|
Bachman Gábor
|
Bak Imre
|
Csernus Tibor
|
El Kazovszkij
|
Fajó János
|
fe Lugossy László
|
Konc András
|
Kőnig Frigyes
|
Köves Éva
|
Maurer Dóra
|
Nádler István
|
Pinczehelyi Sándor
|
Roskó Gábor
|
Szirtes János
|
|
Köves Éva
Született: 1965, Moszkva
Kiállítások:
1996 - 3X3 from Hungary, Center of Curatorial Studies Museum, Brad College, Annandale-on-Hudson, NY, USA
1997 - Goethe Intézet, Budapest
1997 - XLVII. Velencei Biennále, Magyar Pavilon
Köves Éva fekete-fehér festményeiben fekete-fehér fotókat használ fel, amelyeket
ezeknél nagyobb méretű vászonra kasíroz, majd oly módon fest rájuk, hogy összemossa
a fénykép és a festmény határait. A fényképeken általában a városi mikrokörnyezet
elemei jelennek meg : építkezési állványok, pályudvar, körfolyosó, illetve tengerpart,
hegyvonulat, újabban pedig lepedők. Ezekben a képekben közös az, hogy a fény-árnyék
problémájának eklatáns megjelenítői: Köves munkásságának ez a közvetetten
Moholy-Nagy Lászlótól származó inspiráció. A festéssel Köves sohasem probálja meg
teljesen eltüntetni a kétféle minőségű kép határait, vagy egyáltalán közös létezésüket
illuzionisztikusan egybemosni: a kicsit is figyelmes néző számos esetben meg tudja határozni
a felhasznált fotó eredeti méretét. Mégsem a festészetből jól ismert kép-a-képben
elem alkalmazásáról van szó, mert a végső kép -azaz a festmény- szempontjából a
belső kép -azaz a fotó- nem jelent önálló, elkülönülő reprezentációs egységet.
Mindezek mellett az átfestés révén érvényesül a képeken belül egyfajta homogenizáló hatás,
amely tulajdonságot általában a -főleg fekete-fehér- fotó sajátjaként tartunk számon.
Köves képei ezzel is utalnak a két médium korántsem problémamentes viszonyára, ráadásul
felvetik azt a kérdést is , hogy vajon az egyes kép vagy a több kép szolgál értelmezési alapanyagként.
Köves tevékenységének középpontjában éppen ezért tágabban véve művészet, illetve ezen belül
a festészet és a fotográfia indexikus (azaz mimetikus) természetének kommentálása áll.
"Száraz", már-már antifestészeti festészetével a posztkonceptualisták közé sorolható.
Műveinek segítségével ő is azt kutatja, hogyan lehetséges újraértelmezni és érvényes
jelentéssel felruházni a piktúrát a XX. század végén, az elektronika korának kezdetén.
Timár Katalin
Budapesti árnyékok - Nyugati pályaudvar,
1997, fotó, olaj, vászon, változó méretek
« vissza
|