Az ezredforduló kihívása a polgári Magyarország megteremtése.

A kormány készen áll, hogy megfeleljen a kihívásnak.

Készen áll arra, hogy valóra váltsa a polgári jövõ programját. Hogy mindent megtegyen egy szilárd értékeken nyugvó, erõs és polgárosult Magyarország megteremtése érdekében. Meggyõzõdésünk, hogy a jövõ század feladatainak megoldásához mindenek elõtt helyre kell állítanunk a polgári értékrend becsületét. Ehhez közös erõfeszítésre van szükség.

Olyan légkörre, amely képes az egyének, a családok, a közösségek kezdeményezõképességét és alkotóerejét mozgósítani. Olyan kormányprogramra, amely képes az ország régi és új bajainak orvoslására. Amely nyitott a huszonegyedik századhoz méltó, az embereket középpontba állító, a régi kérdésekre új válaszokat adó megoldásokra.

Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy letûnt korok szellemét idézõ szemléletbõl nem születnek hatékony válaszok a jövõ kihívásaira. Ez a kormányprogram tíz esztendõ politikai tapasztalatára épül. Ez tette lehetõvé, hogy szakértõink és tanácsadóink segítségével az ezredforduló kapujában megalkossuk a polgári jövõ programját. Terveink és cselekedeteink középpontjában a polgárok Magyarországának jövõképe áll.

A kormány programja mindannyiunk számára a gyarapodás lehetõségét kínálja. Lehetõséget arra, hogy az itt élõk megvalósíthassák álmaikat, személyes céljaikat. Hogy családjuk számára méltó életkörülményeket teremthessenek. Hogy hazánkban olyan értékrend érvényesüljön, amelynek középpontjában a tisztesség, a munka becsülete és a szeretet áll.

A magyar polgárok olyan országban szeretnének élni, ahol mindenkinek esélye van a jólétre és a felemelkedésre. Olyan országban, ahol a tisztességes munka eredménye a tisztes megélhetés. Ahol biztosítottak a polgári lét alapfeltételei: a szabadság és a jólét; az egyén, a család, az ország, a nemzet biztonsága.

Magyarország pillanatai drágák.

Bizonyosak vagyunk abban, hogy az itt leírtak csupán az elsõ határozott lépést jelentik. Már csak néhány nap választ el attól, hogy tudásunk, ismereteink jelentõs mértékben bõvüljenek. A kormány megalakulása után megtörténik a kormányzati átadás-átvétel. Ennek során módunk lesz arra, hogy hazánk valós helyzetérõl pontos, részletekbe menõ információhoz jussunk. Az Országgyûlés, a polgárok képviselõi és a nyilvánosság elõl eddig egyaránt elzárt, ám fontos gazdasági, politikai döntéseket, privatizációs szerzõdéseket, a pontosan még nem összegzett állami garanciavállalásokat tartalmazó iratokat, gazdasági tartalmú titkos kormányhatározatokat ismerhetünk meg.

A polgári koalíció kormánya kötelességének tartja, hogy a parlament õszi ülésszakán az ország állapotáról szóló hiteles felmérését a Parlament és az ország nyilvánossága elé tárja.

Az ország polgárai higgadt, határozott, reális jövôképpel rendelkezô koalíciós Kormány alakítására adtak felhatalmazást.

A Kormány legfontosabb feladatának a polgári jövô programjának minél teljesebb körû megvalósítását tekinti. Ennek az elvárásnak akkor felelhet meg, ha mindenekelôtt megteremti a hatékony munkavégzés szervezeti feltételeit. A megújított szervezet kialakítása során a rendszerváltozás utáni alkotmányozás ismert, de eddig kellôen végre nem hajtott akaratát is szem elôtt tartva, a polgári koalíciós Kormány új típusú kormányzást valósít meg. Ez lehetôvé teszi, hogy a miniszterelnök amellett, hogy általános alkotmányos és politikai felelôsséget visel a kormányzat teljesítményéért, a program megvalósításához nélkülözhetetlen jogokat és eszközöket gyakorolja és mûködteti.

A Kormány az eredményes kormányzás kiinduló feltételeként fogalmazza meg a központi kezdeményezô és összehangoló munka megerôsítését és minôségének javítását. Ezt szolgálja a Miniszterelnök munkáját segítô háttér, a Miniszterelnöki Hivatal funkcionális és szervezeti átalakítása. A Miniszterelnöki Hivatal a kormányzati tevékenység stratégiai irányítója és központi koordinátora. Ennek érdekében a Kormány szükségesnek látja kiépíteni a Miniszterelnöki Hivatal és a minisztériumok szerves kapcsolatát, az összehangolt kormányzati mûködést segítô tárcareferensi rendszert. Ugyancsak a Hivatal készíti az átfogó kormányzati stratégiai tervet, mellyel figyelemmel kíséri a Kormány mûködését és a kormányprogram végrehajtását helyzetét.

Mivel a rendszerváltoztatást követôen Magyarországon a piacgazdaság alapjai már kiépültek, a Kormány bátran alapozhat az eddig kiépített gazdasági, jogi és intézményi rendszerekre. Szükséges ugyanakkor, hogy e rendszerek szervezettségét, mûködôképességét javítsa, hatékonyságát növelje. Ennek érdekében a Kormány gondosan megtervezett és átgondolt szerkezeti változtatásokat hajt végre a minisztériumok szintjén. A változtatások a minisztériumok közötti hatáskör- és munkamegosztás ésszerû rendjének kialakítása mellett arra is lehetôséget adnak, hogy az eddig a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe tartozó, de annak ésszerû mûködését akadályozó feladatköröket más szervezeti egységekhez csoportosítsa át. A Kormány emelni kívánja a minisztériumok munkájának szakmai színvonalát, támaszkodik a korszerû vezetési és teljesítmény-javító eszközökre. A jogszabályok elôkészítése során nagy hangsúlyt fektet az elôzetes hatásvizsgálatok elvégzésére.

A Kormány tisztában van azzal, hogy a köz igényeibôl adódó feladatok hatékony ellátása komoly terhet ró a közszolgálati tisztviselôkre, munkatársakra. Az állam jelenlegi szervezeti és intézményi felépítése az ô helytállásuk ellenére sem tud eleget tenni a polgárok elvárásainak. Egyre többen érzik szükségét a hatékony államnak.

A Kormány minden tôle telhetôt megtesz a köz igényeit kiszolgáló közigazgatás megbecsülésének növeléséért. E törekvésében a közszolgálati személyzet támogatása mellett számít a polgárok egyetértô közremûködésére is.

Az államigazgatásban is elsôdleges érték a tisztességes munka. Ennek elismerése érdekében ki kell dolgozni a közszolgálati életpályát tehetséges szakemberek számára is vonzóvá tevô javadalmazási rendszert. A Kormány a közszolgálatban a teljesítményelv hangsúlyozottabb érvényesítésére törekszik. Növelni fogja a köztisztviselôk mobilitását és rugalmasabbá, de a teljesítmény szerint is differenciálttá teszi a javadalmazásukat. Elkészíti a köztisztviselôk Etikai Kódexét. A Kormány határozottan fellép a korrupció és a hivatali befolyással való visszaélés ellen. Gondoskodik arról, hogy megfelelô képzési és továbbképzési rendszer alakíttassék ki.

Gyakorlott, munkája iránt elkötelezett, életét a közigazgatási munkában töltô köztisztviselôi kar kialakulását segíti elô.

A Kormány fontosnak tartja, hogy szerepvállalásának határai világosak, egyértelmûek legyenek. Szándéka szerint megerôsíti az állam jogrendjének szilárdságát szavatoló intézményeket. Történelmi kötelességének tartja, hogy ösztönzô szerepét a polgárosodás kiteljesedése érdekében érvényesítse. A polgárokat szolgáló Kormány képes biztosítani a feltételeket a polgárok öntevékenységéhez, képes arra, hogy felszabadítsa a társadalom alkotó erôit. Ez a szerep egy korlátozott hatáskörû, de feladatainak ellátásában erôs, határozott államot kíván.

A Kormány határozott lépéseket tesz az emberi és anyagi erôforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodás és az eredményes igazgatási tevékenység érdekében. Átfogó, a hatékony mûködést támogató, rendszeres ellenôrzési tevékenységet kíván folytatni. Összehangolt informatikai fejlesztést valósít meg a közigazgatás jogi, szervezeti és funkcionális korszerûsítése érdekében. Egyúttal megköveteli a kiépített informatikai rendszerek hatékony alkalmazását.

A közigazgatási intézményekkel szemben támasztott fontos követelmény, hogy élô kapcsolatot tartsanak fenn az állampolgárokkal és a társadalmi mozgalmakkal. A Kormány célul tûzi ki, hogy gyors és hatékony legyen az ügyintézés, illetve, hogy kiépüljön a polgárok számára elônyös, az engedélyeztetési eljárásokat egyszerûsítô ügyfélszolgálati rendszer. A Kormány nagy figyelmet fordít az állampolgárok tájékoztatására, a közérdekû adatok nyilvánosságának biztosítására.

A Kormány megfontolja a területi közigazgatás átalakítását és kidolgozza koncepcióját. Munkájában a tudományos mûhelyek közigazgatási kutatásaira is támaszkodik.

Az ország lakói azt akarják, hogy életkörülményeik megváltozzanak. Szeretnének végre jólétben és biztonságban élni.

A tisztességes munkához ma gyakran nem társul tisztes megélhetés. Egyre többen érzik, érezzük úgy, hogy a természetes értékrend felborult.

A munkanélküliség súlyos lelki és anyagi teher a családok számára. Sok kistelepülésen többen vannak munka nélkül, mint ahányan dolgozhatnak. Pedig ha nincs munka, akkor nincs bizalom a jövendôben. S ha nincs jövôbe vetett bizalom, akkor nincsenek gyermekek sem. S ha ôk nincsenek, akkor közös jövô sincs.

Segítséget kell nyújtanunk a munkához jutás feltételeinek megteremtéséhez. Helyre kell állítanunk a tisztességes munka becsületét.

Csak az az ország lehet valóban gazdag, amelynek polgárai és közösségei is jólétben élnek.

Átgondolatlan elvonásokkal, indokolatlan megszorításokkal nem lehet a magyar gazdaságot fellendíteni. Magyarország polgárainak jólétét a gazdasági növekedést ösztönzô politika alapozhatja meg. Olyan gazdasági növekedést kell elôsegítenünk, amely valamennyiünk számára megteremti a tisztes gyarapodás lehetôségeit. Miért túlzó emberi igény az, hogy gyermekeinknek egy virágzó európai országot akarunk hagyni örökül?

Valódi, mindannyiunk életminôségében jelentkezô gazdasági fellendülés a közterhek méltányos szintje mellett lehetséges. A reális mértékû járulékokat és adókat a vállalkozók és a bérbôl élôk sem tartják megfizethetetlennek. Az ország egészének terhei akkor válnak érthetôvé, értelmesen vállalhatóvá és mindenki számára viselhetô mértékûvé, ha azokért mindannyian együtt állunk helyt. A pénzügyi keretek fontosságát elismerve, ésszerûségét fenntartva kell irányítanunk a gazdaság fejlôdését. A tapasztalat azt mutatja, hogy a helyesen végrehajtott adó- és járulékcsökkentés a több bevallott jövedelem révén nem feltétlenül csökkenti, hanem akár növelheti is az állam bevételeit. Annak az államnak, amely megbízik polgáraiban, ilyen adópolitikát kell gyakorolnia. A polgári koalíció kormánya a bizalomra és együttmûködésre építi politikáját.

A vállalkozási szellem és a vállalkozói tenni akarás több megbecsülést érdemel. Nincs jobb állami befektetés, mint az egyének, a családok, a közösségek gyarapodásának elôsegítése, alkotó energiáik, vállalkozó szellemük, tenni akarásuk kiteljesedési lehetôségeinek megteremtése. Fontos, hogy a magyar polgárok ne veszítsék el vállalkozó kedvüket, jövôbe vetett hitüket. Ezért készen állunk a gazdaságot hátrányosan érintô aránytalanságok megszüntetésére.

A gazdaság egészséges növekedésében, fejlôdésében, az új munkahelyek teremtésében lényeges szerepet játszanak a külföldi befektetések. A nemzetközi cégek stratégiai és zöldmezôs beruházásainak kormányzati bátorítása, ösztönzése és támogatása különösen sokat segíthet az ország felzárkózni kívánó régióinak régóta megoldatlan gondjain is.

Az a dolgunk, hogy a kis- és középvállalkozások számára is megnyissuk a lehetôséget a gazdasági növekedésben, a fejlesztésben, a munkahelyteremtésben és a gyarapodásban való jogos részesedésre. E cél elérése érdekében a hazai vállalkozásokat abban is segíteni kell, hogy a nemzetközi cégekkel való kapcsolatukban alkalmassá váljanak a beszállítói, bedolgozói és kooperációs szerepkörre.

Falvaink, a vidéki térségek jövôje attól függ, hogy sikerül-e a régóta válsággal küzdô mezôgazdaságban dolgozóknak esélyt teremteni. Új szemléletre van szükség. Sok európai ország példája bizonyítja, hogy falvak újjáéledése elképzelhetetlen a családi alapon mûködô mezôgazdasági vállalkozások és a gazdák versenyképes társulási lehetôségei nélkül. A mezôgazdasággal foglalkozók akaratával egyetértve, egyrészt megteremtjük a termôföld piaci értékesítésének kereteit, másrészt megnyugtatóan biztosítjuk a termôföld nemzeti tulajdonlásának fennmaradását..

A gazdasági fejlesztés, a felzárkózás célja nem önmagában keresendô. Magyarország nem mondhat le az életerôs, dolgozni tudó és akaró polgárokról. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy több százezren kénytelenek a kilátástalanság tudatával együtt élni. Tarthatatlan, hogy a munkanélküliség leginkább a fiatalokat sújtsa. Kétszeresen is nehéz helyzetbe kerül az, aki lehetôségek híján munkanélküliként kénytelen kezdeni felnôtt életét. Az ifjúsági munkanélküliség az önmegvalósítás, a családalapítás esélyét veszi el a fiataloktól. Pedig a szakképzett és dolgozni akaró fiatalok Magyarország gazdaságának aranytartalékai.

A polgári koalíció kormányának programja a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés programja.

A Kormány gazdaságpolitikájának kialakítása a Pénzügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium együttes feladata. A két intézmény közötti munkamegosztás lényege, hogy továbbra is a Pénzügyminisztérium felelôs elsôsorban a pénzügypolitika formálásáért, míg a Gazdasági Minisztérium a gazdaságfejlesztési stratégia kidolgozója. Érintkezési felületek természetesen vannak e két tevékenység között, s az esetlegesen felmerülô vitás kérdések eldöntésére végsô soron a miniszterelnök hivatott. A két intézmény viszonya azonban alapvetôen nem egymással versengô, hanem egymást kiegészítô. A Pénzügyminisztérium tesz javaslatot azokra a pénzügyi keretszámokra, amelyekbôl származtatható egyebek mellett a gazdaságfejlesztési célokra fordítható pénzforrások összege is. A Gazdasági Minisztérium pedig arra vonatkozóan dolgoz ki javaslatokat, hogy ezeket a forrásokat milyen célokra és milyen mechanizmusokon keresztül célszerû felhasználni. Ez a stratégia szolgál azután alapul a költségvetés részletes lebontásához a különbözô feladatok és intézmények számára. Ily módon a költségvetés, amely a mindenkori Kormány gazdaságpolitikájának legfontosabb eszköze, nem elsôsorban a Pénzügyminisztérium és a többi minisztérium alkuján keresztül formálódik. Ehelyett inkább a Kormány gazdaságfejlesztési stratégiája fogja döntôen meghatározni. A munkamegosztás új alapokra helyezi a nem gazdaságfejlesztési célú költségvetési források elosztási rendszerét, oly módon, hogy az ágazati szemlélet fokozatos megszüntetésével egyidejûleg a feladatfinanszírozás kerül elôtérbe. Ez a munkamegosztás a 2000. évre szóló költségvetés elôkészítése során valósulhat meg elôször.

A következô kormányzati ciklusban a magyar gazdaságban olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely kedvezô feltételeket biztosít a polgárok alkotóerejének, szorgalmának kibontakoztatásához. Reális lehetôség van arra, hogy érezhetô ütemû felzárkózás valósuljon meg a polgárok életszínvonalában. Ennek érdekében a Kormány fokozatosan csökkenti az adó- és járulékterheket, valamint gondot fordít a költségvetési hiány kordában tartására. Kidolgozza az elmúlt évek magánosítása során tett állami kötelezettségvállalások kezeléséhez szükséges megfelelô szervezeti formát.

A Kormány eltökélt szándéka, hogy a következô évek során az infláció üteme folyamatosan mérséklôdjön. A fokozatosan mérséklôdô leértékelési ütem és államháztartási hiány mellett az ország relatív termelékenységi elônyére alapozva elérhetô, hogy az évi átlagos pénzromlás üteme 2000-ben 10% alá csökkenhet. A Kormány megítélése szerint összehangolt csomagterv segítségével ennél gyorsabban is mérsékelhetô az infláció üteme. E csomagterv része lehet a hatósági árszabályozás elôretekintô indexálásra való átállása, az árfolyam-politika, illetve a leértékelési ütem módosítása, elôretekintô reálbér-megállapodások, a béradóreform és egy mindezzel összhangban lévô költségvetés. E csomagterv részleteirôl a Kormány 1999 tavaszán egy célratörô tárgyalássorozat keretében kíván megállapodni az érintett kormányzati és érdekképviseleti szervezetekkel.

A költségvetési kiadások egyik legnagyobb súlyú tétele a felhalmozódott (belföldi és külföldi) államadósság kamatterhe. A reálkamaton kívül az infláció következtében elôálló teher jelenti a teljes kamatteher háromnegyedét. Ez az összetevô az infláció ütemének mérséklôdésével együtt csökken. Amennyiben nagyarányú mérséklést sikerül elérni az infláció ütemében, akkor ezen keresztül jelentôs összeggel csökkenthetô a költségvetés teljes kamatkiadása. Ahhoz, hogy a kamatmegtakarítás minél nagyobb lehessen, a Kormány a megcélzott inflációcsökkentés elôtt idôben egyeztet annak összetevôirôl és azokat nyilvánosságra hozza, hogy a terv beépülhessen a piaci szereplôk várakozásaiba. A csomagterv elfogadását megelôzô idôszakban nem célszerû az adósság belföldi finanszírozásának arányát növelni, hanem csak akkor, amikor e lépés eredményei már érzékelhetôek. A kamatterhek másik összetevôje, a reálkamat nagysága csak akkor mérsékelhetô, ha a potenciális hitelezôk alacsonyabb mértéket is elfogadnak. Ez mindenekelôtt az egész kormányzati gazdaságpolitika hitelességén múlik, emellett pedig az adósságmenedzselés magas szakmai színvonala befolyásolhatja jelentôs mértékben.

Magyarország polgárainak jólétét, a tartós fejlôdést a társadalom- és környezetbarát, a versenyképességet ösztönzô, annak elônyeit a társadalom széles rétegeire kiterjesztô, a munkahelyteremtés szempontjait elôtérbe helyezô gazdaságpolitika alapozhatja meg. E gazdaságpolitika tartós eredményességét az egyensúly és a gazdasági stabilitás követelményeinek szem elôtt tartása garantálja. A Kormány a gazdasági stratégia összehangolására önálló gazdasági minisztériumot hoz létre.

A Kormány a gazdaságpolitikai eszközök stabilitásának és kiszámíthatóságának fenntartásával kedvezô környezetet teremt a vállalati versenyképesség fokozására, a hosszú távú stratégiák alkalmazására. A gazdaságirányítás tartós elemei közé tartozik az uniós orientáció, a vállalkozásbarát monetáris és fiskális politika, a fejlesztések támogatása, az emberi erôforrásokat fejlesztô tevékenységek kiemelt kezelése, a következetes versenyszabályozás és a regionális fejlesztési stratégiára való támaszkodás. A Kormány határozott szándéka, hogy a gazdasági növekedés ösztönzése a fenntartható fejlôdés keretein belül menjen végbe, amely elv szerint alapvetônek tartja mind a humán, mind a természeti környezet értékeinek megôrzését.

A Kormány eltökélt célja, hogy javítson a magánvállalkozók érvényesülésének és a verseny feltételein. Mindezt döntô fontosságúnak tartja a tartós gazdasági növekedés és az új foglalkoztatás szempontjából. A tisztességes és szabad versenyt tekinti a gazdasági mûködés általános elvének. Következetesen fellép a feketegazdaság minden formájával szemben. Az illegális és féllegális szféra visszaszorítására mind a gazdaságpolitikai, mind pedig a bûnüldözési eszközöket felhasználja.

A növekedés feltétele a hatékony befektetés. Ennek érdekében a gazdaságpolitikának ösztönöznie kell mind a külföldi tôke beáramlási ütemének fenntartását, illetve növekedését; mind pedig a hazai kis- és középvállalati szféra eddigieknél lényegesen dinamikusabb fejlôdését. Magyarországnak jó esélye van arra, hogy Közép-Kelet Európa pénzügyi és szolgáltató központjává váljon. Ennek a történelmi lehetôségnek a valóra váltása a Kormány tevékenységének egyik központi feladata.

A külföldi tôke beáramlásának magas ütemét a stabil és kiszámítható gazdaságpolitika, a kedvezô jogi, pénzügyi és infrastrukturális feltételek segítik elô. A magyar gazdaság érdekeinek messzemenô figyelembe vételével adott kedvezmények tovább növelhetik az ország tôkevonzó képességét, erejét. A Kormány pénzügyi és területfejlesztési eszközökkel egyaránt törekszik arra, hogy a fejlett technológiát behozó mûködôtôke-beáramlás a fokozottan támogatandó régiókban is növekedjék.

A Kormány kiemelkedôen fontosnak tartja az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatának segítését. A tárgyalási folyamatban következetesen és határozottan képviseli a nemzeti érdekeket, figyelemmel arra, hogy a csatlakozás feltételrendszere harmonizálja a nemzetközi követelményeket és a hazai feltételrendszer szabta lehetôségeket. A Kormány ott kíván élni az átmeneti könnyítések elérésének eszközével, ahol ezt a nemzeti érdek kimondottan szükségessé teszi. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy azok, akiket az uniós csatlakozás hátrányosan érint, méltányos felkészülési támogatásban részesüljenek. A Kormány eltökélt célja, hogy Magyarország minél több fejlesztési támogatáshoz jusson és ezeket a támogatásokat hatékonyan használja fel.

Az elmúlt években stabilizálódott hazai nagyvállalati szektor további bôvülésének feltételeit biztosítani kell. Ezek a vállalatok mind a foglalkoztatás, mind a költségvetési egyensúly, mind pedig a nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszer alakulása szempontjából nagy befolyással rendelkeznek. Többnek közülük reális esélye van arra, hogy regionális multinacionális vállalatként a magyar gazdasági fejlôdés fontos bázisává váljon. A Kormány kialakítja a különbözô vállalatcsoportok fejlesztését támogató intézmények jobb együttmûködésének intézményi rendszerét.

A Kormány megteremti az ökológiai szemléletû piacgazdaság keretfeltételeit. Tisztában van azzal, hogy rövid távon az környezetbarát piacgazdaság versenyhátrányban van a gátlástalan környezetpusztításra épülô modellekkel szemben. Mégis a Kormány olyan politikát akar folytatni, amely hosszú távon is a köz érdekét szolgálja, és ezért arra törekszik, hogy a gazdasági döntésekben érvényesüljenek a környezetvédelmi megfontolások. A környezethasználat költségeinek megfizettetésével a vállalatokat erôforrás-felhasználásuk nagyságával kívánja szembesíteni. Nagyobb szerepet szán az önkéntes megállapodásoknak vagy a forgalomképes szennyezési engedélyek rendszerének, ami a szabályozás költségeit csökkentheti a vállalatoknál. Ösztönzi az önszabályozási formák, így a vállalati környezetmenedzsment rendszerek meghonosodását.

A tartós fejlôdés és a korszerûsítés megköveteli a tudás gazdasági szerepének növelését. A Kormány nagy súlyt helyez az iskolai és a felnôttoktatás, különösképpen a felsôoktatás fejlesztésére, amelynek következtében kiszélesednek és erôsebbé válnak a gazdaság fejlôdéséhez is alapvetôen fontos erôforrást jelentô szellemi kapacitások.

Az országban rendelkezésre álló és fejlôdô szellemi tôke érvényesítésének, valamint a tartós növekedés hátterének megteremtéséhez feltétel a kutatás-fejlesztési kapacitások bôvítése. A Kormány jelentôs pénzügyi és szervezési erôforrásokat akar mozgósítani a kutatásra és fejlesztésre, különös tekintettel az új technológiáknak és alkalmazásuknak a kis- és középvállalatok körében történô elterjesztésére.

A gazdasági hatékonyság növelésének elengedhetetlen feltétele, hogy az ország élni tudjon az információs forradalom teremtette lehetôségekkel. Ehhez a Kormány az informatikai képzés támogatását, az eszközrendszer elterjesztésének elôsegítését, valamint a gazdasági információs rendszer szervezeti-intézményi támogatását tervezi.

A gazdasági növekedésnek feltétele és forrása is egyben az infrastruktúra szûk keresztmetszeteinek feloldása. A Kormány az ország elemi érdekének tartja egy kiterjedt infrastrukturális beruházási program megvalósítását. Az infrastruktúra fejlesztéséhez hasonló gazdaságélénkítô hatása lehet az építôipar és építôanyag-ipar fejlesztésének.

A Kormány törekszik a gazdasági szereplôk együttmûködési programjának kialakítására, egy "gazdasági együttmûködés a felzárkózásért" programnyilatkozatnak az érintett szereplôkkel való aláírására. A gazdaság felépítése során hatékonyan és takarékosan alkalmazza a gazdaságfejlesztés eszközeit, különös figyelemmel a regionális és szerkezeti adottságokra. A gazdaságfejlesztés eszközeivel hatékonyabban és takarékosabban fog gazdálkodni, a kérvények elbírálásával kapcsolatos eljárást egyszerûsíti.

A legújabb mûszaki eljárások nyújtotta esélyeket jobban ki kell használni, az általuk biztosított foglalkoztatási lehetôségeket meg kell ragadni. A Kormány tevékenységével elô kívánja segíteni a tudomány és a gazdaság közötti technológiai cserét. Ösztönzi a modern elektronikus kommunikációs eszközök széles körû elterjedését az iparban, a kereskedelemben, a közigazgatásban és a magánháztartásokban egyaránt.

A Kormány a Bôs-Nagymaros-i erômûrendszer meg nem épült magyarországi részének az ügyét elsôsorban gazdaságossági kérdésként kezeli. Ennek megfelelôen megoldásakor figyelembe veszi a környezetvédelem sajátos szempontjait is. Az erômûrendszer kérdésében a Kormány a szlovák féllel tárgyalásokat kezdeményez. Ezek kiindulópontja nem az elôzô Kormány által tárgyalt, de alá nem írt jegyzôkönyv. A Kormány a Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének azt a megállapítását tekinti irányadónak, mely szerint a magyar fél nincs kötelezve a nagymarosi gát felépítésére.

A Kormány a gazdasági növekedés legfontosabb hajtóerôi mellé újabbakat kíván bekapcsolni. A gazdasági növekedés motorjának, a jólét növekedése elsôszámú feltételének tekinti a munkahelyteremtést. Ehhez a gazdasági növekedés általános feltételein túl az adó- és járulékrendszer módosítása, a munkaerô-piaci intézményi rendszer hatékonyságának növelése, az aktív foglalkoztatás-politika eszköztárának elôtérbe helyezése szükséges. A foglalkoztatottak számának növelése kiemelkedô fontosságú, mert arra van szükség, hogy jelentôsen csökkenjen azon polgárok száma, akik munkalehetôség hiányában kénytelenek élni.

A munkahelyteremtés ösztönzésének egyik eszköze a bérjárulékok mértékének csökkentése. Egy kezdeti, bizalomerôsítô néhány százalékpontos csökkentés után 2000-re a Kormány nagyobb szabású adóreformot készít elô. Ennek célja nem új adónemek bevezetése, hanem az elôírások és kivételek szövevényének egyszerûsítése, ezáltal az adóbeszedés és az ellenôrzés hatékonyságának növelése, ami lehetôséget nyújt az adóterhek további csökkentésére. E reform keretein belül a Kormány elôirányozza a bérjárulékok bruttó bérekbe való integrálását. Az ily módon egységesített bért terhelô adók beszedését célszerû egyetlen adóhivatalra bízni. Ezzel a Kormány azt a célt kívánja szolgálni, hogy a köztartozások nyilvántartásának és beszedésének egységesítésével leszûkítse az adóelkerülés lehetôségeit.

Ha az uniós csatlakozásig az ország nem tudja jelentôsen növelni a legálisan foglalkoztatottak számát a jelenlegi kb. 4 millióhoz képest, akkor félô, hogy ez a helyzet a csatlakozás után sem javul, az Európai Unió rugalmatlan munkaerô-piaci politikája következtében. A Kormány ebbôl azt a következtetést vonja le, hogy a következô években a magyar munkaerôpiac rugalmasságát növelni kell, s nem célszerû siettetni az alkalmazkodás-képtelenséget növelô uniós szabályok átvételét.

Az ipari, kézmûves- és kereskedelmi, valamint az úgynevezett szabad foglalkozásokban alapított önálló vállalkozások rugalmasságuk, teljesíteni akarásuk és felelôsségvállalási hajlandóságuk folytán döntô szerepet játszanak a gazdaság és a társadalom dinamikus fejlôdésében.

A Kormány nagy súlyt helyez a kis- és középvállalatok mûködési feltételeinek javítására annak érdekében, hogy ezek a vállalatok az eddigieknél nagyobb mértékben járulhassanak hozzá a növekedéshez. Ehhez szükség van az adórendszer módosítására, a kis- és középvállalkozások hitelfelvételi lehetôségeinek bôvítésére, az adminisztráció csökkentésére, az információs és tanácsadói rendszer fejlesztésére. Különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozásoknál folyó kutatás, fejlesztés és innováció támogatására is. A gazdasági jogszabályalkotás feladata a kis- és középvállalatokra vonatkozó törvények hatásvizsgálatának elvégzése.

A Kormány intézményi hátteret teremt a kis- és középvállalkozások hitelekhez való jobb hozzáférése érdekében. Ennek elôsegítésére a legcélszerûbb módszer nem a piaci szint alatti kamatozású hitelkeretek biztosítása, ez ugyanis lehetôséget teremt a kivételezésre, korrupcióra és egyéb visszaélésekre. A kis- és középvállalatok a hazai nagyvállalatokhoz képest jelentôs kamatfelárat kénytelenek fizetni, döntôen azért, mert nincsenek a nagy adósokhoz fogható biztosítékaik, illetve adósi megbízhatóságukról sincs megbízható nyilvántartás. A Kormány olyan megoldásra törekszik, amely azt segíti elô, hogy maguk a piaci szereplôk, jelen esetben a bankok legyenek hajlandók néhány éven belül e magas kamatfelár nélkül is hitelt adni a megbízható adós kis cégeknek. Ehhez egy olyan adósnyilvántartás szükséges, amely megfelelô referenciával tud szolgálni hitelkérelem benyújtása esetén a potenciális hitelfelvevôrôl arra nézve, hogy miként teljesítette a múltban adósi kötelezettségeit. A Kormány megteremti a hitelképesség vizsgálatához szükséges pontos nyilvántartást és lehetôvé teszi a megítéléshez szükséges adatok lekérdezhetôségét.

A kormányzati gazdaságirányítás hatékonysága érdekében létrehozott Gazdasági Minisztérium (GM) olyan stratégiai szervezetet fog mûködtetni, amely képes a nemzeti gazdasági stratégia átfogó megfogalmazására és ennek kormányzati feladatokra történô lefordítására. Ezen munka során a GM szorosan együttmûködik mindenekelôtt a Pénzügyminisztériummal és a Magyar Nemzeti Bankkal, de a kormányzati irányítás más intézményeivel is, elsôsorban a társminisztériumokkal. A koordinációban erôsen támaszkodik a Miniszterelnöki Hivatalra.

