– Röviden: Csémy Tamásnak hívnak, 1957-ben Csallóközben, Ekel községben születtem, de hétéves korom óta Prágában élek. Alap-, közép- és főiskolai tanulmányaimat Prágában végeztem, mérnök-közgazdász vagyok, ipar-gazdasági szakon végeztem. Prágában különböző, a szakképzettségemnek megfelelő munkahelyeken dolgoztam, Budapestre jövetelem előtt utoljára a Bank Austriánál dolgoztam, mint a könyvelési főosztály vezetője.

– A CSMMSZ már 1990 februárjában, néhány hónappal a „bársonyos forradalom” után megalakult. Ma, nyolc év távlatából csodálatra méltónak tartom, hogy a cseh- és morvaországi magyarok már ilyen gyorsan, egy-két hónap után képesek voltak megalakítani ezt a szervezetet. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy korábban Csehországban a magyaroknak nem volt semmilyen szervezetük, hiszen a szocialista Csehszlovákiában elosztották a nemzetiségi szervezeteket Nemzeti Front keretében, úgy, hogy az országban élő ukrán és magyar kisebbség szervezetei – amelyekből nemzetiségenként természetesen csak egy-egy létezhetett – Szlovákia területén működhettek. Ennek megfelelően a német és a lengyel kisebbség szervezete pedig csak Csehországban létezhetett. Azért valami előzménye mégiscsak volt a CSMMSZ-nek, mert mint ismeretes, Prágában 1957 óta működött az Ady Endre Diákkör, majd a hetvenes években Brnóban megalakult a Kazinczy Ferenc Diákkör. Az előzményeken kívül sokat segített a szervezésben, hogy a Prágai Magyar Kulturális Központ rendezvényeinek köszönhetően jól ismertük egymást.

– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a CSMMSZ kisebbségi kulturális szervezet, így a programunkban is nagyon lényeges helyet foglal el az önművelés, a saját anyanyelv megismerése. További fontos célkitűzés, hogy ezt a sajátunknak érzett kultúrát megismertessük a cseh polgártársainkkal is.

– Igen, ezek a célok abban fejeződnek ki, hogy közösségi programokat, találkozókat szervezünk. Egyik ilyen rendszeres programunk az 1992-től minden évben megszervezett Prágai Magyar Bál. Ez nagyon sikeres rendezvény, a résztvevők száma évről-évre magasabb, és örömmel vesznek részt rajta csehek is. Nemcsak a családtagokra gondolok, hanem azokra is, akik hallották, hogy itt mindig jó a hangulat, és kellemes a zene, lehet csárdást és más magyar táncokat táncolni. Természetesen ez csak az egyik rendezvény, és mi a kezdetektől fogva igyekeztünk céltudatosan fejleszteni tevékenységünket, hogy minél szélesebb réteget be tudjunk vonni, amellett, hogy megtartjuk az igényességet is. Így bevezettük a prágai, majd később a brnói és az ostravai Magyar Kulturális Napokat. Ezek általában két-három napos rendezvények, amelyeken megpróbálunk egy-egy témát körüljárni. Egyik ilyen témánk volt például az 1956-os magyar forradalom, egy másik az anyanyelv és annak megtartása. Ezeket a rendezvényeket képzőművészeti kiállításokkal és koncertekkel színesítjük. A közösség szempontjából nagyon fontosak a rendszeres klubtalálkozók is. Az emberek itt havonta, kéthetente tudnak találkozni, és ha új ember jön közéjük, azt nagyon nagy szeretettel fogadják.

– A kérdés szépen hangzik, a válasz azonban talán kevéssé lesz poétikus. Tudni kell, hogy a Cseh Centrum tevékenysége három egyenlően fontos részből áll. Az első ilyen terület az export, vagyis a gazdasági kapcsolatok segítése, a cseh vállalatok támogatása a magyar piacon. Ennek különösen nagy a jelentősége a mai helyzetben, mert Csehországnak igen komoly érdeke, hogy a cseh cégek minél jobban szerepeljenek a nemzetközi piacokon. A másik terület a kulturális kapcsolatoké, talán ez érdekli leginkább a Bohemia folyóirat olvasóit. A harmadik, nem kevésbé fontos terület az idegenforgalom támogatása. Én most visszatérnék a kultúrára. Ami az ide vonatkozó terveimet illeti, először is rendkívül fontos a két állam, illetve a két nemzet kapcsolata. Itt figyelembe kell venni, hogy mi a helyzet a kapcsolatokat elősegítő eszközökkel, például a szótárakkal. Már Prágában is gyakran találkoztam azzal a problémával, hogy nem léteznek modern szótárak, illetőleg az ismert kiadványokat, – mint a Dobossy-féle nagy „zöld szótárat” vagy a kisszótárakat –, már nem lehet beszerezni. Hasonló a helyzet a nyelvkönyvekkel is, így annak az embernek, aki csehül vagy magyarul szeretne megtanulni, nagyon nehéz dolga van.

