1995. évi CXVII. törvény

a személyi jövedelemadóról

A törvényt az Országgyûlés az 1995. december 12-i ülésnapján fogadta el.

A 2.§ (5) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 1.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(6) A külföldrõl származó jövedelem adókötelezettségét - a nemzetközi szerzõdések vagy a viszonosság figyelembevételével - e törvény alapján kell megállapítani.

A 2.§ (5)-(6) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 1.§-ával megállapított szöveg.

(7) Az olyan, nem magánszemélytõl (társaságtól, cégtõl, szervezettõl stb.) származó vagyoni érték esetében, amelynek juttatóját az adott juttatás tekintetében a belföldi jogszabályok alapján nem terheli adókötelezettség, a magánszemélynek kell - a (6) bekezdésre is figyelemmel - az e törvény szerinti adókötelezettségeket teljesítenie azzal, hogy ilyen esetben az adókötelezettség meghatározásához a vagyoni érték szerzõdés jogcímét kell alapul venni. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha az elõzõekben említettek magánszemély számára cégautó magánhasználatát biztosítják azzal, hogy egyebekben a 70.§ rendelkezései az irányadók.

A 2.§ (7) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 1.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

A 3.§ 18. pontjának a) alpontja az 1997. évi LXXXVIII. törvény 1.§-ával megállapított szöveg.
A 3.§ 18. pontjának bc) alpontját az 1997. évi XVII. törvény 7.§ (3) bekezdése hatálytalanította.
A 3.§ 19. pontja az 1997. évi XVII. törvény 7.§ (4) bekezdésével módosított szöveg.
A 3.§ 15., 17., 18/b-c., 21-24., 29-30., 34., 44. és 49-57. pontja az 1997. évi CV. törvény 2.§-ával megállapított szöveg.
A 3.§ 5. pontját az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdése hatálytalanította.
A 3.§ 33. és 58. pontja az 1998. évi XXXIII. törvény 1.§-ával megállapított szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

A 4.§ (4)-(5) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 3.§-ával megállapított szöveg.

5.§ (1) A magánszemélynek a jövedelem megállapítása során a bevételeit és a költségeit forintban kell figyelembe vennie. A nem pénzben kapott vagyoni érték esetén bevételnek a forintban kifejezett szokásos piaci értéket kell tekinteni.
(2) A külföldi pénznemben keletkezett bevételbõl a külföldi pénznek forintra történõ átváltásakor a pénzintézet által alkalmazott árfolyam alapulvételével kell a jövedelmet és az adót megállapítani. Ha a kifizetett összeget az adóelõleg megfizetésének idõpontjáig az elõzõek szerint forintra átváltották, akkor az adóelõleget is az átváltásnál alkalmazott árfolyamon kell kiszámítani.
(3) A külföldi pénznemben keletkezett és forintra át nem váltott, illetõleg nem pénzintézet által átváltott bevételt a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalos, a megszerzés napját megelõzõ hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Ebben az esetben az adóelõleg kiszámításához, valamint a jövedelem igazolásához és az adatszolgáltatáshoz is az elõzõekben jelzett összeget kell figyelembe venni.
(4) Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján, az MNB által közzétett, a megszerzés napját megelõzõ hónap 15. napján érvényes, USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történõ átszámításhoz figyelembe venni.

Az 5.§ (3)-(4) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 4.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 5.§ (4) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 40.§ (9) bekezdésével módosított szöveg.

(5) Ha a magánszemély a kiadást külföldi pénznemben fizeti ki, és ennek az adott külföldi pénznemben kifizetett összegnek a pénzintézet által alkalmazott eladási árfolyamáról bizonylattal rendelkezik, akkor alkalmazhatja azt a forintra történõ átszámításhoz. Más esetben - a költség felmerülésének idõpontját alapul véve - a (3) és (4) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni.
(6) Külföldi kiküldetés esetén az erre tekintettel külföldi pénznemben kapott bevételt és elismert költséget az MNB hivatalos, a megszerzés napját megelõzõ hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján, az MNB által közzétett, a megszerzés napját megelõzõ hónap 15. napján érvényes, USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történõ átszámításhoz figyelembe venni.

Az 5.§ (6) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 4.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 5.§ (6) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 40.§ (9) bekezdésével módosított szöveg.

6.§ (1) Ha e törvény valamely rendelkezése az általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegének figyelembevételére külön szabályt nem tartalmaz, akkor a 4. számú mellékletben foglaltakat kell alkalmazni.
(2) A késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat az adó szempontjából annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizették.

A 7.§ h)-l pontja az 1997. évi CV. törvény 3.§-ával megállapított szöveg.

8.§ (1) Nem számít költségnek - az e törvényben meghatározott kivételektõl eltekintve - azon kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítõ termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel.
(2) Bármely kiadás csak egyszeresen, egy alkalommal és - az e törvényben meghatározott kivételekkel - legfeljebb a bevétel mértékéig vehetõ figyelembe költségként.

A 11.§ (3) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 4.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(4) A (3) bekezdés rendelkezéseitõl függetlenül az egyéni vállalkozónak minden adóévrõl, beleértve az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének évét is, adóbevallást kell adnia akkor is, ha nincs adóköteles bevétele, egyébként pedig az önálló tevékenységet folytató magánszemélynek akkor kell adóbevallást adnia - figyelemmel azonban az adóbevallást helyettesítõ munkáltatói elszámolás szabályaira is -, ha e tevékenységébõl adóköteles bevétele van.
(5) Nem kell adóbevallást adnia annak a magánszemélynek, akinek az adóévben csak nyugdíja és/vagy azzal azonosan adózó jövedelme van, és/vagy olyan jövedelme van, amelyet a (3) bekezdés rendelkezései szerint nem kell bevallani, és/vagy olyan bevétele van, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, és és/vagy 10 ezer forintot el nem érõ osztalékjövedelme van, feltéve, hogy abból a kifizetõ az adót levonta és/vagy adóbevallási kötelezettségének - ha annak feltételei a mezõgazdasági kitermelõre vonatkozó rendelkezések szerint fennállnak - egyszerûsített bevallási nyilatkozat aláírásával tesz eleget. Nem kell adóbevallást adnia annak a magánszemélynek, akinek az elõzõekben említettek mellett, vagy attól függetlenül kizárólag magánnyugdíjpénztár szolgáltatásaként van az adóévben jövedelme és a magánnyugdíjpénztárnak nyilatkozatot ad, hogy a törvény rendelkezései szerint nincs adófizetési kötelezettsége. A magánnyugdíjpénztár a nyilatkozatokról adatot szolgáltat az adóhatóságnak.

A 11.§ (5) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 4.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

(6) A magánszemélynek adóbevallást kell adnia, ha befektetési adóhitel-állománya van, vagy adóhitel visszafizetésére kötelezett, akkor is, ha egyébként nem lenne adóbevallás adására kötelezett.
(7) A magánszemély az adókötelezettségének a törvényben meghatározott esetekben a kifizetõ (munkáltató) közremûködésével tesz eleget.

A 12.§ (1) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 6.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni - figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - akkor, ha
a) a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól származik önálló vagy nem önálló tevékenységbõl bevétele, egyéb jövedelme, valamint akkor is, ha kizárólag a munkáltatójától szerez osztalék, árfolyamnyereség címén jövedelmet, továbbá akkor is, ha az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által jóváírt támogatói adományt kizárólag a munkáltatója fizette be;
b) a magánszemélynek az év során kizárólag egymást követõen több munkáltatótól származott az a) pontban említett jövedelme, és errõl a korábbi munkáltató(k) által szolgáltatott igazolást átadja az adó megállapítására jogosult munkáltatónak;
c) az a) vagy b) pontban foglaltak mellett akkor is, ha a magánszemély nyugdíj, más adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítõk részére fizetett illetmény, a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, nyugdíj elõtti munkanélküli segély, pályakezdõk munkanélküli segélye, átképzési és képzési támogatás címén szerzett jövedelmet;
d) összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizetõ (például a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat) munkavállalója ugyanazon bérszámfejtési körbe tartozó más kifizetõtõl önálló vagy nem önálló tevékenységbõl származó jövedelmet szerez;
e) a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a magánszemély tagjának önálló vagy nem önálló tevékenységbõl származó jövedelmet fizet ki - és a magánszemély egyébként nem kötelezett adóbevallás adására - e jövedelmek vonatkozásában.

A 12.§ (2) bekezdésének a) pontja az 1997. évi CV. törvény 5.§-ával megállapított szöveg.

(3) Nem helyettesítheti az adóbevallást a munkáltatónak tett nyilatkozat akkor, ha
a) a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója;
b) a magánszemély bármely bevételébõl a jövedelmet tételes költségelszámolással kívánja megállapítani;
c) a magánszemélynek egyes külön adózó jövedelmei után adómegállapítási és/vagy adófizetési kötelezettsége van;
d) a magánszemély a végkielégítésbõl származó jövedelmét évek között megosztja;
e) a magánszemély olyan mezõgazdasági õstermelõ, akinek az e tevékenységébõl származó bevétele az adóévben a 250 ezer forintot meghaladja;
f) a magánszemélynek az adóelõleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költségkülönbözet vagy adóelõleg-különbözet alapján meghatározott adót kell fizetnie.

A 12.§ (3) bekezdésének e)-f) pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 6.§ (3) bekezdésével megállapított szöveg.

13.§ (1) A magánszemély a fizetendõ adó és a naptári évben befizetett, illetve levont adóelõleg (adó) összege közötti különbséget az adózás rendjérõl szóló törvényben meghatározott idõpontig köteles az adóhatóságnak megfizetni. Ha a naptári évben befizetett, illetve levont adóelõleg összege a fizetendõ adó összegét meghaladja, azt az adóhatóság visszatéríti, kivéve, ha a magánszemélynek az adózás rendjérõl szóló törvényben meghatározott adótartozása van, vagy az adóbevallásában úgy rendelkezik, hogy az összeg az adófolyószámláján maradjon. A 100 forintot el nem érõ különbséget - a munkáltató által történõ adómegállapítást kivéve - nem kell megfizetni és azt az adóhatóság nem téríti vissza.

A 13.§ (1) bekezdésének elsõ mondata az 1998. évi XXXIII. törvény 9.§ (5) bekezdésével megállapított szöveg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott különbség megfizetésére az adóhatóság - az adózás rendjérõl szóló törvényben foglaltak szerint - legfeljebb 12 havi részletfizetést engedélyezhet.
14.§ (1) Ha a kifizetõ az adóelõleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetõtõl követelheti.
(2) Ha a magánszemély egyes külön adózó jövedelmeibõl az adót a kifizetõ állapítja meg és vonja le, akkor a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett kifizetõ a felelõs, az adóhatóság - kivéve a (3) bekezdés szerinti esetet - a magánszemélytõl azt nem követelheti.
(3) Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie.
15.§ Ha az adóhatóság be nem vallott adóköteles jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani.

A 16.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 7.§-ával megállapított szöveg.

17.§ (1) Az önálló tevékenységbõl származó bevételt a 2. és a 4. számú melléklet rendelkezései szerint kell figyelembe venni.
(2) Az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg.
(3) Az önálló tevékenységbõl származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az e törvény szerint bevételnek nem számító tételeket, továbbá azt a bevételt,
a) amelybõl a jövedelem megállapítására és annak adózására a magánszemély e törvény rendelkezései szerint az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazza.
b) amelyet e törvény rendelkezései szerint a magánszemély választása alapján nem kíván az összevont adóalapjába beszámítani, tudomásul véve, hogy az adót helyette a kifizetõ vonja le és fizeti be, kivéve, ha a törvény elõírja a jövedelem beszámítását az összevont adóalapba;
c) amelyet törvény rendelkezése alapján nem kell az összevont adóalapba beszámítani;
d) amelyet természetbeni juttatás, kamatkedvezmény címén kap a magánszemély.

A 17.§ (3) bekezdésének a) pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 8.§-ával megállapított szöveg.

18.§ (1) Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható
a) az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert - költség (tételes költségelszámolás), vagy
b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).
(2) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a magánszemély az adott adóévben önálló tevékenységbõl származó bevételeinek egyikére sem, valamint az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítésre sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást.
(3) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a korábban és a 10 százalék költséghányad alkalmazásának idõszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési, elõállítási értékének erre az idõszakra jutó értékcsökkenési leírását a 11. számú melléklet rendelkezései szerint elszámoltnak kell tekinteni. A 10 százalék költséghányad alkalmazását megelõzõ évekbõl fennmaradt összes elhatárolt veszteségbõl a 10 százalék költséghányad alkalmazásának idõszakában minden évben 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.

A 18.§ (3) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 9.§-ával megállapított szöveg.

19.§ (1) Ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély jogszabály vagy államközi megállapodás alapján az önálló tevékenységéhez vissza nem térítendõ támogatást (a továbbiakban e § alkalmazásában: támogatás) kap, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait a felmerülés (kifizetés) évében egy összegben elszámolhatja költségként.

A 19.§ (1) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 10.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(2) Abban az esetben, ha a magánszemély a támogatást a felvétel évében annak célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fennmaradó (fel nem használt) részt az annak céljára történõ felhasználás évében (éveiben) kell bevételnek tekintenie. Ha a magánszemély a folyósítást követõ harmadik évben a támogatást annak célja szerint még teljes egészében nem használta fel, akkor a fennmaradó összeget ebben az évben bevételnek kell tekintenie.
(3) Abban az esetben, ha a támogatást a magánszemélynek részben vagy egészben vissza kell fizetnie, azt a részt, amelyet a visszafizetendõ összegbõl bevételként már elszámolt, levonhatja a visszafizetés évének bevételébõl, de a meghiúsulás miatt fizetendõ büntetõkamat, késedelmi pótlék nem számolható el költségként.
(4) A kapott támogatás összegérõl, a felhasználásával kapcsolatos költségekrõl a magánszemélynek külön nyilvántartást kell vezetnie.
(5) Ha jogszabály vagy államközi megállapodás valamely vissza nem térítendõ támogatást adómentesnek vagy bevételnek nem számító összegnek minõsít, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggõ, a támogatás összegéig felmerült kiadások költségként nem (értékcsökkenési leírásként sem) vehetõk figyelembe.

A 19.§ (5) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 10.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

20.§ (1) A magánszemély csökkentheti az erdõ véghasználattal érintett kitermelt vagy lábon álló faállományának értékesítésébõl származó bevételét az errõl szóló rendeletben megállapított, a befejezett célállományra igényelhetõ normatív erdõfelújítási támogatási érték legfeljebb 80 százalékának megfelelõ - az Erdõfelügyelõség által erre a célra nyitott, elkülönített számlára befizetett - összeggel.
(2) A magánszemélyek az erdõfelújítási teljesítésének arányában kiutalt normatív támogatás összegébõl és a visszautalt összegbõl akác és lágy lombos célállomány esetében az erdõfelújítás kezdõ évét követõ ötödik év végéig, egyéb fajtáknál a nyolcadik év végéig költségként az igazolt kiadásokat számolhatja el, valamint a kiutalt normatív támogatás mértékéig terjedõ összeget igazolás nélkül vonhatja le. A fennmaradó - az elõzõekben említett határidõt túl visszautalt - összeg teljes egészében bevételnek számít.

A 20.§ az 1997. évi CV. törvény 6.§-ával megállapított szöveg.

21.§ (1) A mezõgazdasági õstermelõ, ha nem alkalmaz átalányadózást, az e tevékenységébõl származó bevételét a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességû alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havi 3000 forinttal, a szakképzõ iskolai tanulóval kötött - jogszabályban meghatározott - tanulószerzõdés alapján, illetve az iskolával kötött megállapodás alapján folytatott gyakorlati képzés esetén személyenként havi 6000 forinttal csökkentheti minden megkezdett hónap után.
(2) A sikeres szakmai vizsgát tett - az (1) bekezdésben említett - szakképzõ iskolai tanulót folyamatosan tovább foglalkoztató, valamint a korábban munkanélküli személyt alkalmazottként foglalkoztató mezõgazdasági õstermelõ (e § alkalmazásában: munkáltató), ha nem alkalmaz átalányadózást, az ezen tevékenységébõl származó bevételét csökkentheti e személy után a foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével, függetlenül attól, hogy tételes költségelszámolás esetén egyébként költségként is elszámolhatja azt.
(3) A munkáltató a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli személy alkalmazása óta, illetõleg azt megelõzõ hat hónapon belül azonos munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelõzõ hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban.

A 21.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 12.§-ával megállapított szöveg.

22.§ (1) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági õstermelõ az adóköteles jövedelmének megállapításakor az e tevékenységével kapcsolatban felmerült költséget az adóévben az e tevékenységébõl származó - a 21.§ rendelkezéseinek figyelembevételével csökkentett - bevétele összegéig számolhatja el, az ezt meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) elhatárolhatja. Az elhatárolt veszteséget a bevallásában - figyelemmel a (2)-(5) bekezdés rendelkezéseire is - a következõ öt adóév e tevékenységébõl származó bevételével szemben döntése szerinti megosztásban számolhatja el.
(2) A tevékenységét megkezdõ, tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági õstermelõ, a tevékenysége megkezdése évének és az azt követõ két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.
(3) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekrõl áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a korábbi évekrõl áthozott veszteségeket kell elõször figyelembe venni.
(4) Az (1) bekezdés rendelkezése a mezõgazdasági õstermelõi tevékenység megkezdésének évét követõ harmadik adóévben és az azt követõ adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az elhatárolt veszteség évében a mezõgazdasági õstermelõi tevékenységbõl származó bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha az elõbbi feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi eszköz üzembeállításának elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült.
(5) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági õstermelõ az adóévben elhatárolt veszteségét az adóévet megelõzõ két évre visszamenõlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenõrzésével oly módon, hogy a megelõzõ két év egyikében vagy mindkettõben megszerzett, e tevékenységébõl származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelõzõ két év terhére, a fennmaradó részre az (1)-(4) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.
(6) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági kistermelõ az e tevékenységébõl származó - a 21.§ rendelkezései szerint csökkentett - bevételébõl ezen bevétel 40 százalékát, legfeljebb azonban 1 200 000 forintot kistermelõi költségátalány címén igazolás nélkül számolhat el, igazolt költségein felül. Ebben az esetben veszteséget mindaddig nem határolhat el, amíg - választása szerint - ezt az átállási költséghányadot elszámolja.

A 22.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 13.§-ával megállapított szöveg.
A 22.§ (6) bekezdése az 1997. évi XVII. törvény 7.§ (5) bekezdésével módosított szöveg.

23.§ A mezõgazdasági õstermelõnek (ideértve az átalányadózást alkalmazó mezõgazdasági kistermelõt is), ha az e tevékenységébõl származó bevétele az évi 250 ezer forintot nem haladja meg, akkor ezen bevételébõl jövedelmet nem kell figyelembe vennie, ha meghaladja, akkor ezt a bevételt is beszámítva kell a jövedelmét meghatároznia.

A 23.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 14.§-ával megállapított szöveg.

A 25.§ (1) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 7.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(2) A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt,
a) amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, és a társas vállalkozástól a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közremûködõ tagja az üzemanyag-megtakarítás címén kap a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármû használatára tekintettel, azzal, hogy az üzemanyag-megtakarításnak minõsül az az összeg, amely nem több, mint a gépjármû által futott, útnyilvántartással (menetlevéllel) igazolt kilométer alapján az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt összeget meghaladó része, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas vállalkozás a saját kezelésében lévõ töltõállomáson biztosítja az alkalmazottjának, tagjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;
b) amelyet a munkáltatótól a saját gépjármûvel történõ munkábajárás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva kap a magánszemély, legfeljebb a munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 3 Ft/km értékben; ez esetben a munkábajárás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek az (1) bekezdés szerinti jövedelme, az elszámolt kilométer-távolságot egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni.
c) amelyet a munkáltatótól belföldi kiküldetési rendelvény alapján költségtérítés címén kap a magánszemély, feltéve, hogy annak összege nem haladja meg a jogszabályban meghatározott mértéket.

A 25.§ (2) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 15.§-ával megállapított szöveg.
A 25.§ (2) bekezdésének a) és c) pontja az 1997. évi CV. törvény 7.§ (2)-(3) bekezdésével megállapított szöveg.

26.§ (1) Ha a munkaviszonyból származó, elõzõ naptári évre vonatkozó bevételt, a munkáltató által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást a következõ év január 15-éig fizetik ki, azt az elõzõ naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni.
(2) A munkaviszony megszûnésével összefüggõ végkielégítést a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amely napon azt kifizették.
(3) A törvényben meghatározott mértékû, továbbá az állami végkielégítésnek egy hónapra esõ részét és a levont adóelõlegnek ehhez kapcsolódó részét legalább annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszûnésétõl az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra vonatkozik a kifizetés. A fennmaradó végkielégítést és a levont adóelõlegnek erre esõ részét, de legfeljebb az egy hónapra jutó összeg tizenkétszeresét a következõ adóévben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelõlegnek kell tekinteni. Amennyiben a végkielégítés teljes összege meghaladja az így számított értéket, a fennmaradó összeget és az ehhez kapcsolódó levont adóelõleget a munkaviszony megszûnését követõ második évben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelõlegnek kell tekinteni.
(4)

A 26.§ (4) bekezdését az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (2) bekezdése hatálytalanította.

27.§ A nem önálló tevékenységbõl származó bevételbõl a jövedelem megállapítása során levonható
a) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben levont (befizetett) tagdíj összege, ideértve az önálló tevékenység hiányában költségként el nem számolható kamarai tagdíj címén befizetett összeget is;
b) legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség;
c) a külszolgálat címén kapott összeg - figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is - 30 százaléka, de legfeljebb az errõl szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség.

A 28.§ (1) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 8.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(2) Ha a magánszemélynek a kifizetõtõl külföldi kiküldetés címén származik bevétele - ide nem értve a külszolgálatra tekintettel kapott összeget -, akkor annak összegébõl levonható - figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is - 30 százalék, de legfeljebb az errõl szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség.
(3) A (2) bekezdésben és a 27.§ c) pontjában meghatározott 30 százalékos korlátot figyelmen kívül kell hagyni annál a nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetõként és árukísérõként foglalkoztatott, külföldi kiküldetés (külszolgálat) címén bevételt szerzõ magánszemélynél, aki a külföldi kiküldetéshez (külszolgálat) kapcsolódó elismert költségekrõl szóló kormányrendeletben foglaltak szerint kizárólag a gépjármû külföldön történõ üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó és számlával, más bizonylattal igazolt költségek elszámolására jogosult, és ezt az elszámolási módszert alkalmazza.
(4) A külföldi kiküldetést (külszolgálat) szabályainak alkalmazásában nemzetközi árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetõként és árukísérõként foglalkoztatott magánszemély az, aki a közúti közlekedési szolgáltatásokról és közúti jármûvek üzemben tartásáról szóló külön jogszabály, illetõleg más, errõl szóló jogszabályok rendelkezései szerint engedélyhez kötött nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatást végez, illetõleg abban árukísérõként közremûködik, kizárólag az e tevékenysége tekintetében.

A 28.§ (3)-(4) bekezdése az 1997. évi LXXXVIII. törvény 2.§-ával megállapított szöveg.

(5) Egyéb jövedelemnek minõsül a vásárolt (engedményezett) követelésbõl származó, a követelés vásárlási (engedményezési) ellenértékét meghaladó bevétel egésze.
(6) Az a vagyoni érték, amelyet olyan, nem magánszemély (társaság, cég, szervezet stb.) juttat természetben, amelyet az adott juttatás tekintetében a belföldi jogszabály alapján nem terhel adókötelezettség, a szokásos piaci érték alapul vételével egyéb jövedelemnek minõsül, kivéve, ha szerzési jogcíme e törvény alapján megállapítható.

A 28.§ (5)-(6) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 8.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

A 29.§ (3) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 17.§-ával megállapított szöveg.

A 30.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 18.§-ával megállapított szöveg.

A 32.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 19.§-ával megállapított szöveg.

A 33.§ az 1997. évi CV. törvény 9.§-ával megállapított szöveg.

A 33/A.§ és a címe az 1997. évi CV. törvény 10.§-ával megállapított szöveg.

A 34.§ az 1997. évi CV. törvény 11.§-ával megállapított szöveg.

A 35.§ és a címe az 1997. évi CV. törvény 12.§-ával megállapított szöveg.

A 36.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 22.§-ával megállapított szöveg.

(4) A hallgató választhatja a befizetett tandíj kedvezményének elhalasztott igénybevételét a következõk szerint.
a) Abban az esetben, ha a hallgató hallgatói jogviszonya fennállásának bármely évében a (3) bekezdésben felsorolt magánszemélyek egyike sem veszi igénybe az (1) bekezdésben meghatározott adókedvezményt, akkor a hallgató - a c) pontban megjelölt igazolás alapján - nyilvántarthatja az adóévben (adóévekben) befizetett tandíj összegét abból a célból, hogy a hallgatói jogviszonyának elsõ ízben történõ megszûnése évét követõen a tandíjfizetés évére vonatkozó rendelkezések szerint egyébként igénybe vehetõ adókedvezményt legfeljebb öt egymás utáni évben tetszõleges elosztásban érvényesítse.
b) A tandíj kedvezményének elhalasztott igénybevétele - figyelemmel a c) pont rendelkezésére is - arra az adóévre befizetett tandíj után érvényesíthetõ, amely adóévben hallgatói munkadíjkedvezményt a hallgató nem vett igénybe.
c) A tandíj kedvezményének elhalasztását, valamint a kedvezmény összegét az (1) bekezdésben meghatározott igazolásra az azt kiállító felsõoktatási intézmény rájegyzi.

A 36.§ (4) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 13.§-ával megállapított szöveg.

A 37.§ (4) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 23.§-ával megállapított szöveg.
A 37.§ (4) bekezdésének b) pontja az 1997. évi XVII. törvény 7.§ (6) bekezdésével kiegészített szöveg.

38.§ Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után pénzintézettel megkötött szerzõdésben a lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplõ magánszemély(ek) által az adóévben a tõke és a kamat, továbbá járulékos költség törlesztésére fordított, a pénzintézet által igazolt összegnek a 20 százaléka, de legfeljebb a vonatkozó szerzõdésben adósként szereplõ magánszemélyek tekintetében együttvéve 35 ezer forint, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában
a) a lakáscélú felhasználás fogalma alatt a szerzõdéskötéskor hatályban lévõ személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglalt rendelkezések szerinti meghatározást kell érteni;
b) a lakás-takarékpénztártól felvett hitelre fizetett törlesztés nem vehetõ figyelembe.

A 38.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 24.§-ával megállapított szöveg.

A 39.§ és a címe az 1996. évi LXXXIII. törvény 25.§-ával megállapított szöveg.
A 39.§ (3) bekezdése az 1997. évi XVII. törvény 7.§ (7) bekezdésével módosított szöveg.
Lásd: 1997. évi XVII. törvény 7.§ (2) bekezdése.

(4) A hallgatói munkadíjkedvezményt úgy kell kiszámítani, hogy meg kell határozni az összevont adóalap adóját a (3) bekezdésben említett díjjal együtt és nélküle is, és meg kell állapítani a két adóösszeg különbözetét.

A 39.§ (4) bekezdése az 1997. évi XVII. törvény 7.§ (8) bekezdésével megállapított szöveg.
Lásd: 1997. évi XVII. törvény 7.§ (2) bekezdése.

A 40.§ és a címe az 1996. évi LXXXIII. törvény 26.§-ával megállapított szöveg.
A 40.§ az 1997. évi CV. törvény 40.§ (10) bekezdésével módosított szöveg.

41.§ (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti - a másolat megõrzése mellett kiadott igazolás alapján - a közcélú adomány kedvezménye, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a nem pénztártag magánszemély-támogató által befizetett adomány 30 százaléka, kivéve bármelyiket, ha azt az egyéni vállalkozó a vállalkozói adóalap megállapításánál levonta.
(2) A közcélú adomány a közhasznú szervezetekrõl szóló törvényben meghatározott tevékenységet (tevékenységeket) folytató közhasznú szervezet, kiemelkedõen közhasznú szervezet közhasznú tevékenységének céljára, továbbá a közérdekû kötelezettségvállalás céljára az adóévben befizetett (átadott) pénzösszeg a (3) bekezdésben említettek kivételével.
(3) Nem minõsül közcélú adománynak és nem jogosít a kedvezmény igénybevételére az olyan igazolt összeg, amellyel összefüggõ jogügylet vonatkozó dokumentumai (így különösen az alapító okirat, tájékoztatók, reklámok stb.) és körülményei (szervezés, kapcsolódó feltételek) valós tartalma alapján akár közvetve is megállapítható, hogy annak befizetése csak látszólagos, vagy a befizetés csak látszólagosan szolgálja a közcélú adomány fogalmába sorolt célokat, vagy az adókedvezménnyel elérhetõ vagyoni elõny megszerzése mellett az adományozó magánszemély vagy annak közeli hozzátartozója további vagyoni elõnyben részesül. Ilyen esetben az igazolás kiállítása valótlan adat feltüntetésének minõsül.
(4) A közcélú adomány kedvezménye
a) a kiemelkedõen közhasznú szervezet esetében a befizetett összeg 35 százaléka, legfeljebb azonban az összevont adóalap a 35-40.§ rendelkezései figyelembevételével módosított adójának 30 százaléka;
b) a közhasznú szervezet, illetõleg a közérdekû kötelezettségvállalás esetében a befizetett összeg 30 százaléka, legfeljebb azonban az a) pontban említett adó 15 százaléka, illetõleg az a) pont szerinti esettel együttes elõfordulás esetén is legfeljebb a 35 százaléka.