A kormányzati intézményi reformok során központi helyet kap az európai uniós elôírások szemmel tartása. A Kormány célja, hogy a kormányzati ciklus végére ne legyen lényeges eltérés a csatlakozási feltételek által megkívánt szerkezettôl.

A tervezett intézményi reformok esetében sem a központosítás, sem a decentralizáció nem válhat uralkodó alapelvvé. A Kormány a kisebb, de ugyanakkor erôs szervezetek létrehozatalától azt várja, hogy az államapparátus képes legyen egyszerre eleget tenni a világos versenyszabályokra épített piacgazdasági mûködés és a központi elsôbbségek érvényesítési követelményeinek.

A Kormány álláspontja szerint a gazdasági stratégiának tartalmaznia kell a különbözô állami és uniós alapok felhasználására vonatkozó tervek fô vonalait és ezek érvényesítésének eszközeit is. A tervek megfogalmazásakor és megvalósításakor is különös súlyt kell helyezni arra, hogy azok az uniós elôírásoknak megfeleljenek.

A magánosítás befejezôdésével szükséges kialakítani a tartósan állami tulajdonban lévô cégek felügyeletének szervezeti rendjét. Ennek keretében elsôdleges szempont az állami vagyon kezelésének hatékonysága és átláthatósága.

A központi költségvetés kialakításakor és végrehajtása során erôsíteni kell a feladatok, funkciók és a finanszírozás közötti kapcsolatot. Növelni kell a feladatfinanszírozás szerepét és nagyobb teret kell adni a programfinanszírozásnak. Az önkormányzatok számára segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy a fenti elvek az önkormányzati költségvetés tervezésekor és végrehajtásakor is szélesebb körben érvényesüljenek.

Az állami források hatékonyabb felhasználása érdekében az államháztartás alrendszereinek tervezése során törekedni kell a modern tervezési módszerek alkalmazására. Nagyobb hangsúlyt kapnak a költség-haszon elemzések az egyes feladatok ellátásakor. Az ellenôrzésben erôsíteni kell a hatékonysági szempontú értékelések szerepét.

Annak érdekében, hogy az élômunka terhei csökkenjenek, elkerülhetetlen az adórendszer hatékony és átfogó átalakítása. Az adórendszert méltányosabbá kell tenni, ami együtt kell járjon a kivételek számának csökkentésével, az eljárások egyszerûsítésével és áttekinthetôbbé tételével. Ugyanakkor meg kell teremteni a családi típusú adózásra való áttérés feltételeit.

A bevételbeszedô szervek hatékonyságát különbözô szervezeti és jogi eszközökkel, az ellenôrzés szerepének növelésével erôsíteni szükséges.

Az adózással járó adminisztrációs terhek csökkentése a bevallási rendszer egyszerûsítését feltételezi. Meg kell teremteni az egyablakos ügyintézés lehetôségét, javítani kell az információszolgáltatás, felvilágosítás színvonalát. Nagyobb teret kell adni a modern informatikai eljárások alkalmazásának.

A Kormány arra törekszik, hogy visszaszorítsa a gyanús módon, illegális tevékenységbôl, a közteherfizetés alól kivont jövedelmekbôl keletkezô vagyongyarapodást, ugyanakkor bátorítja a tisztességes módon szerzett vagyon felhalmozását és befektetését.

A vagyoneredet ellenôrizhetôségének elôfeltételeként a Kormány annak alkotmányos feltételeit kívánja megteremteni.

Az elkövetkezô évek legfontosabb feladata új munkahelyek, munkalehetôségek teremtése. A Kormány erôfeszítéseket tesz új foglalkoztatási lehetôségek feltárására. Különösen érvényes ez a növekedésre leginkább esélyes területekre, így a kommunikációra, a pénzügyi szolgáltatásokra és a környezetvédelemre. Nagyobb rugalmassággal, valamint a részmunkaidôben rejlô foglalkoztatási potenciálok jobb kihasználásával jelentôs számban teremthetôk új munkahelyek. A Kormány kitûzött célja, hogy intézkedéseinek és a keretfeltételeken való változtatásainak eredményeképpen öt év alatt kétszázezerrel növelje a munkához jutók számát.

Az elmúlt közel egy évtized tapasztalatai alapján körülhatárolhatóvá váltak a foglalkoztatáspolitika szociális és gazdasági aspektusai. Az eszközök és intézmények e két eltérô irányú célrendszer köré csoportosíthatóak. A foglalkoztatás-politika kialakításánál a Kormány felhasználja tapasztalatait annak érdekében, hogy egyfelôl a szociális jellegû ellátórendszer, tehát szociálpolitikai szempontok, másfelôl pedig a gazdaságfejlesztési eszközrendszer, tehát gazdaság- és területfejlesztés-politikai szempontok meghatározható legyen. A Kormány a feladatok és jogkörök újraszabályozásával két eltérô jellegû ellátórendszert hoz létre, melyek eszköz- és intézménystruktúrája ésszerûen elkülöníthetô. Az átszervezés eredményeképpen a szociális ellátásra szoruló, illetve a munka világába még visszasegíthetô társadalmi rétegek számára egyaránt emberközpontú és hatékony munkaerô-piaci szervezeti háttér áll majd rendelkezésre.

A Kormány mindent meg fog tenni a szabályozások bürokratikus elemeinek számottevô csökkentéséért a szolgáltatásokat és eszközöket igénybe vevô polgárok érdekében.

A Kormány álláspontja szerint a foglalkoztatás-politika passzív, tehát szociális jellegû elemei, eszközei közül minél többet a régiók, illetve a helyi, települési önkormányzatok szintjén szükséges kezelni (pl. segély jellegû támogatások, közmunka, közhasznú foglalkoztatás). A megyei munkaügyi központok és kirendeltségeik tevékenységi rendszerében a hatósági és az információ szolgáltatási, közvetítési funkciók megerôsítése indokolt.

A statisztikai adatszolgáltatás rendszerében a munkanélküliek nyilvántartása mellett meg kell teremteni a foglalkoztatottak regisztrációjának feltételeit is.

A gazdaságfejlesztést közvetlenül befolyásoló aktív eszközök kezelésében és elosztásában a Kormány a források összehangolásának elvét kiemelten érvényesíti. A foglalkoztatás bôvítése érdekében a gazdaságpolitika elsôbbségeit tükrözô átfogó programokat kell beindítani, melyek a pénzügyi források összpontosítását igénylik.

Az önfoglalkoztatóvá, illetve vállalkozóvá válást - különösen agrártérségekben - olyan összehangolt képzési és foglalkoztatási (mezôgazdaságban: kistermelôi) programokkal szükséges segíteni, melyek megvalósításához összeadódnak az állami, az önkormányzati és a gazdálkodó szervezetek erôforrásai.

A fiatalok munkanélkülisége nem csak a jelen, hanem a jövô családjainak sorsát is érinti, befolyásolja, ezért a fiatal generációk munkanélküliségének kezelése alapvetô fontosságú állami feladat. A Kormány a pályakezdôk munkaerô-piaci lehetôségeinek és versenyképességének növelése érdekében nagyobb számban biztosít képzési és átképzési lehetôségeket.

A Kormány fontosnak tartja a felnôttképzés további korszerûsítését. Ennek érdekében szükség van az állami és az önkormányzati fenntartású felnôttképzési kapacitások - különös tekintettel a regionális képzô központ hálózat, valamint a szakképzô és népfôiskolák lehetôségeinek - hatékonyabb kihasználására.

A Kormány szándéka, hogy a foglalkoztatás-politika megjelenjen a gazdaságpolitikai döntéshozatalban. A Közmunkatanács jelenlegi formájában megszûnik, és feladatait más testületek, illetve az önkormányzatok veszik át.

A Kormány vállalja, hogy a munkanélküliség, a pályakezdôk elhelyezkedési nehézségei, a fokozottan fejlesztendô térségek problémáinak megoldása és a hátrányos helyzetû réteg esélyeinek javítása érdekében összehangolja a foglalkoztatáspolitika, a gazdaságpolitika, az oktatás, a szociálpolitika és a környezeti politika eszközeit.

A Kormány áttekinthetôvé és hatékonnyá szervezi a munkaerô-piaci szolgáltató szervezetet. Megszünteti az intézmények gyakran tapasztalt szervezetlenségét és feladataikhoz igazítja mûködésüket.

A Kormány érvényesíteni kívánja az állam felelôsségét a munkaügyi jogszabályok betartásában. Ennek érdekében átalakítja és megerôsíti a munkaügyi felügyeletet.

A közszolgálati szféra munkajogi szabályozásának felülvizsgálata indokolt. A munka törvénykönyvével kapcsolatban szükséges a hatálybalépés óta eltelt idôszak tapasztalatainak, különösképp a bírói gyakorlatnak hasznosítása. Ennek alapján végre kell hajtani a rendszerszerû felülvizsgálatot és korszerûsítést.

A Kormány az érdekegyeztetést a jelenleginél magasabb szintre kívánja emelni. Érdemi tárgyalásokat, megegyezésre törekvô szociális párbeszédet fog folytatni az érdekképviseletekkel. Eltökélt célja, hogy hatékony együttmûködés alakuljon ki a Kormány és az érdekképviseletek között a gazdaság, a foglalkoztatás- és szociálpolitika területén.

Magyarországon a privatizáció 1998-ra lényegében befejezôdött. A még hátralévô feladatokat a Kormány nyugodt ütemben, a gazdaság érdekeit messzemenôen figyelembe véve valósítja meg.

A még hátralévô értékesítés során a Kormány a tôkepiaci módszereket helyezi elôtérbe, ami egyszerre szolgálja a hazai tôzsde fejlôdését és az értékesítésbôl várható bevételek maximalizálását. A stratégiai fontosságú energetikai cégek többségi nemzeti tulajdonban maradnak.

A Kormány közös szervezeti keretben akarja ellátni a magánosításhoz és a tartósan állami tulajdonban maradó bizonyos vagyontárgyak kezeléséhez kötôdô feladatokat.

Fontosnak tartja, hogy a nyilvánosság hozzáférhessen az elmúlt években megkötött magánosítási szerzôdésekhez, amelyeket levéltári kezelésbe helyez.

A Kormány iparpolitikájának célja, hogy a különbözô vállalkozások számára kedvezô környezeti feltételeket teremtsen, tág teret adva a verseny érvényesülésének oly módon, hogy a feltételek ugyanakkor kifejezzék a gazdasági irányítás meghatározó szempontjait is. Ennek megfelelôen az iparpolitika orientáló és terelô jellegû és csak kivételes esetekben alkalmaz közvetlen befolyásoló eszközöket.

Az iparpolitikai eszközök megválasztásánál és alkalmazásánál a Kormány nagy figyelmet szentel az eszköztár állandóságára és átláthatóságára. Ez teremti meg egyrészt a vállalkozók ésszerû számításainak, másrészt az egységes és igazságos versenyfeltételeknek a lehetôségét. Az iparpolitika eszköztárában kiemelt szerepet játszanak a mûszaki fejlesztés tényezôi. A szervezeti és intézményi feltételek javításával kell elsôsorban megteremteni az állami szerepvállalás növekedését. A pénzügyi közvetítô rendszer kedvezôbbé tételével kell fokozni a vállalati fejlesztéseket. Ezen eszköztárral a Kormány el akarja érni, hogy mindkét szféra a jelenleginél többet fordítson mûszaki fejlesztésre.

A finanszírozási feltételek kedvezôbbé tételével és a megtérülési feltételek javításával a Kormány növelni szándékszik a vállalati beruházási kedvet. Az intézményi rendszer fejlesztésével (ipari parkok, innovációs parkok, inkubátorházak) javítani szükséges a beruházási és megtérülési feltételeken.

Az iparfejlesztés sajátos területe a honvédelmi ipar. E területen a Kormány kiemelt feladatnak tartja a NATO-csatlakozás követelményeinek teljesítését, ehhez a hazai beszállítók szerepének növelését, valamint az erôforrás-felhasználás hatékonyságának logisztikai eszközökkel történô támogatását.

A Kormány arra törekszik, hogy az ipari ágazatokban jelentôs elmozdulás történjen az energiatakarékos, szennyezés-kibocsátást csökkentô mûszaki eljárások alkalmazása és a hulladékok hasznosítása felé. Ezzel kapcsolatban ösztönzi a környezetvédelmi beruházásokat.

A gazdaságpolitika céljainak megvalósítása érdekében szükség van arra, hogy a területfejlesztési politika szoros összhangban legyen az iparfejlesztési koncepciókkal. Ennek megfelelôen a Kormány a területfejlesztési alapok felhasználásánál mérlegelni fogja a nemzeti iparpolitika szempontjait, azt, hogy az egyes régiók fejlesztése az országos szempontok célok és korlátozó feltételek figyelembe vételével történjen.

Az energiaszektor hatékony, takarékos mûködése a gazdaság versenyképességének és a társadalmi jólét növelésének egyaránt feltétele. A Kormány energiapolitikájának kialakításakor az energiaellátás biztonságát, gazdaságosságát és a környezetvédelem szempontjait tartja szem elôtt. Az állam a fogyasztó és a közjó érdekében vállal szerepet az energetikai folyamatok szabályozásában és ellenôrzésében.

A több pilléren nyugvó energiapolitika lehetôséget biztosít a környezetkímélô energiatermelésre való fokozatos átálláshoz. Ennek jegyében a Kormány mind a vállalati, mind a háztartási szektorban ösztönzi az energiatakarékos eljárások elterjedését. A Kormány, a közüzemi díjak emelkedésének határok közé szorítása és az energiaszolgáltatók hatékonyabb mûködése érdekében, szigorú árképzést kér számon a szolgáltatókon. Arra törekszik, hogy az energetika területén a megfelelô kommunikáció és érdekegyeztetési rend alakuljon ki a fogyasztók és a szolgáltatók, ill. a termelôk között.

A Kormány az ellátási biztonság és a fogyasztók védelme érdekében hatást gyakorol az ország primer energia-felhasználásának arányaira. Megfelelô ösztönzésekkel és a piaci mechanizmusok szabályainak célirányos formálásával azt kívánja elérni, hogy az energiahordozók területén kínálati piac alakuljon ki, a fogyasztók részére választási lehetôségek adódjanak energia igényeik - számukra optimális - kielégítéséhez. Az energiahordozók árnövekedése ne haladhatja meg a gazdasági szempontból elengedhetetlenül szükséges mértéket.

A Kormány a többféle energiahordozón nyugvó energiaellátás formálásával el akarja érni, hogy a környezetkímélô energiaátalakítási, szállítási és felhasználási technológiák kerüljenek elôtérbe, beleértve a megújuló energiaforrásokat is.

Kidolgozza az energetika egyes, súlyos gondokkal küszködô ágazataira vonatkozó rövid és hosszú távú stratégiáját. Ezeken belül intézkedést hoz a hazai mély mûvelésû szénbányászat szabályozott visszafejlesztésére, sorsának alakítására. Programot készít a magyar távhôellátás, különösen a távfûtés optimális kezelésére, az önkormányzatokkal és az érintett villamosenergia-iparral egyeztetve.

Hatékonyan szabályozza és ellenôrzi az olaj-, olajtermék- és földgázkereskedelmet. Szigorítja a jogosultságokat, a jelenleginél szûkebbre vonja a piaci szereplôk körét.

Kidolgozza a hazai érdekeknek és az Európai Uniós csatlakozásnak legjobban megfelelô modellt a villamosenergia- és földgázellátásban. Ennek alapján alakítja ki e két vezetékes energiaellátásban a fejlesztési stratégiák alapjait, az árszabályozást és az Európai Unióval való tárgyalások során képviselendô esetleges átmeneti könnyítési igényeket.

A költségalapú árképzéshez tartozó energiaellátási rendszerekben kidolgozza a költség-ellenôrzési rendszert, az ármódosítási mechanizmusokat. Az energiaárak alakításához olyan tarifapolitikát alakít ki, amely ösztönzô mind a takarékos fogyasztásra, mind pedig a kívánatos gazdasági és környezetvédelmi fejlesztésekre.

A Kormány felülvizsgálja az energetika intézményrendszerét. Lépéseket tesz a Magyar Energia Hivatal ellenôrzési függetlenségének növelésére, szervezetének megerôsítésére. A Gazdasági Minisztériumban hatékony szervezetet hoz létre az energiapolitika formálására, az energetikai információk pontos kezelésére, az energetikát érintô jogrend célirányos módosításának elôkészítésére, az energiahatékonyság állami ösztönzésére.

Magyarország jelentôs természeti kincse a mezôgazdasági termelésnek különlegesen jó feltételeket biztosító termôhely. A talaj és a klimatikus viszonyok történelmileg stabil mezôgazdasági kultúrát alapoztak meg. A magyar mezôgazdaság és az élelmiszeripar az ország elônyei alapján a gazdaság kiemelt ágazata lehet, mégis már egy évtizede súlyos termelési, értékesítési, jövedelmezôségi, fejlesztési, technológiai gondokkal küzd. A Kormány véget kíván vetni a mezôgazdaságban és élelmiszeriparban elhúzódó pangásnak. Olyan hatékony, érzékelhetô és tartós fejlôdést indít az agrárszektorban, amely a gazdaság általános megújulásának és növekedésének egyik meghatározó iránya lesz.

Az elmúlt években a mezôgazdasági termelés számottevôen visszaesett: jelenleg az 1988. évi szintnek kb. 60%-át éri el. A csökkenés - bár különbözô mértékben - a növénytermelésre és az állattenyésztésre is kiterjedt. Az állatállomány a felére zsugorodott. Romlott a biológiai alapok (vetômagvak, tenyészállatok) és egyes termékek minôsége. Jelentôsen megnôtt a megmûveletlen földterület. Az ágazat a ráfordítások radikális visszafogásával próbálta mûködôképességét fenntartani: elmaradtak vetômag-, mûtrágya-, növényvédôszer-vásárlások. A mezôgazdaság részesedése a beruházásokból az 1980. évi 12,8%-ról 2,2%-ra zsugorodott. A restrikciós gazdaságpolitika miatt visszaesett a lakosság élelmiszer-fogyasztása. Erôsen csökkent a mezôgazdasági és az élelmiszer-ipari termékek iránti belföldi kereslet, amit az export növekedése nem tudott kiegyenlíteni. Irányítási és információs problémák miatt általánossá váltak az értékesítési zavarok: a jobb termés, a nagyobb állomány és a kisebb termelés egyaránt súlyos megrázkódtatások okává és komoly veszteségek forrásává vált.

A Kormány tudatában van annak, hogy nem késlekedhet. Egyidejûleg kell kezelni az egyes válságokat és fellépni a termelés pangásának megoldása érdekében. A rövid távú kérdések nem szoríthatják háttérbe a hosszú távú, stratégiai lépéseket. Az újratermelôdô piaci zavarok enyhítése érdekében az eddig tapasztalt sodródás és bizonytalankodás helyett egyes területeken gyors és hatékony piaci beavatkozásra van szükség. Ezt segíti, hogy a mezôgazdasági-élelmiszeripari állami tartalékolás, illetve a megnövelt piaci intervenciós célelôirányzat arányos hányada egységes felügyelettel bír. A helyzethez való alkalmazkodás sikerét a pontos helyzetismeret alapozza meg. Ezért elkerülhetetlen a statisztikai-információs rendszer mûködôképessé tétele, ami halaszthatatlan, de nem egy év alatt megoldható feladat. A zavarok elhárítása mellett ezek újratermelôdésének esélyeit is fokozatosan és lehetôség szerint csökkenteni szükséges: a termelés szerkezetének változtatásával, a piaci feltételek javításával, a belsô fogyasztás és a külkereskedelem célszerûbb összehangolásával.

A stabilitás megteremtésére hatékonyabb mezôgazdaságban kerül sor. Az agrárágazatot egyrészt mennyiségileg kell újjáépíteni. A termelés színvonala messze alatta van a valós lehetôségeknek, amit a korábbi teljesítmények is bizonyítanak. A Kormány tehát az agrártermelés folyamatos növelését célként jelöli meg. Nemcsak a továbbra is növekvô export támaszt emelkedô fizetôképes keresletet, hanem - jelentôs részben - a bôvülô belsô piac is. Másfelôl az agrárgazdaságot minôségileg is újjá kell építeni. A jó minôségû, viszonylag kedvezô árú termékek ugyanis mindig eladhatók. Az ország adottságai lehetôvé teszik, hogy egyes mezôgazdasági és élelmiszer-ipari termékeket nemcsak jó, hanem különleges minôségben is lehet nagy tételekben produkálni.

Az elkövetkezô évek egyik legfontosabb feladata Magyarország európai uniós csatlakozásának elôkészítése. A Kormány el akarja érni, hogy a mezôgazdaság ne legyen a csatlakozás kárvallottja. Az agrárszektorban - az ágazat helyzete és sajátosságai miatt - a legnagyobbak az eltérések az uniós országoktól. Az elônyös csatlakozás érdekében ezeket mindenképpen mérsékelni kell. A Kormány célja, hogy elfogadtassa az Európai Unió képviselôivel, hogy a tagsággal járó kötelezettségek vállalásáért cserébe Magyarországnak részesednie kell mindazokból a jogokból és támogatásokból, amelyeket az Unió mai gazdái is élvezni fognak a csatlakozás idején. A mennyiségi és minôségi fejlôdésre, a piaci viszonyok stabilizálására az integrációra való eredményes felkészülés érdekében is szükség van. Ezzel lehet kedvezô kiindulási alapot (kvótát) biztosítani az Európai Unió támogatásainak elnyeréséhez és kedvezôbb helyzetben fogadni a hazai piacon az erôs versenyt. A termelési kvótákról szóló tárgyalásokon arra törekszik a Kormány, hogy a kvótákat ne a közelmúltbeli termelési mennyiségek alapján állapítsák meg. A csatlakozással szembeni ellenérdekeltséget szerkezeti változtatásokkal is lehet csökkenteni. A Kormány minden tôle telhetôt meg fog tenni annak érdekében, hogy az ország taggá válása esetén az Unió adminisztratív intézkedésekkel ne korlátozza a magyar áruk bejutását a régi tagállamok piacaira. A felkészülés további teendôje az EU-jogharmonizáció felgyorsítása és a szabályok alkalmazásához szükséges feltételek és intézményi keretek megteremtése.

Az európai uniós tagság a következetes tárgyalásokon kívül az ország belsô felkészülését is megköveteli. Ennek egyik fontos eszköze a versenyképesség javítása. A Kormány arra törekszik, hogy csökkentse a magyar és az uniós támogatási rendszer közötti különbséget. Több lehetôséget szándékszik biztosítani a családi gazdaságoknak a piaci versenyben való jobb helytállás esélyei növelésével. Ennek érdekében a kis tôkeerejû magángazdák számára is elérhetô beruházási támogatásokat fog kidolgozni.

A Kormány a családi gazdaságok további térhódításával számol. A családi gazdaságok legfontosabb társadalmi feladata a vidék polgárosodásának elômozdítása. Ezek nemcsak a nemzeti össztermékhez való hozzájárulásukkal mozdítják elô a közjót. Szerepük ennél sokkal több: hozzájárulnak a vidéki népesség helyben tartásához és a megélhetés biztosításához, a hagyományok megôrzéséhez és az embert körülvevô természet és a következô generációk sorsáért való felelôsség megerôsítéséhez. Ezért a Kormány kiemelten törekszik arra, hogy a családi gazdaságok feladataikkal arányos támogatásban részesülhessenek.

A Kormány az agrárszektor stabil alapokon való harmonikus fejlôdése érdekében szükségesnek tartja a tulajdonviszonyokban a bizonytalanság mérséklését. A termôföld tulajdonlásának ügye minden polgár számára fontos kérdés. A Kormány eltökélt szándéka, hogy a termôföld magyar tulajdonban maradjon. Ennek érdekében Nemzeti Földalapot hoz létre, mely lehetôvé teszi, hogy földjüket mûvelni nem tudó tulajdonosok megfelelô áron eladhassák földjüket, a késôbbiekben mezôgazdasági tevékenységre vállalkozók pedig kedvezô áron földet vásárolhassanak. A Kormány támogatja a szövetkezetek tagjainak földvásárlását, ellenben nem látja idôszerûnek a külföldiek termôföld-tulajdonhoz jutásának a lehetôségét. Így az elôzô kormány által beterjesztett földtörvény-tervezet lekerül a napirendrôl. A piacgazdasági viszonyoknak megfelelôen mindenekelôtt a közös értékesítésben, a gépbeszerzésben és a géphasználatban, a közös raktározásban és feldolgozásban, továbbá a hitelezésben támogatja a szövetkezetek létrejöttét. További intézkedéseihez felmérést, becslést készít a tulajdon átjátszását elôkészítô zsebszerzôdések valós jelentôségérôl. A szükséges nemzeti kataszteri program megvalósítása részeként elôsegíti a mûvelésre méretük, vagy kialakításuk miatt alkalmatlan parcellák önkéntes, ingyenes és illetékmentes egyesítését.

A Kormány intézkedik az agrárnyilvántartások rendbetétele érdekében. Kritikus a helyzet a föld- és ingatlan-nyilvántartásban, ami a hitelezést és a földforgalmat akadályozza. Helyenként több éves az elmaradás az adatok átvezetésében. Elavultak a kataszteri térképek. Hiányoznak a méretük és formájuk miatt mezôgazdasági mûvelésre nagyrészt alkalmatlan parcellák összevonásához, kiigazításához szükséges átfogó adatok. Hiányzik a földhasználati információs rendszer, amely bemutatná a termelés és értékesítés területenkénti adatait. A földvagyon értékalapú számbavételéhez is hiányoznak az adatok.

Az agrárium megújításának sokirányú és költséges feladata megköveteli, hogy a támogatások az inflációt meghaladó mértékben bôvüljenek. A Kormány hatékonyabbá teszi a támogatásokat. Ennek érdekében az össztámogatáson belül emeli a közvetlen termelôi támogatások arányát és növeli a normatív támogatások szerepét. A támogatásokat a struktúrapolitika céljainak megfelelôen fokozatosan nem egy évre, hanem évekre állapítja meg. A Kormány rendszerbe foglalja a felhasználások ma áttekinthetetlen nyilvántartását. Feltárja a felhasználás hatékonyságát. Biztosítani kell az ellenôrizhetôséget, ki kell küszöbölni az esetleges visszaéléséket.

A Kormány szorgalmazza az agrárszféra elônyös kamatú hitelezését, valamint az ágazat sajátosságaira tekintettel - a mai kereskedelmi banki hitelezés helyett - külön agrár bankhálózat kiépítését. A hitelekkel való jobb ellátást szolgálhatja a jelzálog hitelintézet is, mûködését azonban a föld- és ingatlannyilvántartás bizonytalanságai és zavarai akadályozzák.

A Kormány lépéseket tesz a lánckereskedelem visszaszorításáért, a közvetlen (a termelô-fogyasztó kapcsolatra épülô) kereskedelem terjedéséért. A Kormány támogatni kívánja a termelôk ilyen célú összefogását.

A jelenlegi, leggyakrabban rendelkezésre álló technikával nem valósítható meg korszerû, hatékony és minôségi, azaz versenyképes árutermelés. A tôkehiány a géppark és az épületek állapotának gyors romlását okozta. A hiányos technikai felszereltség korlátozza a növekedést. A Kormány az agrárszektorban történô beruházásokat támogatni és elôsegíteni kívánja. A birtokszerkezet és a gazdálkodási formák változatossága miatt támogatja a géphasznosító, élelmiszer-tárolásra és -feldolgozásra szakosodott szövetkezetek létrejöttét. A technikai fejlesztés feladatai piacot teremthetnek a hazai mezôgépgyártás megújulásához.

A Kormány támogatni kívánja a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem javulását, az öntözés feltételeinek megteremtését. A talajerô visszapótlásának elengedhetetlen feltétele a szerves trágya használata, ezért az állattenyésztés adta lehetôségeket jobban ki kell használni. A növényvédelemben is megújulásra van szükség. A gazdaságos vegyszerhasználat szempontjából meghatározó jelentôsége van a szakmai ismeretek elsajátításának, amit minden érdekeltnek lehetôvé kell tenni. A Kormány ösztönzi a termôföld termôerejének javítására irányuló tevékenységeket és a környezetbarát mezôgazdasági technológiákra való áttérést.

Magyarországon a termelésnövelés egyik legnagyobb gátja a megfelelô mennyiségû, illetve megoszlású csapadék hiánya: maximálisan ki kell használni a rendelkezésre álló vízkészletet. A Kormány támogatja az öntözôkapacitás kihasználását, illetve bôvítését. Külön figyelmet fordít a Duna-Tisza-közi homokhátság vízutánpótlásának megteremtésére, megakadályozza a terület elsivatagosodását.

Fontos cél az agrárszektor külkereskedelmi többletének hatékony növelése. Az export bôvülése csak versenyképes termékekre épülhet. A Kormány megerôsíti az mezôgazdaság szerepét a külkereskedelemben és a belsô piacon. Megfelelô információs és irányítási rendszerrel jelentôsen csökken a piaci helyzet megítélésében rejlô bizonytalanság, a mainál eredményesebben, kevesebb zavarral és kisebb költséggel hangolható össze a termelés, a készletek, az export és az esetleges import. A mezôgazdaság és az élelmiszeripar várt fellendülése akkor következhet be, ha a lakossági fogyasztás - hosszú és súlyos megszorítások után - érzékelhetô és folyamatos emelkedésnek indul. Az idegenforgalom fontos élelmiszer-fogyasztó, szerepének fokozása emiatt is célszerû.

A Kormány támogatja a kutatás, az oktatás és a szaktanácsadás megerôsítését. A három tevékenységnek egymásra kell épülnie. A közös alap a tapasztalat hasznosítása, illetve a leghatékonyabb gyakorlat megtalálása. Az ismeretek elterjesztésében - különösen a képzetlen termelôk esetében - sokszor az egyetlen lehetôség a szaktanácsadás, amit az egész országra kiterjedô tanácsadó hálózat biztosít.

A Kormány lépéseket tesz a növény- és állategészségügyi szakszolgálatok megerôsítéséért, a lakosság egészségét, a növénytermelést és az állatállományt veszélyeztetô élelmiszer-feketekereskedelem visszaszorításáért.

A versenyképesség alapvetô mércéje a márka, a termôhely, valamint az államilag garantált minôség és azonosság tanúsítása. A minôség javítása és védelme érdekében a Kormány ösztönöz és szankcionál. Ösztönzi az ezt szolgáló beruházásokat, elômozdítja a kutatásokat, népszerûsíti a mûszaki eljárásokat, ösztönzi a fajtanemesítést és az eredmények elterjedését. A maihoz képest jelentôsen növeli a fogyasztó- és a minôségvédelem hatásosságát. Megerôsíti a minôségi termék-elôállítás garanciáinak rendszerét, a szükséges minôség-ellenôrzés és tanúsítás állami intézményrendszerét. Szigorúan szankcionálja viszont a szabványok, a szavatossági és a minôségi elôírások megsértését. Nem megfelelô minôségû termékek esetében olyan importkorlátozást alkalmaz, ami nem áll szemben a kereskedelem szabadságával.

A Kormány tudatában van annak, hogy a mezôgazdasági tevékenység nem elegendô a magyar falvak népességmegtartó képességének és fejlôdésének megalapozásához. Ezért a Kormány összehangoltan kezeli a mezôgazdasági támogatásokat és a vidék fejlesztésére fordítható egyéb forrásokat. A vidéken élôk helyzete és aránya alapján a vidék fejlesztésének nagyobb hangsúlyt kell kapnia. A vidéki lakosság számottevô részének élet- és munkakörülményei., munkához jutási és tanulási esélyei gyakran méltatlanok. A vidékfejlesztés egyben a mezôgazdaság és az élelmiszeripar dinamikus fejlesztését is jelenti. Az itt élôknek ugyanis ez, közvetlenül, vagy közvetve, döntô megélhetési forrást jelent. A fokozott támogatást igénylô térségekben a Kormány átfogó fejlesztési programokat indít be. Ezek része a munkahelyteremtés, a háttéripari vállalkozások és szolgáltatások, az induló és már mûködô vállalkozások segítése révén. Fontos célkitûzés a biztos megélhetési források felmérése, a falusi turizmus kiszélesítése, az infrastrukturális fejlesztés.

