|
Bachman Gábor
|
Bak Imre
|
Csernus Tibor
|
El Kazovszkij
|
Fajó János
|
fe Lugossy László
|
Konc András
|
Kőnig Frigyes
|
Köves Éva
|
Maurer Dóra
|
Nádler István
|
Pinczehelyi Sándor
|
Roskó Gábor
|
Szirtes János
|
|
Csernus Tibor
Született: 1927, Kondoros
Kiállítások:
1964 - Galerie Lambert, Párizs
1973 - Galerie Claude Bernard, Párizs
1989 - Műcsarnok, Budapest
Csernus Tibor történeti jelentősége a magyar művészet számára abban áll, hogy az 1960-as
évek során az ún. "posztnagybányai" (azaz sajátosan posztimpresszionista), első sorban
Bernáth Aurél által képviselt "látványfestészet" -ből kialakította a Magyarországon
ugyancsak sajátosnak tekinthető "szürnaturalizmust". A szürnaturalizmus az akadémikus
realizmus és a mágikus realizmus összegzése volt, egy fajta utószürnaturalizmus, mely néhány bravuros
formai fogás - kaparás, csurgatás, "cuppantás" stb.- segítségével aztán átmenetet biztosított
a pop art, később a hiperrealizmus felé.
Csernus az "Újpesti rakpart" (1957), "Lehel-téri piac" (1962), "Nádas" (1964) és más képeivel
iskolát teremtett a nála fiatalabb generáció körében. Párizsba telepűlve, tulajdonképpen francia kortársai előtt,
ösztönösen ráérzett az Amerikából induló fotórealizmus és annak sajátos - Caravaggióra, a spanyol mesterekre vagy a franciák
közül Louis Le Nain -re és Georges de La Tourra hivatkozó - változatát dolgozta ki. Már ebben a stílusban meglepő feszültség keletkezett
a "szürnaturalista" eszközök és a hiperrealista összhatás, illetve a modern témák és az évszázadokkal korábbi fény-árnyék hangulat között.
Csernus legújabb képein Hogarth-témákkal szembesűl, de az akadémikus pedantériának vagy a stiláris merevségnek nyomát sem találjuk rajtuk. Az
önfeledten zsúfolt jelenetet virtuozitással rokon szabad nagyvonalúság - valamiféle "örök festőiség" - és groteszk drámaiság jellemzi.
Beke László
Komédiások a pajtában,
olaj, vászon, 220X250 cm
« vissza
|