Assisi Szent Ferenc születésének 800. évfordulóján a "Terra Mater" Nemzetközi Konferencia résztvevõi 1982. szeptember 23-26. között összegyûltek Gubbioban, abban a városban, amely a ferences szellemiségû megbékélést jelképezi.

A tanácskozás végén a résztvevõk úgy döntöttek, hogy felhívást intéznek mindenkihez, amelyben figyelmeztetnek arra, hogy az emberiség és a Föld, egyetlen otthonunk jövõje veszélyben forog, és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Stockholmi Konferenciáján megfogalmazott figyelmeztetések ellenére a világméretû környezeti válság folyamatosan mélyül.

A résztvevõk ezért, felismerve, hogy az emberiség olyan kórtól szenved, amelyet a természettel való megromlott viszony és az egyre rosszabodó társadalmi kapcsolatok idéztek elõ, felhívják a figyelmet, hogy túllépve a beletörõdésen és fatalizmuson, a lehetséges és kivánatos alternatív jövõkép kidolgozásán kell munkálkodnunk.

Leszögezik, hogy sürgõs változásnak kell beállnia az ember jelenlegi kizsákmányoló és uralkodó hozzáállásában, különös tekintettel az emberiség iparosodott kisebbik részére. Ez a viselkedésmód, amely napjainkig az ember és a természet viszonyát éppúgy jellemezte, mint az emberek egymás közti kapcsolatait, át kell hogy adja a helyét egy megosztó, óvó, tiszteletteljes megközelítésnek és a teremtmények közti testvériség érzésének.

Assisi Szent Ferenc meghatározó erejû példája ma is érvényes. Tudatában az ember környezetbe ágyazottságának és igényének a természettel való harmónikus és tudatos kapcsolatra, elõször saját közösségén belül megtapasztalva, az univerzális testvériség lehetõségét mutatta meg nekünk, amelyben az embereket, állatokat, növényeket és a köveket egymás fivéreinek és nõvéreinek tekintette.

Hogy elfogadjuk ezt a ferenci üzenetet, amely a Föld javainak takarékos használatára szólít fel, a következõkre van szükség:

- el kell vetnünk azt a felfogást, amely szerint a fejlõdés a vagyon mennyiségi kifejezése vagy az anyagi javak felhalmozása által mérhetõ dolog, vagy a politikai hatalommal és a jelenre való kizárólagos koncentrálással azonosítható, és ezzel ellentétben fejlõdésnek az élet minõségének kiterjesztését kell tekintenünk;

- el kell fogadtatni a természet tiszteletét, valamint az egyének, közösségek és kultúrák iránti megbecsülést;

- legyen szilárd meggyõzõdésünk, hogy a társadalom, és különösképpen a fiatalok bevonásával megvalósítható egy alternatív modell is;

- fel kell ismernünk a termelõ és ipari tevékenység újraértelmezésének, visszafogásának és ellensúlyozásának szükségességét, a természetpusztító és az emberi egészségre, valamint a társadalomra általában káros technológiáktól való elszakadás által;

- alacsony energia- és forrásigényû életformákat kell kidolgoznunk a fejlõdés, elosztás valamint a politikai és társadalmi szervezõdések területén a megfelelõ technológiák kidolgozásán és ellensúlyként szolgáló tetteken és megállapodásokon keresztül;

- fel kell hívnunk a figyelmet a világméretû éhezés problémájára, mint a környezeti krízis és a források egyenlõtlen elosztásának nyilvánvaló jelére, amely a piacgazdaság torz logikájának eredménye;

- ezen irányok mentén kell fejlesztenünk az oktatást, a tudományos kutatást és a technológiai fejlesztést is;

- újra kell gondolnunk technológiánkat, amely mint az emberi kreativitásnak és az embernek magának is egyik legjellemzõbb megnyilvánulási formája, önmagában nem ártalmas, de csak akkor szolgálhatja az ember valós igényeit, ha az emberi méltóság és a Föld természeti folymatainak figyelembe vételével alkalmazzuk;

- az etikai alapelveket az ember és a többi élõ teremtmény kapcsolatára is alkalmaznunk kell, és sürgõsen fel kell ismernünk a növényi és állati élet védelmének szükségességét a fajok kihalásának, a mértéktelen pusztítás, a felelõtlen és pazarló bánásmód (mint amilyen a vadászat, a helytelen állománykezelés és a céltalan rombolás) valamint élõhelyeik átalakításának megelõzése érdekében;

- fel kell hívnunk a figyelmet az emberi közösséget érintõ három súlyos problémára: a számbeli növekedésre, az egyenlõtlen területi eloszlásra, és az elöregedésre;

- vissza kell hogy utasítsuk az erõszak minden formáját a természettel és az emberrel szemben;

