Sok vita folyik mostanában a két Magyarországról, annyi azonban bizonyos, hogy csak egy magyar irodalom létezik. Ennek az irodalomnak az arculatát, szellemiségét, értékrendjét Kazinczy Ferenc óta mindig a magyar irodalom koronázatlan fejedelmei, vezéregyéniségei, valamint az õket magasba emelõ irodalmi közvélemény, a hazai "boldog kevesek" alakították, illetve alakítják ki. Nem ismételhetjük elégszer, hogy magyar írók, így köztük Németh Andor is, mindig elkötelezett hívei voltak a nemzet, a nép boldogulását célzó törekvéseknek, a haladásnak, az emberségnek, az igazabb Európának.

A vidékrõl Pestre érkezõ, eladdig írói körökben ismeretlen fiatalember, Németh Andor a múlt század elején egy kis színdarabbal, a Veronika tükrével jelentkezett, majd évek teltek el azzal, hogy fõként csak olvasott. Mégsem vonta soha senki kétségbe Kassák Lajos szerkesztõ társának, Déry Tibor, Karinthy Frigyes, József Attila barátjának író voltát, noha a tõle várt mûvekkel folyamatosan adós maradt. Nem állt ezzel egyedül. Karinthy Frigyes azt ígérte híveinek, csak egy-két nyugodt évre lenne szüksége, hogy megalkossa a mûvet, a Nagy Enciklopédiát. Csak halála után mérhettük fel, hogy számba véve a mégis elkészült remekmûveket, ezek együtt mégis kiteszik a nagy oeuvre-t. Németh Andor híre, rangja lassan gyarapszik. Igaz, utolsó éveinek méltatlan mellõzése után, a még élõ babérkoszorús barátok a sírnál elmondott gyászbeszédeikkel végül is kinyitották elõtte a magyar halhatatlanok (fel nem épült) Panteonjának jelképes kapuját.

Húsz évvel halála után, még 1973-ban kiadták, írói jelenlétének bizonyítékául, Réz Pál szerkesztésében válogatott írásainak gyûjteményét. Most, harminc év múltával megint csak örömmel állapíthatjuk meg éppen e tanulmánykötet elemzéseinek tükrében, hogy az európai emberség és szellem igazságát és szépségét hirdetõ írásai, versei, szépprózai alkotása, tanulmánykötetei, visszaemlékezései aktuálisabbak és érvényesebbek, mint valaha is voltak. Az életmû változatlanul eleven része a halhatatlan magyar irodalomnak.

M. G.