Herczog-Bartók: A csodálatos mandarin
Fotók: SIMARA
A lány: Veronica Endo
A címszerepben: Lencsés Károly
Reflektorok szuronyhegyén táncolnak a fekete semmiben. Részvétlenség tátong körülöttük. Mozdulat-ölelések, forgások, emelések fonalába gubóznak a didergetô, szürke közöny ellen. Orfeusz és Euridike: Lencsés Károly és Veronica Endo a balett-terem után elôször táncolja be a Pécsi Nemzeti Színház színpadát a Pécsi Balett új bemutatójára készülve.
Kicsit szaporábban szedik még a levegôt, amikor kopogásomra kikukkantanak szemközti öltözôik ajtaján, testük köré csavart törülközôvel, zuhanyozás elôtt. Hogy mikor beszélgethetnénk?
- "Most azonnal - veti oda a szûk folyosón köztünk átfurakodó exbalettigazgató, Tóth Sándor gyakorlatias életbölcsességgel. - Érdeklôdik a ,sajtó'? Megragadni a ritka lehetôséget!"
Lencsés Károly azonban - szokása szerint - tétovázik. Mennyi az idô?
Hétéves kisfiáért siet az iskolába. "Akinek minden izma a helyén van, s a vérében van a tánc" - meséli késôbb. De most, sajnos, nem ér rá. Holnap ha megfelel. Veronica azonban tíz perc múlva mellettem ül a színészklubban.
A lány: Veronica Endo |
A címszerepben: Lencsés Károly |
- Ha nem tudnám, hogy perui, japánnak nézném.
- Japán, spanyol és kecsua-indián nagyszülôk unokája vagyok - adja meg gyakorlottan a ki tudja, hányszor firtatott magyarázatot. Meglepôen jól beszél magyarul. Viselkedését a gésák visszafogott finomsága jellemzi. - Limában születtem, tipikus délamerikai nagycsaládban. Hat testvér között én vagyok a legkisebb. Hogy mikor kezdtem táncolni? Hát elég késôn. Ámbár a mûvészi tornával is együttjár bizonyos balettmozdulatok megtanulása, gyakorlása. Építész édesapám halála után fôként a fizetés miatt jelentkeztem a limai színház tánckaránál, tizenhároméves koromban. Ezzel egyidôben egy magánbalettiskolában is tanultam. Képzésem ösztöndíjjal folytatódott Santiago de Chilében, ahol magyarokkal találkoztam: Dózsa Imrével, Nagy Ivánnal, Seregi Lászlóval, Sebestény Katalinnal És egyszercsak megérkeztem Budapestre és a Táncmûvészeti Fôiskolára.
Spanyol idegenvezetésbôl, nyelvtanításból, modellkedésbôl tartottam el magam, s ez egészíti ki a fizetésemet ma is. Amikor 1993-ban végeztem, a Pécsi Balettnél kaptam helyet. Azóta itt élek, és maradok, amíg lehet. Herczog István kitûnô koreográfus, a tôlem elvárható legnagyobb teljesítményre serkent, lelkesít és fokozatosan egyre nagyobbak a szerepeim. Dvor zak Requiemjében - Dévay Katalin és Herczog közös munkájában - táncoltam az elsô szólót, a másodikat Herczog István Sosztakovics-estjén, tavaly a lányt A csodálatos mandarinban és most Euridikét. Mindegyikben Lencsés Károly volt a partnerem. Biztonságban érzem magam mellette, nemcsak szakmailag, emberileg is. Segítôkész, megértô, türelmes.
- Veronica némi kerülôvel jutott a pályára, Lencsés Károly viszont végigjárta a táncossá válás minden szokásos lépcsôfokát. Iskolái végeztével, Gál Jenô, majd Havas Ferenc növendékeként 1984-ben szerzôdött Pécsre. Miért?
- Elmamlaszkodtam. Minden más hely megtelt, mire "fölébredtem". Nem szeretek nyüzsögni, elôtérbe tolni magam. Nem tülekedek szerepekért sem. Várom, hogy észrevegyenek, kiválasszanak. Ez a koreográfus feladata, az enyém meg, hogy törekedjek a tökéletesre, noha tudom, hogy abszolút tökéletes táncos nincs - Mereng maga elé, aztán rámemeli szelíd szemét. Megnézni, egyetértek-e vele
- Herczog Istvánnak az a véleménye, hogy Ön különlegesen ideális táncos. Alkata szerint is, mert robusztus, magas, erôs, meg azért is, mert szó nélkül megpróbál mindent, szolgálja a produkciót, nem kíméli magát.
