Németh Andor alakját többen megörökítették: alacsony termetét, homlokába hulló, őszülő hajfürtjét, szinte eklekticizmust súroló szellemi érdeklődését, türelmes és tüske nélküli természetét.¹ Vagy éppen "csúnya halszemét" - s azt a "nem e világból való varázst, "amely lenyűgözte mindazokat, akik érintkeztek vele."² Mi ehelyütt egyéniségének azokat a vonásait kívánjuk kiemelni, amelyek Déry Tiborhoz kapcsolták, s amelyek nyomán sehol meg nem nyugvó "átutazóként" volt jellemezhető.

Talán senki sincs Déry Tibor baráti körében, aki az otthontalanság, a szinte folytonosnak tekinthető helyváltoztatási kényszer tekintetében oly közel állna hozzá, mint Németh Andor. Nyolc év Bécsben és Berlinben a világháborút követően, s a háború alatt teljes elzártság a franciaországi fogságban. Majd a hazatérés után hosszabb-rövidebb kiruccanások - 1929 elején: Déryvel közösen Mihályi Ödön bogdányi birtokára, 1930-31-ben több hónapig tartó szerkesztősködés Bukarestben; majd 1932-ben ismét Déryvel, ezúttal Berlinben kísérleteznek német írásaik elhelyezésével. 1939 nyarától újra hosszú, nyolc évig tartó emigráció - ismét francia földön. Nem szükséges különösebb számítgatás, könnyen összegezhető: rövid pályakezdésétől eltekintve Németh Andor mindössze 16 évet töltött Magyarországon, kevesebbet, mint amit különféle külföldi bolyongásai során.

Talajtalanság? Rossz szellemi közérzet? Ok és okozat jóval bonyolultabb összefüggéseket takar. Ám minden valószínűség szerint igaza van a Németh-életmű legjobb ismerőjének, Réz Pálnak, aki a biztatóan induló alkotói pálya törését a dél-franciaországi Fekete kolostorbeli fogsággal és az ezzel összefüggő megpróbáltatásokkal hozza összefüggésbe.³

Míg fogolytársa, Kuncz Aladár épen kerül ki e pokolból, és klasszikus érvényű visszaemlékezésekben állít emléket az itt eltöltött négy évnek, addig Németh Andorban nem múlnak el nyomtalanul az elszenvedett kényszerek.⁴ Korábban szabadon működő alkotói erői valamiképpen elapadnak, hogy ugyanakkor egyfajta önlebecsüléssel párosuló olvasási lázzá alakuljanak.

Így lesz Németh Andor akarva-akaratlan az első világháború utáni évtizedek egyik legtájékozottabb irodalmára, aki a vershez csak alkalmanként tért már vissza, s filozófiai és esztétikai tájékozottságát túlnyomórészt kritikusként hasznosította.⁵ S tegyük hozzá: nemcsak írásban. Közvetlen baráti körében - elsősorban József Attila s részben Déry Tibor esetében - "a négyszemközt elhangzó szó" útján is elősegítette alkotásaik létrejöttét.⁶ Mintegy katalizátorként működött: közvetítve bizonyos ismereteket és indítékokat, ösztönözve, javítva az alakulóban lévő szövegeket.

Németh Andor és József Attila kapcsolatának feltárását már elvégezte a szakirodalom.⁷ Az alábbiakban a másik barát életében és alkotásaiban játszott szerepét kívánjuk bemutatni.

Az expresszionizmus és a dada határán (Bécs, 1921-1922)

Találkozásuk, megismerkedésük időpontja egyértelműen kiolvasható Németh Andor emlékirataiból. Ám a közvetlen kapcsolatot megelőzte egy másfajta élmény. Mielőtt a fogságból hazatérő Németh Andor a Tanácsköztársaság bécsi követségének szolgálatába állt volna, a követség vezetője, Czóbel Ernő Budapestre küldi egy kis tájékozódásra. Itt, az újságírók Otthon körében hívja fel figyelmét Karinthy Frigyes "egy nagyon fekete és nagyon heves" fiatalemberre. "Ez itt a leghangosabb - veti csak úgy oda. - Valami Déry Tibor."⁸

Az emlék azért érdekes, mert Dérynek ezt a heveskedő arcát nem igen ismerjük. Késői életrajzai említik, hogy az Írói Direktórium tagja volt, de nem részletezik tevékenységét. Németh jegyzetei és más apró jelzések azonban azt sejtetik: neki is volt - igaz, csak nagyon rövid ideig - egy "lobogó" korszaka. A Nyugat Ady-számában megjelent cikkére gondolunk, amely - a nemzetek nagy összebékülésének és az azt éltető nemzetköziség álmának igézetében, utolsó nemzeti költőnek nevezte az elhunytat⁹;továbbá arra az állítólag közfelháborodást keltő közbekiáltására, amelyet utóbb Lendvai István örökített meg a Néhány adat az irodalmi patkánylázadáshoz című cikkében.¹⁰ Az írók tanácsának alakuló ülésén - így az emlékezés - valaki Gárdonyi Gézát ajánlotta az írói direktóriumba. "Gárdonyit? - pattant fel a >senki által sem ismert< fiatal >titán< - Miért nem mindjárt Vörösmarty Mihályt?" Igaz lehet? Elképzelhető.¹¹

Ám az a huszonhat-huszonhét éves férfi, aki az emigrációt választotta, és akivel Németh 1921 tavaszán közelebbről is megismerkedett, már nem volt azonos a két évvel korábbi "nagyon fekete és nagyon heves fiatalemberrel." Emigrálás előtt titokban megnősült, így nemcsak magáról - feleségéről is gondoskodnia kellett. Ugyanakkor makacsul ragaszkodott ahhoz az elhatározásához, hogy írással keresse meg a kenyerét. Kapcsolatot talál különböző lapokhoz, s több-kevesebb sikerrel "eladja" korábbi elbeszéléseit. Úgy látszik, a szerencse is mellé áll: 1921 tavaszán szerződéssel alkalmazzák a Bécsi Magyar Újságnál. A szellemi élet középpontjába kerül, hiszen ez a lap volt az emigráció legjelentősebb fóruma: Balázs Béla, Bölöni György, Dénes Zsófia, Gábor Andor, Gáspár Endre, Halmi József, Kassák Lajos, Komlós Aladár írtak bele, s nem utolsó sorban: Németh Andor, aki kitartó, szinte hivatalnoki szorgalommal rótta szellemes sorait. (S zárójelben legalább egy mondat erejéig említsük meg: az irodalmon kívül a lap nyitott volt a művészet és a tudomány szinte minden jelensége felé: ismertette Freud új kutatásait, kitartóan magyarázta Einstein relativitáselméletét, nyilvánosságot biztosított az antropozófusok tanításainak stb.).

Azt a holdvilágos tavaszi éjszakát, amikor a két kolléga életre szóló barátságot kötött, mind a ketten megörökítették. Németh Andor kétszer is, Déry egy költeményében.¹² A kritikus otthontalanul bolyongott a Ringen, s váratlanul összefutott Déryvel, aki éppen "szalmaözvegy" volt. Felesége hazautazott Magyarországra, magányosnak érezte magát. Boldogan hívta meg Némethet döblingi lakásukba, akit meghatott ez a gondoskodás.

A lényeg azonban nem csupán e baráti gesztuson múlott, hanem kettőjük - ha nem is azonos -, de egymást kiegészítő és felerősítő szellemi hullámhosszán. Németh ekkoriban került közel Kassák Lajos költészetéhez. Valamennyi kötetéről értő elemzéseket tett közzé a Bécsi Magyar Újságban,¹³ és saját költeményeiben is egyre határozottabban érezni lehet az avantgárd hatását; amely az izmusok átalakulásának függvényeként maga is folyamatosan változott. E mozgás képzeletbeli háromszögének egyik csúcsán az expresszionizmus foglalt helyet, a másik kettőn a dada és a szürrealizmus, illetve a mítosz és a mágia. A hangsúly az expresszionista momentumokról fokozatosan tevődött át az avantgárd új irányzataira, s ezek hatása lassan-lassan átitatódott Németh mágikus és okkultista vonzalmaival. (Kritikáinak néhány fordulata arról tanúskodik, hogy az akkoriban Bécsben tevékenykedő Rudolf Steiner nézetei mellett írójuk olvasta, és itt-ott magáévá tette a buddhizmus és a kínai Tao tanításait).¹⁴

¹⁹²¹ április-májusában Déry szintén Kassák, a Ma és a Bécsbe az idő tájt "beköszönő" dada szellemi övezeteiben forgott. Mindhárom témáról hosszabb tanulmányt készített, amelyek hűen tükrözik ellentmondásos, s némileg elbizonytalanodott állapotát. Pályakezdése valamivel "konzervatívabb" indításait tükrözve, fenntartásokkal olvassa a Ma régi évfolyamait és a Berlinben megjelent Dada-Almanachot; ám nyitottsága a kifejezés új útjainak elismerésére készteti.¹⁵ (Mindenekelőtt - Kassák esetében).¹⁶ Végül is Németh Andor volt az, aki e fenntartásokat feloldotta, és a nála három évvel fiatalabb barátot az újítások szellemében alkotásra késztette. A költészet régióiba csábított prózaíró hálásnak bizonyult; utóbb versben is megjelenítette vitákkal fűszerezett kis műhelyüket "Döbling egy hűvös és illatos utcájában"¹⁷:

"...barátom feje kigyulladt mint a rádium

és szétterjedt és zengett a szobában és bús ökörszemeivel egy fénylő angyalt

nézett a mosdó fölé -

kezében pacsulibokrétát tartott

és a lábánál valami állatok vidámodtak és egy szedőgép dolgozott

biblikus szövegeken - felnyíltam vasszirmokkal a fényben

és felcsendültem és rezegtem rokoni hangon

és bálványszemmel a csillagok mögé néztem."¹⁸

Dolgozatunk keretei nem teszik lehetővé, hogy a maga teljességében mutassuk be Déry új, lírikusi arculatát s verseinek azt a körét, amelyet hamarosan Ló, búza, ember címmel rendezett sajtó alá. Egy bizonyos: a kötet - ha áttételesen is, - az emigránslét érzésvilágából nő ki, s egy tisztának elgondolt forradalom bukása feletti elkeseredés táplálja. A fájdalom "nemes fekete boráról" és a "kegyetlenség füstös fáklyájáról" szól, ájult áldozatokat követelő "buta csatákról", "gonosz ködökről", "hadakozva pusztító" indulatokról, amelyek oktalan herdálják önmagukat és a világ javait. A költő az értelem, a jóság és a szeretet motívumait kísérli meg szembeállítani e pusztulással, ám nem sok eredménnyel (Előszó).

Németh Andor "bábáskodása", amely a "közösen átrajongott májusi éjszakákban" kezdődött, voltaképpen a kötetről írt bírálatában ér véget. Bevezetőjében lírai hangvétellel üdvözli benne az "új esztétika" térhódítását és a verseket átlengő "etikus, megváltó pátoszt". A kötet alaphangját a "lassú, nehéz, bentről buzgó elkeseredés"-ben jelöli meg, egyben el is helyezve azt az avantgárd új törekvései közt: "Nem a régi Kassák ünnepi pátosza, s nem az új Kassák groteszkül megdöbbentő sűrítése. Hanem mintegy szintézise a két stíluslehetőségnek, amelyből nyilván az ünnepi pátosz a dérybb.¹⁹ Németh jó érzékkel tapint rá a kötet drámai beállításaira s ezzel összefüggésben a költemények többségében fellelhető epikus szerkezetre. Végül Déry lírai világnézetét kommentálva sort kerít annak forradalmi, lázadó momentumaira is, ám egyértelműen érzékelteti, hogy azok mögött nem állnak konkrét politikai indítékok. "A forradalom: a természet (kiemelés: B. F.) revolúciója ebben a könyvben, s nem az emberé."

Talán nem érdektelen kiemelnünk, hogy Németh már ekkor ráérez Déry művészetének elbeszélő jellegére: "Déry Tibor elsősorban epikus költő - írja, majd bírálatát találó, bár 1922-ben eléggé meglepő jövendöléssel zárja - annak az új műfajnak megteremtésében, amely a régi költői epikát van hivatva pótolni, alighanem nagy szerepe lesz."

Tanulságos mérlegre tenni Németh egy másik megállapítását is, amely avatott kézzel jelöli ki a kötet helyét a korabeli avantgárd egészén belül, rámutatva rokonságára a magyar és német aktivizmussal. Ugyanakkor meglepő, hogy nem figyel fel a gyűjtemény záró darabjára, Az ámokfutó című dadaista költemény egy részletére. Úgy látszik e sajtóillusztrációkkal vegyített poéma értékeire a jóbarát ekkor még nem volt érzékeny. Bár rögtön hozzá kell tennünk: "lemaradását" hamarosan "ledolgozza", s maga is a dadaizmus vonzáskörébe kerül. Másfél év múltán ugyanis már lelkesen dicséri és kommentálja Kassákné Simon Jolán szavalóestjét, amelyet a "mélyebbről jött" szavakkal és versekkel jellemez. "A szó ismét magáért van (t.i. az előadott költeményekben: B. F.) - írja -, vonatkozás nélkül való. Magáért van. és frissen piheg, mint egy fiatal állat. Tele van erővel, sugárzó, mint a fény és az elektromosság."²⁰

A szürrealizmus vonzáskörében (Budapest, 1926-29)

A Kassák és Németh által közösen szerkesztett 2x2 című folyóirat megjelenése után, amely nyilvánosságot biztosított Déry néhány új költeményének is,²¹ a két barát pályája ideiglenesen eltávolodik egymástól. Némethet a Bécsi Magyar Újság Berlinbe küldi, az újságíráskodással kudarcot valló Déry pedig, akit nem tudtak lekötni a hétköznapi részfeladatok, s kritikák és riportok helyett saját írásainak bűvkörében élt - hosszabb időre rokonai feldafingi nyaralójában keres és talál menedéket.

Életük fonalai négy év múltán, 1926 őszén, Budapesten keresztezték újra egymást. Az emigráció hazatérésének éve ez. Hatvany Lajos, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Nádass József keresi újra itthon az írói érvényesülést. Déry mögött egy rendkívül termékeny időszak áll: kinn létének utolsó évében, Perugiában papírra veti kitűnő szürrealista drámáit, rendezi és tovább gyarapítja az előző évek verstermését. Az "érthetetlen" költői szövegek alkalomszerű védelmétől Németh Andor is eljut a szürrealizmus elméletének módszeres kifejtéséig, s igyekszik azt továbbadni 1925-ben megismert ifjú pártfogoltjának, József Attilának.

A "találkozás" Kassák Dokumentum című folyóiratának a hasábjain jön létre, amelynek alakuló szerkesztőségi megbeszélését - Németh visszaemlékezése szerint - Déry Tibor lakásán tartották.²² E lap első számában jelenik meg Németh Kommentár című programcikke s közvetlen után - illusztrációként? - Déry néhány Perugiában írt verse. Németh tanulmánya az új törekvéseket széles történelmi körképbe állítja. Meghaladottnak mondja a futurizmust és az expresszionizmust, mert előbbi dinamizmusa csupán a régi formák felbomlását vonta maga után, utóbbi pedig a tudat középpontba állításával sem tudta megteremteni a vers saját, önálló valóságát. Az igazi költészet, szerinte "objektív: a saját erejéből él. önmagához hasonlít, azaz épp olyan titokzatos, mint minden, amit valóságnak nevezünk."²³ E szómágiával rokon koncepció lírai megfelelését azonban nem Déry melléje helyezett szövegei alkotják, hanem Németh saját költeményei, (Kivégzés, Fekete csillag, A szélén behajtva, Eurydice útja az alvilág felé), amelyeket a folyóirat következő számai hoztak.²⁴ Utóbbi "vezérelt automatizmusát", amely a szürrealista költő mélylélektani kalandját van hivatva bevezetni a tudat "alvilágába", Bori Imre méltán sorolja a magyar szürrealizmus legkiemelkedőbb alkotásai közé. Egyben találóan írja körül Németh költői magatartásának meghatározó vonásait is: "Ő az, aki nem élettényekre, a vaskos valóság nyomaira, a maga érzelmi burjánzásának, gondolati villódzásának a lehetőségeire mutat, amikor verset ír, hanem intellektusának művészeti területeire."²⁵

A két barát művészi felfogása - a bécsi átrajongott éjszakákhoz - hasonló módon kerül ismét egymás közelébe. "Az új vers önálló életet él, - ezek immár Déry szavai. - A költő lelkiéletének törvényei szerint születik. A racionális logika s az értelem számára épp oly megközelíthetetlen, mint az érzékelés. Célja azonos a természet céljával." - olvashatjuk Az új versről című cikkének zárótételében.²⁶ Ám ugyanakkor mindjárt az is kitetszik, hogy gondolataik egybecsendülése mögött bizonyos könbözőségek is húzódnak. Déry most sem tud fenntartás nélkül elszakadni elkötelezettségétől és erkölcsi szemléletétől. Legalábbis erről tanúskodnak azok a kiegészítések, amelyek az "önálló életet élő" versről tett előbbi megállapításait csendben kiegészítik: az új vers - olvashatjuk - "szociálisabb a régi versnél - az öntudatalatti, az ösztönös élet egyetemesebb erkölcsösségénél fogva. Morálisan (utilitarisztikusan) kategorizálható, mint minden más realitás".

Ez az erkölcsi alapállás, úgy véljük, Déry munkásságának meghatározó eleme. Jelen van a korábbi, Perugiában írt drámáiban, amelyekből a Dokumentum is ad rövid ízelítőt. (ld. Mit eszik reggelire? Játék két felvonásban)²⁷, de már az itthon írt és Ébredjetek fel! címmel közzétett verses prózájában is; amely "szüzséjében" éppen ilyen indítékok alapján száll síkra a hétköznapi gondolkodástól függetlenülő költői látásmód, az önálló életet élő szó jogaiért, létjogosultságáért.²⁸

Mondjuk azt, hogy a jóbarát talán éppen e nyíltan szürrealizáló program miatt írt Dérynek e kötetéről, és nem az ugyancsak 1928-ban megjelent, de szerzőjük korábbi - jó részében konstruktivista vonzalmait is tükröző - Énekelnek és meghalnak című versfüzetéről?²⁹ Talán ez így nem lenne igaz, de nem kétséges, hogy feltételezésünknek igencsak van alapja.