A Kormány a községekben olyan új típusú együttmûködést segít elô, amely megszervezi a termékek felvásárlását, a helyben történô színvonalas feldolgozást. A vidék munkahelyteremtô, munkaerô-megtartó és jövedelemtermelô lehetôségeit nagyban növelheti a falusi turizmus feltételeinek a megteremtése és az erre alapozott idegenforgalmi szervezés. Mindez a mezôgazdasági, idegenforgalmi, népmûvészeti, vendéglátóipari és egyéb szolgáltató ágazatok együttes és összehangolt tevékenységeként lehet igazán eredményes.

Magyarország elôtt nyitva áll annak a lehetôsége, hogy Kelet-Közép-Európa idegenforgalmi központjává váljék. A Kormány készen áll arra, hogy az erre irányuló erôfeszítéseket messzemenôen támogassa. Az idegenforgalom kedvezô hatásai sokrétûek. A turizmus jelentôségét egyrészt a nemzeti összterméken belül elfoglalt szerepe, másrészt az országról alkotott kép fontossága húzza alá. Az idegenforgalmi ágazat az ország egészére háramló elônyök mellett komoly jelentôséggel bír az új munkahelyek teremtésében is. Ennek megfelelôen a Kormány e területre mind szervezeti és intézményi, mind pedig finanszírozási szempontból az eddigieknél nagyobb súlyt kíván helyezni.

A Kormány idegenforgalmi elképzeléseinek kialakításában nem téveszti szem elôl, hogy a céljait csak a polgárok együttmûködésével, közös erôfeszítésekkel érheti el. A vendéglátás, a vendégfogadás sikere nem csupán az ország adottságain és a Kormány szándékán, hanem az itt élôk személyes közremûködésén, vendégszeretetén múlik. Másfelôl az idegenforgalmi elképzeléseknek alkalmazkodniuk kell azokhoz a nemzetközi folyamatokhoz, amelyek Európa jövôjét formálják. Magyarországnak a világ legnagyobb idegenforgalmi piacán kell helytállnia. Az ország versenyképessé kell váljon, ez jogharmonizációt, infrastruktúra-, szállodaipar- és termékfejlesztést jelent.

Az idegenforgalom fejlesztését az ágazat összetett, strukturált kezelésével lehet megvalósítani. A turizmus a legszorosabb összefüggésben van a területfejlesztés kérdéseivel, ezért a Kormány álláspontja szerint a területfejlesztési pénzeszközök egy részét közvetlenül a turizmus fejlesztését célzó tevékenységekre kell fordítani. Kiemelt szerepet kapnak azok a területek, ahol hazánknak jól látható elônyei vannak (gyógyturizmus, konferenciaturizmus). Ugyanakkor nagyon fontos a kedvezô területfejlesztési hatású belföldi turizmus fejlesztése is. Javítani szükséges a mezôgazdasághoz kapcsolódó falusi turizmus feltételein is.

Az idegenforgalom bôvítésének feltétele az ágazat sajátos infrastruktúrájának fejlesztése. Ennek elemeként szükség van a turizmust szolgáló létesítmények karbantartásának fokozására, a városképet, illetve köztéri hangulatot rontó létesítmények megszüntetésére, a közbiztonság fejlesztésére, a vendégek korrekt kezelését szolgáló kultúra kialakítására, a vonatkozó törvények betartatására, illetve az ezen ágazatban különösen burjánzó árnyékgazdaság súlyának radikális csökkentésére. Az idegenforgalom bôvítésének és a környezetbarát fejlôdésnek érdekközösségét a Kormány nem fogja figyelmen kívül hagyni.

A Kormány olyan idôszakban kezdi meg mûködését, amelynek nemzetközi jellemzôje a globalizálódás, a világgazdaság szereplôinek egyre szövevényesebb kapcsolatrendszere. Ebben a közegben az ország számára az elsôdleges feladat annak megtalálása, hogy gazdasági társaságai hogyan csatlakozhatnak a globális hálókhoz, miként lehetnek versenyképesek egyes jól eltalált piaci szegmensekben. A Kormány a magyar gazdaságnak a nemzetközi kereskedelembe való mind erôteljesebb és gazdaságosabb bekapcsolódását, a globális gazdaság kihívásainak való megfelelést a tartós nemzeti jólét feltételének tekinti. A vállalati versenyképesség akkor lehet tartós, ha alapjául az ország innovációs potenciálja szolgál, amely lehetôvé teszi a gyorsan változó feltételekhez való hatékony alkalmazkodást.

A külgazdasági politika középpontjában az Európai Unióhoz való csatlakozás elôkészítése áll. A csatlakozás nyilvánvalóan egyszerre hoz elônyöket és hátrányokat, ezek aránya jelentôs mértékben múlik az elôkészítésen. A Kormány felhasználja a közelmúltban lezajlott csatlakozások tapasztalatait, mérlegelve természetesen az egyes országok és hazánk feltételrendszerének eltéréseit. A csatlakozási tárgyalások során a Kormány markánsan és szakmailag alátámasztott módon védeni fogja az ország érdekeit, figyelembe véve természetesen azt, hogy a csatlakozás alkalmazkodást is követel.

Az uniós irányultság nem jelenti azt, hogy a Kormány elhanyagolja az egyéb piacokon való eredményes szereplés esélyeit. Különösen nagy lehetôségeket lát a Kormány a közép- és kelet-európai országokkal való kapcsolatok fejlesztésében. Ezt mind diplomáciai eszközökkel, mind pedig a külgazdaság-politika hagyományos eszköztárával támogatni kívánja; mind az áru- mind a tôkekivitel, illetve forgalom vonatkozásában.

A külkereskedelem állami szabályozásában a Kormány alapvetôen az ország nyitottságára, a külgazdasági követelmények versenyviszonyok melletti érvényesítésére épít. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy adott esetben a Kormány lemondana az átmeneti piacvédelem, illetve az exportösztönzés eszközeirôl, a versenyesélyek kiegyenlítése érdekében. Ezt az eszköztárat a hatályos nemzetközi megállapodások figyelembe vételével a versenyszabályozás kiegészítôjeként mûködteti. Fokozatosan szándékszik kihasználni az importverseny hatékonysági kényszert jelentô hatását. Szükség esetén ösztönzi a vállalati szférát az export, ezen belül a magasabb feldolgozottsági fokú termékek kivitelének fokozására.

A Kormány a gazdasági fejlôdés és világgazdaságba való integráció elôsegítésében jelentôs szerepet tulajdonít a külföldi mûködôtôke-importnak, amely a tôkén kívül jelentôs mûszaki és szervezési tudást is hoz az országba. A magánosítás lezárulásával az eddigieknél is nagyobb szerephez jutnak a zöldmezôs beruházások, amelyek befolyásolására a Kormány az ágazati és térségi fejlesztési politikák, elsôbbségek függvényében alakítja ki eszköztárát. Különösen kiemelt feladatnak tekinti a külföldi tôke bevonását a viszonylagos elmaradásban lévô térségek fejlesztésébe.

A Kormány célja a termékek és szolgáltatások megfelelô minôségének biztosítása a polgárok életminôségének javítása érdekében. Korszerû nemzeti minôségügyi szabályozási rendszert alakít ki, amely a hazai sajátosságok messzemenô figyelembe vételével a minôségügy európai jogi és szervezeti rendjéhez igazodik. Ez biztosíthatja egyrészrôl a termelôk és szolgáltatók nemzetközi versenyképességét, másrészrôl a fogyasztás minôségét, az egészség, a környezet, valamint a vagyon védelmét.

A Kormány kötelessége az élet és egészségvédelem biztosítása, a hazai szabványok korszerûsítése, valamint az ellenôrzési feladatok ellátása. A fogyasztóvédelem területén gyökeres változást ellenben csak az hozhat, ha a polgárok kezdeményezései, a polgárok önszervezôdése szerves részét képezik a minôségvédelmi rendszernek. A közigazgatási szervek önmagukban sohasem lesznek képesek a fogyasztói érdekek lefedésére. A Kormány ehhez nyújt segítséget: olyan jogszabályokat fogad el, amelyek keretet teremtenek a polgárok közvetlen kibontakozásához, hogy a fogyasztói piacon valóban egyenrangú félként jelenjenek meg. A Kormány célirányos adatgyûjtési és -továbbítási szolgáltatásokkal ösztönzi az öntudatos fogyasztói szokások megszilárdulását.

Határozottabban kell élni a kül- és belföldi fogyasztókat sorozatosan megkárosító, esetenként a bûnözés melegágyaivá váló kereskedelmi és vendéglátóipari egységek mûködési engedélyének megvonásával.

A fogyasztói jogérvényesítés elsô lépcsôjeként a Kormány a területi gazdasági kamarákhoz telepíti a vitás ügyek egyezségen alapuló rendezését. Ez a megoldás egyszerûsítené a jogorvoslatot és biztosítja annak a lehetôségét, hogy az egyes polgárok és közösségeik szélesebb körben indíthassanak eljárásokat többeket érintô ügyekben.

A polgári lét tisztességes életkörülményeket jelent. Jelenleg Magyarországon ma mégis egyre kevesebben jutnak lakáshoz, különösen a fiataloknál ütközik ez nehézségekbe.

A Kormány kiemelt hangsúlyt helyez az otthonteremtés elôsegítésére, így összehangolt és sokrétû szabályozási politikára törekszik, amely nem szociális, hanem társadalompolitikai problémaként kezeli a lakásügyet.

A lakáspolitika, a lakásellátás válsága mélyen fekvô strukturális okokra vezethetô vissza, ezért átfogó,
fôképp felfogásbeli váltásra van szükség. A Kormány olyan piaci alapú lakáspolitikát alakít ki, amelyben helye van az állami szerepvállalásnak is.

A Kormány mérlegeli a több elembôl felépülô finanszírozási módszer bevezetését. Ennek legfontosabb eleme a lakáspiac szereplôinek az igényeire tekintettel levô hitelkonstrukció. A lakáshitelezés rendszerét a jelzálogkölcsön intézményéhez közelítve, továbbá a hosszabb futamidejû hitelezés bevezetésével korszerûsíti. Ösztönzi a hitelintézeteket hasonló konstrukciók kidolgozására.

A Kormány felsô korláttal visszaállítja az áfa-visszaigénylést a lakásépítôk számára és csökkenti a fiatal házasok elsô lakásvásárlásának illetékét.

Kiemelten foglalkozik a panellakások és a elöregedett lakásállomány felújításának támogatásával, továbbá az energiatakarékos építési technológiák ösztönzésével.

Közös gondjaink megoldását közösen kell keresnünk.

A területi különbségek országszerte növekednek. Kelet- és Nyugat-Magyarország, a nagyvárosok és a vidék, a fejlett, városiasodott illetve az elmaradott térségek fejlettségi szintje egyre távolabb kerül egymástól.

Minden térségnek, településnek lételeme a fejlôdés lehetôsége.

Lehetôséget kell adni, hogy adottságaikat felmérve önállóan tûzzék ki és valósítsák meg céljaikat. A különösen hátrányos helyzetben levô települések támogatása, az esélykiegyenlítés érdekében szükség van közvetlen kormányzati szerepvállalásra is. A kormány feladata az, hogy hathatós segítséget nyújtson a települések és régiók önszervezôdéséhez, hogy megsokszorozza az ott lakók kreativitását. A helyi polgári szervezôdésekkel együttmûködve tehet legtöbbet a felzárkózó térségek helyzetének javításáért.

A helyben mozgósítható energiák eredményességéhez szükséges, hogy a kormányzat mindent megtegyen a jó minôségû, korszerû utak létrehozása érdekében. Az emberek elvárják, hogy adóforintjaik egy része az életminôségüket javító közmû-, távközlés- és informatikai beruházásokat támogassa.

Semmi szükség a múltból jól ismert, haszontalan, ámde temérdek közpénzt felemésztô gigantikus állami beruházásokra. Melyik józan család akarna egy több százmilliárd forintos dunai gát építéséhez kétszázötvenezer forinttal hozzájárulni, miközben sokaknak otthonteremtésre sem igen telik. A közösség pénzét, adóforintjainkat nem haszontalan állami beruházásokra, inkább a családok jólétének elôsegítésére, a meglévô esélyegyenlôtlenségek kiküszöbölésére, az oktatás, az egészségügy gondjainak megoldására kell fordítani. A kormány a polgárok többségével együtt ma is nemet mond a dunai erômû pazarló, ésszerûtlen és elavult tervére.

Mindenkinek fontos, hogy milyen környezetben él. Egészségünket, közérzetünket teszi tönkre a szemét, a növekvô levegôszennyezés. Egyre több polgár szenved a környezeti ártalmak elôidézte allergiás megbetegedésektôl. Mindannyiunknak elegünk van a felelôtlen környezetkárosításokból. Egészséges és tiszta környezetet akarunk. A polgári koalíció kormánya számára döntô kérdés környezetünk és a természet védelme.

Országunkat méltó állapotban kell átadnunk gyermekeinknek.

Az új évezred küszöbén a számítástechnika megváltoztatja a polgárok életét. Ha otthonunkban végezhetjük el munkánkat, hivatalos ügyeinket, sôt vásárlásaink egy részét is, idôt és költségeket takarítunk meg.

A jövô század polgári kormánya meg kell teremtse az esélyt mindenki számára, hogy képes legyen élni az információs társadalom lehetôségeivel.

A rendszerváltozás után a spontán gazdasági folyamatok eredményeképp az országban jelentôsen megnövekedtek a területi különbségek. Egyes térségek, kistérségek, falvak nem csupán lemaradnak, hanem lényegében elszakadnak az országos, egyben az európai fejlôdési folyamatoktól.

A Kormány szerint különösen a területi egyenlôtlenségek kezelése jellegzetesen az a terület, ahol elkerülhetetlen a kormányzati szerepvállalás. A rendelkezésre álló kormányzati pénzeszközök sem ma, sem a jövôben nem teszik lehetôvé, hogy a közvetlen beavatkozás alapjaiban és közvetlenül megváltoztassa egy-egy kistérség, megye vagy régió helyzetét. A Kormány viszont vállalja, hogy esélyt ad a lemaradó térségeknek arra, hogy javítani tudjanak jelenlegi helyzetükön.

A Kormány vallja, hogy a polgárok jólétének megalapozása a vidék átfogó fejlesztésével érhetô el. A területfejlesztés legfôbb feladata a helyi és regionális bôvített újratermelés biztosítása. A területi megközelítést beviszi a gazdaságfejlesztési politikába. A területfejlesztés így nem csupán az elmaradott térségek felzárkóztatását jelenti, hanem a területi önigazgatásra épülô, a helyi fejlesztéseket és forrásokat összehangoló tevékenységet. Olyan területfejlesztési finanszírozási gyakorlatot vezet be a Kormány, ami segíti a helyi kezdeményezéseket.

A Kormány érdekelt abban, hogy már a fejlesztési célok meghatározásának folyamatában részt vegyen a fejlesztésben érdekelt összes szereplô (állam, önkormányzatok, vállalkozók, lakosság). Fontos, hogy a fejlesztések ne csupán költségvetési, esetleg nemzetközi forrásokra támaszkodjanak, hanem egyéb - a fejlesztésben közvetve vagy közvetlenül érdekelt - források is feltárhatóvá és bevonhatóvá váljanak.

A Kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti annak tudatosítását, hogy minden polgár saját aktivitásával hozzájárul a települések és a környezô területek harmonikus fejlôdéséhez, egyben a nemzet felemelkedéséhez. Semmiféle állami jó szándék nem képes helyettesíteni a helyi kezdeményezéseket. A települések polgárai jobban ismerik saját igényeiket, kívánalmaikat, így a területfejlesztés célja elsôsorban ezek támogatása és elôsegítése lehet.

A Kormány kidolgozza annak a rendszerét, hogy a magyarországi területi politika miként lesz képes megfelelni a várható uniós tagsággal járó követelményeknek. Ehhez szükséges, hogy megváltozzon a jelenlegi terület- és településfejlesztésben megmutatkozó állami támogatások rendszere és megvalósuljon a közpénzek felhasználásának nyilvánossá tétele.

A Kormány áttekinti a kistérségi, megyei és regionális szinten testet öltô társadalmi, gazdasági és infrastrukturális térbeli kapcsolatrendszer alakulását. Az összegzett tapasztalatok alapján 2000. december 31-ig beterjeszti az Országgyûlés elé a tapasztalatokat feldolgozó koncepciót. Figyelemmel kíséri a megyei és a regionális fejlesztési tanácsok területi közigazgatáshoz fûzôdô viszonyát, valamint a régiók új szerepkörét, melyet meg is jelenít a közigazgatást érintô korszerûsítési programjában.

A kormányzati munkában - az önkormányzati és az államigazgatási feladatok érvényesítése során - az eddiginél határozottabban fog megjelenni a területpolitikai célok és a területi érdekek összehangolása, amit, illetve a feladatok ütemezését és végrehajtását a miniszterelnök által vezetett testület lát el.

Az általános területfejlesztési eszközök ugyanakkor nem elegendôek a hátrányos helyzet felszámolásához. Ezért a Kormány szükség esetén különleges település- és térségfejlesztési programokat fog kidolgozni és megvalósítani. A leginkább elmaradott térségek számára a Kormány sajátos területi szempontú gazdaságfejlesztési eszközöket fog alkalmazni (adókedvezmények, hitelkonstrukciók, új szemléletû vállalkozásfejlesztési hálózat létrehozása).

A legújabb folyamatok azt jelzik, hogy azoknak a térségeknek a gazdasági növekedése gyorsult fel legjobban, ahol a helyi feltételekhez legjobban alkalmazkodó gazdaságfejlesztésre volt mód. Ezért a Kormány a helyi erôforrások aktivizálására, a meglévô hagyományok újraélesztésére fogja alapozni a területi jellegû gazdaságstratégiáját.

A fejlesztési modell sikeréhez csak a helyi, regionális szereplôk együttmûködésén keresztül vezet az út. A területi önkormányzatok, a munkaerô-piaci és fejlesztési intézményrendszer, a vállalkozásfejlesztés helyi szervezetei és a gazdasági érdek-képviseleti szervek, kamarák együtt teremthetik meg egy-egy térségben a szervezettséget, a hiányzó pénzügyi forrásokat és a piacra jutás képességét.

Egy új szemléletû, összehangolt vidékpolitika nem nélkülözheti az állami erôforrások rendszeresített felmérését, a különbözô ágazatokban és szinteken rendelkezésre álló pénzügyi lehetôségek, eszközök és emberi erôforrások összehangolt felhasználásának intézményesített szabályozását. Ezért a Kormány megerôsíti a források elosztásának ellenôrzését, és rendszeresen hatásvizsgálatot végeztet a minél hatékonyabb felhasználás érdekében.

A Kormány az infrastruktúra fejlesztését elengedhetetlen eszköznek tekinti a gazdaság fejlesztése, az elmaradott térségek felzárkózásának és a munkahelyek teremtésének elôsegítése szempontjából.

Ezért a Kormány kidolgozza a közúti infrastruktúrafejlesztés finanszírozásának tervét, megvizsgálja a koncessziós megoldás lehetôségeit, a vegyes finanszírozás módozatait és a tisztán állami beruházások létjogosultságát. Haladéktalanul tárgyalásokat kezd a koncessziós autópálya társaságokkal az országosan egységes, elfogadható mértékû autópályadíjak, díjcsomagok és bérletrendszer kialakítása érdekében. Mindent megtesz a megkezdett autópályák építésének gyorsításáért, az autóúthálózat intenzív fejlesztéséért, az autópálya-használat matricás rendszerének hazai bevezetéséért.

A Kormány nagy figyelmet fordít a fôutak településeket elkerülô szakaszainak kiépítésére, valamint a meglévô úthálózat fenntartására. Ennek érdekében fokozatosan növeli az Útalap részesedését az üzemanyagok árában. Az összekötô utak, önkormányzati utak és kerékpárutak pályáztatási rendszerét továbbfejleszti, a döntési folyamatokat a nyilvánosság eszközeivel átláthatóvá teszi.

A közlekedési eredetû környezetszennyezés csökkentése érdekében a Kormány támogatja a tömegközlekedés fejlesztését, igénybevételének vonzóbbá tételét. Közvetett és közvetlen eszközökkel elô kívánja segíteni a korszerû és takarékos autóbusz és tehergépjármû állomány kialakítását.

A Kormány meghatározza a vasút helyét a közlekedési munkamegosztásban, figyelembe véve az Európai Unióban hatályos szabályozást. A MÁV szervezeti átalakítását következetesen végrehajtja. Az átalakítás célja a piaci hatások érvényre juttatása, az átlátható önálló felelôsséggel járó gazdálkodás megvalósítása, a kereskedelmi és pályavasút tényleges szétválasztása. A kombinált áruszállítás elterjesztését állami eszközökkel segíti elô.

A Kormány folytatja az új magyar-szlovén vasútvonal építését.

A Kormány szükségesnek tartja a légi közlekedés stratégiájának kidolgozását. Haladéktalanul megkezdi a légi közlekedés eurokonform feltételeinek kialakítását. Stratégiai együttmûködést kíván kialakítani az Légiforgalmi és Repülôtéri Igazgatóság, valamint a Malév között. Elôsegíti a használaton kívüli repülôterek bekapcsolását a hazai és nemzetközi légi forgalomba.

A Kormány tovább folytatja a stratégiai jelentôségû hajózás állami feltételrendszere uniós szabványainak megfelelô kialakítását. Ennek keretében szabályozza a piacra jutás feltételeit és megvizsgálja, milyen állami szerepvállalással indokolt segíteni a szükséges fejlesztési és mûködtetési feltételek megteremtését a magyar hajózási vállalkozások számára. A hazai kikötôk tekintetében a Kormány az állam szerepvállalását a logisztikai feladatokra és a vasúti, közúti kapcsolattal rendelkezô kikötôk fejlesztésére összpontosítja.

A Kormány a hazai Duna-szakaszt az egybefüggô európai víziútrendszer részének tekinti, rehabilitációját a határon kívüli folyamszakaszokon fennálló vízállási problémák megoldásával összhangban kívánja megvalósítani, elsôbbséget adva a nemzetközi összefogásnak.

A Kormány fontosnak tartja a távközlési, mûsorszórási és informatikai technológiák és szolgáltatások ma széttagolt szabályozásának egységesítését annak érdekében, hogy az informatikai társadalom felhasználói számára a szolgáltatások hozzáférhetôek legyenek. A szabályozás eszközrendszerével támogatja egy valódi versenypiac kialakulását a távközlésben. Az új szolgáltatók piacra jutásának megkönnyítése érdekében bevezeti az eurokonform - bizalmi elven mûködô - általános engedélyezési rendszert, szigorú szolgáltatási felügyelet mellett.

A hírközlés és informatika területén létrehozza a politikától független szabályozó hivatalt, az OECD-nek tett vállalás értelmében. A Kormány gondoskodik a nemzeti és nemzetközi frekvenciamérô és -megfigyelô szolgálat mûszaki feltételeirôl. Soron kívül intézkedik a közigazgatási informatika alkalmassá tételére a 2000. év számítástechnikai nehézségeinek kezelésére.

A Kormány meghatározza a távközlési szolgáltatások azon körét, amelyet minden magyar állampolgár részére biztosítani kell. E szolgáltatások feltételrendszerét a távközlés teljes liberalizációjának idôpontja elôtt kell kialakítani.

A Kormány megerôsíti a távközlés fogyasztóvédelemével kapcsolatos tevékenységét, különös tekintettel a számlapanaszok megelôzésére és a minôséggel arányos árképzés kialakítására.

A Kormány megvizsgálja a helyi telefontársaságok nagy arányú fejlesztésekbôl és gazdaságtalan üzemméretbôl adódó finanszírozási gondjait és szükség esetén áttekinti az ösztönzés kormányzati lehetôségeit.

A Kormány elôkészíti a távközlési díjrendszer reformját. Ennek keretében meg kell szüntetni a keresztfinanszírozás minden formáját és jogszabályban kell rögzíteni a valós költségalapú szolgáltatási díjak és a szolgáltatók egymás közötti elszámolását objektív alapokra helyezô számviteli rendet.

A Kormány kiírja és lebonyolítja a DCS 1800-as új mobil rádiótelefon szolgáltatás koncessziós pályázatát, mellyel lehetôvé teszi a távközlési szolgáltatások versenyének kiteljesedését.

A Kormány a rendelkezésre álló eszközökkel támogatja a korszerû mûsorszóró technológiák bevezetését, valamint a korszerû, elérhetô postai szolgáltatási hálózat kiépítését.

A mûsorjel elosztás (kábeltelevízió) szabványainak kötelezôvé tételével és a mûsorjel elosztó szolgáltatások piaci lehetôségeinek bôvítésével a Kormány megteremti egy korszerû technikai bázison megújuló mûsorjel elosztó hálózat feltételeit. Fontos, hogy az új hálózatok alkalmasak legyenek mind a távbeszélô, mind a széles sávú interaktív szolgáltatások átvitelére. Ezzel összefüggésben a Kormány elkészíti a kábeltelevíziókról szóló törvényt.

A világháló valamennyi iskolára történô kiterjesztése a kultúra és a tudás demokratizálásának, a világméretu gyors kommunikációnak és ismeretszerzésnek fontos eszköze. Egy hatékony nemzeti információs hálózat kiépítése nem képzelhetô el jelentôs köztámogatás nélkül.

A vízkár elleni védekezés biztonságának növelése érdekében a Kormány folytatja a védekezési szervezet- és eszközrendszer korszerûsítését.

Kidolgozza a folyószabályozás új koncepcióját a területfejlesztési, hajózási, a környezet- és természetvédelmi igények számbavételével, tekintettel a nagy fontosságú létesítmények helyzetére és jövôjére.

A vízközmû szolgáltatások szabályozását továbbfejleszti annak érdekében, hogy a szolgáltató szervezetek tevékenysége ellenôrzött keretek között történjen. A Kormány fontos feladatának tekinti a vízközmû szolgáltatások díjrendszerének korszerûsítését, a költségalapú díjrendszer bevezetését. Elô kívánja segíteni a vízközmû szolgáltató szervezetek reintegrációját a gazdaságosabb piacszerkezet kialakulása érdekében.

Az ivóvízellátás hosszú távú biztosításához ésszerûsíti az egészséges ivóvízkészletek felhasználását a technológiai vizek újrahasználatának támogatásával, a kiváltható vízigény csökkentésével, a víz különbözô felhasználási területein az erôforrás hozzáférhetôségét tükrözô árviszonyok kialakításával.

A Kormány fontosnak tartja a szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítási kapacitás jelentôs fejlesztését. Ezek támogatásánál a települési és regionális olcsóbb és hatékonyabb megoldásokat ösztönzi. Gazdasági szempontok alapján hasznosítani szükséges azokat az új mûszaki eljárásokat, amelyek költséges regionális csatornahálózatokat kiváltva kisebb településeken is képesek a szennyvíz hatékony tisztítására. Ahol a szennyvíz jellege, a talajtani és egyéb adottságok lehetôvé teszik, a költséghatékonyság pedig indokolja azt, a Kormány ösztönözni fogja a természetes, gyökérmezôs tisztítást avagy utótisztítást.

Mindenkinek meg kell adnunk a lehetôséget, hogy az egészséges és tiszta környezetben éljen. A Kormány fokozott figyelmet kíván fordítani a környezeti értékek megôrzésére, az emberi környezet kialakítására, a környezeti elemek védelmére és a környezetet megôrzô fejlôdés biztosítására.

A Kormány a környezetvédelemben hosszú távú nemzeti stratégiát valósít meg. Megteremti a környezetvédelmi szempontból is fenntartható fejlôdés feltételeit. Mindenkor tekintetbe veszi a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos társadalmi kezdeményezéseket, törekszik a civil szervezetekkel folyamatos párbeszéd fenntartására. Nagyobb feladat- és hatáskört, valamint több forrást biztosít az önkormányzatok és térségek számára, hogy a polgárokhoz legközelebbi szinten szülessenek a környezetpolitikai döntések.

A Kormány arra törekszik, hogy a fenntarthatóságot szolgáló alapelvek beépüljenek az egyes ágazati irányelvekbe és megváltoztassák a gazdasági szereplôk magatartását. A gazdaság szerkezetváltása, korszerûsítése során a környezetminôség kérdését alapvetô szempontként kell kezelni. A Kormány egyetért az Európai Unió azon álláspontjával, mely elfogadhatatlannak tartja az alacsony környezetvédelmi normákból eredô versenyelônyre alapozott hosszú távú fejlôdési stratégiát. Ebbôl következôen a harmonizációs folyamat felgyorsítását a hazai érdekek érvényesítése szempontjából is fontosnak tartja.

A környezetpolitikát más politikákkal összehangoltan szükséges kezelni. A tárcák közötti együttmûködés és a nemzetközi programokba történô minél szélesebb körû bekapcsolódás kiemelkedô fontosságú. A Kormány a környezetvédelmi politikát, a jogszabályokat és az intézményrendszert fokozatosan illeszti az Európai Unió szabályozásához.

A Kormány célja a szennyezés csökkentésén túl, hogy olyan mûszaki fejlesztésekre ösztönözze a legtöbb szennyezést kibocsátó iparágakat, amelyek az uniós csatlakozás után is a versenyképesség irányába hatnak, továbbá a nemzetközi szinten egyre jelentôsebbé váló környezeti ipar megjelenését is elômozdítják. A Kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a környezetvédelem hozzájáruljon egy korszerûbb iparstruktúra kialakulásához. Arra törekszik, hogy környezetvédelmi vonatkozásban is minél nagyobb tôkebefektetés érkezzen hozzánk. Magyarországon a környezetvédelmi beruházások határhaszna meghaladja az Európai Unió átlagát, ezért a határokon átnyúló környezeti problémák kezelésére költségtakarékossági szempontból is kedvezô a hazai befektetés. A Kormány fontosnak tartja, hogy a környezetvédelem fejlesztéséhez szükséges beruházások megvalósításában a hazai környezetvédelmi ipar minél nagyobb súllyal vegyen részt, lehetôvé téve a kis- és középvállalkozók szerepvállalását is.

A Kormány egységes környezetvédelmi szabályozást kíván kialakítani, amelynek igazgatási szempontból részét képezi a környezet- és természetvédelem, a természeti erôforrás gazdálkodás és valamennyi gazdasági tevékenység környezetvédelmi vonatkozású hányada. Arra törekszik, hogy a környezeti állapot megóvásával, fenntartásával és javításával kapcsolatos követelmények szervesen illeszkedjenek a nemzetgazdaság valamennyi ágazatába és azok szabályozó rendszerébe.

Az ösztönzô forrásbevonás kialakításának céljából a Kormány megvizsgálja annak lehetôségét, hogy a környezetvédelmi beruházásokat pénzintézeten keresztül, alacsony kamatozású hitelek formájában támogassa.

A Kormány döntôen piackonform, költséghatékony gazdasági szabályozó eszközöket fog alkalmazni. A gazdasági eszközöket (termékdíj, igénybevételi járulék, társasági adótörvény, földadó stb.) úgy alakítja ki, hogy azok a környezetpolitikában hatékonyan kerüljenek alkalmazásra. Fontosnak tartja, hogy az adók, vámok, ár- és hitelpolitika révén a környezethasználatért létrejövô források a környezetvédelemben kerüljenek felhasználásra. Ahol ésszerû, ott továbbra is közvetlen elôírások szabják majd meg a környezethasználat követelményeit. Érdemi szerepet kap a környezeti hatásvizsgálat, így az állam által kezdeményezett fejlesztések (infrastrukturális, térségfejlesztési beruházások) esetén is. Szükséges a környezet statisztikai adatgyûjtô rendszerének továbbfejlesztése a korrekt döntéshozatal megvalósítása érdekében, a környezettel kapcsolatos elemzô, szabályozó, ellenôrzô és módszertani munkák kiterjesztése.

