- Immanuel Kant
- Immanuel Kant
-
- A fehér vérsejtek filozófiája:
- ez itt az én,
- ez itt a nem-én.
- A csillagos ég: nem-én,
- pontosan visszatükröződik
- valahol mélyen idebent.
- Immanuel Kant
- Pontosan visszatükröződik
- valahol mélyen idebent.
- És sejtelme sincs erről,
- csak a huzat van terhére.
- És sejtelme sincs erről,
- bár éppen ez a tiszta
- ész kritikája.
- Valahol mélyen idebent.
|
- Erdő
- Les
-
- Az ősvilági erdőben
- ahol madarak szellemei
- gránitmagocskákat csipegetnek,
- ahol a fák szobrai
- ökölbe szorított kezüket
- rázzák az ég felé,
- egyszercsak
- dübörgés hallatszik,
- mintha a történelem gyökerestül
- kifordult volna a helyéből,
- a fű felborzolódik,
- megránganak a sziklák,
- a földfelszín hasadozni kezd
- és kihajt
- egy vargánya,
- kiismerhetetlen mint az élet,
- sejtek millióival teli,
- kiismerhetetlenekkel mint az élet,
- örök,
- hersenő,
- legelőször van ezen a földön
- és legutoljára.
|
- Utazás befelé
- Cesta do nitra
-
- A beszéd forrásvidéke felé tartva
- túl sokáig időztetek a holdsütötte tájon, ahol
- kövek helyett pislogó szemeket találni.
- Aztán beszakadt az út mint pocsolyán a jég,
- és zuhantatok. Pár ezer évig.
- Egy ablaktalan
- pókhálós pincében találtátok
- magatokat. A fal mellett két
- három testi hibás szó
- (én…innen…szabadba…)
- a padlón állandó szétszórt
- nyöszörgés.
- Bevágtátok az ajtót és menekültetek.
- Ami belül van, mondtátok,
- azt talán csak kívül lehet megtalálni.
|
- Dél
- Poledne
-
- Ez a nap most bokáig se ér.
- A fák megreszketnek a boldogságtól,
- halhatatlan lepkék éneke
- hallatszik.
- Az ég mintha a szeretőnk
- arcára hasonlítana.
- Gyerekhangok bukfenceznek
- végig a lejtőn.
- Napsütés,
- énekszó,
- nyugalom:
- valami készül.
|