A 41.§ az 1997. évi CV. törvény 14.§-ával megállapított szöveg.

(5) A tartós adományozás külön kedvezménye az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása mellett, és az ott megadott korlátokig terjedõen az adóévben befizetett összeg további 5%-a.
(6) Nem számít vagyoni elõnynek, ha a közhasznú szervezet, a kiemelkedõen közhasznú szervezet a közhasznú szolgáltatása nyújtása keretében utal az adományozó nevére, tevékenységére.
(7) Ha a tartós adományozásról szóló szerzõdésbõl eredõ bármely kötelezettségét a magánszemély a másik szerzõdõ fél közhasznúsági nyilvántartásból való törlése vagy jogutód nélküli megszûnése miatt az adóévben nem teljesítette, akkor az e szerzõdés alapján korábban már érvényesített külön kedvezményt, illetõleg a kétszeresét - ha a magánszemély bármely más ok miatt nem teljesített a szerzõdésben vállaltaknak megfelelõen -, az adott évrõl szóló bevallásának benyújtásával egyidejûleg meg kell fizetnie. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni a magánszemély halála esetén.

A 41.§ (5)-(7) bekezdése az 1998. évi XXXIII. törvény 2.§-ával megállapított szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

A 42.§ (3) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 15.§-ával megállapított szöveg.

A 44.§ (2) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 16.§-ával megállapított szöveg.

A 45.§ és a címe az 1997. évi CV. törvény 17.§-ával megállapított szöveg.

A 46.§ (1) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 28.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(2) A (1) bekezdés alkalmazása során az adóelõleg kiszámításához a jövedelmet a következõképpen kell figyelembe venni:
a) Ha a kifizetés a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel történik, jövedelemként a kifizetés teljes összegébõl - figyelemmel a b) pontban foglaltakra is - a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával számított összeget, de legalább a kifizetés teljes összegének 50 százalékát kell figyelembe venni. A költségekre vonatkozó nyilatkozat hiányában a kifizetõ a kifizetés teljes összegének 90 százalékát tekinti jövedelemnek.
b) Ha a kifizetõ jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható e törvény által elismert költség fedezetére szolgáló költségtérítést vagy olyan költségtérítést (is) fizet, amellyel szemben a magánszemély annak felhasználásáról a kifizetõnek nyilatkozik, akkor a költségtérítésbõl a jogszabály rendelkezése szerint meghatározott összeget, vagy a magánszemély költségnyilatkozata szerinti összeget az adóelõleg megállapításánál nem kell jövedelemként figyelembe venni. E pont szerint költségnyilatkozatot az APEH által e célból a Magyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal lehet tenni.

A 46.§ (2) bekezdésének b) pontja az 1997. évi CV. törvény 18.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(3) Ha a magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó vagy mezõgazdasági õstermelõ, akkor az e tevékenységekre tekintettel kifizetett összegbõl a kifizetõnek nem kell adóelõleget levonnia.
(4) Nem kell adóelõleget levonni a nyugdíjból és az azzal azonosan adózó jövedelmekbõl, valamint - ha a magánszemély nyilatkozatot ad, hogy a törvény rendelkezései szerint az adóévben nem lesz adófizetési kötelezettsége - a magánnyugdíjpénztár által szolgáltatásként kifizetett összegbõl. Ilyen nyilatkozat hiányában a magánnyugdíjpénztári szolgáltatás címén kifizetett összeg adóelõlegének mértéke 10 százalék.

A 46.§ (3)-(4) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 18.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

(5) Az (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazása során - az ott meghatározott mértéktõl eltérõen - a kifizetõnek a (2) bekezdés figyelembevételével az adótábla szerint kell adóelõleget levonnia, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy az adóévben az összevont adóalapot képezõ jövedelme várhatóan nem haladja meg a 700 ezer forintot, azzal, hogy ha az adóév folyamán több alkalommal fizet ki ugyanazon magánszemélynek az összevont adóalapba tartozó e § szerinti jövedelmet, akkor kifizetésenként az adóév elejétõl kezdõdõen e jövedelmeket összesítenie kell és ennek alapján az adótábla szerint kiszámított adót csökkentenie kell az általa már korábban levont adóelõleg összegével és az így kiszámított adókülönbözetet kell adóelõleg címén levonnia (göngyölítéses módszer).

A 46.§ (3)-(5) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 28.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában, ha az ott említett nyilatkozat szerinti összevont adóalapnak nyugdíj vagy azzal azonosan adózó jövedelem is része, akkor annak (azok) éves összegéhez történõ hozzáadással kell az adott kifizetésre vonatkozó adóelõleget megállapítani oly módon, hogy az adótábla szerinti adóból le kell vonni a nyugdíj és/vagy az azzal azonosan adózó jövedelem adótábla szerinti adóját is.

A 46.§ (4)-(6) bekezdése az 1996. évi XI. törvény 1.§-ával megállapított szöveg.

(7) Ha a magánszemély a (2) bekezdés a) pontjában említett nyilatkozat alapján és/vagy a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése alkalmazásával kéri bármely önálló tevékenységébõl származó bevételébõl az adóelõleg levonását, akkor év végén az önálló tevékenysége bevételébõl a jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket azzal a korlátozással alkalmazhatja, hogy utóbb az adóbevallásában egyetlen önálló tevékenységbõl származó jövedelme megállapítására sem választhatja a 10 százalék költséghányad levonásának módszerét.
(8) Ha a (2) bekezdés alkalmazása során a magánszemély bármely bevételébõl az adóelõleg(ek) megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor az év során az adóelõleg(ek) megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbségének 12 százalékát költségkülönbözet címén külön adóként kell megfizetnie, amely összeget az adóbevallásában fel kell tüntetnie, valamint az adófizetésre vonatkozó szabályok szerint kell befizetnie. Nem kell alkalmazni ezt a rendelkezést akkor, ha a költségkülönbözet nem több az adóelõleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség 5 százalékánál.

A 46.§ (8) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 18.§ (3) bekezdésével megállapított szöveg.

(9) Az (1)-(6) bekezdés rendelkezéseitõl eltérõen a magánszemély részére a 6. számú mellékletben felsorolt termékek ellenértékeként kifizetett összegbõl
a) élõ állatok és állati termékek értékesítése esetén 4 százalék,
b) az egyéb õstermelõi termékek értékesítése esetén 12 százalék
adóelõleget kell a fizetõnek levonnia akkor, ha a magánszemély nem igazolja, hogy mezõgazdasági õstermelõ vagy egyéni vállalkozó.

A 46.§ (7) és (9) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 28.§ (3) bekezdésével megállapított szöveg.
Lásd: 1996. évi LXXXIII. törvény 63.§ (7) bekezdése.

A 47.§ (5) bekezdésének c)-e) pontja az 1997. évi CV. törvény 19.§-ával megállapított szöveg.

(6) Ha a munkáltató a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem megállapítása után kell az adóelõleget kiszámítania és levonnia. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre esõ adóelõlegnek megfelelõ összeget a hó végi elszámolásig visszatarthatja.
(7) A több havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem egyszerre történõ megszerzése esetén úgy kell eljárni, mintha a jövedelmet a magánszemély havonként szerezte volna meg. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenõleg béremelést.
(8) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelõleget az elõzõ munkáltató a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme után számítja ki az adóelõleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendõ az elõzõ munkáltató(k) által már levont adóelõleggel.
(9) A bér kifizetõjének az adóelõleget az (1)-(7) bekezdések értelemszerû alkalmazásával kell kiszámítania és levonnia.
(10) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, vagy a fegyveres erõknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítõ részére fizetnek ki illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adóelõleget a következõ módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után az (5) bekezdés értelemszerû alkalmazásával kell kiszámítani a várható adót, és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelõlegként levonni és befizetni, ahány napra a juttatás vonatkozott.
(11) A munkáltató, a bér kifizetõje a tõle származó jövedelem adóelõlegének megállapításánál a nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmek és ezek adótábla szerinti várható számított adójának levonását a (2) és a (4)-(7) bekezdések értelemszerû alkalmazásával figyelembe veszi.
(12) E § értelemszerû alkalmazásával - ideértve az (5) bekezdésben foglaltakat is - lehet az adóelõleget kiszámítani és levonni a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagja esetében, annak nem önálló tevékenységére tekintettel kifizetett jövedelembõl.
(13) Munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem különösen a jutalom, a prémium, a magánszemélynek fizetett albérleti (szállás) díj - kivéve, ha ezeket havonta számolják el -, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hûségjutalma, a melegüzemi pótlék, a szabadságmegváltás, az üdülési hozzájárulás. A munkáltató egyéb munkaviszonyból származó jövedelmeket is nem rendszeres jövedelemnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendõ adókülönbözet összege nem növekszik.
(14) A munkáltató, a bér, továbbá a nem önálló tevékenységbõl származó bevétel kifizetõje az adóhatóság által elõzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján jogosult az adóelõleget az e fejezetben meghatározott szabályoktól eltérõ módszerrel kiszámítani, ha az év végén elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhetõ. E rendelkezést lehet alkalmazni az összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizetõ esetében is.

A 47.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 29.§-ával megállapított szöveg.

A 48.§ (4) bekezdését az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (2) bekezdése hatálytalanította.

(5) A magánszemély kérésére az e fejezet rendelkezéseiben elõírtnál több adóelõleg is levonható. Az így alkalmazott adóelõleg-mérték nem haladhatja meg az adótábla szerinti legmagasabb adókulcsot.

A 48.§ (5) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 40.§ (11) bekezdésével kiegészített szöveg.

(6) A tévesen levont adóelõleget a kifizetõ az adóéven belül helyesbítheti. Egyébként a különbözetet az év végi adóelszámoláskor (adóbevallás benyújtásakor) kell rendezni.

A 49.§ (6) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 20.§-ával megállapított szöveg.

(7) Ha a magánszemély valamely jövedelme adóelõlegének megállapítására a göngyölítéses módszer alkalmazását kérte, és utóbb az adóév során az összevont adóalapja a 700 ezer forintot meghaladja, akkor az említett értékhatár túllépését követõ 15 napon belül be kell fizetnie az adóhatósághoz azt az összeget, amennyivel az adóévben ezen idõpontig a kifizetõi adóelõleg-levonás szabályai szerint kifizetett összes jövedelmének 39 százaléka meghaladja a kifizetõ(k) által az adóév során ezen jövedelmekbõl levont adóelõleg(ek) együttes összegét.
(8) Ha a magánszemély a (7) bekezdés szerinti adóelõleg-különbözetet az ott említett idõpontig nem fizeti be, akkor a (7) bekezdés szerint számított különbözet után 12 százalék külön adót kell fizetnie, amely összeget az adóbevallásában fel kell tüntetnie, valamint az adófizetésre vonatkozó szabályok szerint kell befizetnie.

A 49.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 30.§-ával megállapított szöveg.

49/A.§ (1) Az egyéni vállalkozó - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni cégként - a 49/B.§ rendelkezései szerint megállapított vállalkozói adóalapja után vállalkozói személyi jövedelemadót, vállalkozói osztalékalapja után az osztalékból származó jövedelembõl e törvény szerint elõírt adót fizet (a továbbiakban: vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó), meghatározott esetekben átalányadózást, vagy - az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével az általános forgalmi adót is magában foglaló - tételes átalányadózást választhat.
(2) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó, ha a tevékenységének megszüntetése nélkül egyszemélyes korlátolt felelõsségû társasággá, vagy részvénytársasággá alakul át, továbbá az egyéni ügyvéd (ügyvéd), ha tevékenységének megszüntetése nélkül tevékenységét ügyvédi irodában folytatja, az átalakulás napján (az ügyvédi irodába történõ átlépés napján) e törvény és az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezései szerint adóbevallást ad be, és ezzel egyidejûleg az adót megfizeti, azzal, hogy az e fejezetben és a 10. számú mellékletben a tevékenység megszüntetésére elõírt szabályokat nem kell alkalmazni. Emellett meg kell állapítani a vállalkozói osztalékalapot az e fejezetben és a 10. számú melléklet II/1. pontjának a tevékenység megszüntetésére elõírt szabályai alkalmazásával és ezen szabályok alkalmazása nélkül is. A vállalkozói osztalékalapnak a megszûnés szabályai alkalmazásával történõ levezetésénél vállalkozói személyi jövedelemadóként a ténylegesen megfizetett adó vehetõ figyelembe. Amennyiben a vállalkozói osztalékalapok különbözetét az egyéni cég, az egyéni ügyvéd (ügyvéd) az átalakulással létrejövõ társaságba, ügyvédi irodába nem fekteti be, akkor ezt a különbözetet adózatlanul befektetett, vállalkozásból kivont jövedelemnek kell tekinteni.

A 49/A.§ (2) bekezdése az 1998. évi XXXIII. törvény 3.§-ával megállapított szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

A 49/B.§ (5) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 22.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
A 49/B.§ (5) bekezdésének c) pontja az 1998. évi XXXIII. törvény 4.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

(6) A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel - legfeljebb annak mértékéig - csökkenthetõ:
a) a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességû alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havi 3000 forinttal, a szakképzõ iskolai tanulóval kötött, jogszabályban meghatározott tanulószerzõdés alapján, illetve az iskolával kötött megállapodás alapján folytatott gyakorlati képzés esetén személyenként havi 6000 forinttal minden megkezdett hónap után;
b) a sikeres szakmai vizsgát tett, az a) pontban említett - folyamatosan továbbfoglalkoztatott - szakképzõ iskolai tanuló, valamint a korábban munkanélküli személy után, alkalmazottkénti foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével; az egyéni vállalkozó a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el az e pontban foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli személy alkalmazása óta, illetõleg azt megelõzõ hat hónapon belül, azonos munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelõzõ hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban;
c) a kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13) címén az adóévben költségként elszámolt összeg 20 százalékával, feltéve, hogy az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt azzal, hogy az elszámolt összegbe nem értendõ bele a kutatás és kísérleti fejlesztés vásárolt értéke; e rendelkezés alkalmazásában saját elõállítású félkész vagy késztermékre fordított kiadásnak az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt összege számít.

A 49/B.§ (6) bekezdésének b) pontja az 1996. évi CXXIV. törvény 89.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(7) Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteség - figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a következõk szerint számolható el:
a) Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó - figyelemmel a b)-g) pontok rendelkezéseire is - a következõ öt adóév vállalkozói bevételével szemben döntése szerinti megosztásban számolhatja el.
b) A tevékenységét megkezdõ egyéni vállalkozó a tevékenysége megkezdése évének és az azt követõ két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.
c) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekrõl áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a korábbi évekrõl áthozott veszteségeket kell elõször figyelembe venni.
d) Az a) pont rendelkezése az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évét követõ harmadik adóévben és az azt követõ adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az elhatárolt veszteség keletkezése évében a vállalkozói bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha az elõbbi feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi eszköz üzembe állításának elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült.
e) A mezõgazdasági tevékenységet végzõ egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt veszteségét az adóévet megelõzõ két évre visszamenõlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenõrzésével oly módon, hogy a megelõzõ két év egyikében vagy mindkettõben megszerzett, mezõgazdasági tevékenységbõl származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha veszteségének csak egy részét rendezi a megelõzõ két év terhére, a fennmaradó részre az a)-d) pont rendelkezései alkalmazhatók.
f) Ha az egyéni vállalkozónak mezõgazdasági tevékenységbõl származó jövedelmén kívül más tevékenységébõl is van egyéni vállalkozói jövedelme, akkor az összes egyéni vállalkozói jövedelmébõl csak a mezõgazdasági tevékenység arányában megállapított részre alkalmazhatja az e) pont rendelkezéseit. A mezõgazdasági tevékenység arányát az ebbõl származó vállalkozói bevételnek az összes vállalkozói bevétellel való elosztásával kell megállapítani.
g) E bekezdés alkalmazásában mezõgazdasági tevékenység a 6. számú mellékletben felsorolt tevékenység, továbbá más növénytermesztés akkor, ha ezeket a tevékenységeket egyéni vállalkozói igazolványa alapján végzi a magánszemély.
(8) Az e § rendelkezése szerint megállapított jövedelembõl levonható a VIII. fejezetben említett közcélú adomány az erre vonatkozó igazolás alapján és feltételek teljesülése esetén a következõk szerint:
a) a kiemelkedõen közhasznú szervezetnek történõ befizetésnél az igazolt befizetés 150%-a, a tartós adományozás külön kedvezményeként az igazolt befizetés további 20%-a, de együttesen legfeljebb a jövedelem 20%-áig terjedõen,
b) a közhasznú szervezetnek, illetõleg a közérdekû kötelezettségvállalás címén történõ befizetésnél az igazolt befizetés, továbbá a tartós adományozás külön kedvezményeként az igazolt befizetés további 20%-a, de együttesen legfeljebb a jövedelem 20%-áig terjedõen, illetõleg az a) pont szerinti esettel együttes elõfordulás esetén legfeljebb a jövedelem 25%-áig terjedõen, valamint az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a nem pénztártag egyéni vállalkozó támogató által befizetett összeg legfeljebb a jövedelem 20%-áig, illetõleg az a) és b) pont szerinti esettel (esetekkel) együttes elõfordulás esetén legfeljebb a jövedelem 25%-áig terjedõen.

A 49/B.§ (8) bekezdése az 1998. évi XXXIII. törvény 4.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

(9) A (8) bekezdés rendelkezését is figyelembe véve megállapított jövedelem (vállalkozói adóalap) után a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke 18 százalék.
(10) A vállalkozói személyi jövedelemadót - legfeljebb annak összegéig - csökkentik
a) a 13. számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és feltételekkel, valamint az átmeneti rendelkezések szerint a vállalkozói adókedvezményre jogosító ugyanazon beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmények közül - választás szerint - ugyanabban az adóévben csak az egyik érvényesíthetõ;
b) a gazdasági kamarákról szóló törvény elõírása alapján a kamarai tagdíj címén az egyéni vállalkozó által az adóévben megfizetett összeg 50 százaléka, de legfeljebb tízezer forint.
(11) A (10) bekezdés a) pontjának rendelkezését az egyéni vállalkozó azzal a korlátozással alkalmazhatja, hogy a vállalkozói személyi jövedelemadónak legalább a 30 százalékát meg kell fizetnie, kivéve, ha 100 százalékos adókedvezményre való jogosultsága van.

A 49/B.§ (10)-(11) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 22.§ (3) bekezdésével megállapított szöveg.

(12) A (9)-(11) bekezdés rendelkezései szerint megállapított adót az egyéni vállalkozónak adóelõleg-fizetéssel (vállalkozói személyi jövedelemadó-elõleg) és az adóévet követõen egyéni vállalkozói adóbevallás alapján kell megfizetnie oly módon, hogy a fizetendõ adó és a naptári évben befizetett adóelõleg összege közötti különbséget az egyéni vállalkozó a személyi jövedelemadó bevallásában az adófizetésre vonatkozó rendelkezések szerint számolja el.
(13) A vállalkozói személyi jövedelemadó-elõleg összege legalább az év elejétõl keletkezett vállalkozói adóalap (9) bekezdés szerinti adója, csökkentve a (10)-(11) bekezdés rendelkezései szerinti adókedvezményekkel és az év során már befizetett adóelõleg különbözete. Az év elejétõl keletkezett vállalkozói adóalap kiszámításához az adóévben esedékes értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti idõarányos része és az adóévre áthozott veszteség idõarányos része vehetõ figyelembe.

A 49/B.§ és a címe az 1996. évi LXXXIII. törvény 32.§-ával megállapított szöveg.

Lásd: 1996. évi LXXXIII. törvény 63.§ (4) bekezdése.

(2) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli:
a) a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átruházása esetén - kivéve, ha azt az egyéni vállalkozó természetbeni juttatásként nyújtja -, az említett tárgyi eszköz beszerzésével összefüggõ adózás utáni vállalkozói jövedelem csökkentésének évétõl számítva a (6) bekezdés a) pontjában említett összegnek
aa) a tárgyi eszköz egy éven belüli átruházásakor a 100 százaléka,
ab) a tárgyi eszköz egy éven túli, de két éven belüli átruházásakor a 66 százaléka,
ac) a tárgyi eszköz két éven túli, de három éven belüli átruházásakor a 33 százaléka,
ad) a tárgyi eszköz három éven túli átruházásakor nulla;
b) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor az aa)-ad) pont szerint elõírt összeg, ha a megszüntetés az ott elõírt idõhatáron belül történt, továbbá a nyilvántartott pénztartalék.
(3) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli a 12. számú mellékletben foglalt módon és feltételekkel tartalékolt pénz csökkenése.
(4) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében vállalkozói osztalékalapnak minõsül az átalányadózás, a tételes átalányadózás megkezdésekor nyilvántartásba vett pénztartalék csökkenése, valamint, ha a tevékenységét megszünteti, akkor a nyilvántartott pénztartalék.
(5) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást követõen a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra áttérõ egyéni vállalkozó pénztartalékának azt az összeget kell tekinteni, amelyet az átalányadózásról, a tételes átalányadózásról a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra való áttérést megelõzõ évrõl szóló adóbevallásában nyilvántartott.
(6) Az adózás utáni vállalkozói jövedelem és a (2)-(3) bekezdésben említett tételek együttes összege, legfeljebb annak mértékéig csökkenthetõ
a) a tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értékébõl az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el;
b) az olyan, adórövidítéssel, egyéb jogszabály megsértésével összefüggõ bírság, késedelmi pótlék stb. összegével, amelyet az egyéni vállalkozói tevékenység gazdasági, pénzügyi ellenõrzése során feltárt szabálytalanságok következményeként kellett megfizetni;
c) a 12. számú mellékletben foglalt módon és feltételekkel tartalékolt pénz növekményével.

Lásd: 1996. évi LXXXIII. törvény 63.§ (4) bekezdése.

(7) A vállalkozói osztalékalap után az adót az osztalékból származó jövedelemre e törvény szerint elõírt rendelkezések szerint kell megfizetni.

Lásd: 1996. évi LXXXIII. törvény 63.§ (4) bekezdése.

(8) A (6) bekezdésben említett esetben az értékcsökkenési leírás fogalmába nem tartozik bele a nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a személygépkocsit is - értékcsökkenési leírása.

A 49/C.§ és a címe az 1996. évi LXXXIII. törvény 33.§-ával megállapított szöveg.

50.§ (1) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett a bejelentés évének elsõ napjától kezdõdõen átalányadózást választhat a következõ feltételek együttes fennállása esetén:
a) az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelõzõ adóévben
1. legalább 183 napig egyéni vállalkozóként gyakorolta a (2) bekezdés szerinti tevékenységét,
2. a (2) bekezdés a)-k) pontjában említett tevékenység(ek)bõl, valamint az üzletek mûködésérõl és belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló kormányrendelet alapján vendéglátó tevékenység(ek)bõl származó egyéni vállalkozói bevétele az évi 3 millió (*) forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az idõarányos részét) nem haladta meg, vagy,
3. az évi 15 millió forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az idõarányos részét) nem haladta meg, ha az üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló kormányrendelet alapján folytatott kiskereskedelmi tevékenységet (kivéve az említett jogszabály 1. számú melléklete szerinti 10. Iparcikk jellegû vegyes kiskereskedelmi üzletbõl a 115. Szórakoztató játákautomaták terme üzemeltetését);
4.
b) az átalányadózás megkezdésétõl
1. az egyéni vállalkozói igazolványában kizárólag a (2) bekezdésben felsorolt tevékenység(ek) szerepelnek, és egyéni vállalkozóként kizárólag e tevékenysége(ke)t gyakorolja,
2. nem áll munkaviszonyban.

Az 50.§ (1) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 34.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 50.§ (1) bekezdésének a/2-3. alpontja az 1997. évi CV. törvény 23.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
(*) Lásd: 1997. évi CV. törvény 40.§ (12) bekezdése és v.ö. az itteni lábjegyzet 2. sorával, valamint a hatálybalépés idõpontjával.
Az 50.§ (1) bekezdésének a/4. pontját az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdése hatálytalanította.

(2) Az egyéni vállalkozó átalányadózására jogosító tevékenységek a következõk:
a) a KSH Ipari Termékek Jegyzékében, Építményjegyzékében, a Mezõgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékében szereplõ ipari és mezõgazdasági termékelõállítás, építõipari kivitelezés;
b) mezõgazdasági, vadgazdálkodási és erdõgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 01),
kivéve:
- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás,
- 011114 termésbecslés,
- 011123 törzskönyvezés,
- 011124 haszonállatok bírálata, minõsítése,
- 011132 termõhelyi besorolás,
- 011133 mezõgazdasági fajtaminõsítés,
- 011220 trófeabírálat,
- 012300 erdészeti szaporítóanyag fajtaminõsítése;
c) halászati szolgáltatás (SZJ 02),
kivéve:
- 021100 halászati bérmunka;
d) feldolgozóipari szolgáltatás (SZJ 04),
kivéve:
- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás,
- 04127 kiadói szolgáltatás,
- 04128 hang- és képfelvételek és számítástechnikai információt hordozók sokszorosítása;
e) építõipari szolgáltatás (SZJ 06),
f) kereskedelem, közúti jármû és közszükségleti cikk javítása, karbantartása (SZJ 07) felsorolásból:
- 0712 közúti jármûjavítás, -karbantartás,
- 0736 személyi használatú tárgyak és háztartási eszközök javítása;
g) szállítás, raktározás, posta és távközlés (SZJ 09) felsorolásból:
- 091250 taxiközlekedés (helyi),
- 091260 közúti teherszállítás;
h) az iroda-, számítógép javítás és karbantartás (SZJ 125);
i) a fényképészet, videofelvétel-készítés (SZJ 1444);
j) egyéb szolgáltatás (SZJ 20) felsorolásból:
- 201 mosás, vegytisztítás, textilfestés,
- 202 fodrászat, szépségápolás;
k) az üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység, kiskereskedelmi tevékenység (kivéve az említett jogszabály 1. számú melléklete szerinti 10. Iparcikk jellegû vegyes kiskereskedelmi üzletbõl a 115. Szórakoztató játékautomaták terme üzemeltetését).

Az 50.§ (2) bekezdésének a) és h)-k) pontja az 1997. évi CV. törvény 23.§ (2)-(3) bekezdésével megállapított szöveg.

(3) Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenység egészére választható.
(4) A mezõgazdasági kistermelõ a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat.

Az 50.§ (4) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 34.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

51.§ (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 10. számú melléklet szerint - figyelemmel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is - veszi figyelembe. A jogszabály vagy államközi megállapodás alapján egyéni vállalkozói tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendõ támogatás nem számít az átalányadó alapjának kiszámításához figyelembe veendõ bevételbe. A támogatásról, továbbá az annak célja szerinti felhasználásával kapcsolatos költségekrõl külön nyilvántartást kell vezetni, amelynek alapján a támogatás célja szerinti kiadásra a folyósítást követõ harmadik év végéig fel nem használt összeget hozzá kell adni a harmadik adóév egyéni vállalkozói bevételéhez.
(2) Ha az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét megszüntette, akkor
a) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell értelemszerûen alkalmazni;
b) a megszüntetést követõen ezen tevékenységére tekintettel érkezõ bevételre, felmerülõ költségre az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ideértve azt is, hogy az adóévben felmerült költség csak az adóévben megszerzett bevétel mértékéig számolható el.
(3) Az átalányadót választó egyéni vállalkozó, amennyiben az áfa-levonási jogát nem érvényesíti, a pénztárkönyv (naplófõkönyv) bevételi adatait vezeti, továbbá a vállalkozásával kapcsolatban felmerült összes költségének bizonylatait és egyéb dokumentumait az e törvényben foglalt általános szabályok szerint köteles megõrizni. Az átalányadózás nem mentesíti az egyéni vállalkozót a kifizetõi minõségében, illetõleg más jogszabály elõírása szerint reá vonatkozó nyilvántartási, bizonylat-kiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá a számla-, illetõleg nyugtaadási kötelezettség alól.
(4) Átalányadózás választása esetén az egyéni vállalkozónak az áttérést megelõzõ év december 31-ét alapul véve, meg kell állapítania az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint a meglévõ készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot nem érintõ bevételként kell nyilvántartania, amíg átalányadózást alkalmaz, továbbá a fennálló pénztartalékát nyilvántartásba kell vennie és az adóbevallásban évenként fel kell tüntetnie.
(5) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárnia az átalányadózás szerint adózó mezõgazdasági kistermelõnek is, azzal, hogy a bevételeit a 2. számú melléklet szerint kell figyelembe vennie.

Az 51.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 35.§-ával megállapított szöveg.

52.§ (1) Az egyéni vállalkozó addig alkalmazhatja az átalányadózás szabályait, amíg a következõ feltételek együttesen fennállnak:
a) az egyéni vállalkozásában kizárólag olyan tevékenységet végez, amely alapján az átalányadózás választható;
b) az egyéni vállalkozói bevétele az 50.§ (1) bekezdésének 2. és 3. pontjában (*) említettek szerint az adóévben nem haladja meg a 3 millió, illetõleg a 15 millió forintot;
c) nem áll munkaviszonyban.

Az 52.§ (1) bekezdésének b) pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 36.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
(*) Lásd: 50.§ (1) bekezdésének a) pontja 2. és 3. alpontja és v.ö. 1997. évi CV. törvény 40.§ (12) bekezdésével és a 23.§ (1) bekezdésével, valamint a hatálybalépésének idõpontjával.

