtunkra adják, hogy szerintük
indokolt és fontos volt-e a döntés.
Végül el kell döntenünk, hogy
jók voltak-e a döntéseink. Ehhez meg kell vizsgálnunk
azokat az értékeket és elkötelezettségeket,
amik elsõsorban befolyásoltak minket döntéseink
meghozatalakor.
Életvezetésem tükrözi-e a számomra
legfontosabbnak tartott értékeket?
Legközelebbi barátaim tiszteletben
tartják-e értékrendemet, vagy megpróbálnak
eltávolítani hitemtõl?
Válaszd ki azt az embert, akinek
életstílusa legjobban vonz téged! Hívd meg
ebédre! Kérdezd meg tõle, hajlandó-e rendszeresen
találkozni veled, és elmondani, hogyan lehet azt a fajta
életet élni, amelyre lényed
legmélyérõl vágysz.
|
|
4. LÁTTAM A PIGMEUSOK
TÁNCÁT
“...a hegyek és halmok ujjongva
énekelnek ti elõttetek...” – Ésaiás
55:6-13
Az élet idõnként
meglepetéseket tartogat.
Mennyi csodálatos emlékem van az elmúlt
40 évbõl!
Jók is....rosszak is...
Láttam a pigmeusok táncát.
Úsztam az Indiai óceánban.
Kagylókat gyûjtöttem Zanzibár
szigetén.
Láttam a keringõ derviseket
Khartoumban,
és egy lázadást Khampala
közepén.
Éreztem a szantálfának, a
tömjénnek és a mirhának az illatát.
Emlékszem a nyitott kanálisok, az
égõ szemét, a rothadó hús,
a száradó hal és a
teveürülék szagára.
Ébredtem a muzulmánok reggeli
imádságának hangjára.
Hallottam, ahogyan felrobbant egy taposóakna.
És pisztolylövéseket
ünnepléskor, lázadáskor, félve,
dühösen.
Egy AK 47-est rám szegeztek, amikor ellopták az
autónkat.
Tudom, hogy sok minden van az életben, amit még
nem tapasztaltam,
és élhettem volna teljesebb életet
is.
Meglep, hogy ez nem központi problémája
életemnek.
Most megpróbálom elképzelni magamat 50,
60, 80 évesen.
Mekkora boldogságot jelent, hogy még a
fél életem hátravan.
További negyven év tele
lehetõségekkel, tapasztalatokkal és emberekkel.
Még negyven évig élhetek azzal a
férfival, akit szeretek.
További negyven évig járhatok Isten
útjain, és szerethetem õt.
Meg vagyok lepve.
-Pam Ferguson
Milyen váratlan örömet hoz nekem az
élet?
Meg van írva, hogy Isten arra a helyre hív minket, “ahol
találkozik nagy örömünk a világ nagy
vágyakozásával”.
A meditáció írója olyan
megtörtént eseményekrõl mesél, ahol
veszéllyel, és szükséget szenvedõ emberekkel
találkozott. Mégis arról ír, hogy jó
élete volt. Nem kellett választania a között, hogy
teljes élete legyen, és dolgozhasson
másokért.
Sokan tartják érdektelennek a
munkájukat, mert nincs lehetõségük mást
csinálni. Mások meggyõzõdésükkel
ellentétes munkát vállalnak, mert jó fizetést
akarnak.
Sokszor szükségleteink
megfogalmazásától függ, hogy találunk-e olyan
munkát, amibõl meg tudunk élni, egyszersmind
másoknak is hasznára vagyunk vele.
Melyek azok az emlékeim, amelyek a legnagyobb örömmel
töltenek el?
Van-e mód arra, hogy olyan megélhetést
válasszak, amivel másoknak is hasznára
lehetek?
Írj verset, vagy más
elmélkedést eddigi életed fõbb
állomásairól.
|
|
5. KÉTES FELTEVÉSEK
“...nem a vagyonban való
bõvelkedéstõl függ az ember élete.”
– Lukács 12:13-34
Néha megkísért az a gondolat, hogy
ha félre tudnék tenni elég pénzt, akkor
tudnék pihenni, és lenne idõm a számomra fontosnak
tartott dolgokra: minõségi idõtöltésre a
barátaimmal és a családommal és nehéz
idõket megélt emberek segítésére. Az a
gyanúm azonban, hogy téves ez a logika, nem értettem
meg valamilyen bibliai ellentmondást. Anthony de Mello, indiai pap
története erre az ellentmondásra emlékeztet.
A gazdag gyáros északról
megdöbbenve látta, hogy a déli halász
kényelmesen fekszik a csónakja mellett.
“Miért nem halászik?” –
kérdezte a gyáros.
“Mert mára elég halat fogtam.”
– mondta a halász.
“Miért nem fog
többet?”
“Mit kezdenék vele?”
“Több pénzt kereshetne, azon
motorcsónakot vehetne, mélyebb vizekre evezhetne, és
több halat foghatna. Azután vehetne hálókat, ezekkel
még több halat foghatna, ami még több pénzt
jelentene. Nemsokára két csónakot vehetne ... talán
egy egész flottát. Akkor aztán olyan gazdag lenne, mint
én.”
“Akkor mihez kezdenék?”
“Élvezhetné az
életet.”
“Mit gondol, most mit
csinálok?”
-Earl Martin
Mi a jó egyensúly az “alkalmazkodó
örömszerzés” és a “holnappal való nem
törõdés” között?
1957-ben az átlag amerikai fizetés 8000 $
volt. (Mai árfolyam szerint.) Ma az átlagkereset 16000 $, vagyis
megkétszerezõdött. Mégis 30%-ra esett 40%-ról
azoknak az embereknek a száma, akik meg vannak elégedve anyagi
helyzetükkel.
Ha a nálunknál gazdagabbakkal
hasonlítjuk össze magunkat, és azon
tépelõdünk, mennyit tudnánk keresni, soha nem
leszünk boldogok és elégedettek. Az “elég”
nem egy számszerû cél, hanem hozzáállás
kérdése.
“Két módon lehet
megelégedettségre jutni. Az egyik mód az, hogy egyre
többet gyûjtünk. A másik mód az, hogy kevesebbel
is beérjük.” – G. K. Chesterton
Életem során egyre több lesz-e a
birtokomban lévõ tárgy, vagy lesz-e erõm kimondani:
“Elég!”
Mennyit kell összegyûjtenem ahhoz, hogy megtehessem
azt, amit igazán meg akarok tenni?
Mit teszek jelenleg azért, hogy élvezzem az
életet?
Tölts el egy estét a szüleiddel,
nagyszüleiddel, vagy olyan ismerõsöddel, aki már
nyugdíjas! Kérd meg õket, beszéljenek arról,
milyen döntéseket hoztak életük
alakításával kapcsolatban! Mely döntésük
hozta a legtöbb örömöt? Mi az, amit visszagondolva
többször szerettek volna csinálni?
|
|
6. SZABADULJUNK MEG A
SZÍNLELÉSTÕL
“A hívek mind összetartottak, és
közös volt mindenük. ...örömmel és tiszta
szívvel vették magukhoz az ételt.” –APCSEL
2:43-47
Egy dolgot becsülök azokban az emberekben,
akiket Lao népébõl ismerek: nem színlelnek. Ez
persze részben kulturális örökség, és a
szegénységgel is összefüggésben van. Anyagi
nehézségben az embereknek osztozniuk kell egymással.
Egyéniségük szerint szabadok, anélkül, hogy az
önelégültség érzése elhatalmasodna rajtuk.
Ez különösen nyilvánvalóvá
vált azon a hosszú kiránduláson, amit vidéki
területeken tettünk. Kis szobákban aludtunk, nyitott ablakok
és ajtók mellett. Az élet napi ritmusa –
fõzés, fürdés, mosás, látogatások
– közös helyiségekben zajlott. Szobánk nem
volt magán szentély, mint nyugaton. Lao kollégái
be-bedugták a fejüket, hogy üdvözöljenek
bennünket. Idõvel megtanultuk élvezni ezt a
közelséget és kötetlenséget. Amikor egy nagy
városba értünk, ahol egyedül aludhattunk
légkondicionált, fürdõszobás
hotelszobáinkban, úgy éreztem, el vagyok vágva a
kollégáimtól, akikkel megosztottuk az elmúlt
heteket. Nem voltak többé nyitott ablakok, és nem
éreztük a szükségét, hogy kiüljünk a
verandára egy kis friss levegõért. Nem volt
szükségünk egymásra. Gyakran
eltûnõdöm, hogyan befolyásol minket vagyonunk.
Míg élvezem otthonom kényelmét, feladtam-e a
reményt, hogy másokkal közvetlen tudok lenni? Míg
függetlenségemet építgetem, be merem-e szabadon
vallani, hogy szükségem van másokra?
Linda Gehman Peachey
Falakat vagy hidakat építek magam és
az emberek közé azokból a dolgokból, amik a
tulajdonomban vannak?
Milyen üzeneteket kapok azzal kapcsolatban, hogy
szükséges-e “egy saját hely”? Honnan jönnek
ezek az üzenetek?
Ha leégne a házam, kit kérnék
meg, hogy ideiglenes szállást adjon?
Beszéljétek meg csoportotokban, ki, milyen
dolgot szeretne venni az elkövetkezendõ hat hónapban?
Válasszatok ki ezek közül valamit, és
használjátok közösen.
|
|
7. AZ EGYETLEN SZÜKSÉGES DOLOG
“...Útjukon betértek egy faluba. Egy
Márta nevû asszony befogadta házába ...”
–Lukács 10:38-42
Amikor megérkeztem a Belo Jardim nevû
városba, egy 70 éves özvegyasszony, Dona Josefa adott
szállást.
Két évig voltunk szomszédok. A nap
bármelyik szakában örült látogatásomnak,
és sokszor találkoztam nappali szobájában más
asszonyokkal, akiket szintén megragadott bölcsessége
és humora. Örömmel tette félre a munkát, hogy az
emberekre összpontosíthasson, mert ez volt számára a
legfontosabb. Nem készült a látogatóira; tudta, hogy
jelenléte a legfontosabb. “Mária ...odaült az
Úr lábához, és hallgatta a szavait, Márta meg
sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi
teendõket.” Én mindig jó elõre
meghívtam az embereket. Kitakarítottam, aggódta, hogy
elég lesz-e az ennivaló. Doña Josefa gyakran nevezett
a lányának. Vajon mennyit tanultam második
anyámtól? Talán a legfontosabb dolgot az életben,
azt, hogy eszeveszett készülõdésem elvonja a
figyelmemet vendégeimtõl, akik azt várnák, hogy
teljesen rájuk figyeljek, a házimunkát
félretéve. “Az Úr azonban így
válaszolt: ...sok mindenre gondod van és sok minden
nyugtalanít, pedig csak egy a
szükséges...”
-Sally Jacober
Mi a legnagyobb ajándék, amit az
életembe belépõ látogatónak
adhatok?
Találkoztam-e lenyûgözõ vendégszeretettel
valakinek az otthonában?
Mivel fejezték ki
vendégszeretetüket?
Kinek a jelenlétében tudok legjobban
ellazítani? Mit tesz az illetõ ezért?
Összefoglaló
kérdések:
Mit tudtam meg önmagamról ezen a
héten?
Tapasztalatgyûjtés közben mit
élveztem a legjobban?
