Egyéni hangvételû, szellemesen tragikomikus új koreográfiával áll elô Juronics Tamás. A magát "posztmodern" irányzatként meghatározó Szegedi Kortárs Balett az utóbbi években az úgynevezett kontakt technikában tökéletesítette magát. Most visszatekintve úgy tûnik, hogy Juronics Tamás egymást követô mûvei ennek a technikának különbözô kifejezési lehetôségeit ízlelgetik. A Porond és a Trió - gumiszônyeggel és gumitrambulinokkal - a cirkusz és az akrobatika groteszk hatásait igyekeztek kiaknázni, míg a Stravinsky: Sacre du printemps-ban a brutalitást és agresszivitást hangsúlyozta ez a táncnyelv. A kitûnô együttes tökéletesen birtokolja ezt az akrobatikus felkészültséget és erônlétet igénylô technikát, és csakugyan karakteres egyéni arculatot tudott vele kimunkálni, ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy ez a stílus hosszú távon bizonyos egyoldalúság veszélyét rejti magában. Többszöri látásra idôvel egysíkú hatást vált ki. A lendületekkel egymást röpítô, egymásra ugró, bravúrosan földre zuhanó és felpattanó elemekre építô táncnyelvben -a súlypontáthelyezések és lendületek tökéletesen kimunkált mechanizmusai mellett -ezidáig a karmozdulatok igen behatároltak voltak, s a lábmotivika is meglehetôsen egysíkúnak tûnt. Az elsô látásra meglepônek, olykor mulatságosnak ható "unisex" eluralkodása, amikor is a nôk a férfiakkal azonos módon repítik, cipelik a férfi partnert, idôvel hiányérzetet kelt. A nôi elem hiánya hosszú távon formában és tartalomban is beszûkíti a koreográfiák világát.
Talán nem véletlen, hogy ennek a technikának egyik híressége, Josef Nadj (Nagy József) férficsoportra épített és egyik utolsó darabját (a Crie du cameleon-t) cirkuszi akrobataiskola növendékei számára alkotta. Ugyanakkor a stílus másik nagymestere, a latin-amerikai származású Roberto Galvan más stílusokkal (például éppen tangóval) keverten ér el gazdagabb, lírai hatásokat.
Úgy tûnik, Juronics Tamás is ilyen irányban keresi a kibontakozást. (Legutóbb, '96 nyarán a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon bemutatott J. F. Kennedy címû musicalben -a meglehetôsen közhelyekbôl építkezô darabban -mindenkor üdítôen emelkedtek ki a cselekmény egyes fordulatait szellemesen jellemzô Juronics-koreográfiák.)
Új mûvében, a Sáremberben tökéletesen érvényesül szuggesztív táncos személyisége és jellegzetes ironikus koreográfusi látásmódja. Már eleve örömmel vettük kézhez a Pollner Zoltán remek délalföldi gyûjtéseire építô, Ádám és Éva történetét elmesélô mûsorfüzetet. A népi filozófia humorának és a "kortárs" koreográfia szarkasztikusan eltávolító szemléletének egybevetése önmagában is telitalálat.