Németh írása ugyanis a szürrealizmus jellegzetes alkotásaként interpretálja Déry új kötetét.³⁰ Sőt, kritikájának bő egyharmadát arra használja fel, hogy a szürrealizmus általa értelmezett fogalmát körülírja; mint olyan költői törekvést, amely "kiterjeszti a valóság kereteit, s számba veszi azokat az elemeit is, amelyeket durva módon nem érzékelünk ugyan; amelyekkel azonban a tudomány évek hosszú sora óta számol". A szerelmét és a világ megismerését hajszoló Ánis történetében a jóbarát elsősorban az időnek és a térnek a "naturalista" szemléletmódon túlmutató ábrázolását emeli ki. Azt, hogy főhőse, Ánis képes "a másodpercekre osztott irodavilág", "a mesterségesen másodpercekre tördelt munkavilág" rácsozatán túllépni, s képes feltárni azt is, ami "a gyakorlat börtönfala mögött van." Németh elismeri, hogy "ez a meghódító új valóság" nem értelemmel felfogható, s hogy csak egyike a létező valóság arculatainak.

Ám épp szubjektivitása és relativizmusa miatt szerinte, ez az a szemlélet, amelyben "az ember újból a dolgok mértékévé válik." "Különösen áll ez a szerelem valóságára - írja -, amely ebben a természetfilozófiai költeményben a boldogság törékeny kagylóját a szó szoros értelmében felidézi előttünk; amely csodabarlang, amíg az ember benne él, és egészen pici, ha kívülről nézi."³¹

A bíráló és a megbírált nézeteinek már jelzett hangsúlyeltolódásának ismeretében viszont nem meglepő, hogy a kritika nem szól a műnek azon részeiről, amelyek társadalmi vonatkozásúak. Déry szövegei ugyanis nem csupán tér- és időszemléletünk konvenciói ellen lázadnak; a fennálló társadalmi rendet is vitatják. Egyértelműen ez áll ugyanis a poéma zárószakaszában, amelyben Ánis a következő szavakkal "izgat" a sötétség erői ellen: "Lázadjunk fel a valóság ellen, mely gonoszabb és bizonytalanabb lett már számunkra, mint az istenek pokla. Ez a valóság nekünk nem kell, ez a bizonyosság nem kell. A táj mögött másik táj, a valóság mögött másik valóság húzódik meg, ugrásra készen, mint egy hályog mögött, és kopogjunk, szúrjunk és kiabáljunk, míg fel nem fakad, és meg nem találjuk elsüllyedt otthonunkat. Ébredjetek fel! Ez az igazság hazugság!"³²

E forradalmi hang, amely elvontan ugyan, de mégiscsak kifejezésre juttatja Déry időközben felerősödött szalonkommunista vonzalmait, távol állt Németh Andortól; ám ugyanakkor miben sem zavarta kettőjük kapcsolatát. Már csak azért sem, mert hazatérésüket követően magánéletüket - egy szerelmi ötszög - a maguk hétköznapjaiban is egészen szorosra fűzte.

Szerelmi ötszög Lágymányoson (1927-1931)

Hazatérése után Németh Andor kapcsolatba került Karinthy Frigyes és felesége, Böhm Aranka társaságával, amely a mai Bartók Béla úton működő Hadik kávéházban tanyázott - vidám, felszabadult, néha vaskos ugratásokkal teli hangulatban. Németh után rövidesen Déry is bekapcsolódik együttléteikbe, s viharos szerelemre lobban Aranka iránt. Nem viszonzatlanul, mert épp ez idő tájt zajlott a férj egy kalandja, amelynek során az még Ausztriába is elkíséri ifjú rajongóját. Déry és Aranka szerelme több éven át tartott, zajos összeveszésekkel és összeborulásokkal - a Hadik kávéházban összegyűltek tudtával és cinkos együttérzésével. S ebben a nászhangulatban Németh is párra talált. Aranka barátnőjéhez, Lilihez fűzik lassan alakuló, ám utóbb egyre hevesebb érzelmek.

Ezt a szerelmi ötszöget: Karinthy, Aranka, Déry, Lili és Németh egymásba bonyolódó kapcsolatát többen is megírták, - természetesen mindenki a saját szemszögéből. Elsőnek Déry Tibor Az átutazó című kisregényében; feltételezésünk szerint 1930 végén, 1931 első hónapjaiban.33 (Bár nem kétséges, Déry és Aranka fellobbanó vonzalmai már ott vibráltak az Ébredjetek fel! költői soraiban is. Ánis és Moha szerelmének és társadalmi befogadásának konfliktusai "egyenesben" vetíthetők vissza a Hadik kávéház és a Verpeléti út - Karinthyék lakása - környékére.)

Az átutazó cselekményének középpontjában ezúttal Németh Andor alteregója, Rácz György, újságíró áll. Éppen hazatér több éves emigrációjából, s még megérkezése órájában belebotlik ifjúkori barátjába, Németh Lajos tanárba, illetve annak szerelmi bonyodalmaiba. Déry e regénybeli alteregója kerülni igyekszik korábbi partnerét, Mártát, aki viszont továbbra is ragaszkodik hozzá. Új szerelmével, Katával sem igen boldogul, mert az meg családos: dr. Büchler Gusztáv orvosprofesszor felesége. A néha már-már a buffo határát súroló események középpontjában Németh Lajos (= Déry) és Kata (= Aranka) e konfliktusai állnak, s Rácz csupán botladozva asszisztál azokhoz. Igaz, közben ő is megismerkedik valakivel: Kata barátnőjével, Nellyvel, s úgy tetszik, az ő érzelmeik is kialakulnak. Amikor azonban Rácz tudomást szerez arról, hogy a Németh Lajost továbbra is szerető Márta, váratlanul öngyilkos lesz, majd utóbb dr. Büchler Gusztáv első felesége ugyanígy dobja el magától életét, hirtelen elhatározással ismét vonatra ül, és visszautazik Olaszországba.

Emlékirataiban Németh Andor azt írja, hogy a kisregény "nagyon nem tetszett neki".³⁴ Tegyük hozzá: joggal. Irodalomtörténetírásunk - Egri Péter, majd Pomogáts Béla nyomán - úgy gondoljuk, túlértékeli Dérynek ezt a később Pesti felhőjáték címmel közzétett művét. Úgymond a korábbiaknál "teljesebb világot" ábrázol, "változatos típusok mozgásrendjét" teremti meg stb.³⁵ Ami ugyan önmagában igaz is lehet. De a kisregény megformálásának egésze bizony elég henye és felületes; több helyütt konvencionális fordulatokkal tarkított és cselekményessége itt-ott mesterséges. Néha már úgy érezzük: alkalmazkodik a megjelenését biztosító félig-meddig ponyva-sorozat szellemiségéhez.³⁶ Németh szemszögéből nézve: micsoda visszalépés ez az Ébredjetek fel! világához képest! Nem szólva arról, hogy számos részletében - torzképet rajzol önmagáról is. (Feltéve, ha elfogadjuk, hogy Rácz György egyértelműen és kizárólag Németh Andor vonásait testesíti meg.)

Nem kétséges, bizonyos külső vonások, például Rácz béka-szeme, illetve élettörténetének némely momentuma, így franciaországi fogsága és emigrációja, vagy lépcsőházi várakozása távollévő barátja ajtaja előtt stb., ráillenek Németh Andorra.³⁷ Ám életrajzának nem egy eleme Déry megfogalmazásában erősen stilizált, vagy egyenesen anekdotikus. Így például Az átutazó azt állítja Rácz első házasságáról, hogy az azért jött létre, mert Rácz a szerelmi együttlétet követően nem találta gallérgombját, s keresgélés helyett inkább elvette partnerét; akitől persze hamarosan el is vált. (Ezzel szemben az igazság az, hogy - az emlékiratok tanúsága szerint - Németh "tisztességesen" udvarolt dr. Guttmann Emmi bécsi művészettörténésznek, s összeházasodásuk is "szabályos" polgári keretek között jött létre.)³⁸ Továbbá igaz, hogy Németh nagymértékben szórakozott volt, nem egyszer saját műveinek a kéziratait is elvesztette,³⁹ s nem ragadott meg érvényesülése érdekében néha tálcán felajánlott helyzeteket sem.⁴⁰ Ám sohasem oly mértékig, hogy magatartása az embertársai s az emberiség iránti hűvös közönnyel lenne jellemezhető.⁴¹

E torzítások ellenére azonban Rácz György alakja mögött mégis látunk reális momentumokat, legalábbis társtalanságának, talajtalanságának, otthonnélküliségének, illetve magatartásának "átutazó" jellegét illetően. Külföldről hazatérve ugyanis Németh az irodalmi életnek csak a peremén tudott helyet találni. Nem a Nyugatban érezte jól magát, hanem a rövid életű A látóhatárban vagy a félig-meddig szabadkőműves Literatúrában, Nagy Lajos Együttjében, később a bulvárlap álcáját használó A Tollban s más liberális-ellenzéki fórumokban. (Végső soron az idegenségnek ez az érzése köszön ránk kritikáiból is, amelyek a modern európai próza színvonalát csak ritkán tudják fellelni bírálatra felkínált hazai művekben. Végülis ez az oka annak, hogy viszont a kivételeket, mint például Kosztolányi Dezső Édes Annáját, oly feltétel nélküli lelkesedéssel üdvözli.)⁴²

A kívülrekedtségnek az érzése azonban nemcsak Németh Andor sajátja. Voltaképpen maga Déry is ettől szenvedett. Talán azzal a különbséggel, hogy a Nyugathoz fűződő korábbi kapcsolatait sikerült úgy-ahogy megőriznie, de - továbbra is magányosan - nem tudott igazán kötődni egyetlen irodalmi csoportosuláshoz sem. Rácz György alakjában ilyen formán ő is igencsak benne van. S e feltételezésünket a kisregény néhány konkrét momentuma is alátámasztja. Visszaemlékezései szerint például a Gellérthegyet ő (és nem Rácz) látta kisebbnek korábbi emlékeinél, - amint Perugiából jövet vonatja a Déli pályaudvar felé közeledett.⁴³ S kettőjük közül ő - és nem Németh - hagyta el elsőként újra az országot, amikor 1928 augusztusában az Aranka-szerelem válsága elől - Olaszországba menekült.