Mit találtam a legnehezebbnek?
|
|
lépj kielég egyszerûség |
|
8. AGGÓDÁS AZ ELEGENDÕ
JÖVEDELEMÉRT
“Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem,
amit szeretnék, hanem amit gyûlölök.” –
Róm 7:14-25
Az emberek, akiket a kis mexikói városban
meglátogattunk, nagyon szegények voltak. Mégis együtt
nevettek, tréfálkoztak és dolgoztak. Együtt voltak a
templomban, hogy imádkozzanak, és az iskolában, hogy
beszélgessenek és játsszanak. “Az élet
jó itt” – gondoltam – még azok
nélkül a dolgok nélkül is, amelyek otthon
számomra megadattak. Azután elgondolkoztam: “Mi teszi
értelmessé az életemet?” Elõször a
fiamra, Calebra gondoltam, azután a Carolynnal eltöltött
szép idõkre, közösségünkre, a
háztömbünk elõtt minden évben megrendezett
virágültetésre, és a munka és
imádság jó emlékére. Természetesen
nem gondoltam sem a házamra, sem az autómra, sem a
tévémre, sem a videómra, egyáltalán semmilyen
“tárgyra”. Folytattam a beszélgetést
belsõ énemmel: - Hiszel benne, hogy a gazdagok és a
szegények közötti szakadék sérti az Isten
akaratát. Hiszel benne, hogy ha sok “dolgot”
használsz, azzal a Földnek okozol kárt. Ha a családod
és a barátaid jelentik életed értelmét,
miért nem adod el az autódat, és költözöl
egy kisebb házba? Nem fogsz szükséget szenvedni, és
hited szerint élhetsz. “Adjam el az autómat!”
Rossz érzéssel gondoltam arra, mennyire kiszolgáltatott
az ember a zsúfolt buszokon. “Hogyan is tudnám eladni a
házamat, hiszen nem férünk el kisebb helyen.” Itt
megálltam, lesújtottak saját gondolataim. Hitem
és tapasztalataim azt súgták, hogy kevesebb tárggyal
is teljes életet élhetnék, mégis féltem a
megvalósítástól. “Miért olyan
ijesztõ az egyszerûség? Hogyan tudnék
kitörni tárgyaim fogságából, hogy hitem szerint
élhessek?”
-Dave Schrock-Shen
Mi ad életemnek értelmet?
A “dolgok” segítenek a mindennapi
életben, kreativitásunk kifejezésében, kapcsolataink
megerõsítésében. Ugyanakkor elvonhatnak
attól, amit igazán akarunk az életünkkel
kezdeni.
Az anyagi dolgok az emberekkel való
kölcsönhatás során “életre
kelhetnek”. Ha rájövünk erre a kapcsolatra, akkor nagy
valószínûséggel megtaláljuk
életünk legmélyebb értelmét és
örömét.
Mi van a tulajdonomban, ami nem szükséges a
számomra legnagyobb jelentõséggel bíró
cselekvések elvégzéséhez?
Mit tennék a szabadidõmmel, ha fele ennyit
kellene dolgoznom?
Az Ökológiai Lábnyom szekció (ld.
a mellékletben) szerint a legtöbb észak-amerikainak
egyharmadára kellene csökkentenie a maga után hagyott
ökológiai nyomot, ha a globális átlagot el
akarná érni. Ennek a számításnak a
legfõbb elemei a közlekedés, az élelem és a
lakásmegoldás (lakbérrel, rezsivel). Számold ki,
mennyit költesz, illetve a családod mennyit költ erre a
három dologra évente! Azt is számold ki, mennyi
pénzt takarítanál meg, ha ezekre a dolgokra az eredeti
költség egyharmadát költenéd csak!
|
|
9. ADD NEKÜNK EZT A NAPOT
“Isten nem azokat választotta-e ki, akik a
világ szemében szegények,
hogy...örököljék az országot?” Jakab
2:1-7
“Tanító úr,
kölcsön tudna adni öt bahtot?” Belenéztem a
12 éves Piak izzadtságtól maszatos arcába.
Tanítványom volt, és éppen most kért
tõlem kb. 20 centet. Nemrég ért haza a bangkoki
szemétteleprõl, ahol szétválogatja a szemetet,
eladja a talált üveget, bádogot, papírt és
mûanyagot. “Mire kell neked a pénz? Egy kis
szerencsejáték a barátokkal, ugye?” -
tréfálkoztam. “Nem Tanár úr, tegnap beteg
voltam, és csak 10 bahtot tudtam keresni 15 helyett. Így nem
tudtam megvenni a nagymamám orvosságát.”
Ezután Piak elmondta, hogy a szülei nemrégen
elhagyták õt és a testvérét. Most a
nagymamájukkal élnek abból, amit Piak minden nap iskola
után keres a szeméttelepen. Estig dolgozik, így 15 bahtot
keres, amibõl tízért ételt vesz
hármójuknak, ötért pedig gyógyszert a
nagymamának, aki állandóan köhög.
Dühös voltam magamra, amiért viccelõdtem a
szerencsejátékkal. Mint annyi emberben, bennem is él az
elõítélet, hogy a szegények azért
szegények, mert lusták és elpazarolják a
pénzt. Benyúltam a zsebembe, és elõvette, 100
bahtot. “A tiéd. – mondtam – Ma vegyél
magadnak valami finomat.” “Nem fogadhatom el. Csak
ötöt kérek. Holnap lógok az iskolából,
és többet dolgozom. Este már vissza is tudom fizetni a
pénzt.” Az 5 bahtos érme aranypénznek
tûnt a kezemben, ahogy odanyújtottam neki. Mosolyogva mondott
köszönetet, és megígérte, hogy másnap
visszaadja. Néztem, amint fáradtan elment, és könnyek
futottak végig az arcomon. Mennyi mindent tudna a világnak
tanítani Piak, ha figyelnének rá!
Max Ediger (a Soi On Nhut Általános Iskola
igazgatója) elbeszélése alapján.
Mit tanult az iskolaigazgató Piaktól?
Az életnek anyagi alapja van. Alapvetõ
szükségletünk az étel, a ruha és a lakás.
A Máté:6 részben Jézus mondta a
tanítványoknak, hogy Isten ismeri szükségleteinket,
imádkozhatunk ezekért a dolgokért, és Isten megadja
nekünk, ami a legfontosabb.
Kevés észak-amerikai dolgozik olyan
keményen, mint Piak. Mégis majdnem minden dolgozó
többet keres, mint õ, mert a globális gazdasági
rendszer rendkívüli mértékben
“megnöveli” keresetünket.
Ha mi, a megnövelt keresetû emberek meg
tudnánk elégedni az “eléggel”, akkor nemcsak
osztozni tudnánk a javakon az olyan emberekkel, mint Piak, hanem
életünk is nyugodtabb, stresszmentesebb lenne.
Vajon Isten Piakkal szemben megtartja-e a Máté:6 részben
tett ígéretét?
Többet dolgozom-e hetente, mint amennyit
szeretnék?
Ha igen, minek kellene történnie ahhoz, hogy
kevesebbet dolgozhassak?
Nézegesd a csillagokat! Hívj meg valakit, aki
ért hozzá, és segít neked, hogy felismerd az
alapvetõ csillagképeket! Este imádkozz azokért, akik
ezeket a csillagokat nézik éjszaka, és akik a mindennapi
kenyérért imádkoznak a
Teremtõhöz!
|
|
10. AZ ÖRÖM NEM TÁRGYAKBAN REJLIK, HANEM
MIBENNÜNK
“Miért adtok pénzt azért, ami
nem kenyér, és gyûjtött kincseteket azért, ami
meg nem elégíthet? – Ésaiás
55:1-5
Az elmúlt évben, anyák
napján, 11éves lányom, Laura összefoglalta,
miért szeret: 1) jól fõzök, 2) érdekeseket
mesélek, 3) elviszem õt vásárolni! Mindegyik pont
idõigényes inkább, mint pénzigényes. Ha a
gyerekeim ízlését veszem számításba,
nem finnyásak a fõztömet illetõen. Legjobban a
palacsintának, rántottának, spagettinek, pizzának
és az egyszerû kenyérnek örülnek. Meglepett,
hogy könyvmoly lányom megjegyezte azokat a meséket,
amiket olvastam neki. Egyedül is tudna olvasni, de amikor én olvasok
neki, összebújunk az ágyon, és
megbeszéljük a hallottakat, kiemeljük az
értékeket. No de a vásárlás!
Elrontottam valamit, hogy a lányom egyik kedvenc
idõtöltése a pénzköltés a
sétálóutcákban? Némi megfontolás
után rájöttem, hogy a vásárlás egyike
azoknak a ritka alkalmaknak, amikor egyedül lehet velem, mivel
családunk férfi tagjai utálják az üzleteket.
Nem kér olyant, amire nincs szüksége. Egyszerûen szeret
kimozdulni, járkálni. A sok felesleges dolog között
gyakran kifejthetjük véleményünket. “Laura,
nézd ezt a szép pulcsit!” “De anyu, nincs
szükségünk ilyen drága holmira!” “Hogy
tetszik ez a ruha?” “Nem vetted észre, hogy koszos?”
A gyermekeim néha túl sok dolgot kérnek. De amikor
elgondolkodnak azon, hogy mi a legfontosabb, akkor idõt kérnek,
együtt elköltött étkezéseket, közös
meséléseket és kirándulásokat. Eközben
meg tudjuk beszélni, hogyan viszonyulunk Jézushoz, aki az
életre hívott minket.
-Susan Mark Landis
Megadom-e azt az engem szeretõ embereknek, amire a legnagyobb
szükségük van?
Meg tudom-e tenni, hogy kellõ idõt töltök szeretteimmel,
és ezzel erõsítem kapcsolatunkat?
Mit tegyek, hogy több idõm
legyen?
Könyveket, palacsintákat és
vásárlásokat is fel lehet használni arra, hogy a
különleges együttlét hangulatát megteremtsük
szeretteink körében. Mûvészeti alkotásokat
valós tárgyakkal is létre lehet hozni. Ilyenkor
kifejezésre jut a teremtõ, szeretõ Isten képe
bennünk.
Teremts különleges alkalmat a
“semmibõl” valaki számára, akit szeretsz.
Gondold végig, mit szeretne legjobban csinálni, és milyen
kéznél levõ, egyszerû tárgyakat tudtok majd
hasznosítani.
|
|
11. A GÉPEK BOSSZÚJA
“Ahol a kincsed, ott a szíved is.”
– Máté 6:19-21
Bevallom, megszállottan gyûjtöm a
különbözõ szerkentyûket.
Szváziföldön elég idõm volt, hogy megtervezzem
és kivitelezzem néhány gép
megvásárlását, míg közelgõ
hazautazásomra vártam.
- Tintasugaras nyomtató projectek
írásához.
- Új, könnyen kezelhetõ
fényképezõgép, ami azért kell, mert a
másik elromlott, én pedig rajongok a
képekért.
- Biblia szoftver, ez segít majd az otthoni
prédikációk
összeállításánál.
- Új
memória egység a szoftverhez.
- Fax modem a
számítógépemhez, mert ezt a cikket el akarom
küldeni.
- Rádió
alkatrészek
A lista még
folytatódik. A Szváziföldön eltöltött
három év alatt fizetési haladékot kaptam a
szerkentyûkre, de most, hazatérésemkor elõ kellett
vennem a hitelkártyámat és megtakarított
pénzemet, hogy hozzájussak a mintegy 800 darabból
álló vágyálmomhoz. A csomagkihordó
nemsokára ösvényt taposott a házunkhoz, mintha
karácsony lett volna. Az észak-amerikaiak híresek
arról, hogy nagy hangsúlyt fektetnek karácsonykor az
ajándékokra, melyek különbözõ
felszerelési tárgyak. “Mit vegyek annak az embernek, akinek
megvan mindene?" "Tegye különlegessé
karácsonyát...vegyen...” És így tovább.
