|
Bachman Gábor
|
Bak Imre
|
Csernus Tibor
|
El Kazovszkij
|
Fajó János
|
fe Lugossy László
|
Konc András
|
Kőnig Frigyes
|
Köves Éva
|
Maurer Dóra
|
Nádler István
|
Pinczehelyi Sándor
|
Roskó Gábor
|
Szirtes János
|
|
Fajó János
Született: 1937, Orosháza
Kiállítások:
1968 - Fényes Adolf Terem, Budapest
1988 - Ostwest Galerie, Zürich
1990 - Műcsarnok, Budapest
Kora ifjúságomtól lenyűgözött szerelemmel tekintettem a szellem hőseire, és mindmáig - mindvégig -
fogékony vagyok ezekre a bátor teljesítményekre. Meggyőződésem, hogy a tehetség, az emberi alkotó szellem
és alkotóerő a természet legnagyobb ajandéka az egyén számára.
Nincs megrendítőbb, szebb látványa az életnek,
mint végignézni a semmiből, a nyomorúságból épített és felépűlt szellemi óriásokat, felfedezni azt a misztikus szerkezetet,
amely a legzordabb, legsötétebb társadalmi körülmények között is önépítésre, kibontakozásra ösztönöz.
Művésszé lenni kell! Ez adottság, nem nevelés kérdése. Pszichikus alkat amivel születünk. A tehetség az emberben van, a szépség és tehetség isten adta
áldás (az ember vallásos voltát a tökéletesség utáni vágya és annak örökkévalósággá változtatása szülte).
Az igazi megváltó az önmegvalósító ember, csak ez biztosít a közösségnek - és benne az egyénnek - felemelkedést, kiteljesedést,
szabad emberi életet. A tehetséggel terhelt egyénnél nincs nagyobb kincs, nincs fontosabb értékelhetősége a társadalomnak.
Az a társadalom, amely ezt nem ismeri fel, nem segiti a tehetségek kibontakozását, és nem biztosít a primer értékeknek kifutást,
jövőtlen, menthetetlen, és züllésre ítéli önmagát.
Fajó János
Két U,
1996-97, olaj, vászon, 150X150 cm
« vissza
|