ERDŐS VIRÁG

A merénylet

SZEMÉLYEK:

LÁNY
ANYA
APA
FÉRJ
SZERETŐ
GYEREK
NYOMOZÓ

Nem naturalista, de egyértelmu színpadkép: busz elleni robbantásos merénylet utáni romok.
A színpadot teljesen beborítják a karosszériaroncsok, kerekek, ülésdarabok, épületromok, szétszóródott tárgyak, leszakadt végtagok stb.
A szereplok végig a színpadon vannak, jelenésük alatt a romok közül bukkannak elo, jelenésük végén a romok mögött tunnek el. Guggolnak, térdelnek, ülnek, helyezkednek, de egyszer sem állnak fel. Egyedül a NYOMOZÓ ül egy kis tábori széken, és o az egyetlen, aki a végén feláll és kimegy.
Egyes jelenetek alatt az egész színpadot normál fény világítja meg, más jelenetek alatt csak a dialógus szereploire vetül színes, koncentrált fény.
A jelenetek közt az egyedüli, visszatéro hanghatás az a jellegzetes, mindannyiunk számára ismeros sípoló hang („pí-pí-pí”), ami az új Volvo-buszokon az ajtók záródását jelzi.
A romok alatt, jól látható helyen egy hatalmas, véres bundájú, plüss nyúl. A függöny leszakadva lóg.

1. jelenet

Normál fény. LÁNY, ANYA.

LÁNY Hú, anya, képzeld mi történt! Az történt, hogy … irtó jó. Nem fogod elhinni! Figyelsz? Hm? De tényleg figyelsz? Hagyd már azt a pakolászást, csak egy perc! Tetszeni fog, esküszöm! Na? Jöhet? Titti-tiriri-titti-tiriri, híreket mondok. Kedves nézoink. Ma délután, helyi ido szerint … akárvalahánykor robbantásos merénylet történt Budapest belvárosában. A feltehetoleg magyar származású merénylojelölt a hetes számú gyorsforgalmi járat Felszabadulás, … bölölö … Ferenciek terei megállójában a gyanútlanul várakozó utasok közé vegyülve felszállt egy zsúfolásig megtelt autóbuszra, majd indulás után néhány másodperccel, hopp, muködésbe hozta a testére erosített … miafenét. A roppant ereju detonáció következtében a busz több méter magasan a levegobe repült, a környezo épületek, köztük a Klotild-palota híres-nevezetes ikertornyai megrongálódtak, az Erzsébet híd a Dunába dolt, a Duna megáradt, a környezo utak járhatatlanná váltak, a halottak száma az elozetes becslések szerint megközelíti a –
ANYA (Megállás nélkül, idegesen pakol.) Muszáj ezt most, nyuszikám? Látod, mi van, nem? Öt óra, fél hat, se vacsora, se semmi, apád mindjárt hazaér, mi meg –. Most nézd meg ezt a kuplerájt! Hát lehet így élni? Legalább magad után elpakolhatnál! Atyavilág! Mégis mik ezek a vackok itt? És ez? (Felemel egy leszakadt végtagot.) Csak nem –? Múltkor is, hogy miket találtam a holmid között! Rettenetes. Üvölteni fog, …és igaza lesz. Na, fogj egy rongyot, nyuszikám, ott van a mosdó alatt a lavórban, … nézd csak, legalább ezeket a tócsákat fel kéne innen valahogy, meg ez a sok szennyes mindenütt, te jó ég, mik ezek? Fülek? Na mindegy, hagyjad, majd én. Jobb is, ha te itt most nem nyúlsz semmihez. Na. Menjél szépen kezet mosni, aztán hegyezd ki a ceruzáidat, meg a tolltartódat, vagy mittudomén, aztán meg, … tudod mit? Aludj egy nagyot!
LÁNY Egész idáig aludtam, anya.
ANYA Akkor csak pihenj. Feküdj le szépen, és pihentesd a szemedet. Ja, és csukd be magad után az ajtót.
LÁNY (duzzogva) Jól van, na. Nem tetszik, mi? Nem érdekel az egész, igazam van?
ANYA Nyuszikám, könyörögve kérlek! Te tényleg nem látod, mi van? Ennek a rohadt függönynek is pont most kellett leszakadnia! Tudod milyen! Az is baj, ha a harisnyáim szanaszét vannak, nem hogy ez!
LÁNY (Eloremutat, mintha a nézotér felett látna valamit.) Anya! Odanézz! Látod, ki van ott?
ANYA (Önkéntelenül odanéz.) Ki? … Jézusom, ne ijesztgess már! A frászt hozod rám. Nincs ott senki, nyuszikám, mit hülyéskedsz?
LÁNY De anya! … Hiszen az ott, … az ott te vagy!
ANYA (Hunyorog.) Hol?
LÁNY Ott, … abban a zsákban. Nem látod? … Most húzzák fel a cipzárt. … Levitte a bomba a fejed. … Nézd csak! Milyen kicsike vagy így!
ANYA Igen? Hát ez nagyszeru. Gratulálok kislányom. Akkor ezt talán most halasszuk holnapra, jó? Most én inkább amondó vagyok –
LÁNY A-aa. Már késo. … Jön érted a furgon. … Betesznek, elvisznek. Sajnálom, anya.

(„pí-pí-pí”)