Miközben nyitogattam a dobozaimat, és rendezgettem az
új ketyeréimet, rájöttem, hogy valami hiányzik.
Az emberi kapcsolatok hiányoztak, megfeledkeztem róluk a
bizgentyûim miatt. Csak egy dologra van idõm, vagy a
családomra, vagy a tárgyaimra. Ismét haladékot
kaptam, hogy rendezzem emberi kapcsolataimat. Remélem, sikerül
pótolnom az elveszett idõt!
-Jon Rudy
Vajon a tárgyaim tesznek-e emberi lénnyé?
Valódiak-e Jon érvei felszerelési
tárgyainak vásárlásakor?
Mi változtatja nyûggé a
segédeszközöket?
A fogyasztói társadalom hagyományai
elhomályosítják a határt az
életünkhöz szükséges dolgok, és a felesleges
tárgyak között. Míg az elõbbiek segítenek
bennünket, az utóbbiak elszívják
energiáinkat.
Victor Lebow, amerikai kereskedelmi pszicho-analitikus
szerint: “Rendkívül termelékeny
gazdaságunk...megköveteli, hogy életmódunkká,
lelki megnyugvásunkká váljon a fogyasztás, a dolgok
beszerzése és használata rituálévá
torzuljon...Egyre gyorsuló ütemben vesszük,
elhasználjuk, kidobjuk és helyettesítjük a
dolgokat.” (Journal of Retailing)
Ha végsõ megelégedést
keresünk a dolgok birtoklásában, az végsõ
kiábrándultsághoz vezet.
Nézz körül a lakásodban és a
garázsodban, ha van. Mik azok a felszerelési tárgyak amiket
ritkán, vagy soha nem használsz?
Ajándékozd õket a legközelebbi
non-profit bizományinak.
|
|
12. FIGYELJÜNK RÁ, MILYEN HATÁSSAL
VAGYUNK A FÖLDRE
“A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek
együttesen örvendezzenek az Úr elõtt,” –
Zsoltárok 98
Gyakran zuhog az esõ Kentucky hegyes, keleti
részén, ahol élek. A folyókban, patakokban
hömpölyög a sáros víz. Amikor lemegy az ár,
könnyen meg lehet látni a magas vízszint vonalát. A
part menti fák és cserjék ágain ugyanis fennakadt a
víz hordta szemét: zacskók, használt
pelenkák, üres tejes flakonok. A zavaros víz alatt pedig
régi autógumik, szódásüvegek és
egyéb használati tárgyak látszanak. Nem mindig
volt ez így. A tájék természetvédelmi
területén a víz tisztán folyik fényes
kövek fölött, a part menti fenyõk
lábánál vastag a moha. Valaha ilyen volt Kelet-Kentucky
– mielõtt elkezdték felhalmozni az olcsó,
eldobható használati eszközöket. Egyszer, egy
mûvészeti órán szobrász
tanárnõnk figyelmeztetett bennünket, hogy fontoljuk meg
jól, mit alkotunk a Föld nyersanyagaiból: “Ne
feledjétek, a szobraitok talán tovább fognak létezni
ezen a világon, mint ti magatok! Ezért elõször
tegyétek fel magatoknak a kérdést: “ Milyen
hatással lesz a szobrom a világra?” Nem felejtettem el
tanárom figyelmeztetését, ezért megfontolom,
hogy megvegyem-e a következõ, kevés ideig
használható dolgot a legközelebbi
leértékelésnél. Talán ha lemondok
róla, és valamilyen régi tárggyal
helyettesítem, akkor Kelet-Kentucky-ban valamivel tisztábbak
lesznek az áramló folyók.
-Liz McGeachy
Milyen hatással van életmódom a Földre?
Veszélyezteti-e valami kedvenc tájam
szépségét és
sértetlenségét?
Mi kellene hogy történjen ahhoz, hogy ez a
táj megõrzõdjön nekem és a jövõ
nemzedéknek?
Száz évvel ezelõtt egy angol
közgazdász jellemezte az angol fogyasztók beszerzési
“körét”: “Észak-Amerikában és
Oroszországban vannak búzamezõink ... Peru küldi az
ezüstöt, Dél-Afrikából és
Ausztráliából ömlik az arany Londonba; a hinduk
és a kínaiak termesztik nekünk a teát és a
kávét, az összes cukor és
fûszerültetvény Indiában van. Borunk
Spanyolországból és Franciaországból
származik, a Földközi-tenger vidéke a
gyümölcsöskertünk.” (Stanley Jevons, A szén
kérdés, 1865)
A mai globális gazdaságban csaknem
mindannyiunk használ olyan árucikkeket, amelyeket a világ
másik tájáról hoztak. Szemetünket
autóink kipufogógázával és gyáraink
füstjével együtt szétterítjük a
világban.
Utcára nézõ ablakunkból nem
láthatjuk, mi az ára fogyasztásunknak. Meg kell tanulnunk
más szemszögbõl nézni a dolgokat, ha észre
akarjuk venni “hatásunkat a Földre”.
Ültess egy fát!
Vizsgáld át a szemetet otthon! Ha találsz
olyan dolgokat, amiket újra lehetne hasznosítani,
próbáld meg!
Válassz egy meglehetõsen összetett
tárgyat, ami a birtokodban van - egy biciklit, gépkocsit,
sztereót. Találd ki, milyen alkotórészeket vettek el
gyártásakor a földbõl, és a
gyártás során milyen hatás érte a
földet. Tedd fel a kérdést önmagadnak: Mennyi ideig
fogom ezt használni? Mit csinálok vele, ha már nem kell?
Helyettesíthetõ-e ez a tárgy valami mással, amelynek
kisebb a negatív hatása a földre? Ha igen, vedd
fontolóra a cserét!
|
|
13. ELÉG EGYSZERÚSÉG
A LEGÉRTÉKESEBB
AJÁNDÉKOK
“És ha vagyonomat mind felétetem is,
... szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból.” 1Korintus
13
Mi tart vissza attól, hogy gyakrabban adjam
önmagam ajándékát?
Az ajándékiparban dolgozom, ezért
tudom, hogy ajándékot venni jó dolog. Egy olyan
világban azonban, ahol túl sok a stressz, az
elkölthetõ pénz, a felszínes boldogság, az
ajándékvásárlás kötelességet
jelent. “40 $-t az elsõ unokám ballagására,
ezért erre az unokámra is legalább ennyit kell
költenem,” - mondta egy holtfáradt
vásárló nemrégen. 10 perccel késõbb
már el is ment az ajándékkal, amit ténylegesen
én választottam ki. Évek alatt sok olyan
ajándékot kaptam, amiknek pénzértéke nem
volt, mégis igen sokat jelentettek nekem. Egy váratlan
telefonhívás a barátomtól, aki az
egészségem iránt érdeklõdött, egy recept
kis megjegyzéssel: “Ennek a süteménynek az
ízérõl te jutottál eszembe.”, életre
szóló szeretetajándék a nagymamámtól,
aki 50 mérföldet utazott zongorahangversenyeimre, rengeteg
gyümölcstortát sütött a családi
ünnepekre, és minden hazatérésem alkalmával
üdvözöl telefonon. Mi gátol abban, hogy ma tegyek
valami jót? Miért nem vagyok többször kedvesebb, ha a
jó szándék megvan bennem? A bõség
világában mi teszi a szeretet gesztusait olyan
értékessé? Ma, amint végigfutom a
tennivalók listáját, két olyan ember
intésére figyelek, akik szakértõk a szeretet
adásában: “Nagy dolgokat nem tudunk tenni, csak kis dolgokat
nagy szeretettel” (Teréz nõvér). Egy kedves
szó nem kerül semmibe” (Gertie Rice, a nagymamám).
Elhatározom, hogy valami váratlan jócselekedetet
teszek ma. Az elég világában arról álmodom,
hogy mindenkinek elég az élelem, a védettség, a
kedvesség, az öröm, a vendégszeretet és a
nevelés. Ennek az álomnak a megélését
elkezdhetem most is.
Diris Daley
A különbözõ
ajándékozási alkalmakkor milyen nem-anyagi
ajándékot tudnék adni?
Mi volt a legértékesebb
ajándék, amit valaha kaptam?
“Milyen bölcsesség lehet nagyobb a
szeretetnél?” - Jean-Jacques Rousseau
Legközelebb, ha anyagi természetû
ajándékot akarsz adni, vásárolj a “Ten
Thousand Villages” kereskedelmi szervezettõl. Honlapuk:
http://www.villages.ca
|
|
14. EMELKEDJ KI A KÖRNYEZETEDBÕL
“... mint semmi nélkül valók,
és mindennel bírók.” - Korinthusiak II.
6:1-10
Egy kis csoport gyûlt össze winnipegi
otthonunkban, hogy életünkrõl és
értékrendünkrõl beszélgessünk, és
hogy eldöntsük, akarunk-e 30 napig az “elég
szintjén” élni. Elõször megosztottuk
egymással tapasztalatainkat ezzel az életmóddal
kapcsolatban. “Az önkéntes szolgálatban,
és a szemináriumban eltöltött éveink a
legértékesebbek számunkra.” - mondta egyikünk -
“Az önkéntes szolgálat alatt néhány
költséget megtakarított pénzünkbõl
fedeztünk. A szemináriumon egyik tanítványnak sem volt
pénze. Alkalmi munkákkal tartottuk fenn magunkat. Fele annyi
dolgunk sem volt, mint most, mégis életünk legszebb
évei voltak ezek, a gyermekeink szemében is.”
“Lehet, hogy visszatérnének azok az
érzések, ha megpróbálnátok újra az
“elég szintjén” élni.” -
kockáztattam meg a feltevést. “Most meg sem
próbálnám” - válaszolta. Nem
értettem, miért nem akarja ismét átélni
életének “legszebb éveit”.
Megmagyarázta: “A visszatérésünk
utáni évek voltak a legfájdalmasabbak az
életünkben. Barátaink és
hitközösségünk tagjai nagy házakat
építettek, új autókat vettek és egzotikus
helyekre mentek nyaralni. Senki nem támogatta azt a vágyunkat,
hogy egyszerûen éljünk. Úgy éreztük
magunkat, mint valami különc csodabogarak, végül feladtuk
a próbálkozást. Ezt nem akarom még egyszer
átélni.” Csendben ültünk.
Megdöbbentett határozott elutasítása és
könnyes szeme. Mennyivel másként alakulhatott volna az
életük, ha egy olyan egyházba és
közösségbe térnek vissza, amely támogatta volna
elkötelezettségüket az egyszerû élet
iránt.
-Dave -Schrock-Shenk
Legközelebbi barátaim erõsítik-e
bennem a hitet legmélyebb elkötelezettségeim
iránt?
Milyen üzeneteket kapok az anyagi javakról
egyházamtól és
hitközösségemtõl?
Legközelebbi barátaim legmélyebb
értékeim felé irányítanak, vagy
megnehezítik, hogy azok szerint éljek?
-Egy népszerû mondás szerint: “A
víz nem emelkedhet magasabbra forrásánál.”
Ugyanígy az általunk példaképnek tartott emberek
életük példájával mutatják meg, hogy mi
elfogadható és mi lehetséges. Támogatják vagy
visszafogják azokat a kísérleteinket, melyekben
legmélyebb értékeink szerint próbálunk
élni.
Erõsen támogatni kell azt, aki a
“túl sok” társadalmában az
“elég” szintjén akar élni.
