"Most egy szintén nem saját szerzeményt fogunk eljátszani,
puskázni is fogok.
Hol a szöveg? Megvan.

tudod, hogy soha sincs vége
tudod, hogy mennyi elég
kéne egy kis hely az agyban
én túlélni szeretném
gondolj csak kettőnkre édes
szörnyű, mennyi veszély
agyamban minden hely foglalt
és nem vagy és kellenél én meg
elmenekülök, elutazom
Lengyelországban is vannak még jó csajok

átálljak valaki másra
az mindig olyan nehéz
te teljesen elfogysz édes
nekem meg ebből elég
miért nem árulod a tested
legalább feketén
rád szomjazik a város
itt minden a tiéd én meg
elmenekülök, elutazom
Lengyelországban is vannak még jó csajok

nem tudom érezni az érzést
hiányod elemészt
őrülten érzem az érzést
jó ez vagy szenvedés
érzem hiányod széttépne
zavaros ez az egész
agyamban minden hely foglalt
itt minden a tiéd én meg
elmenekülök, elutazom
Lengyelországban is vannak még jó csajok

tudod, hogy soha sincs vége
tudod, hogy mennyi elég
kéne egy kis hely az agyban
én túlélni szeretném
gondolj csak kettőnkre édes
szörnyű, mennyi veszély
agyamban minden hely foglalt
és nem vagy és kellenél én meg
elmenekülök, elutazom
Lengyelországban is vannak még jó csajok


Köszönjük szépen, ez egyébként egy Balaton szám volt, Víg
Mihály a költő."




Vissza