2. jelenet

Színes, koncentrált fény vetül a NYOMOZÓ-ra és az ANYÁ-ra.
NYOMOZÓ (A kezében notesz, kinyit egy kis, összecsukható tábori széket, ráül.) Elnézést, megengedi?
ANYA Maga az? … Parancsoljon. Már vártam. A kollégái azt mondták –
NYOMOZÓ Bocsásson meg. Tudja most az egész város, … kész orület, … másfél órába telt, amíg …
ANYA Gondolom. Mirol lenne szó?
NYOMOZÓ Feltennék néhány kérdést, maga pedig, … már ha nincs ellenére…
ANYA Rendben.
NYOMOZÓ Hát akkor, lássuk csak… Mikor találkozott eloször a vádlottal?
ANYA 1968 februárjában, a Tétényi úti kórház második emeleti szülészeti osztályán találkoztam vele eloször. Emlékszem, egy ici-picit meg voltam lepodve, ... mikor kilenc hosszú hónap, plusz egy végtelennek tuno éjszaka után egyszercsak ott találtam a szüloágyon egy három kiló hatvan dekás, jólfejlett nyulat.
NYOMOZÓ Azaz a késobbi vádlottat, ha-a... jól értelmezem.
ANYA Tulajdonképp ... így is lehet mondani.
NYOMOZÓ Már elnézést, de ha szabad kérdeznem, ... eleve nyulat szerettek volna?
ANYA Hát, … én titokban inkább egy kisfiúra vágytam, ... de a férjem az mindig is nyulat akart.
NYOMOZÓ Vajon miért?
ANYA Hát, ... hogy azok milyen kis guszták, ... gyámoltalanok –, ... lehet ooket cirókázni, abajgatni, ... hajkurászni ugyebár, ... kiloni –
NYOMOZÓ Kiloni?
ANYA Igen. Megpróbáltuk többször is kiloni, ... de mindig elszaladt.
NYOMOZÓ Értem. És mondja, mégis, milyennek ismerte meg a vádlottat?
ANYA Rendkívül ellenszenves személyiségnek ismertem meg. Eloször is: mindent összerágott. A takarót, a tapétát, ... a körmét, ... de ha például levittük a játszótérre, abból is csak baj volt. Amíg a többi baba szép ügyesen hancúrozott, háborúzott, tacsi-pacsizott, ... addig o hopp, fogta magát, lecsüccsent a fube, és csak ült. Kérdezgettük is szegényt, hogy nyuszi, talán beteg vagy? ... de o még csak ... nem is válaszolt.
NYOMOZÓ És a késobbiek során?
ANYA Hát ahogy nott, nodögélt, ... a helyzet egyre romlott. Sot. Lassan egyre nyilvánvalóbbá vált, … hogy az életünkre tör. Egyszer például azt csinálta, hogy felmászott a toronyba, megkérdezte hány óra, és semmiféle fondorlattal nem tudtuk lecsalni.
NYOMOZÓ Nocsak. És végül?
ANYA Végül kénytelen voltam kérdore vonni, ... megfenyegettem, hogy ágyba dugom, ... aztán sértodötten visszavonultam fozni.
NYOMOZÓ Az „állapotában”, ... ha fogalmazhatok így, ... mikortól következett be változás?
ANYA Elég korán. Eloször a szore kezdett hullani, aztán szépen, lassan elkezdtek így, ... hogy is mondjam, ... visszahúzódni a fülei. A száját persze muteni kellett, ... dehát ... ez volt akkor a legkevesebb.
NYOMOZÓ És a ... természete?
ANYA Hát a természete az sajnos ... olyan maradt. Erre egyébként már felkészítettek a legelején. Kinézetre, asszonyom, még helyrejöhet, mondták nekem, de igazából sohasem lesz, ... teljes értéku ember.
NYOMOZÓ Hm. Netalántán voltak elojelei ... a-a ... késobb történteknek is?
ANYA Feltétlenül. Tulajdonképp kezdettol fogva rendkívül gyanúsan viselkedett. Engem például ... mindenhová követett. Éjjel-nappal szemmel tartott, lapított, sumákolt, ha megbüntettem elvonult és fente a fogát. Naponta történtek vérfagyasztó esetek, ... hajcsomó a lefolyóban, lábnyomok a szonyegpadlón, ... sot! Egyre inkább várható volt, hogy elobb-utóbb sor kerül a legvégso leszámolásra. Hogy megelozzük a katasztrófát, megkíséreltük maximálisan elszigetelni a külvilágtól. Ha például ... karót nyelt, ... nem próbáltuk kézzel-lábbal azon nyomban kiszedni, nem hívtuk a rohammentot, nem riasztottuk az önkénteseket, hanem szépen fülön csíptük, bekísértük a biciklitárolóba, rázártuk, és hagytuk, hogy hát ... gondolkozzon el. ... Ezzel viszont csakhamar elértük – (Egy pillanatra megdermed, mint mikor megakad a film.)
NYOMOZÓ Mit.
ANYA Hát, ... ezzel sajnos az égadta világon semmit sem értünk el.
NYOMOZÓ Sebaj. (Vigasztalóan mosolyog.) ... Az iskolai elomenetele hogyan alakult?
ANYA Szerették, mert csendbe volt. Nem ordított, nem jelentkezett, ... amit hallott, megjegyezte, amit kellett, aláhuzigált. ... Aztán mikor nagyszünetben aláaknázta az iskolaépületet, akkor szépen megkérték, hogy fáradjon haza. ... A gimiben viszont már rögtön elso órán kiderült, hogy a szolíd külseje dacára ordas eszméket hirdet, ... úgyhogy ott már ... valamivel ... komplikáltabb dolga volt. ... A pályaválasztásnál aztán jöttek a bajok.
NYOMOZÓ Maguk eredetileg milyen pályára szánták?
ANYA Hát mi eredetileg Föld körüli pályára szántuk, de sajnos már az elso fordulóban kiesett, és ... ráadásul csúnyán meg is ütötte magát. ... Állítólag azt se tudta, hol lakik az Atyaisten, úgyhogy szegény írásbelire már nem is mehetett. ... Maradt ugyebár a bánya –, ... vagy a férj-hezmenetel. Hát o ... végül is ... az utóbbi mellett döntött.
NYOMOZÓ Értem. ... És a ... választottjával ... mennyire voltak megelégedve?
ANYA Hát, ... sajnos a párkapcsolatai ezt megelozoen eléggé „sajátságosan'' alakultak. ... Varjak után mászkált, ... kóbor kutyákhoz csapódott, ... hordta nekik a cupákot, .. meg a sampont, ... meg a féregtelenítot, ... a férjem többször látta oket, ... ahogy … szinte fényes nappal ... egymás vállán sírtak a bokorban – ... Háát szóval ... rettenetes. Persze borzasztóan féltünk, hogy majd, úristen, mi lesz. Ehhez képest kész csoda, hogy akadt ez az illeto. ... Egy helyes, magas, szoke férfi, ... még ha kissé felemás volt a cipoje, akkor is. … Megbocsát? (A romok alól kihúz egy viharvert hátizsákot, kinyitja, két doboz konzervet és két muanyagkanalat kotor elo.)
NYOMOZÓ Parancsoljon csak. … Egyébként biztos benne, hogy a férje is ezen az állásponton volt?
ANYA Ezt hogy érti?
NYOMOZÓ Úgy értem, hogy –
ANYA Hát persze. Lehet, hogy még nem mondtam magának, ... de mi maximálisan harmonikus és kiegyensúlyozott házasságban éltünk világéletünkben. Ez gyakorlatilag azt jelentette, ... hogy nem volt köztünk vita. Ha én Á-t mondtam teszemazt, akkor o Bé-t mondott ugyan, ez a Bé azonban szóról szóra megegyezett Cé-vel, ami viszont, ... hovatovább –, ... szóóval ez így elmondva picit bonyolultnak tunhet, de lényeg az, hogy olyanok voltunk, mint két tojás. ... Egész pontosan ... o volt olyan ... mint egy tojás, ... én viszont –, ... (Felemeli a mutatóujját.) na de hallgassa csak!