Ha nem tartozol olyan csoporthoz, amely
támogatná legmélyebb értékeidet,
építs ki egyet! Keress hasonló
érdeklõdésû embereket a barátaid, és az
egyházad tagjai között. Barátkozzatok össze,
és kötelezzétek el magatokat, hogy hosszú távon
próbáltok máshogyan élni. Van egy nagyszerû
könyv, amely segítséget nyújt a
közösségalakításban. Címe: A másik
dob: közösségépítés és béke.
(M. Scott Peck. Simon and Schuster, New York, 1987.) (Ld. http://www.igazikozosseg.hu - a fordító megjegyzése 2006-ban.)
Gondolatok az
egyszerûségrõl
Mik a legfontosabb új gondolataim a tárgyakkal
való viszonyomról?
Mik a legfontosabb új gondolataim az emberekkel
kapcsolatban?
|
|
könnyíts a terhedenami elég nekem |
|
15. ÚT DIGAYAPBA
“Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a
két maroknak teljessége nagy munkával és lelki
gyötrelemmel.” - Prédikátorok 4:4-16
Két órás hegyi út
után érek Digayapba, a Fülöp-szigeteki mennonita
egyház vezetõinek, Norma és Edwin Lorenzonak az
otthonába. Puha fényben fürdenek a rizsföldek, a
munkások hazafelé mennek a zöld ösvényeken,
fõtt rizs várja õket vacsorára. Norma és
Edwin háza durván megmunkált deszkalapokból
épült, a teteje hullámos alumínium. Belül
nagyon egyszerû a berendezés: matrac, takarók,
párnák, mindegyik családtagnak két-három
váltás ruha és néhány dolog a
fõzéshez, étkezéshez. Minden vagyonuk elférne
egy talicskában. Jártam már szegény
családoknál a Fülöp-szigeteken, de ez a
közösség más . Nem nyomasztó a
szegénység. A ház körül
zöldségágyások és gyümölcsfák
láthatók. A gyermekek egészségesnek
látszanak. A házilag készített
olajlámpa fényénél üldögélve a
szerény vacsora után megkérdezem Normát és
Edwint, hogy boldogok-e. Azt válaszolják, hogy meg vannak
elégedve, csak a hosszú út a nehéz az
iskolához, a kórházhoz. Valaha azt hittük, hogy
a fejlõdés során a szegény emberek utolérik a
gazdagokat. De az ökológusok szerint még öt
földméretû bolygóra lenne szükségünk a
nyersanyagok és a szemét elhelyezése miatt, ha mindenki
úgy élne, mint az átlagos észak-amerikai és
európai polgár. Ahelyett, hogy egy nagyobb sütit
osztanánk szét, valószínûleg máshogyan
kellene szeletelnünk a már meglévõt, hogyha a
szegénység problémáját meg akarjuk oldani.
Norma és Edwin példáján okulhatnánk, hogyan
lehet beérni kisebb szelettel.
-Dale Hildebrand
Elégedettebb lennék-e kevesebb
vagyonnal?
A Föld nagy árat fizet használati
tárgyainkért. A globális gazdaság elérte a
Föld kapacitásának határát készleteink
és a szemét elnyelése tekintetében.
Mégis, a Fortune magazin becslése szerint a
hirdetõk évente több mint 250 milliárd $-t
költenek arra, hogy reklámok segítségével az
embereket egyre több dolog megvásárlására
vegyék rá. (1993, júl 26 188-204)
Naponta több mint 3000-szer szólítanak
fel bennünket, hogy vásároljunk. Ha valamit megveszünk,
máris nyomunkban van a reklámszakma, hogy meggyõzzön,
rosszul választottunk, vegyünk másik típust. Olyanok
vagyunk, mint a tengerimalacok a mókuskerékben: minél
gyorsabban futunk, annál gyorsabban pörög a
kerék!
A megelégedettséghez nem a
költekezés útja vezet.
Hogyan magyarázható Lorenzo válasza,
mely szerint õk elégedettek az
életükkel?
Milyen ismérvek alapján döntöm el,
hogy mire van igazán szükségem, és mi a
lényegtelen?
Vigyél magaddal egy kis jegyzetfüzetet egy napra!
Minden alkalommal, amikor elér egy üzenet, hogy
vásárolj valamit, jegyezd le, hol voltál, és hogyan
kaptad az üzenetet! A nap végén határold be, hol
kaptad a legtöbb üzenetet. Egy hétig csökkentsd le az
arról a helyrõl jövõ üzeneteket!
|
|
16. UTAZZ KÖNNYÛ TEHERREL A
VILÁGBAN!
“ Nem több az élet az
eledelnél, s a test a ruhánál?” - Máté
6:24-33
Hároméves szolgálatra
készülõdtünk a férjemmel Kenyába,
órákig gondosan csomagoltunk. Jelmondatunk az volt: “ Ha nem
vagy benne biztos, hagyd itthon.” Büszkék voltunk, hogy minden
belefért három dobozba, két csomagba és
számos táskába. Csaknem három évvel
késõbb Kenyában segítettünk a
felkészülésben egy maasai férfinak a
felkészülésben, aki egy évre indult Kanadába
cserelátogatásra. Elmondtuk neki a kanadai szokásokat, az
idõjárási viszonyokat. Kikísértük a
repülõtérre. Julius-szal a check-in pultnál
találkoztunk. Egyetlen kis táska volt a poggyásza.
Még csak tele sem pakolta. Két teherautót bérelt
azonban, hogy barátai és családtagjai
elbúcsúzhassanak tõle. A hagyományos,
élénkszínû ruhákba öltözött
búcsúztatók körülállták,
elhalmozták jókívánságaikkal.
Sokáig emlékeztem erre a megható jelenetre. Egy
fiatal kenyai ember egy évre indul egy távoli, ismeretlen
országba, és annyi poggyászt visz csak magával,
amennyi nekem egy hétvégére is kevés lenne. Sokkal
fontosabb dolgot vitt el az útra, éneklõ, integetõ
honfitársai szeretetét és támogatását,
az otthon biztonságát.
- Deborah Fast
Mi adja életemben a biztonság
érzését?
Ruháim mennyire fejezik ki
egyéniségemet és értékeimet?
A ruháimat készítõ embereket
rendesen megfizették-e munkájukért?
Ruházatunk takarja és védi
testünket. Juliusnak kevés ruhája volt kis úti
táskájában, mégis elégnek
érezte.
A ruhák kreativitásunkat és
eredetiségünket is kifejezhetik. Megkülönböztetik a
szegényt és a gazdagot. Azt az érzést kelthetik az
emberben, hogy egy megbecsült csoporthoz tartoznak.
Nyisd ki ruhásszekrényedet! Válassz ki
egy hétre minden ruhát, amire szükséged lesz. A
többit rakd félre. Csak azokat viseld két hétig,
amelyeket kiválasztottál!
|
|
17. A SZEGÉNYEK
PALOTÁJÁBAN
“...ez a szegény özvegy többet adott
mindenkinél, aki csak dobott a perselybe.” - Márk
12:38-44
A vietnámiak a tet ünnepet
tartották, a holdhónap szerinti új évet.
Új ruhákba öltöztek, meglátogatták
barátaikat, ritka ételeket ettek. Egyik évben Ba Hein, egy
menekült a Quang Ngai város táborából
meghívott minket a tet ünnep alkalmára
készített ebédre. Barátságosan
ültetett le minket egyszerû konyhájában az alacsony
székekre. Háza egyik sarkában családi képeket
láttam, köztük egy fiatal emberét és egy kis
gyermekét. Elmondta, hogy a férjét és a
kislányát ábrázolja a kép, az amerikai
tüzérség áldozatául estek a
háborúban. Ba Hein törött csõrû
teáskannából öntötte ki a teát. A
teáscsészék tisztára súrolt sörös
dobozok voltak. Miközben ittuk a teát, Ba Hein
elkészítette és felszolgálta a néhány
fogást. Nem kért elnézést a szegényes
ételért, és házának szomorú
állapotáért.
Méltósággal szolgálta fel az
ételt, biztos volt benne, hogy vendégszeretete ugyanolyan
értékes, mint Quang Ngai gazdag házaiban.
Távozáskor hátranézte, hogy
búcsút intsek neki. Az ajtóban állt, erõsen,
dacosan, önbizalommal mosolyogva. Királyként bántak
velem a szegények palotájában.
- Max Ediger
Mi kell ahhoz, hogy valakit királyi módon
vendégül lássunk?
Milyen tulajdonságai voltak Ba Heinnek, amelyek arra
késztették Maxot, hogy házát palotának
lássa? Vannak-e olyan emberek a közösségemben, akiket
soha nem hívnék meg az otthonomba?
Miért?
Hívj meg valakit ebédre, akit eddig nem
akartál meghívni.
Háztartásodban megtalálható-e az
az öt legfontosabb segédeszköz, amely megkönnyíti a
házimunkát? Ki használja õket leggyakrabban? Ki
végezné el ezeket a munkákat, hogyha
energiatakarékosabb módszerekkel megcsinálni ezeket a
munkákat? Mit jelentene a családtagok számára a
módszerváltás?
|
|
18. A VÍZ SÚLYA
.
“Az úré a föld s annak
telessége; a föld kereksége s annak lakosai.” -
Zsoltárok 24:1-6
A háziúr Harit fogadta fel, hogy
segítsen a ház körüli munkákban. Hari 11
éves, egyik feladata az, hogy vizet pumpáljon a földalatti
kútból, és egy vödörben a
vízgyûjtõbe vigye. Innen elektromos motor
segítségével pumpálják a
tetõnél lévõ tartályba. Nepálban a
száraz évszak alatt nem lenne víz a házban, ha
Hari nem dolgozna. Amikor csak megnyitom a csapot, mindig Hari jut eszembe, hogy
milyen keményen dolgozik a vízért. Tudom, hogy nincs
iskolában, így a jövõben nem lesz sok
választási lehetõsége. Hari boldog -
fütyül, dobként ütögeti üres vödrét.
Mosolyog, melegen üdvözöl, ha találkozunk. Gyakran
jön oda szobám ajtajához, és egy pohár vizet
kér. Szereti a csapból folyó tiszta vizet, és
sóvárog azért, hogy észrevegyék. Sohasem
utasítom vissza a kérését. A víz tartja
fenn az életemet. Nélküle testem gyorsan
kiszáradna, elhervadna, mint egy fonnyadt rózsa.
Szükségem van a vízre, hogy tisztálkodhassam,
és ételem elkészítéséhez is.
Limonádémhoz, teámhoz is kell. Benne mosom a
ruháimat és vele öblítem a vécét. De
amikor minden cseppjét Hari pumpálja és cipeli, akkor csak
annyit használok, amennyi feltétlenül szükséges.
Elvárásaim nem változtak a jó
egészséggel és tiszta környezettel kapcsolatban, de
sokkal kevesebb vizet használok, mint eddig valaha is.
- Catherine Mumaw
Mennyi vizet használnék naponta, ha nekem
kellene pumpálnom és a kezemben cipelnem?
Hogyan termelõdik az áram a
házamban?
Észak- Amerikában a legtöbb embernek
nincs egy Harija a víz pumpálására. De a vizet
valahogyan el kell juttatni a házakba.
Észak-Amerika “Harija” az
elektromosság. Az elektromosság pumpálja a vizünket,
Hûti és fõzi az ételeinket, világítja
meg házainkat. Míg az elektromos áram viszonylag
olcsó, a Föld nagy árat fizet ezért az
energiáért.
Észak-Amerikában a legtöbb ember olyan
elektromos áramot használ, amelyet fosszilis
tüzelõanyagok - szén, olaj, gáz -
égetésével állítanak elõ. Ezek a
tüzelõanyagok égetéskor *** bocsátanak ki. Egy
átlagos kanadai évi elektromos energiájának
elõállításakor felszabaduló ***
elnyeléséhez 2,34 hektár,5,7 négyszögyard
legelõ, vagy erdõ szükséges. Egy átlagos
amerikai polgár elektromos energia fogyasztásához valamivel
több.