A cselekményében kalandregénynek induló történet ebben a vonatkozásban - az európaiság és a hazai elmaradottság konfliktusában - végül mégiscsak általánosabb régiókba lendül, s bizonyos mértékig rászolgál az irányában megnyilvánuló figyelemre; bár a Rácz sorsába sűrített feszültségnek nincsenek igazán kifejtve valós okai. Idegensége - a körötte bekövetkező halálesetek révén - valamiképpen ellégiesedik, sőt mitizálódik.

A "történet" azonban itt nem ér véget. Nyolc év múltán, az Újság 1938-39-es évfolyamában Az átutazóban félrerajzolt barát kísérli meg Egy foglalt páholy története címmel újraírni az 1927-ben kialakult szerelmi ötszög történetét.⁴⁴ Az indítékot ezúttal - úgy érezzük - Déryéhez képest szerényebb motívumok adják.

Karinthy Frigyes halála után (a regény is Karinthy alteregója, Timár Titusz temetésével kezdődik) Németh Andor egyszerűen számot szeretne vetni az általa kedvelt két markáns egyéniség, Aranka és férje, marakodásokkal terhelt kapcsolatával - s ezzel egyidejűleg: azzal az érzelmi sokkal is, amelyet számára Aranka barátnőjének, Lilinek az elvesztése jelentett. (Aranka ezúttal Aurélia, Lili pedig Giza néven szerepel.) Déry és Aranka "regénye nem fért bele ebbe a történetbe. Németh - tapintatból? "viszonzásból"? - meg sem említi.

A kötet - (1942-ben önálló kiadványként is megjelent) - első része a Hadik kávéház (itt: Beleznai néven látjuk viszont) és Karinthyék Verpeléti úti lakása között játszódik, s kitűnő lélekrajzzal érzékelteti a két "nehéz" - és egymással folytonos harcban álló - egyéniség cselekedeteinek mozgató rugóit s egyben a köréjük csoportosulók szabadszájúságát és együttléteik tömeglélektanát. A Giza elvesztését, illetve elhódítását megjelenítő második rész jóval halványabb, állítólag az egykori szerkesztő sürgetése miatt.

Hogy Déry kihagyásakor Németh tollát nem vezette tudatos rosszindulat, azt talán a kötet utólagos dedikálásából: "Paulusnak (Déry második felesége) és Tibornak masszív szeretettel" is kiolvasható.⁴⁵

(Csupán a filológai teljesség kedvéért jegyezzük meg: "ötszögünk" történetét fellelhetjük Karinthy Frigyesről írt visszaemlékezéseiben,⁴⁶ s természetesen hosszan szól róla maga Déry is az Ítélet nincs című önéletrajzi regényének 19., Ódivatú szerelem című fejezetében.)

(Félig-meddig zárójelbe tehető) hétköznapok emlékei (1927-39)

Kissé előreszaladtunk az időben. A művek párbeszéde mellett illő helyet adnunk a barátság hétköznapi emlékfoszlányainak is.

Az első 1927-ből való, még a közös bécsi emlékekből merít, s a Literatura Hazai, s Külföldi Tudósítások című rovatában olvasható. A költekező feleség címmel közölt kis anekdota nincs ugyan aláírva, de témájánál fogva szerzőjeként csak Németh Andor jöhet számításba. Hiszen egyedül ő lehetett szemtanúja 1921-ben Déry azon házi manőverének, amelyekkel el akarta leplezni felesége előtt, hogy felmondtak neki a Bécsi Magyar Újságnál. A kapott végkielégítést gondosan beosztotta és részleteit "fizetésnapokon" átadta a gyanútlan feleségnek. Csakhogy közben az infláció is egyre erőteljesebben kezdett "vágtatni": az azonos összegekért egyre kevesebb élelmiszert lehetett kapni. Ezért amikor Déry két írótársát uzsonnára hívta, a háziasszony már nem tudott kávéval szolgálni. A kínos helyzetet Déry színpadias szemrehányása zárta: persze, hogy nincs kávé - mondta -, hiszen "az ilyen gazdálkodás mellett neked az Isten pénze sem elég!"⁴⁷

Mi lehetett Németh indítéka, hogy e csípős csattanót felidézze? Az Ítélet nincs említett fejezetében Déry elmondja, hogy az Aranka iránti szerelme fellobbanásakor Németh Andor - Olga, a feleség pártjára állt; szerette volna házasságukat megmenteni. Lehet, hogy az emlékek nyilvános felidézésével is ebbe az irányba kívánt hatni? (A válást csak egy év múlva mondják ki hivatalosan.) Ha így volt, megkapta a viszontválaszt. Az átutazóban ugyanis Déry neki ajándékozza megunt szerelmét, Mártát (Déryné alteregóját). Miközben ezt Rácz vigasztalja, egyszercsak az ágyban találják magukat.⁴⁸

A következő szilánkok a közös berlini tartózkodáshoz kapcsolódnak. Mint ismeretes, Németh Andort baráti szálak fűzték Arthur Koestlerhez, aki 1931-32-ben Berlinben élt és működött. Kiérkezve Déry Németh megbízásából kereste fel: barátja kéziratát kellett átadnia.⁴⁹ Ha máskor nem, Déry ez alkalommal is kapcsolatba került Koestlerrel, akivel Németh kijövetele után is többször összejöttek.

Mindez azért látszik fontosnak, mert Koestler, aki ekkor még kommunistának vallotta magát, igencsak hozzájárulhatott Dérynek a német mozgalomban való tájékozódásához; ahhoz az életkörhöz, amelyből utóbb a Berlinben játszódó Szemtől szembe című kistrilógiája táplálkozott. - Németh Andor visszaemlékezéseiben szó esik Dérynek egy fordításáról is. A harmincas évek elején Németh újraírta ifjúkori drámáját, a Veronika tükrét, amelyet Déry Das heilige Brünnlein címmel tolmácsolt.⁵⁰ Mindezt azért érdemes feleleveníteni, hogy érzékelhessük, milyen kisszerű "vállalkozások" kísérték ekkor még Déry irodalmi próbálkozásait.

A fentieknél jóval fontosabbnak látszanak viszont azok a "hétközna- pok", amelyeket a két barát a Szegő lányok gépíró irodájában töltött kézirataik gondozásával. Az idősebb és ügyesebb Szegő Juci utóbb Németh felesége lett, és Déryt is barátságába fogadta. A Szegő-"iroda" alkotó légkörét többen megörökítették, márcsak azért is, mert József Attilát is ott találjuk az "ügyfelek" sorában. - Akik úgy mozogtak e háromszobás lakásban, mint saját otthonukban. Ha megéheztek, kimentek a konyhába és kiszolgálták magukat, ha kifáradtak a diktálásban, ledőltek pihenni a szomszédos helyiségben. Ha pedig a "sorra" vártak - élték a maguk - pletykákkal fűszerezett társadalmi életét.⁵¹

Déry hűségesen kitartott a Szegő lányok mellett. Szegő Juci úgy emlékezik: a harmincas évek közepén írt nagyregénye, A befejezetlen mondat kéziratát is itt diktálta gépbe.⁵² Az viszont csak természetes, hogy a diktálásra szánt vagy már legépelt szöveget a Szegő-irodán tanyázó Németh Andor is megismerte, s alkalmanként minden bizonnyal megjegyzéseit sem hallgatta el.