Hatásos környezetpolitika nincs megfelelô kötelezettség-kikényszerítés nélkül, így a Kormány megerôsíti a környezet- és természetvédelmi területi ellenôrzési és igazgatási szervezetet. A Kormány szigorítani és betartatni kívánja a szennyezôanyag kibocsátási határértékeket.

A Kormány javítani szándékszik a környezetvédelmi célú állami pénzfelhasználás hatékonyságán, a finanszírozási eszközök felhasználását fokozottan ellenôrzi.

Fel szeretné használni az Európai Unió által nyújtott szakmai és anyagi támogatásokat, hogy Magyarország minél hamarabb megfeleljen az unió környezetvédelmi elôírásainak, különös tekintettel a vízügyre és az energiaszektorra. Az egészséges környezet kialakítása a polgárok érdekét szolgálja.

Az Európai Unió által a tagjelölt országok számára rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök elsôsorban a környezetvédelmi és infrastrukturális beruházások finanszírozására lesznek felhasználhatóak, fôleg vissza nem térítendô támogatások, kamatkedvezmények, garanciák és kockázati tôkerészesedés formájában. Ezek igénybevételéhez szükséges egy irányítási és ellenôrzési rendszer felállítása, mivel a támogatási keret csak a legjobb programok számára válik hozzáférhetôvé.

A Kormány a hulladék-gazdálkodás terén támogatja a polgárok, az önkormányzatok és a központi államigazgatás aktív részvételével zajló együttmûködési formákat, továbbá a hulladékok keletkezésének minél nagyobb mértékû megelôzését célzó megoldásokat. Az együttmûködés keretében az államigazgatás gazdasági eszközökkel serkenti a hulladékszegény technológiák alkalmazását, termékek elôállítását, újrafelhasználását. Az önkormányzatokkal együttmûködve kijelöli a veszélyes hulladékok lerakására alkalmas helyeket, támogatja azok kiépítését és biztonságos mûködtetését. A különbözô hulladékok elkülönített gyûjtésérôl az önkormányzatok gondoskodnak.

A gazdasági fejlôdés által diktált szállítási igények és a természeti erôforrások fenntartható igénybevétele közötti egyensúly megôrzése érdekében a Kormány az egyes szállítási formákat egységes rendszerbe összehangolva tökéletesített közlekedési munkamegosztás kialakítására törekszik.

Társadalmi haszna okán a Kormány kiemelten foglalkozik a honi erdôk kiterjedésbeli és minôségi állapotával. Megtartja az állami szerepvállalást az erdôk közhasznú munka keretében történô telepítése terén, csökkentve ezáltal a falusi munkanélküliséget is. Hatékonyabb igazgatási eszközöket fog alkalmazni az erdôk oltalma érdekében. Szükségesnek látja a jelzôrendszer kiépítését és átfogó erdészeti adattár kialakítását. Az erdôk, zöldterületek védelmén túl kiemelt feladatnak tekinti új erdôk telepítését, a közlekedési útvonalak mellett védôsávok kialakítását, a települések zöldterületének megóvását.

A természeti környezet a nemzeti örökség része, melyet megóva kell utódainknak átadni. A jövô iránti felelôsség és a hatályos nemzetközi szerzôdések egyaránt erre kötelezik a Kormányt. Célja, hogy javítsa a védett területek kezelését, megóvja a természeti kincseket, az ôshonos növény- és állatfajokat, a történelmi borvidékek természetes állapotát, hírnevét. A felszíni és felszín alatti vízkészletek megôrzése, fejlesztése, a természeti értékek védelme az idegenforgalom fejlôdése szempontjából is fontos.

A Kormány kiáll a Szigetköz megmentése érdekében az elterelt Duna visszaszerzéséért és nemzetközi összefogással fellép a polgárokat veszélyeztetô mohi atomerômû ellen.

Hitünk szerint a család a polgári társadalom legtermészetesebb közössége.

A szeretet, az összetartozás, a bizalom érzése itt születik. Az együtt küzdés képességét, a tudás alapjait, a közösségi lét alapértékeit mindannyian itt sajátítjuk el. A család éltetô ereje nélkül mind az egyén, mind a társadalom könnyen sebezhetôvé, kiszolgáltatottá válik. Ezért fontos számunkra, hogy a családok tudják, érezzék, érzékeljék, hogy a polgári koalíció kormányában ôszinte szövetségesükre lelhetnek.

Kiegyensúlyozott, biztonságos körülményeket kell biztosítanunk ahhoz, hogy a családok betölthessék hivatásukat. Hogy képesek legyenek saját életfeltételeik megteremtésére, gyermekek vállalására, felnevelésére, iskoláztatására. Hogy biztos hátteret jelenthessenek az aktív korúaknak álmaik, személyes céljaik valóra váltásában. Hogy szeretet, támaszt, biztonságot nyújtsanak idôs családtagjaiknak.

Szomorúan vesszük tudomásul, hogy felmérések szerint ma Magyarországon a családok eggyel kevesebb gyermeket mernek vállalni, mint ahányat valójában szeretnének. Meggyôzôdésünk, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy a családalapítás ne alacsonyodjék gazdasági kérdéssé. Nem nyugodhatunk bele, hogy a gyermekvállalás sokaknak a szegénység vállalását is jelentse. A polgári jövô programja a család, a gyermeknevelés szolgálatában áll.

Ma Magyarországon különösen nehéz helyzetben vannak azok a családok, ahol csak az egyik szülô neveli a gyermeket, gyermekeket. Elkötelezett hívei vagyunk egy méltányos, a gyereknevelést középpontba állító családtámogatási rendszer bevezetésének.

Mély meggyôzôdésünk - s ebben saját, személyes élettapasztalatunk is megerôsít -, hogy olyan oktatási rendszerre van szükség, amely születésre, vagyonra és lakóhelyre való tekintet nélkül mindenki számára biztosítja a tudás megszerzésének egyenlô esélyét. Tisztában vagyunk azzal is, hogy közoktatás állapota nem csupán oktatási kérdés. Az iskolarendszer a szocializáció, az esélykiegyenlítés fontos eszköze, mely pótolhatatlan szerepet játszik a nemzedékek kulturális összetartozásának kialakításában, a jövô kihívásaira való felkészülésben.

Gyarapodó nemzet nem létezhet kimûvelt emberfôk sokasága nélkül.

Az egyetemi, fôiskolai végzettség megszerzése a fiatalok számára önálló életük megteremtésének egyik legfontosabb eszköze. A tanulás lehetôségeinek a tehetséghez, a képességekhez, a szorgalomhoz és nem a tehetôsséghez kell kötôdnie. a kormány számára világos: Magyarország sikere múlik azon, hogy polgárai mennyire lesznek képzettek.

A személyiség szabad kibontakoztatásának joga független az ember nemétôl. Ma mégis azt kell látnunk, hogy a nôk gyakran hátrányos helyzetbe kerülnek munkavállalásuk, elômenetelük során. Mindemellett a családok terheinek, a gyermeknevelés, a háztartás gondjainak döntô részét is ôk viselik. Kötelességünknek tartjuk, hogy mindent megtegyünk a nôk esélyegyenlôségének biztosításáért, foglalkoztatási hátrányaik megszüntetéséért, a méltánytalan bérkülönbségek kiküszöböléséért. Meg kell valósítanunk, hogy az adó-, a nyugdíj és a szociális segélyezés rendszere is elismerje a családban, a családért végzett munkát.

A tisztes polgári léttôl elválaszthatatlan a méltóságteljes idôskor. A ma nyugdíjasai közül sokaknak ez mindeddig nem adatott meg. Mindannyiunk kötelessége figyelni rájuk, törôdni velük, gondoskodni róluk.

Hisszük, hogy az ember több, mint képességeinek összessége. A fogyatékosok az egészségesekkel azonos méltóságú emberek. Nem szabad, hogy a fogyatékosság hátrányt jelentsen a társadalmi beilleszkedésben. Tennünk kell azért, hogy megszûnhessen fogyatékos embertársaink társadalmi kirekesztettsége. Segítséget kell nyújtanunk abban, hogy egyenjogú tagjaivá válhassanak a közösségeinknek.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az egészséges élethez nemcsak korszerû egészségügyre, hanem tisztes megélhetést biztosító munkahelyekre, családi háttérre, segítô társadalmi környezetre van szükség.

Ma a magyar emberek egészségi állapota és életkilátása Európában a legrosszabbak közé tartozik. Hatékony gyógyítás és megelôzés elképzelhetetlen a polgárok jogos elvárásaihoz igazodó, korszerû egészségpolitika és egészségügyi intézmények nélkül. Különösen fontosnak tartjuk a sürgôsségi ellátást és betegszállítást biztosító mentôszolgálat megerôsítését. Mindent meg kell tennünk a drogok, a dohányzás és az alkohol elleni küzdelmet szolgáló egészségmegôrzô programok eredményességéért. Véget kell vetnünk a társadalombiztosításban uralkodó pazarlásnak és korrupciónak.

Az egyházak hitéleti, oktatási és karitatív tevékenysége segítségünkre van személyes életünk értékeinek megtalálásában. A mai társadalmi nehézségek közepette különösen fontos a történelmi egyházak közösségeinket összetartó, európai és polgári értéket is közvetítô szerepe. A polgári koalíció kormányának feladata már nem az állam és az egyház szétválasztása. Az a dolgunk, hogy megteremtsük a kormány és az egyházak együttmûködésének kereteit az oktatás, a kultúra, a szociális ellátások területén.

Tisztában vagyunk vele: jövônk az egyéni és közösségi értékek megôrzésén és tiszteletén alapul. Az egyének és közösségek értékôrzô és értékteremtô képessége nemzeti kultúránkban összegzôdik. A kultúrában leljük meg mindazt, ami bennünk közös, s azt is, amiben különbözünk. Ahogy nem létezhet állam és társadalom polgárok nélkül, nem létezhet közösség és nemzet sem kultúra nélkül.

A polgári Magyarország mindannyiunk közös otthona.

A Kormány családpolitikájának célja a családi élet biztonságának újrateremtése, a gyermekvállalás feltételeinek javítása, az ország népességfogyásának megállítása.

A Kormány támogatási rendszere a leginkább rászorultak mellett az önmagukért tenni akaró, helyzetükön önerejüket is használva változtatni akaró polgárokat tekinti célcsoportnak. Az állam nem kizárólag a legrászorultabb, támogatásokra, segélyekre szoruló legszegényebbek iránt tartozik a felelôsség vállalásával, hanem az adófizetô polgárok befizetéseinek célszerû és hatékony felhasználására is garanciát kell nyújtania.

A nemzet elemi érdeke a családok érdekeinek képviselete, káros hatásoktól való megvédése. A Kormány olyan családpolitikát szándékszik megvalósítani, amely a gyermekek egészséges fejlôdését, nevelését, a betegek otthoni ápolását, a helyes táplálkozást és életmódot, a feszültségek oldását, a testi, lelki, szociális biztonságot segíti elô, foglalkoztatási, szociálpolitikai és egészségügyi eszközökkel.

A demokrácia alapintézményei között fontos szerepet kell kapjanak a helyi közösségek. A kisközösségek társadalomépítô, fenntartó szerepe egy polgári társadalomban alapvetô fontosságú. A Kormány család- és szociálpolitikája építeni fog a helyi közösségek támogató, megelôzô, jelzô funkcióira.

A Kormány ösztönzi az egyházi és a civil szervezeteket, hogy több állami feladatot vállaljanak át szerzôdéses alapon, s egyúttal biztosítja számukra a feladat ellátásához szükséges forrásokat is. E feladatok összehangolása érdekében a Kormány törekszik egy önálló, egyeztetô és ellenôrzô szerepet ellátó Civil Koordinációs Szolgálat felállítására.

A Kormány épít az önkormányzatok problémákat látó és feltáró, megelôzô szerepére, azokra a helyi megoldásokra, amelyeket az önkormányzatok sikerrel megvalósítottak, elindítottak az elmúlt években.

Kiszámítható, feladatarányos finanszírozást dolgoz ki annak érdekében, hogy - a települések sokszínûségének megsértése nélkül - minden település kialakíthassa hatékony helyi szociális rendszerét. Az intézményi finanszírozás helyett minden ellátási formában megvizsgálja a feladatfinanszírozásra való áttérés lehetôségét.

A munkajövedelemmel rendelkezô családok számára jelentôs tehermentesítést jelent, ha a gyermekek utáni kedvezményeket bevallott jövedelmeik alapján leírhatják adójukból. Ezért a Kormány a családpolitikai intézkedéssorozat egyik legfôbb elemeként visszaállítja a gyermekek után járó adókedvezményeket.

Megvizsgálja egyes alapvetô, csecsemô- és gyermekgondozáshoz szükséges termékek, tápszerek, valamint egyes szolgáltatások általános forgalmi adóját, és kidolgozza a gyermekgyógyszerek családbarát ártámogatásának feltételeit.

A családi pótlék, a gyermekgondozási segély és más családi juttatások nem szegénypolitikai könyöradományok, hanem olyan juttatások, támogatások, amelyek az állam részérôl - elismerve a család fontosságát - valódi, érdemi segítséget jelenthetnek a gyermekvállalással és gyermekneveléssel kapcsolatos költségek kiegyenlítésére és ezáltal a családi élet biztonságának megteremtésére. Ezért a Kormány visszaállítja a családi pótlék és a GYES alanyi jogosultságát, törekszik a családi pótlék értékmegôrzésére, újraszabályozott formában visszaállítja a gyermekgondozási díj intézményét. Ugyanakkor a családtámogatások rendszerének hosszú távú kialakítása érdekében nemzeti közmegegyezésre törekszik.

A Kormány szükségesnek tartja a rehabilitációs munkahelyteremtés hosszú távra biztosított, jogszabályokban garantált ösztönzését. A rehabilitációs foglalkoztatásnak kiemelkedôen fontos szerepét látja a sérült, a hajléktalan, a szenvedélybeteg, s általánosan a még munkaképes korú, ám inaktív munkavállalók polgári életformába való visszatérésének biztosításában.

A Kormány a foglalkoztatáspolitika családok számára fontos területének tekinti a részmunkaidôs (4-6 órás), valamint az egyéb, nem teljes idejû és az úgynevezett atipikus foglalkoztatási formákat. A részmunkaidô a nôk, fôként a gyermekes anyák, a fogyatékkal élôk, a felsôoktatási intézményekben tanulók, s általában véve a családok számára jelentene választási lehetôséget.

A Kormány a támogatásokat és kedvezményeket elsôsorban az adó- és járulék-rendszeren keresztül juttatja érvényre. A gyermekvállalás, a családfenntartás költségeihez való hozzájárulást alanyi jogon biztosítja. Csak ezek kiegészítéseként használja a szociális segélyezés egyes formáit.

A Kormány csökkenti az állam újraelosztó szerepét, támogatja a önsegítés gyakorlatát, háttérbe szorítja a segélyek sokszor igazságtalan, magas adminisztrációs költségû osztogatásának értékromboló gyakorlatát. Elfogadhatatlannak tartja azt a segélyezési rendszert, amely a munkaerô-piactól való távolmaradásra ösztönzi a polgárokat. Támogatja a feltételekhez kötött, ún. szerzôdéses típusú szociális segélyezés bevezetését, ahol a rászoruló érdekeit és helyzetét figyelembe vevô együttmûködési folyamatba való belépéshez kötik a pénzbeli juttatásokat.

A Kormány kiemelt figyelmet fordít a hátralékos családok megsegítésére. Ezért új, átfogó támogatási rendszerre van szükség. A szabadságvesztés-büntetésbôl szabadultak beilleszkedésének valódi megsegítése érdekében gondot fordít a szétzilálódott pártfogói rendszer újjáépítésére.

A szociális segélyek méltányos elosztása érdekében a Kormány áttekinthetôvé akarja tenni a támogatási rendszert. Úgy alakítja át, hogy az ösztönzôen hasson a munkavállalásra. A szociális támogatásokat - társadalmi hatásuk megôrzése érdekében - rendszeresen átvilágítja.

A Kormány álláspontja szerint a gyermekek illetve gyermekes családok esélyegyenlôségének érdekében az intézmények által nyújtott szolgáltatások több, egymásra épülô szintjét kell kialakítani. A jelenlegi, gyermekek illetve családok védelmét célzó intézmények (szolgálatok, központok) befogadó jellegét kell erôsíteni.

Meg kell teremteni egy kábítószerfüggôkkel foglalkozó, cselekvôképes intézményhálózat kiépítésének lehetôségét.

A Kormány fontosnak tartja a hatékony és szükséges intézmények (bölcsôdéktôl a családsegítôkig) megerôsítését. Ugyanakkor szükségesnek tartja a bentlakásos intézmények rendszerének teljes átvilágítását.

A szociális terület személyi és anyagi körülményeinek rendezése elengedhetetlen alapfeltétele az átgondolt, hatékony, hosszú távú problémakezelésnek. Az e területen dolgozók nem lehetnek rászorultabbak, mint a szociális szolgáltatást igénybe vevôk, ezért a szociális munkának, mint szakmának nagyobb megbecsülést kell biztosítani.

A Kormány a személyes gondoskodást jelentô szociális segítségnyújtást szolgáltatásnak tekinti. A szolgáltatást igénybe vevôk számára biztosítani kell a lehetô legtöbb információhoz való hozzájutás lehetôségét.

A szociális ellátások pénzügyi finanszírozását a Kormány területi elv szem elôtt tartásával szervezi meg. A különféle, a települési önkormányzatoknál igényelhetô szociális támogatások körében minimumokat állapít meg, s annak anyagi feltételeit központi forrásokból - régiók sajátságait figyelembe vevô kiegészítés formájában - biztosítja.

A Kormány álláspontja értelmében elsôbbség illeti az idôsgondozás, idôsellátás intézményeit, szociálpolitikája megkülönböztetett figyelemmel fordul az egyedülálló idôsek helyzetének javítása felé. Keresi a lehetôségeket és támogatja azokat a vállalkozásokat, melyek a gyógyíthatatlan betegségben szenvedôk vagy önmagukat más okból ellátni nem képesek emberhez méltó elhelyezésének és ápolási feltételeinek megteremtését szolgálnák.

A szakképzési rendszernek, intézményei és fejlesztési programja révén fokozott szerepet kell vállalnia a fogyatékos fiatalok különleges képzésében és a munkaerôpiacra való belépést is lehetôvé tevô rehabilitációjuk érdekében. Ezért a Kormány a regionális szakmai és módszertani szolgáltatásokat, valamint foglalkoztatási lehetôségeket nyújtó intézmények számát az önkormányzatokkal együttesen megvalósítandó program keretében akarja bôvíteni. E területen fontos a képzés és a felnôttkori foglalkoztatás kapcsolatának erôsítése, hogy a fogyatékosok szakmai ismereteiknek megfelelôen dolgozhassanak is.

A fogyatékkal élôk munkavégzése nem marad el minôségében a többi munkavállalóétól. A rehabilitáció leginkább kiemelt területe a munkalehetôség biztosítása. A Kormány ösztönzi az olcsó és egyszerû segédeszközök gyártását.

Az esélyegyenlôségi törvénybôl származó feladatokat a Kormány kötelezônek tekinti magára nézve és megkülönböztetett figyelmet szentel a végrehajtásukra. Fokozatosan megteremti a közintézményekbe való bejutás feltételeit a mozgásukban korlátozottak számára.

Az információ és kommunikáció hozzáférhetôsége szempontjából elsôdleges a jeltolmácsolások biztosítása, a kerekesszékbôl elérhetô nyilvános telefonok számának növelése és az az alapelv, hogy ahol az szükséges, ott az információkat a fogyatékosok számára elérhetô formában kell közölni.

Az oktatás területén - a már említett akadálymentesítésen túl - biztosítani kell, hogy fogyatékosságától függôen minden gyermek és felnôtt megfelelô idôhatáron belül a képességeinek megfelelô intézményben tanulhasson. Az egyén állapotához igazodó többletszolgáltatásokat is biztosítani kell.

A peremhelyzetû, leszakadt csoportok, tartós munkanélküliek szociális, egészségügyi és foglalkoztatási rehabilitációjára kiemelt figyelmet fordít. Ennek eszközrendszerét az aktív szociálpolitika lehetôségeit felhasználva, valamint a képzési, átképzési programok fejlesztésével tervezi elérni.

A Kormány a roma kisebbség legitim vezetôivel állandó fórumot kialakítva, az eddig végzett tényleges munkát értékelve, hatékony célprogramok támogatásával kívánja a valódi, belátható távlatot jelentô megoldásokat kialakítani. A közhasznú munka szervezése mellett elsôsorban oktatási (képzés, továbbképzés), gyermekvédelmi, ifjúságpolitikai eszközökkel igyekszik megállítani a cigányság további elszakadását a többségi közösségtôl. Figyelemmel kíséri, hogy az oktatási rendszerbe folyósított többlet-támogatások valóban a hátrányos helyzetû roma gyermekek érdekében kerülnek-e felhasználásra.

Az egészség érték, személyes és egyben össznemzeti kincs. A gazdasági fejlôdés, a versenyképesség fontos tényezôje az egészséges, megfelelôen képzett egyén, aki fizikai és szellemi teljesítôképességének javát tudja nyújtani. Az egészségi állapot meghatározza az oktatás, a tanulás és a munkavégzés színvonalát.

Mind a mai napig nem állnak rendelkezésre megbízható adatok a lakosság egészségi állapotáról. Ezért a Kormány létrehozza az Egészségfejlesztési Kutató Intézetet, és megbízza problémafeltáró, adatgyûjtô, döntés-elôkészítô feladatokkal.

A Kormány olyan egészségpolitikát akar megvalósítani, amelynek fô feladata az egészség megôrzése. Az egészség ügye túlmutat a betegségek gyógyításán és csak a legtágabban értelmezett társadalmi megközelítésben fogható fel és kezelhetô.

A kormányzati döntéseket megelôzôen a Kormány megvizsgálja a tervezett intézkedésnek az érintett lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatását. Az iskolai tananyag részévé teszi az egészségvédelmet, a kábítószerek, a dohányzás és az alkohol elleni küzdelmet.

A Kormány egészségügyi politikájának egyik vezérlô elve a betegségek megelôzése. Ennek egyik eszköze a hatékony egészségmegôrzô program. A Kormány olyan pénzügyi alapot teremt, melynek forrása az alkohol és a dohánytermékek jövedéki adójának egy része és melyet az egészségmegôrzés céljaira fordít.

A Kormány vállalja, hogy felülvizsgálja, értékeli és a tapasztalatok birtokában korszerûsíti a jelenlegi egészségvédelmi, nevelési és megelôzési rendszert. Megalkotja a nemdohányzók védelmérôl szóló törvényt.

A Kormány tisztában van azzal az Európában szinte egyedülálló elônnyel, amelyet a védônôk munkája jelent. A védônôk anyagi helyzetének rendezése és munkakörülményeik javítása ennek a kormányzati ciklusnak kiemelt feladata.

A Kormány a szûrôvizsgálati módszereket a nemzetközi tapasztalatok alapján felülvizsgálja és a szükséges hatásos programokat bevezeti. Közérdek az indokolt kötelezô szûrôvizsgálatok rendszerének fenntartása.

A családorvoslás feladatát a gyakorlatban is kiterjeszti a betegség-megelôzésre.

Az egészségügyben a Kormány csökkenti az állam közvetlen irányítási funkcióit: szerepe fôként a jogszabályalkotásra és a hatósági feladatokra fog összpontosulni. Az állami tulajdon az egészségügyi felsôoktatás intézményi betegellátó tevékenységében fog erôteljesebben megjelenni.

Az egészségtudományi egyetemeken megteremti a népegészségügyi szakemberek képzését és programot dolgoz ki a középszintû szakemberek utánpótlására a munkaügyi központokhoz rendelt források felhasználásával.

A Kormány az azt megilletô felelôsséggel fogja kezelni az egyetemi klinikákon folyó gyógyító munka feltételeinek megteremtését és megôrzését.

Az alap- és járóbeteg-ellátásban a Kormány támogatja a magántulajdon szerepének megerôsödését valódi és funkcionális magánosítás formájában. Ugyanakkor létrehozza az egészségügy tervezett és szabályozott piacát. A Kormány folytatja az alapellátás fejlesztését, melyet stratégiai fontosságúnak tekint. A háziorvosi, házi gyermekorvosi rendszert magánosítja és az ellátásért felelôssé teszi.

A Kormány álláspontja szerint a fekvôbeteg-ellátást szolgáló intézmények meghatározó része önkormányzati tulajdonban kell legyen, de egyre nagyobb szerepet kell kapjanak a non-profit alapon mûködô szervezetek. Az egészségügyi rendszert nyitottá kell tenni a befektetni hajlandó magántôke elôtt is.

Az ellátásért a biztosítótól kapott összeg - hatékony mûködés esetén - fedezetet fog nyújtani a mûködési költségeken túl az épületek, mûszerek karbantartására és pótlására.

A fekvôbeteg-ellátás területén a kezelésben megmutatkozó minôségi és felszereltségi különbségek felszámolására programot dolgoz ki.

A Kormány növeli a kórházak önállóságát, és egy hatékony központi informatikai rendszert fejleszt ki a menedzsment munkájának megerôsítése érdekében. Céljának az eredményes és költséghatékony kórházak kialakítását tekinti. A kórházak finanszírozását kiszámítható normatív teljesítmény-finanszírozásra szándékszik helyezni. Felgyorsítja a kórházak informatikai fejlesztését. Ezzel komoly költség-megtakarítást lehet elérni, továbbá megalapozható a minôségbiztosítási rendszerek bevezetése. A Kormány ösztönözni fogja sürgôsségi osztályok kialakítását a megyei kórházakban és a nagyobb városi kórházakban. A polgárok biztonságának erôsítése érdekében egységes országos sürgôsségi betegellátó rendszert valósít meg. Az ügyeleti szolgálat megerôsítése nem halasztható tovább.

A Kormány feladatának tekinti a betegellátás minden területén az ápolás fejlesztését.

A Kormány a fogászati ellátás területén bôvíti az egészségbiztosító által térített fogászati kezelések körét.

A Kormány fontos feladatának tekinti a gyógyszertámogatási rendszer átalakítását, mely szerint a támogatásokat költséghatékonyan, átláthatóan, világos szabályok alapján kell elosztani. Az alapelv az egészségpolitika kell legyen. Ennek érdekében elengedhetetlen a gyógyszerek költséghatékonysági vizsgálatának elvégzése. Egyértelmû szabályozást vezet be a gyógyszerek törzskönyvezésében és forgalomba hozatalában.

A közgyógyellátás területén olyan változtatásokat eszközöl, amely szerint a szociálisan rászorultak ingyenesen juthassanak hozzá az összes számukra szükséges gyógyszerhez. A támogatás pénzalapja ezért a társadalombiztosítási kiadások körébôl a települési önkormányzatok hatáskörébe kerül át. A hatékony felhasználást központi informatikai fejlesztéssel segíti elô.

A Kormány partnerként közelít az egészségügy szereplôihez és együttmûködésére törekszik velük. Kialakítja a folyamatos kapcsolattartás formáit a Magyar Orvosi Kamarával és a Magyar Tudományos Akadémia vonatkozó tudóstestületével.

A Kormány tisztességes, etikus és magas színvonalú munkát vár el az orvosoktól, gyógyszerészektôl és ápolóktól, melyért tisztességes jövedelmet szándékszik biztosítani. Rendezi az egészségügyi szektor bérhelyzetét és új bérrendszert vezet be. A jövedelem növelését új források bevonásával, adó- és járulékpolitikai változásokkal fogja megteremteni. Céljául tûzi ki a tisztes visszavonulás lehetôségének biztosítását. Ennek fô eszköze a praxisok forgalomképessé tétele.

A rendelkezésre álló humán erôforrás nem megfelelô számú, összetételû és képzettségû. Ezért a Kormány felülvizsgálja az orvosegyetemi képzést. Az egészségtudományi egyetemeknél kezdeményezi új graduális képzés bevezetését (pl. egészségügyi intézményi menedzser, biztosítási szakember). A szakirányú képzésben létrehozza a központi gyakornoki rendszert, melyhez költségvetési forrást rendel. A fôiskolai okleveles képzésben biztosítja az egészségügyi céloknak megfelelô szerkezet- és kapacitás-fejlesztést.

Ma már nyilvánvaló, hogy társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásához fûzött elvárások nem váltak valóra. Öt éves tevékenységük során nem sikerült átláthatóbbá tenni a járulékokkal való gazdálkodást, nem lett jobb járulékfizetôk érdekérvényesítô képessége, és nem sikerült a biztosítók mûködését hatékonyabbá, bürokrácia-mentesebbé tenni. Nem sikerült a jó gazda gondosságával kezelni a biztosítottak által befizetett pénzeket. A társadalombiztosítási önkormányzatok az utóbbi évben pedig már úgy mûködtek, hogy nem volt meg az ehhez szükséges alkotmányos legitimációjuk sem.

A Kormány a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetését, illetve az alapok irányításának és felügyeletének a Kormány hatáskörébe történô ideiglenes áthelyezését látja indokoltnak.

A társadalombiztosítási önkormányzati testületek feloszlatása után az alapoktól elválasztható lesz a béradók beszedése, s az alapok a kifizetések rendszerének hatékonyabb kezelésére összpontosíthatnak. Az egészségügy reformjának keretén belül a Kormány kidolgozza annak mechanizmusát, miként lehet növelni az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásának hatékonyságát, és emellett vonzó intézményi formákat alakít ki annak érdekében, hogy az egészségügyi szolgáltatások költségeinek növekményét egyre nagyobb arányban lehessen nem állami forrásokból finanszírozni. Így válik lehetôvé a társadalombiztosítási járulékok csökkentése. A Kormány célja, hogy négy év alatt csaknem felére, 25%-ra csökkentse a társadalombiztosítási járulék mértékét.

A Kormány fontos feladata az igazgatási rendszer korszerûsítése. Véghez viszi a szükséges informatikai reformot, amelynek eredményeképpen a vállalkozások és az állampolgárok naprakészen értesülhetnek folyószámláik állásáról.

A járulékbevallás kapcsán a Kormány egyszerûsíti a vállalkozások adminisztrációját és kidolgozza a járulékbeszedés reformját.

A Kormány szakít azzal a gyakorlattal, hogy egyes állami tulajdonú vállalatok következmények nélkül halmozhatnak fel adósságot a társadalombiztosítás hátrányára.

A Kormány az egészségbiztosítás rendszerén belül megkezdi a biztosítási rendszer reformját. A reform fenntartja a mindenkire kiterjedô, szolidaritás alapú egészségbiztosítás elvét, de tágabb teret enged a magán- és közösségi kezdeményezéseknek. A Kormány a szolidaritás alapelvû járulékra épülô finanszírozást tekinti az alapbiztosítás forrásának. Ennek érdekében átalakítja a finanszírozási rendszert oly módon, hogy minden biztosított járulékkal fedezett legyen.

Olyan kétszintû biztosítási rendszert kíván létrehozni, amelyben az Országos Egészségpénztár feladata a járuléknyilvántartás, a begyûjtött járulék capitáció szerinti szétosztása az elismert pénztárak között. A területi elismert pénztárak nyújtják az alapbiztosítást minden állampolgárnak, továbbá kiegészítô biztosításokat nyújtanak egyéni szerzôdés szerint. E pénztárak közvetlen szerzôdô partnerei a szolgáltatók szövetségének.

A Kormány az ellátórendszer valamennyi területén szabályozott piaci mechanizmust igyekszik érvényesíteni. Forrásbevonási céllal is szorgalmazza a járulékalapú kiegészítô biztosítási rendszer létrejöttét. Támogatja a díjra épülô üzleti egészségügyi biztosítók és biztosítási szolgáltatások létrehozását. A polgárok biztonságát szolgáló változtatások szükségessége miatt kezdeményezi az ehhez szükséges törvénymódosítást.