Fürdõszobádba szerelj kevés vizet
eresztõ zuhanyrózsát! Vízbojleredet cseréld
ki olyanra, ami “szükség esetén”
mûködik, vagy napenergiát használ! Kutasd fel a legjobb
módszert házad energiaellátására! Solar
Living Source Book, Real Goods Trading Coorporation, 966 Mazzoni Street, Ukiah,
CA 95482-3471. Phone: 800 762-7325 Fax: 707 468-9486, email
realgood@well.sf.ca.us
|
|
19. LÉLEGZETNYI LEVEGÕ
“És látá Isten,
hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó.” -
Teremtés 1.
Biciklivel járok munkába, mert reggel
szeretem kinyújtóztatni a tagjaimat, szeretem az arcomba
fújó szelet, ahogy a levegõ eljut az izmaimhoz és
felébreszti õket Kerülöm az izzadó emberek
tömegét a zsúfolt tömegközlekedési
eszközökön, az ideges autóvezetõket a forgalmi
dugókban. Ha hazafelé biciklizek, a napi
tárgyalások után újjáélednek a
tagjaim, az agyam. A zöld fák, az éneklõ madarak, a
kanyargó patakok és a gyönyörû virágok
eszembe juttatják, milyen szép világot teremtett Isten.
Még esõben is jó biciklizni, hideg napokon, mert ilyenkor
otthon kibújok nedves ruháimból, és vár a
forró zuhany. Mostanában észrevettem, hogy a
tüdõmnek nem tesz jót a kipufogógáz. Ha gyorsan
biciklizek, a számon keresztül belélegzem a buszok,
autók által kibocsátott szennyezett levegõt. Soha
nem volt asztmám, de lehet, hogy ez változik. Most
levegõszûrõ álarcot viselek. Hülyén
nézek ki, de védem a tüdõmet. A maszk meleg és
fullasztó, nem érzem benne a meleg fû, a nedves föld
és az azáleák illatát. Választanom kellett,
vagy az illatok, vagy a tüdõm. Össze vagyunk kapcsolva,
te meg én, összeköt a világ, amelyben
élünk, és a levegõ, amelyet
belélegzünk.
-Reina C. Neufeldt
Milyen árat vagyok hajlandó fizetni
azért, hogy az árral szemben ússzak?
Mit tudok csinálni a buszon utazva, amit nem tehetek
meg autóvezetés közben?
Milyen érzés buszon utazni?
“Ha azt hiszed, hogy az autók
egészségesek, csukd be a garázsajtót, és
indítsd be a motort.” (ismeretlen szerzõ)
Az észak-amerikai társadalom a
személygépkocsikra épült. Pedig az
autózás az egyik legveszélyesebb
környezetszennyezõ tevékenység. Minden gallon benzin
elégetésekor 5,5 font szén-dioxid szabadul fel, ami az
üvegházhatás legfõbb okozója.
Ha megfelelõ mértékben akarjuk
csökkenteni a Földre gyakorolt káros hatásunkat, akkor
ki kell szállnunk az autónkból, és busszal,
vonattal, vagy biciklivel kell közlekednünk.
A társadalom, amelyben élünk,
erõsen befolyásolja döntési
képességünket. Támogatni kell a
tömegközlekedési rendszert ahhoz, hogy képesek
legyünk környezetvédõ módon
élni.
Ha részletesen feljegyezted, számold ki,
hány mérföldet vezettél az elmúlt évben!
(A kanadaiak átlagosan 18000 km-t, az amerikaiak 20000
mérföldet.) Ha autód átlagos
fogyasztását nézed, ki tudod számolni, hány
font szén-dioxidot engedtél tavaly a légkörbe.
Készíts tervet, hogyan tudnád fogyasztásodat 75%-al
csökkenteni! A szükséges változtatásokat
próbáld ki egy hétig! Vedd fontolóra, hogy egy
hónapig próbálod ki ugyanezt!
|
|
20. BÚZATERMELÉS
“ ...és a mi kezünknek
munkáját tedd állandóvá
nékünk,” - Zsoltárok 90:13-17
Mi szerint döntöm el valaminek az
értékét?
Csoportunk dél Mexikó egyik
hegyének szélénél állt, egy meredek
lejtõjû gabonaföldet néztünk.
Megkérdeztük a farmert, mennyit fizetett a falujabeli asszonynak,
hogy elvesse a gabona magvakat, mennyi volt a föld bérletének
ára, és a bivaly kölcsönzési díja a
szántáshoz. Egyikünk kiszámolta az eredményt,
és kiderült hogy a várható termés ára
több, mint amennyiért a városokban meg lehet venni a
búzát. Megkérdeztük, miért bajlódik
vele. A farmer elgondolkozott a kérdés
furcsaságán. Kezével elõször a falujabeli
emberekre mutatott, majd a gyönyörû látképre.
“Ha az ember magának termeli a búzát...”
kezdte, de nem tudta befejezni a mondatot, mert nem értette teljesen a
kérdést. Mi pedig nem tudtuk világosabban megfogalmazni.
Nem nyelvi nehézségek miatt nem értettük
egymást, hanem azért, mert mások voltak az
életrõl az elképzeléseink. Az
észak-amerikaiak a búzát végterméknek
tekintik, a mexikói farmer számára a
búzatermelés az élet megõrzését, a
falujabeliekkel való kapcsolatát és a természet
szépségét jelenti.
- Dave Schrock-Shenk
Lassan eszem-e az ételt, vagy sietve?
Hogyan tudnék több élelmet
vásárolni a lakóhelyem környékén
élõ gazdáktól?
Ha a földön termesztett összes
élelmet egyenlõen osztanák el az emberek között,
és nem állatok takarmányozására
használnák, akkor minden egyes ember
hozzávetõlegesen 3000 kalóriát kapna
naponta.
A világ lakosainak többsége
tápláló ételhez juthat minden nap. Csaknem 2
milliárd farmer termeli meg saját családjának az
ennivalót. Sokuk olyan környezetben él, ahol az élelem
termesztése is igen megbecsült
tevékenység.
Mégis kb. 1 milliárd ember kel fel minden nap
úgy hogy nincs biztosítva a napi élelme. Sokan mások
pedig elhízási problémákkal
küszködnek.
Készíts egy olyan ételt a
családodnak, amit közvetlen környezetedbõl beszerzett
alapanyagokból fõzöl! Hívj meg valakit a
közösségedbõl, aki növényeket termeszt!
Kérdezd meg, mit jelent számára az, hogy mások
számára is élelmet állít elõ! A
következõ könyvben nemzetközi recepteket találsz:
Extending the Table (Provident Bookstores, 800 759-4447)
|
|
21. VEDD EZT, A LEGJOBBAT, AMIM VAN
“Mária azért elõvevén egy
font igazi, drága nárdusból való kenetet,
megkené a Jézus lábait, és megtörlé
annak lábait a saját hajával;” - János
12:1-8
1983-ban önkéntesként dolgoztam a
menekültsegélyezési programban a Szent Ferenc
presbiteriánus egyháznál Fro Worthban (Texas). Egy napon
Rodrigo megszólított: “Hálásak vagyunk
azokért a gyönyörû dolgokért, amiket az
emberektõl kaptunk de mindig azt mondják, hogy azért
adják, mert már nem kell nekik. Olyan érzés ez
nekünk, mintha a kidobott dolgaikat kapnánk meg. Nálunk
azt mondanák, hogy azért adják, mert ez a legjobb,
amilyük van. Ha egyszerû dolog is, de tudjuk róla, hogy
jó.” “Értem, mit mondasz - válaszoltam -
de errefelé sérti az emberek büszkeségét, ha el
kell fogadniuk valamit. Azért mondják, hogy nem kell már
nekik, hogy megkönnyítsék az
elfogadását.” Új kérdések
vetõdtek fel bennem. Miért a maradékot adjuk oda?
Én is olyan pólókat adtam a program során, amiket
nem szerettem viselni. Ezért legközelebb, mikor
ruhagyûjtés volt, az egyik legszebb blúzomat adtam oda.
Amellett, hogy: “Jaj! Hogy fog hiányozni ez a blúz!”,
megpróbáltam átérezni a büszkeséget,
hogy a legjobbat adtam, amim csak volt. Közép-amerikai
tartózkodásunk során szenvedtem az
ajándékoktól. A szomszédok levágták
miattunk az egyetlen csirkéjüket, odaadták a legjobb
széküket, drága idejükbõl is sokat szenteltek
nekünk. Az õ példájuk
kihívássá vált számomra.
- Kathy Ogle
Hogyan tudnám megtanulni, hogy örömmel
mondjam: “Tessék, vidd ezt, a legjobbat, amim
van!”?
Mikor jelentett számomra legnagyobb
örömet, hogy adakoztam a rászorulónak?
Miért tudtam örömmel adni?
A takarékosság és az
egyszerûség az “elég” világának
alapszabályai. Ezeknek az értékeknek a
segítségével gazdaggá is tehetjük
magunkat.
Az individualista kultúra elleni
védekezés egyik módja a
nagylelkûség.
Életünk korai éveiben hosszú
idõn át “ingyenes szállást és
étkezést” kaptunk a szüleinktõl, vagy más
családtagtól. A Föld gazdagságát ingyen
kapták az emberi teremtmények. Amikor adunk a
rászorulóknak, akkor egyszerûen továbbadjuk, amit
kaptunk.
Készíts egy listát azokról a
dolgokról, amiket ingyen kaptál a családodtól, a
barátaidtól, a társadalomtól,
Istentõl!
Készíts egy másikat is azokról a
dolgokról, amiket fizetség nélkül adtál
családtagjaidnak, barátaidnak, a szükséget
szenvedõknek! Egyensúlyban van-e a két lista?
GONDOLATOK ARRÓL, HOGY MI ELÉG NEKEM
A szabadság, vagy a megkötöttség
érzésével tölt el, ha arra gondolsz, hogy kevesebb
tárgyat fogsz használni?
Motivál-e azoknak az embereknek a
példája, akik teljes életet élnek kevesebb
tárggyal is?
|
|
tarts kielég mindenkinek |
|
22. A LÉGGÖMBÖS PÉLDA
“...szegénységet vagy
gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem
hozzám illendõ eledellel.” - Példabeszéd
30:7-9
Viola, a nagy utazás egyik
résztvevõje Texasból elmesélte, hogy San Antonioban
dolgozott egy Dockers nadrág üzemben, amíg a Levi-Straus
át nem költöztette a részleget
Közép-Amerikába az olcsóbb munkaerõ miatt.
Azóta a többi kitett munkással együtt azon dolgoznak,
hogy megkapják azt a hasznot, amellyel a Levi-Straus tartozik nekik.
Késõbb együtt meglátogattunk egy ilyen
üzemet, ahol a hondurasiak összevarrják a termékeket az
északra induló exportra. A maquila bejárata
fölött meglepve vettük észre a “Dockers”
feliratot. Látogatásunk alatt az üzem vezetõje
elmondta, milyen sok elõnye van ennek az iparágnak, hiszen fiatal
férfiak és nõk százai jutnak
megélhetéshez. Láttuk õket a
varrógépek fölé hajolva, olyan gyorsan varrtak, ahogy
csak tudtak, hogy meglegyen
a napi normájuk. Ebédszünetben Viola
odaült az egyik gép elé, amely ugyanolyan volt, mint amin
Texasban varrt. Hogy örült akkor, hogy el tudja látni a
családját! Miután kitették, nagyon nehezen
éltek. A hondurasi üzemben az emberek százai sokkal kevesebb
bért kaptak, mint Viola annak idején, de sokkal többet, mint
addig bárhol másutt.