(2) Ha az átalányadózást választó egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenységét év közben megszünteti, akkor a törtévre az átalányadózásra való jogosultság szempontjából a megszûnés napjáig eltelt idõszak bevételének arányában kell figyelembe venni az (1) bekezdés b) pontja szerinti bevételhatárokat.
(3) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak újabb évre vonatkozó átalányadózási szándékát - az (1) bekezdésben fennálló feltételek fennállásának ellenére is - az adózás rendjérõl szóló törvény szerint az elõzõ évrõl szóló adóbevallásában jeleznie kell.
(4) Bármely - az (1) bekezdésben említett - feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszûnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként szükséges részletezõ nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság megszûnésének idõpontját megelõzõ idõszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egy összegben feltüntetnie.
(5) Ha az átalányadózást alkalmazó mezõgazdasági kistermelõ e tevékenységébõl származó bevétele a 4 millió forintot meghaladja vagy bármely más feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultsága megszûnik, akkor a Második rész rendelkezései szerint kell eljárnia, azzal, hogy nyilvántartásaiban a jogosultság megszûnésének idõpontját megelõzõ idõszakra vonatkozó költségadatokat elégséges egy összegben feltüntetnie.

Az 52.§ (4)-(5) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 36.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 52.§ (5) bekezdése az 1997. évi XVII. törvény 7.§ (9) bekezdésével módosított szöveg.

53.§ (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak a bevételébõl annak 80 százalékát , mint vélelmezett költséghányadot levonva kell a jövedelmet megállapítania.

Az 53.§ (1) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 37.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 53.§ (1) bekezdése az 1997. évi XVII. törvény 7.§ (10) bekezdésével módosított szöveg.

(2) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozót a bevételbõl a (1) bekezdésben meghatározott mértéken túl további 7 százalékpont vélelmezett költséghányad levonása illeti meg, ha az adóév egészében az üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló kormányrendelet alapján kiskereskedelmi tevékenységet folytat, kivéve az említett jogszabály 1. számú melléklete szerinti 10. Iparcikk jellegû vegyes kiskereskedelmi üzletbõl a 115. Szórakoztató játékautomaták terme üzemeltetését.
(3) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozót a bevételbõl az (1) és (2) bekezdésben meghatározott mértéken túl további 6 százalékpont vélelmezett költséghányad levonása illeti meg, ha a (2) bekezdés szerinti kiskereskedelmi tevékenysége (külön-külön vagy együttesen) az üzletek mûködésérõl szóló belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló kormányrendeletben foglaltak közül az adóév egészében kizárólag a következõk mûködtetésére terjed ki:
üzletköri jelzõszám
- élelmiszer jellegû áruház 11.
- élelmiszer jellegû vegyesüzlet 12.
- élelmiszerüzlet 21.
- zöldség és gyümölcs szaküzlet 22.
- hús, húskészítmény, baromfi szaküzlet 23.
- hal és halkészítmény szaküzlet 24.
- kenyér és pékáru szaküzlet 25.
- vegyiáruk üzlete 41.
- drogéria 42.
- festék, gyanták és lakkok szaküzlete 44.
- mezõgazdasági, méhészeti szaküzlet,
termény- és takarmánybolt 74.

Az 53.§ (2)-(3) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 24.§-ával megállapított szöveg.

(4) Abban az esetben, ha a (2) vagy (3) bekezdésben említett tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tevékenysége év közben oly módon változik, hogy a kiegészítõ vélelmezett költséghányad(ok) alkalmazására már nem jogosult, a változás idõpontjában az év elsõ napjára visszamenõlegesen át kell térnie a tevékenységének megfelelõ alacsonyabb vélelmezett költséghányad alkalmazására.
(5)

Az 53.§ (5) bekezdését az 1997. évi XVII. törvény 7.§ (3) bekezdése hatálytalanította.

53/A.§ Az átalányadózást alkalmazó mezõgazdasági kistermelõ vélelmezett költséghányada 85 százalék, illetõleg a bevételének azon részébõl, amely állattenyésztésbõl vagy állati termék elõállításából származik, 94 százalék.

Az 53/A.§ az 1997. évi XVII. törvény 1.§-ával megállapított szöveg.

54.§ Az átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és az átalányadózás idõszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és elõállítási értékének az átalányadózás idõszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete szerint. Az átalányadózást megelõzõ idõszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségbõl az átalányadózás idõszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.

Az 54.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 38.§-ával megállapított szöveg.

55.§ Az átalányadó összegét a következõk szerint kell kiszámítani: az adó mértéke a jövedelem teljes összegére, ha az 53.§ rendelkezései szerint számított évi jövedelem
a) legfeljebb 200 000 Ft, akkor 12,5%,
b) 200 000 Ft-nál több, de legfeljebb 600 000 Ft, akkor 25%,
c) 600 000 Ft-nál több, de legfeljebb 800 000 Ft, akkor 30%,
d) 800 000 forintnál több, akkor 35%.
56.§ (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak és mezõgazdasági kistermelõnek negyedévente adóelõleget kell fizetnie. A befizetendõ adóelõleg összege az év elejétõl számított jövedelem utáni átalányadó és az év során korábban már befizetett átalányadó-elõleg különbözetével egyezik meg. Az adóelõlegnél alkalmazott adómérték az év során addig elért jövedelem összegéhez és a végzett tevékenységhez igazodik és annak teljes összegére vonatkozik.
(2) Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó, mezõgazdasági kistermelõ az 53.§ szerint számított jövedelem és/vagy átalányadó számítására vonatkozó rendelkezéseket nem az 50-55.§ rendelkezései szerint alkalmazta, illetõleg nem a tényleges bevételét vette számításba, de az átalányadózás alkalmazására egyébként jogosult, a fizetendõ adót az említett §-ok rendelkezései szerint kell megállapítania. Az átalányadózásra való jogosultság hiánya, vagy a jogosultság elvesztése miatt a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról szóló rendelkezések, illetõleg a Második rész rendelkezései szerint kell az adót megállapítani.

Az 56.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 39.§-ával megállapított szöveg.

57.§ Az átalányadózásra való jogosultság megszûnik, ha a magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét.

Az 57.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 40.§-ával megállapított szöveg.

Az 57/A.§ és a címe az 1996. évi LXXXIII. törvény 41.§-ával megállapított szöveg.
Az 57/A.§ (5) bekezdése az 1997. évi XVII. törvény 7.§ (18) bekezdésével kiegészített szöveg.

57/B.§ (1) A tételes átalányadó évi összege 1997-ben és 1998-ban, ha a tevékenység
a) fodrászati, 100 ezer forint;
b) kozmetikai, 100 ezer forint;
c) fodrászati és kozmetikai együtt, 100 ezer forint;
d) személyszállító (magántaxis), 120 ezer forint;
e) fizetõvendéglátás, szobánként 24 ezer forint,
azzal, hogy ha a tevékenységét év közben kezdõ, a)-d) pontban említett egyéni vállalkozó választja a tételes átalányadózást, vagy az egyéni vállalkozó a tételes átalányadózás alkalmazásának idõszakában az egyéni vállalkozói tevékenyégét megszünteti, az esedékes tételes átalányadó összegét napi idõarányosítással kell megállapítani.
(2) A tételes átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és a tételes átalányadózás idõszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és elõállítási értékének a tételes átalányadózás idõszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete szerint. A tételes átalányadózást megelõzõ idõszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségbõl a tételes átalányadózás idõszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.
(3) Ha a tételes átalányadózás választásakor a törvényben elõírt feltétel bármelyike hiányzott, akkor az adót a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról szóló rendelkezések, illetve nem egyéni vállalkozó esetében a Második rész rendelkezései szerint kell megállapítani.
(4) A tételes átalányadózás egyébként jogszerû választását követõen, az alkalmazás bármely feltételének hiánya következményeként az éves tételes átalányadó összegét minden esetben annak 10 százalékával meg kell növelni.
(5) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét, az éves tételes átalányadó összegét minden esetben annak 10 százalékával kell megnövelni, függetlenül a mulasztási bírság megfizetésétõl.

Az 57/B.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 42.§-ával megállapított szöveg.

57/C.§ (1) A tételes átalányadót egyenlõ részletekben a negyedévet követõ hó 15. napjáig, ideértve az utolsó negyedévet is, a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követõ 15 napon belül kell megfizetni.
(2) A tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bevételi és költségbizonylatot és egyéb üzleti iratot az e törvényben foglalt szabályok szerint kell megõrizni. A tételes átalányadózás választása nem mentesít a kifizetõi minõségben, illetõleg más jogszabály elõírása szerinti bizonylat-kiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá számla-, illetõleg nyugtaadási kötelezettség alól.
(3) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét megszüntette, akkor
a) a megszüntetést követõen ezen tevékenységére tekintettel érkezõ bevételét, felmerülõ költségét a megszüntetés idõpontját megelõzõen megszerzett bevételnek, felmerült költségnek kell tekinteni, egyebekben,
b) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell értelemszerûen alkalmazni.
(4) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó fizetõvendéglátó tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységét megszüntette, akkor a megszüntetést követõen ezen tevékenységére tekintettel érkezõ bevételét, felmerülõ költségét a megszüntetés idõpontját megelõzõen megszerzett bevételnek, felmerült költségnek kell tekinteni.

Az 57/C.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 43.§-ával megállapított szöveg.

Az 58.§ (4)-(7) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 44.§-ával megállapított szöveg.

(8) Nem alkalmazhatók e § rendelkezései akkor, ha az ingó vagyontárgy átruházása a magánszemély kereskedelmi jelleggel folytatott tevékenysége keretében történik. Kereskedelmi jellegû a tevékenység akkor, ha az ügyletek tartalma és az összes körülmény figyelembevételével megállapítható, hogy a tevékenység során az ingó vagyontárgy(ak) szerzése és átruházása rendszeres haszonszerzés céljából történik. Ekkor az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

A 60.§ (1) bekezdését az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdése hatálytalanította.

(2) Az ingatlan, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékû jog megszerzése idõpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az errõl szóló érvényes szerzõdést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz - illetve 1986. július 1. napja elõtt az illetékhivatalhoz - benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékû jog szerzési idõpontjának az errõl szóló szerzõdés szerinti idõpontot kell tekinteni. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés idõpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja elõtt értékesített ingatlant a magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének idõpontja a szerzõdéskötés napja.
(3) A földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési idõpontjának az eredeti ingatlan szerzési idõpontját kell tekinteni. A földingatlan tulajdonjogának megszerzését követõen az oda felépített épület (épületrész) esetében a szerzést a földterület tulajdonjoga megszerzésének idõpontjával kell azonosnak tekinteni.
(4)

A 60.§ (4) bekezdését az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdése hatálytalanította.

61.§ (1) Az ingatlan és a vagyoni értékû jog átruházásából származó bevételnek az errõl szóló szerzõdésben (okiratban, bírósági, hatósági határozatban) rögzített teljes összeget kell tekinteni.
(2) Az ingatlanok cseréjét, vagyoni értékû jogok cseréjét, illetõleg ingatlan vagyoni értékû joggal történõ cseréjét úgy kell tekinteni, mintha a szerzõdõ magánszemélyek adásvételi szerzõdést (szerzõdéseket) kötöttek volna. A bevételnek a csereszerzõdésben feltüntetett érték számít, ennek hiányában az elcserélt ingatlannak, vagyoni értékû jognak az az értéke, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek.
(3) Az ingatlan, a vagyoni értékû jog gazdasági társaságba történõ, tulajdonosváltozást eredményezõ bevitele (apport) esetében bevételnek a társaság által e címen jóváírt összeget (szerzett vagyoni részesedést) kell tekinteni.
(4) A termõföldrõl szóló törvényben meghatározott birtokösszevonási célú önkéntes földcsere e törvény alkalmazásában nem minõsül átruházásnak (értékesítésnek). Amennyiben a cseréhez kapcsolódóan értékkiegyenlítés is történik, az e címen kapott pénzösszeg vagy más vagyoni érték az azt szerzõ magánszemély egyéb jövedelmének számít.
62.§ (1) Az ingatlan, a vagyoni értékû jog átruházásából származó - a 63.§ (5) bekezdésének rendelkezését is figyelembe véve megállapított - bevételbõl le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelõ következõ igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységébõl származó bevételével szemben költségként elszámolt:
a) a megszerzésre fordított összeget és az ezzel összefüggõ más kiadásokat;
b) az értéknövelõ beruházásokat;
c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat.

A 62.§ (1) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 25.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(2) A megszerzésre fordított összeg az átruházásról szóló szerzõdés (okirat, bírósági, hatósági határozat) szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan, illetve vagyoni értékû jog esetében a csereszerzõdésben rögzített érték, ezek hiányában az az érték, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. Öröklés esetén, vagy ha az átruházott ingatlant, illetve vagyoni értékû jogot a magánszemély ajándékba kapta, a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. A kárpótlásról szóló törvényekben szabályozott vételi jog gyakorlása során szerzett termõföld, erdõ mûvelési ágú föld esetében a megszerzésre fordított összegnek - ha a jövedelmet nem a 64.§ (1) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani - a vételi jog gyakorlása során vételárként szereplõ összeget kell tekinteni. Ha a helyi önkormányzat tulajdonában lévõ lakást a magánszemély megvásárolja, akkor megszerzésre fordított értéknek a szerzõdésben szereplõ tényleges vételárat kell érteni.

A 62.§ (2) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 46.§-ával megállapított szöveg.

(3) Ha a megszerzésre fordított összeg a (2) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevételt annak 75 százalékával kell csökkenteni.
(4) Az ingatlan átruházásából származó jövedelem, ha asz átruházás a megszerzés évében vagy az azt követõ öt évben történik, az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg (e bekezdés alkalmazásában: számított összeg). Ezt követõen a jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a számított összeget csökkenteni kell, ha az átruházás - a megszerzés évét követõ évet elsõ évnek tekintve -,
a) a hatodik évében történik, a számított összeg 10 százalékával,
b) a hetedik évében történik, a számított összeg 20 százalékával,
c) a nyolcadik évében történik, a számított összeg 30 százalékával,
d) a kilencedik évében történik, a számított összeg 40 százalékával,
e) a tizedik évében történik, a számított összeg 50 százalékával,
f) a tizenegyedik évében történik, a számított összeg 60 százalékával,
g) a tizenkettedik évében történik, a számított összeg 70 százalékával,
h) a tizenharmadik évében történik, a számított összeg 80 százalékával,
i) a tizennegyedik évében történik, a számított összeg 90 százalékával,
j) a tizenötödik évében történik, a számított összeg 100 százalékával.
(5) A vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelem az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg, azzal, hogy nem számít bevételnek az 1982. január 1-je elõtt szerzett vagyoni értékû jog átruházásából származó vagyoni ellenérték.

A 62.§ (3)-(5) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 25.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

63.§ (1) Az ingatlan és vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására elõírt határidõig kell megfizetnie.
(2) A magánszemélynek az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetnie) az ingatlan és vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget saját maga vagy lakást szerzõ hozzátartozója részére a jövedelem megszerzésének idõpontját megelõzõ hat hónapon, és az azt követõ 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított (a lakásszerzési kedvezmény alapja), azzal, hogy e § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minõsül belföldön a lakás használati-, haszonélvezeti jogának, valamint a lakásbérleti jognak a megvásárlása is. E § alkalmazásában a lakótelek vásárlása csak akkor minõsül lakáscélú felhasználásnak, ha azon a magánszemély az elõzõekben említett idõszakban lakást épít. A magánszemély kérelmére az adóhatóság a hat hónapot legfeljebb tizenkét hónapra, a 48 hónapot legfeljebb 60 hónapra módosíthatja.
(3) A magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történõ bejelentésével egyidejûleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése elõtt történt, akkor annak elõzetes igazolása alapján az adóbevallásában érvényesíti.
(4) A lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz benyújtott iktatott szerzõdés másolatával, a lakáshasználati jog és a lakásbérleti jog megszerzését az errõl szóló szerzõdéssel, a lakásépítést, lakásbõvítést a használatbavételi vagy fennmaradási engedéllyel kell igazolni az összeg felhasználásának bizonyításával egyidejûleg. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.
(5) Ha a magánszemély, vagy a lakást szerzõ hozzátartozó a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követõ 60 hónapon belül a lakáscélú felhasználással szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezeti jogát, használati jogát vagy bérleti jogát átruházza, akkor az átruházásból származó bevételt növelnie kell a korábban érvényesített lakásszerzési kedvezmény alapjával.

A 63.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 47.§-ával megállapított szöveg.

64.§ (1) A kárpótlásról szóló törvényekben szabályozott vételi jog gyakorlása során vásárolt termõföld, erdõ mûvelési ágú föld átruházása esetén - a (2) bekezdésben említett esetet kivéve - a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 23.§-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével kell az adókötelezettséget megállapítani.
(2) Ha a kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult (a kárpótlási jegyet kárpótoltként megszerzõ) magánszemély a vételi jogának gyakorlása során szerzett termõföldjének, erdõ mûvelési ágú földjének - ideértve, ha azt mezõgazdasági vállalkozási támogatás címén kapott utalvány felhasználásával (is) vásárolta - átruházásából származó, az (1) bekezdés vagy az e cím alatti rendelkezések szerint megállapított jövedelme egészét az átruházás napjától számított egy éven belül mezõgazdasági mûvelésû külterületi termõföld tulajdonának megszerzésére fordítja, akkor az ezen jövedelemre jutó adó visszajár (vagy nem kell azt megfizetni). Ezt a kedvezményt a magánszemély az igazolt tulajdonjogszerzés adóhatóságnak történõ bejelentésével egyidejûleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a tulajdonjogszerzés az adó megfizetése elõtt történt, akkor annak elõzetes igazolása alapján az adóbevallásában érvényesíti.

A 64.§ (2) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 48.§-ával megállapított szöveg.

(3) A (2) bekezdés rendelkezése alkalmazható a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépésérõl és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerint részarány-földtulajdonosnak minõsülõ magánszemély azon termõföldjének, erdõ mûvelési ágú földjének átruházása esetén, amelyet a hivatkozott törvény rendelkezései szerint tulajdonjogának bejegyzése mellett önálló ingatlanként részére kiadtak.
(4) A (2) és a (3) bekezdésben említett tulajdonjog megszerzésének igazolására a földhivatalba benyújtott iktatott szerzõdés szolgál.

A 64/A.§ és a címe az 1996. évi LXXXIII. törvény 49.§-ával megállapított szöveg.
A 64/A.§ (7) bekezdésének b) pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (13) bekezdésével módosított szöveg.

A 65.§ (1) bekezdésének d)-e) pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 50.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
A 65.§ (1) bekezdésének g)-h) pontja az 1997. évi CV. törvény 26.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt eseteken kívül, illetõleg az ott meghatározott korlátokat meghaladóan kamat címén megszerzett bevétel a magánszemély egyéb jövedelmének számít.

A 65.§ (2) bekezdése az 1998. évi XXXIII. törvény 5.§-ával megállapított szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

(3) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott korlátokat nem kell figyelembe venni azon tagi kölcsön, szövetkezeti célrészjegy kamata esetében, amelyet a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépésérõl és az átmeneti szabályokról szóló törvény alapján átalakult szövetkezet, illetõleg az ilyen szövetkezetbõl csoportos kiválás útján létrejött szövetkezet, valamint az 1993. december 31-ig az 1992. évi I. törvény hatálya alatt megalakult szövetkezet a tagjának fizet, feltéve, hogy az a d) és e) pontok szerinti jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, és feltéve, hogy a szövetkezet a tagjainak a jogszabályban elõírt célokon kívül és mértékeket meghaladóan hitelt nem nyújt, a tagjainak hitelfelvételéhez pénzintézetnél fedezetet nem képez, kezességet nem vállal, pénzt elszámolásra - a szokásos üzletvitelhez (pl. anyagbeszerzés, üzemanyag-elszámolás) szükséges mértéken felül - nem ad.

A 65.§ (3) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 50.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

(4) A kamatból származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 0 százalék.
(5) E § alkalmazásában:
a) nyilvános forgalomba hozatalnak minõsül az értékpapír nyilvános ajánlattétele útján történõ kibocsátása, illetve a korábban zártkörûen forgalomba hozott értékpapír eladásra történõ felajánlása nyilvános ajánlattétel útján;
b) zártkörû forgalomba hozatalnak minõsül az értékpapírnak az a) pontban foglaltaktól eltérõ módon történõ forgalomba hozatala, így különösen az értékpapír egyedileg elõre meghatározott befektetõ részére történõ kibocsátása a befektetõnek az értékpapír átvételére vonatkozó elõzetes szándéknyilatkozata alapján;
c) nyilvános forgalmazás az értékpapírnak bárki számára azonos feltételekkel történõ forgalmazása;
d) zárt forgalmazás az értékpapírnak a c) pontban foglaltaktól eltérõ adásvétele, illetõleg ettõl függetlenül is, elõre meghatározott személyek körében történõ forgalmazása.
(6) Az (1) bekezdés g) pontjában említett tõkeérték-növekmény adójának mértéke az értékpapír kibocsátásakor a kamatra érvényes adómértékkel egyezik meg. Az adót az értékpapír lejáratát követõen kifizetett növelt tõkeértékbõl a kifizetõ állapítja meg, vonja le, és fizeti be.
(7) Az (1) bekezdés g) pontjában említett tõkeérték-növekmény helyett elért árfolyamnyereség nem számít bevételnek.

A 65.§ (5)-(7) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 16.§ (3)-(4) bekezdésével megállapított szöveg.

A 66.§ (1) bekezdésének d) pontja az 1998. évi XXXIII. törvény 6.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalék után az adót a következõk szerint kell megállapítani:
a) az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában ki kell számítani a társas vállalkozás saját tõkéjének az értékelési tartalékkal csökkentett részébõl ezen magánszemélyre jutó értéket;
b) az a) pontban meghatározott összegnek ki kell számítani az osztalékmegállapítás évének elsõ napján érvényes jegybanki alapkamat kétszerese szerinti részét;
c) (*) a magánszemélynek osztalék címén kifizetett összegbõl a b) pontban meghatározott összeget meg nem haladó rész után 20 százalék, a további rész után 35 százalék az adó mértéke.
E rendelkezés alkalmazásában a társas vállalkozás saját tõkéje alatt arról az idõszakról készült számviteli beszámoló mérlegében kimutatott saját tõkét kell érteni, amely idõszakra vonatkozóan az eredményfelosztás történt.

A 66.§ (1)-(2) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 51.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Lásd: 1996. évi LXXXIII. törvény 63.§ (6) bekezdése.
A 66.§ (2) bekezdésének c) pontja az 1997. évi CV. törvény 27.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
(*) Lásd: 1997. évi CV. törvény 40.§ (14) bekezdése.
A 66.§ (2) bekezdésének utolsó mondata az 1998. évi XXXIII. törvény 6.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben az osztalék adóját a kifizetõ az osztalék-kifizetés napján állapítja meg és vonja le az osztalék megállapításának idõpontjában érvényes adómérték szerint.
(4) Az osztalékelõleg adója 20 százalék, amelyet a (2), illetõleg (6) bekezdés szerint megállapított adóval szemben mint adóelõleget kell elszámolni. Osztalékelõlegnek kell tekinteni a kifizetõ által az osztalékra jogosult magánszemély részére a várható osztalékra tekintettel kifizetett, a kifizetõnél - a levont adóval csökkentve - követelésként nyilvántartásba vett összeget.

A 66.§ (3)-(4) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 27.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

(5) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben az osztaléknak minõsülõ jövedelem után az adó 20 százalék, amelyet a kifizetõ a legközelebbi alkalommal kifizetett adóköteles jövedelembõl von le, vagy ha ez az adóévben nem lehetséges, akkor a magánszemély a kifizetõ által adott igazolás alapján az adott évrõl szóló bevallásának benyújtásával egyidejûleg fizeti meg azt. Nem kell az elõbb említett esetben az adót megfizetni, ha törvényben szabályozott adómentes eljárás keretében történt a névérték felemelése azzal, hogy az ilyen értékpapír elidegenítése esetén az árfolyamnyereség számítása szempontjából ez a növekmény az árfolyamnyereség részét képezi.
(6) (*) Az ügyvédi iroda tagja esetében a (2) bekezdés rendelkezése oly módon alkalmazható, hogy az a) pontban említett vagyoni betét arányában meghatározott érték helyett az osztalékfizetés idõpontjában fennálló taglétszám alapulvételével egy tagra jutó értéket kell figyelembe venni, vagy választható, hogy az osztalékból az arra jogosult tagnak az ügyvédi iroda által személyes közremûködés ellenértékeként az osztalék megállapításának évét megelõzõ adóévben kifizetett összegbõl az osztalék megállapítása évének elsõ napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével számított részt meg nem haladó összeg után 20 százalék, az ezt meghaladó összeg után 35 százalék az adó mértéke. A választásra az adott ügyvédi iroda valamennyi tagja együttesen jogosult azzal, hogy ilyen döntés esetén ennek az ügyvédi irodának tagjai a választás évében és az azt követõ két adóévben kizárólag a választott módon állapíthatják meg az ügyvédi irodától származó osztalék utáni adót.

(*) Lásd: 1997. évi CV. törvény 40.§ (14) bekezdése.

(7) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó 20 százalék adót fizet a vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg a vállalkozói jövedelem kiszámításánál költségként elszámolt vállalkozói kivétnek az adóévet követõ év elsõ napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével számított összegét. Az ezen felüli rész után az adó mértéke 35 százalék. Az ily módon megállapított összes adót az egyéni vállalkozónak legkésõbb a személyi jövedelemadó-bevallása benyújtására elõírt határidõig kell megfizetnie.

A 66.§ (6)-(7) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 27.§ (3) bekezdésével megállapított szöveg.

(8) A külföldön is adóztatható osztalék esetében a (2)-(6) bekezdés szerint kiszámított adót csökkenti az osztalék külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerzõdés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az osztalék fizetendõ adója nem lehet kevesebb 5 százaléknál.
(9) Az (1) bekezdés c) pontjában említett osztalék adója 20 százalék. Az adót a (3) bekezdés szerint kell megfizetni, vagy ha a kifizetõ azt bármely ok miatt nem vonta le, akkor a magánszemély ezen adókötelezettségének a személyi jövedelemadó bevallásában az önadózásra és az adófizetésre vonatkozó rendelkezések alkalmazásával tesz eleget. A külföldön megfizetett adó beszámítására a (8) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

A 66.§ (4)-(9) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 51.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

(10) A kockázati tõkealap-jegy hozamának adója 20%. Az adót a kifizetõ a kifizetés napján állapítja meg, és vonja le.

A 66.§ (10) bekezdése az 1998. évi XXXIII. törvény 6.§ (3) bekezdésével megállapított szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

67/A.§ (1) Tõzsdei határidõs ügyletbõl származó bevételnek számít a magánszemély nem egyéni vállalkozói minõségében tõzsdei határidõs termékre kötött határidõs ügyletnek a bevétele, valamint az olyan határidõs ügyletnek a bevétele, amely két határidõs ügyletbõl áll, és a tõzsdei és az elszámolóházi szabályzatok alapján egy ügyletnek minõsül (a továbbiakban: összetett tõzsdei ügylet). Az összetett tõzsdei ügyletbõl származó bevételt a következõk szerint kell megállapítani: az ügyletet alkotó részügyletek bevételét és veszteségét egymással szembeállítva nettó módon kell meghatározni. Amennyiben az összetett tõzsdei ügylet egyik eleme úgy zárul le, hogy ennek következtében az összetett tõzsdei ügylet megszûnik, akkor az összetett tõzsdei ügylet bevételét erre az idõpontra vonatkozóan kell megállapítani, azzal, hogy a le nem zárt ügyletet ettõl az idõponttól kezdve önálló tõzsdei határidõs ügyletnek kell tekinteni. A tõzsdei opciós ügylet bevételének a nem egyéni vállalkozó magánszemély tõzsdei opciós kiírásból, vagy tõzsdei opciós termék adásvételébõl származó bevételét kell tekinteni.
(2) A tõzsdei határidõs ügylet - ideértve az összetett tõzsdei ügyletet is -, opciós ügyletbõl származó jövedelem az adóévben elért (1) bekezdésben említett ügylet során az adóévben elszenvedett valamennyi veszteséggel, az ügylettel kapcsolatos díjakat, jutalékokkal csökkentett része.
(3) E § alkalmazásában az mértéke 20 százalék.
(4) Az adót a kifizetõ a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg és vonja le a magánszemély bevételébõl és azt az adóhatóságnak befizeti. A magánszemély a kifizetõ(k)bõl kapott igazolás alapján az így levont adót és a (2) bekezdés szerint megállapított jövedelmet és annak adóját bevallja, a különbözetet az adóbevallásban visszaigényli, illetõleg ha bármely ok miatt a kifizetéskor az adó levonása nem történt meg és emiatt a jövedelemre megállapított adó meghaladja a kifizetõ által befizetett összeget, a különbözetet az adóbevallásra nyitvaálló határidõig kell befizetnie.
(5) Az összetett tõzsdei ügylet esetében a kifizetés napja az ügylethez kapcsolódó utolsó elszámolás napja, azzal, hogy az ügylet lejárta, vagy annál korábbi lezárása elõtt keletkezett és kifizetett nyereségbõl a kifizetõ visszatartja az dó fedezetét, amelyet az utolsó elszámoláskor a levonandó adó összegébe beszámít.

