Bachman Gábor

Született: 1952, Pécs

Kiállítások:
1996 - VI. Nemzetközi Építészeti Biennále, Velence
1997 - IFA Galéria, Stutgart, Bonn, Róma
1997 - Mirage City Another Utopia, Tokió

Ha van művész, aki nem tűri a kategóriákat, Bachman Gábor egészen bizonyosan az. Mert nem építész vagy belsőépítész, hanem építész is, belsőépítész is, festő, szobrász és modellkészítő is, egyszóval olyan művész, aki a maga összetettségében látja a világot, s azt kiséreli meg látványá alakítani. Amit ő csinál, az legjobban talán a térművész vagy látványművész fogalmával közelíthető meg. Aligha véletlen, hogy olyan közel került a filmhez, a filmesek világához. S a filmesek közt is - mondjuk - egy Bódy Gáborhoz, Huszárik Zoltánhoz. Azokhoz, akiknak művészete tagadásra épül, miként Bachmané is. Nem is lehet másképp, hisz benyomásom szerint Bachman Gábor legalább egy lóhosszal jár kora előtt. Ízig-vérig értelmiségi, aki pontosan tudja, hogy mit csinal, hallatlanul, mondhatni könyörtelen következetességgel racionalis, s ugyanakkor mégis tele van érzelmekkel, ha ugy tetszik, az egész emberiséget magához ölelő szeretettel. És persze indulattal. Ez az indulat azonban mindig valamiért van. S egyben valakiért. Azokért, akik talán majd a huszonegyedik században leszünk. Ezt a huszonegyedik századot álmodta most bele "a semmi építészetébe".

Göncz Árpád

A semmi építészete XIII/III.,
1996, olaj, vászon, 200X130 cm

« vissza