-Daryl Yoder-Bontrager
Annyira össze vagyunk-e kötve a világgal,
mint egy léggömbben a levegõ, amely kipúposodik az
egyik oldalon, ha benyomjuk a másikon?
Minek kellene történnie ahhoz, hogy
Violának is és a hondurasiaknak is elég munka
jusson?
Ismerek-e valakit, aki
munkanélküli?
A nekem elég nem elég!
A nagy utazás lényege az, hogy ha jobban
tápláltak, kevésbé stresszben élõk
és boldogabbak vagyunk, akkor ne szûnjön meg kapcsolatunk a
világgal! Azon kell munkálkodnunk, hogy a világ összes
lakosa eljusson az “elég” szintjére. Ehhez meg kell
változtatnunk azokat a rendszereket és struktúrákat,
amelyek az egyik oldalon a bõséget, a másik oldalon a
szükséget létrehozzák.
A rendszerek megváltoztatása nehéz,
és nehéz a “túl sok”
kultúrájában az “elég” szintjén
élni. Ezen a héten arról fogunk beszélgetni, hogy
milyen lelki erõforrások kellenek a nagy út
megtételéhez.
Hívj meg ebédre egy olyan embert, aki
munkát keres, hogy elmondja ezzel kapcsolatos tapasztalatait!
|
|
23. AMERIKAI ÉTKEZÉSEK
“...megkérdezte Jézustól:
“Kit tekintsek felebarátomnak?” - Lukács
10:25-37
Az amerikai repülõjárat tömve
volt. Az Egyesült Légitársaság egyik törölt
járatának utasait is velünk utaztatták. A
pilóta üdvözölt bennünket:
“Örülünk, hogy elég helyünk van az
Egyesült járat utasai számára is. Sajnos azonban nincs
elég étel. Az “amerikai” utasoknak vacsorát
tudunk felszolgálni, az “egyesült” utasoknak
ásványvizet.” Elõször
megkönnyebbültem, mivel “amerikai” voltam, de
azután eszembe jutottak a mellettem ülõk. Szerencsére
õk is “amerikaiak” voltak. És a többiek?
Megosszam velük a vacsorámat? Az összest? Nem néztem
semerre. Amíg nem látom õket, addig tudok enni.
Szembesültem a kísértéssel, hogy “ne
nézzek rá” az éhezõ, otthontalan emberekre
szerte a világon. De tudom, hogy ha elfordul az ember, akkor kicsit
érzéketlenebb és kevésbé emberi lesz. Ha
nem rekesztem ki tudatomból a szükséget
szenvedõket, sõt megosztom velük az ételemet, akkor
emberibbé válok.
- Dave Schrock-Shenk
Milyen segítség kellene nekem ahhoz, hogy
jobban odafigyeljek a szükséget szenvedõkre?
Találkozom-e idõnként szegény
emberekkel? Hogyan szokott ez történni?
Választott lakóhelyemen milyen
értékek és meggyõzõdések a
mérvadóak?
A legtöbb ember, akinek sok mindene van, soha nem
néz azoknak a szemébe, akiknek kevés jutott. Még
egyazon országon és városon belül is a gazdagok
és a szegények két különbözõ
világban élnek.
A mai szentírási részlet egy
szamaritániusról szól, aki megsajnált egy ismeretlen
embert az út mentén. Felebarátaink azok az emberek is,
akiket minden nap látunk, ha kinézünk az
ablakunkból.
Vegyél egy térképet arról a
városról, megyérõl, ahol élsz!
Utazócsoportoddal jelöljétek ki rajta azt a területet,
ahol a gazdagok, ill. a szegények élnek! Kutasd fel a
szegények múltját! Mindig is szegények voltak, vagy
régen gazdagnak számítottak? Hogyan alakul ki a
külön gazdag és szegény negyed? Jelöld be azokat a
helyeket, ahol te és a csoport többi tagja él! Milyen
érzéseitek vannak közvetlen lakóhelyetekkel
kapcsolatban?
|
|
24. A SZEGÉNYEK KÖNNYEI
“...amit e legkisebb testvéreim
közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” -
Máté 25:31-40
Vietnámban a szegénység
idõnként ráébreszt minket viszonylagos
gazdagságunkra. Ly asszony az iparosodott északról
megmutatta nekem, mennyire érzéketlenné válhatok a
szegény emberek helyzete és érzései iránt.
Újévkor Ly és Ngoc asszony, akik mindketten
farmerek, rizst és gyümölcsöt hoztak
ajándékba Hanoiban lévõ irodánkba.
Amíg beszélgettünk, egy koldus állt meg a
kapunál. Mi ülve maradtunk, nem is figyeltünk rá. De Ly
és Ngoc asszony azonnal odamentek, és pénzt adtak neki. Az
õ keresetük még a mi háztartásunkban
dolgozó vietnámi emberekhez képest is kevés volt,
minket, gazdag külföldieket nem is számolva. Mégis
azonnal reagáltak a koldus kérésére, mert õk
is voltak valaha hasonlóan nehéz helyzetben. Egyházi
emberek lévén, keressük azokat a helyzeteket, ahol az
élet nehéz. De szükségünk van más
emberekre, hogy túl tudjunk lépni elszigetelõ
gazdagságunk elõnyein. Ly asszony segített
összeköttetést teremteni a szegény emberekkel, akiket
szeretnünk kell Jézus tanítása szerint. Vagyonunk
mértékétõl függetlenül örömmel,
szabadon és nagylelkûen adhatunk.
- Betsy Headrick McCrae
Milyen érzéseket tápláljunk a
szegény emberek iránt, hogy együtt érzõen
és nagylelkûen forduljunk feléjük?
Volt-e valaha olyan idõszak, amikor nem volt
elég pénzem?
Milyen érzéseim vannak emiatt a gazdagabb
emberekkel szemben?
Van-e személyes kapcsolatom valakivel, aki küzd
a mindennapi megélhetésért?
Ez a kapcsolatom mennyivel járul hozzá
életismeretemhez?
Beszélgess el valakivel, akinek az
életében már voltak anyagi
nehézségek!
Mik voltak a legrosszabb és a jó oldalai ennek
az idõszaknak?
|
|
25. ELÉG
EGYÜTTÉRZÉS
“Csak öt kenyerünk van, és
két halunk...Mindnyájan ettek, s jól is laktak.”-
Máté 14:13-21
A Zaire-ben eltöltött három év
során tanúja voltam sok közeli barátom
abszolút szegénységbõl fakadó
szenvedésének. Próbáltam segíteni, de gyakran
úgy éreztem, soha nem elég, amit adok.
Önkéntesi fizetésem 50$ volt egy hónapban,
gyakran én magam sem jöttem ki belõle. Csak csepp volt a
tengerben az a néhány dollár, vagy pár zacskó
rizs, amit adni tudtam. Végtelen volt a szegénység.
Méltatlankodtam, miért küldött engem Isten erre a
helyre, hiszen csak nézem a sok szenvedést, és nem tudok
segíteni. Idõvel megértettem, hogyan élik
túl a nyomort a zaire-iek. Õk úgy hívják,
hogy Afrikai Szolidaritás. Ha van valamilyük, megosztják. Ha
szükséget szenvednek, barátokhoz, családtagokhoz
fordulnak segítségért. Mindenki ad lehetõsége
szerint, mert soha nem tudhatja, mikor lesz saját magának is
szüksége segítségre. Csodálatos
közösségi szellem épül ki, ha mindenki
lehetõsége szerint ad. Önteltségnek tûnik azt
hinni, hogy képes lennék vagy szükséges lenne magamra
venni a világ terheit. Tudom, hogy Isten lehatárolt anyagi
eszközökkel hozott ide, hogy részt vegyek mások
szenvedésében Isten családjának egyik
tagjaként. Annyit adok, amennyit tudok, Ha egymást
segítjük, lehet, hogy elég lesz.
-Krista-Anne Rigalo
Megteszem-e amit tudok, ha nem tudom teljességre
vinni a dolgot?
Segítek-e, ha a segítségem nem
elég nagy a szükséghez képest?
Mit tehetek azért, hogy többet tudjak adni a
szûkölködõknek?
Mi az a probléma a világon, amely legjobban
lesújt téged? Melyik az a szervezet, amely ezzel a
speciális problémával foglalkozik? A Nagy Utazás
milyen pénzmegtakarító változásra
késztetett? Egy évig tedd félre a megtakarított
pénzt! Havonta küldj egy csekket ebbõl az
összegbõl annak a szervezetnek, amely a téged legjobban
lesújtó problémát próbálja orvosolni!
Ha újabb választásaid következtében idõd
szabadul fel, dolgozz önkéntesként ennél a
szervezetnél!
|
|
26.
“...nem a törvény alá vetve
éltek, hanem a kegyelemben.”- Rómaiaknak
6:5-14
Kedves testvéreim az “Elég
Világából! Jól esik, hogy leírhatom
gondolataimat útmutatótokhoz. Nekem túl sok mindenem van.
Próbálok alacsonyabb színvonalon élni, ezért
néha keményebben dolgozom, mint máskor. Családunk
benzinfogyasztása például meghaladja azt a
mértéket, ami elképzelésetek szerint megengedett. De
világosan érzem, hogy Isten küldött erre a
hivatásra és ebbe a közösségbe, ahol semmi nem
elérhetõ gyalog vagy biciklivel, tömegközlekedés
pedig nem létezik! Sokan közülünk jó
emberek, de külsõ, nem önként választott
körülmények között kényszerülnek
élni. Az anyagi erõforrások igazságtalan
elosztásának rendszerében vannak hátrányos
helyzetû testvéreink, mi pedig ennek a rendszernek az
elõnyeit élvezzük. Együtt kell éreznünk a
hátrányos helyzetûekkel, ha változtatni akarunk a
rendszeren, amit nem mi alkottunk, és amibõl néha
képtelenségnek látszik a szabadulás.
Megtartóbb életstílust szeretnék
megvalósítani. Fájdalmas lesz,
lelkiismeret-furdalással is fog járni, de ha életre
szóló változásokat akarok elérni, akkor
reménykednem kell, a lehetõségeket kell néznem, nem
az elviselhetetlen terhet.
-Susan Mark Landis
Hogyan tudok az “elégért”
küzdeni a nélkül, hogy elkeserednék, és
bûntudatom lenne?
Hogyan tanúsítják ezek a levelek az
életemben felmerülõ kérdéseket?
Kedves Susan!
Feleségemmel, Carolynnal együtt, mi is
próbáljuk egyszerûsíteni az életünket,
mégis túl sokat fogyasztunk. Nem tudom, hogyan lehetne egy
megtartó életformát megvalósítani. Tudom, mit
kellene csinálni, az autót buszjáratra cserélni,
hús helyett babot enni, a házunkat másokkal megosztani. De
nincs elég lelki erõm, kreativitásom és
indíttatásom, hogy megtegyem ezeket a dolgokat.
Ön is ismeri életformánk
néhány negatív következményét. Azt is
tudjuk, hogy a szégyen miatt nem fogunk változtatni rajta.
Túl sok szegény embert ismerünk a világban,
ezért lehetetlennek tûnik a
segítségadás.
Meglehetõsen kellemetlen dolog a mai világban
gazdag kereszténynek lenni!