(„pí-pí-pí”)

3. jelenet

Színes, koncentrált fény vetül az ANYÁ-ra és az APÁ-ra. Mindkettojük kezében konzervdoboz, kanál.

ANYA (Egyetlen mozdulattal kinyitja a konzervet.) Jó étvágyat drágám!
APA (Nagy üggyel-bajjal kinyitja a konzervet, belenéz, csalódottan, undorral.) Vér. … Na tessék. Már megint ez a vér.
ANYA Mondtál valamit? Nem? Akkor jól hallottam. … Ideadnád a sót?
APA (Eloveszi a zsebébol, odanyújtja.) Tessék. (Az anya megsózza a vért.) Te megsózod a vért?
ANYA (Egyik kezében a konzerv, a másik kezében a sótartó.) A mit? Na, nézd már! Annyi hülyeséget hordasz itt össze nekem, hogy már azt se tudom, mit csinálok. ... Egyébként mi bajod van már megint a sóval? Mondtam már. A sóban van a világon a legtöbb vitamin.
APA (Hitetlenkedve.) A sóban.
ANYA Igen. Megszámolták, és kiderült. Én mindig tudtam, de most végre bebizonyosodott. Ha tehetném, mostantól sót ennék sóval. Könnyu, finom, laktató –. ... Melletted persze lehetetlen egészségesen élni.
APA Aranyom. ... A só: méreg. Elmondtam már ezerszer. Ha nem tudnád, észak-amerikai tudósok egy csoportja nem is olyan régen kimutatta, hogy a só sajnálatos módon telis de tele van nátriummal, ... és klórral. Azazhogy? Azazhogy a legveszedelmesebb hallucinogén anyagokkal! Aki sót eszik, ... az elobb-utóbb meghal. Ez van. És ezen a tényen az sem változtat, hogy még mindig akadnak olyanok, akiknek hiába beszél az ember. Te például olyan vagy, akiknek hiába beszél.
ANYA Hm! ... Hogy te mégis honnan veszel ennyi butaságot? Amerikai tudósok! Dr. Oetker és tudóstársai, nem? Fogadjunk, hogy a csokipuding hátoldalán olvastad az egészet! Na persze. Ötven evokanál cukor, só viszont egy szál se, hm? (bekap egy kanállal a „vérbol”.)
APA Te meg mit csinálsz!
ANYA (úgy beszél, hogy közben nem meri lenyelni a falatot.) Hogyhogy mit csinálok.
APA Te bevetted a szádba a kanalat!
ANYA Én csak –
APA Egy percig nem figyelek oda és máris. Tessék! Beveszi a szájába a kanalat. Köpöd ki! ... Mi lenne, ha én is mindig mindenfélét beledugdosnék a számba, hm?
ANYA Dehát –
APA Múltkor is bekaptál valamit, figyeltelek! Nem szégyelled magadat? Felnott no létedre ilyeneket csinálni! És mi van, ha a szádban marad? És ha véletlenül lenyeled? Te gondolkodni nem szoktál, mondd?
ANYA Te beszélsz, te krampusz! …Mit muveltél múltkor is! Összevissza puszilgattad a saját tulajdon lányod! … Ti azt hiszitek, nem látom, mire készülodtök? Ti azt hiszitek, hülye vagyok? Hogy nem olvastam a világirodalmat? És majd szépen félreállok? És megadom magam? ... (felkap a földrol egy leszakadt fél lábat, rázza.) Még a cipofuzojét is bekötötted neki!! ... És nekem?? ... Nekem mikor kötötted be a cipofuzomet, mi?!

(„pí-pí-pí”)

4. jelenet

Színes, koncentrált fény vetül a NYOMOZÓ-ra és az APÁ-ra.

NYOMOZÓ (Odahúzza mellé a székét, ölében notesz, kedvesen, lazán, vidáman.) Jónapot!
(szünet)
APA (megrökönyödve ránéz.) Ezt most hogy értsem?
NYOMOZÓ Mit?
APA Hát ezt a dolgot. … Ezt most úgy értsem, hogy … személy szerint … engem gyanúsít?
NYOMOZÓ Hát, ha már így …
APA Csak azért, mert –? …… Sajátságos logika, mondhatom!
NYOMOZÓ (nyugodt, tekintélyt parancsoló hangon.) Ha megengedi –

(szünet)

APA (megadóan) Rendben. (Az órájára néz.) Cirka … fél másodperc múlva ugyan egy nagyon fontos tárgyalásom lenne, de ha gondolja, –-
NYOMOZÓ Nézze. … Mint tudjuk, … a lánya … a merényletet megelozo éjszakán videofelvételt készített, … amelyben egyrészt szeretettel üdvözölte a tévénézoket, … másrészt viszont pontról pontra feltárta tettének indítékait, beavatott minket az általa alkalmazott eljárás technikai részleteibe, valamint kifejezte abbéli meggyozodését, miszerint. Itt ugyan a felvétel sajnálatos módon megszakadt, de mindegy. A lényeg ugyanis az, hogy ezen a bizonyos videokazettán szerepel egy különösképp sokkoló hatású kijelentés, amely egyrészt új fejezetet nyit az emberiség sokmillió évszázados történetében, másrészt viszont meglehetosen újszeru megvilágításba helyezi … az Ön által alkalmazott … nevelési elveket. Lássuk csak. Az ominózus szövegrész a következo. (felteszi a szemüvegét, maga elé emeli a noteszt.) Idézem. „Apám egyszer rámnézett, … és megrezegtette a szemöldökét.” … (Leveszi a szemüvegét.) Namár-most. Adódik ugyebár a kérdés. … (jelentoségteljesen.) Igaz ez??
APA (konokul maga elé néz.) Nem.

