Főoldal Könyvespolc Társalgó Keresés Könyvajánló
Bachman Gábor
Bak Imre
Csernus Tibor
El Kazovszkij
Fajó János
fe Lugossy László
Konc András
Kőnig Frigyes
Köves Éva
Maurer Dóra
Nádler István
Pinczehelyi Sándor
Roskó Gábor
Szirtes János

 

El Kazovszkij

Született: Szentpétervár

Kiállítások:
1990 - Műcsarnok, Budapest
1993 - Kisceli Múzeum, Budapest
1995 - Csók István Képtár, Székesfehérvár


El Kazovszkij nagyon fegyelmezett művész, képessége van a rendteremtésre, még ha ez a rend robbanékonynak, azazideiglenesnek is tűnik is. Minden kép a felületre préselt rend, az előtér kompozicionálisan kiegyebsúlyozotturalma, amelyet a háttérben a végtelen - jelzés, az ég az út, a hegy alig-alig enyhít. Az ég, az út, a hegy talán csak kulissza, valóban csak dolog, mint a régi csendéletek háttere, a semleges fal, de mégis ott van, jelzett illúzió, amely a csendéletből szinpadi állóképet formál. De nem szabad túlzottan komolyan vennünk a színházi hasonlatot, mert bár El Kazovszkij világában a kép, a térbe kilépő installáció és a mozgást , azaz az időt is felhasználó színház egyetlen kotinuum különbözö részei (mert ugyanezek az alakok, amelyeket most óvatosan még csak egy csendélet elemeinek neveznek, szereplőként is megjelennek a performance-eiben), ezért a képek mégis önállóak. Ennyire szilárd és elmozdíthatatlan rend nem is létezhet máshol, mint egy képen. El Kazovszkij a képnek ezt a hűvös mozdíthatatlanságát arra használja fel, hogy egyszerü téralakítási technikával ránk préselje, ránk kényszerítse, a mi világunkkal folyamatosnak mutassa alakjait, amelyek valójában nem egy csendélet dolgai, nem dolgok, és sohasem voltak azok. (...)

Baraczy Eszter



Kintornás,
1995, olaj, vászon, 170X160 cm

« vissza

 
© Európai kulturális füzetek 1999-2006.   Minden jog a szerzőké illetve az örökösöké.