- De azért ésszel dolgozom, teljes koncentrációval. Az elsô években Eck Imre és Tóth Sándor valamennyi balettjében részt vettem. Eck Imrétôl - aki folyamatosan figyelte a szerepek alakulását, miközben mégis egyéni megoldásokra ösztönzött -, tanultam meg igazán, mit jelent a kreativitás egy táncos számára. Késôbb vendégkoreográfusokkal, köztük Krámer Györggyel is dolgoztam. Kezdetben, mint minden "akadémikus neveltetésû" táncosban, bennem is élt a vágy, valami nagy, klasszikus szerepben megmutatni magam. Aztán megszerettem ezt a stílust, a klasszikus és modern balett ötvözetét. Maradéktalanul megbízom Herczog István ítéletében, koreográfusi teljesítményében. Huszonöt évig dolgozott külföldön, a profi táncvilágban, nagyhírû szaktekintélyek mellett. Próbálja Pécsett is megvalósítani most azt a színvonalat, amit persze behatárol az itteni színpad mérete és az anyagi körülmények, de táncolni azért ugyanúgy lehet.
- Herczog szerint Ön is megfelelne a nyugat-európai követelményeknek. Ehelyett sokkal kevesebb pénzért legyökerezett Pécsett: nem keresve kiugrási lehetôsége-
ket.
- Talán majd egyszer én is - tûnôdik bizonytalanul.
- Majd? Egyszer? Nem érzi az idô szorítását? Harminchárom éves. S bár pillanatnyilag kifogástalan erônlét, technikai felkészültség és színpadi tapasztalat birtokában van, mégis, mire vár?
- Hogy kiválasszanak, felkérjenek egy jó szerepre, amiért valóban érdemes kimozdulni innen. Mert számomra egyáltalán nem mindegy, mit kell táncolnom. A komoly, értékes szerepeket szeretem. Tibalt figurájában például végre igazi klasszikus balettfeladatokat kellett megoldanom, s ezektôl már igencsak elszokott az izomzatom. Valódi szakmai izgalmat jelentett. hogy "formába hozzam" magam. És most itt van Orfeusz, amely megint "másképp" nehéz. Sokat kellett ezen a szerepen dolgozni színészileg is, hiszen végig jelen kell lenni az elôadásban - s ez ismét szokatlan, nagy fegyelmet és teljes átélést igényel.
Herczog-montázs: Orfeusz
Orfeusz: Lencsés Károly, Euridike: Veronica Endo
Fotó: SIMARA
- Mint Orfeusz, a pas de deux-k során harminckétszer lebbenti a levegôbe Veronica Endo ötven kilóját. Szinte észrevétlen, honnan meddig tart egy-egy emelés, táncuk lendülete annyira töretlen. Hogyan érik el ezt az állóképességet?
- Most valójában arra gondol, hogy a Pécsi Nemzeti Színházban a teljes estét betöltô balettelôadás száma igencsak kevés? - kérdez vissza váratlanul. - Mert szerintem az, bár a mûsorpolitikába mi nem szólhatunk bele. Januárban például - az Orfeusz-premierrel együtt - három elôadásunk van, februárban négy, azután újrapróbáljuk Herczog-Bartók: A csodálatos mandarin címû balettdrámáját. Ezzel utazunk fel a Budapesti Tavaszi Fesztiválra, mivel az ôszi operaházi Mandarin-Fesztivál meghívásának a Pécsi Balett nem tudott eleget tenni
Az együttes az idén - két évnyi kihagyással - ismét ellátja a színház operett- és musicalrepertoárjának táncos feladatait, mint a Pécsi Balett fennállása óta bármikor. Ez a kötelezettség pedig nem tesz jót egyértelmûen a balettegyüttes mûvészi munkájának, s itt elég csak a különféle próbaegyeztetésre, szervezési problémákra gondolni A lényeg azonban, hogy a napi balettgyakorlatokra - Kovács Zsuzsa balettmester vezetésével - mindig maradjon idô. Ez biztosítja, hogy napról napra formában tarthassuk magunkat!
Rezes Zsuzsa