Joggal írta tehát egy évtizeddel később: "Déry... éppen azokban az esztendőkben állott hozzám különösen közel, miközben e művével viaskodott. A lehető legnagyobb lelki közelségből figyeltem, hogyan tisztul fel benne feladata, hogyan épül ez a harmincas évek konspiratív munkásmozgalmának szentelt mauzóleum, ez a kijelentéseiben és kifejtéseiben eltökélten egyértelmű, kihívóan határozott konstrukció."⁵³ E vallomást olvasva azon tűnődtünk: vajon milyen mértékű volt Németh részéről az a "bábáskodás", amelyet - József Attilához hasonlóan - Déry esetében is feltételeznek? Nem kétséges, barátságuk egyben alkotói kapcsolatot is jelentett. Ám nem hisszük, hogy hatását tekintve ugyanolyan mérvű volt, mint 1921-ben, a bécsi versek születése idején. Déry a magány hosszú-hosszú éveiben hordta ki magában A befejezetlen mondat elgondolását, s megszövegezését is jórészt külföldön, Bécsben (1933-34), majd Mallorcán (1934-35) végezte. S a sokat emlegetett prousti és kafkai párhuzamok indítékai sem regényírás közben - netán közvetlen ráhatás formájában - érték. Azokkal jóval korábban találkozhatott. Maga Németh is írt - s már 1922-ben! - Proustról.⁵⁴ S Kafka Átváltozása is hozzáférhető volt már ez idő tájt, méghozzá ugyanabban a kassai lapban, amely Déry írásait is közölte.⁵⁵ S tegyük hozzá: Bergson, Heidegger, netán Husserl, illetve Freud és más, szociológiai munkák megismerésére is bőven alkalma nyílt Bécsben, illetve a húszas évek első felében.⁵⁶ (A Németh Lászlótól kiinduló ösztönzéseket, amelyek Déry viharos Proust-élményét 1933 során kiváltották, ehelyütt éppen csak megemlítjük).⁵⁷ - Ne legyünk azonban igazságtalanok. Németh Andor minden bizonnyal bábáskodott a már elkészült szövegek csiszolásában, végső megoldásainak elősegítésében - (legalábbis erre utalnak a fenti idézet záró sorai: "végigkísértem a kompozíciót módosulásainak, kihordásának és végleges kidolgozásának összes fázisaiban") -, de befolyásolási lehetőségei a harmincas években már erősen körülhatároltak voltak. Pártfogoltja ekkorra igencsak kinőtt szárnyai alól, s nem is igen igényelte a közvetlen gondoskodást.

Kivéve - ha nem bírálatról, hanem közbenjárásról volt szó. Ez azonban már újabb emlékkör - és Déry Gide-fordításához kapcsolódik. Mint ismeretes, Gide Visszatérés a Szovjetunióból című könyvének kiadóját és fordítóját a budapesti ügyészség 1937 áprilisában "sajtó útján elkövetett, az államrend felforgatására irányuló izgatás" vádjával elítélte, s elrendelte a kiadvány elkobzását.⁵⁸ A fellebbezés nem járt eredménnyel, s 1938 és 1939 fordulóján Dérynek a kéthónapos szabadságvesztést is le kellett ülnie. - Németh Andor ekkor már félig-meddig elszakadt Budapesttől, 1939 tavaszán Párizsba emigrált. Itt keresi őt meg levélben Déry, s arra kéri, járjon közbe Gide-nél érdekében. Gide-del ugyan, mint művének fordítójával, már korábban is felvette a kapcsolatot.⁵⁹ Ám most jobban bízik Németh személyes közbenjárásában - egy esetleges francia beutazási vízum, illetve A befejezetlen mondat párizsi kiadása ügyében.

A "komissióról" kétféle emlék is ránk maradt: Németh 1952-53-ban lediktált emlékirata - s az a levél, amelyen közvetlenül a Gide-del való személyes találkozás után írt Budapestre. Mi ezt az 1939. május 28-án kelt beszámolót érezzük hitelesebbnek. Ebben az olvasható, hogy a meglátogatott nem sok eredménnyel biztatta Némethet a vízum megszerzése ügyében, s A befejezetlen mondat kiadásának támogatását is tapintatosan a regény ismeretéhez kötötte. Azt ajánlotta: küldje el a szerző annak egy részletét, immár franciául. Ha azt közzététeti a Nouvelle Revue Française-ben s ily módon mások is felismerhetik értékeit - talán már a Gallimard kiadónak is nyomatékosabban ajánlható.⁶⁰ (Miért is várhatott volna ennél többet egy francia földön lényegében ismeretlen tollforgató?)

Az ügy további fejleményéről nem tudunk. Az Emlékiratokban Németh azt írja, hogy a bebörtönzés kiváltotta aggodalom továbbra sem hagyta nyugton Gide-et, s utóbb talán egy nagyobb pénzösszeget igyekezett - a párizsi kommunista emigráción keresztül - Dérynek eljuttatni.⁶¹ Ám nem ismeretes, az érdekeltnek sikerült-e azt végül megkapnia?

Újra itthon (1947)

"Az a közönség, amely írásainkat olvasta, nincs meg. Egy új olvasóréteggel állunk szemben, tudásra és szépségre szomjazó és népi publikummal. Ki kell dolgozni - és ezt tartom közelebbi feladatomnak - a korszerű esztétikát, mely nem kizárólagosan esztétika, hanem egyben morál is." Németh Andor egy 1947-ben, Párizsban készült interjújában hangzottak el ezek a szavak, s azt érzékeltetik, hogy hazatérőben megfogalmazójukat új, bizonyos szellemi felpezsdülést kiváltó tervek foglalkoztatták.⁶²

Nemrégiben nyilvánosságra került emlékirat-töredékének tanúsága szerint, Némethet a francia fővárosban a szociáldemokrata párt képviseletében Szakasits Árpád és Horváth Zoltán keresték fel, s egyben biztosították számára még a hazatérés költségeit is.⁶³ 1947 júliusában Budapestre érve az érdekelt belekerült a koalíciós idők pártharcaiba, a kommunisták és szociáldemokraták egyre zajosabb rivalizálásába. Kezdetben - némi naivitással - még úgy gondolta, hogy jó lenne "mind a két párttal együttműködni", ám Déry közvetlen ráhatására eltávolodik a szociáldemokratáktól; természetesen nemmcsak az egykori jóbarát indíttatására, hanem azért is, mert a neki beígért folyóirat, a Kortárs szerkesztését a szociáldemokrata pártvezetés végül is - Kassák Lajosra bízta.

A kommunisták viszont igyekeznek őt megnyerni, s megcsillantják előtte egy új irodalmi folyóirat megindításának és főszerkesztőségének lehetőségét. Még a nyár folyamán Mátraházára hívják, ahol Lukács György, Déry Tibor és Gábor Andor társaságában részletesen kidolgozzák a lap programját.⁶⁴ Németh Andor egyre inkább otthon érzi magát, elsősorban annak köszönhetően, hogy újra szellemi műhellyé varázsolhatja környezetét. S ebben felesége, Szegő Juci is messzemenően a segítségére van.

Több évtized távlatából Oravecz Paula, Déry Tibor második felesége némi nosztalgiával idézi fel Némethék egymást kiegészítő, alkotó egyetértését: "sikerült nélkülözhetetlenné válniuk egymás számára. Bandi diktált. Juci gépelt. Bandi nyomdai korrektúráit átnézette Jucival. Barátaikról egy véleményen voltak. Ha Bandi valamit elfelejtett, Juci eszébe juttatta. fáradhatatlanul sürgölődött-forgolódott körülötte. Nyugalmára, pihenésére őrködött."⁶⁵

Itt, ebben az új hazai környezetben írta meg Németh tanulmányát A befejezetlen mondatról, amely ugyancsak 1947-ben kapta meg végre a nyilvánosságot. E nagylélegzetű esszé, amelynek megállapításai mindmáig benne élnek a Déry-irodalomban, külön vizsgálódást érdemelne.⁶⁶ Az a szeretet és megbecsülés, amely minden sorát áthatja és az a tárgyismeret, amelyre következtetéseit építi (a szövegnek szinte minden sejtjét feldolgozva), párját ritkítja kritikánkban. Párhuzamai, világirodalmi viszonyítási pontjai nem ötletszerűen vetődtek fel, - hosszú meditáció kiérlelt végkövetkeztetései. A szerényen csak "széljegyzeteknek" nevezett tanulmány lépésről-lépésre bontja ki előttünk a mű szerkezetét, szereplőinek rendjét és mozgatásuk technikáját - mindezt beleágyazva azokba a párhuzamokba és összehasonlításokba, amelyek Déry nagy regényét Proust és Thomas Mann alkotó módszerével rokonítják.

Németh esszéje mesteri módon elegyíti a tudós elemzést az írásművészet fogásainak "népszerűsítő" bemutatásával. Ez utóbbit már-már olyan fokon, hogy a címbeli "széljegyzetek" meghatározását célszerű lett volna a "bevezetés egy írói műhely működésébe" alcímmel is kiegészíteni. Vizsgálódásai emberközelbe hozzák az író szándékait és megvalósításuk folyamatát, fogásait - a "jellemábrázolástól" a tudatáram megjelenítésén át a cselekményszálak egymás mellett futtatásáig és összefonásáig, illetve a hangulatteremtés stilisztikai eszközeinek a bemutatásáig. Mindezzel talán példát adva annak az "új olvasórétegnek" szánt irodalomközvetítő magatartásra is, amelyre - mint láttuk - Németh tudatosan készült.

Elemzéseinek pozitívumait elismerve azonban nem hallgathatjuk el, hogy megítélésünk szerint - a találó részmeglátások ellenére - Németh alapjaiban értette félre A befejezetlen mondat szerzői üzenetét. Bevezető sorai a művet ugyanis "a könyörtelen osztályharc magasztalása"-ként jellemzik. Későbbi megállapításai ennek megfelelően a regény társadalomképét kettéhasadtnak mondják, amelyben a két osztály között áthidalhatatlan szakadék tátong. Proletárfiguráit kérlelhetetleneknek és keményeknek mondja, világukat bezártnak, az érdekeiket képviselő kommunista mozgalmat öncsonkítóan célirányosnak; amelynek tagjaiból kiszorult minden magánérzelem. Ennek a világnak a magasztalását tűzte volna ki maga elé a szerző? Valóban ez lenne kiolvasható a mű egészéből? Nem kétséges, bizonyos szövegrészekből - elsősorban párbeszédekből - kiolvashatók hasonló megállapítások, főleg, ha csak az elhangzott kijelentéseket vesszük figyelembe. Ám, ha a "történet" egészére figyelünk - a különböző cselekményszálak nem is túlzottan rejtett vonatkozásaira, úgy megítélésünk szerint egy a Németh által megfogalmazottnál sokkal összetettebb értelmezés hüvelyezhető ki Déry koncepciójából.