A 66/A.§ az 1997. évi CV. törvény 28.§-ával megállapított szöveg.

A 67.§ és a címe az 1996. évi LXXXIII. törvény 52.§-ával megállapított szöveg.

A 67/A.§ az 1997. évi CV. törvény 28.§-ával megállapított szöveg.

A 68.§ (5) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 29.§-ával megállapított szöveg.

A 69.§ (1) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 30.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(2) Nem minõsül természetbeni juttatásnak:
a) a természetben adott munkabér (a magánszemélynek a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkabér részeként természetben adott juttatás, amelynek értéke a munkaszerzõdésben meghatározott összeg, ennek hiányában a szokásos piaci érték);
b) az önálló tevékenység természetben adott ellenértéke;
c) az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékû jog átruházása során az ellenértékbe természetben beszámított vagyoni érték;
d) az adóköteles tárgynyeremény;
e) az a vagyoni érték, amelyet e törvény szerint egyébként adómentesnek minõsülõ jogcímen természetben adnak;
f) a gazdasági társaságokról szóló és a szövetkezetekrõl szóló törvény alapján a jegyzett tõke emelése keretében magánszemélynek juttatott (jóváírt) értékpapír, továbbá a gazdasági társaságokról szóló és a szövetkezetekrõl szóló törvény alapján a jegyzett tõke emelése keretében az értékpapír névértékének az emelése.
(3) A (2) bekezdés a)-f) pontjaiban említett esetekben a megszerzett bevétel olyan jogcímen adóköteles, amelyre tekintettel a magánszemély hozzájutott.
(4) A természetbeni juttatás a magánszemély olyan bevételének számít, amelynek egésze jövedelem.
(5) Természetbeni juttatásnak minõsül többek között:
a) a kifizetõ által harmadik személlyel kötött lízingszerzõdés alapján megszerzett és magánszemély használatába adott olyan vagyontárgy is, amelyet késõbb magánszemély maradványértéken vásárol meg azzal, hogy a kifizetõ által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a lízingelés idõszakára jutó, a 11. számú mellékletben foglaltak szerint meghatározott értékcsökkenési leírás levonásával kiszámított összege és a magánszemély által megfizetett maradványérték különbsége számít bevételnek;
b) a kifizetõ által adott ajándék, ideértve a reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást, azzal, hogy az 1. számú mellékletben adómentesnek minõsített esetekben ezt nem kell bevételként figyelembe venni.
c) az adóköteles biztosítási díj, a biztosítási szolgáltatás a szerzõdésben név szerint meg nem nevezett magánszemély(ek)re terjed ki.

A 69.§ (5) bekezdésének a) pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 54.§ (2) és (3) bekezdésével megállapított szöveg.
A 69.§ (5) bekezdésének c) pontja az 1997. évi CV. törvény 30.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

(6) A (4) bekezdésben említett jövedelem után az adó 44 százalék, amelyet a kifizetõ a juttatás idõpontját követõen az adózás rendjérõl szóló törvénynek a kifizetõ által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint fizet meg.
70.§ (1) Természetbeni juttatásnak minõsül a kifizetõ belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegû ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkezõ jövedelem.

A 70.§ (1) bekezdésének második mondatát az 5/1997. (II.7.) AB határozat megsemmisítette.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az adó fizetésére - a (3)-(11) bekezdésekben foglaltakat is figyelembe véve - a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizetõ, amennyiben pedig a forgalmi engedély a tulajdonos mellett az üzembentartót (üzemeltetõt) is tartalmazza, az adó fizetésére kizárólag az utóbbi kifizetõ kötelezett. Ez utóbbi esetben a tulajdonos közli az üzembentartóval az adott személygépkocsi beszerzési árát.
(3) Az (1) bekezdésben említett jövedelem miatt az adó (a továbbiakban: cégautó adó) havonta fizetendõ mértéke a következõ:
A személygépkocsi A személygépkocsi A személygépkocsi
beszerzési ára/Ft beszerzésének évében beszerzésének évét
és az azt követõ 1-4. évben (Ft) követõ 5. és további években (Ft)
1- 500 000 3 000 1 500
500 001- 1 000 000 4 000 2 000
1 000 001- 2 000 000 6 000 3 000
2 000 001- 3 000 000 8 000 4 000
3 000 001- 4 000 000 10 000 5 000
4 000 001- 5 000 000 12 000 6 000
5 000 000 felett 14 000 7 000
(4) A (3) bekezdés rendelkezésétõl eltérõen, ha az e § szerinti adókötelezettség 1997. január 1-je elõtt kezdõdött a cégautó adó havonta fizetendõ mértéke a következõ:
A személygépkocsi A személygépkocsi A személygépkocsi
beszerzési ára/Ft beszerzésének évében beszerzésének évét
és az azt követõ 1-4. évben (Ft) követõ 5. és további években (Ft)
1- 500 000 3 000 1 500
500 001- 1 000 000 4 000 2 000
1 000 001- 2 000 000 6 000 3 000
2 000 001- 3 000 000 8 000 4 000
3 000 001- 4 000 000 10 000 5 000
4 000 001- 5 000 000 12 000 6 000
5 000 001- 6 000 000 14 000 7 000
6 000 001- 8 000 000 18 000 9 000
8 000 001-10 000 000 22 000 11 000
10 000 001-13 000 000 28 000 14 000
13 000 001-16 000 000 34 000 17 000
16 000 000 felett 40 000 20 000
(5) E § alkalmazásában beszerzési ár - ide nem értve az ingyenesen történõ beszerzést - az a pénzösszeg, illetõleg annak megfelelõ más vagyoni érték, amelyért a kifizetõ a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldrõl történõ beszerzés esetén - ide nem értve külföldrõl lízing útján történõ beszerzést - beszerzési ár a személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képezõ összeg. Abban az esetben, ha a (2) bekezdés, illetõleg a (10) bekezdés alapján a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevõ az adó fizetésére kötelezett, akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt elõzõek szerinti beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Ugyanezt a beszerzési árat kell figyelembe venni, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte meg. Ingyenes szerzés esetén, továbbá akkor, ha a beszerzési ár az elõzõek szerint nem állapítható meg, beszerzési árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerûen végzõ vállalkozás szakvéleménye szerinti - a beszerzés idõpontját is figyelembe vevõ - összeg tekintendõ. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel kapcsolatos általános forgalmi adó is. Az adókötelezettség megkezdését követõen a beszerzési ár utóbb nem módosítható a késõbb beszerzett tartozékok értékével.

A 70.§ (3)-(5) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 55.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(6) E § alkalmazásában a beszerzés éve a tulajdonjog megszerzésének éve, illetõleg, ha az üzembentartó az adó fizetésére kötelezett, akkor a forgalmi engedélybe az errõl szóló bejegyzés éve. A lízingelt, illetõleg a lízing útján szerzett személygépkocsi esetén a lízingszerzõdés megkötésének évét, kölcsönbe-, bérbeadás esetén a vonatkozó szerzõdés megkötésének évét kell a beszerzés évének tekinteni.
(7) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott adótételeket havonta, a tárgyhónapot követõen - az adózás rendjérõl szóló törvénynek a kifizetõ által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint - kell megfizetni. Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész hónapnak számít. Évközi tulajdonos- (üzemeltetõ-) változás esetén az új tulajdonost (üzemeltetõt) a változást követõ hónaptól terheli az adókötelezettség. A kifizetõ írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a havonta fizetendõ adót a magánszemély fizeti meg. Ez csak egész hónapra történhet oly módon, hogy a magánszemély a vele megállapodást kötõ kifizetõnek az adott hónap utolsó napjáig befizeti a vonatkozó adótételt, amelyet a kifizetõ továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az említett idõpontig nem tesz eleget, az ebbõl eredõ jogvitától függetlenül a kifizetõnek kell az adót megfizetnie.

A 70.§ (7) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 55.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

(8) Nem kell az e § szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,
a) amelyet megkülönböztetõ fény- és figyelmeztetõ jelzést adó készülékkel szereltek fel az errõl szóló belügyminiszteri rendelet alapján, továbbá, amelyet az egyházak, egyházi karitatív szervezetek kizárólag alapfeladataik ellátásához használnak;
b) amelyet postaszolgáltatás (SZJ 09511), közmûhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerûen foglalkozó kifizetõ kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be, valamint, amelyet a társasvállalkozás taxi rendszerû személyszállítás, gyakorlati gépjármûvezetõ-oktatás céljából üzemeltet;
c) amelyet a betegségmegelõzõ és gyógyító céllal, szociális céllal, az egészségkárosodott, hátrányos helyzetûek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, az egyesület, a köztestület, valamint a megváltozott munkaképességû dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló egészségügyi miniszteri és pénzügyminiszteri együttes rendelet 27/B.§-ában megváltozott munkaképességûek foglalkoztatására kijelölt célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására üzemeltet, és a mûködési szabályzatából, gazdálkodásából az összes körülmény figyelembevételével egyértelmûen megállapítható, hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett jogcímen történik;
d) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által - az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseirõl szóló kormányrendelet alapján - finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei törvény alapján kizárólag betegségmegelõzõ, gyógyító, egészségkárosodást csökkentõ közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltetnek;
e) amelyet a kifizetõ magánszemélynek adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy a havi lízing- (bérleti) díj nem kevesebb a (3) és a (4) bekezdésben foglalt adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe, bérbe vevõ magánszemély viseli;
f) amelyet az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet;
g) amelyet a vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet, kivéve azon idõszakot, amelyre vonatkozóan értékcsökkenési leírást, lízing (bérleti) díjat számol el.

A 70.§ (8) bekezdésének b) és d)-g) pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 55.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

(9) A (8) bekezdés a)-d) pontjaiban foglaltak ellenére meg kell fizetni a (3) és a (4) bekezdés szerinti adót azon személygépkocsi után, amelyet nem kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladatok ellátására használnak, hanem a körülményekbõl megállapítható más használat is. A személygépkocsinak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos használatát igazoló dokumentumokat (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévülésének idejéig a kifizetõnek meg kell õriznie.
(10) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából az adó megfizetésére kötelezett üzembentartónak minõsül az a kifizetõ, amely (aki) a személygépkocsit üzletszerû kölcsönzést, bérbeadást, lízingbe adást folytató kifizetõtõl (a továbbiakban: bérbeadó) olyan szerzõdés alapján üzemeltet, amely a forgalmi engedélybe történõ bejegyzés mellõzésével jogosítja a személygépkocsi üzemben tartására. Ebben az esetben a bérbeadóra a (3) és a (4) bekezdés rendelkezései - kivéve a (9) bekezdésben említett esetet - nem vonatkoznak. A bérbevevõre a (3)-(9) bekezdések rendelkezéseit - ha az adókötelezettség fennáll - azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott adótétel helyébe annak egyharmincad részét, a hónap helyébe pedig a bérbevételi napot kell behelyettesíteni. A bérbeadónak közölnie kell a bérbevevõvel a személygépkocsi beszerzési árát.

A 70.§ (9)-(10) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 55.§ (3) bekezdésével megállapított szöveg.

(11) A (8) bekezdésben nem említett esetben az e § szerinti adót nem kell megfizetni azon személygépkocsi után, amelyet a kifizetõ egyértelmûen kizár a használatból, és a körülmények alapján is megállapítható, hogy nem történik használat. Ilyen körülménynek kell tekinteni különösen a tartalékban tartott, az üzemképtelen, a nem üzemelõ (a továbbiakban együtt: nem üzemelõ) személygépkocsit mindaddig, ameddig nem kerül forgalomba. Nem minõsül a használatból kizártnak az a személygépkocsi, amely egy hónapnál rövidebb ideig nem üzemel.
(12) Nem kell a cégautó adót megfizetni olyan magáncélú használat esetén, amikor a magánszemély a kifizetõnek térítést fizet, feltéve, hogy ez a térítés legalább a magáncélú használat során futott kilométer alapulvételével, az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagárral számított üzemanyagköltség és a 3 Ft/kilométer általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével számított összeg. Az üzemanyagköltség megtérítettnek tekintendõ abban az esetben is, ha a magánszemély a magáncélú használatra jutó üzemanyagot saját mag vásárolja meg.
(13) E § alkalmazásában magáncélú használat különösen, ha a személygépkocsit a körülményekbõl (szabályzat, szerzõdés, útnyilvántartás stb.( megállapíthatóan magánszemély akár állandó, akár eseti jelleggel a személygépkocsi egyéb használatától függetlenül személyes célra használja.

A 70.§ (12)-(13) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 31.§-ával megállapított szöveg.

71.§ (1) Természetbeni juttatásnak minõsül a kifizetõ által az üzemanyagszámla (számlák) alapján elszámolt összegnek az a része, amely meghaladja az üzemanyag-fogyasztási norma, a gépjármû által futott kilométer és az üzemanyagár figyelembevételével számított költséget, azzal, hogy üzemanyagár alatt a számla (számlák) alapján elszámolt összegnek és ugyanazon számlában (számlákban) feltüntetett literben meghatározott üzemanyagmennyiségnek a hányadosát kell érteni.
(2) A (1) bekezdésben említett összeg után az adó 44 százalék, amelyet az év elsõ és utolsó napján rögzített kilométeróra-állás alapján kell kiszámítani, és azt a következõ év február hónapban kell a kifizetõnek az általa levont jövedelemadó befizetésének szabályai szerint megfizetnie. Ha a gépjármû használata év közben megszûnik, akkor az adót a megszûnés idõpontját követõ hónapban kell a kifizetõnek az általa levont jövedelemadó befizetésével egyidejûleg megfizetnie.

A 71.§ az 1997. évi CV. törvény 32.§-ával megállapított szöveg.

A 72.§ (1)-(3) bekezdése az 1998. évi XXXIII. törvény 7.§-ával megállapított szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

(4) Nem kell az elõzõekben foglaltakat alkalmazni a munkáltató által adott
a) lakáscélú hitel esetén, ha azt a munkáltató pénzintézet útján, annak igazolása alapján a munkavállalójának olyan lakása építéséhez, vásárlásához, bõvítéséhez, korszerûsítéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét; lakáskorszerûsítés alatt a jogszabály szerinti komfortfokozat növelését kell érteni;
b) olyan munkabérelõleg esetében, amelynek folyósítása legfeljebb hat havi visszafizetési kötelezettség mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik;
c) a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja részére jogszabály alapján folyósított családalapítási elõleg esetén.
(5) Nem kell az (1) bekezdést alkalmazni a pénzintézet jogszabály alapján folytatott üzleti tevékenysége keretében nyújtott hitel (ide nem értve a belsõ hitelt), az állami tulajdon megvásárlásához pénzintézet útján nyújtott hitel, valamint az üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehetõ áruvásárlási kölcsön esetében, továbbá az önkormányzat által jogszabály alapján, a (4) bekezdés a) pontjában említett módon és feltételekkel a lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön esetében.

A 72.§ (5) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 56.§ (3) bekezdésével megállapított szöveg.

A 72/A.§ az 1997. évi CV. törvény 33.§-ával megállapított szöveg.

A 73.§ (1) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 34.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a bevétel egésze jövedelem, és az adó mértéke 40 százalék.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a magánszemélynek és a kifizetõnek a Második rész önálló tevékenységbõl származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezései szerint kell az adókötelezettséget teljesítenie.
(4) A magánszemélyt csõd, felszámolás, végelszámolás keretében megilletõ tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék és más hasonló járadékjellegû követelés, valamint a magánszemélyt megilletõ, a jövedelmet helyettesítõ felelõsségbiztosítási kártérítés egy összegben való megváltása esetén a kifizetett összeg teljes egészében jövedelem, és az adó mértéke 25 százalék, azzal, hogy a jövedelem utáni adót a kifizetõ állapítja meg, vonja le, és fizeti be.
(5) Az (1)-(2) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók az egyéni vállalkozói, a mezõgazdasági kistermelõi tevékenység ellenértékeként kifizetett összeg esetében.

A 73.§ (5) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 34.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

A 74.§ és a címe az 1997. évi CV. törvény 35.§-ával megállapított szöveg.

A 76.§ (1) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 36.§-ával megállapított szöveg.

(2) Pénzbeli nyeremény esetén az adó összege 20 százalék, amelyet a magánszemélyeknek kiosztandó teljes nyereményösszegbõl egy tételben kell a kifizetõnek levonnia, és befizetnie.
(3) Ha a nyeremény nem pénz, hanem más vagyoni érték, akkor annak általános forgalmi adó nélkül számított szokásos piaci értékét alapul véve, annak 25 százalékát kell adó címén a kifizetõnek megfizetnie.
(4) Nem számít jövedelemnek a szerencsejátékok szervezésérõl szóló törvény 16.§-a alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a pénznyerõ-automatából, a játékkaszinóból származó nyeremény.
(5) E § alkalmazásában a bukmékeri rendszerû fogadás adóköteles nyereményének a kapott bevétel azon részét kell érteni, amely az adott nyeremény érdekében megfizetett tét összegét meghaladja.

A 76.§ (5) bekezdése az 1997. évi XCIX. törvény 10.§ (3) bekezdése megállapított szöveg.

A 78.§ az 1996. évi LXXXIII. törvény 59.§-ával megállapított szöveg.

A 78/A.§ (1) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 37.§-ával megállapított szöveg.

(2) A magánszemély az (1) bekezdésben említett nyilatkozat kiegészítéseként, a vele közös háztartásban élõ családtagjával (családtagjaival) együttes nyilatkozatot tehet arról, hogy a 6. számú melléklet 2. pontjában meghatározott módon és feltételekkel közös õstermelõi igazolvány (a továbbiakban: közös igazolvány) kiváltásával kívánja folytatni az õstermelõi tevékenységét (a továbbiakban: közös õstermelõi tevékenység), azzal, hogy ilyen családtagnak minõsül a mezõgazdasági õstermelõ házastársa, egyeneságbeli rokona (ideértve örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermekét, vagy örökbefogadó, mostoha- és nevelõszülõjét is). Ebben az esetben minden egyes családtagnak az õstermelõi jövedelmére ugyanazon adózási módot kell választania, továbbá a közös õstermelõi tevékenység idõszakában egymással munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem állhatnak, a segítõ családtagra vonatkozó rendelkezéseket egymásra vonatkozóan nem alkalmazhatják. Az együttes nyilatkozat feltétele, hogy az azt tevõk az általános forgalmi adózás tekintetében is ugyanazon adózási módot alkalmazzák.
(3) A 46.§ (3) bekezdésének alkalmazásában a kifizetõnek kérnie kell az õstermelõi igazolvány felmutatását, azonban nem kell a kifizetett összeget bejegyeznie akkor, ha a mezõgazdasági õstermelõ a kifizetõ által kiállított bizonylat kifizetõnél maradó másolatán aláírásával jelzi azt a szándékát, hogy a kifizetett összeget saját maga írja be az õstermelõi igazolványba a kormányrendelet elõírása szerint. A kifizetõ ebben az esetben is az õstermelõ adóazonosító jelének és az õstermelõi igazolványa számának feltüntetésével szolgáltat adatot a kifizetésrõl az adóhatóságnak.
(4) A tételes, költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági kistermelõ - 250 ezer forintot meghaladó, de 1 millió 500 ezer forintnál nem több éves bevétel esetén -, ha az adóévben nem volt más olyan jövedelme, amelyet be kellene vallani, adóbevallás benyújtása helyett, egyszerûsített bevallási nyilatkozat aláírásával - az adóévben elért bevételének feltüntetése mellett - nyilatkozhat, hogy az adóévben nem volt a mezõgazdasági kistermelésbõl jövedelme, feltéve, hogy rendelkezik legalább a bevétel 20 százalékát kitevõ összegben a tevékenységével összefüggésben felmerült, a 3. számú mellékletben költségként elismert kiadás igazolására a nevére kiállított számlával (számlákkal), és ezt a tényt a nyilatkozatában is megerõsíti. A gépjármûhasználattal kapcsolatos számla csak akkor vehetõ figyelembe, ha a költségelszámolást a törvény rendelkezései szerint vezetett útnyilvántartás támasztja alá. Azokban az években, amikor a mezõgazdasági õstermelõ e bekezdés rendelkezését alkalmazza, a tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenését, valamint az elhatárolt veszteség 20 százalékát évente elszámoltnak kell tekinteni.
(5) A tevékenységüket közös igazolvány alapján folytató családtagok mindegyikét külön-külön megilleti a (4) bekezdés rendelkezése szerinti nyilatkozattétel, de csak akkor, ha azt mindannyian azonosan választják.
(6) A (4) és (5) bekezdésben szabályozott feltételek fennállása esetén az a mezõgazdasági kistermelõ, aki az adókötelezettségének adóbevallással tesz eleget, az adóbevallásban, aki pedig a munkáltatójának ad adóbevallást helyettesítõ nyilatkozatot - akkor, ha a kistermelésbõl származó bevétele kizárólag a munkáltatójától származik -, ennek a nyilatkozatnak a kiegészítéseként tehet a (4) bekezdés rendelkezéseiben foglalt módon és feltételekkel nyilatkozatot.
(7) A (4)-(6) bekezdés rendelkezései szerint adott nyilatkozat az adóbevallással egyenértékû, arra egyebekben is az adóbevallásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(8) A felsõoktatási törvényben felsorolt felsõoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerû elsõ alapképzésben részt vevõ nappali tagozatos hallgató a hallgatói munkadíjkedvezményt akkor veheti igénybe, ha nyilatkozatot ad a felsõoktatási intézménynek, hogy a hallgatói munkadíjkedvezmény a befizetett tandíj kedvezményét csökkenti, és ez esetben a felsõoktatási intézmény a tandíj kedvezményre jogosító igazolást olyan záradékkal adja ki, hogy a tandíj kedvezményét csökkenteni kell a hallgatói munkadíjkedvezménnyel. E nyilatkozat alapján a felsõoktatási intézmény a hallgatói munkadíjkedvezményt figyelembe veszi az adóelõleg-levonásnál.

A 78/A.§ és a címe az 1997. évi XVII. törvény 2.§-ával megállapított szöveg.
Lásd: 1997. évi XVII. törvény 7.§ (2) bekezdése.

A 78/B.§-t az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdése hatálytalanította.

A 80.§ e)-f) pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 60.§-ával megállapított szöveg.

81.§ (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben meghatározza a lakáscélú megtakarítások formáit és igénybevételének további feltételeit, továbbá, hogy elõírja a törvény végrehajtásához szükséges nyomtatványok kötelezõ alkalmazását.
(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben meghatározza a súlyos fogyatékosság minõsítésének és igazolásának rendjét.
(3) Felhatalmazást kap a mûvelõdési és közoktatási miniszter és a pénzügyminiszter, hogy rendeletben határozzák meg a 3. számú melléklet 1.22. pontjában, továbbá a 11. számú melléklet 1.26. pontjában foglaltak alkalmazásának feltételeivel összefüggõ részletes szabályokat.

A 81.§ (3) bekezdése az 1997. évi CV. törvény 38.§-ával megállapított szöveg.

81/A.§ A mezõgazdasági õstermelõi igazolvány kiadásával, érvényesítésével kapcsolatos feladatokat, valamint a mezõgazdasági õstermelõi igazolványnak és a mezõgazdasági õstermelõ e törvény szerinti adatainak a nyilvántartását a Magyar Agrárkamara az õstermelõ lakóhelye szerint illetékes területi agrárkamarákkal együtt (a továbbiakban: agrárkamara) látja el. Az agrárkamara a mezõgazdasági igazolvány kiadásáról, bevonásáról, adatairól negyedévenként a negyedévet követõ hó 20-áig adatot szolgáltat az adóhatóságnak. A mezõgazdasági õstermelõi igazolvány kiállításához és a nyilvántartáshoz a magánszemély az e törvény által meghatározott adatokat, valamint az adóazonosító jelét megadja és igazolja, amelyeket az agrárkamara az igazolvány kiállításához, továbbá törvényben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez felhasznál. Az agrárkamara a mezõgazdasági õstermelõi igazolvánnyal összefüggõ, elõzõekben meghatározott feladatait - törvény eltérõ rendelkezése hiányában - az adózás rendjérõl szóló törvénynek az adóhatóságra vonatkozó rendelkezése szerint látja el.

A 81/A.§ az 1996. évi CXXIV. törvény 89.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

82.§ (1) A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Közlönyben közzéteszi a hivatalos deviza árfolyamlapján nem szereplõ külföldi pénznemek USA-dollárban megadott árfolyamati.
(2) Az APEH a Magyar Közlönyben közzéteszi
a) negyedévenként, a negyedévet megelõzõ hónap huszonötödik napjáig, az elõzõ évben nagy forgalmat bonyolító három belföldi üzemanyag-forgalmazó cél által alkalmazott, a negyedévet megelõzõ hónap tizenötödik napján érvénes üzemanyagár számtani átlagának literenként egy forinttal növelt összegében megállapított, a negyedévben a fogyasztási norma szerinti üzemanyagköltség-elszámolással kapcsolatosan alkalmazható üzemanyagárat forintra kerekítve, illetõleg, ha az üzemanyag-árat törvényben vagy kormányrendeletben elõírt szabályok változásának következményeként növelik, akkor az említett szabályok változását követõ áremelés idõpontjában az elõzõek szerint megállapított, az adott negyedévben az említett idõponttól alkalmazható, módosított üzemanyag-árat.
b) a 46.§ (2) bekezdés b) pontja szerinti költségnyilatkozat formájára és tartalmára vonatkozó elõírásokat.

A 82.§ az 1997. évi CV. törvény 39.§-ával megállapított szöveg.
A 82.§ (2) bekezdésének a) pontja az 1998. évi XXXIII. törvény 9.§ (4) bekezdésével kiegészített szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

A 83.§ (3) bekezdését az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (2) bekezdése hatálytalanította.

(4) A 27.§ c) pontjának és a 28.§ (2) bekezdésének rendelkezéseitõl eltérõen, külföldi kiküldetés esetén az e címen megszerzett bevételbõl - ide nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a megtérítését - levonható:
a) költségvetési és önkormányzati forrásból történõ kifizetés esetén, ezen bevétel
1. 90 százaléka az 1997. adóévben,
2. 70 százaléka az 1998. adóévben,
3. 50 százaléka az 1999. adóévben;
b) az 1992. december 15-ig írásban megkötött szerzõdés alapján elrendelt külföldi kiküldetés esetén azon összeg, amely megfelel az 1995. évben a devizaellátmány összegébõl az 1995. évben hatályos, erre vonatkozó rendelkezések szerint bevételként figyelembe nem vett rész
1. 100 százalékának az 1996. adóévben,
2. 90 százalékának az 1997. adóévben,
3. 80 százalékának az 1998. adóévben,
4. 70 százalékának az 1999. adóévben,
azzal, hogy e bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában devizaellátmány alatt az 1995. évben hatályos rendelkezések szerinti alapösszeget, illetve az alapnapidíjat kell érteni.

A 83.§ (4) bekezdésének a) pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 62.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

(5)-(6)

A 83.§ (5)-(6) bekezdését az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (2) bekezdése hatálytalanította.

(7) Az 1991. évi XC. törvény 3. számú melléklete II/6. pontja alapján keletkezõ halasztott adót nem kell megfizetni.
(8) E törvény hatálybalépését követõen kamat címén jóváírt, kifizetett jövedelmekre e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a kamat mely idõszakra vonatkozik.
(9) Az egyéni vállalkozó által igénybe vehetõ pénztartalék kezelése céljából az APEH kincstári számlát nyit és ezzel összefüggésben olyan nyilvántartást vezet, amely alkalmas az egyéni vállalkozó által pénztartalék címén befizetett összegek és a számláról kivett pénzfelhasználások egyenlegezett éves átlagos állományának megállapítására, továbbá alkalmas a kamat meghatározására és jóváírására. Az APEH által megnyitott kincstári számlánál a pénztartalékkal összefüggõ nyilvántartás vezetése nem tartozik a pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységekrõl szóló törvény hatálya alá.

A 83.§ (9) bekezdése az 1996. évi LXXXIII. törvény 62.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

(10) Ahol jogszabály - jelöléssel vagy anélkül - a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényt említi, ott a személyi jövedelemadóról szóló törvényt kell érteni.

6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:
6.1. a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, a kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekû célra megvásárolt ingatlan vételárát is), a kárpótlás, a kártérítés - kivéve a jövedelmet pótló kártérítés -, továbbá a biztosító szolgáltatása - kivéve a jövedelmet helyettesítõ felelõsségbiztosítás kártérítés összegét, továbbá kivéve azon biztosítási szolgáltatás értékét, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta -, azzal, hely e rendelkezés alkalmazásában nem minõsül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetõleg jövedelmet helyettesítõ felelõsségbiztosítási kártérítésnek:
a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg,
b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel,
c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítõ kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegû megváltása) esetén a költségtérítõ rész;
6.2. az 1988. január 1. napját megelõzõen megállapított baleseti és kártérítési járadék, kivéve, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték;
6.3. az a jövedelem, amelyet a magánszemélynek, mint biztosítottnak juttat a kifizetõ a belföldi székhelyû biztosító intézettel kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a balesetbiztosítás díjának fizetése formájában;
6.4. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tagjának az egyéni számlájára befektetések hozama címén jóváírt összeg;
6.5. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár törvényben elõírt szolgáltatása, azzal, hogy a nyugdíjpénztár
a) egyösszegû nyugdíjszolgáltatása csak akkor adómentes, ha a szolgáltatást igénybe vevõ magánszemély legalább hároméves tagsági viszonnyal rendelkezik,
b) járadékszolgáltatása - ha a szolgáltatást igénybe vevõ tag legalább hároméves tagsági viszonnyal nem rendelkezik - csak akkor adómentes, ha a járadékfizetés idõtartama legalább három év, és a járadék folyósításának elsõ három évében a járadék éves szinten az elõzõ évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökkenõ összegû,
c) szolgáltatása az a) és b) pont rendelkezésétõl eltérõen mentes, ha a magánszemély - külön törvény szerint történõ - rokkanttá nyilvánítása következtében válik a szolgáltatásra jogosulttá,
d)
6.6.