(súlyos csönd.)

NYOMOZÓ Még egyszer kérdezem? … Igaz, amit a lánya állít?

(Az APA megadóan lehajtja a fejét.)

NYOMOZÓ Nincs több kérdésem.

(„pí-pí-pí”)

5. jelenet

Normál fény. LÁNY, APA.

LÁNY Apa! Na végre! Azt hittük, már haza se jössz.
APA Te jó élet! Na, ti aztán szépen néztek ki, mondhatom. Elárulnátok, hogy mi folyik itt? Ha jól emlékszem, ma reggel itt még minden a legnagyobb rendben volt. Most meg? Mi van itt, bucikám? Tárva-nyitva minden, és ez az éktelen buz! Te jó ég! Odaégett valami? Abetyárját! Még csak el se mosogattatok? Hát ezt nevezem. Mégis mit csináltatok idáig, mi? És az anyád? Egyáltalán, hol az anyád ilyenkor, már réges rég itthon kéne lennie –.
LÁNY Apa, ülj le. Rossz hírem van. Anya sajnos fél órával ezelott, … én nem is értem, hogy történhetett,… azt mondják, valami orült, … állítólag nem szenvedett, … tudod a feje, … az ilyesmi csak egy pillanat, … már próbáltalak hívni, de, … üzenetet is hagytam –
APA Jól van, bucikám, … én igyekszem megérteni a helyzetedet, de hát azért mit ne mondjak, nem egészen így képzeltem ezt a mai estét. Az ember szépen hazajön, azt hiszi majd kellemesen elbeszélget, eszik, iszik, … elpoénkodik, … ledöglik a tévé elé, … és akkor tessék. Hoztam fantát, meg egy kis sajtosat a Jégbüfébol, de hát azt se tudom hová tegyem. Kivittétek innen az asztalt, vagy miazisten?
LÁNY Apa, próbálj meg, … jajistenem, ne haragudj rám. Én igazán –-
APA Nem haragszom én senkire, mondtam én, hogy haragszom? Na. Tulajdonképp még csak nem is csodálkozom. Anyádat lassan harminc éve próbálom valami minimális kis rendre szoktatni, … úgy látszik, hiába. Beágyazni képtelen maga után, nemhogy – (felvesz valamit, undorodva elejti.)… Gondolom, ez is valami ilyen … „noi dolog”. Vér, rumli, elhajigált papírzsebkendok …
LÁNY Apukám drága, nagyon kérlek, próbálj végre megnyugodni. Vedd le szépen a cipodet, úgy, itt a papucs, hozok cigit, hamutartót, nem innál valamit? Na jól van. Most az a legfontosabb, hogy ne idegeskedj. Rendben? Tüzet? Elmondom, mi van. … Tudod, én mindent megpróbáltam, és … egy darabig úgy tunt, menni fog, de aztán, … tudod volt az az eset, és azóta, … nem is tudom, azóta valahogy, … úgy éreztem, tennem kell valamit, érted? … hogy csinálnom kell valamit, amitol, … és akkor jött ez a lehetoség, … megkerestek, hogy esetleg, … elsore persze orültségnek tunt, de késobb, … meg is mondtam kerek perec, hogy nem, hogy semmi esetre se, de aztán, … gondolkodtam a dolgon és… egyszerre csak rájöttem, hogy … szóval, hogy egyedül is meg tudom csinálni, érted, … teljesen egyedül, érted ezt, … (Az apa mostantól mozdulatlanul mered maga elé.) apa! … jól vagy? … próbálj mélyeket lélegezni, … ne mozogj, … úristen, apa ne csináld ezt, … tarts ki, apa, … ne csináld már, … mindjárt ideérnek a mentok, … hallod? … most fordulnak ki a Semmelweis utcából, hallod?, már itt vannak a sarkon, hallod, apa, … hallasz engem? … Na tessék. Meghalt. Afenébe. Pont most. Az ember megpróbál oszinte lenni, és akkor tessék. (beint.) Hát ezt! Még csak el se tudtam mondani, hogy –, … pedig örült volna szerintem, … a franc! Na mindegy. Elobb-utóbb, így is, úgy is, … illetve, … ki tudja. … Hát akkor én, … (hangosan, mint egy végszót.) hát akkor én, … hát-akkor-én-most, na mi lesz már? Meggondoltad magadat, vagy mi?!

(„pí-pí-pí”)

6. jelenet

Színes, koncentrált fény vetül az APÁ-ra és a FÉRJ-re.

FÉRJ Hát akkor én, ... ezennel, ... ha megengedi Tuti bátyám –
APA ... Mennyi?
FÉRJ Mi mennyi?
APA Mennyit kérsz?
FÉRJ ?? (Visszaül.)
APA Ökrök, tevék? ... Megmondom oszintén: ... se ökröm, ... se tevém. ... Esetleg egy kispolszki, ... de azt se szívesen.
FÉRJ Na de –-
APA Vagy így, egy szál pendelyben, ... vagy sehogy. ... Én ezzel a lököttel már annyit összevacakoltam, kiköptem a belemet, hiába. ... Költeni most már nem akarok rá. De nem ám! ... Tudod, hogy van. Pár éve is jött valaki, ajánlkozott, belementem, leperkáltam, amennyit kért, anynyit. De minek. Két nap után fogta, visszahozta. ... Tuti bátyám, aszongya nekem, nem bírom tovább. Nem bírta, kész. ... Na. ... Hát én se bírtam. Amikor még kicsike volt, kipróbáltam mindent. Elhiheted. Lelöktem a hintáról, puff. Nyekken egyet, rá se ránt. Lábrapattan, ugrik vissza, juj de jó volt, így meg úgy, ezt akkor most mégegyszer, apa. ... Natessék. Hát így. ... Mit szólsz. Egyszer estig lent maradtunk, na, gondoltam, hajrá. Odacsalogattam a homokozóhoz, hopp-megfogtam, megfujtottam, elástam. Sutty. De úgy ám, hogy így le a betonig! ... Na, hiába. Öt perc múlva szalad, mint az orült, hogy hurrá, apa, idesüss, megvan a régi kis piros lapát. ... Ja. ... Hát így. Egy nap aztán, azistenit, betelt a pohár! Éjszaka volt, nyári szello, addig-addig froclizott, hogy vizet kér, meg entyem-pentyem, megfogtam a nyakánál, zsuppsz, kidobtam az ablakon. ... Kikukkantok, nahálisten. Úgy nézett ki összejön, ... mert betört a feje. Betört neki itt hátul (mutatja.), és ... kifolyt az agya.
FÉRJ Jézusom! És mi lett vele?
APA Hogyhogy mi. Hát semmi. Ha kifolyt, hát kifolyt. Annak nem számított, hogy néz ki, hogy csupa agy lett a pizsamakabátja, meg itt hátul végig, a fenekénél, hogy még a papucsába is belefolyt –, felszaladt, be-csöngetett, visszamászott az ágynemutartóba, és rágta tovább a körmét.
FÉRJ Hm, ... fura.
APA Az. ... Fura.