Már az arányokkal is baj van. A "proletárfigurák" közül mindössze ötről állítható, hogy "kérlelhetetlen és kemény". De még Rózsa Lajos és Rózsáné, fiuk Péter, a mozgalom István elvtársa és Krausz Évije sem mind következetes. Rózsáné kezdetben valóban mereven elutasítja a "túlsó oldalról" jött Parczen Nagy Lőrinc közeledését, de az Országbíró utcai házban történt kihasználása és megaláztatása láttán megenyhül irányába, már-már anyai érzések támadnak benne. Péter, aki hosszú ideig gyűlöli a neveléséről gondoskodó Lőrincet - egy kritikus pillanatban - az életét áldozza érte. Igaz, Krausz Évi valóban feladja egyetlen igaz szerelmét a mozgalom parancsára, ám az író eléggé egyértelműen érzékelteti a gesztus "befejezetlenségét és értelmetlenségét".

Nincs helyünk az ellenérvek további sorjázására, például, hogy az "osztály" mennyire nem egynemű, de még a mozgalom sem; hogy Rózsa Lajos nem tudja igazán gyűlölni a politikailag ellenségnek deklarált szociáldemokrata üldözőit; hogy az Országbíró utcai bérházban hány és hány egymásnak ellentmondó egyéniség vonul fel előttünk, - köztük olyanok is, mint a gyönyörű Cisz és a csavargó Kesztyüs, akik utóbb nagyon is könnyedén illeszkednek bele egy másik, kényelmesebb - és állítólag a "szakadék" túloldalán fekvő - életformába.

Véleményünk szerint A befejezetlen mondat messzemenően nem csupán "a könyörtelen osztályharc magasztalása", s alapkoncepciója legfeljebb súlyos tévedések és félreértések árán sorolható a szektásság fogalomkörébe (mint ahogy azt Lukács György tette - Németh széljegyzeteit kiegészítve).⁶⁷ Lehet, hogy Déry micisapkát viselt a regény megírása idején, sőt az is lehet, hogy - baráti körben - harcos nyilatkozatokkal botránkoztatott, tolla azonban azt fogalmazta meg - lehet, hogy nem is mindig tudatosan -, amit bensője diktált: egy olyan erkölcsi elkötelezettséget a szabadság és társadalmi igazságosság mellett, amely kívülről és kritikával szemlélte a mozgalom napi politikai harcait s legfőképpen annak diktatúrába átnőtt szovjet gyakorlatát. (A regényben nem hivatkoznak se Leninre, se Sztálinra, de a szocializmusnak arra a megvalósulására sem, amely nevükhöz fűződik.)⁶⁸ A szektásság megnyilvánulásait tükröző részleteket végül is jól érzékelhetően egyfajta távolságtartó szomorúság és rezignáltság lengi át.⁶⁹

A Csillag szerkesztőségében (1947-1950)

A befejezetlen mondat kritikájával egyidejűleg jelent meg 1947 decemberében annak a "népfrontosnak" elgondolt irodalmi folyóiratnak, a Csillagnak az első száma is, amelyre Németh az MKP-től kapott főszerkesztői megbízást. Sok évtizedes álma megvalósulását üdvözölte ebben, s kezdetben nem is volt semmi gond elgondolásaival. (Legfeljebb abban, hogy - egyfajta belső ellenőrként - felelős szerkesztőt rendeltek melléje.) A Csillag szerkesztőbizottsága parádés névsorból állt, s az első évfolyam tartalomjegyzékében is az élő magyar irodalom legjobbjainak nevével - Hajnal Anna, Kassák Lajos, Nagy Lajos, Örkény István, Tersánszky J. Jenő, Vas István, Zelk Zoltán - találkozunk. S talán ez sem érdektelen: a szerkesztéssel párhuzamosan Németh megvalósíthatta másik régi álmát: tíz folytatásban monográfiát írhatott József Attila életéről és költészetéről. Kiegészítette korábbi visszaemlékezéseit, az életművet széles ívű korrajzzal vette körül, kedvenc verseit szellemes műelemzésekkel hozta közel a költőt már személyesen nem ismerhető új olvasókhoz.⁷⁰

A folyóirat kritikai rovata viszont kétségen kívül a szépirodalminál "keményebb" elvárásokat képviselt. A régi gárdából csak Komlós Aladárt látjuk viszont. A szemlék és bírálatok meghatározó többségét az új - akkor kommunista szellemiséget valló - "ifjak": Horváth Márton, Karinthy Ferenc, Keszi Imre, Király István, Molnár Miklós, Pálóczi-Horváth György, Tardos Tibor írják. És természetesen Lukács György, a maga elméleti célratörésével.

A szerkesztő külön örömére szolgált, hogy együtt dolgozhatott a régi baráttal, s elsőként biztosíthatott nyilvánosságot a Jókedv és buzgalom, az Óriás, A portugál királylány című novelláinak, s ugyancsak elsőként adhatott ízelítőt - már 1949-ben és 1950-ben - a Felelet első kötetéből. Talán az is megelégedésére szolgált, hogy mindezzel párhuzamosan itt közölhette Illyés Gyula Két férfi című filmregényét, Veres Péter Három nemzedék című regénytrilógiájának néhány részletét, Weöres Sándor és a fiatalok: Juhász Ferenc, Nagy László verseit.

Mindezt azonban erősen beárnyékolta, hogy az általános politikai és szellemi légkör lassan egyre inkább besötétedett. A Lukács Györgyöt elparentáló "vitától" és a Rajk-per kommentálásától ugyan még sikerült a lapot távol tartani, de a szovjet irodalom kolportálása, az 1949-es világifjúsági találkozó és a 70 éves Sztálin ünneplése elől már nem lehetett elzárkózni. S a "fordulat éve" után - Horváth Márton: Megjegyzések demokratikus irodalmunk kialakulásáról című tanulmányával - hamarosan az irodalomban is bekövetkezik a "nyíltsisakos" szemléletváltás.

,,Fordulatát'' példaszerűen szemlélteti az a kép, amelyet e programcikk Déryről és nagyregényéről igazgat az olvasó elé: "A Horthy-rendszer idején eljutott A befejezetlen mondatig, amely azonban minden értéke mellett politikailag és művészileg egyaránt befejezetlen. Az illegalitás korszakában Déry bizonyos fokig megismerkedett a mozgalommal, de nem a jó oldalról. Eljutott a Horthy-társadalom elég messzemenő kritikájához és a kommunista alakokkal való rokonszenvhez, de csak addig a fokig, ameddig valamikor Gide és Malraux eljutott. Nem az a fő hiánya az ő kommunista ábrázolásának, hogy szektás figurákat és mozgalmat rajzol, hanem az, hogy "szovjetmentes" kommunistáinak nem ad támasztékot, biztonságot, értelmet a Szovjetunió létezése."⁷¹

Világos beszéd. Kár, hogy e passzust senki sem szembesítette a Lukács által Déry nyakába varrt "szektás" koncepcióval, amely irodalomtörténet-írásunkban napjainkig kísért.⁷²

Mindez már előre vetítette a szerkesztői "váltás" igényét is, amit azonban senki sem kívánt személyesen megbeszélni az érdekelttel. 1950 nyarán Németh Andorék gondtalanul pihentek Déryék leányfalui üdülőjében, s augusztus elején Németh egyre fokozódó nyugtalansággal várta a postát - a Csillag szeptemberi számának kefelevonataival. Oravecz Paula visszaemlékezései tanúsítják, hogyan járult egyre komorabban - naponta több alkalommal is - az üres leveles ládához, s hogyan ütötte le lábáról a hirtelen agyvérzés, amikor megtudta: a lap már más formátumban és más főszerkesztésében jelenik meg szeptembertől.⁷³

Pedig igyekezett. Megpróbált bírálataiban egyszerűbben fogalmazni az új olvasókhoz - most már így illet írni - a "dolgozókhoz" igazodóan, sőt még a lassan kötelezővé váló marxista terminológiába és szemléletbe is igyekezett belebújni. De csak "csikorogva" és átlátszó felemássággal sikerült, példa rá Déry Jókedv és buzgalom című elbeszéléskötetéről írt fogalmazványa. Szinte alapfokon magyarázza el: miből is áll az alkotói folyamat, hogyan alakítja át az író a jelenséget jelentéssé, "milyen eszközökkel, a szerkesztés minő fogásaival" tartja fenn az "a jelenség és értelem kényes egyensúlyviszonyát". Mit jelent az író kezében a feldolgozott "történet", hogyan alakítható át az általánosabb jelképpé stb., stb. Még a harmincas években született elbeszélések átpolitizálását is vállalja (belemagyarázva például a Lepkék történetébe a munkás és paraszt szövetség gondolatát), ám nem állja meg, hogy ne tegyen néhány megjegyzést a politikába burkolózó és "jelszavakat népszerűsítő" dilettantizmus ellen, amely - finoman szólva - fontosabbnak tartja a "tételt" a "történetnél".⁷⁴

1949-ben ez kezdett már nagyon ,,polgárinak'' hangzani. S talán némileg érzékeltetni képes: miért is kellett Némethnek az immár az Írószövetség lapjává alakított Csillag éléről távoznia.