Mégis azt remélem, hogy az evangélium
magában hordozza az ígéretet, amely felszabadít
gazdagságunkból. Együtt kell dolgoznunk, hogy
megérdemeljük ezt az ígéretet. A “nagy
utazás” résztvevõi segítenek nekünk, hogy
saját környezetünkben az “elég”
szintjén éljünk 30 napig, miközben felfedezzük,
hogy érdekes és élhetõ így az élet.
Ön is, mi is konkrét útmutatókat szeretnénk
azzal kapcsolatban, hogy mi az “elég”. Ha együtt
keressük, meg fogjuk találni ezeket az
útmutatókat.
Békességgel:
David-Scheock-Shenk
Írj levelet a “Nagy Út”
szervezõinek! Meséld el azokat a kihívásokat,
amelyekkel szembesülsz, ha az “elég” szintjén
akarsz élni! Írj az álmaidról - ahogy élni
szeretnél! Mondd el, mire lenne szükséged, hogy közelebb
juss az “elég” szintjéhez! Levélcím:
World of Enough, MCC, 21 South 12th Street, Akron, PA
17501.
|
|
27. LÁTOMÁS AZ
EGYHÁZAKNAK
Mi az én látomásom az egyház
számára?
Hirdessük a hittel élõ embereknek
azt a látomást, amelyet Jézus tanítása
ihletett! A keresztények a 2000. évet jubileumi
évnek kiáltották ki! Az egész világon
elengedték a kölcsönöket,
õsszegyûjtötték a pénzüket, és
elosztották a szükséget szenvedõ emberek
között. Az egyházak az úgynevezett harmadik
világból munkásokat küldtek az Egyesült
Államokba és Kanadába, hogy megtanítsanak minket,
hogyan lehet autók és repülõgépek
nélkül utazni, egyszerû, tápláló
ételeket fõzni és pénzköltés
nélkül szórakozni. Az egész nyugati
világban a keresztények drasztikusan csökkentették a
jövedelmüket és összeköltöztek
elmélkedõ, aktív közösségekbe.
Adóbegyûjtõk próbálják megfejteni,
miért nem tartoznak többé olyan sokan a katonai
adóval. Régebbi vagyonuktól megszabadulva
azárnyal a lelkük! Járványként terjed az
együttérzés, a békekötés és az
öröm. A Szentlélek még a
fajgyûlöletet, az osztályok közötti
megkülönböztetést és a patriarkátust is
legyõzi. A templomba nem járó emberek egységesen
csatlakoznak a keresztényekhez, hogy Krisztus életében
osztozzanak. Isten alkotó ereje, a Szentlélek
együttérzése és öröme, Jézus
feltétel nélküli szeretete árad az emberekre
mindenütt. Ezt a forradalmat Jézus kezdte, aki teljesen
emberi és teljesen Isteni, aki azért jött, hogy
megtanítson minket az isteni erõ használatára, hogy
olyanok legyünk, mint õ.
- Nancy Brubaker
Hogyan nyitok teret önmagamban a szentlélek
munkálkodásának?
Hogyan érthetem meg Isten
szándékát a világgal kapcsolatban?
A keresztények arra hivatottak, hogy saját
erõforrásaikon túl is reagáljanak a világ
nyomorúságára. Ehhez a hosszú távú
munkához az ad erõt, ha nem felejtjük el Isten
elképzelését az õt követõ
emberekrõl.
Jegyezd le egy papírra, mi történne a
világgal, ha Isten minden teremtménye az Õ akarata szerint
élne! Csoportotokon belül beszéljétek meg
elképzeléseiteket, és azt a lehetõséget, hogy
együttes munkával megpróbáljátok
megvalósítani azokat!
|
|
28. FORDÍTOTT IMÁDSÁG
“Aki sokat gyûjtött, nem
bõvelkedett, aki meg keveset, nem
szûkölködött.” - 2 Korintusiaknak
8:8-15
“Isten, kérlek segíts, hogy a
szegények meggazdagodjanak, és a gazdagok elszegényedjenek,
hogy megtudják, milyen a szegénység. Azután
kérünk Istenünk, mindenkit hozz középszintre,
és egyenlõ ételt és pénzt juttass
mindenkinek. Amen.”
Ez volt a hétéves Ben vacsora elõtti
imája. Születése óta keresztény
szolgálatban dolgozunk, ezért sokat hallott az
“elég” fogalmáról. Amikor a Zaire-i
gyémántbányász faluban laktunk, Bennek két
különbözõ játszópajtása volt. Az
egyik Rupert, egy brit gyémánt specialista egyetlen fia,
akinek mindenféle játéka megvolt, amit csak
repülõgéppel el lehetett juttatni az ország
belsejébe. A másik játszópajtás Sabu volt, az
õ szülei menekültek voltak, házukat
leégették Zaire egy másik részén. Azokon a
napokon, amikor az édesanyja kimosta egyetlen ruháját,
Sabunak otthon kellett maradnia. Ben nagyon jól érezte
magát mindkét barátjával, de szinte soha nem
játszottak hármasban. Ruperték házában
távirányítós autóval és elektromos
billentyûzettel játszott, Sabuval kis
sártéglákat készítettek és
kergették a csirkéket. Könnyedén váltott a
vagyoni szélsõségek között. Ben nem
azért imádkozott, hogy minden szegény ember gazdag
legyen, hanem azért, hogy minden ember középszinten
éljen. Megérezte az “elég”
szabadságát.
-Jeanne Zimmerly Jantzi
A “mindenkinek elég”
elképzelés része-e Isten tervének az
emberiséggel kapcsolatban?
Mit tanultam a “nagy utazás” alatt az
“elégrõl”, és mit tudtam meg
önmagamról?
Ajándéknak tudjuk-e elfogadni az
“elég” szintjét életünkön
át?
A “nagy utazás” végén
visszatekintünk az elmúlt 28 nap tapasztalataira.
A jövõvel is
szembesülünk.
A mai szentírás részlet Isten
tervére hívja fel a figyelmet, mely szerint senkinek ne legyen
“túl sok” vagy “túl kevés”. A
“nagy utazás” tanulsága az, hogy sokunknak
egyharmadára kellene csökkentenie a fogyasztását, hogy
elérje az “elég “ szintjét.
De mindannyiunknak hasznos elgondolkodni a “bibliai
arányosság felszabadító
paradoxonáról”, amirõl Anthony de Mello
történetében olvashattunk a halásszal
kapcsolatban.
A jólesõ “elég” fel tud-e
minket szabadítani a harácsolás
elégedetlenségébõl? Elég lesz-e mindenkinek a
Föld erõforrása, ha igazságosan osztjuk meg?
Együtt kell-e másokkal szorosan dolgoznunk, hogy õk is
megtapasztalják, Isten csodálatos tervét az emberek
számára?
Hogyan tudnánk gyermekeinkre egy olyan
világot hagyni, ami elég lesz nekik és az õ
gyermekeiknek?
Útjaink különbözõek lesznek,
az “elég” mindannyiunknak mást jelent
majd.
Bízzunk Istenben, aki teremtett minket, és
aki végig fog vezetni bennünket az úton. Áldja meg az
Isten néhol hosszú és fáradtságos utunkat,
hogy boldogsággal haladhassunk rajta!
|
|
melléklet |
ÖKOLÓGIAI NYOMAINK
Az emberek a Föld erõforrásait
fizikai szükségleteik kielégítésére
használják. A Föld erõforráshoz juttat
bennünket, és elnyeli a szemetünket. A gabonaföldek
és az óceánok élelmet adnak. Szenet, olajat
és más tüzelõanyagot a föld
mélyébõl kapunk. Az erdõk fái a papír
alapanyagai, és a fosszilis anyagok égetésekor
felszabaduló szén-dioxid elnyelõi. A kifosztott
földön utak és épületek
épülnek.
Ki lehet számolni azt a földmennyiséget,
amely egy ember szükségleteinek fedezéséhez kell. Ezt
a továbbiakban “ökológiai lábnyomnak”
nevezzük.
Az ökológiai rendszerek, amiktõl
függünk, megújulnak a természet
segítségével. A halak szaporodnak, az erdõk
terjeszkednek, a talajvíz pótlódik az esõvel. A
fák oxigént bocsátanak ki, és szén-dioxidot
nyelnek el. Úgy is használhatjuk ezeket a rendszereket, hogy
rendszeresen megújíthassák magukat. Az emberek és
minden élõ teremtmény megtartó módon
élhet a Földön.
Ha azonban túl nagy stresszt okozunk ezeknek a
természetes rendszereknek, akkor nem tudnak többé
rendeltetésük szerint mûködni, és nem tudnak
megfelelõ mértékben megújulni. A stressz
mértéke attól függ, hogyan
elégítjük ki szükségleteinket és mennyit
használunk az erõforrásokból. A technológiai
fejlettség lehetõvé teszi az emberek számára,
hogy könnyebben jussanak hozzá az erõforrásokhoz, ami
csaknem biztosan nagyobb fogyasztáshoz vezet. Azoknak az embereknek, akik
fejlett technikát használnak, csaknem mindig nagyobb az
ökológiai lábnyoma, mint a fejletlenebb
technológiával rendelkezõknek.
Ez nem ítélet. Az embereknek nem azért
van nagy ökológiai lábnyoma, mert “rosszak”,
hanem azért mert házépítésükkel,
munkába járásukkal, étkezési és
öltözködési szokásaikkal kapcsolatban így
döntöttek.
Döntéseiket a társadalom
elvárásait követve hozták, nem gondolva arra, milyen
hatást gyakorolnak ezáltal a Földre. Az
“Ökológiai lábnyomunk” c. kiváló
könyv ezt a fogalmat magyarázza meg. Nagyon olvasmányos,
számadatok is találhatók benne, amelyek
meghatározzák ökológiai lábnyomunk
méretét. Mathis Wackernagel és William Rees írta,
kiadó: New Society Publishers, P.O. Box 189, Gabriola Island, B.C. Canada
VOR 1X0 or 4527 Springfield Avenue, Philadelphia, PA 19143
AZ ÁTLAGOS ÉSZAK-AMERIKAI
ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM
Az egy országra jutó ökológiai
lábnyom nagyságát úgy számolták ki,
hogy összeadták a teljes lakosság szükségleteit
fedezõ erõforrásokat, kiszámolták, mennyi
földterület kell ezeknek az erõforrásoknak a
biztosításához, majd elosztották a kapott
földterület nagyságát az adott területen
élõ emberek számával.
Egy átlagos kanadai ökológiai
lábnyoma csaknem 4,3 ha/10,6 acre, nagyjából három
városi tömbház mérete (ld. táblázat a
köv. oldalon). Egy átlagos amerikai állampolgár
ökológiai lábnyoma 5,1 ha/12,6 acre. Az Egyesült
Államok lakosai a táblázat kategóriái
között elég pontosan meg tudják keresni saját
fogyasztási típusukat.
Egyikünk sem közvetlen
lakókörnyezetébõl kapja a szükséges
erõforrásokat, ill. nem ott szabadul meg a
szemetétõl. Személy-gépkocsijainkba az
üzemanyagot például gyakran távoli országokban
hozzák felszínre, és finomítják.
Kipufogógázunk a légkörbe jut, a szél messze
tájakra elfújja.
Az iparosodott országok lakosai
országhatárukon kívüli helyekrõl szerzik be
erõforrásaikat, és oda hordják szemetüket.