Az 1. számú melléklet 6.5. pontjának d) alpontját és 6.6. pontját az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdése hatálytalanította.

Az 1. számú melléklet 1.3. és 1.6. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

2. A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:
2.1. a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabály alapján nyújtott, vissza nem térítendõ helyi önkormányzati támogatás, lakásépítési kedvezmény, valamint e célra nyújtott hiteltámogatás jogszabály alapján elengedett része, továbbá a külön jogszabályban ilyenként meghatározott hiteltörlesztési támogatás, valamint a lakáscélú felhasználásra, lakás korszerûsítésére az alkalmazottnak pénzintézet útján, annak igazolása alapján adott, vissza nem térítendõ munkáltatói támogatás (ideértve a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitelbõl elengedett összeget is), a vételár vagy az építési költség igazolt összegének 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is az utolsó folyósítástól számított legfeljebb 5 évenként 500 ezer forintig terjedõ összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét azzal, hogy lakáskorszerûsítés alatt a jogszabály szerinti komfortfokozat növelését kell érteni; a pénzintézet évi egy alkalommal, január hó 31-ig az elõzõ évi ilyen támogatásról az adóhatóságnak adatot szolgáltat;
2.2. a helyi önkormányzat, illetõleg az állam tulajdonában lévõ lakás bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlõtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeget is), továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetése esetén a más lakás biztosítása helyett a helyi önkormányzat által a bérlõnek fizetett térítés;
2.3. az állami és a helyi önkormányzati bérlakáson végzett, bérbeadót terhelõ munkák házilagos kivitelezése ellenében megállapított visszatérítés;
2.4. a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében ingatlannak, ingónak vagy vagyoni értékû jognak a házastárs által történõ megváltásából származó jövedelem;
2.5. a kormányrendeletben meghatározott közmûfejlesztési támogatás.
2.6. a lakás-takarékpénztárakról szóló külön törvény szerint nyújtott állami támogatás.

Az 1. számú melléklet 2.6. pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 1. számú melléklet 2.1. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

3. Egyes szolgáltatások körében adómentes:
3.1. a közhasznú, kiemelkedõen közhasznú alapítványból, közalapítványból annak alapszabályban rögzített közcélú céljával összhangban a magánszemély részére kifizetett azon összeg, amelyet az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra (ösztöndíj címén) folyósítanak, a szociálisan rászoruló részére szociális segély címén kifizetett összeg, valamint a diák- és szabadidõsport résztvevõjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan folyósítanak;
3.2. az az összeg, amelyet
3.2.1. olyan alapítványból, közalapítványból kap a magánszemély, amelyet 1993. január 1-jét megelõzõen kizárólag külföldi pénzeszközökbõl alapítottak, feltéve, hogy az utóbb csatlakozó, támogatói jogi és magánszemély csatlakozása, támogatása a 3.2.2. pont feltételeinek megfelel, vagy
3.2.2. vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványtól, közalapítványtól, egyesülettõl kap a magánszemély, feltéve, hogy az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület a részére történõ befizetésrõl (nem pénzbeli juttatásról) adó- vagy adóalap-csökkentés igénybevételére jogosító igazolást nem ad (adott) ki;
3.3. a közérdekû kötelezettségvállalásból, a közhasznú, kiemelkedõen közhasznú társadalmi szervezetbõl, alapítványból, közalapítványból annak létesítõ okiratában rögzített közhasznú céljával összhangban a közhasznú cél szerint címzett magánszemély által természetben megszerzett bevétel;
3.4. a 3.1-3.3. pontokban foglaltak esetében sem adómentes az a bevétel, amelynek címzettje az alapító, az adományozó, a támogató - kivéve a gyógyításával közvetlenül összefüggõ természetben megszerzett bevételt -, továbbá az a bevétel, amelyet a szervezettel, a közérdekû kötelezettségvállalás szervezõjével munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban vagy más, a Ptk. szerinti szerzõdéses jogviszonyban álló magánszemély bármilyen jogcímen kap;

Az 1. számú melléklet 3. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:
4.1. a nemzetközi szerzõdésben meghatározott diplomáciai kiváltságokat és mentességeket élvezõ nemzetközi szervezetek által kifizetett napidíj;
4.2. a külföldi tartózkodásra tekintettel külföldrõl kapott ösztöndíj azzal, hogy ilyen ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve a külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizetõ (cég, magánszemély stb.) által folyósított összeget kell érteni;
4.3. a nemzetközi szerzõdés alapján belföldi nevelési és oktatási tevékenységet végzõ, nem magyar állampolgár által, vendégtanári tevékenység ellátásáért kapott jövedelem;
4.4. a külföldi középfokú és felsõoktatási intézmény nem magyar állampolgár hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó jövedelem;
4.5. a sorkatona, továbbá a katonai, a rendvédelmi felsõoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatója, valamint az errõl szóló törvényben meghatározott polgári szolgálatot teljesítõ magánszemély illetménye (ösztöndíja) és egyéb pénzbeli juttatása, az önkormányzat által folyósított bevonulási segély, a leszerelõ sorkatona egyszeri pénzjuttatása;
4.6. a Kossuth-, a Széchenyi-díjhoz, az olimpiai arany-, ezüst- és bronzéremhez, az életmentõ emlékéremhez, a Magyar Köztársaság Kiváló Mûvésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Mûvésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjhoz kapcsolódó pénzjutalom, továbbá a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, valamint a Kormány, a miniszterelnök, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a büntetés-végrehajtást, valamint a vám- és pénzügyõrséget felügyelõ miniszterek, továbbá a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter által adományozott emléktárgy (dísztõr, gyûrû stb.) értékébõl a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékû összeg, azzal, hogy kapcsolódó pénzjutalom alatt azt az összeget kell érteni, amelyet a díj (az érem) tulajdonosának állami elismerésként adnak át;
4.7. a társadalmi szervezettõl, az egyháztól évente egy alkalommal kapott, valamint a vetélkedõ és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom értékébõl az 5000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá összeghatártól függetlenül a versenyeken és vetélkedõkön nyert érmek és trófeák értéke, azzal, hogy nem minõsül tárgyjutalomnak az értékpapír, a takarékbetét;
4.8. az egyházi személynek az egyházi szertartásért és az egyházi szolgálatáért a magánszemély által közvetlenül vagy közvetett formában (perselypénz, egyházfenntartói járulék, adomány) adott vagyoni érték, azzal, hogy az e jogcímen adómentes jövedelmet és az egyébként adóköteles jövedelmet az egyházi személynek vagy az egyház szervezeti egységének külön kell nyilvántartania; e rendelkezés alkalmazásában egyházi személy az is, aki az egyház részére végzett egyházi feladatainak ellátásáért az adott egyháztól rendszeres havi díjazásban részesül;
4.9. a jótékony célú rendezvény bevételébõl a munkabérként, honoráriumként vagy tiszteletdíjként számfejtett összeg, ha azt a magánszemély nem veszi fel, hanem valamely közérdekû célra felajánlja, azzal, hogy ez nem minõsül az adócsökkentésre jogosító közcélú adománynak;
4.10. az egészségügyi és szociális intézményben a betegek, a gondozottak részére kifizetett munkaterápiás jutalom;
4.11. a mezõgazdasági kistermelésbõl származó jövedelemnek az a része, amely az évi 1 millió forintot meg nem haladó bevételbõl származik, feltéve, hogy a mezõgazdasági kistermelõ jövedelmét nem tételes költségelszámolással és nem 10 százalék költséghányad alkalmazásával állapítja meg;
4.12. a magánszemély falusi vendégfogadásból származó bevétele, feltéve, hogy
a) az 5. számú melléklet I. részének rendelkezésben elõírt alapítványtartás és a vendégkönyv adatai szerint az évi 400 ezer forintot nem haladja meg - azonban, ha meghaladja, akkor a jövedelem megállapításánál az egész bevételt figyelembe kell venni -, és
b) a falusi lakóház üzletszerû hasznosítása kizárólag a magánszemély által folytatott falusi vendégfogadás keretében történik, és
c) a magánszemély a tevékenységét egyébként oly módon folytatja, hogy az megfelel a magánszemélyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet szállásadói tevékenység folytatására elõírt rendelkezéseinek.

Az 1. számú melléklet 4.1. pontját az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (2) bekezdése hatálytalanította.
Az 1. számú melléklet 4.5.-4.8. és 4.12. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

5. Költségtérítés jellegû bevételek közül adómentes:
5.1. a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja helyett viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege, továbbá a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek hivatásos és szerzõdéses állományú tagjai részére jogszabály alapján folyósított lakhatási támogatás;
5.2. az egyenruha pénzbeli megtérítése.
5.3. a pedagógusnak szakkönyv vásárlásra jogszabály alapján adott összeg;
5.4. a munkáltatói, a szolgálati érdekbõl történõ áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez - jogszabály alapján - nyújtott munkáltatói költségtérítés, átalány (utazásra, szállításra, költözködésre, lakás-helyreállításra);
5.5. a bérnek pénzintézetnél nyitott bankszámlára törvény által kötelezõen elõírt átutalásából adódó többletköltség munkáltató által történõ megtérítése, legfeljebb évi 2000 forint összeghatárig.

Az 1. számú melléklet 5.1. pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 1. számú melléklet 5.3. és 5.4. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 1. számú melléklet 5.5. pontja az 1998. évi XXXIII. törvény 9.§ (9) bekezdésével megállapított szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:
6.1. az elemi károk, katasztrófák esetén nyújtott állami segély, továbbá a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, a kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekû célra megvásárolt ingatlan vételárát is), a kárpótlás, a kártérítés - kivéve a jövedelmet pótló kártérítést -, továbbá a biztosító szolgáltatása - kivéve a jövedelmet helyettesítõ felelõsségbiztosítási kártérítés összegét, továbbá kivéve azon biztosítási szolgáltatás értékét, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta -, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában nem minõsül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetõleg jövedelmet helyettesítõ felelõsségbiztosítási kártérítésnek:
a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg,
b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel,
c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítõ kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegû megváltása) esetén a költségtérítõ rész;
6.2. az 1988. január 1. napját megelõzõen megállapított baleseti és kártérítési járadék (ideértve annak egyösszegû megváltását is), kivéve, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték;
6.3. az a jövedelem, amelyet a magánszemélynek, mint biztosítottnak juttat a kifizetõ a belföldi székhelyû biztosítóintézettel kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a balesetbiztosítás, a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás díjának fizetése formájában;
6.4. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tagjának az egyéni számlájára befektetések hozama címén jóváírt összeg;
6.5. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár törvényben elõírt szolgáltatása, azzal, hogy a nyugdíjpénztár
a) egyösszegû nyugdíjszolgáltatása csak akkor adómentes, ha a szolgáltatást igénybe vevõ magánszemély legalább hároméves tagsági viszonnyal rendelkezik,
b) járadékszolgáltatása - ha a szolgáltatást igénybe vevõ tag legalább hároméves tagsági viszonnyal nem rendelkezik - csak akkor adómentes, ha a járadékfizetés idõtartama legalább három év, és a járadék folyósításának elsõ három évében a járadék éves szinten az elõzõ évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökkenõ összegû,
c) szolgáltatása az a) és b) pont rendelkezésétõl eltérõen mentes, ha a magánszemély - külön törvény szerint történõ - rokkanttá nyilvánítása következtében válik a szolgáltatásra jogosulttá,
d) szolgáltatása az a) és b) pont rendelkezésétõl eltérõen akkor adómentes, ha a szolgáltatás fedezetét képezõ összeget (ide nem értve a hozamot) a magánszemély tag egyéni számlájára a törvény kihirdetésének napja elõtt jóváírták.
6.6. A Kormány által alapított mûvészeti díjjal járó pénzjutalom akkor adómentes, ha azt a kitüntetett személy önkéntes kölcsönös biztosító pénztárban vezetett egyéni számláján jóváírják azzal, hogy e jövedelemjóváírás nem jogosít az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba való befizetés utáni adókedvezmény igénybevételére.

Az 1. számú melléklet 6.6. pontja az 1996. évi LI. törvény 2.§-ával megállapított szöveg, amely a hivatkozott törvény 1.§-a alapján megalkotandó, a mûvészeti díjról szóló kormányrendelet hatálybalépésével lép hatályba (lásd: 1996. évi LI. törvény 4.§).
Az 1. számú melléklet 6.1-6.3. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

7. Egyéb indokkal adómentes:
7.1. a magánszemélynek más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerzõdésbõl származó jövedelme, továbbá a szövetkezet nyugdíjas tagjának a saját szövetkezetével kötött, életjáradéki szerzõdés keretében a vagyonnevesítés során szerzett szövetkezeti üzletrésze átruházásából származó jövedelme, feltéve, hogy annak összege évente az átalakulás befejezésekor lezárt névérték 1/10-ed részét, de legfeljebb havonta a 10 ezer forintot nem haladja meg.
7.2. az örökség - kivéve az öröklött jog és követelés alapján az örökhagyó halála után esedékessé vált, és az örökös által megszerzett jövedelmet (például: szerzõi jogdíj, találmányi díj) -, a magánszemélytõl kapott ajándék, azzal, hogy nem ajándék az a juttatás, amelyet valamely szolgáltatással összefüggésben, vagy bármilyen elõny megszerzése vagy annak nyújtása érdekében adtak (borravaló, hálapénz stb.);
7.3. az a vagyoni érték, amelynek a megszerzése visszterhes vagyonszerzési illetékkötelezettséggel jár, ez alól kivétel a gépjármû és a pótkocsi formájában, továbbá az e törvényben meghatározott módon az ingatlanok és a vagyoni értékû jogok cseréjébõl szerzett vagyoni érték, azzal, hogy gépjármû és pótkocsi alatt az illetékekrõl szóló törvényben ilyenként meghatározottakat kell érteni;
7.4. a külföldi fizetõeszköznek forintra, illetõleg a forintnak külföldi fizetõeszközre való átváltásakor a devizajogszabályban vagy devizahatósági engedélyben foglalt feltételek szerint megszerzett jövedelem, akkor, ha az átváltás nem üzletszerû tevékenység keretében történik;
7.5. az 1988. január 1-jét megelõzõen kibocsátott kötvény, vagyonjegy kamata, osztaléka;
7.6. a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott külföldi pénzértékre szóló értékpapírból származó kamat, osztalék, árfolyamnyereség;
7.7. az egészségügyi intézmény által fizetett donordíj és a gyógyszernek emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszerré nyilvánítási eljárás során azon magánszemély részére fizetett díj, akin a gyógyszert (a szert) kipróbálták; ennek alkalmazásában donor az, aki saját vért, anyatejet, bõrt, szervet, sejtet ad, vagy enged át.

Az 1. számú melléklet 7.1. és 7.4. pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

8. A természetbeni juttatások közül adómentes:
8.1. az állami, a helyi önkormányzati, a társadalombiztosítási, továbbá az egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás azzal, hogy az üdültetés és a gyógyüdültetés nem minõsül egészségügyi, illetõleg szociális ellátásnak;
8.2. az egészségügyi hatóság által gyógyüdülõnek minõsített belföldi üdülõben orvosi beutalással a társadalombiztosítás keretében igénybe vett gyógyüdülés kedvezménye, továbbá a nem a társadalombiztosítás keretében igénybe vett kedvezményesen nyújtott gyógyüdülõ-beutalójegy értékébõl az orvosi ellátási költség értéke;
8.3. a kifizetõ által a magánszemélyek a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekk (a továbbiakban: üdülési csekk) ellenértékébõl adott engedmény az üdülési csekk értékének 50 százalékáig, de - több kifizetõ esetén is - legfeljebb az évi 10 ezer forintig terjedõ rész;
8.4. a fegyveres erõk és a rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagjának gyógyüdülési kedvezménye;
8.5. az, amelyet a hajléktalan, a szociálisan rászorult magánszemély kap;
8.6. a gyermeknek (óvodásnak, tanulónak) nyújtott, a közoktatásról szóló törvényben szabályozott közoktatási intézményi ellátás, ideértve az ellátások keretében nyújtott tankönyvtámogatást, étkezési támogatást, diákotthoni ellátást, továbbá a bölcsõdei, a mûvelõdési intézményi szolgáltatás, a foglalkozás-egészségügyi ellátás, a kegyeleti ellátás, valamint szolgálati lakásban, munkásszálláson történõ elhelyezés, továbbá a kifizetõ által mûködtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál az utazást, elszállásolást és az étkezést; e rendelkezés alkalmazásában munkásszállás a kifizetõ tulajdonát képezõ vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetõvel munkaviszonyban lévõ olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van; nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizetõ olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minõsülõ esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn;
8.7. az, amelyet a sportszervezet a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés és verseny résztvevõjének nem munkaviszony keretében történõ ellátása során az edzési és versenyfeladathoz tartozó utazás-, szállás- és étkezési szolgáltatás címén juttat; nem tartozik e körbe a sportolónak 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolása (szállodai elhelyezés, bérlet, albérlet stb. formában) akkor sem, ha az elszállásolás helye idõközben megváltozik, kivéve, ha az elszállásolás az olimpiai és világ-, illetõleg Európa-bajnoki versenyre való közvetlen felkészülést szolgálja;
8.8. a jogszabály által elõírt használatra tekintettel juttatott védõeszköz, továbbá baleset- és egészségvédelmi eszközök (ITJ 69-99-26);
8.9. a vízgazdálkodásban a fürdõszolgáltatás és a gátkaszálásból származó terményjuttatás;
8.10. a légiforgalmi irányító, valamint a repülõgépeken szolgálatot teljesítõ hajózó személyzet kötelezõ rekreációja;
8.11. a munkáltatói, a szolgálati érdekbõl történõ áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez nyújtott szolgáltatás, továbbá a csoportos személyszállítás, akkor, ha az munkáltató által, kizárólag munkavégzés céljából történik;
8.12. az erdõgazdálkodásban dolgozó, illetve az onnan nyugdíjba ment magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó tûzifajuttatása és a bányász, a nyugdíjas bányász évi öt tonnát meg nem haladó szénjárandósága;
8.13. a 6000 m2-t meg nem haladó nagyságú illetményföld-juttatás, ide nem értve annak bármilyen módon történõ megváltását;
8.14. a kifizetõ által üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehetõ kedvezmény (árengedmény, visszatérítés), ideértve a szövetkezeti tag esetében azt is, ha a szövetkezet legalább önköltségi áron - de a tényleges piaci értéknél olcsóbban - juttat terméket, vagy nyújt szolgáltatást a tagjának;
8.15. az a kedvezmény, amely után a kifizetõ az errõl szóló törvényben meghatározott fogyasztói árkiegészítésben részesül;
8.16. a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek tartósan fokozott igénybevételnek kitett vagy harckészültségi gyakorlaton résztvevõ - 24 órás ügyeleti szolgálatot adó - tagjának a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni étkeztetése, továbbá a sor- és tartalékos katona, a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézet ösztöndíjas hallgatója kizárólag e jogviszonyával összefüggésben kapott természetbeni juttatása, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a terrorelhárító, a repülõ hajózó, a repülõ mûszaki, a búvár, a tûzszerész, az ejtõernyõs és a békefenntartó feladatokra vezényelt hivatásos és továbbszolgáló katonák állománya;
8.17. a munkáltató által természetben nyújtott étkezés értékébõl legfeljebb havi 2200 forint, vagy a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására feljogosító ingyenes vagy kedvezményes utalvány értékébõl legfeljebb havi 1400 forintig terjedõ kedvezmény; az elõzõek ugyancsak választható módon megilletik a szakmunkástanulót (szakképzõ iskola tanulóját) és a kötelezõ szakmai gyakorlatának idején a diákot is, és azt a magánszemélyt is, aki nyugdíjas, és a nyugdíjba vonulása idején volt munkáltatója, illetve annak jogutódja nyújtja részére ezt a természetbeni juttatást; a magánszemély egy adott hónapban csak egyféle (vagy a 2200 forintig vagy az 1400 forintig terjedõ) kedvezményt veheti igénybe; e rendelkezés alkalmazásában természetben nyújtott étkeztetés alatt a munkahelyen vagy a törvényes munkaközi étkezési szünet idejében a munkahely elérhetõ körzetében meleg étkeztetést biztosító szolgáltatónál a munkavégzés napján elfogyasztott ételt kell érteni;
8.18. a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékébõl a 10 000 forintot meg nem haladó összeg;
8.19. a kifizetõ által állami és egyházi ünnephez, továbbá a családi eseményhez kapcsolódóan a magánszemélynek kifizetõnként legfeljebb évi három alkalommal adott ajándék értékébõl alkalmanként az 500 forintot meg nem haladó összeg, valamint annak a terméknek és szolgáltatásnak az értéke, amelyet a magánszemély a tevékenységének végzésével szoros összefüggésben üzleti, hivatali, diplomáciai esemény alkalmával reprezentáció címén kap;
8.20. az egyház belsõ törvényeiben és szabályaiban meghatározott tartási kötelezettségbõl adódó természetbeni juttatás (ellátás), ideértve az egyház által a kezelésében levõ egyházi üdülõben egyházi személynek nyújtott ingyenes üdülést is, valamint a bejegyzett szerzetesrend közösségében élõ magánszemély tagnak a rendtõl - egyéni szükségleteinek fedezetére - kapott pénzbeli vagy természetbeni juttatás;
8.21. a kormányrendeletben meghatározott közlekedési és postai kedvezmény, amely után a kifizetõ fogyasztói árkiegészítésben nem részesül;
8.22. az, amelyet az állami, a helyi önkormányzati és egyházi forrásból nyújtott közoktatási ellátáshoz kapcsolódó tanulmányi kirándulás, tanulmányi verseny alkalmával a közoktatásban résztvevõ kap, ideértve az iskolai könyvjutalmat is;
8.23. az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló törvény alapján nyújtott kedvezmény;
8.24. a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott ruházati termékek közül - feltéve, hogy az adott termék minõsége, jellege a munkavállaló munkaköréhez igazodik -
a) az egyenruha:
ITJ 77-17 egyenruházati felsõruházat szövött technológiával készült anyagból
ITJ 77-27 egyenruházati felsõruházat kötött-hurkolt technológiával készült anyagból
ITJ 77-37 egyenruházati felsõruházat bõrbõl és szõrmésbõrbõl
ITJ 77-47 egyenruházati felsõruházat egyéb technológiával készült anyagból
ITJ 78-46 egyenruházati kesztyû
ITJ 78-69 egyenruházati kalap és sapka
az egyenruha-tartozék (pl. járõrtáska, derékszíj, vállszíj, málhazsák) szintén adómentes természetbeni juttatásnak minõsül;
b) a munka- és védõruha:
ITJ 67-76 munkásvédelmi bõrcikk
ITJ 68-11-2 férfibakancs
ITJ 68-11-7 férfi munkavédelmi lábbeli bõr- és bõr helyettesítõ anyagból
ITJ 68-11-8 férfi azbeszt lábbeli
ITJ 68-12-2 nõi bakancs
ITJ 68-12-34-24 nõi száras cipõ gumitalpú, textil felsõrészû
ITJ 68-12-7 nõi munkavédelmi lábbeli bõr- és bõr helyettesítõ anyagból
ITJ 68-12-8 nõi azbeszt lábbeli (különleges ipari cipõk)
ITJ 68-14-2 fiúbakancs
ITJ 68-15-2 leánybakancs
ITJ 68-31-11 férfi munkavédelmi gumicsizma
ITJ 68-31-19 egyéb férfi gumicsizma
ITJ 68-31-4 férfi munkavédelmi gumibakancs és cipõ
ITJ 68-31-5 cipõre húzható férfi munkavédelmi gumilábbeli
ITJ 68-32-11 nõi munkavédelmi gumicsizma
ITJ 68-32-19 egyéb nõi gumicsizma
ITJ 68-32-4 nõi munkavédelmi gumibakancs és cipõ
ITJ 68-32-5 cipõre húzható nõi munkavédelmi gumilábbeli
ITJ 68-41-12 férfi munkavédelmi mûanyag csizma
ITJ 68-41-2 férfi mûanyag bakancs
ITJ 68-42-12 nõi munkavédelmi mûanyag csizma
ITJ 68-42-2 nõi mûanyag bakancs
ITJ 68-42-31 nõi mûanyag száras cipõ
ITJ 75-54 azbeszt ruházat
ITJ 76-11 férfi alsóruházat szövött technológiával készült anyagból
ITJ 76-12 nõi alsóruházat szövött technológiával készült anyagból
ITJ 76-17 alsóruházati védõruha kötött technológiával készült anyagból
ITJ 76-27 alsóruházati védõruha kötött-hurkolt technológiával készült anyagból
ITJ 76-37 alsóruházati védõruha egyéb technológiával készült anyagból
ITJ 77-16 munka- és védõruházat szövött technológiával készült anyagból
ITJ 77-26 munkaruha és védõruházat kötött-hurkolt technológiával készült anyagból
ITJ 77-36 munkaruha és védõruházat bõrbõl
ITJ 77-46 munka- és védõruházat egyéb technológiával készült anyagból
ITJ 78-45 munkaruházati és védõkesztyû
ITJ 78-68 munkaruha és védõruházati kalap és sapka
ITJ 69-99-26-1 védõsisak
c) közlekedési és postai szolgáltató munkakörökben a formaruha - ezen alpont alkalmazásában - az e munkakörökben rendszeresített egyenruha is:
ITJ 67-62-3 közületi táska
ITJ 68-11-34 férfi száras cipõ
ITJ 68-11-35 férfi félcipõ
ITJ 68-11-36 férfi szandál
ITJ 68-12-34 nõi száras cipõ
ITJ 68-12-35 nõi félcipõ
ITJ 68-12-36 nõi szandál
ITJ 76-11-11 férfi rövid ujjú ing
ITJ 76-11-12 férfi hosszú ujjú ing
ITJ 76-11-13 férfi ingkabát
ITJ 76-21-14 férfi póló
ITJ 76-21-43 férfi ujjas ing
ITJ 76-22-14 nõi póló
ITJ 76-22-43 nõi ujjas ing
ITJ 77-11-11 férfi télikabát (szövött)
ITJ 77-11-13 férfi átmeneti kabát (szövött)
ITJ 77-11-41 férfizakó (szövött)
ITJ 77-11-42 férfi mellény (szövött)
ITJ 77-11-52 férfi hosszú nadrág (szövött)
ITJ 77-11-75 férfi dzseki (szövött)
ITJ 77-12-11 nõi télikabát (szövött)
ITJ 77-12-13 nõi átmeneti kabát (szövött)
ITJ 77-12-41 nõi kabátka (szövött)
ITJ 77-12-42 nõi mellény (szövött)
ITJ 77-12-45 nõi blúz (szövött)
ITJ 77-12-52 nõi pantalló (szövött)
ITJ 77-12-55 nõi szoknya (szövött)
ITJ 77-12-59-bõl nõi nadrágszoknya (szövött)
ITJ 77-12-75 nõi dzseki (szövött)
ITJ 77-16-3 munkaköpeny (szövött)
ITJ 77-17-3 egyenruházati zubbony (szövött)
ITJ 77-21-42 férfi mellény (kötött-hurkolt)
ITJ 77-21-44 férfi pulóver (kötött-hurkolt)
ITJ 77-22-42 nõi mellény (kötött-hurkolt)
ITJ 77-22-44 nõi pulóver (kötött-hurkolt)
ITJ 77-22-45 nõi rövid és hosszú ujjú blúz (kötött-hurkolt)
ITJ 77-31-12 férfi bunda szõrmésbõrbõl
ITJ 77-31-91 férfi kabát szõrmésbõr bélése
ITJ 77-32-12 nõi bunda szõrmésbõrbõl
ITJ 77-32-91 nõi kabát szõrmésbõr bélése
ITJ 77-41-14 férfi esõkabát és viharkabát egyéb technológiával készült anyagból
ITJ 77-41-19 férfi pelerin hóvédõ
ITJ 77-41-2-bõl férfi esõvédõ kétrészes ruha
ITJ 77-42-14 nõi esõkabát és viharkabát egyéb technológiával készült anyagból
ITJ 77-42-19 nõi pelerin hóvédõ
ITJ 77-42-2-bõl nõi esõvédõ kétrészes ruha
ITJ 78-63 férfi sapka
ITJ 78-65-bõl nõi sapka
ITJ 78-69 egyenruházati kalap és sapka
Az elõzõekben felsorolt termékcsoportokba tartozó munka- és védõruházat rendeltetésszerû használatához nem nélkülözhetõ tartozékok akkor is adómentes természetbeni juttatásnak minõsülnek, ha a felsorolásban nem szerepelnek. A munkáltató által biztosított tárgyi feltétele a munkavégzésnek - és nem minõsül adóköteles természetbeni juttatásnak - az a kifejezetten jelmezszerû öltözet (pl. kosztümös színielõadások jelmezei, szállodai portás, pincér, sport-játékvezetõ közvetlenül e tevékenységhez kapcsolódó öltözete), amely jellegénél fogva köznapi viseletre nem alkalmas.
8.25. a sportszervezetek által az olimpiákon, a világ- és Európa-bajnokságokon való részvételhez a versenyzõk és a hivatalos vezetõk részére adott, a nemzeti címerrel ellátott, a nemzetközi szervezetek által elõírt védõ- és formaruha.
8.26. a büntetés-végrehajtási intézetbõl szabaduló magánszemély részére kiadott, évszaknak megfelelõ öltözet;
8.27. a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény rendelkezései szerint természetbeni ellátás formájában nyújtott rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás;
8.28. a nyugdíjas magánszemélynek - a villamosenergia-iparban eltöltött munkaviszonyával összefüggésben -, illetve özvegyének villamos energia formájában nyújtott juttatás az ilyen nyugdíjas magánszemélyre vonatkozó ármegállapító jogszabály szerinti díj mértékéig, illetõleg ezen jogszabály hatálybalépése elõtt - az adott idõszakban hatályos adókötelezettségtõl függetlenül - a tényleges mértékig.
9. Adómentességre vonatkozó vegyes rendelkezések.
9.1. Az üdülési csekk adómentességével kapcsolatos szabályok.
9.1.1. A 8.3. pont rendelkezése alapján adómentességet az a kifizetõ érvényesíthet, aki (amely) a juttatásban részesülõ magánszemélytõl a 9.1.2. pontban meghatározott nyilatkozattal rendelkezik és annak alapján megállapítható, hogy a magánszemély számára adómentes engedmény adható.
9.1.2. Annak a magánszemélynek - vagy törvényes képviselõjének -, aki üdülési csekket ellenérték nélkül kap vagy engedménnyel vásárol, a csekket átadó kifizetõ számára nyilatkozatot kell adnia a következõ tartalommal:
A nyilatkozó magánszemély
a) neve,
b) adóazonosító jele,
c) általa az adott adóévben a nyilatkozatot megelõzõen ellenérték nélkül átvett, illetõleg engedménnyel vásárolt üdülési csekk(ek)
ca) értéke,
cb) megfizetett ellenértéke,
d) saját vagy törvényes képviselõjének aláírása.
Ha a magánszemély az adóévben korábban
1. több kifizetõtõl is átvett ellenérték nélkül vagy engedménnyel üdülési csekk(ek)et, akkor a c) pontban részletezve kell feltüntetnie az egyes kifizetõktõl (azok nevének feltüntetése nélkül, de az akkor adott nyilatkozat dátumának feltüntetésével) átvett tételeket;
2. nem részesült ellenérték nélkül vagy engedménnyel üdülési csekk-juttatásban, akkor a c) pontban foglaltak helyett errõl kell nyilatkozatot adnia.
9.1.3. A 9.1.2. pontban említett nyilatkozat átvételét annak másolatán a kifizetõ cégszerû aláírással igazolja. A magánszemély ezt a másolatot az elévülési idõ lejártáig õrzi.
9.1.4. A kifizetõnek az ellenérték nélkül vagy engedménnyel magánszemélynek juttatott üdülési csekkel értékérõl, az engedmény mértékérõl és a megfizetett adóról magánszemélyenként, az adóazonosító jel feltüntetésével adatot kell szolgáltatnia az adóhatóság számára, az adózás rendjérõl szóló törvényben a kifizetõre vonatkozóan elõírt határidõ lejártáig.
9.1.5. Ha az adóhatóság a 8.3. pont rendelkezésével összefüggésben adóhiányt állapít meg, akkor azt annak a kifizetõnek kell megfizetnie, aki (amely) nem rendelkezik a 9.1.2. pontban említett nyilatkozattal vagy egyébként nem fizette meg az adót. Ha az adóhiány a magánszemély valótlan nyilatkozatának a következménye, illetõleg a magánszemély a nyilatkozat átadását a másolattal nem tudja igazolni, akkor az adóhiányt és annak késedelmi pótlékát a magánszemélynek a megállapítás évében az adóbevallásában az adót növelõ tételként kell feltüntetnie és az adóbevallás benyújtására elõírt határidõ lejártáig kell megfizetnie.