A Kormány felülvizsgálja a pályakezdôk esetében kötelezôen elôírt magánnyugdíjpénztári tagság kérdését a biztonságos nyugdíjellátás érdekén.

A járulékfizetôk pénzének védelmében a Kormány felállítja a Társadalombiztosítási Felügyeletet, amely ellenôrzi az elismert pénztárak tevékenységét.

A nyugdíjreform hatására megélhetésük kilátásait tekintve elbizonytalanodás tapasztalható a nyugdíjasok és a nyugdíjhoz közel állók körében. A kérdés megoldásának elsô lépéseként a Kormány kiemelt feladata a nyugdíjreform hatásainak felmérése. A szükséges teendôk súlypontját a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíjának védelme jelenti.

A Kormány erkölcsi és alkotmányos kötelezettségének tekinti a nyugdíjak értékállóságának biztosítását. A Kormány alapcélja a nyugdíjak reálértékének megôrzése. Fontos cél továbbá a nyugdíjak reálértékének lehetôség szerinti emelése, a gazdaság általános helyzetének figyelembevételével. A Kormány arra is törekszik, hogy mérsékelje a nyugdíjrendszeren belüli igazságtalanságokat. Orvosolja az özvegyi nyugdíjak rendszerének megváltozásával kialakult igazságtalanságokat. A nôk nyugdíjba vonulásánál figyelembe veszi a gyermekneveléssel töltött éveket.

A Kormány a nyugdíjkorhatár jelenleginél rugalmasabb szabályozását látja szükségesnek, amely a jelenleginél jobban képes kezelni az eltérô egyéni sorsokat.

Az emberi erôforrások fejlesztésének a versenyképességre kifejtett gazdasági hatása, valamint a térségi, etnikai, szociális hátrányok leküzdését segítô társadalmi szerepe döntô fontosságú. Ezért szükséges, hogy az oktatás minôségének javítása, a hasznosítható tudás térnyerésének elôsegítése a kormányzati politika legmagasabb szintjén képviseltessék.

A Kormány az oktatás peremfeltételeinek jelentôs megváltoztatási szándékával kezd e terület irányításához. Ezen belül az elsô szakképesítés, illetve - jogszabályban meghatározott feltételekkel - az elsô diploma megszerzésének tandíjmentessége, az esélyegyenlôség javítása, az oktatási rendszer minôségbiztosítása, a pedagógusok megbecsülése, valamint az oktatás-nevelés egyensúlyának helyreállítása lesz kiemelt feladat.

A Kormány oktatáspolitikáját alapvetôen befolyásolják az ország európai uniós csatlakozásával, a nemzetközi versenyképesség erôsítésével kapcsolatos feladatok. A felkészülés során meghatározó szerep hárul az oktatásra, a humán erôforrások fejlesztésére. A közoktatás területén jogharmonizációs igény nem jelentkezik. Ugyanakkor a nemzetközi versenyképesség elérése érdekében számos feladat vár e területre.

A közösségi programokban (Socrates, Leonardo) való részvétel lehetôségeit is kihasználva erôsíteni szándékozik a Kormány az iskolák nyitottságát, mert a jelentkezô új feladatok (pedagógiai innováció, tananyagfejlesztés, európai dimenzió, kulturális nyitottság, kommunikációs fejlesztés) sikeres ellátásához komoly segítséget nyújthat a nemzetközi szakmai együttmûködés is. A programok sokrétûsége lehetôvé teszi, hogy az oktatási intézmények számos területen végezhessenek közös fejlesztô tevékenységet.

A Kormány tisztában van azzal, hogy a közoktatási szféra egy ütemben történô felzárkóztatására - bár indokolt lenne - a rendkívül nagy elmaradás miatt nincs mód. Ugyanakkor reális az a célkitûzés, amely szerint 3-4 év alatt, több lépcsôben megvalósítható az óvodák, valamint az általános és középiskolák költségvetési helyzetének megfelelô színvonalra történô felemelése.

Az iskolafenntartó önkormányzatok jövedelemtermelô képessége különbözô mértékû. A központi normatíva sok helyen az óvodák, iskolák alapvetô mûködését sem biztosítja, ez növeli az egyes országrészek, településtípusok közötti különbséget. E folyamat lefékezése érdekében a Kormány növelni szándékozik a normatív támogatás arányát az oktatási intézmények mûködésében. Célja, hogy - lehetôség szerint már a kormányzati ciklus közepére - a normatívák átlagosan a mûködési költségek 80 %-át biztosítsák.

A Kormány módosítani szándékozik a közoktatási törvény finanszírozási "garanciákat" tartalmazó elemeit oly módon, hogy a mindenkori éves költségvetésbôl normatíva címén a fenntartókhoz eljutó központi támogatás lépést tartson az infláció mértékével.

A normatív finanszírozási rendszer egyes elemeinek megerôsítésével az esélyek közelítését, kiegyenlítését akarja elômozdítani. A kiegészítô normatívák - mint amilyen a más településrôl bejáró tanulók utáni normatíva, a kistelepülések kiegészítô támogatása, a társulások támogatása - összegét úgy határozza meg, hogy az a többletköltségek fedezetét a jelenleginél lényegesen nagyobb arányban biztosítsa.

Céltámogatási rendszert hoz létre a Kormány a kiemelt feladatok magas színvonalú ellátása érdekében. E feladatok közé tartozik elsôsorban a tehetséggondozás, a felzárkóztatás, a nevelés, valamint az iskolai és iskolán kívüli szabadidôs tevékenység. A már mûködô megyei közalapítványi rendszert a szakterületek (pl. kollégiumi ellátás, szakképzés) támogatására hivatott közalapítványi rendszerrel egészíti ki.

A Kormány az illetékes minisztériumokkal, valamint a fenntartó önkormányzatokkal együttmûködve gondoskodik a közoktatás tárgyi feltételeinek javításáról. E feladat megvalósítása érdekében korszerûsíti, illetve kiadja a nevelési-oktatási épületek kialakítására, felszerelésére vonatkozó szabványokat, ajánlásokat fogalmaz meg annak érdekében, hogy a fenntartók egységes elvárás alapján tervezhessék fejlesztési feladataikat. A fentiek megvalósulását - a fenntartói források kiegészítését szolgáló - központi támogatás biztosításával segíti a Kormány.

A Kormány szándéka, hogy minden gyermek - függetlenül az adott település földrajzi és anyagi helyzetétôl - a társadalmi felemelkedés esélyét biztosító képzést kapjon. E cél elérése érdekében a Kormány kiemelten segíti a fokozottan rászoruló intézményeket és intézménytípusokat.

A Kormány szociálpolitikai eszközökkel szándékszik csökkenteni a családok közötti esélykülönbségeket. Megkülönböztetett figyelmet fordít a hátrányos helyzetû, leszakadó rétegek gyermekeinek tehetséggondozására, illetve felzárkóztatására. A családokra háruló anyagi terheket az iskoláztatási támogatás bevezetésével mérsékli. Hatékonyabbá teszi a tankönyvtámogatás rendszerét. Ösztönzi a tartós, több éves használatra alkalmas tankönyvek elterjedését. A Kormány célkitûzése, hogy a Nemzeti Alaptanterv bevezetésével párhuzamosan egyes évfolyamok bizonyos tantárgyainak tankönyveit ingyenessé tegye az iskolák, illetve a tanulók számára.

A kistelepüléseken vagy kedvezôtlen körülmények között élô fiatalok számára a kollégiumokon keresztül vezet az út a versenyképes tudás megszerzéséhez.

Ezért a Kormány fejleszteni szándékszik a kollégiumi hálózatot és biztosítja a kollégiumok számára a teljes ráfordításnak megfelelô finanszírozást.

A Kormány - a mûvelôdési minisztérium feladatainak szétválasztásával, illetve a szakképzés területének az új oktatási tárca feladatrendszerébe történô betagozódásával összhangban - egységesebbé, hatékonyabbá, eredményesebbé szándékszik tenni a közoktatás intézményrendszerét, mûködését. Hatékonyabb, egységesebb minisztériumi szervezetet alakít ki, amely lehetôvé teszi, hogy az iskolarendszerû szakképzés kérdéseivel, az egyéb képzési területekkel a Kormány összehangoltan foglalkozzon.

A Kormány megerôsíti a közoktatás-irányítás helyi (önkormányzati) és megyei szintjét. Támogatja a megyei közoktatás-fejlesztési tervek mûködtetését, kidolgozza az eredményes mûködéshez szükséges szakmai és jogi hátteret. Ugyanakkor aktívan részt vesz a regionális és országos fejlesztési elképzelések összhangjának megteremtésében.

A Kormány megerôsíti a pedagógiai szakmai és szakszolgáltatást. A fenntartókat és a nevelési-oktatási intézményeket központi normatívával szándékszik támogatni, melyet kizárólag a pedagógiai szolgáltatások igénybevételére fordíthatnak. Támogatja az ilyen feladatok közös megoldását is szolgáló horizontális együttmûködést. Megvizsgálja a szakmai szolgáltatásokat nyújtó központi intézetek struktúrájának és feladatainak összhangját.

A jelen programban megfogalmazott feladatokkal összhangban áttekinti a közoktatás fejlesztését szolgáló közalapítványok mûködését.

A Kormány folytatja az elmúlt években megkezdett informatikai fejlesztéseket. Áttekinti a kidolgozás alatt álló Közoktatási Információs Rendszer készültségi fokát és a lehetséges legkorábbi idôpontban mûködésbe helyezi. A közoktatási intézményeknek kedvezményes iskolai adminisztrációs programot biztosít. Ezáltal lehetôség nyílik az adatszolgáltatás fokozatos elektronizálására.

A Kormány oktatáspolitikai célkitûzéseiben a közoktatási intézmények önkormányzati fenntartásának megtartása, az elfogadható mértékû sokszínûség megôrzése, az alkotó pedagógus közösségek autonómiájának tiszteletben tartása mellett döntô fontosságúnak tekinti egy hatékony, korszerû ellenôrzési és értékelési rendszer kialakítását. A Kormány az oktatásirányítás, valamint az oktatás hatékonyságának és eredményességének növelése érdekében négyszintû minôségbiztosítási rendszert dolgoz ki, amelyet fenntartótól függetlenül a közoktatás minden területére és szereplôjére kiterjeszt.

A Kormány kiemelt feladatának tekinti az oktatás és nevelés tartalmi megújítását. Az iskola nem pusztán szellemi szolgáltatóház és a munkaerô újratermelésének üzeme. A közoktatás államilag elismert és támogatott feladata a nevelés: az erkölcsi értékek, kulturális tradíciók közvetítése az iskolai élet valamennyi intézményes színterén, a kollégiumtól a diáktáborokig. Gyakori, hogy az iskola kénytelen feladatokat átvállalni a család szerepkészletébôl is. Ezzel párhuzamosan a Kormány fontos célnak tekinti a gyakorlati és akadémikus tudás összhangjának megteremtését az iskolai oktatásban.

A Kormány a közoktatási törvénybe foglalt felhatalmazással élve, ám a törvényi határidônél hamarabb, már 1998/1999-es tanévben kezdeményezi a Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálatát, mely során jelentôs mértékben támaszkodik a bevezetés eddigi tapasztalataira, a közoktatási intézményekben elvégzett munkára. A Nemzeti Alaptanterv hatályát a közoktatás teljes idôszakára, tehát a 11-12. évfolyamra is kiterjeszti. Az átjárhatóság biztosítása érdekében az életkorhoz és az iskolatípushoz kötôdô kerettanterveket dolgoz ki. Módosítani szándékozik az alaptantervben megfogalmazott tananyagszerkezetet, a mûveltségterületek helyett a tantárgyak szerinti oktatás erôsítésével.

A Kormány fontos feladatának tartja az iskolai nevelômunka kiemelt támogatását. Az iskolai nevelés területeit, tanórán kívüli színtereit jogszabályban pontosítja és e szabályozásnak megfelelôen kívánja biztosítani a feladatok végrehajtásához szükséges központi költségvetési támogatást. A Nemzeti Alaptanterv módosításának keretében a nevelési célok és értékek közös kialakítására, megfogalmazására tesz javaslatot. Ki kell dolgozni a fakultatív tárgyként választható etika tanterveit, tankönyveit és tanári segédkönyveit, valamint az e tárgyú oktatásra vállalkozó tanárok szakmai felkészülésének feltételeit. Fontos, hogy a helyi pedagógiai programokban és tantervekben jelenjen meg a helytörténet, a szûkebb régió történelme, hagyományai.

Garantálni kell a hittanóráknak más fakultatív tárgyakhoz hasonló finanszírozását.

Folytatja a Kormány a közoktatási intézmények informatikai fejlesztését. A fô hangsúlyt azonban a tartalomfejlesztésre és a rendszer adta kommunikációs lehetôségek fejlesztésére teszi. Fokozott figyelemmel kíséri a rendszer mûködésének jellemzôit, szerepét az iskolai életben.

A Kormány stabilizálni kívánja a közoktatás rendszerét. Ezáltal csökkenti a korai pályaválasztás kényszerét és ezzel egyidejûleg bôvíti a minôségi képzéshez való hozzáférés lehetôségét.

Megerôsíti a nyolcosztályos általános iskola helyzetét. Elôsegíti, hogy minden középiskolát fenntartó településen legyen lehetôség 14 éves korban a hagyományos, négy évfolyamos középiskolai képzés választására.

Az általános iskola és a középiskola "gyerekekért folytatott harca" helyébe ezen intézmények együttmûködését állítja a Kormány. Elôsegíti azon iskolák közötti együttmûködés létrejöttét, amelyekben a tanulók intézmények közötti átjárása, az iskolaváltás és a pályaválasztás emberséges, az életkori sajátosságokat szem elôtt tartó feltételek mellett valósulhat meg.

A Nemzeti Alaptantervre épülô, az életkorhoz és iskolatípushoz kötôdô kerettantervek elkészítésével elôsegíti az iskolák közötti átjárhatóságot. A Kormány távlati célja a közoktatás egy-egy horizontálisan teljes és vertikálisan önálló egységeit lefedô pedagógiai rendszerek (kerettanterv, tankönyvcsalád, nevelési terv, szakmai szolgáltatás, továbbképzés) kifejlesztése.

A Kormány a pedagógus pálya presztízsét újrateremtô politikát kíván folytatni. A szülôknek, diákoknak és az oktatásban dolgozóknak közös érdeke, hogy magasan képzett, naprakész ismeretekkel rendelkezô, a gyerekre odafigyelni tudó szakemberek dolgozzanak óvodáinkban, iskoláinkban. Ehhez a társadalom által megbecsült, anyagilag is elismert pedagógusokra van szükség.

A pedagógusbérek felzárkóztatása több lépcsôben valósítható meg. Ennek során a Kormány az életkörülmények javulásában is érzékelhetô reálbér-növekedést szándékozik megvalósítani. Nem halogatható tovább - a közalkalmazotti rendszeren belüli - önálló pedagógus bérrendszer kidolgozása és életbe léptetése, amely a magas színvonalú munkavégzést, a szakmai innovációt is elismeri.

A bevezetés tapasztalatainak elemzése és a szükséges korrekciók elvégzése után a Kormány támogatja a minôségi bérpótlék-rendszer megtartását, ám arányának növelését csak a pedagógus átlagbérek rendezése után, valamint a helyi értékelési és mérési rendszerek kidolgozását követôen tartja megvalósíthatónak.

A Kormány ösztönzendônek tartja, hogy a pedagógusképzés követelményei között megerôsödjön a szakmai, a pedagógiai, pszichológiai irány. A korábbinál jóval nagyobb súlyt fektet a "mesterségbeli" részekre, így pl. a módszertani képzésre és gyakorlatra. Minden tanárszakos hallgatónak rendelkeznie kell sajátos ismeretekkel akár a hátrányos helyzetû, akár a fogyatékos gyermekek lehetôségeirôl, igényeirôl.

A pedagógusképzés szerkezetét tekintve a fôiskolai szintû óvónô, tanító és általános iskolai tanár és az egyetemi szintû középiskolai tanárképzést tekinti a Kormány olyannak, ami leginkább megfelel a hagyományainkon alapuló közoktatási képzési rendszernek. Ezen képzéseket fokozott mértékben átjárhatóvá teszi. A Kormány az egyszakos pedagógusképzést - a nyelvtanári szakok kivételével - nem támogatja.

A Kormány újraszabályozza a pedagógus-továbbképzés és szakvizsga rendszerét, mert az megkérdôjelezi a korábban megszerzett végzettségek értékét. A pedagógus szakvizsga lehetôséget jelent a gyakorló pedagógusok számára. A Kormány a kezdetben négy, késôbb hat féléves képzést a doktori képzés színvonalához kívánja közelíteni, a szakvizsga letételét a pedagógusok bérezési rendszerében kiemelkedô jövedelemmel honorálja. A képzés tartalmát a felsôfokú oktatási intézményekkel közösen kell kialakítani.

A pedagógus továbbképzésben való részvétel kötelezô alkalmazási feltétel. A továbbképzés keretében a tanfolyamok szabadon választhatóak a pedagógusok igényei, az óvodák és iskolák által meghatározott feladatok és természetesen a képzésben résztvevô intézmények kínálata alapján összeállított és minôségében ellenôrzött, akkreditált programcsomagból. A képzésben való részvétel kötelezô, így annak költségei nem háríthatóak a pedagógusokra. A kötelezôen elôírt és támogatott továbbképzések költségének fedezetét a Kormány központi támogatási forrásból szándékozik elôteremteni.

A változó gazdasági, munkaerô-piaci körülményekhez alkotó módon alkalmazkodni képes munkaerô képzését és fejlesztését a Kormány a köz- és felsôoktatáshoz szervesen kapcsolódó szakképzési rendszerben, az oktatási tárca által kidolgozott átfogó humánerôforrás-fejlesztési stratégia által szándékszik megvalósítani. Az állam és gazdaság közötti egyértelmû feladatmegosztás megteremtése érdekében az oktatással - beleértve a szakképzést is - kapcsolatos kormányzati felelôsség és feladatok alapvetôen az Oktatási Minisztériumra hárulnak.

A Kormány erôsíti a szociális partnerség intézményét a gazdaság szereplôivel, a szakképzô iskolákat fenntartókkal való együttmûködésben - különösen a szakképzési irányok kiválasztásában -, a képzés minôségbiztosításában, valamint a képzési költségek vállalásában. A Kormány eltökélt szándéka, hogy felgyorsítsa a gazdaság által igényelt és vállalt feladatok fokozatos átadását a gazdasági kamarák részére.

A Kormány kezdeményezi, hogy széles körû szakmai-társadalmi egyeztetésre alapozva az állampolgárok munkaerô-piaci pozíciójának folyamatos javítása, versenyképességük, s ezáltal a gazdaság egészének teljesítménye javítása érdekében induljon meg a felnôttek oktatását-szakképzését jogi garanciákkal is biztosító felnôttképzési törvény koncepcionális elôkészítése, s már e ciklusban mint önálló törvény kerüljön elfogadásra. Az új szabályozás tegye lehetôvé a piacgazdaság feltételei között az állampolgárok élethosszig tartó tanulását, folyamatos át- és továbbképzését, a korszerû oktatási programok és módszerek-tematikák rendszerezô alkalmazását.

A fenti célok érdekében és az Európai Unió által a jövôben nyújtható támogatások strukturált tervezése és finanszírozási kereteinek kialakítása érdekében, továbbá az új kormányzati struktúrához igazítva a kormányzati ciklus elején a Kormány módosítja a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényt. A módosítás során kezdeményezni kell a hazai emberi erôforrás-fejlesztés elsôdleges finanszírozási eszközeit biztosító szakképzési alap önállóságának visszaállítását, valamint a gazdálkodó szervezetek változatlan mértékû befizetési kötelezettség mellett történô jelentôsebb, a befizetések egyharmadát is elérô döntési önállóságának lehetôvé tételét.

A teljes képzési vertikum egy tárcához tartozása lehetôséget ad arra, hogy a szakképzés és a felsôoktatás kreditált átjárhatóságán alapuló rendszer jöjjön létre, amelynek eredményeképp a képzés az egyén számára hatékonyabbá, a társadalom számára olcsóbbá válik. További elôny, hogy lehetôvé válik a tanulási utak tervezése és növekszik az egyén felelôssége.

A Kormány határozott célja egy a teljes szakmai képzést átfogó egységes, társadalmilag igazságos finanszírozási rendszer kialakítása. Fontosnak tartja a felsôoktatás és a szakképzés tandíjmentességi szabályainak összehangolását. Így a tárcák mentén széttördelt, összességében kevéssé hatékony politika helyett egy átfogó emberi erôforrás-fejlesztési politika alakítható ki, és a fiatalkorú munkanélküliek száma tovább csökkenthetô.

A Kormány elôtt álló ciklusban indokolt a szakképzés nemzetközi kapcsolatának további bôvítése, az Európai Unió közösségi programjaiban való aktív, bizalomépítô részvétel, valamint a már megkezdett, az ifjúsági szakképzés infrastrukturális fejlesztését segítô világbanki program sikeres megvalósítása.

A Kormány a többpólusú akkreditációs rendszer összekapcsolásával és jogszabályi egyszerûsítésével segíti az érettségi utáni képzés gyorsütemû fejlesztését. Egyenlô lehetôséget kell teremteni ezen államilag elismert és támogatott képzési formában a középiskoláknak, a kifejezetten csak az érettségi utáni szakképzéssel foglalkozó közoktatási intézményeknek és a felsôoktatási intézményeknek. Lehetôvé kell tenni, hogy meghatározott feltételek mellett e képzésbe bekapcsolódhassanak a magán- és közhasznú képzô szervezetek is.

Magyarország Európa gazdaságában két módon lehet versenyképes: vagy alacsonyan tartott munkabérekkel vagy olyan, jól képzett munkaerôvel, amely alkalmas magas hozzáadott értékû termelésre és annak vezetésére. Magyarországnak nem lehet célja a képzetlen vagy alacsonyan képzett munkaerôt igénylô, kis hozzáadott értékû termeléssel foglalkozó beruházások megszerzése, hisz ezek csak a lemaradásunkat növelik. Ráadásul a régióban nem nehéz olcsóbb munkaerôt találni, így bizonytalan ezen befektetések tartóssága.

A tôke-, illetve szellemi tôkeigényes, nagy hozzáadott értékû termelés növelése, az ilyen külföldi beruházások megszerzése lehet csak a cél, de ehhez Magyarország jól képzett munkaerôvel kell rendelkezzen. A befektetôket kiszolgáló "technológiai bérmunkásokból" igényes beszállítókká, majd - ha az ország élni tud lehetôségeivel - önálló innovációra és regionális térhódításra képes szervezetekké váló hazai vállalatok mind jobban igénylik egyetlen korlátlanul bôvíthetô erôforrásukat: a kiválóan képzett munkaerôt. A jövô Magyarországának versenyképessége a ma felsôoktatásától függ.

Az európai munkamegosztásban elfoglalandó méltó hely megszerzése érdekében a Kormány célja, hogy Magyarország Közép-Európa országai közül azzal tûnjön ki, hogy kiválóan képzett polgárokkal és a lehetô legképzettebb munkaerôvel rendelkezzen.

Az elkövetkezô kormányzati ciklus idején a Kormány megteremti a Magyarországon szerzett felsôfokú szakképesítések nemzetközi elismertetésének szakmai és jogszabályi hátterét. Ez nemcsak a magyar állampolgárok, hanem a Magyarországon tanuló más állampolgárok, így a határon túli magyarok boldogulását is segíti.

A Kormány a közalkalmazotti bérrendszer átdolgozásával egyidejûleg hangsúlyt fektet a felsôoktatásban dolgozók illetményének rendezésére.

A Kormány a nagy egyetemi városokban támogatja a városi egyetemek létrejöttét és megerôsödését. Az intézményi integráció nem öncél, csak eszköz egy szélesebb és rugalmasabb képzési kínálat kialakításához. Ezért csak a "közeli" intézmények egyesítésének van értelme, ahol "közelinek" tekinthetôk azon intézmények, ahol van az intézmények oktatási profiljában átfedés, ahol vannak tudományos határterületek, ahol a hallgatók illetve az oktatók oktatási helyszínek között ésszerû idôn belül közlekedhetnek, ahol a gazdálkodási és adminisztratív funkciók összevonva is elérhetôk és mûködôképesek maradnak.

A felsôoktatásról szóló törvény melléklete, amelyben az államilag elismert felsôoktatási intézmények felsorolása található, hatályát veszti 1998 december 31-ével. A Kormány ezen dátumig elkészíti az új felsôoktatási intézmények alapító okiratát. A nem állami, illetve katonai és rendészeti felsôoktatási intézmények esetében, a törvényes feltételek megléte esetén nem történik változás. Állami felsôoktatási intézmények esetében a Kormány az új, integrált felsôoktatási egyetemek alapító okiratát is benyújtja elfogadásra az Országgyûlésnek.

A Kormány támogatja a határon túli magyar közösségek önálló oktatási és képzési rendszerének kiépítését, és ennek keretében a legnagyobb létszámú határon túli magyar közösség számára Kolozsvárott az önálló magyar egyetem újraindítását.

A Kormány rendkívül fontosnak tartja azt az alapelvet, hogy az egyetemeknek a nemzetközi szintû kutatási, és egyben elitképzési célokhoz igazodó küldetése, hivatása van. Mindezek mellett természetesen nagy szükség van a regionális szerepet ellátó fôiskolákra, tehát a Kormány fenntartja a fôiskolák és egyetemek kettôs rendszerét. Ez következik a magyar felsôoktatás hagyományaiból és ez illeszkedik a kontinentális felsôoktatási rendszerekhez. Ugyanakkor a hallgatók érdekében szorgalmazza a szûken szakosodott fôiskolák bôvítését, általános fôiskolai profil kialakítását, többkarú és gazdag kínálatú intézmények kifejlôdését. A végzettségek egymásra építhetôségét az egységes alapokon nyugvó tanegység-rendszer kialakításával lehet megoldani.

A Kormány az európai integrációs folyamatot a hazai felsôoktatás versenyképessége megôrzésének, növelése eszközének tekinti. A hazai felsôoktatás kezdeményezô helyzetbe hozása az intézmények részérôl nemcsak átgondolt és megalapozott egyetemi és fôiskolai integrációs stratégiák kidolgozását követeli meg, hanem Brüsszelben és más uniós központokban mûködô közvetlen érdekérvényesítési képesség kialakítását is. A Kormány meggyorsítja a végzettségek egyenértékûsítését, továbbá a kialakítandó hazai tanegység-rendszert az európai kreditrendszerhez illeszti.

A felsôoktatás további lényeges kiterjesztése egy új képzési forma, képzési szint gyakorlati megvalósításával lehetséges. A papíron ugyan már ma is létezô akkreditált felsôfokú szakképzés gyakorlati megvalósítása már az új Kormány feladata lesz. A rövid ciklusú képzés elsôdleges céljának a gyakorlati feladatok megoldására képes szakemberek kibocsátását kell tekinteni, emellett biztosítani kell a legkiválóbbak számára, hogy a képzés lezárása után átjárási lehetôségük legyen a fôiskolai, egyetemi szintû képzésbe. A Kormány egyúttal meg szeretné teremteni annak a lehetôségét, hogy a fôiskolai, egyetemi képzésbôl kiesôk mégis szakmát szerezhessenek. Az a cél, hogy az új Kormány munkába állását követô második évben már jelentôs létszámban jelentkezni lehessen az induló képzésekre.

A nôk számára a gyermekeikkel otthon töltött idô sokszor hátránnyal jár a munkahelyi elômenetelre nézve. Az otthon töltött évek jó alkalmat kínálnak arra, hogy a szülô diplomát vagy újabb felsôfokú végzettséget szerezzen. Így, amikor évek múlva újra munkába áll, korszerû, piacképes tudással rendelkezik vagy könnyebben vállalhat olyan munkát, amit gyermekei nevelése mellett otthon is végezhet.

A Kormány a gyermekükkel otthon lévô szülôk számára az állami felsôoktatási intézményekben az elsô és második diploma megszerzését tandíjmentessé teszi, függetlenül a képzés formájától. Ha a tanuló szülôt a munkahelye ösztöndíjban részesíti, akkor ezt társasági adókedvezménnyel támogatja a Kormány.

A felsôoktatásból hagyományosan kirekesztett vagy oda még el sem jutott hátrányos helyzetû hallgatócsoportok számára elsôsorban az alternatív tanulási módszerekre épülô képzés eljuttatását tekinti rövid távú célnak. A Kormány a kistelepüléseken "rekedt" tehetséges és tanulni vágyó fiatalok, jól teljesítô cigány tanulók, a mozgásukban korlátozottak vagy a korábban kizárt "öregebb" korosztályok számára is elérhetô hellyé kívánja tenni a felsôfokú képzést.

Az elmúlt évek felsôoktatás-politikájának következményeként az a veszély fenyeget, hogy az átlagpolgár gyermeke legfeljebb "olcsó", azaz népszerûtlen szakmát tanulhat. A jövô jól fizetett diplomásai azon kiválasztottak közül kerülnének ki, akik megengedhetik maguknak a közoktatás kiegészítô költségeit és a tandíjas egyetemeket.

A tandíj és a hallgatói támogatás átalakításával a felsôoktatásban való részvételt a hallgató valós teljesítménye és nem a család anyagi háttere határozza meg. Ezért a Kormány szeptembertôl tandíjmentessé teszi az elsô diploma megszerzését azok számára, akik tanulmányaikat ütemesen végzik. Azok helyett, akik a megváltozott tandíjszabályok miatt tandíjmentessé váltak, a költségvetés fizeti a tandíjat. A Kormány a finanszírozást fokozatosan úgy alakítja át, hogy mindazok, akik elhúzzák tanulmányaik idejét, egyre inkább állják annak költségeit is.

A hallgatók támogatási és ösztöndíj-rendszerét úgy alakítja át a Kormány, hogy az a hallgatók tanulmányi teljesítményén alapuljon. A legtehetségesebb és szorgalmas hallgatók számára biztosítja tanulmányaik alatt a megélhetés lehetôségét anélkül, hogy a felsôoktatáson kívüli kiegészítô munkára vagy családjuk jelentôs támogatására szorulnának.

A Kormány az eddiginél nagyobb arányban juttat támogatást azoknak a hallgatóknak, akiknek életkörülményei ténylegesen rosszabbodnak. A rendszeres szociális alapú támogatási rendszerben olyan kategóriákat állapít meg, melybe tartozók alanyi jogon részesülnek támogatásban, és meghatározza azt a minimális összeget, amit mindenképpen meg kell kapnia a rászorulónak. Az igazságosabb támogatás érdekében és azért, hogy a szegényebb családok se lássák lehetetlennek gyermekeik egyetemre való bejutását, forrást teremt a települési önkormányzatoknak, hogy támogathassák közösségük tehetséges, de szegény sorsú fiataljait, hogy elvégezhessék tanulmányaikat.

A kollégiumok a tehetséggazdálkodás, az esélyteremtés intézményei. A kollégiumokat nem csupán diákszállásnak, hanem az értelmiségivé válás mûhelyeinek szükséges tekinteni. A szakkollégiumok hagyományaira építve országos kollégiumi hálózat kiépítését fogja ösztönözni a Kormány, ahol a vidéki, kisvárosi hallgatók megalapozhatják életpályájukat. Ehhez feltétlenül szükséges új kollégiumi férôhelyek létesítése, lehetôség szerint az önkormányzatok kiegészítô forrásainak bevonásával. A kollégiumi férôhelyek bôvítése a felsôoktatási fejlesztési beruházások kiemelt része lesz.

Kutatás és fejlesztés a felsôoktatásban

Az intézményekben folyó színvonalas és hatékony kutatás automatikusan kiválasztja, és magához vonzza a hallgatók legjobbjait. Éppen ezért kiemelten támogatja a Kormány a tudományos diákköri munkát, melynek keretében a legtehetségesebb hallgatók már a graduális képzés során megismerik a kutatás célját, módszereit és szépségét. A gazdasági élet szereplôinek szövetségeit, társaságait - és magukat az egyes gazdasági társaságokat - ösztönözni kell arra, hogy az eddiginél nagyobb mértékben vegyék igénybe a magasabb évfolyamon tanuló hallgatók munkáját.