Mindössze három éve volt még hátra. Valahogy túlélte agyvérzését, erőinek rövid számvetése után elkezdi feleségének diktálni emlékiratait, maradék idejében pedig a Misztótfalusi Kis Miklós életét bemutató regényén dolgozik. Hősének sorsában, aki lelkesen és tele jószándékkal tér vissza Hollandiából hazájába, hogy ott a betű és a szép könyv ügyét fellendítse, tulajdonképpen szintén önmagáról, nemes indítékú, de kudarcba fulladt terveiről írt. Persze ebben sem a régi már. A betű mesterének előadásmódja, stílusa - fáradt, többnyire konvencionális. Sem ideje, sem türelme nem volt a mű "kihordásához". Hol van ez a kötet a harmincas években piacra dobott történelmi regényeinek színvonalától? A Mária Terézia, Metternich vagy III. Napóleon élettörténeteit feldolgozó regényei, igaz, megrendelésre készültek, de minden üzleti vonatkozásuk ellenére is tele voltak ötlettel, szellemmel, s még az "ismeretterjesztést" is tisztes színvonalon képviselték.⁷⁵

És Déry? Megkeseredettségében a régi jóbaráttal sem találják meg a régi hangot. Némethet zavarja a Felelet első kötetének szolid sikere is. S Déry talán nem bizonyul eléggé figyelmesnek az elesett iránt. Németh állítólag egy novellában is kifejezésre juttatja ellenérzéseit, visszafizetve a húsz évvel korábban - és róla mintázott Rácz alakjáért Az átutazóban. Hőse sikeres írói és politikai pályát fut be. Pályája csúcsán felkeresi egy vidékről jött női rajongója, hogy felkérje egy előadás megtartására. A magabiztos vendéglátónak megtetszik vendége - és visszaél helyzetével. A "történet" az ágyban végződik.⁷⁶ Déry hagyatékában sajnos nem sikerült megtalálnunk az elbeszélés kéziratát, de feltételezett meglétét talán alátámasztja az a tény, hogy a "címzett" - mint annyi más esetben - ezúttal is remekművet kovácsol a "hozott" nyersanyagból. A Kedves bóper...! bevezető "történetére" gondolunk, amelyben ugyanolyan helyzet exponálódik, mint Németh pamfletnek szánt írásában, csakhogy itt minden épp az ellenkezőjére fordul. A megvesztegetést elfogadó idős úr már nem képes teljesíteni férfiúi vállalását.

Melyiküknek volt "igaza"? Kár lenne firtatni. Németh után Déry is hamarosan megkapja a magáét: előbb 1952-ben a Feleletet ledorongoló vitában, utóbb az 1956-os szereplését megtorló börtönbüntetésében.

Bizonyos értelemben mindketten áldozatok voltak. S a szívósabbnak bizonyuló túlélő védelmében legyen mondva: lélegzethez jutva tisztes módon kiállt az egykori barát emléke mellett. 1970-ben kitűnő esszében örökítette meg annak emberi és szellemalakját - bizonyos mértékig kiigazítva azt az egyoldalú képet, amelyet előzőleg róla - az Aranka-szerelem bonyodalmaiba ágyazottan az Ítélet nincs visszaemlékezései-ben rajzolt.⁷⁷

Az Élet és Irodalomban megjelent portré meggyőző érvekkel érzékelteti Németh Andor hatalmas műveltségét, bohémsége és szórakozottsága mögött működő szinte hivatalnoki szorgalmát; személyiségének szorongató ellentmondásait, amelyeket az analízisben próbált feloldani - beépítve e feloldódásba a mások munkájának katalizátorszerű elősegítését és ösztönzését.⁷⁸

Déry portréja egyben érzékelteti azokat a ki nem hordott művészi lehetőségeket is, amelyek jeles költői és prózai alkotásokba torkolhattak volna, ha el nem fojtják azokat a történelem külső szorításai. Talán nem tévedünk, ha e szorítások és szorongattatások következményeinek láttán a kevésbé érzékeny barát - magára is gondolt. A Németh alkotóerőit szétroncsoló konfliktusok tanulságait igyekezett saját életében is hasznosítani: mint annyi más kortársa, megkísérelt kialakítani magában egy olyan túlélési és manőverezési technikát, amely személyiségének, tisztességének megóvása mellett alkalmassá válhatott művészi igényeinek a megőrzésére is.

Ebből a szemszögből visszatekintve, Déry e kései írása egyben kettős tükör is: nemcsak kapcsolatuk puszta indítékait tette láthatóvá, hanem annak rejtett kisugárzását és tanulságait is.

Akár barátságuk záróköveként is felfogható.

Jegyzetek

¹ Komlós Aladár: Elfelejtett arcok. Németh Andor. Élet és Irodalom, 1963. jan.26. 4.sz. 5. és K.A.: Táguló irodalom. Bp., 1967. 254-257.

² Fejtő Ferenc: Németh Andor (1891-1953). Látóhatár (München), 1954. 3. sz. 162- 165. és Híd (Újvidék), 1954. 4. sz. 199-201.

³ Réz Pál: Németh Andor. It, 1971. 2. sz. 307-342. és R.P.: Kulcsok és kérdőjelek. Bp., 1973. 205-251. Utóbb az ugyancsak Réz Pál által sajtó alá rendezett A szélén behajtva c. gyűjteményes kötet utószavaként is megjelent.

⁴ Németh sorsfordulóját illetően lényegében ugyanezt állítja Poszler György is A szélén behajtva c. kötetről írt esszéjében: "Nem hiszem, hogy túloznék: Németh Andor sorsa a Fekete kolostorban dőlt el." Adalékok egy elsüllyedt irodalomtörténethez. It, 1974. 3. sz. 676-682.

⁵ E kritikusi tevékenységet állítja az életmű középpontjába A szélén behajtva c. kötet ismertetésében Pomogáts Béla: "Németh Andornak is van markáns írói műfaja. az irodalomkritika, a kritika szónak egy tágabb (franciásabb) értelmében, amely magába foglalja az irodalomtörténeti tanulmányt, az esszét, a bírálatot." (ItK, 1974. 3. sz. 389-393.) Egy későbbi tanulmányában így ír ugyanerről: "Németh Andor kritikai írásainak eszmetörténeti jelentősége van; az irodalmi tudat alakításában töltöttek be nem elhanyagolható szerepet." (P. B.: Németh Andor mágikus szürrealizmusa. Hungarológiai Közlemények, 1978. szept./dec. 36/37. sz. 45-49. és P.B.: Sorsát kereső irodalom. Bp., 1979. 70-87. Itt: Az átutazó címmel.)

A kritikus személyisége és nézeteinek rendszere áll a Németh Andor életművét marxista szemszögből megközelítő kritikákban is. Ld. Hajdu Ráfis: Sors és mű. Népszabadság, 1974. jan. 6., 5., Wéber Antal. Kritika, 1976. júl., 7. sz. 23., Agárdi Péter: Szemlélet és megközelítés. Valóság, 1974. 5. sz. 73-78., A.P.: Korok, arcok, irányok. Bp., 1985. 116-124.

⁶ "A kritikus tevékenysége. megelőzi a kritikát, nem merült ki írásaiban. A szó elszáll, s csak a betű marad meg, ez igaz. De a négyszemközt elhangzott szó, a buzdítás, intés, útmutatás jobb szolgálatot tesz a költőnek s ezzel a költészetnek, mint a legsikerültebb recenzió. Itt, a költőkkel való közvetlen érintkezésben fejti ki a kritikus hivatását s tisztjét a legintenzívebben, mikor az alakulóban levő művek sorsát determinálja, mikor basáskodik" - írja maga Németh egy 1937-ben keletkezett cikkében, egyben sajátos önarcképet is festve önmagáról. (A kritikus és a költő. A Toll. 1937. febr. 20. 2. sz. 61-65., N. A.: A szélén behajtva. Bp., 1973. 275-278.)

⁷ E kapcsolat első feldolgozása: Szabolcsi Miklós: Érik a fény. Bp., 1977. 446-452. Részletesebb, a két életmű teljes párhuzamát megrajzoló elemzés: Tverdota György: József Attila és Németh Andor. Forrás,1981. ápr., 4. sz. 66-73., T. Gy.: Ihlet és eszmélet. Bp., 1987. 182-204. Maga Németh Andor két úttörő jellegű monográfiában örökítette meg a költő emlékét: József Attila. Bp., 1944., N.A.: József Attila és kora. Csillag, 1947-1948. (11 folytatásban). Közös - kritikainak tekinthető - kiadásuk: N. A.: József Attiláról. Sajtó alá rend.: Réz Pál. Bp., 1989. 489.

⁸ Németh Andor: Emlékiratok. In: N.A.: A szélén behajtva. Bp., 1973. 589.

⁹ Az utolsó nemzeti költő. Nyugat, 1919. febr. 15. 4. sz. 343-348., D. T.: Botladozás. Bp., 1978. 1. köt. 561-569.