Például Lower Fraser Valley British Columbiában 4000
négyzetkilométer, 1 800 000 lakosa van. Az átlagos kanadai
fogyasztásmintát feltételezve, az itteni lakosoknak 73 000
négyzetkilométer az ökológiai lábnyoma. Vagyis
lakóhelyük területének 19-szeresét
használják életstílusuk
kielégítésére.
fogyasztási táblázat - egy
átlagos kanadai földhasználata
számadatok = ökológiailag
termékeny földterület hektár/fõ-ben megadva
1991-es adatok alapján.
|
ENERGIA
|
DEGR.
|
KERT
|
TERMÕFÖLD
|
LEGELÕ
|
ERDÕ
|
ÖSSZES
|
élelem
gyüm. zölds.
állati eredetû termékek
|
0,33
0,14
0,19
|
|
0,02
0,02
|
0,60
0,18
0,42
|
0,33
0,33
|
0,02
|
1,30
|
háztartás karbantartási
fenntartási
|
0,41
0,06
0,35
|
0,08
|
|
|
|
0,40
0,35
0,05
|
0,89
|
közlekedés
gépesített magán
gépesített tömeg
áruszállítás
|
0,79
0,60
0,07
0,12
|
0,10
|
|
|
|
|
0,89
|
árucikkek
csomagolás
öltözködés
könyv/újság
szabadidõs
felszerelés
más fogy.cikk
|
0,52
0,10
0,11
0,06
0,10
0,15
|
0,01
|
|
0,06
0,02
0,04
|
0,13
0,13
|
0,17
0,04
0,10
0,03
|
0,89
|
szolgáltatások
|
0,29
|
0,01
|
|
|
|
|
0,30
|
ÖSSZESEN
|
2,34
|
0,2
|
0,2
|
0,66
|
0,46
|
0,59
|
4,27
|
Definíciók: energia = fogyasztott fosszilis
energia; degr. = erodált föld vagy beépített
környezet; kert: = zöldséges- és
gyümölcsöskertek; legelõ = tejtermékek, hús
és gyapjú termelésre; erdõ: = elsõrendû
erdõs terület; szolgáltatások: = állami,
oktatási, egészségügyi, szórakozási,
stb.
AZ IGAZSÁGOS ELOSZTÁS ÖKOLÓGIAI
LÁBNYOMA
Önmagában nem jelent problémát az a
tény, hogy egy ország lakosai más országok
erõforrásait használják. Ez még a
szegény országokban is megtörténik. A probléma
az, hogy a vagyonosabb társadalmak nagyon nagy területre
terjeszthetik ki ökológiai lábnyomukat. Nem tudnak azonban
több földet létrehozni. Túlméretezett
ökológiai lábnyomuk “ökológiai
deficitet” jelent a világ többi része
számára. Ha a Föld ökológiailag termékeny
területét (7,4 milliárd ha/18,2 milliárd acre)
elosztjuk a világ lakosainak számával (5,8
milliárd), akkor meg tudjuk határozni a Föld
erõforrásainak “tisztességes
elosztásból származó részét”. E
szerint minden embernek 1.5 ha/3.7 acre jutna szükségletei
kielégítésére.
A következõ oldal táblázata szerint
az indiaiaknak többet kell fogyasztaniuk, hogy elérjék ezt a
“tisztességes” szintet. Kanadában és az
Egyesült Államokban kevesebbet kell fogyasztaniuk az embereknek,
hogy mindenkinek elég jusson, vagy meg tudjuk-e növelni a
“tortát”?
Az emberiség jelenleg 4,8 milliárd ha/11,85
milliárd acre földterületet használ
termõföldként és legelõként.1,7
milliárd ha/4,1 milliárd acre szükséges ahhoz, hogy
megtartó módon kielégítsük
faszükségletünket. 3 milliárd ha/7,4 milliárd
acre kell ahhoz, hogy a fosszilis anyagok égetésekor
keletkezõ szén-dioxidot elnyelje. Ez összesen 9,6
milliárd ha/23,7 milliárd acre, vagyis több, mint a jelenleg
használható 7,4 milliárd ha/18.2 milliárd
acre.
Hogyan lehet több földterületet
használni a meglévõknél? Úgy, hogy az
erdõket, a talajt és a levegõt
kizsákmányolják, ennek következtében elvesztik
regenerálódó képességüket és
elvesznek a jövõ generációi számára.
Közgazdasági kifejezéssel élve (természetes)
tõkét használunk, hogy a jelenlegi fogyasztást
finanszírozzuk.
Mivel nem tudjuk megnövelni a Földet, úgy
tudjuk kielégíteni mindenki szükségletét, ha
csökkentjük jelenlegi fogyasztásunkat!
átlagos, személyre bontott
fogyasztási összehasonlítás
egy fõre jutó fogyasztás
1991-ben
|
KANADA |
USA |
INDIA |
VILÁG |
szén-dioxid kibocsátás (tonna/év) |
15,2 |
19,5 |
0,81 |
4,2 |
jármûvek 100 személyenként |
46,0 |
57,0 |
0,20 |
10,0 |
papír fogyasztás (kilogramm/év) |
247,0 |
317,0 |
2,00 |
44,0 |
fosszilis energia használat (gigajoule/év) |
250,0 |
287,0 |
5,00 |
56,0 |
édesvíz fogyasztás (köbméter/év) |
1.688,0 |
1.868,0 |
612,00 |
644,0 |
ökológiai lábnyom (ha/személy) |
4,3 |
5,1 |
0,4 |
1,8 |
AZ IGAZSÁGOS ELOSZTÁS MODELLJE
Ha meg akarjuk õrizni a Földet, ha azt akarjuk,
hogy Isten minden gyermekének “elég” jusson, akkor
azoknak közülünk, akiknek túl nagy az
ökológiai lábnyoma, kevesebb erõforrást kell
használnia, és kevesebb hulladékot kell
termelnie.
Boldog, teljes életet élhetünk Isten
rendelése szerint, ha a Föld erõforrásaiból
csak a minket megilletõ részt vesszük el. Ehhez
többségünknek egyharmadára kell csökkentenie
fogyasztását, vagyis szén-dioxid
kibocsátásunkat, fosszilis tüzelõanyag
felhasználásunkat, papír és
vízszükségletünket kb. 75 %-al kell
visszaszorítanunk. Hogyan tudna így élni az ember
Észak-Amerikában? A kérdést több
oldalról lehet megközelíteni. Egyik: Az ilyen ember olyan
házban él, ahol személyenként 250
négyzetláb a lakóterület. A ház
szigetelése 50%-al jobb, mint az állam által
meghatározott. A háztartásban napenergia melegíti a
vizet, ez 100-szorosára csökkenti az ökológiai
lábnyomot a fosszilis tüzelõanyaggal való
fûtéshez képest. A ház
valószínûleg egybe van építve más
házakkal, ami tovább növeli a fûtés
hatékonyságát.
A lakók a közös könyvtárban
olvassák közös reggeli lapjaikat és magazinjaikat.
Évente kevesebb, mint 6 000 km-t/3,720 mérföldet tesznek meg
autóikon. A más államokban és tartományokban
élõ rokonokat minden évben vonattal
látogatják meg szabadságuk alatt. Biciklivel járnak
munkába, hideg napokon busszal, vagy közös
autókon.
Minden nyáron veteményezik a család.
Trágyaként fõleg komposztot használnak. A
befõzés és a fagyasztás családi és
társadalmi eseménynek számít. Amit nem tudnak
megtermelni, azt a helybéli parasztoktól és
szövetkezetektõl vásárolják meg. A
messzirõl szállított élelmiszereket
különleges alkalmakra tartogatják. Születésnapokkor
és évfordulókon összejön a vendégsereg,
ilyenkor a világ más vidékeinek receptjeit is
használják. Az ajándékokat otthon
készítik, vagy az életmódjuk szerint
élõ kereskedõknél veszik.
Az így élõ családok viszonylag kis
költségvetése azt is jelenti, hogy sok szülõ
részmunkaidõben dolgozhat. Felszabaduló idejükben
segíthetnek gyermekeiknek a tanulásban, játszhatnak
velük, segíthetnek a szomszédoknak, dolgozhatnak a kertben,
olvashatnak és szolgálhatnak a templomi
bizottságokban.
GLOBÁLIS OSZTÁLYOK
A “nagy utazás” egyik
kulcsfontosságú elve az, hogy három globális
társadalmi-gazdasági osztály létezik.
E három osztály nincs teljesen
elválasztva egymástól. A Nyomorgók felsõ,
és a Megtartók alsó szintje nincs messze
egymástól. De általános megfogalmazásban az
emberiség jól megkülönböztethetõen
három csoportra tagolódik:
nyomorgók: A világon kb. 1.1
milliárd ember tartozik ide. A háztartásokban az egy
fõre jutó jövedelem kevesebb, mint 962$ Cdn./700$ U.S.
évente. Gabonát, gumós termésûeket és
babot esznek. Nagyon ritkán jutnak tiszta vízhez.
Fadarabokból, bádogból, ágakból
készített házakban laknak. Gyalog közlekednek, esetleg
állati erõ segítségével.
Összességében ez az osztály alkotja a globális
család egy-ötödét, de a globális
jövedelemnek csak 2%-át kapja
munkájáért.
megtartók: Ez a globális
középosztály, kb. 3.3 milliárd ember. Tagjai 962/10
309 $ Cdn és 700/7 500 $ U.S. között keresnek évente.
Fõként gabonaféléket esznek, néha
húst. Rendszerint van tiszta ivóvizük. Masszív, de
kisebb házakban laknak. Háztartásukban van elektromos
áram, rádió, televízió,
hûtõszekrény, mosógép. Busszal, biciklivel
és vonattal utaznak. A globális jövedelem 33%-át
keresik meg együttesen.
túlfogyasztók: körülbelül
ugyanannyian vannak, mint a nyomorgók (1,1 milliárd ember). Az egy
fõre jutó jövedelem több, mint 10 309 $ Cdn./7, 500 $
U.S. évente. Sok húst esznek, elõre csomagolt
ételeket, üdítõket. Ételeik
többsége távoli helyekrõl érkezik,
eldobható csomagolásban. Házaik nagyok, fûtés
és gyakran légkondicionálás van benne. Sok
elektromos eszközük van, pl. hajcsavaró,
szárítók számoló gép,
konzervnyitók és órák. Akkor utaznak
tömegközlekedési eszközön, ha repülõvel
mennek. Ez az osztály, amely a globális család
egy-ötödét teszi ki, a globális jövedelem 64
$-át keresi. Ez 32-szer több, mint amennyit a legszegényebbek
keresnek.
Az Egyesült Államokban és Kanadában
sok ember hiszi azt magáról, hogy a
középosztályhoz, vagy a szegényekhez tartozik
saját osztályán belül. Azonban aki a hivatalos
szegénységi szint felett él ezekben az országokban,
az a globális felsõ osztályba sorolható.
Errõl a gondolatról teljességében
a következõ helyen olvashatunk:
A fogyasztói társadalom, és a Föld
jövõje. - Alan Durning W;W;Norton, 1992.
globális társadalmi-gazdasági
osztályok
|
nyomorgók |
megtartók |
túlfogysztók |
népesség |
1,1 milliárd |
3,3 milliárd |
1,1 milliárd |
évi jövedelem |
<$962 Cdn/ <$700 U.S. |
$962 - $10309 Cdn./ $700-7500 U.S. |
>$10309 Cdn/ >$7500 U.S. |
fõételek |
gabona, bab, gyökerek |
gabona, néha hús |
hús, elõre elkészített ételek |
civóvíz |
nincs |
majdnem állandóan |
mindig van |
cház |
kicsi, nem stabil |
erõs, nem nagy |
nagy, kényelmes |
cfelszereltség |
alig |
villany, hûtõ, TV |
számítógép, mikrosütõ, VCR |
utazás |
gyalog, állati erõvel |
busz, bicikli, vonat |
személyautó |
|