(szünet)

Eláruljak egy titkot?
FÉRJ Öö –
APA De csak ha –
FÉRJ Öö –
APA Tutira?
FÉRJ Öö –
APA Úgy gebedj meg?
FÉRJ Úgy.
APA Te. ... Ez nem az én lányom.
FÉRJ ... Hogyhogy. Hát akkor, kié.
APA Tudja az ördög! Én nem tudom. Ez valami mutáns lehet, vagy mi. Valami .. izé. ... Szakadár. ... Mer az enyém, ... az nem ilyen!
FÉRJ Hát az?... Az hol van?
APA Az én lányom? (odacsap az ágyékára.) Az ihol van, la.
FÉRJ Parancsol?
APA Benne maradt a farkamba, te! Benne maradt, most meg már ... késo. Tudod hogy van. ... Pedig, kár. Szuper kis no! Ha látnád! Nyurga, copfos, kék szemu, ... tudod, olyan tip-top, kip-kop, tuzrol pattant, mégis higgadt, ambiciózus, ... racionális gondolkozású, ... ko-mu-ni-ka-tív – Olyan normális kis dolgai vannak. Tudod például, hogy mi szeretne lenni? Köztisztviselo! Persze csak amíg családot nem alapít. (lassan, tételesen, merengo hangon.) Akkor majd szépen becsukja a boltot, … kinyitja a hutoszekrényt, … kipakol, bepakol, … aztán nekiáll, … és elmosogatja azt a rengeteg piszkos edényt. … Aztán megtörli a kezét, … és felhív. … És elmeséli a napját. … Én felteszek neki bizonyos kérdéseket, … o pedig kerek, értelmes mondatokban válaszol. … Na, mit szólsz? Hát nem gyönyöru? ... Egy ilyen kéne neked is. Bezony! Nem ez! Barátom! Pókokkal beszélget, brokkolit eszik! ... Most még fess vagy, fiatal vagy, de mellette, ... meg fogod látni, ... elobb-utóbb: ... megöregszel. Aztán meg majd csodálkozol. ... De akkor már – (nagyot sóhajt.)
FÉRJ ... Hu-hu!.
APA Mit huhogsz, fiam?
FÉRJ Gondoltam, huhogok egy keveset, csak hogy hallassam én is a hangom. ... Elvégre –
APA Hát fiam, te tudod. Te sem vagy egy géniusz, azt látom rajtad, ... de azért ... kár érted. ... Jaja! ... Kár.

(„pí-pí-pí”)

7. jelenet

Normál fény. LÁNY, FÉRJ.

FÉRJ (a lányt a vállánál átölelve.) Na, mit szólsz? … Elsore még picit olyan … lelakottnak tunik, de majd … rendbehozzuk. Hm? Jó hely, nem? Szerinted? Ez a mi helyünk, igazam van? Látni a Dunát –. (mutatja) Nézd csak, a Rudas. Emlékszel? … Mondjuk jó sok itt a lim-lom, meg a … légkondi se az igazi, de majd – … Egyébként volt itt egy asztal is, de azt úgy látszik … elvitték. Mindegy. Nem probléma, hm? Veszünk másikat, nem? Mit egyet, tizet veszünk! Hely az van, igazán nem mondhatod, hogy nincs hely, sot! Kifejezetten tágas itt. Hm? Tágas, világos, … jó a közlekedés is, … anyámék egy budafoki szuterénben kezdték, mi meg –! … Hát igen, most még kicsit olyan lehangolónak tunik, … ez a sok hulla, amin az embernek óhatatlanul keresztül kell gázolnia, hogy bejusson a gyerekszobába, de hát … így van ez. Ilyen az élet. Elsore nehéz elképzelni … ezt az egészet, … de aztán valahogy … csak kialakul. Az a lényeg, hogy tudjuk, mit akarunk, nem? És mi aztán tudjuk, igazam van? Nyuszkó! Ne legyél már olyan negatív! Én például abszolút tudom. … Te idefigyelj, nem fogod elhinni, de én már mindent kitaláltam. Mindent, hallod ezt? Nekem, nekem még a világ legbonyolultabb dolgaival, még a gyerekneveléssel, meg a háztartási gépekkel, sot, még a … tévémusorokkal kapcsolatban is megvannak a leghatározottabb elképzeléseim, gondoltad volna? Ugye nem? Hm? … Örülsz? … Múltkor például, mikor is? Ja igen, múlt vasárnap, pont nálatok voltunk, emlékszel, kaja, meg minden, és ment az a nagyon fura film, valami ilyen beszélgetos musor volt, emlékszel, ilyen idétlen szövegelés, és a végén volt egy hosszú bejátszás ezekrol a teljesen elvetemült emberekrol, … tudod, vannak ilyen orültek, akik –, …… szóval szerintem, … meg a papám szerint, … vagyis hogy én azt gondolom, … (a derekánál matat.) szóval, hogy – te, mik ezek itt rajtad?
LÁNY Hol?
FÉRJ Hát itt. Itt valami lóg beloled, nyuszkó, huzalok ezek, vagy mik? Meg ez a nagy rakás bumfordi patronszeruség –, uramisten, háát ez valami dög nehéz, miket cipelsz te magadon, mondd? … (hirtelen rádöbben.) Csak nem?! … A rohadt életbe, ezt nem gondolhatod komolyan! … Neked elment az eszed! … Te elmebeteg vagy! … Komolyan mondom, te nem vagy magadnál! … De miért? Mégis miért, nyuszkó? … Mért nem szóltál, hogy problémáid vannak, hát ez mégis csak –…… Ne csináld ezt, könyörgöm! … Legalább a gyerekre gondolj! … Ezt nem teheted! Ezt,… ezt, … (kivisszhangosítva.) neeeeeee!!

