|
Bachman Gábor
|
Bak Imre
|
Csernus Tibor
|
El Kazovszkij
|
Fajó János
|
fe Lugossy László
|
Konc András
|
Kőnig Frigyes
|
Köves Éva
|
Maurer Dóra
|
Nádler István
|
Pinczehelyi Sándor
|
Roskó Gábor
|
Szirtes János
|
|
El Kazovszkij
Született: Szentpétervár
Kiállítások:
1990 - Műcsarnok, Budapest
1993 - Kisceli Múzeum, Budapest
1995 - Csók István Képtár, Székesfehérvár
El Kazovszkij nagyon fegyelmezett művész, képessége van a rendteremtésre, még ha ez a rend
robbanékonynak, azazideiglenesnek is tűnik is. Minden kép a felületre préselt rend, az
előtér kompozicionálisan kiegyebsúlyozotturalma, amelyet a háttérben a végtelen - jelzés, az ég
az út, a hegy alig-alig enyhít. Az ég, az út, a hegy talán csak kulissza, valóban csak dolog,
mint a régi csendéletek háttere, a semleges fal, de mégis ott van, jelzett illúzió, amely a csendéletből szinpadi állóképet formál.
De nem szabad túlzottan komolyan vennünk a színházi hasonlatot, mert bár El Kazovszkij világában a kép,
a térbe kilépő installáció és a mozgást , azaz az időt is felhasználó színház egyetlen kotinuum különbözö részei
(mert ugyanezek az alakok, amelyeket most óvatosan még csak egy csendélet elemeinek neveznek, szereplőként is megjelennek a performance-eiben),
ezért a képek mégis önállóak. Ennyire szilárd és elmozdíthatatlan rend nem is létezhet máshol, mint egy képen.
El Kazovszkij a képnek ezt a hűvös mozdíthatatlanságát arra használja fel, hogy egyszerü téralakítási technikával ránk préselje,
ránk kényszerítse, a mi világunkkal folyamatosnak mutassa alakjait, amelyek valójában nem egy csendélet dolgai, nem dolgok, és sohasem voltak azok. (...)
Baraczy Eszter
Kintornás,
1995, olaj, vászon, 170X160 cm
« vissza
|