"Az Úristen csinált egy agyagembört, egy sárembört" -halljuk egy maroslelei mesélôtôl. -"S az elsô sikertelen valamire azt mondta: ,Ez jó lösz nônek', mert elfelejtette rátenni a koronát. A második, sikeresebb formára koronát tett. Az lett Ádám, a férfi." Egy másik maroslelei mesélô asszonytól viszont megtudjuk, hogy Ádám szomorúan járt-kelt a szép paradicsomban, mert nem volt társa Az Úr elaltatta, kivette a bordáját és abból teremtette Évát. Mire Ádám ébredéskor meglátta a szép nôt, arra kérte a Teremtôt, hogy szedje ki az összes bordáját. "Olyan huncut vót Ádám. Inkább borda nélkül járna máig is minden férfi, nem elég neki egy nô. Ilyen vót Ádám." Ezekrôl a mai és örök Ádámokról mesél Juronics koreográfiája. A férfit ellenállhatatlanul, sorsszerûen vonzó Évák felmutatásához, az egymástól eltérô szerepkörökhöz más-más lírai töltetû mozgásformák járulnak. A vadul tomboló ifjú férfiember életének hajnalán, a vízbôl kiemelkedô hajladozó, karcsú, ifjú nádszálak bûvölete után az ifjú hímek hordái a színpadot vad rohanással átszelô fiatal nôi lényeket igyekeznek megragadni. Majd -fordított elôjellel -, a vad nôstények csapata veti rá magát az odatévedt férfiemberre. Késôbb, egy piros ruhás lánnyal való szenvedélyes szerelem kibontakozását és megromlását követi a "véglegesnek" szánt élettársi kapcsolat. A sötét, tompa színekben megjelenô hitvest dereka köré font hosszú szalag köti össze a férfival. Ez a nemzetközi folklór egyes lakodalmi szertartásaiból ismert motívum itt szellemes ötlettel tragikomikus humor forrásává válik. A hitvesi kötelékbe zárt férfi nem tud ellenállni a harsogva tomboló fiatal nôstények hívásának. Feléjük rohanva magával rántja a széken ülô hitvesét, aki székkel együtt a földre zuhan. A bûnbánóan visszarohanó Ádám felállítja a széket és ölébe kapva vigasztalja hûséges áldozatát. A jelenet többszöri, egyre groteszkebbé váló ismétlése után a férfi szép csendben észrevétlen kibújik a kötelékbôl és így folytatja tovább Végeláthatatlanul, sorsszerûen, megvénülve, megrokkanva, egyre szánalmasabban. Az öregedô Casanováról, a nôk áldozatává vált elátkozott Don Juanról szóló örök téma, Fellini 8 és 1/2-je után, így válik személyes hangú önironikus táncjátékká Juronics kompozíciójában.
Egy "kortárs" koreográfia színpadi eszköztárából manapság világért sem hiányozhatnak a divatos színpadi kellékek. A víznek és a homoknak szerencsére ezúttal csakugyan van funkciója "a sárból gyúrt embör" esetében. Csak ne láttunk volna annyi vizet és sarat az utóbbi évek színpadain! (Sárban fetrengô Shakespeare-elôadást, "vértócsák" fölött pallókon közlekedô görög tragédiát. Legutóbb a Stravinsky-darabnál is "eltanácsoltak" az elsô sorokból a fröcskölés miatt) Nem hiányzik az ablakkeret és a letakart fehér asztal sem. Ám szerencsére a közkézen forgó külsôségek mellett van most valóban egyéni világlátás, mozgásinvenció és színpadi ötlet is, sôt, ebben a tárgykörben olykor némi túladagolást is éreztünk. A darab vége felé egymásra halmozott ötletek és jelenetek végül már kioltják egymást. Kevesebb tán több lenne! A darabnak így többször is vége van, amikor is váratlanul újra elölrôl kezdôdik ugyanaz, kissé más felállásban. Így végtére már jócskán ki is fáradtunk, amire elérkeztünk a valóban hatásos, gúnyorosan tragikus befejezéshez.
A tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy a koreográfia idôtartamát illetô megérzéseinkben esetleg generációs kérdésrôl is van szó. Mert a Petôfi Csarnok fiatal közönsége, amely teljes joggal és megérdemelten vastapssal ünnepelte a kitûnô együttest, talán nem is érezte hosszadalmasnak, a témához mérten "túlbeszéltnek" ezt a darabot
Az elôadógárdából szinte senkit sem lehetne kihagyni. A Szegedi Kortárs Balett tizennégy táncosa egyaránt fölényesen mûveli az akrobatikus technikát és ugyanakkor mûvészi kifejezôkészségük is figyelemre méltó. Az új mûsor reményt ad arra, hogy újra tovább színesedik az együttes palettája, és a mozgásnyelv gazdagodásával még újabb lehetôség nyílik a táncos egyéniségek megmutatkozására.
A zenei összeállítás (a Balanescu Quintett, Tóth Attila, Tóth Szabolcs és Földes Gábor közremûködésével), valamint Molnár Zsuzsa díszletei és jelmezei tökéletesen szolgálják a sikeres produkciót.
Pór Anna
Juronics-montázs: Sárember
Juronics Tamás és Markovics Ágnes
Fotó: Papp Dezsô