(„pí-pí-pí”)

8. jelenet

Színes, koncentrált fény vetül a NYOMOZÓ-ra és a FÉRJ-re.

NYOMOZÓ (odahúzza mellé a székét, suttogva.) Elnézést, hogy éppen most, de tudja a nyombiztosítók perceken belül ideérnek, … addig viszont, … arra gondoltam, … már ha megengedi –
FÉRJ (Higgadtan, halkan.) Hogyne. … Hallgatom.
NYOMOZÓ (a noteszét bújja.) Ön ugyebár, foglalkozását tekintve, ... aszon-gyahogy ... (megpróbálja kisilabizálni.) tomográfus.
FÉRJ Demográfus vagyok, kérem szépen, tudományos szakterületem a –
NYOMOZÓ Hm! Az is szép!
FÉRJ Hát persze. Hogyne volna szép.
NYOMOZÓ Beosztása?
FÉRJ Kuli.
NYOMOZÓ Kuli?
FÉRJ Fokuli.
NYOMOZÓ Aha. És mégis mi a dolga?
FÉRJ Az a dolgom, ... hogy összeszámláljam a gyerekeket.
NYOMOZÓ Vagy úgy. ... És sikerült már?
FÉRJ Sajnos idáig még nem. Szaladgálnak össze-vissza, bebújnak az ágy alá, satöbbi –, úúgyhogy elég körülményes. De viszont ... kifejlesztettem egy módszert.
NYOMOZÓ Nocsak. Mégpedig?
FÉRJ Összetrombitálom oket.
NYOMOZÓ Ravasz! ... Nagyon ravasz! ... (mélyen a szemébe néz, halkan.) És mondja csak. ... Miért csalta meg a feleségét?
FÉRJ Ööö....
NYOMOZÓ Tehát?
FÉRJ Már megbocsásson, de ... nem én csaltam meg a feleségemet, hanem –
NYOMOZÓ Hát akkor ki? ... Talán bizony én? ... De hiszen én aznap este ... moziban voltam! ... Nem hiszi? ... Hiszen ezt még , többek között, maga Nick Cage is tudná nekem tanúsítani, na? Ehhez mit szól?
FÉRJ Nem úgy értettem ...
NYOMOZÓ Hát hogy. ... Nézze, uram. (a noteszébe mélyed.) Itt feketén-fehéren az áll –, ... hoppáá! ... Elnézését kell kérnem! ... Úgy látszik valami tévedés történt. ... De hiszen itt –, ...Jéézus Isten!, ... maga nem is a feleségét csalta meg, ... hanem az anyját!! ... Hát ez azért már több a soknál! ... 27 és fél év után egyszeruen csak úgy ... fogja ... és otthagyja? ... Hiszen nem is olyan régen még szabályosan csüngött rajta! Még a dödölét is megette a kedvéért, de még a ... melleit is össze-vissza harapdálta ...! Persze most,... hogy már nem olyan fiatal –
FÉRJ Már megbocsásson, de mikor engem, ... éppenséggel –
FÉRJ Na látja.
NYOMOZÓ ... hiszen magának ... ellopták az autóját! ... Maga szegény, szerencsétlen, ... hát miért nem ezzel kezdte? ... Rettenetes érzés lehet belegondolni, hogy most, ... ezekben a percekben is egy vadidegen gonosztevo ül ott a volánnál, ... átállítja az üléstámlát, ... kilógatja a kabaláját, ... bebüdösíti, összekaristolja –
FÉRJ Ember! Engem elhagyott a feleségem!
NYOMOZÓ (hangot vált, együttérzoen.) Vagy úgy! ... Brutális. … Rendkívül brutális. (bizalmaskodva közel hajol.) Most mondja meg oszintén. ... Megütötte?

(„pí-pí-pí”)

9. jelenet

Színes, koncentrált fény vetül a FÉRJ-re és a SZERETO-re.

FÉRJ Megfigyelted?
SZERETO (elábrándozva) Hm.
FÉRJ Néha csak úgy gondolt egyet, ... se szó, se beszéd. Elvonult a kisszobába, beült a sarokba, aztán órákon át csak ült, üldögélt, reszelgette a körmeit... és szuszogott. Ilyenkor mindig mintha picit ...
SZERETO ...megnyúltak volna a fülei.
FÉRJ Bajszocskája nott ...
SZERETO ... pici, hófehér pihék, ...
FÉRJ ... az orra alatt, ...
SZERETO ... meg a szája körül –-
FÉRJ Ilyenkor olyan ennivaló volt, de komolyan, meg tudtam volna zabálni, ...
SZERETO ... paprikásan, tejfölösen, ...
FÉRJ …krumplinudlival –. Emléékszem, ilyenkor azt szerette, ha vakargattam a hasát...
SZERETO ... vagy itt a füle tövénél, tudod, … persze csak vigyázva, finoman,...
FÉRJ ... nehogy megint megijedjen, ...
SZERETO ... és összecsinálja magát –-
(szünet)
FÉRJ Egyszer megijedt tolem, azt hitte bántani akarom, kiugrott a paplan alól, kiszaladt a konyhába és maga elé kapta ...
SZERETO ... a kést.
FÉRJ Aztán odarohant a telefonhoz, és felhívta az anyját. Segítség, kiabált, baj van, anya, baj van, ... meg hogy rátámadt egy varánusz, ... vagy mi – ... Az anyja persze mondta neki, hogy ....
SZERETO … kapcsolja ki a tévét, ...
FÉRJ ... és akkor o ...
SZERETO ... kikapcsolta.

(szünet)

FÉRJ ... Azért jól el tudta venni az embernek a kedvét.