Az 1. számú melléklet 8.6. és 8.22. pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 1. számú melléklet 8.3., 8.11., 8.14., 8.17., 8.26-28. és 9. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

I. Jellemzõen elõforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben
1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek elõlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, fékész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetõleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési elõállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékû jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebbõl származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;
3. a kapott kamat;
4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
5. a felvett támogatás (figyelemmel a VI. fejezet rendelkezésire is);
6. az elõállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetõleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a magánszemély bármely évben költséget számolt el, (nem kell a saját célra történõ felhasználás és a részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével növelni bevételt, ha a magánszemély az azzal kapcsolatos kiadásokat költségei között nem számolta el, vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti);
7. a 30 ezer forintnál magasabb egyedi értékû kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét a mezõgazdasági õstermelõ egy összegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja -, a beszerzés idõpontjától számított
- egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
- egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
- két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,
- három éven túl nulla;
8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta;
9. a mezõgazdasági õstermelõ esetében a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés ideértve a felelõsségbiztosítás alapján felvett összeget;
10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a mezõgazdasági õstermelõ költségként elszámolta;
11. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többletkülönbözet.

A 2. számú melléklet I. részének 6. pontja az 1997. évi XVII. törvény 7.§ (11) bekezdésével módosított szöveg.
A 2. számú melléklet I.6. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

II. A mezõgazdasági õstermelõ tevékenységének megszüntetése
A tevékenység megszüntetésének évében bevétel
1. a korábban költségként elszámolt és a megszûnéskor meglévõ összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 30 ezer forintot meg nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalék alkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2. a gazdasági épület, az üzlet, a mûhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerzõ tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszûnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta, azzal, hogy ha a megszûnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
3. az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésrõl beadott adóbevallást követõen befolyt összeg december 31-i idõponttal.
A megszüntetés évérõl készített adóbevallás benyújtását követõen érkezõ bevételre az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az említett idõpontot követõen, akkor az a bevételbõl levonható, illetõleg a le nem vonható rész ezen adóbevallás önellenõrzésével számolható el.
III.

A 2. számú melléklet III. részét az 1997. évi XVII. törvény 7.§ (3) bekezdése hatálytalanította.

I. Jellemzõen elõforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következõk:
1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére, elõállítására fordított kiadás, ha az a 30 ezer forintot nem haladja meg, továbbá ezen tárgyi eszközök - a mezõgazdasági õstermelõ esetében a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési értékétõl függetlenül is - folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a jármûvek esetében a IV. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;
3. az önálló tevékenységet végzõ magánszeméllyel munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére kifizetett bér és annak közterhei, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetõleg a kollektív szerzõdés, vagy a munkaszerzõdés alapján az alkalmazottnak járó, a munkáltatót kötelezõen terhelõ juttatás, kifizetés;
4. a mezõgazdasági õstermelõnél a 16. életévét betöltött segítõ családtag részére kifizetett - de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítõ családtag legalább heti 40 órában közremûködik (fõállású segítõ családtag) vagy, ha a közremûködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a fõállású segítõ családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minõsül;
5. a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási hozzájárulás;
6. a jogszabály alapján kötelezõen fizetett kamarai tagdíj, továbbá az önálló tevékenységgel kapcsolatos érdekképviseleti, szakmai szervezet fenntartásához igazoltan befizetett tagdíj, hozzájárulás;
7. a megrendelõ, a vevõ által igazolt szavatossági és jótállási költség;
8. a mezõgazdasági õstermelõ által a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelõsség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál feltéve, hogy a mezõgazdasági õstermelõ e címen nem vett igénybe adókedvezményt;
9. a mezõgazdasági õstermelõ által a tevékenységével kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;
10. az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adó (ide nem értve a személyi jövedelemadót), illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenõrzési pótlék;
11. az üzlet, a mûhely, a gazdasági épület bérleti díja, a fûtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely mûszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemzõ mértékegységek (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével;
12. a mezõgazdasági õstermelõnél a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történõ beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha a lakás és telephely mûszakilag nem elkülönített;
13. a mezõgazdasági õstermelõnél a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közmûfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól mûszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként a megfizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben a magánszemélyként egyébként fizetendõ összeg különbözete számolható el;
14. a mûszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg, igénybe vett szolgáltatás díja (például reklámköltség);
15. a mezõgazdasági õstermelõnél az 1. számú mellékletben felsorolt munkaruha, védõruha, a védõeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége;
16. a mezõgazdasági õstermelõnél reprezentáció címén a tevékenységébõl származó bevétel 0,5 százalékának megfelelõ igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint, azzal, hogy reprezentációs költségnek minõsül az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott szolgáltatás (szállás, utazás), az üzleti ajándékozás, az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezés költsége (általános forgalmi adó nélkül);
17. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá az errõl szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség, azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idõ, a tényleges szakmai és szabadidõprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;
18. az alkalmazottat foglalkoztató, önálló tevékenységet folytató magánszemély - a mezõgazdasági õstermelõ kivételével - az alkalmazott miatt a 17. pont rendelkezései szerint nem számolhat el költséget;
19. lízingdíj címén kifizetett összegbõl a lízingbe vevõnél csak a 2. pontban említett üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak - figyelemmel a IV. 4-5. pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerzõdés szerinti futamidõ egy hónapjára esõ összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelõ összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg;
20. a mezõgazdasági õstermelõ a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése esetén az értékesítés idõpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét az értékesítéskor költségként elszámolhatja.
21. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként elszámolható.
22. a mûvészeti tevékenységet folytató magánszemély jellemzõen elõforduló költsége - figyelemmel az értékcsökkenési leírás elszámolására vonatkozó rendelkezésekre is - a tevékenységével összefüggõ mûsoros elõadás, kiállítás, múzeum, közgyûjtemény látogatásának ellenértéke, irodalmi és mûvészeti alkotásokat tartalmazó, vagy ezek rögzítésére és lejátszására alkalmas eszköz, kép- és hanghordozó, könyv, kotta, más sajtótermék vásárlására fordított kiadás, a tevékenységgel összefüggõ szakmai képzés kiadásai, továbbá az elõadómûvészi tevékenységet végzõk esetében a színpadi megjelenéshez kapcsolódó esztétikai és kozmetikai cikkekre, illetve szolgáltatásokra fordított kiadás.

A 3. számú melléklet I.5-6. és I.22. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

II. Igazolás nélkül elszámolható költségek
Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésrõl rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. Ilyen költségnek minõsül különösen
1. a bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget nem számol el;
2. az országgyûlési képviselõk tiszteletdíjáról, költségtérítésérõl és kedvezményeirõl szóló törvény szerint megállapított költségtérítés összege;
3. az élelmezési költségtérítés a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítõ dolgozó élelmezési költségtérítésérõl szóló minisztertanácsi rendeletben, továbbá a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvényben, valamint a köztisztviselõk munkavégzésérõl, munka- és pihenõidejérõl, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló kormányrendeletben és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben meghatározott kötelezõ mértékig;
4. a közúti gépjármûvek, az egyes mezõgazdasági, erdészeti és halászati erõgépek üzemanyag és kenõanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékérõl szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma;
5. a háziorvos, házi gyermekorvos esetében az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseirõl szóló kormányrendelet szerinti közlekedési célú költségtérítés;
6. a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegébõl az eseti belföldi kiküldetési rendelvényben meghatározott km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az APEH által közzétett üzemanyagár, valamint 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg;
7. a munkábajárással kapcsolatos költségtérítésekrõl szóló kormányrendelet szerint elszámolt kiadás;
8. a jármûvezetõ gyakorlati szakoktatók saját jármû üzemeltetésének költségtérítésérõl szóló kormányrendelet szerint figyelembe vehetõ költségátalány.

A 3. számú melléklet II.3 és 6. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

III. Az értékcsökkenési leírás elszámolása
1. Kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszközök, nem anyagi javak után értékcsökkenési leírást csak a mezõgazdasági õstermelõ számolhat el az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályok alkalmazásával, egyebekben a 2. pont rendelkezései alkalmazhatók.
2. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében az önálló tevékenységet folytató magánszemély átalányban számolhat el értékcsökkenési leírást olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (elõállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (elõállítás) és a használatbavétel idõpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplõ eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehetõ figyelembe ez az átalány.

A 3. számú melléklet III.1. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

IV. A jármûvek költsége
1. A saját tulajdonú - ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is - jármû üzemanyag-fogyasztása, továbbá számlával (bizonylattal) történõ igazolás alapján a jármû fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint mezõgazdasági õstermelõ esetében a kizárólag üzemi célú jármûre vonatkozóan a III. rész 1. pontjában foglaltak szerint érvényesíthetõ értékcsökkenési leírás. Üzemanyag-felhasználás címen vagy az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár vagy a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehetõ figyelembe, azonban a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség, azzal, hogy a magánszemély az adóév egy negyedévén belül a negyedév elsõ napján választott üzemanyag-felhasználással összefüggõ költségelszámolási módszertõl nem térhet el.
2. A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú jármû - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával szemben a III. 2. pont szerint átalányban érvényesíthetõ értékcsökkenési leírás. Személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következõ módon érvényesíthetõ: az ott említett nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehetõ figyelembe, illetõleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhetõ. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehetõ figyelembe ez az átalány.
3. A saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül a 2. pontban foglaltak helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 3 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.
4. A nem saját tulajdonú kizárólag üzemi célra használt jármû esetében elszámolható
a) igazolt bérleti vagy lízing díj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízing díja),
b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
c) számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerzõdés alapján a magánszemélyt terheli.
5. A személygépkocsi bérleti, vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehetõ összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az önálló tevékenységbõl származó bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem számolhat el. A nem saját tulajdonú jármû üzemi célú használata esetén elszámolható az üzemi használatra esõ
a) 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
b) számla szerinti egyéb költség,
amennyiben az a szerzõdés alapján a magánszemélyt terheli.
6. A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges jármûvenként - az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban jármûvenként az év elsõ és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el.
7. A magánszemélynek az 1. vagy 3. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a magánszemély a személygépkocsi mellett más jármûveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 3. pont szerinti elszámolási módszert. A 4-5. pont szerinti személygépkocsi használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 3. pont szerinti elszámolás.
8. Az 6. pontban foglaltaktól eltérõen, a mezõgazdasági õstermelõ az útnyilvántartás vezetése helyett, havi 500 kilométer utat számolhat el saját tulajdonú személygépkocsi üzleti célú használata címén a költségek 3. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetõleg az adóéven belül a tevékenység teljes idõtartamára - lehet alkalmazni.
9. A magánszemély a saját tulajdonú gépjármû tulajdonjogát e törvény bizonylatmegõrzésre vonatkozó szabályainak betartásával a kötelezõ gépjármû felelõsségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.

A 3. számú melléklet IV.1., IV.4-5 és IV.8. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

V. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehetõ kiadások
1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerzõ tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza;
2. a pénzügyi ellenõrzés alapján megállapított adórövidítésbõl, egyéb jogszabály megsértésébõl keletkezõ befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenõrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerû teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;
3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4. a személyi jövedelemadó, továbbá azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély adócsökkentést vett igénybe.
5. ha törvény másként nem rendelkezik, a tagdíjak, a biztosítási díjak;
6. a közcélú adomány;
7. azok a kiadások, amelyek az I-IV. fejezetben és az általános, valamint az önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg.
8. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett tagdíj;
9. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján fizetett társadalombiztosítási kötelezettség.

A 3. számú melléklet az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
A 3. számú melléklet V.5. és V.8-9. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

A 4. számú melléklet 6. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

I. Alapnyilvántartások
1. Pénztárkönyvet vagy naplófõkönyvet kell vezetni azon tevékenység(ek)re vonatkozóan,
- amely(ek)re a magánszemély áfa-levonási jogot érvényesít, illetõleg amely(ek) után áfa fizetésére kötelezett,
- amelye(ke)t a magánszemély egyéni vállalkozóként végez,
- amely(ek)nél az elõzõektõl függetlenül az egyéni vállalkozó alkalmazottat, segítõ családtagot foglalkoztat,
- amely(ek)re a magánszemély egyébként pénztárkönyv (naplófõkönyv) vezetését választja.
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó, ha alkalmazottat, segítõ családtagot nem foglalkoztat és e törvény szerinti költségei az elõzõ évben az évi 100 ezer forintot nem haladták meg és az adóévben várhatóan az évi 100 ezer forintot nem haladják meg, valamint - választása szerint - a tételes költségelszámolást alkalmazó, áfa-levonási jogot nem érvényesítõ mezõgazdasági õstermelõ a pénztárkönyvet (naplófõkönyvet) a 2. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti, azzal, hogy az egyéni vállalkozói, illetõleg az õstermelõi tevékenységébõl származó egyes bevételeibõl nem kell külön-külön megállapítania a jövedelmet.
Az egyéni vállalkozó, ha átalányadózást alkalmaz, a pénztárkönyvet (naplófõkönyvet) a 3. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti, feltéve, hogy áfa-levonási jogát nem érvényesíti.
(a negyedik mondat helye)
Az adókötelezettség teljesítéséhez a pénztárkönyv (naplófõkönyv) tartalmi követelményei a következõk:
A bevételeket és kiadásokat idõrendben, folyamatosan, naponkénti bontásban, sorszámmal, dátummal havonta, legkésõbb a tárgyhónapot követõ hó 10-éig kell bejegyezni. A bevételeket és a kiadásokat okmányok (számla, más bizonylat, részletezõ nyilvántartás) alapján kell feltüntetni.
A készpénzbevételeket naponta - az általános forgalmi adó kulcsok szerinti részletezésben - kell bejegyezni, vagy naponta pénztárbevételi bizonylaton rögzíteni és a bizonylati adatokat legalább havonként tól-ig jelöléssel kell bevezetni.
A számlával, egyszerûsített számlával kísért értékesítések esetén be kell jegyezni azok számát. Nyugtás értékesítéskor, összesített bevétel bevezetése esetén a felhasznált nyugták sorszámát tól-ig jelöléssel kell bejegyezni.
A téves bejegyzéseket áthúzással és a helyes tétel (összeg) bejegyzésével lehet kiigazítani.
A bevételeket és költségeket negyedévenként, a negyedév utolsó napjára - legkésõbb a negyedévet követõ hónap 10. napjáig - összesítenie kell, az év utolsó napjával pedig éves zárást kell készítenie.
A befizetett adóelõleget a befizetés napján kell bejegyezni a bizonylat azonosító sorszámának feltüntetésével.
A nem egyéni vállalkozói tevékenységbõl származó bevételeket az egyes tevékenységek feltüntetésével kell könyvelni, ugyanígy az azokhoz tartozó költségként elszámolható kiadásokat, annak érdekében, hogy az egyes tevékenységbõl származó jövedelem megállapítható legyen, valamint fel kell tüntetni a levont adóelõleget is.
Az okmányokat megfelelõ idõrendi sorrendben, mellékletként kezelve kell megõrizni.
A pénztárkönyvi (naplófõkönyvi) elszámolás számítógéppel is végezhetõ, ha az alkalmazott gépi feldolgozási rendszer az elõzõek szerinti tartalmi elõírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott adatok havi forgalmi végösszegeit a pénztárkönyvben (naplófõkönyvben) rögzíteni kell.
A halmozott forgalmat tartalmazó pénztárkönyv (naplófõkönyv), valamint a forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók csak együttesen fogadhatók el.
A pénztárkönyv legalább a következõ adatokat tartalmazza:
A bevételek oszlopának bontása:
- az adó alapjába beszámító bevételek;
- az adó alapjába be nem számító bevételek (egyéb bevételek);
- a fizetendõ általános forgalmi adó.
A kiadások oszlopának bontása:
- a költségnek minõsülõ kiadások, ezen belül:
= anyag, áru,
= az alkalmazottak bére és közterhei,
= vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében: vállalkozói kivét,
= egyéb kiadások;
- általános forgalmi adó (a számlákban elõzetesen felszámított);
- költségnek nem minõsülõ egyéb kiadások, különösen az alkalmazottól, megbízottól levont, valamint a saját jövedelem után befizetett adó, adóelõleg, a befizetett bírság.
A bevételi és a kiadási tételek azonosító adatai a sorszám, a bizonylat kelte (dátum), a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).
2. Bevételi és költségnyilvántartást vezet az a nem egyéni vállalkozó önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, de áfa-levonási jogot nem érvényesít, illetõleg nem kötelezett általános forgalmi adó fizetésére, és alkalmazottat, segítõ családtagot nem foglalkoztat, illetõleg, ha áfa-levonási jogot nem érvényesít a mezõgazdasági õstermelõ, választása szerint.
A bevételi és költségnyilvántartásban sorszámmal, dátummal, a kifizetõ megnevezésével és a tevékenység megjelölésével kell feltüntetni az (egyes) tevékenység(ek) bevételének teljes, adóelõleggel nem csökkentett összegét és az (egyes) tevékenység(ek)hez tartozó, költségként elszámolható kiadásokat, továbbá a levont adóelõleget. Év végén a jövedelmet tevékenységenként kell meghatározni.
3. Bevételi nyilvántartást vezet
a) a mezõgazdasági õstermelõ a nem kifizetõtõl származó bevételeirõl, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában bevételi nyilvántartásnak minõsül az õstermelõi igazolvány is;
b) az az önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét a bevételébõl költséghányad vagy jövedelemhányad alkalmazásával számolja el.
ad a) A mezõgazdasági õstermelõnek a negyedév utolsó napján a nem kifizetõtõl származó bevételeket egy összegben kell bevezetnie az õstermelõi igazolványba. Ezzel egyidejûleg kell az adóelõleg alapjául szolgáló jövedelmét az erre vonatkozó rendelkezések szerint megállapítania. Az elszámolásnál készített feljegyzést az õstermelõi igazolvány mellékleteként a bizonylatmegõrzésre vonatkozó szabályok szerint kell kezelnie. Az átalányadózás szerint adózó, bevételi nyilvántartást vezetõ mezõgazdasági kistermelõnek fel kell tüntetnie, hogy a bevétel élõ állatok és állati termékek értékesítésébõl vagy más mezõgazdasági kistermelõi tevékenységébõl származik.
ad b) A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal és a kifizetõ megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes, (adóelõleggel nem csökkentett) összegét és a levont (befizetett) adóelõleget.
4. Az alapnyilvántartás vezetési módja - az 5. pont kivételével - az adóéven belül nem változtatható meg.
5. Abban az esetben, ha a magánszemélynek az egyszerûbb adattartalmú alapnyilvántartás vezetésére való jogosultsága bármilyen okból megszûnik, a megszûnés idõpontjától kezdõdõen köteles a részletesebb adattartalmú alapnyilvántartás vezetésére áttérni. Ekkor az egyszerûbb adattartalmú alapnyilvántartásban szereplõ adatokat - az eredeti nyilvántartás megõrzése mellett - összesítve kell a továbbiakban vezetendõ alapnyilvántartásba bejegyezni.

Az 5. számú melléklet I/2-3. pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 5. számú melléklet I.1. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 5. számú melléklet 1. pontjának negyedik mondatát az 1998. évi XXXIII. törvény 9.§ (8) bekezdése hatálytalanította.

II. Részletezõ nyilvántartások
A magánszemély a részletezõ nyilvántartások közül csak azokat köteles vezetni, amelyek az adóköteles jövedelmének megállapításához szükségesek.
1. A vevõkkel (megrendelõkkel) szembeni követelések nyilvántartása
A magánszemélynek az áru-, anyag- stb. szállításból, munkateljesítésbõl, szolgáltatásból származó követeléseirõl, e követelésekre befolyt összegekrõl nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásban az áruszállításból, a szolgáltatásteljesítésbõl származó általános forgalmi adót is tartalmazó követelést a kibocsátott számlák szerint idõrendben a vevõ által elismert összegben kell kimutatni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni.
A nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:
- a számla száma és kelte,
- a vevõ neve,
- a számla végösszege, az ebbõl felszámított általános forgalmi adó,
- a kiegyenlítés módja, kelte és összege.
A nyilvántartásban szereplõ számlák kiegyenlítésének idõpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt.
2. A szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása
A magánszemélynek az áru-, anyag- stb. vásárlásból, szolgáltatás igénybevételébõl származó tartozásairól, e tartozások kiegyenlítésére átutalt összegekrõl nyilvántartást kell vezetnie.
Az áruszállításból, a szolgáltatásteljesítésbõl származó, általános forgalmi adót is tartalmazó tartozást az elfogadott számlák szerint idõrendben a számla szerint elismert összegben kell kimutatni. Ha a számlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni. A nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:
- a számla száma és kelte,
- a szállító neve,
- a számla végösszege, az ebbõl levonható általános forgalmi adó,
- a kiegyenlítés módja, kelte és összege.
A kapott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bejegyezni.
A nyilvántartásban szereplõ számlák kiegyenlítésének idõpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a kiadást.
3. Tárgyi eszközök, nem anyagi javak nyilvántartása
A mezõgazdasági õstermelõnek, az egyéni vállalkozónak az e tevékenységéhez használt saját tulajdonú tárgyi eszközérõl, nem anyagi javairól egyedi nyilvántartást kell vezetnie, ideértve azokat a nem anyagi javakat, tárgyi eszközöket is, amelyek beszerzésére, elõállítására fordított kiadása annak felmerülésekor költségként érvényesítheti. E nyilvántartásból állapítható meg a költségként érvényesíthetõ értékcsökkenési leírás összege.
A nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:
- a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak megnevezése,
- gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, a gyártás éve, a gyártási szám,
- a megszerzés, elõállítás idõpontja,
- a használatbavétel (üzembe helyezés) idõpontja,
- a kiselejtezés idõpontja (a selejtezési jegyzõkönyv szerint),
- az értékcsökkenési leírás kulcsa,
- a beszerzési ár, elõállítási költség (az értékcsökkenés kiszámításának alapja),
- a bruttó (beszerzési) érték felújítás, átalakítás stb. által megnövelt összege (az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja),
- az elõzõ évek értékcsökkenésének halmozott összege,
- a tárgyévi költségként érvényesíthetõ értékcsökkenés összege,
- az értékcsökkent összegének figyelembevételével számított nettó érték.
Az értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett értékcsökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásból ki kell vezetni.
4.
5. Tõkejövedelmek nyilvántartása
A magánszemélynek a tulajdonában lévõ értékpapírokról, továbbá a gazdasági társaságban lévõ vagyoni részesedésérõl külön-külön nyilvántartást kell vezetnie.
A nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:
- az értékpapír vagy részesedés megnevezése,
- az értékpapír azonosító adatai,
- az értékpapír megszerzésének idõpontja,
- az értékpapír vásárlására fordított összeg,
- az adóellenõrzéshez szükséges, az értékpapír elõzõ tulajdonosának azonosítására alkalmas adat,
- az értékpapír (üzletrész) névértéke,
- az értékpapír elidegenítésének idõpontja,
- az értékpapír új tulajdonosának megnevezése (névre szóló értékesítés esetén),
- az értékpapír elidegenítésekor kapott ellenérték,
- az árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség.
6. Munkabérek, más személyi jellegû kifizetések és a vállalkozói kivét nyilvántartása
A magánszemélynek az alkalmazott, a segítõ családtag, más magánszemély számára kifizetett összegekrõl, tartozásokról és követelésekrõl személyenkénti nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásnak - az érintett magánszemélyek adóazonosító adatainak feltüntetése mellett - tartalmaznia kell levonások nélkül a részükre különféle jogcímeken elszámolt személyi jövedelemadó-köteles összegeket, a levont személyi jövedelemadó elõleget, nyugdíjjárulékot, munkavállalói járulékot, az egyéb levonásokat, a kifizetett összeget, továbbá a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi jövedelemadó elõleg, illetve - amennyiben erre a magánszemély köteles - év végén a személyi jövedelemadó tényleges összegének a megállapításához szükséges. Az egyéni vállalkozónak az elõzõek értelemszerû alkalmazásával kell nyilvántartania a vállalkozói kivéttel kapcsolatos adatokat.
7. Gépjármû-használati nyilvántartás (útnyilvántartás)
A magánszemély a jövedelemszerzõ tevékenységéhez használt gépjármû költségelszámolásához útnyilvántartás vezetésére kötelezett. Erre a célra a menetlevél vezetése is megfelel, ha tartalmazza a továbbiakban részletezett adatokat.
Minden gépjármû esetében külön útnyilvántartást kell vezetni. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármû típusát, forgalmi rendszámát, továbbá a fogyasztási normát. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni az év elsõ és utolsó napján a kilométeróra állását, továbbá, ha a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni.
Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell:
- az utazás idõpontját,
- az utazás célját (honnan, hová történt az utazás),
- a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,
- a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.
Az útnyilvántartás tartalmazhatja az elõzõekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás idõpontját és költségeit is.
8. Hitelbe vagy bizományba történõ értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása
A hitelbe vagy bizományba történõ értékesítésre átadott árukról mind az átadó, mind az átvevõ nyilvántartást vezet.
A nyilvántartásba az adatokat az áru átadásáról-átvételérõl kiállított bizonylat alapján kell bejegyezni.
Az áru átadásáról-átvételérõl kiállított bizonylatnak legalább a következõ adatokat kell tartalmaznia:
- az "Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott árukról" megnevezést,
- az átadó nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát,
- az átvevõ nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát,
- az átadott áru megnevezését, KSH besorolási számát (legalább az áfa megállapításához szükséges mélységig), mennyiségét, egységárát, értékét,
- az átadás-átvétel keltét,
- az elszámolás idõpontját,
- az átadó és átvevõ aláírását.
Az áru átvevõje - tekintettel az áfa-fizetési kötelezettségre - minden hónap utolsó napjával elszámol az átadóval a ténylegesen eladott árukról. Az átadó az eladott áruról számlát állít ki, és a számla alapján módosítja mind az átadó, mind az átvevõ a hitelbe vagy bizományba átadott-átvett áruk nyilvántartását. A nem értékesített és a megbízónak visszaadott áruról átadás-átvételi bizonylatot kell kiállítani, és a bizonylat adataival a nyilvántartást mind az átadó, mind az átvevõ módosítja. Az átadás-átvételi bizonylatot az "Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott áruról" címû bizonylattal értelemszerûen azonos adattartalommal kell elkészíteni.
9. Egyéb követelések, kötelezettségek nyilvántartása
A magánszemélynek az egyéb követeléseirõl, a kötelezettségeirõl nyilvántartást kell vezetnie. Ebben ki kell mutatnia a vevõ követelések, illetõleg szállítói tartozások között nem szereplõ összes követelést, illetõleg kötelezettséget.
A nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:
- a követelés, kötelezettség megnevezése és címzettje, illetõleg kedvezményezettje,
- a követelés, kötelezettség kelte,
- a követelés, kötelezettség értéke,
- a kiegyenlítés idõpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt, illetve a kiadást.
10-12.
13. Leltár
A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglévõ vásárolt és saját termelésû készleteket leltározni kell a következõ csoportosítás szerint:
- alapanyagok (alap-, segéd-, üzem- és fûtõanyag),
- használatba nem vett eszközök (szerszám, mûszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védõruha),
- áruk (kereskedelmi készletek),
- betétdíjas göngyöleg,
- alvállalkozói teljesítmények,
- saját termelésû készletek;
= befejezetlen termelés,
= félkész és késztermék.
Az áfát nem az általános szabályok szerint fizetõ magánszemélynek a leltárban
- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 30 ezer forintnál alacsonyabb értékû (1991. december 31-ig történõ beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékû - ide nem értve a jármûvet) eszközöket és az árukat a legutolsó, áfát is tartalmazó beszerzési áron, az elõzõ évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;
- a 30 ezer forintnál nem magasabb értékû (1991. december 31-ig történõ beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékû - ide nem értve a jármûvet) használt tárgyi eszközöket az áfát tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;
- a saját termelésû félkész és készterméket (a magánszemély által elõállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) elõállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetni.
Az áfát az általános szabályok szerint fizetõ magánszemély (a 4. számú melléklet 1. pont elsõ mondata) a leltárban
- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 30 ezer forintnál alacsonyabb értékû (1991. december 31-ig történõ beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékû - ide nem értve a jármûvet) eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron, az elõzõ évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;
- a 30 ezer forintnál nem magasabb értékû (1991. december 31-ig történõ beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékû - ide nem értve a jármûvet) tárgyi eszközöket az áfát nem tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;
- a saját termelésû félkész és készterméket (a magánszemély által elõállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) elõállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetni.
14. Alvállalkozói nyilvántartás
Annak a magánszemélynek, aki tevékenységét fõvállalkozóként végzi, az alvállalkozókról, a részükre kifizetett összegekrõl alvállalkozói nyilvántartást kell vezetnie.
A nyilvántartásban minden készpénzzel vagy más módon kiegyenlített alvállalkozói számla adatát szerepeltetni kell.
A nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:
- a számla száma és kelte,
- az alvállalkozó neve, címe, adószáma,
- a számla végösszege,
- a levont adóelõleg összege,
- a kiegyenlítés kelte, módja, összege.
15. Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása
A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványok nyilvántartásának a következõ adatokat kell tartalmaznia:
- a nyomtatvány neve és számjele,
- a beszerzés kelte,
- a tömb(ök) sorszáma (tól-ig),
- a használatbavétel kelte,
- a felhasználás kelte,
- a kiselejtezés kelte.
E törvény alkalmazásában szigorú számadású nyomtatvány az, amelyet a számvitelrõl szóló törvény annak minõsít.

