Főoldal Könyvespolc Társalgó Keresés Könyvajánló
Bachman Gábor
Bak Imre
Csernus Tibor
El Kazovszkij
Fajó János
fe Lugossy László
Konc András
Kőnig Frigyes
Köves Éva
Maurer Dóra
Nádler István
Pinczehelyi Sándor
Roskó Gábor
Szirtes János

 

Fajó János

Született: 1937, Orosháza

Kiállítások:
1968 - Fényes Adolf Terem, Budapest
1988 - Ostwest Galerie, Zürich
1990 - Műcsarnok, Budapest


Kora ifjúságomtól lenyűgözött szerelemmel tekintettem a szellem hőseire, és mindmáig - mindvégig - fogékony vagyok ezekre a bátor teljesítményekre. Meggyőződésem, hogy a tehetség, az emberi alkotó szellem és alkotóerő a természet legnagyobb ajandéka az egyén számára.
Nincs megrendítőbb, szebb látványa az életnek, mint végignézni a semmiből, a nyomorúságból épített és felépűlt szellemi óriásokat, felfedezni azt a misztikus szerkezetet, amely a legzordabb, legsötétebb társadalmi körülmények között is önépítésre, kibontakozásra ösztönöz.
Művésszé lenni kell! Ez adottság, nem nevelés kérdése. Pszichikus alkat amivel születünk. A tehetség az emberben van, a szépség és tehetség isten adta áldás (az ember vallásos voltát a tökéletesség utáni vágya és annak örökkévalósággá változtatása szülte). Az igazi megváltó az önmegvalósító ember, csak ez biztosít a közösségnek - és benne az egyénnek - felemelkedést, kiteljesedést, szabad emberi életet. A tehetséggel terhelt egyénnél nincs nagyobb kincs, nincs fontosabb értékelhetősége a társadalomnak. Az a társadalom, amely ezt nem ismeri fel, nem segiti a tehetségek kibontakozását, és nem biztosít a primer értékeknek kifutást, jövőtlen, menthetetlen, és züllésre ítéli önmagát.

Fajó János



Két U,
1996-97, olaj, vászon, 150X150 cm

« vissza

 
© Európai kulturális füzetek 1999-2006.   Minden jog a szerzőké illetve az örökösöké.