A doktorandusz képzés általában és célszerûen a diákköri munka egyenes folytatása, mely nemcsak kiváló képzettségû diplomások kibocsátását szolgálja, de biztosítania kellene az oktató gárda színvonalas utánpótlását is. A Kormány megerôsíti a doktorandusz képzést és biztosítja kiváló oktatóik erkölcsi-anyagi elismerését.

A Kormány megnöveli a felsôoktatás kutatási elôirányzatát. Ezzel egy idôben támogatja, hogy a felsôoktatási intézmények alakítsák ki belsô önértékelô rendszerüket és rendszeresen felmérve saját helyzetüket a hazai és nemzetközi mezônyben alakítsák ki jövôképüket. Biztosítja, hogy azok, akik az Európai Unió valamelyik kutatási, fejlesztési pályázatán eredményt érnek el, a pályázati önrész erejéig támogatásban részesüljenek.

A Kormány létrehozza a Szent-Györgyi Albert Ösztöndíj Alapot, melynek az a célja, hogy a külföldön élô legjobb magyar származású kutatók itthon is végezhessenek oktató-kutató tevékenységet, átadva így külföldön szerzett tapasztalatukat és tudásukat.

Magyarország tehetségekben gazdag ország: már eddig is sokat tett a világ tudományáért, a Nobel-díjas magyar tudósok megbecsülést hoztak. A kutatásiñfejlesztési tevékenység hazai helyzete mégis drámai. Az elmúlt néhány évben Magyarországon a kutatásra, innovációra fordított ráfordítások reálértékükben a harmadára zsugorodtak.

A Kormány úgy ítéli meg, hogy nem lehet lemondani a saját kutatás-fejlesztésrôl, hiszen ez nem csak a versenyképesség, hanem a befogadóképesség elôfeltétele is. Kormányzati feladatnak tekinti a szakemberképzés támogatását, az alapkutatások finanszírozását, az innovációs tevékenység ösztönzését és az innovációterjedés segítését. Az európai felzárkózó országok sikerei is a kormányzat kutatási-fejlesztési aktivitásán alapulnak.

A Kormány a kutatás-fejlesztés közvetlen és közvetett támogatásának növelésével a hazai össztermék 1%-ra, középtávon 1,5%-ra emeli a kutatás és fejlesztés részesedését. Ennek az összegnek megközelítôleg 20-25%-át kell alapkutatásra fordítani, mert ilyen mértékû alapkutatási ráfordítás szükséges ahhoz, hogy a hazai alkalmazott kutatásnak biztos alapja legyen.

A Kormány fejlôdést ösztönzô gazdaságpolitikája megteremti a magánszféra kutatási-fejlesztési aktivitásának alapját. A Kormány ezen kívül kedvezményes hitelekkel, adókedvezményekkel és állami megrendelésekkel is segíti ezt a folyamatot. Ösztönzi a mûszaki fejlesztés sajátos igényeinek kiszolgálására szakosodott jogi, pénzügyi, marketing szervezetek alapítását. Fontos feladata a kis- és középvállalkozások mûszaki fejlesztését elôsegítô gazdasági és társadalmi feltételek megteremtése. A közép- és hosszú távú kutatás-fejlesztési stratégia kidolgozásában és a gyorsan változó körülményekhez való folyamatos igazításban a Kormány ugyancsak meghatározó szerepet akar vállalni.

Sürgôs kormányzati feladat a kutatás-fejlesztés intézményi infrastruktúrájának korszerûsítése: az eredményes intézetek folyamatos fejlesztése. A költségvetés fedezi a kutatóhelyek alapmûködését, minden további pénzt pályázati úton kell megszerezni. A Kormány ezen a területen is ellenôrizhetôvé teszi a költségvetési pénzek felhasználását. Minden pénzforrás felhasználását az eredmények tükrében számon kéri. Továbbfejleszti a már mûködô és alapvetôen bevált pályázati rendszereket.

A Kormány átfogó innovációs joganyagot dolgoz ki, amely egységesen tartalmazza a kutatás-fejlesztés piac-fenntartás, -fejlesztés rendszerét, garanciákat az állami kötelezettségvállalásokra, a pénzügyi támogatási rendszert és a kutatás-fejlesztést támogató intézményhálózat szervezetét.

Nem a drasztikus átszervezések eredményezik a kutató és oktató tevékenység összekapcsolását, hanem az együttmûködések ösztönzése és az ellenérdekeltségek megszüntetése. A Kormány kiszélesíti a közös pályázati lehetôségeket. Biztosítani szándékszik minden pályázati formában elnyerhetô kutatási támogatás esetében az intézményi hovatartozástól függetlenül az esélyegyenlôséget.

A következô években a hazai kutatás-fejlesztés legfontosabb céljai az Európai Unió kutatás-fejlesztési programjaihoz való csatlakozáshoz, ezen belül az 5. Keretprogramhoz való csatlakozáshoz kötôdnek. El kell érni, hogy nagy számú hazai kutatócsoport legyen alkalmas az uniós pályázatokban való eredményes szereplésre. A Kormány kidolgozza a sikeresen pályázó hazai csoportok részére az Európai Unió által megkívánt mértékû nemzeti támogatás módszereit.

A harmadik évezred küszöbén kemény kihívások érik a világ nemzeteinek kultúráit, azt a módot, ahogy az emberiség eddig ôrizte, átadta és gyarapította kulturális örökségét. A világgazdaság globalizációja és az információs társadalom különösképpen hátrányos helyzetbe hozza e tekintetben a kisebb nemzeteket, amelyek kulturális piacukat védô intézkedésekre, s egyben mind jelentôsebb állami kiadásokra fognak kényszerülni, ha meg akarják ôrizni nemzeti nyelvük értékét és kultúrájuk élô, kínálati gazdagságát.

A kulturális politika stratégiai jelentôségû, elismerése az ország hosszú távú sikereinek záloga. A polgári Kormány kulturális politikájával nemcsak missziót teljesít, hanem a múltból hozott tôkét a jövôre fordítja. A kulturális politika célja kettôs: egyfelôl serkentenie kell a polgárokban a kulturális javak iránti igényt, másfelôl gondoskodnia kell arról, hogy e kulturális igények magas színvonalon legyenek kielégítve. Úgy kíván megfelelni e céloknak, hogy eközben minôségi és értékszempontok egyaránt érvényesüljenek.

A Kormány fontosnak tartja a folyamatos párbeszédet és együttmûködést a kultúra alkotóival, közvetítôivel és a kulturális javak iránt érdeklôdô polgárokkal, azaz a társadalom egészével. Csak így kerülhetô el annak a megosztottságnak a növekedése, amely hátráltatja a nemzeti kultúra fejlôdését és a polgárokhoz történô eljutását.

A Kormány olyan kulturális politikát valósít meg, amely igényt támaszt az alkotói mûvek felhasználására és ösztönzi a mecenatúrát. Kibôvíti a közcélú felajánlásoknak az adórendszerben ma is meglévô kedvezményét. Egyúttal érzékeli, hogy a mûvészi tevékenység nem szolgáltatható ki teljesen a piaci viszonyoknak. A mûvészetek költségvetési támogatása azonban nem jogosítja fel a kormányzatot arra, hogy beavatkozzon a mûvészi alkotás folyamatába és a mûvek értékelésébe.

Nemzeti közösségtudat megteremtése és elmélyítése nélkül nincsen nemzet. A kulturális identitás megôrzése határon belül és kívül ezért elsôsorban a Kormány feladata. Ugyanakkor szükséges rögzíteni, hogy a polgári Kormány nem irányítani akarja a kultúrát, hanem lehetôséget teremteni az alkotóknak az alkotásra, a polgároknak a befogadásra. A Kormány feladata ezért a szükséges keretek megteremtése, amelyben számít a polgárok és közösségeik, valamint a gazdasági szféra együttmûködésére és támogatására is, hiszen elképzeléseit csak velük együtt valósíthatja meg.

A nemzeti kulturális intézmények és mûhelyek (közgyûjtemények, alapítványok, kormányzati fenntartású intézmények, kulturális külképviseletek) mûködésének kiszámítható és hatékony gazdálkodását a Kormány megfelelô vizsgálatok lefolytatásával és a szükséges jogszabályok megalkotásával szándékszik elôsegíteni. Felülvizsgálja a közgyûjtemények intézményeinek mûködését és finanszírozását, s ennek eredményeként közelibbé és alkalmasabbá óhajtja tenni mind az oktatás, mind a mûvelôdés számára.

A Kormány számára a kulturális szolgáltatások elérhetôsége nem lehet földrajzi kérdés. A kulturális mûhelyeket fenntartó önkormányzatok számára fontos az intézményei mûködtetéséhez szükséges állami hozzájárulás biztosítása. Másfelôl azonban serkenteni szükséges a minôségi és értéket teremteni képes önálló kezdeményezéseket. Ez a mai finanszírozási rendszer felülvizsgálatát és átalakítását jelenti. Az önkormányzatokon keresztül kulturális célra szánt kormányzati pénzek tényleges hasznosulása érdekében a Kormány - az Országgyûléssel együtt - szabályozni fogja, hogy milyen típusú önkormányzati kiadások tekinthetôk a kulturális normatíva, illetve az érdekeltségi igénybevétel szempontjából kulturális célú kiadásnak.

A Kormány célja, hogy a Nemzeti Kulturális Alap mûködésének felülvizsgálatát követôen forrást biztosítson a ma alkotóinak, illetve hogy Nemzeti Örökség Alap felállításával hozzájáruljon a nemzeti kulturális örökség - elsôsorban az épített örökség - megôrzéséhez és méltó bemutatásához. A kulturális turizmusból származó bevételek egy részét a Kormány az említett alapok támogatására szándékszik fordítani.

A Kormány a kulturális javak iránti kereslet növelése, továbbá új, értékes mûalkotások létrejötte és az alkotómûvészek helyzetének javítása érdekében több egymást erôsítô eszközt fog bevetni a kulturális javak piacának élénkítése érdekében. Ennek érdekében bevezeti, hogy az állami és a magánszféra szervezetei szektorsemlegesen éves bevételük bizonyos százalékát kulturális termékek vagy szolgáltatások igénybevételére fordítsák. Ennek meghatározásakor figyelembe veszi a gazdaság lehetôségeit.

A Kormány szorgalmazza a kulturális értéket elôállító mûvészek, alkotók számára alkotómunkájuk feltételeinek javítása érdekében egyes adózási és társadalombiztosítási kedvezmények bevezetését.

A Kormány a nemzeti kultúra helyzetének javítását, a múlt és a jelen kulturális javainak megôrzését és megbecsülését stratégiai kérdésnek tekinti. Ezért tarja fontosnak és természetesnek egy önálló kulturális minisztérium létrehozását Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma néven, melynek segítségével a szellemi és anyagi kulturális javak védelmét, új alkotások megszületésének elôsegítését, s a kulturális javak mindennapi életbe, a polgárok hétköznapjaiba való beemelésének segítését kívánja megoldani. Egyben jelzi a nemzeti kultúra egységét, az alkotók és közvetítôk munkájának elismerését, a Kormányhoz való közvetlen kapcsolódás lehetôségét. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyúttal ellátja a mûemlékvédelem kormányzati feladatait is.

A közelgô milleneum hármas minôségben is fontos Magyarország polgárai számára. A kereszténység nagy ünnepe, a magyar államiság évfordulója, s a harmadik évezred nyitánya egyaránt méltó ünnepi keretet kell hogy kapjon Magyarországon, s egyben a határon túli magyarság számára is. Ugyanakkor a Kormány kihasználja az ebben rejlô lehetôségeket, vagyis megmutatja a világnak Magyarország történelmi és kulturális örökségét és még inkább jelenét.

A Kormány áttekinti a kiemelkedô tevékenységet folytató alkotók és alkotóközösségek erkölcsi és anyagi elismerését jelentô állami díjak és kitüntetések rendszerét és feltételeit, s szükség esetén javaslatot tesz az Országgyûlésnek törvény megalkotására, illetve módosítására.

A Kormány intézményes formákat alakít ki a határon túli magyarság kulturális értékeinek folyamatos bemutatására és anyaországi jelenlétére. Alkotói ösztöndíjakkal és a helyi együttmûködések kereteire támaszkodva lehetôvé teszi az alkotók és alkotások folyamatos megjelenését mind az anyaországban, mind a határon túl. A Kormány kinyilvánítja, hogy a határon túl megteremtett kulturális javakat a magyar kultúrkincs természetes részének tekinti, s ezért felelôsséget érez a kulturális örökség megôrzéséért, újabb kulturális javak létrehozásáért.

Magyarországon az épített környezeti örökség változatos adottságai, a természeti és az emberkéz alkotta környezet sokhelyütt még megtalálható vagy visszaállítható harmóniája révén komoly lehetôségek vannak a meglévô értékek megmentésére, megtartására és nem utolsósorban a szûkebb-tágabb közösség érdekében történô hasznosítására. Ezért a Kormány arra törekszik, hogy közösen kezelje a kultúrát és a mûemlékvédelmet szolgáló állami eszközöket. A nemzeti örökség védelme - a 2000. évhez is közeledvén - kiemelkedô társadalmi cél. Az épített és tárgyi örökség megóvása és ésszeru hasznosítása a rendelkezésre álló állami eszközök összevont kezelését igényli. Ennek érdekében a Kormány felállítja a Nemzeti Örökség Alapot.

A Kormány támogatja olyan szellemi és szervezeti közeg kialakulását, amelyben a történeti értékek védelme és az új építészeti és városépítészeti alkotások létrehozása versengés helyett egymást harmonikusan kiegészítô egységet alkot. Támaszkodni szándékszik az integrált védelem módszerére, amelyben meghatározott fejlesztési cél keresi megvalósíthatóságának helyét és lehetôségét a történeti környezetben. A fejlesztésben érdekelt vállalkozások mellett továbbra is helyt ad a közösségi finanszírozásnak is. Az állami tulajdonban maradó, kiemelkedô értékû mûemlékek és együtteseik sorsának hosszú távú megoldása érdekében elô kívánja teremteni az ehhez szükséges anyagi forrásokat.

A Kormány felfogásának alapja az, hogy az egyházak és az állam szétválasztása nem jelentheti az egyházak és a társadalom elválasztását. Az állam semlegessége a vallásszabadsággal kapcsolatban nem jelenthet tétlenséget. A jelen nagy feladata már nem a kettéválasztás, hanem az, miként biztosítható az állam és az egyházak valódi együttmûködése és egymást segítése.

A vallásszabadság közvetlenül az emberi méltóságban gyökerezik. A vallás a legszemélyesebb közösségi ügy, közügy. A vallásos emberek egyszerre tagjai egyházuknak és polgárai a magyar hazának. A kettô szembeállítása természetellenes, skizofrén állapot. A kettô harmóniája a természetes, az értékgazdagodás lehetôsége. Az európai, s így a magyar kultúra is elszakíthatatlanul a keresztény civilizációra épül. A Kormány tisztelettel ismeri el a történelmi egyházak munkáját a nemzet életében, és számít azok szolgálatára lelki, szellemi, erkölcsi, kulturális, oktatási-nevelési, szociális téren. Ezért feladatának tartja az egyházak szabadságának biztosítását mind törvényi, mind anyagi tekintetben. Az egyházak tényleges szabadságához elengedhetetlen anyagi függetlenségük, mûködôképességük biztosítása.

A Kormány kötelessége biztosítani a szabad vélemény-nyilvánításhoz való jog gyakorlását, valamint azt, hogy a vallásos meggyôzôdés kinyilvánítása, a teljes életvitelben való követés tanítása az egyéni meggyôzôdés szabadsága lehessen.

A Kormány egyik legfontosabb célja a jelenlegi hátrányos megkülönböztetések megszüntetése. Fontos, hogy amennyiben az egyházak lakossági igény alapján közfeladatot vállalnak át, akkor ténylegesen kapják meg ugyanazt a támogatást, mint a hasonló állami vagy önkormányzati intézmények. Ennek elmaradása esetén nemcsak az állami, önkormányzati, illetve egyházi intézmény között tesznek különbséget, hanem vallási alapon gyerek és gyerek, beteg és beteg, állampolgár és állampolgár között, ami a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmába ütközik.

A vallásos emberek adófizetô polgárok, adóforintjaik segítik fenntartani az állami és önkormányzati intézményeket. Ha a közfeladatokat átvállaló egyházi intézmények a vallásos embereket külön terhelik, akkor valójában kettôs adófizetésre vannak kényszerítve. A Kormány ugyanolyan támogatásban fogja részesíteni az egyházak közfeladatokat átvállaló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, karitatív intézményeit, mint a hasonló tevékenységet végzô állami és önkormányzati intézményeket.

A Kormány az egyházi ingatlanoknál a korábbi kötelezettségek és szerzôdések maradéktalan betartásával törekszik a mielôbbi tulajdonrendezésre.

A Kormányt alkotó politikai pártok üdvözölték az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodást és tudomásul vették a megállapodásban foglalt, a személyi jövedelemadó 1%-ának átutalására vonatkozó konstrukciót. Az így befolyó összegek azonban nem mutatják egy adott egyház, vallási közösség tényleges társadalmi támogatottságát, hanem pusztán a magasabb jövedelemmel rendelkezô rétegek általi kedveltséget. Az "1%-os modell"-bôl - a nyugat-európai gyakorlattal ellentétben - a nyugdíjasok, a fiatal értelmiségiek, tehát a történelmi egyházak híveinek jelentôs részét adó társadalmi csoportok valójában ki vannak zárva, hiszen ôk életállapotukból következôen nem, vagy alig fizetnek személyi jövedelemadót. Ezért a kiegészítô támogatásoknál nem az adott egyház, vallási közösség részére juttatott összeg nagyságát, hanem a rendelkezôk számát kell alapul venni. A Kormány keresi a megoldást a konstrukció kiszélesítésére a létszámarányos elosztás irányába, hogy az SZJA-t nem fizetô állampolgárok is részt vegyenek az adóbevételbôl származó közpénzek elosztásában.

A Kormány rendezni fogja a hittanórák finanszírozását a többi fakultatív tárgyhoz hasonló finanszírozási garanciák útján. Szorgalmazza, hogy a hittan fakultatív alapon, de védett idôben kerüljön oktatásra.

A protestáns egyházak felépítésébôl következôen az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodás járadékkonstrukciója számukra nem megfelelô. Ezért a protestáns egyházak és a MAZSIHISZ részére a Kormány, velük együttmûködve belsô egyházfelépítésüknek megfelelô konstrukciót dolgoz ki.

A református egyháznak komoly hátrányt okozott a hitéleti támogatás rendszerének változása. Elôbb a létszámarány mellett a feladatvállalás nagyságát vették figyelembe, ezek után a közegyházi feladatok ellátását a pénzben visszakért ingatlanok értékébôl képzett járadékkal kívánták biztosítani. A protestáns egyházaknak azonban aránytalanul kevés ilyen ingatlanuk van. Ezen túlmenôen a vagyon nem a közegyházé, a Zsinaté, hanem az egyes egyházközségeké, így a kapott járadék is az egyes egyházközségeket illeti. Ebbôl viszont nem fedezhetôk közegyházi feladatok. Ezért a Kormány fontosnak tartja a református egyházzal is kötendô mielôbbi megállapodást, a gondot okozó kérdések megnyugtató rendezését.

A jelenlegi egyházalapításokra vonatkozó szabályozás méltatlan helyzetet teremt a valódi egyházak számára. Vallási, vagy önmagukat vallásinak nevezô csoportok "egyházként" történô megjelenésénél ma elégséges feltétel száz fô, ráadásul tényleges tartalmi kontroll nélkül. A vallási közösségek egyházként való megnevezését és mûködését tényleges társadalmi támogatottsághoz vagy történelmi honossághoz kell kötni.

A Kormány az egyházi személyek társadalombiztosítási nyugdíját a többi állampolgár nyugdíjához hasonló méltányossággal az átlagnyugdíj szintjén kívánja állami költségvetésbôl biztosítani.

A Kormány az ezeréves évforduló ünnepére elôkészülendô, erôfeszítéseket tesz - beleértve a legfontosabb egyházi épületek felújítását - a Szent-István-i államalapítás és a kereszténység felvételének méltó megünneplésére.

Tekintettel arra, hogy az egyházak, illetve az egyházi fenntartású intézmények tevékenysége különbözô szaktárcák felelôsségi területéhez tartozik, szükséges, hogy az érintett minisztériumok feladatkörében megjelenjen az egyházakkal kapcsolatos feladatok ellátása, és létrejöjjenek a feladat által igényelt szervezeti egységek. A kormány sürgôsen megteszi az ehhez szükséges kormányrendelet-módosításokat.

A kulturális sokszínûség Magyarország évszázados jellemzôje. Alig akad manapság magyar család, ahol a felmenôk között ne lenne felfedezhetô 3-4 különbözô nemzeti közösséghez tartozó ôs. Ez Magyarország óriási, évszázadokra visszanyúló elônye, melynek tudatos ápolása nemcsak a nemzetközi normák által kirótt kötelesség, hanem hosszú távú nemzeti érdek is.

A polgári kormány hálás feladata az együttélés évszázados, hagyományos természetességének megismertetése, annak tudatosítása, hogy a különbözô nemzeti és etnikai csoportok milyen módon gazdagították a közös kultúrát. Ilyen összefüggésben a kisebbségek nem úgy jelennek meg a Kormány felfogásában, mint jogaikért a többség ellenében küzdô csoportok, hanem mint a közös erényekért és hibákért a többséggel együtt felelôsséget viselô, vele sorsközösségben élô egyének összessége.

A Kormány támogatni fogja a kisebbségi csoportokat identitásuk erôsítésében, ugyanakkor törekedni fog a múlt közös értékeinek és a jövôért viselt közös felelôsség érzésének tudatosítására is. Összehangolt kormányzati intézkedéssorozatot kíván útjára indítani. Ennek alapja, hogy a kisebbségi önkormányzatok rendszerét minél inkább közelíteni kellene egy kulturális autonómia intézményéhez. A kisebbségi önkormányzatok válasszák meg kulturális, oktatási és hagyományaik ápolását szolgáló intézményeik vezetôit, legyen beleszólásuk azok muködésébe. A kulturális autonómia kiépítésében kulcskérdés, hogy ki felügyeli a nemzetiségi intézmények finanszírozását. Ebben a Kormány azt az álláspontot vallja magáénak, miszerint minden egyes esetet külön megvizsgálva a magyar állam a finanszírozás hatáskörét is átadhatja a kisebbségi önkormányzatok számára. A Kormány a számára kötelezô feladatokat leosztja az érintettek legitim szervezeteinek. Ezek elszámolási kötelezettséggel tartoznak, továbbá folyamatosan biztosítaniuk kell az intézmények zökkenômentes mûködését.

A hazai kisebbségek kulturális tevékenysége tekintetében a Kormány azt az elvet vallja, hogy a közös múlt, a befogadó nemzet hagyományainak bemutatása és tudatosítása olyan közös értékszemléletet alakíthat ki, amely minden más módszernél hatásosabban vezet a toleráns viselkedés elterjedéséhez.

Magyarország nemzetközi megítélését jelentôsen befolyásolják a külföldi sajtóban megjelenô híradások a közbiztonság helyzetérôl, a korrupció és a mindennapos csalások elterjedtségérôl. Ezek nem pusztán presztízsveszteséget okoznak az országnak, elôbb vagy utóbb gazdasági és politikai kihatásaik is vannak: csökken az ország tôkevonzó képessége és szûkül nemzetközi mozgástere. A Kormány komoly erôfeszítéseket kíván tenni az országkép javítása érdekében.

A Magyarországról külföldön alkotott kép kialakulásának fontos összetevôje a honi kultúra állapota. Magyarország kulturális téren különösen sokat tud kínálni. Nagyon fontos, hogy a nemzet bemutassa kulturális örökségét, amellyel az Európai Unió tagjává válva gazdagíthatja az európai kulturális palettát. A Kormány lényegesnek tekinti a kulturális diplomácia, a két- és többoldalú kulturális kapcsolatok ápolását és újak teremtését. Megkülönböztetett figyelmet fordít a külföldi Magyar Kulturális Intézetek mûködési feltételeire. Ezen intézményekre komoly feladat hárul az országkép kialakításában, árnyalásában.

A magyar kulturális politika és kultúrdiplomácia fontos feladata a határon túli magyarság által teremtett kulturális javak nemzetközi és anyaországi megismertetése. A határon túli magyar tudomány, irodalom és alkotómûvészet évszázadokon át az európai élvonalhoz tartozott és tartozhatna ma is, ha rendelkezne azokkal a csatornákkal, amelyek a keletkezô értékeket megismertetnék a külvilággal.

A Kormány tudatában van annak, hogy a mozgóképpel kapcsolatos területek, és az ezeken adódó feladatok jelentôsége az ezredforduló információs társadalmában folyamatosan nô. A Kormány ezért egységes audiovizuális stratégia kialakítását tartja kívánatosnak. Ehhez szükséges, hogy megteremtse a jelenleg több ponton elszórtan, egymáshoz nem kapcsolódóan rendelkezésre álló információk és tapasztalatok összegzésének feltételeit.

A terület stratégiai céljainak meghatározásához több minisztérium és állami szerv (Magyar Mozgókép Közalapítvány, ORTT) részvétele szükséges. Az ezek közti koordináció a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának feladata lesz.

Az audiovizuális politika kialakítása során a Kormány kiemelten foglalkozik az erôszaknak a mozgóképmûvekben, televíziómûsorokban, gyerekjátékokban, stb. való indokolatlan megjelenésével és ennek következményeivel.

A sajtó a társadalmi kommunikáció, a kultúraközvetítés- és teremtés jelentôs csatornája, amely igen nagy befolyással bír a polgárok életére. Egyre több az olyan család, amelynek a média jelenti az információszerzés, a kulturálódás és a szórakozás egyetlen formáját.

Az állampolgárok gondolkodására és életére gyakorolt rendkívüli befolyása miatt a Kormány alapvetônek tartja a média függetlenségének megôrzését, és intézkedéseivel a kommunikációs jogok kiegyensúlyozott rendszerének megteremtésére törekszik.

A Kormány lépései arra irányulnak, hogy a sajtó politikától és gazdasági érdekcsoportoktól való függetlenségét garantálja, és ezáltal megakadályozza, hogy az állampolgárok hiteles tájékoztatáshoz való joga veszélybe kerüljön.

A Kormány az Országgyûlés elé új sajtótörvényt terjeszt, amelynek legfontosabb feladata, hogy megteremtse a szerkesztôi függetlenség feltételeit, valamint megakadályozza a véleménymonopólium kialakulásához vezetô tôkekoncentrációt.

A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény által az erre rendelt szervezeteknél a végrehajtás során felhalmozódott tapasztalatok alapján világossá vált, hogy a törvény korrekciójára van szükség. A Kormány elhatározott szándéka, hogy eleget tegyen ennek a kötelezettségének.

Megoldásra vár a médiarendszerek finanszírozási struktúrája, különös tekintettel a közszolgálati mûsorszolgáltatókra.

Ifjúságpolitikai programjának meghatározásakor a Kormány abból indul ki, hogy a fiatalok Magyarországon a szükséges változások erôforrásai. A fiataloknak felkészült magyar és európai állampolgárokká kell egyszerre lenniük. Az ifjúságpolitikának a maga eszközeivel kell segítenie a felkészülést.

A Kormány a fiatalok élethelyzetét jellemzô kedvezôtlen trendek megfordítását az egész nemzet elôtt álló feladatnak tartja. Az oktatás és intézményes nevelés kérdései, az ifjúsági munkanélküliség következményei enyhítésének lehetôségei, a fiatalok egészségi állapota, a családok támogatása és segítése, a kábítószer-fogyasztás terjedésének problémája, a fiatalkori bûnözés növekedése mind-mind olyan kérdések, amelyekkel sokan, sokféleképpen kell, hogy foglalkozzanak. A Kormány e tekintetben is arra törekszik, hogy a tagjai együttmûködjenek e kérdések megoldásában.

A Kormány az ifjúság és a sport ügyeinek a kormányzati munkában való közvetlen képviseletét az újonnan megszervezendô Ifjúsági és Sport Minisztériumot irányító miniszterre bízza. Az új minisztériumot 1999. február 1-jével akarja megalapítani. Az új minisztérium gondoskodik a kormányzati ifjúságpolitikai intézményrendszer egységes, azonos szakmai és politikai irányításáról és felügyeletérôl. Ennek elemei: a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány alapítói jogainak gyakorlása, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram támogatási rendszerének felügyelete, a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat irányítása.

Ezt az intézményrendszert a Kormány egy a fiatalok helyi kezdeményezéseit bátorító, a fiatalok problémáit a lakóhelyükön megoldani igyekvô decentralizált támogatási rendszer mûködtetésére szándékszik felhasználni. A Kormánynak az a célja, hogy az új minisztérium felállításakor már több olyan regionális, pénzügyi forrásokkal, szakmai kapacitásokkal rendelkezô központ mûködjön az országban, amely támogatja a kistelepülések, vidéki városok, a fôvárosi kerületek ifjúsági munkáját. Ez mind a helyi gyermek- és ifjúsági szervezetek, mind az ifjúsági munkát vállaló polgári közösségek, egyesületek, alapítványok, mind az önkormányzati intézmények támogatását jelenti.

Az új minisztérium egyik alapvetô feladata a fiatalokkal és szószólóikkal való közvetlen kommunikáció csatornáinak kialakítása és mûködtetése. A Kormány magukkal a fiatalokkal együtt kívánja megvalósítani a fiatalok programját. Az új minisztérium felállításáig tartó átmeneti idôben a Kormány egyetértésre kíván jutni az ifjúsági szervezetek, ifjúsági munkások szervezeteinek képviselôivel az új, a kormányzati és a nem-kormányzati szervezetrendszer között közvetítô mechanizmusok rendszerében. Ennek kell biztosítania azt, hogy a fiatalok résztvevôi lehessenek a társadalmi, politikai folyamatoknak.

A Kormány megalakulása és az új miniszter hivatalba lépése közötti átmeneti idôszakban az ifjúsági és a sportügyek kormányzati területeinek felügyeletét a Kormány a Miniszterelnöki Hivatalban mûködô ifjúsági- és sportügyi államtitkár látja el.

A Kormány sportpolitikai koncepciója az egészséges magyar nemzet eszméjét szolgálja. A Kormány célja, hogy a polgárok olyan társadalomban éljenek, amelynek egyénei és közösségei felelôsséget éreznek saját testi, szellemi, lelki egészségükért és ezért tenni is hajlandók. E cél megvalósításában kiemelkedô jelentôsége van a sportnak, ezért a Kormány kiemelten kezeli a sport ügyét.

A Kormánynak egy új stratégia keretei között kell kezelnie a sport kérdéseit. Egy ilyen új sportstratégia kialakítása úgy képzelhetô el, ha abban egyetértésre jutnak a magyar sportban mindig is jelentôs szerepet betöltött különbözô érdekcsoportok, érdekérvényesítô szervezetek. A Kormány az új minisztérium kialakítása során arra törekszik, hogy az alapelvek tekintetében megszülessen az egyetértés, a változtatások irányainak meghatározásában a közös akarat mindazok között, akik szívükön viselik a magyar sport ügyét, mert a hosszú távú feladatok tekintetében csak így teljesíthetôek az elvárások.

A Kormány három célt tart rendkívül lényegesnek az egyetértés megteremtéséhez. Kiemelten kívánja támogatni a gyermekek és a fiatalok sportját. Segíteni kívánja a sportszféra piaci viszonyokhoz alkalmazkodó átalakulását. Átmeneti idôszakban segítséget nyújt a sportvállalkozások beindulásához és mielôbbi önállóságuk megteremtéséhez.

A Kormány elsôdleges feladata, hogy a piaci mûködés korrekciós mechanizmusai és a sport egyes területeire koncentrált közvetlen támogatások segítségével ösztönözze és támogassa a polgárok és közösségeik egészségmegôrzési törekvéseit. A kormányzati elsôbbségek középpontjába a szabadidôsport, a diáksport, a gyermeksport és a versenysport utánpótlás-nevelésének fejlesztését kívánja állítani.