Az 5. számú melléklet II/3., II/5-6. és II/13. pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 5. számú melléklet II/4. és II/-10-12. pontját az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdése hatálytalanította.
Az 5. számú melléklet II.2. pontjának utolsó mondata az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Az 5. számú melléklet II.3., II.6. és II.9. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

III. SELEJTEZÉS
A tárgyi eszközök kiselejtezésének igazolásául selejtezési jegyzõkönyvet kell felvenni. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített tárgyi eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni. A 30 ezer forintot meghaladó értékû tárgyi eszközök selejtezés idõpontját, a selejtezést megelõzõen 15 nappal az elsõ fokú adóhatóságnak kell bejelenteni. Az adóhatóság képviselõjének távolléte esetén két érdektelen tanú jelenlétében kell a selejtezést lefolytatni és a selejtezési jegyzõkönyvet aláírásukkal - lakcímük és adóigazgatási azonosító számuk feltüntetése mellett - igazolni.

Az 5. számú melléklet III. része az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

IV. AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓI, ILLETÕLEG A MEZÕGAZDASÁGI ÕSTERMELÕI TEVÉKENYSÉG MEGSZÜNTETÉSE
A tevékenység megszüntetését az adózás rendjérõl szóló törvényben foglaltak szerint kell bejelenteni.
A tevékenység megszüntetését követõen befolyt bevétel, illetve felmerült kiadás nyilvántartása:
a) Ha a bevétel a megszüntetés évérõl szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig (illetve a benyújtás napjáig) befolyt, azt a lezárt adóév bevételei között december 31-i idõponttal kell szerepeltetni.
b) Ha a tevékenységgel összefüggésben felmerült költségek (szállítói tartozás) kiegyenlítése a megszüntetés évérõl szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig kifizetésre került, azt a lezárt adóév kiadásai között december 31-i idõponttal kell szerepeltetni.
c) Abban az esetben, ha a megszüntetés évérõl szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követõen érkezik bevétel és kerül kifizetésre költség, akkor a megszerzése vagy kiadása évében önálló tevékenységbõl származó bevételként vagy költségként kell nyilvántartásba venni.

Az 1. számú IV. része az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

V. KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK
Az önálló tevékenységet végzõ magánszemély kérelmére az adóhatóság az e mellékletben elõírt nyilvántartás(ok) vezetése alól indokolt esetben felmentést adhat, ha
a) a kérelmezõ a súlyos fogyatékosság minõsítésérõl és igazolásáról szóló jogszabályok elõírásainak megfelelõen igazolja, hogy súlyos testi fogyatékosságának jellege miatt e kötelezettség teljesítése tõle nem várható el, és a vele közös háztartásban élõ hozzátartozói sem képesek a nyilvántartás(ok) vezetésére, továbbá
b) a nyugtaadási kötelezettség alól az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján egyébként felmenthetõ.

A 6. számú melléklet 1.c) pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

2. A közös õstermelõi tevékenységre vonatkozó szabályok a következõk:
a) A közös õstermelõi tevékenységet folyató családtagok közös igazolványát annak a családtagnak a nevére kell kiállítani, akit az együttes nyilatkozatban egybehangzóan megneveztek.
b) A közös igazolványban a többi együttes nyilatkozatot adó családtag azonosító adatait is - egybehangzó hozzájárulásuk alapján - fel kell tüntetni.
c) A tevékenységét közös igazolvány alapján folytató õstermelõ e tevékenységébõl származó bevételét és - tételes költségelszámolás esetén - azzal kapcsolatos költségét a közösen elért összes bevételnek, illetõleg összes költségnek a családtagok számával történõ elosztásával állapítja meg azzal, hogy a bevételek és költségek igazolására bármelyikük nevére kiállított bizonylat egyenértékû. Az elõzõektõl eltérõen a gépjármû használatával összefüggõ költségeket a közös õstermelõi tevékenységüket közös igazolvány alapján folytató családtagok csak azonos elszámolási mód választásával vehetik figyelembe, azonban a nevére és a gépjármû rendszámára kiállított számla (számlák) alapján is - közülük csak azt, aki egyébként a törvény rendelkezései szerint jogosult a gépjármûhasználattal összefüggõ költségelszámolásra.
d) A közös õstermelõi tevékenységet folytató családtagok - a c) pont rendelkezését is figyelembe véve - külön-külön tesznek eleget adókötelezettségüknek.

A 6. számú melléklet az 1997. évi XVII. törvény 4.§-ával megállapított szöveg.

Az adókedvezmény alanya
1. Az adókedvezmény akkor illeti meg a magánszemélyt, ha élet- vagy nyugdíjbiztosítás szerzõdõje.
A szerzõdõ a biztosítási jogviszony azon szereplõje, akit a biztosítási szerzõdés szerint a díjfizetési kötelezettség terhel. A szerzõdés tartama alatt elsõdlegesen a szerzõdõ jogosult jognyilatkozat-tételre, és õ a biztosító jognyilatkozatainak a címzettje is.
A szerzõdõ és a biztosított személye egybeeshet, de a szerzõdõt akkor is megilleti az adókedvezmény, ha más magánszemély a biztosított.
2. Adókedvezmény illeti meg a magánszemélyt akkor is, ha õ a biztosítottja a munkáltatója (mint szerzõdõ) által kötött élet- vagy nyugdíjbiztosításnak.
A munkáltató által kötött ezen biztosítás éves díja a magánszemély adóköteles jövedelmének minõsül, azonban a magánszemély a fizetendõ adó kiszámításánál figyelembe veheti az adókedvezményt.
A kifizetõ által kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a balesetbiztosítás és a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegbiztosítás adómentes díját nem kell a biztosított magánszemély jövedelméhez hozzáadni, de nem számítható bele az adókedvezmény alapjába sem. Ha a halál esetére szóló életbiztosítás nem felel meg az adómentesség feltételeinek, a kifizetõ által vállalt díja adóköteles, és ha a kifizetõ a magánszemély munkáltatója, akkor az adókedvezmény igénybe vehetõ.

A 7. számú melléklet 2. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

Az életbiztosítás fogalma
3. Az adókedvezmény igénybevételére csak azok az életbiztosítási szerzõdések jogosítanak, amelyek megfelelnek a következõ követelmények mindegyikének:
a) A szerzõdés határozott idõtartamú, és az idõtartam a szerzõdés létrejöttétõl számítva legalább 10 éves, vagy teljes életre szóló.
b) A szerzõdõ a biztosítástartam végéig járó díjat egy összegben fizeti meg, vagy a díjat azonos idõszakonként, azonos összegben rója le, vagy a díjat - a szerzõdésben rögzített - indexálási eljárással növelten fizeti.
c) A biztosító szolgáltatása a szerzõdésben rögzített meghatározott idõpont vagy életkor elérésekor, vagy a biztosított halálának bekövetkeztekor válik esedékessé.
4. Az elõre meghatározott indexálási eljárás alatt azt kell érteni, amikor a felek a szerzõdés létrejöttekor meghatározzák a díjak növelésének ütemét, vagy annak módszerét vagy mértékét. A tartam alatti csökkenõ összegû díjfizetés lehetõségének szerzõdési kikötése kizárja az adókedvezmény igénybevételének lehetõségét.
5. Az egy meghatározott idõpont vagy az életkor elérése összefüggésében az adókedvezmény csak akkor vehetõ igénybe, ha a szerzõdés tartalmazza, hogy az legkorábban a szerzõdés megkötésétõl számított tíz év múlva esedékes. Az olyan meghatározott idõpont, amely nem dátumszerûen meghatározott, hanem valamely tény bekövetkeztéhez kötõdik (pl. házasságkötés, gyermekszületés, tanulmányok elkezdése) nem teljesítik azt a követelményt, hogy kizárólag a tízéves idõtartam eltelte után következnek be, ezért - az adókedvezmény igénybevétele esetén - csak olyan feltétellel szerepelhetnek a biztosítási szerzõdésben, hogy a tény bekövetkeztének idõpontjától függetlenül, az ígért szolgáltatásra legkorábban a szerzõdéskötéstõl számított tíz év elteltével kerül sor.
6. Ha az életbiztosítási szerzõdés baleseti és betegségi kockázatokat is tartalmaz,
a) és ezen kockázatok díjrésze a bruttó biztosítási díj 10 százalékánál nem több, akkor a díj egészére,
b) és ezen kockázatok díjrésze a biztosítási díj 10 százalékánál több, akkor a díj szétbontásával csak az életbiztosítási díjrészre
jár az adókedvezmény. Ez a rendelkezés nem alkalmazható akkor, ha a biztosított magánszemély számára a kifizetõ olyan balesetbiztosítás vagy teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegbiztosítás szerzõdõje, amelynek a díja a magánszemélynél adómentes.

A 7. számú melléklet 6. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

A nyugdíjbiztosítás fogalma
7. Az adókedvezmény igénybevétele szempontjából nyugdíjbiztosításnak az a szerzõdés minõsül, amelyben a szolgáltatást kiváltó biztosítási esemény a biztosított
- nyugdíjba vonulása,
- a szerzõdés létrejöttekor érvényes jogszabályok szerint a szerzõdésben rögzített nyugdíjkorhatár elérése,
- illetõleg halála.
a) A nyugdíjbiztosításnál az adókedvezmény igénybevételének nem feltétele a 10 éves idõtartam, de ha a biztosító nyugdíjbiztosítási szolgáltatása a szerzõdés létrejöttétõl számított 10 éven belül válik esedékessé, akkor az adókedvezmény csak akkor vehetõ igénybe, ha a szerzõdést ellátják olyan záradékkal, amely tartalmazza, hogy a nyugdíjbiztosított kizárólag nyugdíj-kiegészítõ járadék szolgáltatásban részesül. A 10 éven belül esedékes nyugdíjbiztosítási szolgáltatásra vonatkozó elõbbi szabályt a szerzõdéskötéskor rögzíteni kell, vagy a már érvényes szerzõdéskötéseket legkésõbb az adókedvezmény igénybevételének idõpontjáig ilyen záradékkal kell ellátni.
b) Abban az esetben, ha a nyugdíjba vonulás elõre nem látható ok miatt korábban következik be, és a záradékkal el nem látott szerzõdés alapján a biztosító szolgáltatása a 10 éves idõtartam elõtt válik esedékessé, az esedékesség idõpontjában is záradékolható a szerzõdés, ez esetben a szerzõdés korábbi megszûnése miatt az adókedvezményre való jogosultság nem vész el.
8. Nyugdíj alatt a saját jogú nyugellátást, azaz az öregségi, korkedvezményes, korengedményes, rokkantsági, valamint az elõnyugdíjat, továbbá az elõre hozott öregségi nyugdíjat és a baleseti rokkantsági nyugdíjat kell érteni. Nyugdíjba vonulás alatt a nyugdíjas állapotot is érteni kell.
Nyugdíjkorhatár: a szerzõdés létrejöttekor hatályban lévõ jogszabályok szerinti öregségi vagy korkedvezményes nyugdíjkorhatár.
9. Nyugdíj-kiegészítõ járadék az olyan szolgáltatás, amelyet a nyugdíj kiegészítéseként vagy ahelyett évente legalább egyszer azonos vagy növekvõ összegben élethossziglan vagy legalább a nyugdíjbiztosítási szerzõdés létrejöttétõl számított 10. év végéig folyósítanak.
10. Ha a nyugdíjbiztosítás baleseti és betegségi kockázatokat is tartalmaz, a szerzõdés nyugdíjbiztosításnak minõsül, ha a szerzõdés a 7-9. pontban leírtaknak megfelel, és egyébként a 6. pontban foglaltakat kell alkalmazni.

A 7. számú melléklet 8. pontja az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (2) bekezdésével kiegészített szöveg.
A 7. számú melléklet 9. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

A rendelkezési jog gyakorlása
11. A rendelkezési jog gyakorlásának minõsül:
- a szerzõdés megszüntetése,
- a visszavásárlás,
- az értékesítés,
- az egyéves, vagy annál hosszabb lejáratú kötvény-kölcsön felvétele,
- az egy évnél rövidebb lejáratú kötvénykölcsön egynél többszöri felvétele,
- nyugdíjbiztosításnál a szerzõdéskötéstõl számított 10 éven belül esedékes szolgáltatás csökkenõ vagy egy összegben történõ igénybevétele.
a) A szerzõdés megszüntetése olyan jogi tény, amely a szerzõdés alanyainak akaratából - a feltételként rögzített 10 éves tartamon belül - eredményezi a szerzõdés megszûnését. A megszûnést mind egyoldalú, mind kétoldalú jognyilatkozat kiválthatja (a szerzõdés felmondása, vagy közös megegyezéssel történõ megszüntetése).
b) A visszavásárlás a szerzõdõ jognyilatkozatával kiváltott biztosítási szolgáltatás, amelynek alapján a szerzõdõ a befizetett díjaknak a szabályzatban meghatározott részére tarthat igényt. A részleges visszavásárlás is a rendelkezési jog gyakorlásának minõsül.
c) Értékesítésnek minõsül a biztosítási szerzõdésbõl eredõ jogosultság(ok) ellenérték fejében történõ átruházása (ilyen a bemutatóra szóló életbiztosítási kötvény eladása, a biztosított szerzõdõként való belépésének ellenértékhez való kötése).
d) A kötvénykölcsön a biztosítási szerzõdés alapján a biztosító által - a visszavásárlási összeg erejéig - kamatozó kölcsön formájában nyújtandó szolgáltatás, amelyet a felek legkésõbb a biztosítási esemény bekövetkezésekor vagy a szerzõdés megszûnésekor számolnak el.
e) Csökkenõ összegû a - nyugdíjbiztosítási szerzõdésen alapuló - járadékszolgáltatás, ha az esedékessé váló összegek közül bármelyik alacsonyabb, mint az azt megelõzõ idõszakban kapott biztosítási szolgáltatás.
12. A szerzõdés módosítása nem minõsül a rendelkezési jog gyakorlásának. A módosítással a felek a szerzõdés tartama alatt közös akarattal változtatják meg a szerzõdés feltételeit, így az nem eredményezi a szerzõdés megszûnését (megszüntetését).
A szerzõdés módosítása csak akkor jár a kedvezmény elvesztésével, ha ahhoz értékesítés is kapcsolódik, vagy a módosított szerzõdés már nem felel meg az adókedvezményi feltételek valamelyikének.
a) Az adókedvezményre való jogosultságot nem érintõ szerzõdésmódosítás:
- a szerzõdés szerinti kedvezményezett személyének megváltoztatása,
- a biztosítási díj vagy biztosítási összeg növelése,
- a biztosítási díjnak vagy a biztosítási összegnek összességében az eredetihez viszonyítottan legfeljebb 10 százalékkal történõ csökkentése.
b) A biztosított jogosultságát az adókedvezményre nem érinti az, ha a szerzõdõ munkáltató helyébe más munkáltató vagy maga a biztosított lép. Nem minõsül a rendelkezési jog gyakorlásának az az eset, ha a szerzõdõ magánszemély helyébe a biztosított lép.

1. Az adóévben fennálló befektetésállomány a magánszemély tõkeszámláján vagy tõkeszámláin nyilvántartott igazolt befektetésnek az adóév (365 nap) egy napjára jutó összege és a befektetés idõtartama szorzataként meghatározott összeg vagy összegek együttesen.
2. A befektetésállomány
a) növekménye az az összeg, amellyel a magánszemély adóévben fennálló befektetésállománya az adóévet megelõzõ évben fennálló, az adóbevallásában feltüntetett befektetési adóhitel alapját meghaladja, azzal, hogy az 1995. évi növekmény megállapítása szempontjából az elõzõ évben fennálló befektetési adóhitel alapját nullának kell tekinteni,
b) csökkenése az az összeg, amennyivel a magánszemély adóévben fennálló befektetésállománya az adóévet megelõzõ évben fennálló, az adóbevallásában feltüntetett befektetési adóhitel alapjánál kevesebb.
3. A befektetési adóhitel alapja az az összeg, amelynek 30 százaléka a magánszemély fennálló befektetési adóhitelének [az adott évben és az azt megelõzõ év(ek)ben levont és visszafizetett befektetési adóhitel egyenlegének] összegével egyezik meg.
4. A tõkeszámla az a nyilvántartás - figyelemmel a 7-9. pont rendelkezéseire is -, amelyet a magánszemély kérésére - az adóhatóság betekintési jogához való hozzájárulás mellett - az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtõzsdérõl szóló törvény szerint értékpapír-forgalmazási tevékenység végzésére jogosult társaság vagy a pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló törvény alapján értékpapír letétkezelésre, vagy befektetési alap letétkezelésre jogosult pénzintézet (e rendelkezés alkalmazásában együtt: a tõkeszámla vezetõje) vezet a magánszemély befektetésé(ei)rõl azonosításra alkalmas módon, az egyes befektetések idõtartamának és értékének feltüntetésével.
5. Igazolt befektetés az az összeg, amelyet a magánszemély a tõkeszámla vezetésére jogosult, értékpapír-forgalmazási tevékenységet folytató társaság közremûködésével történõ vásárlással, ilyen társaságnál történõ jegyzéssel, a belföldön bejegyzett részvénytársaság részvénye [ideértve a kockázati tõkebefektetésekrõl, a kockázati tõketársaságokról, valamint a kockázati tõkealapokról szóló törvény hatálya alá tartozó kockázati tõketársaság által kibocsátott részvényt (a továbbiakban: kockázati tõkerészvényt) is], befektetési alap befektetési jegye, a jelzálog-hitelintézet jelzáloglevele, a kockázati tõkealap-jegy (a továbbiakban együtt: a befektetés tárgya) vételáraként annak megvásárlására az Állami Értékpapír- és Tõzsdefelügyelet által engedélyezett nyilvános forgalomba hozatal során, vagy tõzsdei ügylet során 1994. december 31-ét követõen pénzben fizetett ki, és errõl a tõkeszámla vezetõje a magánszemély kérésére (legkésõbb az adóévet követõ év január 31-éig) a magánszemély adóazonosító száma, valamint a befektetés tárgyának azonosító adatai feltüntetésével - a másolatnak az adózás rendjérõl szóló törvényben meghatározott elévülési idõ végéig tartó megõrzési kötelezettsége mellett - igazolást ad ki, olyan módon, hogy abból a befektetés idõtartama, valamint a befektetés tárgyának egységére fordított összeg mindenkor megállapítható legyen. A kockázati tõkealap letétkezelõje kizárólag az általa értékesített kockázati tõkealap jegyre jogosult igazolás kiadására.

A 8. számú melléklet 5. pontja az 1998. évi XXXIII. törvény 8.§-ával megállapított szöveg.
Lásd: 1998. évi XXXIII. törvény 9.§-a.

6. A 4. pont rendelkezései alapján az 5. pontban említett értékpapírokba történõ befektetés -a 7-9. pont rendelkezéseit is figyelembe véve - akkor kerülhet a tõkeszámlára, ha a magánszemély az értékpapírt nyilvános forgalomba hozatal során, vagy tõzsdei ügylet során olyan társaságtól vásárolta (olyan társaságnál jegyezte be), amely jogosult tõkeszámla vezetésére és értékpapír-forgalmazási tevékenységet folytat. Ekkor a befektetés elhelyezhetõ az elõbbi feltételnek megfelelõ eladó társaságnál, vagy az általa kiállított igazolás alapján egy másik, tõkeszámla vezetésére jogosult társaságnál, a következõk figyelembevételével:
a) Az értékpapír-forgalmazó cégek tõkeszámlát vezethetnek.
b) A pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló törvény alapján értékpapír letétkezelésére jogosító engedéllyel rendelkezõ pénzintézet által vezetett tõkeszámlára csak olyan befektetés kerülhet, amelyet a magánszemély eredetileg értékpapír-forgalmazó cég közremûködésével vásárolt és errõl igazolással rendelkezik, beleértve azokat az eseteket is, amikor más tõkeszámláról történik a befektetés áthelyezése.
c) A befektetési alapokról szóló törvény szerinti nyíltvégû befektetési alap letétkezelõje kizárólag az általa értékesített befektetési jegyre, valamint a jelzálog-hitelintézet kizárólag az általa forgalomba hozott jelzáloglevélre vonatkozóan jogosult olyan igazolás kiadására, amelynek alapján a befektetés tõkeszámlára kerülhet, vagy ez a befektetés az általa vezetett tõkeszámlán értékpapír-forgalmazási tevékenységet végzõ társaság közremûködése nélkül közvetlenül nyilvántartásba vehetõ.
d) A befektetõ magánszemély a nyíltvégû befektetési alap befektetési jegyzéknek vásárlását értékpapír-forgalmazó cég közremûködésével is bonyolíthatja, vagy a letétkezelõtõl történt vásárlás esetén is elhelyezhetõ más tõkeszámla-vezetõ társaságnál a befektetés.

A 8. számú melléklet 6. pontjának c) alpontja az 1997. évi XXX. törvény 33.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.

7. Nem kerülhet tõkeszámlára a befektetés tárgya, illetve törölni kell a nyilvántartásból a befektetés tárgyát, ha azt olyan vételi megbízás alapján vásárolta a magánszemély, amelynek teljesítése akár közvetlenül, akár közvetve betét-, folyószámla-, bankkártyaszámla vagy bármilyen egyéb követelés egyenlegnövekményéhez kapcsolódik, vagy ha annak értékesítésére olyan eladási megbízást ad a magánszemély, amelynek teljesítése akár közvetlenül, akár közvetve betét-, folyószámla-, bankkártyaszámla vagy bármilyen egyéb követelés egyenlegcsökkenéséhez kapcsolódik.
8. Nem kerülhet tõkeszámlára a befektetés tárgya, ha ahhoz a magánszemély akár közvetlenül, akár közvetve kárpótlási jegy beszámításával (az ügylettel bármilyen formában összefüggõ elõzetes értékesítésével), valamint a jegyzéssel, illetõleg a vétellel bármilyen formában közvetlenül vagy közvetve összefüggõ hitelkonstrukció igénybevételével jutott hozzá.
9. Nem kerülhet tõkeszámlára a befektetés tárgya, illetve a megbízás keltének napjától törölni kell a nyilvántartásból a befektetés tárgyát, ha annak késõbbi idõpontban történõ értékesítésérõl a magánszemély (elõ)szerzõdést köt vagy azzal egyenértékû jognyilatkozatot tesz, és ezzel összefüggésben az értékesítés idõpontját megelõzõen jövedelemhez jut, továbbá akkor, ha a befektetés tárgyát biztosítékul (óvadék stb.) leköti, vagy annak tõkeszámlára helyezését, ott tartását hitelhez jutás feltételeként vállalja.
10. A befektetés idõtartama azon napok számával egyezik meg, amelyek a nyilvántartásba vétel kezdõ napjának beszámításával a nyilvántartás záró napjának figyelembevétele nélkül az adóévben elteltek.
11. A nyilvántartásba vétel kezdete az a nap, amikor a magánszemély a befektetés tárgyát a megszerzésre fordított összegnek az 5. pontban elõírt módon történõ igazolása mellett a tõkeszámla vezetõjénél letétbe helyezi, és a tõkeszámla-nyilvántartásba felveteti, vagy 1995. december 31-ét követõen az elõzõ adóévben már nyilvántartott befektetés esetén az adóév elsõ napja.
Az olyan esetekben, amikor az értékpapír megvásárlásában közremûködõ és a tõkeszámla vezetõje azonos - feltéve, hogy a nyilvántartásba vételre a magánszemély megbízást adott -, akkor
- jegyzés esetében az allokáció napjával szerzi meg a tulajdonjogot a magánszemély, vagyis ekkortól vehetõ nyilvántartásba a befektetés;
- tõzsdei vásárlás esetén a kötés napja számít a nyilvántartásba vétel kezdõ napjának.
Ha a vásárlásban (jegyzésben) közremûködõ és a tõkeszámla vezetõje különbözõ, akkor az elsõ nyilvántartásba vétel az a nap, amely napra a magánszemély - a vásárlásról az 5. pontban leírt tartalommal kiállított igazolással, valamint az értékpapírral vagy helyette a KELER-igazolással a tõkeszámla vezetõjétõl - kéri a nyilvántartásba vételt. Az értékpapír tényleges megszerzése és a tõkeszámlára helyezése közötti idõ nem vehetõ figyelembe.
12. A nyilvántartás vége az a nap, amikor a befektetés tárgya a tõkeszámla vezetõjének letéti õrzésébõl, vagy a nyilvántartásból bármely ok miatt kikerül, vagy az adóévet követõen is a nyilvántartásban hagyott befektetés esetén az adóévet követõ év elsõ napja.
A befektetés tõkeszámlák közötti átirányítása esetén a nyilvántartás utolsó napja a befektetést átadó tõkeszámla-vezetõnél az a nap, amelyre a magánszemély az átirányítást kéri, míg a befektetést átvevõ tõkeszámla-vezetõnél a kezdõ nap az ezt követõ nap. Ilyen esetben a 10. pontban írt befektetési idõtartamot folyamatosnak kell tekinteni. A tõkeszámla-vezetés átadásának esetében - az adóhitel meghatározása szempontjából - az ügyintézés idõigényét figyelmen kívül kell hagyni.
Ha a magánszemély a befektetés tárgyát a tõkeszámla vezetõjétõl kikéri, a nyilvántartás vége az a nap, amikor a kiadás ténylegesen megtörténik.
Ha a magánszemély megbízást ad a befektetés tárgyának eladására, akkor a nyilvántartás vége az a nap, amikor az eladás ténylegesen megtörténik.
Ha a befektetés tárgyának kibocsátója jogutód nélkül megszûnik, a nyilvántartás vége az a nap, amikor a megszûnés ténye hivatalosan közzétételre kerül.
13. A befektetés tárgyának vételáraként a nyilvántartásba vételkor és az onnan történõ kivezetéskor egyaránt kizárólag annak jegyzési vagy tõzsdei árának megfelelõ ellenérték vehetõ figyelembe, a vásárlással összefüggõ járulékos költségek (pl. megbízási díj, kezelési költség) nélkül.