További gond, hogy az idő elteltével ezek a szótárak már elavultak. Ezért az én egyik távlati célom az, hogy ezt az állapotot megváltoztassam, és valamilyen módon támogatni szeretném a szakértők eszmecseréjét. Örömmel bejelenthetem, hogy ez ügyben már folytattam is tárgyalásokat, mind Pesten, mind pedig Prágában, és nemsokára megrendezzük a szakemberek konferenciáját is. Itt a szakértők mondják majd meg, hogy milyen szótárra lenne szükség, teljesen új Cseh–magyar és Magyar–cseh szótárakra, vagy elég csupán a kiegészítéseket összeállítani, és szakszótárakat – pl. számítástechnikai vagy filmművészeti – kiadni.

A kultúra területén további fontos elképzelésünk, hogy a Cseh Centrum támogatni szeretné a könyvkiadást, olyan könyvek megjelentetését, amelyek elősegítik egymás jobb megismerését. Konkrét tervünkben szerepel, hogy megjelentessünk a szocializmus évtizedeiben elhallgatott cseh írók novelláiból egy válogatás-kötetet. Ezeket a novellákat Zádor András és Margit fordították le, és többségüket magyar olvasó még nem olvashatta.

Következő fontos célom, amelyet hosszú távon is szeretnék megtartani, az, hogy jó és hathatós együttműködést teremtsünk a Bohemiával, és természetesen a Bohemia folyóirattal is, valamint a Magyarországi egyetemek cseh tanszakaival és a Károly Egyetem magyar tanszékével is. Itt ugyanis nagyon sok hasznos, és érdekes momentum akadhat, amit a napi kapcsolatépítési munka során fel lehet és fel is kell használni. Ide kapcsolódik, hogy a Cseh Centrum meglévő – viszonylag nagy – könyvtárát, amely kb. 4000 kötetet tartalmaz, szeretném katalogizáltatni, számítógépre vinni, és idővel az internetre is feltenni. Így elérhető lenne, hogy bárki a könyvtári kölcsönzési időn kívül is használhassa könyvtárunkat.

– Fontosnak tartom mind a zenét, mind pedig a képzőművészetet. Mégpedig elsősorban azért, mert mind a két művészeti ágat a cseh és a magyar művészek is egyaránt magas színvonalon képviselik. Nem beszélve arról, hogy a zene is és a képzőművészet is nemzetközi, abban az értelemben, hogy megértésükhöz nincs szükség a nyelv ismeretére. Ezért természetszerű, hogy ezeket – és persze a fotóművészetet is – támogatjuk. Nagyon jó lehetőségeink vannak itt a Cseh Centrum területén kiállítások rendezésére, illetve van egy viszonylag jó akusztikájú hangversenytermünk is. Itt kell megemlítenem, hogy tervezzük a filmklub átalakítását is. A Cseh Centrumban eddig cseh nyelvű filmeket vetítettek, mivel azonban szerintem nekünk a magyar közönséget kell kiszolgálnunk, úgy gondolom, megpróbálunk valamilyen megoldást találni arra, hogy a filmeket magyar szinkronnal, hangalámondással, vagy felirattal vetítsük. Ezeken a megoldási lehetőségeken egyelőre még csak gondolkodunk, meglátjuk, hogy mire lesz lehetőségünk.

– Jó hírként mondhatom el, hogy idén két tanfolyam indult, a kezdők és a haladók részére. Sajnos a lehetőségeinket korlátozza, hogy a Cseh Centrum tulajdonképpen a Cseh Nagykövetség épületében van, így ránk is vonatkoznak bizonyos – a nyitvatartással és a látogatással kapcsolatos – megszorítások.

– A lehetőségeink ezekben a kérdésekben elég korlátozottak, a költségvetésünk erre nem ad lehetőséget. Azért igyekszünk a rendezvényeinket kivinni az épületünkből, bizonyos esetekben még Budapestről is. Volt már programunk például Székesfehérváron, vagy Esztergomban is. Az előbbi helyszínen mutattuk be a Czech Press Photo című kiállítást, míg az utóbbin Ludmila Pokorná képeit láthatták az érdeklődők. Próbálkozunk egyes filmek vidéki vetítéseivel is. De említhetem azt is, hogy Szegeden márciusban a Cseh Kultúra Hónapja lesz.