2000. november 28 -án volt 80 éves. A párizsi Mallarmé Akadémia tagja, József Attila-díjas (1951, 1952, 1954, 1966), a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Akadémia alapító tagja, Kossuth-díjas (1997) . Somlyó Zoltán költő, műfordító fia. A Nyugat nagy nemzedékéhez mint szellemi apákhoz, és fiatalabb költőihez, valamint az Újholdhoz kapcsolódott.
    A francia szürrealizmus hatása, a francia költészet és kultúra áthatja művészetét.
    A két kultúra közötti közvetítés egyik vezéralakja.
    A magyar irodalmat franciául is megszólaltató, több nyelvű Arion főszerkesztője (1966 -1986). Világirodalmi műveltsége, formatisztelete, francia és a magyar líra intellektuális hagyományainak követése alakította ki versformáját. Megújította a szonettet, de a mese, a műfordítás és esszé is szerves része életművének. Esszéinek java része művészbarátairól s a világlíra nagy alakjairól szól. Jelen kötet önéletrajzi írásaiból és kortársairól írt emlékezéseiből válogat.

    EDDIG MEGJELENT FŐBB MŰVEI: A kor ellen (1939); Adónis siratása (1942); Vallomás a békéről (1953); Tó fölött, ég alatt (1962); A mesék könyve (1974); "Modernnek lenni mindenestül" (1979 ); Philoktétész sebe (1980); A költészet évadai (1963); A költészet ötödik évada, Tanulmányok 1981-1987 (1988); Philoktétésztől Arionig. Válogatott tanulmányok (2000); Válogatott versei (2001).

    REGÉNYEI: Árnyjáték (1977); Rámpa (1984); Párizsi kettős (1990)