A Kormány arra törekszik, hogy megteremtse a meglévô támogatási lehetôségek bôvítését, a támogatáshoz való hozzáférés kiterjesztését. A gyermeksport, a diáksport és a fiatalok szabadidôsport lehetôségeinek bôvítése érdekében helyi kezdeményezéseket erôsítô, decentralizált támogatási rendszert szándékszik mûködtetni már az 1999. évtôl. Ezt a meglévô közalapítványok szervezeti módosításával, új finanszírozási formák életbeléptetésével készíti elô. Ahhoz, hogy az újjászervezett támogatási rendszer hatékonyan és hasznosan mûködhessen, a Kormány az érintkezô területek együttmûködésének segítése érdekében összehangolt szakértôi és döntéshozó tanácsokat hoz létre, akik szerepet kapnak majd a támogatási elsôbbségek meghatározásában.

A Kormány hosszabb távon egy jól mûködô és a piaci és az állami finanszírozási sporttevékenységeket egymástól világosan elválasztó sportrendszer kialakítását tûzi ki céljául. Ennek kialakítása évekig tartó folyamat. Ezt követôen már csupán a sportszféra piaci kudarcainak korlátozott korrigálásával fog foglalkozni. A Kormány feladata, hogy a teljes folyamatot kezelni tudja.

A Kormány tudomásul veszi a magyar sportban meglévô jelenlegi átmeneti állapotot. Egyes sportágakban azonban már látszanak az új körülményekhez való alkalmazkodás pozitív jelei is. A Kormány egy differenciált támogatási rendszer segítségével kívánja felerôsíteni az elôremutató törekvéseket.

A Kormány az átmeneti idôszakban közvetett gazdasági eszközökkel segíti a látványsportok fejlôdését és kiemelten támogatja azokat a nem piacosítható látványsportokat, melyeknek kiemelkedô jelentôsége van a nemzetközi olimpiai mozgalom szempontjából.

A magyar sportban elfoglalt helye és társadalmi hatásai miatt a Kormány ösztönözni kívánja a hivatásos magyar labdarúgás üzleti típusú átalakulását.

A látványsporttal kapcsolatos kormányzati szerepvállalás kereteit a gazdasági növekedés határozza meg. Ennek függvényében a Kormány javaslatot tesz Stadionkorszerûsítési Alap létrehozásával labdarúgóstadion-korszerûsítési program elindítására, amelyet nemzetközi minták hazai alkalmazásával tart kívánatos megvalósítani.

Bevezeti más, alapvetôen a látványsportot kiszolgáló sportlétesítmények építésére és korszerûsítésére kedvezményes hitelkonstrukciók és beruházási kedvezmények rendszerét.

Kedvezményeket biztosít a sporttörvény 1998-as módosítása alapján létrejövô gazdasági társaságok számára három évre szóló, ezen sporttevékenység végzésére.

Tervet készít a 2004-es labdarúgó Európa Bajnokság megpályázására és az esetleges rendezésére vállalt állami kötelezettségek áttekintésére és átvizsgálására. A Kormány összhangba hozza a leköszönô kormány kötelezettségvállalásait az általános sportcélokkal és a Stadionkorszerûsítési programmal.

A Kormány minden eszközzel fellép a látványsportban az elmúlt években folyamatosan újratermelôdô köztartozásokkal szemben. Kitûzött célja, hogy a kormányzati ciklus végére sportszervezeteknek ne lehessenek köztartozásaik.

Az olimpia eszméjének szolgálata olyan ügy, amely egyszerre alkalmas az ország nemzetközi hírnevének öregbítésére, a pozitív országkép kialakítására, a nemzeti önbecsülés megerôsítésére, a sport megszerettetésére és a teljesítményelvû értékrend megszilárdítására. A Kormány alapvetôen a közvetlen olimpiai felkészülést és a részvételt kívánja támogatni.

A Kormány világossá, átláthatóvá és egyszerûbbé kívánja tenni a sport szabályozási-irányítási rendszerét. A cél a kialakuló sportpiaccal összhangban lévô állami intézményrendszer kialakítása. Az állami szervezetek tevékenységének középpontjába a piaci szereplôk kiszolgálása (információval való ellátásuk, kutatási hátterük megteremtése, általános sportdiplomácia, a sportipar egészére vonatkozó stratégia kidolgozása) kell állnia.

A különbözôkábítószerek elterjedése és fogyasztása Magyarországon is komoly társadalmi feszültségek forrása. Magyarországon ma már a kábítószer-fogyasztás fiatal életeket közvetlenül veszélyeztet. Ez kiemelt kérdéssé teszi a drogok elleni küzdelem feladatait. A drogfogyasztás mára olyan összetett problémakörré terebélyesedett, hogy visszaszorítása, a megelôzô tevékenységek, a kábítószerfüggô élethelyzetbe kerültek rehabilitációja és egészségesebb élethez való visszavezetésük feladatai csak a magyar társadalom jövôjéért felelôsséget vállaló erôk összefogásával oldhatóak meg.

A Kormány a kábítószer-fogyasztás visszaszorításáért folytatott küzdelemben számít minden, a gyermekek és a fiatalok, általuk a magyar társadalom jövôjéért felelôsséget érzô polgár cselekvô részvételére. A Kormány kábítószer-ellenes politikája a veszélyekrôl való tájékoztatásra, a megelôzésre, a rehabilitációra, a kábítószer-fogyasztás elkerülésében a társadalmi cselekvôképesség erôsítésére teszi a hangsúlyt.

A Kormány a kábítószerek elleni küzdelemben határozott és kezdeményezô szerepet kíván betölteni. Kiemelt feladatának tartja, hogy megerôsítse az illegális kábítószer-kereskedelem visszaszorításában fô felelôsséget viselô rend- és piacvédelmi szervek munkáját. A Kormány olyan büntetôjogi rendelkezések szigorítását tervezi, amely lehetôvé teszi, hogy a kábítószer-kereskedôk tettük súlyával és társadalmi veszélyével azonos mértékû, másokat e tevékenységtôl elrettentô büntetést kapjanak. A Kormány a rendôrség, a vám- és pénzügyôrség, valamint a határrendészeti szervek kábítószer-ellenes munkájának megerôsítése érdekében kiemelt feladatként kezeli e tevékenység személyzeti, anyagi- és technikai ellátásának jelentôs megerôsítését. E feladatokban végrehajtása során a Kormány erôsíteni kívánja a nemzetközi együttmûködésben való tényleges, a probléma-megoldásra irányuló magyar részvételt.

A Kormány a megelôzô tevékenység szakmai megerôsítése, a helyi társadalom kezdeményezéseinek bátorítása és szakmai hátterük biztonságossá tétele érdekében létrehozza a kábítószer és más egészségkárosító szerek elleni küzdelem, valamint a megelôzô tevékenységek szakmai háttérintézményeként az Országos Drogmegelôzési Központot. E nyitott intézménynek az lesz a feladata, hogy gyûjtse, rendszerezze és nyilvánosságra hozza azokat a szakmai programokat, amelyek segítségével a megelôzô tevékenység hatékonysága az iskolákban, a fiatalok által látogatott szabadidôs létesítményekben, a gyermek- és ifjúsági szervezetek munkájában erôsödik. Ennek a szakmai központnak az is feladata lesz, hogy a kábítószer-fogyasztás korai felismerése, a megfelelô beavatkozás megválasztása érdekében képzési és módszertani segítséget adjon szülôknek, tanároknak, ifjúsági szociális munkásoknak ahhoz, hogy a maguk környezetében hozzáértôen tudjanak cselekedni.

A Kormány a kábítószer-ellenes küzdelem összetett feladatait egy az eddiginél erôsebb jogosultságokkal és hatáskörökkel rendelkezô kormányzati felelôsséggel kívánja megoldani. Az ilyen irányú kormányzati tevékenységek összehangolása és a különbözô célú kormányzati programok közötti együttmûködés irányítása az ifjúsági- és sportminiszter feladatköréhez tartozik. A kormányzat gyakorlati munkája során a belügyminiszter, az igazságügyminiszter, az oktatási miniszter, valamint a családvédelmi és munkaügyi miniszter közötti együttmûködésnek van komoly jelentôsége.

A kábítószerek és más egészségkárosító szerek fogyasztásának elkerülése és az elsôsorban a fiatalokat fenyegetô veszélyek mérséklése érdekében a Kormány kiemelkedô jelentôséget tulajdonít az életmód-alternatívákat felmutató ifjúsági- és sporttevékenységeknek, a polgári önszervezôdések erejének, az egyházak drogmegelôzô és gyógyító munkájának, különbözô misszióik áldozatos tevékenységének.

Polgárként élni, polgárként gondolkodni csak ott lehet, ahol a közös gondokról együtt döntenek, ahol a közügyeket közösen intézik, ahol a szolgáltatások mindenkit szolgálnak.

A kormány az egyének, családok, közösségek tettrekészségére, tudására és tapasztalatára alapozza programjának megvalósítását. Magyarország akkor lesz sikeres, ha a társadalom tagjai és közösségei segítôkész szövetségesre találnak egymásban, az önkormányzatokban és az államban.

Olyan államra van szükség, amelynek vezetôi nem ideológiák, merev politikai kategóriák béklyójában gondolkodnak, hanem az ország és az itt élôk helyzetét, akaratát, lehetôségeit tartják szem elôtt. A huszonegyedik század polgári állama lemond az olyan gazdaságszervezési és társadalomszervezési feladatokról, amelyeket a közösségek is el tudnak látni, de hatékonyan és cselekvôképesen vállalja azokat, amelyek meghaladják az egyének és közösségek erejét. Az új évezred küszöbén olyan államra van szükség, amely nem bénítja, hanem felszabadítja a társadalom alkotó erôit.

Mindenki joggal várja el, hogy az adóforintjainkból fönntartott állam védje meg családunk, otthonunk biztonságát.

Nem akarunk bizonytalanságban és félelemben élni. A brutális gyilkosságok, robbantások, rablások életünk mindennapi részévé váltak. A polgárok okkal félnek kimenni az utcára. De veszélyeztetve érzik magukat már otthonaikban is. Mind jobban aggódnak gyermekeik, szeretteik biztonsága miatt.

A velünk élô félelem olyan métely, amely képes belülrôl felemészteni a társadalom életerejét, a közösségek és az emberek közötti bizalmat. Ilyen körülmények között lehetetlen polgárhoz méltó életet élni. Az egyre jobban terjedô erôszakos, fegyveres bûnelkövetések ellen indokolt bevetnünk a szigorú büntetések elrettentô erejét. A kormány célja a mindennapok biztonságának megteremtése és szavatolása, a közbizalom helyreállítása.

Kötelességünk megvédeni gyermekeinket a testi, lelki, szellemi leépülést okozó kábítószerektôl. Kötelességünk, hogy megtisztítsuk az iskolák környékét a drogüzérektôl. Gyors és határozott cselekvésre van szükség.

A polgárokat szolgáló állam kötelessége annak biztosítása, hogy a jogszabályok ne beavatkozzanak a mindennapok életébe, hanem a tisztesség és a törvényesség kereteit rögzítsék. Jogbiztonságot kell teremtenünk: olyan jogalkotási gyakorlatot, amely hosszú távra tervezhetôvé teszi életünket.

Helyre kell állítani az állam által vezetett nyilvántartások közhitelességét, a föld- és ingatlan-nyilvántartást, valamint a jogszabály és cégnyilvántartást. Ezeket az adatokat könnyen és gyorsan igénybe vehetô szolgáltatásként, naprakészen kell a polgárok és a gazdasági szereplôk számára hozzáférhetôvé tenni.

A Kormány célja a polgárok biztonságának megteremtése és szavatolása, a közbizalom helyreállítása, a belsô béke megôrzése, a polgároknak a jogállamba, a jogállami intézményekbe vetett bizalmának megerôsítése. E cél érdekében a polgárokkal egyetértésben a Kormány megerôsíti a rendvédelmi szerveket. Elôkészíti és fokozatosan végrehajtja a szervezetkorszerûsítési feladatokat. Megteremti az eredményes fellépéshez szükséges infrastrukturális és pénzügyi feltételeket. A polgárok biztonságának javítása érdekében 8 milliárd forint pótlólagos támogatást biztosít a rendvédelmi szervek megerôsítése, félmilliárd forintot pedig a kábítószer ellenes küzdelem erôsítése céljából.

A büntetô eljárások során megelôlegezendô bûnügyi költségek fedezésére a Kormány pénzügyi alapot hoz létre. A rendvédelmi szervek adósságállományának újratermelôdése akkor szûnik meg, ha a költségvetésüket az általuk elvégzendô feladatokhoz mérten állapítják meg.

A Kormány szükségesnek tartja az egyes rendvédelmi szervek profiltisztítását. Ehhez át kell tekinteni, melyek azok a feladatok, amelyeket nem a rendvédelem hierarchikus eszközrendszerével kell megoldani. Azoknál a munkaköröknél, amelyeknél a feladat végrehajtásának módja ezt nem igényli, meg kell szüntetni a hivatásos jelleget.

A Kormány minden ésszerû támogatást megad a rendvédelmi erôknek a polgárok biztonságát fenyegetô új bûnözési formák leküzdéséhez. Ennek keretében különösen fontosnak tartja a szervezett bûnözés elleni hatékonyabb fellépés jogi hátterének megteremtését. Ezért a Kormány egységes irányítás alá vonja a szervezett bûnözés elhárításával megbízott erôket, akik számára különleges képzést biztosít. Még a folyó évben 500 millió forinttal támogatja a rendôrség kábítószer-ellenes osztályát. Vállalja a szervezett bûnözés elleni törvény megalkotását. Mindezzel jelentôsen javítani kívánja a felderítés hatékonyságát, különösen az emberölés, a kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás, a gépjármûlopás és embercsempészés bûncselekményei esetén.

A Kormány növelni akarja a rendôrség, a határôrség és a tûzoltóság reagáló képességét. Fontosnak tartja a településeken a rendszeres járôrszolgálaton túl a folyamatos rendôri jelenlét biztosítását. Ennek érdekében növeli a rendôrôrsök számát. Elsôbbséget ad azoknak a fejlesztési feladatoknak, amelyek az informatikával, a híradástechnikával, az egységes belügyi vezetékes és vezeték nélküli beszéd- és adathálózatok létrehozásával, a bûnüldözést segítô adatbázisok korszerûsítésével, valamint a rendvédelmi erôk gépjármûparkjának cseréjével kapcsolatosak.

A Kormány kiemelt szerepet szán a szervezett bûnözés visszaszorításában a rendészeti szervek nemzetközi együttmûködésének. A rendvédelmi szervek aktívan részt fognak vállalni az Interpol munkájában, és felkészülnek az Európai Unió rendészeti rendszereihez történô csatlakozásra.

A Kormány szükségesnek tartja a rendôrség, a határôrség, a nemzetbiztonsági szolgálat, a vám- és pénzügyôrség, valamint az ügyészség közötti információáramlás javítását.

A Kormány elhatározott szándéka, hogy visszaszorítsa a közterületeken az erkölcsöt sértô, közfelháborodást kiváltó tevékenységeket. Jogi eszközökkel is küzd a prostitúció visszaszorításáért. Szigorítani fogja az illegális fegyvertartásért kiszabható büntetéseket. Erôsíti a fegyvertartás ellenôrzését és szigorítja az engedélyezési szabályokat.

A rendvédelemben a Kormány számít a polgárok tettrekészségére. A rendezett közállapotok megteremtése nem kizárólag a rendvédelmi szervek - és nem is csak a közigazgatásban dolgozók - feladata. A kívánatos eredmények csak akkor érhetôk el, ha a feladatok megvalósításához a Kormány meg tudja nyerni a polgárokat, különbözô közösségeiket, az önkormányzatokat.

A Kormány kiemelt figyelmet kíván fordítani a bûncselekmények megelôzésére. Ezen a területen az önkormányzatok által a bûnmegelôzés szempontjából alkalmasnak tekintett polgári önszervezôdések fontos szerepet kell kapjanak. A Kormány a polgárôr szervezetek támogatását megtérülô befektetésként kezeli. Indokolt esetben igazodni kell a kistelepüléseken lakók különleges igényeihez, a mezôgazdaságban elôforduló jogsértések sajátosságaihoz. A polgárok önszervezôdéseinek hatékonyabb összehangolása ugyancsak fontos feladat.

A Kormány szigorúan fellép a fiatalkorúakat veszélyeztetô bûncselekmények ellen. Ehhez a megfelelô felvilágosító munkát tartja szükségesnek, elsôsorban a drogok és az alkohol pusztító erejének bemutatásával. A Kormány az iskolák környékén fokozza a rendôri felügyeletet.

A Kormány a balesetmegelôzés hatékonyságának javítása érdekében, a helyes közlekedési ismeretek és morál erôsítése végett beépíti az általános iskolai oktatás tananyagába a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos konkrét információkat.

A megvesztegetés elleni fellépés eredményességének elôfeltétele, hogy elsôként maguk a hatóságok zárják ki soraik közül a korrupciós jelenségeket felismerô, de azok ellen nem kellô határozottsággal fellépô alkalmazottaikat.

A Kormány meglátása szerint új típusú bûnfelderítô szervre van szükség a bûnfelderítéssel foglalkozó szervek dolgozói által elkövetett bûncselekmények feltárására. Olyan központi szervet kell létrehozni, melynek hatásköre a rendôrségre, határôrségre, a büntetésvégrehajtás és a vám- és pénzügyôrség munkatársaira, adott esetben az ügyészség dolgozóira, valamint az igazságügyi szakértôkre terjed ki. Be kell vezetni az állami tisztségviselôk meghatározott körére nézve a vagyonnyilatkozat intézményét.

A Kormány arra törekszik, hogy a korrupcióra lehetôséget nyújtó lehetôségek csökkentése érdekében növelje az egyes államigazgatási eljárások átláthatóságát.

A jogállamiság elvének alapvetô elemét jelentô jogbiztonság követelményének érvényesítése, a polgárok személyi és vagyoni biztonsága, a Magyarországon tevékenykedô hazai és külföldi vállalkozások mûködési feltételeinek garantálása végsô soron a végrehajtó hatalom kötelezettsége. Ennek érdekében számos feladat hárul a Kormányra. Elsôrendû feladat a közrend és a közbiztonság erôsítése. A következetes és szigorú ítélkezési gyakorlat kialakulása érdekében ezért mielôbb meg kell vizsgálni a Büntetô Törvénykönyv szigorításának lehetôségeit az alábbi tárgykörökben: rendôrök által elkövetett korrupciós bûncselekmények, gyermekek és a kiskorúak ellen elkövetett bûncselekmények, kábítószer-kereskedelem, illegális fegyvertartás, gépjármûlopás. Az életfogytiglani büntetést valóban életfogytiglanivá kell tenni. A Kormány fokozott jogi védelemben kívánja részesíteni a személyfuvarozókat. Szélesíti a gazdasági és a korrupciós ügyekben a vagyonelkobzás lehetôségét. A Kormány az igazságszolgáltatás gyorsítása és hatékonyságának növelése céljából mielôbb elôkészíti az új szabálysértési törvényt, és a tervezettnél hamarabb kívánja hatályba léptetni a közelmúltban elfogadott büntetôeljárási törvénynek az áldozat- és tanúvédelemre vonatkozó szabályait. Egyértelmûen meghatározza az elôzetes letartóztatás feltételeit.

A büntetô jogszabályok megfelelô alkalmazásáért - a bírói hatalom függetlenségének tiszteletben tartásával - az igazságügyminiszter felelôs. Az alája rendelt ügyészi szervezet közremûködésével az ô feladata a Kormány büntetôjog-politikájának kidolgozása és végrehajtása. Az Országgyûlésnek felelôs Kormány, mint a végrehajtó hatalom feje, továbbra is felelôsséggel fog tartozni az igazságszolgáltatás mûködôképességéért, függetlenül attól, hogy a bíróságok igazgatásával, a bírák kinevezésével kapcsolatos jogosítványok átkerültek az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz mint a bírói hatalmi ág szervéhez.

Egy demokratikus jogállamban a jogrendszer egysége, alkotmányossága, a nemzetközi kötelezettségekkel való összhangja, a jogszabályok magas szakmai színvonala és közérthetôsége elsôrendû követelmény. A Kormány biztosítja mindazon feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a jogalkotói tevékenység a folyamatosan növekvô társadalmi és szakmai követelményeknek eleget tehessen.

Az 1989-1990-ben végbement rendszerváltozást a jogrendszer teljes átalakítása kísérte. Az elmúlt nyolc évben ezért a mennyiségi jogalkotáson volt a hangsúly. A legfontosabb közjogi és gazdasági jogi szabályok megszülettek, így a jogalkotás új szakaszába léphet. A Kormány várakozásai szerint eljött az átgondoltabb, körültekintôbb - és minôségibb - jogalkotás ideje.

A Kormány a megalapozott jogszabály-elôkészítés érdekében érvényesíti azt a követelményt, hogy a jogszabály-tervezetek összetett társadalmi-gazdasági hatásvizsgálattal együtt kerüljenek a Kormány elé.

A Kormány indokoltnak tartja a jelenlegi alkotmány módosítását, mert sok fontos tárgykörben a szükséges törvényalkotást csak így lehet megalapozni. Kívánatosnak tartja, hogy e törvények és az alkotmánymódosítás elôkészítése egy csomagban, még a parlamenti ciklus elején megtörténjen, ezért törekszik az ellenzéki pártokkal való megegyezésre.

Az alkotmánymódosítást is igénylô, mielôbb megvizsgálandó törvényalkotási feladatok sorában célul tûzi ki a kisebb és hatékonyabb Országgyûlés kialakításának feladatát az ehhez kapcsolódó választójogi reformmal együtt. Ugyancsak mielôbbi elfogadást igényel az ügyészi szervezet alkotmányos helyzetének megváltoztatása, a Kormány alá rendelése a hatékonyabb állami büntetôpolitika megvalósítása érdekében. A változtatás nem érintené az ügyészeknek a bírákkal összehangolt elômeneteli és bérrendszerét.

A megalkotása óta eltelt idôszakban bekövetkezett államszervezeti változások és a gyakorlati tapasztalatok szükségessé tették új jogalkotási törvény kidolgozását. A Kormány a jogalkotásra vonatkozó, alapvetô rendelkezéseket az Alkotmányban kívánja rögzíteni, meghatározva a kizárólagos törvényhozási tárgyköröket is, lehetôleg csökkentve a minôsített többséggel elfogadandó törvények számát. Nem halasztható tovább a nemzetközi szerzôdések megkötésének rendjét szabályozó törvény megalkotása.

Az uniós csatlakozás érdekében jogrendszerünket harmonizálni kell az Unió jogrendszerével. A jogharmonizációs feladatok ellátása a Kormány kiemelt feladatai közé tartozik.

A Kormány önálló kodifikációs szakfeladatnak tekinti a jogszabályok folyamatos deregulációját. A deregulációs feladat ellátása a jogalkotási folyamat során valósítható meg. A deregulációs vizsgálat eredményeként szükséges jogszabály-módosításokat, hatályon kívül helyezéseket rendszeresen végre kell hajtani. Minden kodifikációs munka záró szakasza az utólagos hatásvizsgálat. Ennek érdekében a Kormány minden jelentôs jogszabály megalkotását követôen két éven belül elemzi a jogalkalmazás tapasztalatait és megteszi a szükséges - szervezeti vagy kodifikációs - intézkedéseket.

A Kormány az állam beavatkozását a normatív és az adminisztratív területen egyaránt a szükséges mértékre kívánja csökkenteni. A jogállamnak hatékonynak kell lennie, nem fulladhat túlszabályozásba, mert ez a jog megtagadásához vezethet, valamint veszélyeztetheti a gazdaság dinamikus fejlôdését és innovációs képességét. Ezért szükséges a hatóságok feladatainak csökkentése, illetve ésszerûsítése.

A Kormány az adóreform során egyszerûsíti az adóügyi jogszabályokat. Leépíti a szükségtelen szabályozást és bürokráciát.

Az igazságszolgáltatási reform még nem fejezôdött be. Ennek része a Polgári Perrendtartás korszerûsítése is, amelynek során differenciáltabb rendelkezéseket indokolt megfogalmazni az egyszerûbb, illetôleg a bonyolultabb ügyek tárgyalására.

A gazdasági élet biztonsága érdekében fontos, hogy a polgári perek gyorsan és megnyugtatóan fejezôdjenek be, és az ítéletek végrehajtása valóban hatékony legyen. Ellenkezô esetben a gazdasági élet megbénulhat, az anarchia és az önbíráskodás uralkodik el. A Polgári Perrendtartás újraszabályozásakor a Kormány egyszerûsíti a közigazgatási perek elbírálását, csökkentve a felesleges jogorvoslati szinteket.

A Kormány folytatja a Polgári Törvénykönyv megkezdett kodifikációs munkálatait. Ezzel összefüggésben különös gondot kell fordítani az okmányok közhitelessé tételére és az állampolgárok személyi adatainak és a vagyonnyilvántartást szolgáló adatbázisok pontosságára. Az ingatlan-nyilvántartási rendszer megreformálásra szorul, mert a jelenlegi állapotok veszélyeztetik a jogbiztonságot.

A Kormány szükségesnek tartja az állampolgári léthez kapcsolódó nyilvántartások valóban közhitelessé tételét. Fontos, hogy ezek könnyen és gyorsan igénybe vehetô szolgáltatásként a személyiségi jogok figyelembevételével hozzáférhetôek legyenek a polgárok számára.

A közigazgatási eljárásokat a Kormány a polgárok és a gazdaság számára áttekinthetôvé és kiszámíthatóvá kívánja tenni. A karcsú állam több teret enged majd a magánkezdeményezésnek és a kreativitásnak. A Kormány megvizsgálja az eljárások egyszerûsítésének és jobbításának lehetôségét.

A Kormány a polgárok önkormányzáshoz való jogát a demokrácia és a jogállamiság egyik alapvetô pillérének tartja. A helyi önkormányzatok megerôsödése a helyi kezdeményezéseken alapuló gazdaság- és területfejlesztési politika megvalósításának elengedhetetlen feltétele.

A Kormány határozott szándéka, hogy biztosítsa az önkormányzás feltételeit és garanciáit. A központi államhatalom feladata, hogy felügyelje a törvényességet, bizonyos alapvetô közszolgáltatásokat minden esetben biztosítson, valamint hogy mérsékelje az önkormányzatok eltérô adottságaiból szükségszerûen következô egyenlôtlenségeket. Fontos szerepet kap önkormányzati szinten is a korrupció elleni harc. Ehhez meg kell alkotni az önkormányzati képviselôk jogállásáról és összeférhetetlenségérôl szóló törvényt. Szintén hangsúlyos feladat az önkormányzati tisztviselôk továbbképzése.

A Kormány szükségesnek tartja az állam és az önkormányzatok közötti ésszerû feladatmegosztást. Ezért olyan szabályozásra törekszik, amely a helyi közösség ügyeit elsôdlegesen az önkormányzatokra bízza, míg a társadalom jelentôs részét érintô feladatokat az államra. Törekedni kell arra, hogy azokat a feladatokat, melyeket hatékonyan központi szintrôl nem lehet jól megoldani, az önkormányzatok társulásai átvállalhassák. A Kormány meghatározza a közszolgáltatások és az infrastruktúra elfogadható alapszintjét. Az államilag garantált, kötelezôen ellátandó feladatokhoz biztosítani kell a feladatok finanszírozásának feltételeit. Pontosításra vár az önkormányzati feladatok köre.

A helyi önkormányzatok nagyobb szerepet kell kapjanak a közbiztonsági feladatokban. Ezen elv figyelembe vételével a Kormány megalkotja a közterület felügyeletérôl szóló törvényt. A felügyelet hatáskörét, valamint a felügyelôk által alkalmazható eszközök skáláját bôvíteni szükséges. A bûnmegelôzésben a Kormány egyértelmûsíti az önkormányzatok és a rendôrség közötti felelôsség- és kompetencia határokat.

Az önkormányzati finanszírozás ellentmondásai egyre kevésbé engedik érvényesülni az önkormányzatok valódi önállóságát. A szûkülô állami források egyre inkább konkrét feladatokhoz kötôdnek, a bonyolult finanszírozási rendszer pedig tág teret enged az egyedi megítélés alapján történô osztogatásnak. A Kormány szándéka, hogy az elvégzendô feladatok tükrében felülvizsgálja az önkormányzatok finanszírozási rendszerét. Ehhez mielôbb megalkotja az önkormányzatok átfogó külsô pénzügyi, illetve gazdasági ellenôrzésérôl szóló törvényt. Az önkormányzati finanszírozást szilárd, normatív alapokra helyezi. Helyreállítja a feladat- és forrásmegosztás arányait. Az új szabályozásban kiegyenlítetten lesznek jelen az alapellátást finanszírozó normatív támogatások, a kiegyenlítést szolgáló támogatások, valamint a helyi megosztott és saját bevételek csoportjai. A Kormány határozottan elônyben részesíti az önkormányzatok közös beruházásait. A normatívák a feladat alapszintû ellátását fogják fedezni, a magasabb szintû közellátásban az önkormányzatok saját forrásaikra támaszkodnak.

A Kormány a központi elvonások fokozatos mérséklésével megteremti az alapot a helyi adók részarányának növelésére. A kialakítandó vagyonpolitikai ösztönzô rendszerben az önkormányzat és polgára célja egy és ugyanaz: az önkormányzati vagyon a település polgárainak jólétét szolgálja.

A helyi önkormányzatok feladata a településfejlesztés, -rendezés és üzemeltetés. A Kormány minden szinten nagyobb szerepet szán a helyi feltételekhez alkalmazkodó szakmai szempontoknak.

A Kormány a fejlesztések finanszírozását úgy alakítja át, hogy azzal lehetôvé teszi a helyi szükségletekhez és adottságokhoz való alkalmazkodást, a különbözô fejlesztési támogatások közötti összehangolt felhasználást, valamint a helyi nem államháztartási források bevonását.

A Kormány eltökélt szándéka, hogy a területi közigazgatást hozzáillessze a változó követelményekhez és a vele szemben megfogalmazódó igényekhez. Noha örvendetesen szaporodtak a közös feladatellátásra szövetkezô önkormányzati társulások, a települések önkéntes társulásainak elterjedése nem éri el a kívánt mértéket. A Kormány tudatosítani szeretné, hogy a társulás jól felfogott önkormányzati érdek, mert a résztvevôket elônyösebb helyzetbe hozza. Olyan szabályozást hoz, melyben lehetôsége van a településeknek, hogy válasszanak a jogilag szabályozott különbözô együttmûködési formák közül.

A Kormány rendezett feladatlehatárolást lát szükségesnek és megvalósítandónak a különbözô ñ létezô és kialakítandó ñ területi önkormányzatok között. A kis- és nagyrégiók kialakításába a középszint valamennyi szereplôjét egyenrangú partnerként kell bevonni. A Kormány szorgalmazza és támogatja az önszervezôdésen alapuló régiók kialakulását, maradéktalanul tiszteletben tartva az önkormányzatiság elvét.

A Kormány áttekinti a városkörnyéki, kistérségi, térségi és regionális közigazgatás átalakításának lehetôségét és 2001-ig koncepciót dolgoz ki ennek ütemezésére. Fontosnak tartja a területi kormányhivatalok tevékenységének hatékonyabbá tételét.

A Kormány a megváltozott veszélyhelyzetek kezelésére felkészült, a tûzoltóságba betagozódott polgári védelmi szervezetet kíván mûködtetni. Ennek érdekében egységesíti az e feladatkörben tevékenykedôk számára elôírt munkamódszereket és hírrendszereiket. Az egységes szervezet létrehozása érdekében módosítja a tûzoltóságról és a polgári védelemrôl szóló törvényeket.