(szünet)

Máskor meg még o reklamált, ... odadugta azt a puha, meleg kis seggét, ...
SZERETO ... meg azt a helyes kis pompont, a segge fölött, ...
FÉRJ ... éjjel háromkor, ...
SZERETO ... hajnali négykor, ...
FÉRJ ... mikor nekem másnap, ...
SZERETO ... mikor én aznap látástól vakulásig –
FÉRJ És ha véletlenül el találtam aludni, ...
SZERETO ... akkor fogta magát, ...
FÉRJ ...bezárkózott a fürdoszobába, ... beült a hideg, üres kádba, ... úgy ahogy volt, egy szál lenge pólóban és ...
SZERETO ...sírt. ... Aztán megengedte a csapot.
FÉRJ Bekapcsolta a hajszárítót és odakészítette.
SZERETO Megpróbálta kipiszkálni a borotvámból a pengét.
FÉRJ Betörte a tükröt, ...
SZERETO ... mert nem bírta látni a vért.

(szünet)

FÉRJ Reggel, mikor benyitottam, ott lógott a fregoli helyén. ... Azon a különös, baljós, kunkori kampón. ... Rettenetes látvány volt, elhiheted, már szinte egészen fehér volt a szája, ... meg a bundácskája, ... a teste hideg, dermedt, ...
SZERETO ... visszataszító, ...
FÉRJ ... és teljesen halott. ... De ahogy közelebb léptem, ... hirtelen felnyitotta a szemeit, és rám nézett azzal a beteges, vádló tekintetével, aztán tiszta erobol felém rugott, és valami undok, megátalkodott hangon rám kiáltott, hogy vigyázzak, ... mert bomba van nála. ... Ijedtemben hátrahoköltem, nekivágódtam az ajtófélfának, még hallottam a koppanást, ahogy bereped a koponyám, aztán kétségbeesetten tapasztaltam, hogy elvesztettem az eszméletemet, ... ájulást színleltem, hogy idot nyerjek, miközben megpróbáltam feltunés nélkül elovarázsolni a fegyveremet, ... meg a szemüvegemet –-
SZERETO Pedig csak viccelt.
FÉRJ Jó vicc!

(szünet)

SZERETO Hülye viccei voltak.

(szünet)

FÉRJ És most?

(szünet)

SZERETO Most már nem. ... Most már inkább, ... nem is tudom. ... Idonként már, … na. Például ma is. Ülünk a buszon, … Uránia, Asztória, bámészkodunk, … mond valamit, .. átkarolom, ... és akkor egyszercsak teljesen váratlanul –, ... de hogy miéért? ... Néha már egészen úgy viselkedik, ... mint egy ilyen –, ... szóóval, mint egy –, ... mint ezek a –; ... pedig háhát én aztán igazán!, ... és tessék, mégis, ... de hogy miért? ... Esküszöm, ilyenkor képes lennék –-
FÉRJ Ne húzd föl magad.
SZERETO De amikor néha annyira, de annyira –-
FÉRJ Tudom. ... Hülye tyúk.
SZERETO Buta liba.
FÉRJ Rohadt kurva.
SZERETO ... Gyáva nyúl.

(„pí-pí-pí”)

10. jelenet

Normál fény. LÁNY, GYEREK.

GYEREK Anya! … Titti-tiriri-titti-tiriri- … Képzeld, mi történt! Az történt, hogy … irtó jó! Nem fogod elhinni. Figyelsz? … Hm? De tényleg figyelsz?
LÁNY (hallgat)
GYEREK (duzzogva) Nem tetszik, mi? Nem érdekel az egész, igazam van?
LÁNY … Aludj egyet, nyuszikám.
GYEREK Egészen idáig aludtam, anya.
ANYA Akkor csak pihenj. Feküdj le szépen, és pihentesd a szemedet. … Ja, és csukd be magad után az ajtót.

(„pí-pí-pí”)

11. jelenet

Színes, koncentrált fény vetül a NYOMOZÓ-ra és a SZERETO-re.

