 |
CSEH MÚZEUM
Bár a Cseh múzeum sorozatunkban módszeres előrehaladást tűztünk ki az időben, most mégis visszalépünk a már elhagyott 1611-es esztendőbe.
A passauiak prágai betörését ábrázoló, frissen megszerzett korabeli metszet megérdemli ezt a kis vargabetűt.
Az említett évszám az akkor már nagybeteg II. Rudolf császár uralkodásának utolsó évét jelzi. Ez az uralkodás már csak az egykori hatalom árnyéka volt: 1608-ban testvére, Mátyás az érintett rendek támogatásával kikényszerítette, hogy Rudolf lemondjon az ő javára a magyar királyi, az osztrák főhercegi és a morva őrgrófi címekről. A cseh rendek megmaradtak a császár hűségén, így a Prága melletti Libeňben aláírt szerződés szerint Rudolf a német-római császári és a tiroli őrgrófi cím mellett a cseh királyit is megtarthatta. A csehek azonban utólag benyújtották a számlát a ragaszkodásukért. Az 1609-es országgyűlésen az uralkodó – ha fogcsikorgatva is – aláírta az utrakvista rendek által fogalmazott kiváltságlevelet, a Majestatot, amely az addig keményen elnyomott protestánsoknak számtalan, régóta óhajtott kedvezményt adott. Gyengeségét megbánva Rudolf hiába próbálta visszacsinálni a dolgot, ezért úgy érezte, hogy erőszakhoz kell folyamodnia.
Mátyás ellenében egyébként is a család stíriai ágából származó Leopold passaui püspököt szánta cseh királynak, majd német-római császárnak. Bíztatása alapján Leopold zsoldos sereget gyujtött, amely 1611 januárjában betört Csehországba, és Český Krumlov, České Budejovice, Tábor elfoglalása után Berounon át Prága alá jutott.
A passauiak Ramee ezredes vezetése alatt február 15-ének éjszakáján elfoglalták a Kisoldalt és addig elmaradt szoldjuk pótlásául fosztogatni kezdtek. A prágaiak a Károly-hídon menekültek a jobban védhető Óvárosba, de eljutott oda az őket üldöző zsoldosok kisebb csapata is. Szerencsére a hídőrök még idejében, a többi passaui orra előtt leeresztették a kapurácsot, így a püspök emberei csapdába estek, és a felfegyverzett polgárok csaknem az utolsó szálig felkoncolták oket.
Az elterjedt hírre, hogy a katolikus szerzetesek támogatják a betolakodókat, a nép megrohamozta a kolostorokat. Különösen a Havas Boldogasszony ferencesei voltak bajban: a szerzetesek felmenekültek a templomnak a huszita háborúk óta hiányzó s csupán néhány éve helyreállított tetőzetére. Ott azonban lelövöldözték oket, mint a madarakat.
Korabeli metszet szerint a feldühödött prágaiak megtámadták a Károly-templomot és kolostorát: a papokat megölték, az ékszereket széthordták, sőt az épületeket is bontani kezdték. A nép a jezsuitákra volt a legdühösebb, de azoknak sikerült kereket oldaniuk.
Feszült várakozással teltek a napok. A passauiaknak végül nem sikerült az Óvárosba betörni, a királyi arzenálból származó ágyúikat azonban felállították a Moldva partján, Rudolf azonban nem engedte a várost lövetni. Folyvást érkeztek a rendi hadak, Mátyás is küldte seregét, így az ostromlók helyzete egyre kilátástalanabbá vált. Csaknem egy hónapig néztek farkasszemet a felek, míg a püspök zsoldosai március 13-án úgy, ahogy jöttek hirtelen, egy éjszaka eltávoztak. Elhatározásukat megkönnyítette Petr Vok z Rožmberka nagyvonalú felajánlása, mellyel – a családi kassza teljes kiürítése árán – a passauiak összes, több hónapig elmaradt zsoldját kifizette.
Leopold katonáinak kivonulása után a testben-lélekben teljesen összetört Rudolf számára nem volt kegyelem. Május 23-án, 35 év uralkodás után lemondatták. Jószerint a rendek fogságában élte le a hátra lévő hét hónapját. Az utolsó Habsburg volt, akit Prágában temettek el.
Metszetünk több korabeli változatban található meg, úgy tűnik azonban, hogy egy „ős” alapján készült. Van röplap is, különböző, táblákban megadott információkkal, az itt közölt változat egy könyv lapja, csupán képaláírással van ellátva.
Északnyugati madártávlatból mutatja a kisoldali teret és környékét, a Károly-hidat és a keresztes tér egy darabkáját. A kisoldali részen kevésszámú támadó harcol még kevesebb védővel, miközben a kép tetején tömött sorokban jönnek dél – azaz Újezd – felől a passauiak. A Károly-hídon éppen egy kis lovascsapat vágtat – egy másik metszetről tudjuk, hogy a két zászlós Brendel lovaskapitány két kornétása – az Óváros felé, ahol – a kép bal felső sarkában – már véres csetepaté folyik. Az elmondottakból kitetszik, hogy éppen a megszállás hajnaláról van szó.
Vajon mennyire valósághű ez a metszet? Sok kis finom jel mutat arra, hogy az „ősmetszet” a természet után készült, és jól tükrözi a korabeli Prága arculatát. Például: a Károly-híd legrégebbi plasztikája – a Krisztus-kereszt – a híd pontos helyén szerepel, a képen látható kerítések, falak szintén megfelelnek az akkori valóságnak, akár a püspök-udvar, akár a Tamás-templom vagy a Máltai lovagok kertjének kerítését nézzük. A metszet olyan apróságban is igaz, mint a Mostecká utcáról a máltaiak kertjébe vezető kettős kapurendszer.
Minthogy az ábrázolás forrására nem sikerült rábukkanni, szívesen vennénk és utólag szívesen közölnénk minden erre vonatkozó információt.
Zachár Ottó
