A Budapest Táncegyüttes a Ru zinov Kultúrház elôtti téren
Fotó: a Szerzô
November 11-én Pozsonyban a Budapest Táncegyüttes a Lú cnica Mûvészegyüttessel adott közös mûsort a Ru zinov Kultúrházban. A Kárpát-medence hagyományos táncaira, zenéire épült elôadás - a Közép-Európa e térségében élô népek baráti kézfogása jegyében - a politika számára is példaértékû eseménnyé vált.
Igen, így is lehet politizálni. Ha meg akarunk maradni e térségben, ha békésen együtt, egymás mellett akarunk élni, nemzeti-etnikumi másságunkat megôrizve fejlôdni, akkor ez csak így, egymás kultúráját megismerve, egymást tisztelve lehetséges.
Épp ezt a szándékot demonstrálta a közös vállalkozás, ez a két pillérre támaszkodó, de közös forrásból merítkezô produkció.
A Kárpát-medence népeinek, nemzeteinek hagyományos tánc- és zenekultúrája lényegében egy tôrôl fakadt; másságát viszont épp az adott nemzet, etnikum adta hozzá.
Nézzük ezt egy-két konkrét, a színpadon is megjelent példán keresztül. A pásztorok életbiztonságot jelentô foglalkozási eszköze a pásztorbot (magyaroknál, cigányoknál), a csörgôbot (románoknál, szlovákoknál), a fokosfejsze (szlovákoknál, goráloknál). Az ôrzésre bízott állat rablókkal, vadállatokkal szembeni védôeszköze tehát munkaeszköz, mely késôbb a pásztor ügyességkifejezô használati tárgya lett. Táncos funkciót nyert, s így a pásztortáncokban a virtuozitás, a bátorság, a tehetségbizonyítás kifejezését is szolgálja. (Lásd: pásztorbotoló, dunántúli táncok, román hajdútánc, liptói betyártáncok, hajdau stb.). Ezeknél a táncoknál, illetve pásztortáncoknál általában a mozgáskultúra, az eszköz használatának a módja megközelítôen azonos minden nációnál. A cifra, a lépve-futva haladó, a guggoló, a láblengetô motívumok uralják a táncokat, és bennük természetesen az eszköz virtuóz kezelése, forgatása, átugrálása, lábak alatt átdobálása, védekezésre, ütésre használata a domináló. És fordítva: minden náció táncában megjelennek ezek a mozgáselemek, mert az eszközök mások, de funkciójuk azonos.
Ugyanígy "bonckés" alá helyezhetnénk a látott verbunkos táncok alapján a dunántúli, a szatmári, az erdélyi, a palóc, a szepesi, a liptói, a goral táncokat, illetve a Kárpát-medence területén kialakult verbuválási kultúrát, továbbá a népszokásokra épült koreográfiákat: a Budapestnél a palóc lakodalmi szokásokat, a Lú cnicánál a karácsonyi idôszak köré csoportosuló szokások színpadra állítását. A lakodalom küldetése, felépítése, tartalma, szereplôi, szokásprocedúrái a látott magyarhoz hasonló a szlovákoknál, a románoknál, a lengyeleknél stb., akárcsak a Lúcnica által bemutatott, karácsonyhoz kapcsolódó szlovák szokások, hiedelmek, megjelenítési módok stb. hasonlatosak a Kárpát-medencében együtt élô más népeknél.
Mindkét esetben ugyanazt mondták el a közös mûsorban bemutatott kompozíciók, bár más-más nyelven énekeltek, és mozgásukban, zenéjükben mások-mások a nemzetet, etnikumot jellemzô vonások.
Ami viszont a színpadi elôadásban mégsem volt azonos, az a két országban jelentôs alkotó személyiségként, koreográfusként ismert és elismert Zsuráfszki Zoltán és Stefan Nosál alkotói és hagyománytisztelôi koncepciója. Zsuráfszki a mûvek színpadra állításánál a tánc-, a zenekultúra hagyományosan tiszta nyelvezetét alkalmazta, annak belsô erejére támaszkodott, s a csoportra formált koreográfiáknál is megôrizte a táncosok egyéni jellegzetességeit, míg Nosál igyekezett a hagyományból kiemelni a legszebb mozzanatokat, s ezeket monumentálisra felnagyítva, térben jelentôsen variálva, ünnepi külsôbe öltöztetve, a nemzeti jelleget túlhangsúlyozva, egyszerre mozgó nagy létszámú csoporttal elôadatni.
Mindkét alkotói és hozzáállási forma általánosan elismert. Én magam az elsô változatot vallom a követendô útnak.
Mindazonáltal a közös elôadás így is igen nagy értéket jelentett: a "barátként egymás mellett" lehetôségének tényét igazolta. Zsuráfszkit idézve: "...az egymást tisztelés politikája éppen így érvényesülhet... Azt hiszem, ennek a közös programnak legfontosabb feladata, hogy mi éppen a legláthatóbban mondjuk el a véleményünket. Mi, akik egy kultúrában nôttünk fel, akik egy kultúrát ismerünk."
Az elôadás létrejöttéért dicséret illeti az elôadást vállaló együtteseket, mert tudásuk legjavát adva álltak helyt, és szereztek a pozsonyi közönség számára egy nagyon szép estét.
Takács András
A Budapest Táncegyüttes a Ru zinov Kultúrház elôtti
téren
Fotó: a Szerzô