A Kormány fontosnak tartja a fegyveres katonai szolgálatot megtagadók és sorkatonai szolgálatra egészségileg alkalmatlanok katasztrófaelhárításra történô kiképzését és bevonását a feladatok ellátásába.

A Kormány határozott lépéseket tesz az illegális migráció visszaszorítására. Ehhez az illegális migráció elleni küzdelemben kiemelkedô szerepet játszó határôrséget jogi értelemben is rendészeti szervvé kell nyilvánítani. A hatékony határôrizethez szükséges infrastrukturális feltételek biztosítása elengedhetetlen feladat. A Kormány szigorítani fogja a zöldhatár ellenôrzését, amihez kéri a határ menti településen élô lakosság segítségét.

A Kormány migrációs stratégiájának célja, hogy válaszoljon a nemzetközi menekültáramlás kihívásaira, a nemzeti szempontokat figyelembe véve. E stratégia sarkalatos pontjai hosszabb távon az Európai Unió jogi normáival és alkalmazott gyakorlatával való összhang megteremtésére való törekvés, a határainkon túli magyarsággal kapcsolatban szükség esetén különleges közjogi státusz megteremtése, valamint a migrációval foglalkozó szervezetrendszer átalakítása.

A Kormány arra törekszik, hogy a Schengeni Egyezménybôl, illetôleg az uniós tagságból fakadó integrációs elônyöket ne kísérhessék a regionális és a magyar-magyar kapcsolatokban jelentkezô hátrányok, ezért különleges elbírálást tart szükségesnek az érintett kétoldalú viszonylatokban. A Kormány ezekben mielôbb megvizsgálja egy olyan hárompilléres rendszer létrehozásának a lehetôségét, amely új utazáskönnyítési, vízummentességi és határôrizeti két-, illetve háromoldalú megállapodásokon alapulna.
 
 

Magyarország polgárai európai polgárok.

Ezer éve otthon vagyunk Európában. Az Unióhoz való csatlakozás fô kérdése az, hogy a belépésig sikerül-e egy valóban polgárosult, az Unió lehetôségeit kihasználni képes országot teremtenünk, vagy Európa perifériájára, kiszolgáltatott helyzetbe szorulunk. Az uniós tagfelvételi tárgyalások az egész magyar társadalom, a gazdaság, valamennyi magyar ember életét jelentôsen befolyásolják. Az új kormány nagy kihívás elôtt áll. Csak olyan felzárkózást tarthatunk helyesnek, amely megteremti a tisztes gyarapodás esélyeit is. Jogos elvárás, hogy a magyar kormány a nemzeti érdekeket következetesen és határozottan képviselje.

A NATO-tagsággal Magyarország már végérvényesen helyet szerzett a fejlett nyugati demokráciák közösségében. Így az Unióval folytatott tárgyalások célja ma már az, hogy gazdasági érdekeink érvényesítése kerüljön középpontba. Az igazi eredmények azonban nem a tárgyalóasztal mellett születnek.

Csak gyarapodó, polgárosodó közösségként tudunk helytállni az európai versenyben.

A magyar állam és a nemzet nem esik egybe. Ez fokozott felelôsséget ró Magyarországra. Fontos, hogy a nemzet egészét érintô döntésekben a kisebbségben élô magyar nemzetiségû polgárok képviseleti szerveinek, közösségeinek véleménye érdemben befolyásolja tetteinket. A jövôben nem fordulhat elô, hogy a kisebbségi magyarság ellenére szülessenek meg az egész nemzetet érintô kormányzati döntések.

A magyar nemzet tagjai, magyar polgárok vagyunk. Összeköt bennünket a magyarság több mint ezer éves történelme.

Elôdeink tisztelete, a nemzeti hagyományok ápolása erôt adhat mai tevékenységünkhöz, távlatot és hitet a jövô feladatainak megoldásához.
 
 

A külpolitika alapelveinek meghatározása során a Kormány mindenekelôtt az általa vallott értékrendre támaszkodik. A nemzeti érdekeket értékei és elvei mentén, a világ meghatározó folyamatait ismerve és ezekhez értelmesen alkalmazkodva kívánja érvényesíteni. Külpolitikai cselekvését az erkölcsi hitelesség és a politikai célszerûség helyes összhangja, a tisztesség, az ôszinteség, a nyílt tájékoztatás, a polgárokkal folytatott folyamatos párbeszéd fogja meghatározni.

A Kormány külpolitikájában is szembenéz azzal az adottsággal, hogy a magyar állam és nemzet nem esik egybe, és célja, hogy a nemzeti és állami érdeket együttesen szolgálja.

A Kormány magáénak vallja és tovább folytatja a rendszerváltozás után nemzeti konszenzussal elfogadott külpolitikai törekvések három fô irányát, így az euroatlanti integrációt, a regionális stabilitást biztosító jószomszédi politikát, valamint a határon túli magyarság támogatását magába foglaló nemzetpolitikát.

A fenti célkitûzések között a Kormány álláspontja szerint egyensúlyt kell teremteni. Egyik célkitûzést sem kívánja a másiknak alárendelni vagy a másik hátrányára érvényesíteni. E célok sikeres megvalósítása egymást feltételezi és egymással szorosan összefügg; regionális stabilitás nélkül nincs sikeres euroatlanti politika, a sikeres európai integráció pedig nemcsak a regionális biztonságot és együttmûködést erôsíti, hanem lehetôséget teremt az elôrelépésre a határon túli magyarság helyzetének rendezésében is. A megkötött szerzôdések betartása és a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása mind a regionális stabilitást és együttmûködést, mind pedig az európai integráció folyamatába történô sikeres bekapcsolódást elômozdítja a térség minden országa számára.

A Kormány abból indul ki, hogy a határon túli magyar közösségek fontos szerepet töltenek be a kelet-európai térség stabilitásának erôsítésében és gazdasági felemelkedésében. A magyar Kormány egyaránt szolgálni kívánja a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok javítását és a határon túli magyar kisebbségek jogainak biztosítását. Meggyôzôdése szerint e két szempontot egymással nem szembefordítani, hanem összehangolni kell.

Magyarország külpolitikájának és külgazdaság politikájának célkitûzéseit a rendszerváltás nyolc éve óta a folytonosság jellemzi. Az alapvetô célok 1990-hez képest nem változtak, az uniós csatlakozás lendülete 1994-ben sem tört meg. A Kormány a célkitûzéseknek ezt a folytonosságát meg kívánja ôrizni, amellett, hogy tudatában van annak, hogy szemléletváltásra van szükség. Az új helyzetekre új módon kell válaszolnia, ezeket azonban mindig az alapvetô értékek, az emberi jogok sérthetetlenségébe, a demokráciába és a szabadságba vetett hite alapján kell megtalálnia.

A külpolitikai célok változatlanságának és az e mögött álló nemzeti konszenzusnak legfontosabb eredményei az ország NATO felvételérôl szóló döntés meghozatala és az Európai Unióval történô csatlakozási tárgyalásokra szóló meghívása. Ezek az ország jövôje szempontjából meghatározó, történelmi jelentôségû fejlemények mindenekelôtt a magyar nemzet, minden egyes magyar polgár eredményei, amelyeket a közösen elfogadott célok, és a közös cselekvés tett lehetôvé.

A Kormány külpolitikájának alapjául nemzeti konszenzust kíván elérni, a közös értékekre és érdekekre épülô nemzeti egyetértést. A magyar külpolitika a rendszerváltás óta eltelt idôben akkor volt igazán sikeres, amikor nemzeti egyetértés határozta meg a külpolitikai cselekvést. A Kormány meggyôzôdése, hogy ez a nemzeti egyetértés megteremthetô és erôsíthetô, ezért számít az ellenzéki pártok konstruktív magatartására és együttmûködésére. Tudatában van annak, hogy a konszenzus megteremtésének felelôssége elsôsorban magát a kormányt terheli.

Az ország külpolitikája, annak sikere vagy kudarca nem kizárólag a Kormány ügye, hiszen az minden polgárt közvetlenül is érint. A Kormány felelôssége viszont, hogy minden egyes polgár élvezze az ország függetlenségének, biztonságának, európai felzárkózásának és a nemzeti öntudat erôsödésének elônyeit. A konszenzust tehát nemcsak a politikai élet szereplôivel, hanem az egész magyar társadalommal, a nemzet egészével kell megteremteni, a polgárokkal, azok érdek-képviseleti szervezeteivel és különbözô közösségeivel történô folyamatos párbeszéd és egyeztetés útján.

A Kormány folytatja az Európai Unióhoz történô csatlakozásra irányuló tárgyalásokat, és azok sikeres befejezésére törekszik, azzal a céllal, hogy Magyarország 2002-tôl az Európai Unió tagja legyen.

A Kormány tudatában van a csatlakozás kiemelkedô történelmi és politikai jelentôségének, ugyanakkor szembe kell néznie azzal, hogy a csatlakozási tárgyalásoknak komoly gazdasági érdekellentéteket kell feloldaniuk, ezért elsôdleges szerepet kell biztosítani a magas szintû gazdasági és jogi felkészültségnek és munkának, valamint mindezek érvényesítésének a csatlakozási tárgyalásokon.

A csatlakozási tárgyalások kulcskérdése az ország gazdasági érdekeinek hatékony érvényesítése úgy, hogy az a lehetôségek határain belül ne késleltesse a tagság megvalósítását. A csatlakozást a Magyarország szempontjából legkedvezôbb elérhetô feltételek alapján kell megvalósítani.

Az átmeneti könnyítésekre irányuló magyar javaslatokat az adott ágazat tényleges szükségleteibôl kiindulva, a nemzetgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve kell meghatározni és érvényesíteni. Az igények meghatározásánál pontos hatáselemzésekre, az érdekelt társadalmi és gazdasági csoportok meghallgatására, de egyidejûleg az össznemzeti szempontok figyelembe vételére kell támaszkodni. Az átmeneti kivételekre vonatkozó igények érvényesítésénél különleges figyelmet kell szentelni a tárgyalási témák sorrendjének és a felek által érvényesített eltérési igények egyensúlyának.

A Kormány különleges figyelmet fog fordítani a csatlakozási tárgyalások azon területeire, ahol nem a közösségi szabályok átvétele a feladat, hanem a csatlakozás feltételeit a feleknek kell tárgyalások során kialakítaniuk. Ebbe a körbe tartozik a mezôgazdasági szabályozás jelentôs része, a közösségi strukturális és kohéziós politika keretében nyújtott támogatás, valamint Magyarország hozzájárulása a közösségi költségvetéshez.

A Kormány elfogadja a mezôgazdaság európai modelljét, amely szerint a versenyképesség fokozásán kívül az ágazat szociális szerepét, környezetvédelmi és kulturális dimenzióit is figyelembe kell venni. A csatlakozást e mezôgazdasági modell alapján kívánja megvalósítani, amelyben az életképes családi gazdaságok kiemelkedô szerepet játszanak, de amely nem zárja ki a nagyüzemi termelést, valamint az elsôsorban családi és helyi szükségletek kielégítését szolgáló kisüzemi gazdálkodást sem. A csatlakozási tárgyalások eredményeként a magyar termelôknek ugyanolyan biztonságot, ugyanazokat az elônyöket és ugyanazt a támogatást kell élvezniük, mint a velük hasonló helyzetben lévô uniós termelôknek.

A Kormány tudatában van annak, hogy az Európai Unió környezetvédelmi normáinak teljesítése nemcsak integrációs követelmény, hanem a magyar polgárok jobb életminôségét is szolgálja. A közösségi normák fokozatos teljesítésére vonatkozó kötelezettségek vállalásánál azonban az ország teherbíró képességét is figyelembe kell vennie. Mindez elôreláthatóan hosszabb átmeneti idôszakok elfogadtatását teszi szükségessé. A Kormány a környezetvédelmi célok elérése érdekében számít az Európai Unió anyagi támogatására is.

A transzeurópai infrastrukturális hálózatok kiépítése és az abban való magyar részvétel közös európai érdek. A Kormány ezért ezen a területen az Európai Unió megkülönböztetett támogatására számít.

Az Unió strukturális és kohéziós politikája körében nyújtandó támogatás területén a Kormány olyan támogatás elérésére törekszik, amely nem kisebb, mint az Európai Unió jelenleg legalacsonyabb fejlettségi szinttel rendelkezô tagállamai által kapott támogatás.

A Kormány tudatában van annak, hogy Magyarországnak a csatlakozással egyidejûleg el kell fogadnia az Unió vízum-, menedékjogi és bevándorlási politikáját. A Kormány ezért olyan sajátos megoldások kidolgozására és elfogadtatására törekszik, amelyek biztosítják a szomszédos országok lakosságával történô zavartalan kapcsolattartást, különös tekintettel az ott élô magyarságra, valamint hogy a csatlakozás ne jelentsen visszalépést Magyarország szomszédsági kapcsolataiban. A magyar Kormány támogatja Romániának azt a törekvését, hogy az Európai Unió törölje Romániát a vízumkötelezett országok listájáról.

A Kormány osztja az Európai Unió gazdasági és pénzügyi uniós célkitûzéseit, de abból indul ki, hogy Magyarország az Európai Unióhoz történô csatlakozáskor elôreláthatóan még nem válhat az egységes valutaövezet részévé. A Kormány ki fogja dolgozni azt a konvergencia-programot és meg fogja hozni azokat az intézkedéseket, amelyek az egységes valutarendszerhez történô késôbbi csatlakozást lehetôvé teszik.

Az uniós tagságból fakadó új követelményekre és feltételekre történô tudatos felkészülés céljából a Kormány további felkészülési programokat dolgoz ki és hajt végre, összhangban a csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos feladatainkkal és céljainkkal. Az uniós tagságra való felkészülést biztosító, illetôleg a csatlakozási tárgyalások folytatásával kapcsolatos programoknak az ország erôforrásait hatékony módon kell felhasználniuk, összhangban kell lenniük a tagsághoz fûzôdô érdekeinkkel és céljainkkal. A programok megvalósításához fel kell használni az Európai Unió által nyújtott támogatásokat, és ennek érdekében ki kell építeni mind a csatlakozást megelôzôen, mind pedig az azt követôen megszerezhetô támogatások hatékony felhasználásának intézményrendszerét és mechanizmusait.

Bár Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak, a Kormány a rendelkezésére álló eszközökkel segíteni kívánja a politikailag és gazdaságilag egységes Európa létrejöttét, az egység erôsítését. Meggyôzôdésünk, hogy a jövô kihívásai, így a környezet megóvása, a szervezett bûnözés elleni harc, a szellemi és erkölcsi megújulás, a javak és a munka igazságosabb elosztása, a világ más kontinensein elôálló feszültségek e politikai és gazdasági egység megteremtését elengedhetetlenül szükségessé teszik. A magyar Kormány meggyôzôdése, hogy e célok eléréséhez Közép-Európának és ezen belül Magyarországnak is hozzá kell járulnia, ezért elkötelezi magát amellett, hogy mind tagjelöltként, mind pedig tagként támogatja az európai nemzetek egységének megteremtését.

Magyarország érdekelt az Európai Unió nyitott jellegének fenntartásában és a bôvítési folyamat folytatásában. A Kormány minden lehetséges eszközzel támogatni fogja a szomszédos országokat a csatlakozás feltételeinek megteremtésében, és ezzel is elô kívánja segíteni ezeknek az országoknak az Európai Unióhoz történô mielôbbi csatlakozását.

A magyar Kormány támogatja a térség országainak integrációs törekvéseit. Hatékony és folyamatos konzultációs mechanizmust kíván kialakítani a csatlakozási tárgyalásokat folytató másik négy térségbeli országgal és egyes esetekben a közös érdekek érvényesítése céljából összehangolja fellépését ezekkel az országokkal vagy ezek egy részével.
 
 

A Kormány regionális politikájának alapvetô célja a közép- és kelet-európai stabilitás erôsítése. A Kormány a közép-európai régión belüli együttmûködést minôségileg új szintre kívánja emelni. Abból indul ki, hogy a közép-európai térség országai közötti együttmûködés elmélyítése, a nemzeti kisebbségek helyzetének az európai gyakorlatnak megfelelô rendezése, és az euroatlanti integráció egymással nem ellentétesek, hanem egymást kölcsönösen segítik és erôsítik. Ennek megfelelôen a Kormány minden lehetséges eszközt igénybe vesz annak érdekében, hogy az ország euroatlanti integrációjából fakadó gazdasági és politikai elônyökben a térség országai is részesüljenek.

A Kormány a Magyarország és szomszédai között létrejött alapszerzôdéseket tiszteletben tartja, szomszédaitól ezek jóhiszemû értelmezését és betartását várja. Az alapszerzôdéseket azonban természetükbôl fakadóan tartalommal kell megtölteni és további, egyes részterületekre vonatkozó megállapodásokkal kell kiegészíteni, illetve tovább fejleszteni. Ezt indokolják az euroatlanti integrációból fakadó új kihívások és követelmények is. A regionális együttmûködés erôsítése és az ebben rejlô lehetôségek fokozott kihasználása ugyanis jelentôs mértékben csökkentheti az abból fakadó nehézségeket és feszültségeket, hogy a térség országai eltérô idôpontban válnak az euroatlanti szervezetek, így a NATO és az Európai Unió tagjává.

A közép-európai országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok fejlesztésében meghatározó szerepe van a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) elmélyítésének és erôsítésének. Az eseti feszültségek feloldásán túl növelni kell a CEFTA országok egymás közti kereskedelmét, és különös figyelmet kell szentelni a befektetési kapcsolatoknak. Mindezt a Kormány piac- és eurokonform pénzügyi eszközökkel is elô kívánja segíteni. A Kormány ki fogja dolgozni a CEFTA erôsítésének területeit és lehetséges módszereit (pl. vám- és mennyiségi korlátok gyorsított lebontása, közlekedési megállapodások, pénzügyi szolgáltatások liberalizálása).

A regionális és határokon átnyúló gazdasági kapcsolatteremtés során a Kormány kiemelten segíteni kívánja a kis- és középvállalkozásokat. Ennek megvalósítása érdekében olyan pénzügyi intézményrendszer kialakítására van szükség, amely egyaránt számot vet a finanszírozási célokkal és igényekkel, illetve a kormányzati támogatás lehetôségeivel. A Kormány olyan finanszírozási intézményrendszer kialakítására törekszik, amelyben egységes stratégiai megközelítés érvényesíthetô, mely összhangban áll az üzleti finanszírozás követelményeivel, lehetôvé teszi a különbözô méretû és eltérô forrásigényû vállalkozások változatos technikával történô finanszírozását valamint folyamatosan biztosítja a forrás-felhasználás nyilvánosságát illetve a kihelyezések ellenôrizhetôségét.

A határ menti gazdasági együttmûködés elômozdítása fontos euroatlanti és regionális célkitûzés. A Kormány kiemelt figyelmet fordít mindazon programok megfelelô elôkészítésére és sikeres végrehajtására, amelyek e célokat szolgálják. Kulcsfontosságú az Európai Unió által támogatott együttmûködési programok és a hazai határ menti regionális fejlesztési kezdeményezések (vállalkozási övezetek) lehetôségeinek kihasználása. A programok egyaránt elômozdíthatják a munkahelyteremtés, a határon túli gazdasági kapcsolatépítés, a vállalkozásfejlesztés, illetve az infrastrukturális fejlesztések megvalósítását. A Kormány számít az adott térségben mûködô önkormányzatok, regionális fejlesztési társaságok és ügynökségek szerepvállalására, azok határon túli önkormányzatokkal, vállalkozásokkal és fejlesztô társaságokkal kialakított kapcsolatainak mozgósítására.

A gazdasági együttmûködés erôsítésével együtt fejleszteni kell a térség országainak politikai, kulturális, idegenforgalmi kapcsolatait is. Ez vezethet idôvel és a lehetôségek határain belül a visegrádi gondolat felélesztéséhez, s hogy Közép-Európa valóban értékes hozzájárulást jelentsen az európai integráció folyamatában.

A Kormány tovább kívánja bôvíteni Magyarország kapcsolatait Oroszországgal is, különös tekintettel a magyar energiaellátás folyamatos biztosítására, és pénzügyi eszközökkel is segíteni kívánja az ide irányuló magyar kivitelt. Mindez elômozdíthatja a két ország között még függôben levô kérdések rendezését.

A Kormány határon túli magyar politikájának célja Magyarország és a magyar közösségek közötti politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok kiépítése és fejlesztése Európa egységesülésének folyamatán belül, a környezô országokban élô magyarság szülôföldön maradásának, gyarapodásának elôsegítése.

Ennek érdekében oly módon kell rendezni a határon túli magyarság Magyarországhoz fûzôdô kapcsolatát a jogalkotás és a kormányzati munka keretében, hogy az Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása után is biztosítsa a magyar közösségek szerves kapcsolódását az anyaországhoz.

A Kormány alapvetô fontosságot tulajdonít a magyar állam és a határon túli magyar szervezetek közötti rendszeres és intézményes párbeszédnek. A határokon túl élô magyarság és Magyarország közös ügyeinek összehangolására rendszeressé teszi az egész magyarság politikai vezetôinek találkozóit. Ez jelenti a garanciát arra vonatkozólag, hogy a határon túl élô magyarokat érintô törvények, szerzôdések kidolgozása, kormányzati döntések meghozatala az ô legitim szervezeteik bevonásával történjék meg.

A Kormány támogatja a határon túli magyar közösségek céljait. Nemzetpolitikájának alapja a határon túli legitim magyar szervezetek törekvéseinek elôsegítése. Ha ezek a szervezetek a közösségi autonómia alapján kívánják kifejezni demokratikus politikai akaratukat és megôrizni önazonosságukat, akkor a mindenkori magyar kormánynak kötelessége e törekvéseket támogatni. A Kormány ezt a támogatást az alkotmányos kötelessége és a nemzetközi jog keretei között minden esetben meg fogja adni.

A Kormány növelni fogja a határon túli magyarok nemzeti önazonosságának megôrzését célzó anyagi támogatást és segíti az ezt szolgáló intézményrendszer erôsítését. Különös figyelmet szentel az anyanyelvi oktatás, mûvelôdés és tájékoztatás, a bôvülô hitélet, az anyanyelv használata támogatásának. Fontosnak tartja a magyar közösségek önálló oktatási és képzési rendszerének kiépítését, az óvodától az egyetemig, mely segíti a helyi magyar társadalom megújulását és megerôsödését, az értelmiségi elit utánpótlásának biztosítását. Annak érdekében, hogy a magyar társadalom széles rétegei ezen elveket és célokat magukénak vallják, szükséges, hogy a határon túli magyarok kultúrája, földrajza, történelme a magyarországi oktatási rendszer szerves részét képezze.

A Kormány törekedni fog a természetes földrajzi, gazdasági és történelmi tájegységek szerepének növelésére. Különös hangsúlyt kap a határ menti térségekben jelentkezô, reális igényeket kielégítô, határokon átnyúló regionális gazdaságpolitika kialakítása, amire a szakmai kamarák, egyesületek, szövetségek, önkormányzatok bevonásával kerülhet sor. A Kormány szándéka, hogy hatékonyabbá tegye az anyagi támogatást szolgáló alapítványok mûködését, növelje a rendelkezésre álló pénzeszközöket.

A Kormány mind a szélesebb, mind a szûkebb, regionális, nemzetközi szervezetekben aktív szerepet kíván játszani, reális lehetôségeihez mérten hozzá kíván járulni a globális és regionális biztonságpolitikai, gazdasági, környezetvédelmi, migrációs valamint az igazságügyi kérdések megoldásához.

A Kormány nyitott külpolitikát és külgazdasági politikát kíván folytatni. Erôsíteni kívánja politikai, kulturális, kereskedelmi, befektetési, pénzügyi, idegenforgalmi kapcsolatait az Európai Unión kívüli országokkal is. Különös figyelmet kíván szentelni annak, hogy az ezekkel az országokkal fennálló gazdasági kapcsolatainkat az európai integrációba történô bekapcsolódás elôrehaladása ne sértse. Az esetlegesen felmerülô problémákat a felek érdekeivel összhangban és az európai integrációból fakadó követelmények figyelembe vételével rendezzük.

Magyarország kész a világ valamennyi országával a nyílt és kölcsönös érdekeket szolgáló együttmûködésre. A Kormány azonban nem lát lehetôséget együttmûködésre azokkal az országokkal, amelyek az euroatlanti értékrenddel homlokegyenest ellentétes politikát folytatnak, súlyosan megsértik az emberi jogokat, támogatják a nemzetközi terrorizmust, megsértik a nemzetközi jog egyetemesen elfogadott elveit és szabályait. Az ezekkel az országokkal szembeni esetleges fellépéseket a Kormány, értékrendje alapján, támogatni fogja az euroatlanti szervezetekhez történô csatlakozásunkból fakadó követelményeknek megfelelôen.

A fenti célok és feladatok teljesítéséhez szükséges szervezeti és szemléleti változtatásokat a Kormány haladéktalanul végrehajtja. Gondoskodik a külpolitikai, nemzetpolitikai és külgazdasági szempontok és szemlélet egységes érvényesítésérôl és arról, hogy a külpolitikai munka minden esetben a kor követelményeinek megfelelô szakmai alátámasztást kapjon. Ez a külügyi szervezet erôsítését, annak a kormányzati és közigazgatási munkába történô eddiginél lényegesen erôteljesebb és hatékonyabb betagozódását és a külügyi munka szakmai színvonalának emelését teszi szükségessé. A Kormányzat a külpolitikát és a külgazdaságot nemcsak egymáshoz, hanem a gazdasági élet szereplôihez, ezek különbözô szervezeteihez, az érdek-képviseleti szervekhez és általában minden magyar polgárhoz is közelebb hozza. A nehézségekrôl és feszültségekrôl nyíltan és ôszintén beszél, szívesen fogad megoldási javaslatokat. A külpolitikai, nemzetpolitikai és külgazdasági diplomácia az ország, a nemzet ügye és elválaszthatatlan - különösen az integráció támasztotta követelményekre tekintettel - a kormányzati munka egyéb területeitôl.

Az Európai Közösségek Bizottsága és a Magyar Köztársaság Kormánya által 1990-ben aláírt keretmegállapodás alapján az Európai Unió a Phare program keretében segélyeket nyújt Magyarország csatlakozásának elôsegítéséhez és a piacgazdaságra való áttéréssel együtt járó gazdasági nehézségek leküzdéséhez. A források felhasználásának hatékonyságát az eddigi gyakorlat tanulságainak felhasználása alapján több ponton is növelni lehet.

Annak érdekében, hogy az egyes programok zökkenômentesen indulhassanak, szükség van arra, hogy a Phare által megítélt forráshoz hazai költségvetési eredetû pénzek is társuljanak. El kell érni, hogy a Phare források megítélésével egyidôben a szükséges hazai társfinanszírozás is odaítélhetô legyen. A Kormány célja, hogy a programért felelôs tárca vagy intézmény idejében megkapja a költségvetési felhatalmazást. A Phare források és a költségvetési eszközökbôl származó társfinanszírozás, kiegészítve a mindenkori programgazda esetleges saját erôbôl történô eszközeivel, az esetek jelentôs részében komoly esélyt ad a megtérülésre alapozott piaci hitelek felvételére is.

Ha a fent nevezett források együtt és összpontosítva jelentkeznek, a kizárólag Phare-források felhasználására épülô terveknél sokkal nagyobb léptékû programok válnak lehetôvé. Ez emelt összegû, rendkívül elônyös Phare-forrás késôbbi igénybevehetôségét alapozza meg.

A jelenlegi állapotok szerint a forrásfelhasználásokkal kapcsolatos készpénzforgalom útjai követhetetlenek, hiszen több számlán különféle programokhoz igazodva bonyolódtak le. Mindenképpen szükséges a források központi számlán történô érkeztetése és a központi számláról történô utalása az egyes programok részére. Ki kell alakítani az egységes pénzforgalmi kezelésnek megfelelô számlarendet.

Szükséges az eddig megvalósult projektek utószámításának elkészítése, a forrásfelhasználás hatékonyságának elemzése. Különös tekintettel kell lenni az elôkészítés, valamint az ezzel kapcsolatos külföldi tanulmányok túlzott költségarányára.

A Phare-források minél hatékonyabb felhasználásának érdekében a Kormány biztosítja a felhasználó tárcák és a tárcákon belül az egyes programok közötti megfelelô hatásfokú összehangolás elérésére alkalmas szervezeti rendet.

A Kormány mélyen és megingathatatlanul elkötelezett az európai integráció és az atlanti gondolat mellett. Minden szükséges lépést meg fog tenni annak érdekében, hogy Magyarország ténylegesen az Észak-Atlanti Szerzôdés Szervezetének tagjává váljon 1999-ben, a NATO megalakulásának 50. évfordulójára. Vállalja a tagságból fakadó valamennyi kötelezettséget és meg fogja teremteni a NATO védelmi tevékenységébe történô teljes értékû bekapcsolódáshoz szükséges feltételeket, a haderô polgári irányításának kialakításától a NATO-ban történô katonai együttmûködési képesség megteremtéséig.

A Kormány a külpolitikát, a biztonságpolitikát és a védelempolitikát egymással szoros összefüggésben kezeli. Az ország biztonságát két alappillérre kívánja építeni: egyfelôl az euroatlanti integrációra és a nemzetközi együttmûködésre, másfelôl a magyar nemzet önerejére.

A Kormány nagy súlyt helyez arra, hogy megerôsítse és valóssá tegye a fegyveres erôk feletti polgári, demokratikus irányítást és ellenôrzést, mert ezen a területen az 1994-98 közötti sorozatos rossz döntések súlyos lemaradást eredményeztek. A Kormány biztosítja a hadsereg polgári irányítását és ellenôrzését, megteszi az ehhez szükséges szervezeti intézkedéseket. E célok szerint sürgôsen a Honvédelmi Minisztériumba integrálja a Honvéd Vezérkart, megerôsíti a polgáriak jelenlétét és befolyását a biztonságpolitikai döntéshozatalban mind a Honvédelmi Minisztériumon belül, mind az Országgyûlés Honvédelmi Bizottságában. Ugyanezen okból átláthatóvá teszi a Honvédelmi Minisztérium költségvetését és kiterjeszti az. ún. programköltségvetést. A biztonság- és védelempolitika kormányzati összehangolása érdekében létrehozza a Nemzetbiztonsági Fôtanácsadói tisztséget és az összehangolásért felelôs szervezetet.

Az ország biztonsági feltételeinek javítása érdekében a Kormány átgondolt és következetes honvédelmi és haderôreformot fog végrehajtani. A parlament elé beterjeszti a megváltozott nemzetközi körülményekhez igazodó új biztonságpolitikai és honvédelmi alapelveket. Ennek elfogadását követôen rövid idôn belül elkészíti a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági stratégiáját és nemzeti katonai stratégiáját.

A sorkatonai szolgálat idejét a Kormány még ebben a ciklusban hat hónapra csökkenti. Ezzel egyidejûleg átalakítja a sorkatona valamint a tartalékos állomány kiképzési és felkészítési rendszerét, miközben jelentôsen növeli a szerzôdéses állomány arányát. Különösen ügyel arra, hogy a kiképzés szintjének emelésével növelje a hadsereg harckészségét, ugyanakkor összehangolja az emberi jogok és a fegyelem iránti igényt. A tisztán professzionális Határôrséget kiveszi a fegyveres erôk állományából, és olyan szervezetté fejleszti, amely képes megfelelni az ország majdani európai integrációjából következô feladatrendszernek.

A Kormány a védelemben résztvevô erôknél már rövid távon (1999-ig) el kívánja érni, hogy kialakuljon Magyarország alapvetô együttmûködési képessége a NATO-val. Ezen kívül meg kívánja teremteni annak feltételeit, hogy középtávon (2004-ig) a védelmi erôk egészének mûködôképessége valamint a szolgálati-, élet- és munkakörülmények jelentôsen javuljanak. Hosszú távon (2010-ig) a Kormány célja, hogy az ország felzárkózzon a NATO-tagállamok védelmi felkészültségének átlagos szintjéhez.

Mindezek során a Kormány szem elôtt tartja a történelmi tapasztalatokat és hazánk nemes katonai hagyományainak ápolását.