- fel kell ismernünk, hogy a természeti és az emberi környezet megõrzése a valós fejlõdés elengedhetetlen feltétele;

- meg kell találnunk a történelemben azon eszmei áramlatokat, amelyek segíthetnek egy alternatív jövõkép, és egy, az egymásrautaltságra épülõ társadalom kialkításában;

- a fentiek fényében újra kell gondolnunk és meg kell erõsítenünk kulturális (építészeti, mûvészeti, történelmi és a hagyományokban megjelenõ) örökségünk iránti érdeklõdésünket és megbecsülésünket;

- vissza kell utasítanunk az emberi élet valamennyi elidegenedett és elidegenítõ jelenségét, az elszürkült politikai élettõl az uniformizált fogyasztói világig, és minden egyes ember számára biztosítani a lehetõ legnagyobb megbecsülést a változatos társadalmi és politikai szervezõdéseken keresztül, amelyek célul tûzik ki a legnagyobb mértékû fejlõdés elõmozdítását, valamint a társadalom életében való egyéni részvétel, a tevékenységek és célok körülhatárolását és változatossá tételét,

A konkrét tennivalók tekintetében a "Terra Mater" konferencia résztvevõi a következõkre szólítanak fel:

1) - minden anyagi eszközt igénybe kell vennünk az emberi képességek fejlesztésére mind az institucionális kereteken belül, mind a társadalomban általában véve, mind pedig viselkedési mintázatainkban az innovatív tanulás által, amely egyfelõl az anticipáción, a jövõnkre irányuló felelõs figyelmen, másfelõl a participáción, a jövõt illetõ döntésekben való állampolgári részvételen alapul;

2) - a kulturális élet felelõs szereplõi és mindazok akik a tömegmédia területén dolgoznak, hozzanak nyilvánosságra minden információt amely a környezeti krízisre és annak okaira vonatkozik;

3) - a közoktatás irányítói minden országban és valamennyi szinten illetve területen alakítsanak ki olyan iskolai programokat, amelyek megfelelõ lehetõséget biztosítanak a környezettel, illetve az ember és erõforrásai közötti kapcsolat válságával kapcsolatos tanulmányok folytatására, a fenti területeket érintõ lehetõ legnagyobb tudatosság kialakítása végett;

4) - valamennyi vallás vezetõi és minden egyház hívja fel hívei figyelmét a természet megszenteltségére és erkölcsi kötelességükre, hogy tiszteljék mind a természeti mind pedig az emberi környezetet, valamint mindezt figyelembe véve, bátorítsa papjai oktatását ezen elvek vallásos értékének felismerése érdekében.

Különösen kívánatos tehát, hogy az Egyházak Világtanácsa és a Szent Szék olyan, ökológiáért felelõs intézményeket hozzanak létre, amelyek ezen célokat tartják szem elõtt, és hogy a püspökök, lelkipásztorok és az egyházközségek folyamatosan tudatában legyenek a természet- és környezetvédelemben, valamint az élet különbözõ minõségeinek javításában való aktív részvételük felelõsségének;

5) - a kormányok és parlamentek mûködjenek együtt a bolygónkon ütött sebek gyógyításában, prioritást biztosítva a közberuházások és munkaprogramok területén a talajvédelemmel, vízszabályozással, újraerdõsítéssel, a sivatagosodott vagy károsodott területek rehabilitációjával, környezeti kárelhárítással és a természeti környezet helyreállításával kapcsolatos programoknak, illetve az ökológiai egyensúly megteremtésének;

6) - a civil szervezetek dolgozzanak ki még pontosabb és erõteljesebb programokat az emberiség túlélésére annak érdekében, hogy képesek legyenek hatékonyan befolyásolni a környezettel kapcsolatos politikai és gazdasági döntéseket.

Végezetül a "Terra Mater" konferencia résztvevõi arra intik a világ kormányait, hogy tegyenek meg mindent a béke, a leszerelés, a nemzetközi kapcsolatokban érvényesülõ kölcsönös szolidaritás és az elszigetelõ nacionalizmus minden formájának elutasítása érdekében, mint amelyek ellentétben állnak a fenti célokkal, és keressenek megoldást azokra az egyenlõtlenségekre, amelyek "Észak" és "Dél" között fennállnak bolygónkon. Ezen célok megvalósítására a hadi kiadások csökkentésén keresztül kell törekedni.

Az élet, a társadalom és a környezet minõsége az emberi felelõsségtudatra van bízva. Ennek a felelõsségtudatnak meg kell jelennie minden férfiben, nõben és közösségben, mégpedig azonnali és gyakorlati tettek formájában, amelyeket nem apokaliptikus látomások, hanem a jövõnket illetõ remény táplál.