Rákosi Mátyás, mellette Falvay Károly (a fotó tulajdonosa) a Ruggyantagyár frissen megalakult tánccsoportjával a régi (1965-ben felrobbantott) Nemzeti Színház elôtt
Az Avas Táncegyüttes fennállásának 45. évfordulóját ünnepelte 1996. december 14-én. A miskolci Rónai Mûvelôdési Központban rendezett gálaest alkalmából a hetvenes évek nagy fesztiválsikereinek hajdani résztvevôi s a mai táncosok egyaránt felléptek.
A zsúfolásig megtelt nézôtér elôtt, a mûsor elsô részében az Avasnak hírnevet és nemzetközi rangot szerzô "nagy generáció" lépett fel az együttesnél korábban alkotó Falvay Károly, Kerekes Antal és Stoller Antal koreográfiáiban. Ezt követôen dr. Ury Attila, a mûvelôdési ház igazgatója az együttesnek ma is otthont adó Rónai Mûvelôdési Központ nívódíjával tüntette ki Falvay Károlyt és Stoller Antalt, illetve Tóth Györgyöt, a társulat jelenlegi mûvészeti vezetôjét. Balogh Sándor alapítónak pedig posztumusz nívódíjat adományoztak. A jubileum alkalmából az anemasse-i Európa Fesztivál elnöke, Paul Vinit úr is köszöntötte az Avas Táncegyüttest, meghatottan emlékezve az 1959-es esztendôre, amikor egycsapásra meghódította a franciaországi Anemasse város közönségét.
A mûsor második részében Falvay Károly: 35. zsoltár címû monstre kompozícióját adták elô, amely a II. világháború során a Don-kanyarban harcoló és hôsi halált halt katonáknak állít emléket.
Míg ezt a számot a régi s az új táncosok együtt mutatták be, az est utolsó harmadában a mai táncosok elevenítették fel az 1996-os spanyolországi és lettországi turné programját. Sikerük legfényesebb bizonyítéka az a Közönség-díj, valamint A legszínvonalasabb külföldi együttes elnevezésû díj, amelyet Lettországban nyertek el. A nagyszabású, közel négyórás est végén az Avas hat nemzedéke is együtt táncolt a színpadon! Igazolva Paul Vinit úr szavait: "Egy nép legjobb diplomatája saját ôsi kultúrája. A magyar tánc és zene látványosságával, magával ragadó erejével soha el nem feledhetô emléket hagy mindenkiben, aki valaha látta, hallotta."
A Magyar Ruggyantagyár (MRG) nagydíjas tánccsoportja 50 évvel ezelôtt, 1947. április 14-én mutatkozott be elôször a Nemzeti Színházban. A bemutatóra Molnár István: Huszárverbunk és csárdás címû kompozícióját Falvay Károly tanította be a teljesen kezdô munkásegyüttesnek, amelynek lelkes tagjai néhány hónap múlva az I. VIT alkalmából Prágában a Mojszejev Együttes után II. díjat nyertek a produkcióval. A néptánc "gyôzelmét" az akkori kommunista párt vezetôsége is nagyra értékelte. "Mint a Szovjetunióban - írta Rákosi Mátyás fôtitkár a Munkásmûveltség Könyve címû kiadványában - nálunk is a népi táncokat az ipari munkásság fejleszti és terjeszti. Nem véletlenség, hogy a Munkás Kultúrszövetség nagybudapesti kultúrversenyén a legnagyobb sikert a Ruggyantagyár népi táncegyüttese érte el." (Idézet Vitányi Iván: a Magyar Táncmozgalom története címû tanulmányából.)
A néptánccsoport az ötvenes évek elején már feloszlott. Jelentôsége azonban jócskán túlmutat a kezdeti sikereken. Hiszen olyan mûvészeket, pedagógusokat, kutatókat és tudósokat indított el a pályán, mint Benkô Zsóka, Molnár Zsóka, Oláh Etel, Martin György, Pesovár Ernô és Vásárhelyi László...
-y-
Rákosi Mátyás, mellette Falvay Károly (a fotó
tulajdonosa) a Ruggyantagyár frissen megalakult tánccsoportjával
a régi (1965-ben felrobbantott) Nemzeti Színház elôtt
