 |
|
THE PLASTIC PEOPLE OF THE UNIVERSE (PPU) – ÉLŐBEN
Elöször csak lopva, a „kertek alatt” vetődött föl az ötlet, ott a losonci Fekete Sas füstös falai között – meg kellene hívni a PPU-t. Később a habos őszőkeségek felügyelete alatt kezdtek tisztázódni a részletek; hogy majd Kalondán a kultúrházban, meghívjuk Bondyt Pozsonyból, és biztosan lejönnének a Bohémiások is Pestről... Végül valóra vált a kocsmai álmodozás, és a Phoenixesek jóvoltából a PPU első hivatalos turnéjának egyik állomása a Losonc melletti Mýtna lett. (Persze, a Bohémiások sem hagyhatták ki a bulit...)
Nos, amikor végre elérkezett a nagy nap estéje, szinte a környék összes rockrajongója ott tolongott a valódi, békebeli szocreál kultúrházban. Rég nem látott ismerősök, más-más városban tanuló vagy élő gyermekkori cimborák találkoztak újra. Szlovák, cseh, magyar angol, lengyel szót lehetett hallani. Néhány híresebb vendéggel is találkozhattunk –így például a Phoenix könyvesbolt akcióin gyakran résztvevő Grendel Lajos íróval is. Szerencsére, két helyen is mérték a seritalt, hiszen a PPU egykori művészmenedzsere nem hiába jelentette ki annak idején: „Ezt a zenét bambi mellett csinálni nem lehet...”
Fél kilenc körül csendült fel az első dal. Szinte azonnal a legnagyobb slágerükkel kezdtek – a „Csodálatos mandarinnal”. Csak a rend kedvéért: semmi köze Bartók Béla hasonnevű művéhez, egy Egon Bondy költeményt zenésít meg. Újra magyarázkodásra kényszerülök, mivel a magyar olvasó talán kevesebbet tud Zbyněk Fišerről, alias Egon Bondyról. Jobb esetben Hrabal műveinek csetlő-botló komikus figurájaként ismeri. Pedig ez a név Hrabal személyes barátját, a jelentős cseh kortárs költőt, írót és baloldali filozófust rejti. Talán nem érdektelen felidézni Bondynak azt a mondatát, amely megindította a PPU-val való együttműködését: „Milyen ragyogó fiatalemberek… Még ragyogóbbak lennének azonban, ha az én verseimet énekelnék meg...”
E kis kalandozás után térjünk vissza a koncerthez. Annak ellenére, hogy csak régi számaikat szólaltatták meg, alaposan ráhangoltak a 90-es évekre; az alapot amolyan gépies „rave-s” ritmus adta meg. Erre épült fö1 „Mejla” Hlavsa „félig ének, félig monológ” előadásmódja és a többi hangszer célszerűen, néha már-már „King Crimson-osan” egészítette ki a hatást. Hogy a rave és a Crimson összeegyeztethetetlen?
Nos, amikor Vrát'a Brabenec (ősz hajával, szakállával és cvikkerével, akár egy K und K hivatalnok belefújt a szaxofonjába, vagy Jiří Kabeš (nem kevésbé markáns egyéniség) meglendítette a hegedűje húrjait a vonójával – csak igenlő lehetett a válasz az esetleges kétkedésre. Még egy változás tükrözte az időszerűséget – mégpedig Joe Karafiát, a gitáros. Koránál fogva a PPU tagjainak gyermeke lehetne, ám kemény, feszes, néha metálba ívelő játékával alaposan fölpezsdítette a régi számokat. Nem is csoda, hogy ilyen muzsika hatása alatt úgy tűnt, még a fából faragott szlovák baltás legény is táncra perdült a kultúrház falán...
Két ráadás után újra felcsendült a 20-as, ami egyben az előadás végét is jelezte. Bár a kocsma még tovább üzemelt, az élményt lehetetlen volt tovább fokozni... Az együttes későbbi nyilatkozatai alapján ez volt a Szlovákiai turné legsikerültebb bulija.
U. i. A Bohemia múlt számában megjelentetett PPU diszkográfia, sajnos hiányosra sikeredett. Íme a teljes lista:
Különlegesség: Vozáry-Hlavsa: Magické noci (1997) – a PPU nagy számainak rave-s, számítógépes feldolgozása.
Baranyay Róbert, Losonc