¹⁰ Lendvai István: Néhány adat az irodalmi patkánylázadáshoz. Új Nemzedék, 1919. okt. 1. 3. sz. 1. A szerző Déry mellett még Lukács Györgyöt, Balázs Bélát és Kassák Lajost sorolja a "patkányok" közé.

¹¹ Talán nem követünk el kegyeletsértést, ha megemlítjük: az idős korban papírra vetett visszaemlékezések szépítenek - Déry Tibor valójában véve nem volt az Írói Direktórium tagja. Ez a meglehetősen szűk testület csak a következőkből állt: Babits Mihály, Balázs Béla, Barta Lajos, Bíró Lajos, Kassák Lajos, Komját Aladár, Móricz Zsigmond, Osvát Ernő, Révész Béla, Szini Gyula és hivatalból Lukács György. Déry csak jóval szélesebb választmányban kapott helyet - az alábbi írótársak között: Berkes Imre, Bresztovszky Ede, Elek Artúr, Farkas Antal, Fülep Lajos, Füst Milán, Gárdonyi Géza, Gellért Oszkár, Halasi Andor, Hajdu Henrik, Heltai Jenő, Jób Dániel, Kabos Ede, Karinthy Frigyes, Kortsák Jenő, Kosztolányi Dezső, Latzkó Géza, Lesznai Anna, Mikes Lajos, Moly Tamás, Nagy Lajos, Révész Mihály, Rozványi Vilmos, Schöpflin Aladár, Szabó Dezső, Szász Géza, Tóth Árpád és Várnai Zseni. (Írói direktórium és választmány. Fáklya, 1919. máj. 11. 111. sz. 7.) Valószínű, hogy a Lendvai által felemlegetett incidens is e választmányban, pontosabban annak alakuló ülésén történt; s talán ez adhatott alapot Karinthy csípős megjegyzésére is, aki mint jövendőbeli választmányi tag lehetett szemtanúja Déry felesleges "pattogásának".

¹² Németh először a Ló, búza, ember c. kötet kritikájában számol be róla (l. 19. jegyz.), majd leírja József Attila c. visszaemlékezéseiben is. (N. A.: József Attila. Bp., 1944. 51-52., N. A.: József Attiláról. Bp., 1989. 38-39.). Déry verse: A barátom nálam aludt.

¹³ A korábbi Misilló királyságáról és a Világanyámról szóló írásait újraközli A szélén behajtva c. válogatás Bp.,1973. 131-133., 136-141. Ám érdemes emlékeztetni a Máglyák énekelnek és már a dadaizmus hatását is tükröző Versek c. kötetek recenzióira is (Bécsi Magyar Újság,1921. febr. 23., 46. sz. 3., 1921. márc. 15. 62. sz. 6.). Továbbá Némethnek, egy interjújára, amelyet mintha elfelejtett volna a filológia: N. A.: Kassák Lajosnál. Jövő (Bécs), 1922. febr. 12. 37. sz. 78-8., febr. 19. 43. sz. 2-3.

¹⁴ L. Pl. az alábbi passzust Kassák Versek c. kötetének recenziójából (13. jegyz.): "Hogy lesz művészetté a világ? A teória nyakas vitái nem érthetik meg, ami a költő magába mélyedésében önként megnyilvánul. A háborgó ébredő és siberes világ közepén a költő figyel. Révületében úgy érzi, hogy 24 fiatal lány meszeli benne tisztára a falakat s egyszerre megleli a szavak egymáshoz fűződésének új kulcsát. Az indus különös tat tvamasija ez a mámor, ahogy ráeszmél, hogy nincs különbség, s minden egymásra illeszthető. Nem értelmeket közlök, csak összefüggésekre mutatok rá. Minden összetartozik, de pátosztalanul."

¹⁵ Dadaizmus. Nyugat 1921. ápr. 1. 7. sz. 552-556., és D. T.: Botladozás. Bp., 1978. 1. köt. 235-253., 268-277. Új irodalom elé? Független Szemle, 1921. aug./szept. 8/9. sz. 301-308.

¹⁶ Kassák Lajos: Független Szemle, 1921. okt., 10. sz. 358-365., D. T.: Botladozás. Bp., 1978. 1. köt. 570-584.

¹⁷ Németh Andor szavai - az itt született versekről írt kritikájából. Ld. 19. jegyz.

¹⁸ Barátom nálam aludt. Napkelet (Kolozsvár), 1921. nov. 15. 22. sz. 1288., D. T.: Ló, búza, ember. Bécs, 1922. 12-13., D. T.: A felhőállatok. Bp., 1970. 11-12., ill. 2. kiad., Bp., 1976. 11-13.

¹⁹ Apró anekdotikus részlet, de talán megérdemli a lábjegyzetet: a kritika következő mondatában a megismételt "ódai búgás" kifejezést a bécsi szedő, aki valószínűleg szintén emigráns volt - talán a honvágy freudi ösztönzésére - "óbudai búgás"-nak szedte ki. Miatta a lap következő számában külön helyreigazításban kellett az olvasó elnézését kérni. (L. Bécsi Magyar Újság, 1922. máj. 9. 107. sz. 7-8., és máj. 10. 108. sz. 6.) A helyreigazítás nélküli, javított szöveget ld.: N. A.: A szélén behajtva. Bp., 1973. 145-146. A mélylélektannal is kapcsolatba hozható szedési hibára először Ungvári Tamás Déry monográfiája hívta fel a figyelmet (Bp., 1973. 70.).

²⁰ Az "értelmetlen" versekről. Diogenes, (Bécs) 1923. dec. 22. 25/26. sz. 26-27., N. A.: A szélén behajtva. Bp., 1973. 170-171.

²¹ Délután. A forradalom elemei. 2x2, 1922. okt., 1. sz. 5.

²² L. 8. jegyz. 626.

²³ Kommentár. Dokumentum, 1926. dec. sz. 6-12., N. A.: A szélén behajtva. Bp., 1973. 174-180.

²⁴ Kivégzés, Fekete csillag, A szélén behajtva. Dokumentum, 1927. jan. sz. 10-11., Eurydice útja az alvilág felé. Dokumentum, 1927. márc. sz. 10-11., és N. A.: A szélén behajtva. Bp., 1973. 53-56., 59-61.

²⁵ Bori Imre: Németh Andor. In: B.I.: A szürrealizmus ideje. Újvidék, 1970. 49-52.

²⁶ Az új versről. Dokumentum, 1927. máj. sz. 24., Új Symposion, 1968. márc., 35. sz. 10. (Az életműkiadásban újraközöletlen.)

²⁷ L. Dokumentum 1927. jan. sz. 12-15. - A két felfonásos színmű teljes szövegét az életműkiadás közli: D. T.: Színház, Bp. 1976. 95-164.

²⁸ Déry egyébként heves vitakedvvel hirdette a legkülönfélébb fórumokon szürrealista versfelfogását. Ld. A homokóra madarai. Korunk, 1927. márc., 3. sz. 181-186., és D. T.: Botladozás. Bp., 1978. 1. köt. 316-323. (A hozzákapcsolódás vitával együtt, újra közölte: Bosnyák István. In: A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei, 1971. dec., 9. sz. 63-100.) Hasonló, ám élőszóban lefolytatott vitáról számol be a Pesti Napló "Legyen-e értelme a versnek vagy se?" c. cikke (1928. ápr. 19. 89. sz.), amely Kosztolányi Dezső, Komlós Aladár, M. Pogány Béla és Szegi Pál hozzászólásairól is tudósít.

²⁹ Déry - Moholy Nagy László művészetéhez kapcsolódó - vonzalmairól ld. Déry Tibor és Berlin c. kötetünk Konstruktivizmus és üvegarchitektura c. fejezetét. (Bp., 1994.)

³⁰ Első megjelenése: Nyugat 1928. júl. 1. 13. sz. 16-37. - Önálló füzetben való közzétételét a szakirodalom 1929-re datálja. A birtokunkban lévő példány dedikációjának keltezése (1928. dec. 31.) viszont arra utal, hogy az már 1928-ban elhagyta a nyomdát.

³¹ Déry Tibor: Ébredjetek fel! Literatúra, 1929. júl., 7. sz. 242-243., N. A.: A szélén behajtva. Bp. 1973. 203-205.

³² Ébredjetek fel! Bp., (1928). 26., D. T.: Felhőállatok. Bp., 1970. 122., ill. 2. kiad. Bp., 1976. 142.

³³ Feltételezésünket Németh Andor 1931. március 18-i keltezésű, bukaresti képeslapjára alapozzuk (PIM Kézirattár), amely tréfásan nyugtázza az "örökbecsű" mű egy részének vételét.

³⁴ L. 8. jegyz. 646.

³⁵ L. Pomogáts Béla: Déry Tibor. Bp. 1974. 48-50., ill. Egri Péter: A kéthangú kiáltás. It, 1969. 4. sz. 925-934.

³⁶ A kisregény a Nyíl regényújság 1933. jan. 9-i 3. (86.) számaként látott napvilágot. 1945-ben Pesti felhőjáték címmel adták ki. Kötetben való megjelenései: A kéthangú kiáltás. Bp. 1968. 279-410., Alkonyodik, A bárányok elvéreznek. Bp. 1972. 263-388.