I. Jellemzõen elõforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben
1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek elõlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetõleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, elõállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékû jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebbõl származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;
3. a kapott kamat (különösen az üzleti bankszámlán jóváírt kamat);
4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
5. a felvett támogatás (figyelemmel a X. fejezet rendelkezéseire is);
6. az elõállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat az egyéni vállalkozó saját céljára felhasználja, illetõleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el (nem kell saját célra történõ felhasználás és a részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével növelni a bevételt, ha az egyéni vállalkozó az azzal kapcsolatos kiadásokat költségei között nem számolta el, vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti, illetõleg, ha a terméket, a szolgáltatást temészetbeni juttatásként nyújtja);
7. a 30 ezer forintnál magasabb egyedi értékû kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét az egyéni vállalkozó egy összegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés idõpontjától számított
- egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
- egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
- két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,
- három éven túl nulla;
8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést az egyéni vállalkozó költségként bármely évben elszámolta;
9. a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelõsségbiztosítás alapján felvett összeget;
10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat az egyéni vállalkozó költségként elszámolta;
11. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet.

A 9. számú melléklet I.6. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggõ bevételek
A tevékenység megszüntetésének évében bevétel
1. a korábban költségként elszámolt és a megszûnéskor meglévõ összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 30 ezer forintot meg nem haladó értékû tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2. a gazdasági épület, az üzlet, a mûhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerzõ tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszûnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta azzal, hogy ha a megszûnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
3. az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésrõl beadott adóbevallást követõen befolyt összeg december 31-i idõponttal.
A megszüntetés évérõl készített adóbevallás benyújtását követõen érkezõ bevételre az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az említett idõpontot követõen, akkor az a bevételbõl levonható, illetõleg a le nem vonható rész ezen adóbevallás önellenõrzésével számolható el.
III. Egyéb rendelkezések
Az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott elõleg a díjjegyzék elkészítésének idõpontjától számít bevételnek. Az e bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen idõponttól vehetõk figyelembe.

A 10. számú melléklet az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

A 11. számú melléklet negyedik mondatának a) pontja, valamint a I.3., I.6., I.17., I.22. és I.26. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

II. Az értékcsökkenési leírás szabályai
A tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenési leírása e fejezet rendelkezései szerint - figyelemmel a jármûvek költségeirõl szóló fejezetben foglaltakra is - számolható el vállalkozói költségként.
1. Fogalmak:
a) A tárgyi eszköz fogalma
Tárgyi eszköznek minõsül minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek, telkesítés, erdõ, ültetvény, épület, egyéb építmény, mûszaki berendezés, gép, jármû, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), amely tartósan, legalább egy éven túl - közvetlenül vagy e törvényben meghatározott módon közvetve - szolgálja a vállalkozás tevékenységét.
aa) Az ingatlan mint tárgyi eszköz a termõföld, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrészek, tulajdoni hányadok, az egyéb építmények, az üzemkörön kívüli ingatlanok.
Termõföld: a mezõgazdasági hasznosítás célját szolgáló földterület. Ilyen címen kell kimutatni annak a termõföldnek az értékét, amelyekhez a vállalkozó vásárlás útján jutott, vagy törvényben szabályozott módon értékelt. Termõföld a szántóföld, az ültetvényterület, az erdõ, a nádas, a gyepterület és a halastó területe.
Telek: ebben az ingatlancsoportban kell kimutatni az olyan földterület szerzési értékét, amelyhez vásárlás, kisajátítás vagy egyszeri telek-igénybevételi díj fizetése révén jutott a magánszemély. A földterületen, telken helyet foglaló építmény és egyéb tárgyi eszköz a telek fogalmától elkülönül, annak értékében nem szerepelhet. Az ingatlanok ezen csoportjába tartozik a telkesítés is.
Telkesítés: olyan beruházásnak minõsített tevékenység eredménye, amely a talaj hasznosításának növelése érdekében módosítja a talaj tulajdonságait, felszínét és általában javítja a termelés feltételeit. A telkesítés a beruházásként elszámolt tereprendezési, területfeltöltési, talajjavítási és talajvédelmi ráfordításokat foglalja magában. A telkesítések értéke nem tartalmazza magának a földterületnek, teleknek az értékét, amelyen a telkesítést létrehozták.
Építmény: az épület és az egyéb építmény gyûjtõfogalma. Építmény: mindazon végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított ingatlan jellegû mûszaki alkotás, épület, egyéb építmény, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén, vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre (válhat ingatlanná), a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján távolítható el, ezáltal azonban eredeti rendeltetésének megfelelõ használatra alkalmatlanná válik. Az építmény fogalmába tartozik az olyan víz-, villany-, gáz- és csatornázási vezeték, központi fûtés, szellõzési, légüdítõ berendezés és felvonó, amely az építmény szerkezetébe építve, annak használhatóságát és ellátását biztosítja. Az ilyen vezeték és szerelvény akkor is az építmény fogalmába tartozik, ha az az építmény használhatóságának biztosítása, illetve ellátása mellett technológiai célokat is szolgál.
Épület: olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környezõ külsõ tértõl épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel az állandó, idõszakos vagy idényjellegû tartózkodás, az üzemi termelés, az anyag- és terméktárolás feltételeit biztosítja.
Épületrészek, a tulajdoni hányadok: ingatlanok olyan sajátos megjelenési formája, amikor egy önálló ingatlannak több tulajdonosa van, akik között az ingatlan tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben), a szerzõdésben meghatározott arányban oszlik meg. Ilyen esetben a beszerzési, elõállítási költségek mögött nem az ingatlan egésze áll, hanem annak a jogosultság szerinti része, a tulajdonjognak megfelelõ hányada.
Egyéb építmény: minden, épületnek nem minõsülõ építmény (pl. út, vasút, kerítés). Ide tartozik az ültetvény, a halastó is, nem beleértve az általa elfoglalt földterületet.
Az üzemkörön kívüli ingatlanok közé azok az ingatlanok tartoznak, amelyek törvényben meghatározott módon közvetve szolgálják a jövedelemszerzõ tevékenységet. Ilyen különösen a szociális, kulturális, sport- és gyermekintézményi, üdülési célokat szolgáló épület, egyéb építmény.
ab) A mûszaki berendezés, a gép, a jármû fogalmába tartozik a rendeltetésszerûen használatba vett, a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló erõgép, erõmûvi berendezés, mûszer, szerszám, szállítóeszköz, hírközlõ berendezés, számítástechnikai eszköz, jármû.
Az erõgép, az erõmûvi berendezés fogalmába tartozik különösen a vízi-, a szélerõgép, a légmotor, a rögzített, illetve félig rögzített gõzerõgép, a gyors és lassú égésû motor, az áramfejlesztõ gépcsoport, az ipari kazán, a villamos forgógép, a transzformátor, a kis- és nagyfeszültségû villamos készülék, az erõsáramú egyenirányító.
A mûszer, a szerszám közé tartozik különösen a tartály, hûtõberendezés, szivattyú, ventilátorok, kompresszor, préslégszerszám, szerszámgép, a termelési profilnak megfelelõ munkagép, mûszer és eszköz.
A szállítóeszközök és hírközlõ berendezések körébe tartozik általában a vállalkozás keretében anyag- és árumozgatás céljára használt emelõ, daru, rakodógép, szállítótargonca, szállítószalag, szállítópálya, a konténer, a híradástechnikai gép és készülék (pl. a vezetékes és a vezeték nélküli hírközlõ eszköz és berendezés).
Számítástechnikai eszköznek minõsül az irányítástechnikai automatikai folyamatszabályozási rendszer, a számítógép, a központi és perifériális számítógép egység stb.
Jármûnek minõsül az általában közforgalmi (forgalmi) rendszámmal ellátott - közúti, vízi, vasúti és légi közlekedési jármû.
ac) Egyéb berendezés, felszerelés, jármû fogalmába tartozik a rendeltetésszerûen használatba vett - a mûszaki berendezések, gépek, jármûvek közé nem tartozó - berendezési tárgy, gép, irodai, igazgatási felszerelés, üzemi és üzleti felszerelés stb.
ad) Beruházás (felújítás) a tárgyi eszközök beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történõ elõállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történõ beszállításig végzett tevékenység (szállítás, alapozás, üzembe helyezés, vámkezelés, közvetítés stb.), továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerezéséhez egyedileg hozzákapcsolható, ideértve a hitel igénybevételének költségeit, valamint az üzembe helyezésig felmerült kamatot és a biztosítást is.
Beruházás a meglévõ tárgyi eszköz bõvítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, az élettartam növelésével összefüggõ munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka is.
b) A nem anyagi javak fogalma
A nem anyagi javak közé a tárgyi alakot nem öltõ vagyoni értéket, vagyoni jogot hordozó forgalomképes dolgok tartoznak. Ilyen a vagyoni értékû jog, az üzleti vagy cégérték, a szellemi termék, amely közvetlenül és tartósan - legalább egy éven túl - szolgálja a vállalkozási tevékenységet. A forgalomképesség azt jelenti, hogy a dolog szabadon átruházható, vásárolható és értékesíthetõ, vagyis a mindennapi forgalom tárgya lehet.
ba) A vagyoni értékû jogok általában ingatlanhoz kapcsolódnak, de nem tulajdonból származó jogokat testesítenek meg.
bb) Üzleti vagy cégértéknek a megvásárolt társaságért, vállalatért fizetett ellenérték és a megvásárolt társaság, vállalat egyes eszközeinek a kötelezettségekkel csökkentett értéke közötti különbözetet kell érteni, ha a fizetett ellenérték a magasabb.
bc) A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint
- a találmány,
- az iparjogvédelemben részesülõ javak közül a szabadalom és az ipari minta,
- a védjegy,
- a szerzõi jogvédelemben részesülõ dolog,
- a szoftver termék,
- az egyéb szellemi alkotás (újítás, mûszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.),
- a jogvédelemben nem részesülõ, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás.
2. A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása
a) Értékcsökkenési leírás a 3. pontban meghatározott leírási kulcsok jegyzéke szerint számolható el. A leírási kulcsok jegyzékében az adott tárgyi eszköz, nem anyagi javak mellé rendelt százalékarány az egy naptári évben érvényesíthetõ leírási kulcsot tartalmazza. Ha ugyanazon tárgyi eszközre több szabály is alkalmazható, akkor a módszerek között választani lehet, de a választott és egyszer már alkalmazott módszertõl a késõbbi években nem lehet eltérni. Az 1997. év elõtt megkezdett értékcsökkenési leírást a megkezdett módszerrel kell folytatni a teljes elszámolásig.
b) Értékcsökkenési leírást a beszerzés, illetõleg az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig lehet elszámolni. Ha a beszerzés, üzembe helyezés vagy az elidegenítés az adóévben év közben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi idõarányosítással kell kiszámítani.
c) Az értékcsökkenési leírás alapja: a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak beszerzési ára, saját elõállítás esetén pedig az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt összege. Az értékcsökkenési leírás alapjának számbavétele során a vonatkozó számlában (okmányban) szereplõ és levonható áfa összegét figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha az adózó az áfát nem vonhatja le. Ez utóbbi esetben az értékcsökkenési leírás alapjába az áfa is beszámít.
A tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg kapcsolódó járulékos költség (szállítási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, valamint a beszerzéssel összefüggõ közvetítõi költségek, a bizományi díj, a vám, az adók - az áfa kivételével - az illeték stb.) a beszerzési ár részét képezi.
Az épület, építmény beszerzési áraként az e törvénynek az ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó meghatározását kell - a h) pontra is figyelemmel - irányadónak tekinteni. Ezt az összeget növelni kell az értéknövelõ beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással, feltéve, hogy azt az adózó korábban költségként nem számolta el.
d) A tárgyi eszköz bõvítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, az élettartam növekedésével kapcsolatban felmerült költség az értékcsökkenési leírás alapját növeli.
e) Az értékcsökkenési leírás összegének megállapításához az 5. számú mellékletben foglaltak szerint tárgyi eszközök nyilvántartását, illetõleg nem anyagi javak nyilvántartását kell vezetni.
f) A bányamûvelésre, a hulladéktárolásra igénybe vett földterület, telek és a melioráció kivételével nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, a telek, a telkesítés, az erdõ, a képzõmûvészeti alkotás beszerzési ára, az elõállítási költsége után. Amennyiben a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a telek beszerzési költségét el kell különíteni.
g) A százezer forint egyedi beszerzési, elõállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt gépek, berendezések, felszerelések esetében választható, hogy önmaga határozza meg a leírás mértékét, azzal, hogy a leírási évek számának legalább két évnek kell lennie.
h) Az 1995. december 31-e után üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett, ITJ 32-tõl 39-ig és a 42-es termékszám alá tartozó gép és berendezés esetében évi 30 százalék értékcsökkenési leírás érvényesíthetõ, kivéve, ha e fejezet alapján magasabb kulcs alkalmazható.
i) A vállalkozási övezetben telephellyel rendelkezõ egyéni vállalkozó a vállalkozási övezetté minõsítést követõen ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök közül a gépek, berendezések, felszerelések, jármûvek - kivéve a személygépkocsit - esetében egyösszegû, épület, építmény esetében évi 10 százalék mértékû értékcsökkenési leírást érvényesíthet. E rendelkezés alkalmazásában vállalkozási övezetnek minõsül a jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység.
j) Tárgyi eszköz, nem anyagi javak 1996. december 31-ét követõ részletfizetéssel történõ vásárlása esetén - amennyiben a szerzõdés szerint a vevõ legkésõbb az utolsó részlet törlesztésével vagy azt követõen egy meghatározott idõtartamon belül tulajdonossá válik -, a vevõ egyéni vállalkozó a tárgyi eszköz, nem anyagi javak beszerzési árának egészére alkalmazhatja az e melléklet szerinti értékcsökkenési leírást, függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. Ha az egyéni vállalkozó az elõzõek szerinti módon adja el tárgyi eszközét, nem anyagi javait, akkor adóévi bevételként az adott évben e címen kapott törlesztõ részlet összegét kell figyelembe vennie. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem része a beszerzési árnak, a kifizetés évében költségként elszámolható.
k) a szálláshely-szolgáltató és vendéglátó tevékenységet végzõ egyéni vállalkozó a kizárólag e célból üzemeltetett hosszú élettartamú szerkezetû épület esetében 3 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.
3. A leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai
a) Épületek
Az épület jellege Leírási kulcs %
1. Hosszú élettartamú szerkezetbõl 2,0
2. Közepes élettartamú szerkezetbõl 3,0
3. Rövid élettartamú szerkezetbõl 6,0
A felsorolt csoportokon belül az épületek mûszaki ismérvek szerinti besorolása:
A csoport megnevezése Felmenõ (függõleges) Kitöltõ (nem teherhordó) Vízszintes teherhordó
teherhordó szerkezet falazat szerkezet (közbensõ és
tetõfödém, illetve
egyesített teherhordó,
térelhatároló tetõszerkezet)
Hosszú élettartamú szerkezet Beton- és vasbeton, Tégla, blokk, panel, öntött Elõregyártott és monolit
égetett tégla-, kõ-, falazat, fémlemez, üvegbeton vasbeton acéltartók közötti
kohósalak- és acél- és profil-üveg kitöltõ elem, valamint
szerkezet boltozott födém
Közepes élettartamú szerkezet Könnyûacél és egyéb Azbeszt, mûanyag és egyéb Fagerendás (borított sûrû-
fémszerkezet, gázszi- függönyfal gerendás), mátrai födém,
likát szerkezet, könnyû acélfödém, illetve
bauxit-beton szerkezet, egyesített acél tetõszerkezet
tufa- és salakblokk könnyû kitöltõ elemekkel
szerkezet, fûrészelt
faszerkezet, vályogfal
szigetelt alapon
Rövid élettartamú szerkezet Szerfás és deszkaszer- Deszkafal, lemezkeretbe sajtolt Szerfás tapasztott és egyéb
kezet, vályogvert fal- lapfal egyszerû falfödém
szerkezet, ideiglenes
téglafalazat
Az épület jellegét a három ismérv közül a rövidebb élettartamot jelentõ alapján kell meghatározni.
Az épületgépészet körébe tartozó gépek és berendezések értékcsökkenését az épülettõl elkülönülve is el lehet számolni.
Az épületbe beépített technológiai gépek és berendezések, az ezeket kiszolgáló vezetékek leírását az épülettõl függetlenül, a gépeknél, illetve vezetékeknél megadott leírási kulcsok alapján kell megállapítani.
b) Építmények
Ipari építmények 2,0
Mezõgazdasági építmények 3,0
Meliorizáció 10,0
Mezõgazdasági tevékenységet végzõ
adózóknál a bekötõ- és üzemi út 5,0
Közforgalmi vasutak és kiegészítõ
építményei, ideértve az iparvágányokat is 4,0
Egyéb vasúti építmény (elõvárosi vasutak,
közúti villamosvasút, metróvasúti pálya stb.) 7,0
Vízi építmény 2,0
Hidak 4,0
Elektromos vezetékek, ideértve a távközlési
hálózat vezetékest is 8,0
Kõolaj- és földgázvezetékek, gázvezetékek 6,0
Gõz-, forróvíz- és termálvízvezetékek,
földgáz távvezetékek 4,0
Közúti villamosvasúti és trolibusz
munkavezetékek 25,0
Egyéb, minden más vezeték 3,0
Alagutak és a föld alatti építmények
(a bányászati építmények kivételével) 1,0
Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás 6,0
Hulladéktároló 20,0
Minden egyéb építmény kivéve a szemétégetõ) 2,0
A szemétégetõ 15,0
Hulladéktároló az a földdel szilárd kapcsolatban álló építmény, amely a fogyasztás vagy a termelési, szolgáltatási és más tevékenységek során keletkezõ olyan elhasználódott termék tárolására alkalmas, amely termék sem a hulladék tulajdonosa által, sem a hulladéktároló tulajdonosa által nem kerül vissza a keletkezéséhez vezetõ tevékenységbe és eredeti anyagként sem értékesítik.
A hulladéktároló létesítése miatt igénybe vett földterület értékcsökkentést a hulladéktárolóval azonos leírási kulccsal kell elszámolni.
Melioráció: az agrárágazat támogatásának egyes kérdéseirõl szóló jogszabály alapján melioráció jogcímen támogatásban részesíthetõ beruházás.
c) Ültetvények
Ültetvénycsoportok Évi leírási kulcs %
Alma, körte, birs, naspolya, cseresznye,
meggy, szilva, szõlõ, szõlõanyatelep, mandula,
mogyoró 6,0
Õszibarack, kajszibarack, pöszméte, ribiszke,
komló, gyümölcsanyatelep fûztelep 10,0
Spárga, málna, szeder, 15,0
Dió, gesztenye 4,0
Egyéb ültetvény 5,0
d) Gépek, berendezések, felszerelések, jármûvek
da) 33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
Szerszámgépekbõl a programvezérlésû, számvezérlésû gépek, berendezések:
- ITJ 34-bõl a programvezérlésû, számvezérlésû gépek, berendezések
Irányítástechnikai és általános rendeltetésû számítástechnikai gépek, berendezések:
- ITJ 48
Ipari robotok:
- ITJ 35-81-1
Mérõmûszerekbõl, irányítástechnikai készülékekbõl az átviteltechnikai, az ipari különleges vizsgálómûszerek és a komplex elven mûködõ különleges mérõ- és vizsgáló berendezések:
- ITJ 47-58, 47-68 és 47-88
Ügyviteltechnikai eszközök:
- ITJ 46-7
Napkollektor:
- ITJ 25-94
Fluidágyas szénportüzelésû berendezések, valamint mezõgazdasági és erdõgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelõ hõfejlesztõ berendezések:
- ITJ 32-39
Hulladékmegsemmisítõ, feldolgozó, hatástalanító és hasznosító berendezések:
- ITJ 33-8
Szennyvíz-, élõvíztisztító és fertõtlenítõ készülékek és berendezések:
- ITJ 33-83
Szennyezõanyag leválasztását, szûrését szolgáló berendezések:
- ITJ 36-11-bõl és a 36-13-ból
Elektrosztatikus leválasztók (elektrofilter), egyéb, gázszerû közegbõl szennyezõanyag leválasztást szolgáló szûrõk, porleválasztók, és abszorpciós gáztisztítók:
- ITJ 36-14, 36-19-bõl, 36-34-bõl és a 36-35-bõl
Orvosi, gyógyászati, laboratóriumi eszközök:
- ITJ 46-2
db) 20 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök
Jármûvek
- ITJ 41
dc) 14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök
Minden egyéb - a da)-db) pontban fel nem sorolt - tárgyi eszköz.
e) Nem anyagi javak
A nem anyagi javak közül:
- a vagyoni értékû jog beszerzési árát 6 év vagy ennél hosszabb idõ alatt,
- az üzleti vagy cégértéket 5 év vagy ennél hosszabb idõ, legfeljebb 15 év alatt,
lehet leírni.
A szellemi termék beszerzési vagy elõállítási költségét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben az ilyen eszközt elõreláthatóan használják. Ezt az idõszakot és az évenként leírandó összeget (az összeg meghatározásának módját) a szellemi termék használatbavétele idõpontjában kell meghatározni, a nyilvántartásokban feljegyezni.
4. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök (kivéve a személygépkocsi) és nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása.
a) A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében átalányban számolható el értékcsökkenési leírás olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (elõállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (elõállítás) és a használatbavétel idõpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplõ eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott, nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehetõ figyelembe ez az átalány.
b) Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (például esetenként szállás célú hasznosítás esetén) a 3. pontban meghatározott értékcsökkenési leírás összegébõl
- a bérbeadás idõszakára esõ idõarányos részt (naponta 365-öd részt),
- a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét,
ha az elõzõ két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kiszámított részt lehet érvényesíteni.
c) Nem anyagi javak esetében, ha azok nem kizárólag üzemi célt szolgálnak értékcsökkenési leírás nem számolható el.
5. Nem számolható el értékcsökkenési leírás azon tárgyi eszközök, nem anyagi javak után, amelyeknek beszerzési költségét a magánszemély korábban egy összegben, vagy értékcsökkenési leírásként bármilyen formában elszámolta, valamint a lízing útján beszerzett eszköz után.
6. Elszámoltnak kell tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári évekre, amelyekben a magánszemély a tárgyi eszközt (kivéve a személygépkocsit), nem anyagi javakat a jövedelemszerzõ tevékenységéhez használta és személyi jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (a bevételnek a jogszabályban meghatározott aránya) szerint tett eleget, vagy értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott, vagy adómentes árbevétele volt.

A 11. számú melléklet II.2/k) és II.3/c) pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

III. A jármûvek költsége
1. A saját tulajdonú - ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is - kizárólag üzemi jármû üzemanyagfelhasználása, továbbá számlával (bizonylattal) történõ igazolás alapján a jármû fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint a II. fejezetben foglaltak szerint érvényesíthetõ értékcsökkenési leírás. Üzemanyag-felhasználás címén vagy az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár, vagy a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehetõ figyelembe, azonban a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használtara az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség, azzal, hogy a magánszemély az adóév vagy negyedévén belül a negyedév elsõ napján választott üzemanyag-felhasználással összefüggõ költség-elszámolási módszertõl nem térhet el.
2. Az olyan személygépkocsi esetében,
a) amely az egyéni vállalkozói tevékenység tárgyát képezi (pl. bérbeadás), és azt az egyéni vállalkozó sem a személyes munkavégzésével, sem személyes használattal összefüggésben nem üzemelteti,
b) amely után a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó választása szerint a cégautó adót megfizette,
a költségek a - 3-4. pontban említettek kivételével - az 1. pont szerint érvényesíthetõk, azzal, hogy a cégautó adó alóli mentesség és kivétel esete nem számít a cégautó adó megfizetésének.
3. A 2. b) pontban említett esetben
a) az 1996. december 31-e után megkezdett értékcsökkenési leírás alapjaként legfeljebb hatmillió forint vehetõ figyelembe; ebben az esetben az 1. pont szerinti más költség - kivéve az üzemanyag-felhasználást és a kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosítás díját - olyan arányban számolható el, amilyen arányt a hatmillió forint a személygépkocsi beszerzési (szokásos piaci) értékében képvisel, feltéve, hogy az utóbbi a több;
b) nem számolható el költségként (értékcsökkenési leírással sem) a kiadás akkor, ha a személygépkocsinak a cégautó adó mértékét meghatározó beszerzési árán felül merül fel olyan tartozékok és kiegészítõk késõbbi megfizetése, és/vagy beszerzése, és/vagy javítása miatt, amelyeket a beszerzési ár összegének megfelelõ felszereltség eredetileg nem tartalmazott.
4. Ha az egyéni vállalkozó a cégautó adót az év egy részében nem fizeti meg, akkor az értékcsökkenés (figyelemmel a 3. pont rendelkezésére is) olyan arányban számolható el, amilyen arányt a ténylegesen megfizetett cégautó adó összege a vonatkozó adótétel tizenkétszeresében képvisel. Ilyen esetben más költségek egész évben csak az üzemi használttal arányosan számolhatók el.
5. A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú jármû - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával szemben a II. fejezet szerint átalányban érvényesíthetõ értékcsökkenési leírás. A 2. pontban nem említett személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következõ módon érvényesíthetõ: a II. fejezetben említett nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehetõ figyelembe, illetõleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhetõ. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehetõ figyelembe ez az átalány. Más költségek az üzemi használattal arányosan számolhatók el az 1. pont vonatkozó rendelkezése szerint.
6. Saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül az 5. pontban foglaltak helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 3 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.
7. A nem saját tulajdonú, kizárólag üzemi célra használt jármû (kivéve a személygépkocsit) esetében elszámolható az üzemi használatra esõ
a) igazolt bérleti vagy lízingdíj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja),
b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
c) számla szerinti egyéb költség, amennyiben azok a bérleti szerzõdés alapján a bérbevevõt terhelik.
8. A személygépkocsi bérleti, vagy lízingdíja címén a költségként figyelembe vehetõ összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a vállalkozói bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen az egyéni vállalkozó költséget nem számolhat el. Az utóbbi rendelkezés alól kivételt képeznek a 2. pontban említett személygépkocsik, amelyek esetében a bérleti díj, illetõleg a vonatkozó rendelkezés szerint a lízing díja elszámolható a 3. és 4. pont rendelkezéseiben foglalt korlátozások értelemszerû alkalmazásával. A nem saját tulajdonú személyépkocsi üzemi célú használata esetén elszámolható az üzemi használatra esõ
a) 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
b) számla szerinti egyéb költség,
amennyiben az a szerzõdés alapján az egyéni vállalkozót terheli.
9. A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges jármûvenként - az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban jármûvenként az év elsõ és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el, azzal, hogy az olyan személygépkocsi esetében, amely után az éves cégautó adótételt az egyéni vállalkozó megfizette, az év elsõ és utolsó napján rögzített kilométeróra-állás különbözete számít üzemi célú futásteljesítménynek.
10. Az egyéni vállalkozónak az 1. és 6. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a személygépkocsi mellett más jármûveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 6. pont szerinti elszámolási módszert. A 7-8. pont szerinti személygépkocsi-használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 6. pont szerinti elszámolás.
11. A 9. pontban foglaltaktól eltérõen, az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el átalányban a személygépkocsi használata címén a költségek 6. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetõleg az adóéven belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes idõtartamára - lehet alkalmazni.
12. Az egyéni vállalkozó a saját tulajdonú gépjármû tulajdonjogát e törvény bizonylatmegõrzésre vonatkozó szabályainak betartásával, a kötelezõ gépjármû felelõsségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.

A 11. számú melléklet III.1., III.3/a), III.4. és III.8-9. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

IV. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehetõ kiadások:
1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerzõ tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza;
2. a pénzügyi ellenõrzés alapján megállapított adórövidítésbõl, egyéb jogszabály megsértésébõl keletkezõ befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenõrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerû teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;
3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4. azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély adócsökkentést vett igénybe;
5. a tagdíjak, ha törvény másként nem rendelkezik;
6. a közcélú adományok;
7. azok a kiadások, amelyek az I-III. fejezetben és az általános, valamint a vállalkozói tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg.
8. az egyéni vállalkozó személyi jövedelemadója, vállalkozói személyi jövedelemadója és a vállalkozói osztalékalap után fizetett személyi jövedelemadója;
9. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján fizetett saját nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett saját tagdíj;
10. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján nyugellátásra jogosító szolgálati idõ és nyugdíjalapot képezõ jövedelem szerzése céljából a saját maga javára fizetett összeg, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján a saját maga javára fizetett magánnyugdíjpénztári tagdíj és annak kiegészítése;
11. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulék.

A 11. számú melléklet az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
A 11. számú melléklet IV.8-11. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

A 12. számú melléklet az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.

A 13. számú melléklet az 1996. évi LXXXIII. törvény 64.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
A 13. számú melléklet 1. és 3. pontja az 1997. évi CV. törvény 40.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.