NYOMOZÓ Megsebesült?
SZERETO Semmiség.
NYOMOZÓ Kar?
SZERETO Láb.
NYOMOZÓ Szilánk?
SZERETO Repesz.
NYOMOZÓ Amindenit. Foglaljon helyet.
SZERETO Köszönöm.
NYOMOZÓ Nincs mit. Ha jól látom, maga –-
SZERETO Hát, ... igen.
NYOMOZÓ Elnézést, de-e, ... tényleg csak a rend kedvéért, ...hód, ürge, borz, esetleg patkány –??
SZERETO Görény vagyok.
NYOMOZÓ Görény. Nagyszeru. Foglaljon helyet!
SZERETO Köszönöm.
NYOMOZÓ Nincs mit. Semmi bajom a görényekkel, láthatja! Sot, kifejezetten kedvelem oket. Aranyos kis görények, hehe! Aprók, fürgék, szorösek, ... megeszik a koszt, ... na persze egyáltalában nem örülnék, ha teszem azt épp a szomszédságomba kívánna költözködni, de, gondolom, nincsenek ilyen irányú elképzelései.
SZERETO Nincsenek.
NYOMOZÓ Nagyszeru. (hellyel kínálja.) Foglaljon helyet!
SZERETO Köszönöm.
NYOMOZÓ Nincs mit. Lássuk csak. Ha jól tudom, maga meglehetosen közeli viszonyban állt a vádlottal.
SZERETO Igen, lehet mondani.
NYOMOZÓ Parancsol?
SZERETO A szeretoje voltam.
NYOMOZÓ Ó! És mégis mióta, ha szabad érdeklodnöm?
SZERETO Hát, ... úgy hat óta.
NYOMOZÓ Esetleg napra pontosan meg tudná mondani?
SZERETO Hogyne. Június, július –
NYOMOZÓ Értem. Nagyszeru. (hellyel kínálja.) Foglaljon helyet!
SZERETO Köszönöm.
NYOMOZÓ Nincs mit. Na. Akkor talán térjünk a tárgyra. … Milyennek ismerte meg a vádlottat?
SZERETO Hát, az az igazság, hogy én szokének ismertem meg.
NYOMOZÓ Holott?
SZERETO Holott inkább csak sárga volt. Ezen kívül karcsúnak, sudárnak, sot, valóságos égimeszelonek ismertem meg, pedig valójában kicsi volt ... és kövér. Arról nem is beszélve, hogy –
NYOMOZÓ Tulajdonképp milyen körülmények közt ismerkedtek meg?
SZERETO Meglehetosen zaklatott körülmények között, én ugyanis – szokásomhoz híven – épp a járda szélén fetrengtem, amikor o odalépett hozzám, és felsegített.
NYOMOZÓ Nocsak. Vajon miért tette? Beszélt magának errol?
SZERETO Fogalmam sincs. Talán ... megtetszettem neki. Beszélgetni akkor mi még nem nagyon beszéltünk, én akkor még ... tudniillik ... nem tudtam beszélni.
NYOMOZÓ Hogyhogy?
SZERETO Hát úgy. O tanított meg. (túlartikulálva) „Kis Magda feldobja, röptetve, szöktetve –”, írni is tudok már, mi az hogy. Leírok én akármit, nevemet is, mást is. Nem valami szépen, de sebaj.
NYOMOZÓ Érdekes. Azt soha, egyetlenegy szóval sem említette magának, hogy lakása van, férje, gyereke?
SZERETO Nem. ... Ez egy rettentoen komisz no volt, ez nem árult el nekem semmit.
NYOMOZÓ A terveibe se avatta be?
SZERETO Miféle terveibe?
NYOMOZÓ Hát a merénylettel kapcsolatos terveibe.
SZERETO Ja, a merénylettel kapcsolatos terveibe aztán végképp nem avatott be. Inkább csak az albérletrol beszélt, hogy majd így lesz, úgy lesz, ... meg hogy majd hogy osztjuk be azt a maradék kis pénzünket a kosztra, ilyenek.
NYOMOZÓ Ha jól értem, önök akkoriban … a csatorna partján laktak.
SZERETO Így is van. Volt ott egy kis kuckónk, kibélelve ezzel-azzal, nájlon alul, fölül, ahogy kell. Eleségünk is volt, hogyisne lett volna. ... Nem mondhatni, hogy nem volt, mert volt. Sot. Kifejezetten változatos volt az étrend: egyik nap szerves, másik nap szervetlen hulladék, ... kutyafüle, macskalába, galvánelem, mésziszap –
NYOMOZÓ Magyarán mondva …
SZERETO … boldogok voltunk.
NYOMOZÓ És mondja csak, nem vett észre a viselkedésén valami szokatlant?
SZERETO Hát, … nem. Ja de. Idonként ... búslakodott.
NYOMOZÓ Ne mondja! De mégis mikor? Reggel, délben, délután?
SZERETO Hát, amikor eszébe jutott.
NYOMOZÓ Mi jutott eszébe?
SZERETO Azt nem mondta, de láttam rajta, hogy eszébe jut, és akkor már lehetett tudni, hogy na, most akkor búslakodni fog.
NYOMOZÓ És olyankor maga mit csinált?
SZERETO Hát, ... megvertem.
NYOMOZÓ Úristen! Miért verte meg?
SZERETO Mert ez volt megbeszélve.
NYOMOZÓ Elore megbeszélték, hogy maga megveri?
SZERETO Hogyne. Még a legelején megegyeztünk, hogy akármi lesz, nem probléma, én viselkedjek csak egészen nyugodtan úgy, ... ahogy a magamfajták szoktak.
NYOMOZÓ És?
SZERETO A magamfajták ilyenkor verekedni szoktak.
NYOMOZÓ És erre o mit csinált?
SZERETO ... Elbujdokolt.
NYOMOZÓ És maga?
SZERETO Én meg szépen fogtam magam, észrevétlenül utána osontam, és feljegyzéseket készítettem az útvonaláról.
NYOMOZÓ Hát ez nagyszeru! Rendelkezésünkre tudná bocsátani ezeket a feljegyzéseket?
SZERETO Hogyne. Semmi akadálya. Paracsoljon.
(elovesz a mellényzsebébol egy összehajtogatott papírt, széthajtogatja, odanyújtja.)
NYOMOZÓ (olvassa) „Alihala Bulahala: Az öngyilkos merénylo dala”... de hiszen ez egy –
SZERETO Igen? Pardon. Akkor úgy látszik, mégsem készítettem feljegyzéseket.
NYOMOZÓ De azt azért csak fel tudja idézni, mit mondott, amikor utoljára látta.
SZERETO Hogyne. ... Chegevarát éltette.
NYOMOZÓ Chegevarát?
SZERETO Vagy Raszputyint. Már nem tudom. Azt mondta, éljen a Tanácsköztársaság, aztán fogta magát, és összecsomagolt.
NYOMOZÓ Nem mondta hová megy?
SZERETO Hogy hová? ... A … Terroristák Házába készült, úgy tudom. … Kisétált a megállóhoz, aztán ugye –
NYOMOZÓ Érdekes. … És maga? Mihez kezdett azóta, ... mióta?
SZERETO Na mit. ... Mégis mit gondol? Kíváncsi vagyok, kitalálja-e.
NYOMOZÓ Fogalmam sincs. ... Átgondolta a történteket? Kimosta a kádat?
SZERETO A fenét! ... Megöltem magam!
NYOMOZÓ De hiszen –?!
SZERETO Nem hiszi el?
NYOMOZÓ Dehogynem.
SZERETO Maga is ezt tette volna a helyembe, nem?
NYOMOZÓ Feltétlenül.
SZERETO Na látja. ... Az az igazság, hogy képtelen lennék nélküle élni.

(szünet)

NYOMOZÓ Megértem magát.

farkasszemet néznek.

SZERETO (zavarba jön, rosszat sejt.) Pardon?
NYOMOZÓ (hangot vált.) Na de most aztán elég a mesébol! Lássuk csak! Maguk ketten együtt tervelték ki és hajtották végre a világtörténelem legsötétebb, legaljasabb és legelvetemültebb gonosztetteit. A szabin nok elrablása? Az elveszett frigyláda? Jerikó falai, hm? A dákó-román birodalom végromlása, Marat halála, soroljam? Fekete csütörtök, szomorú vasárnap, he? Muhi? Verdun? Srebrenica? A gyilkosság az Elm utcában, meg a többi, az a két szép torony, na? Talán az se számít? Meg az a sok picike gyerek ott az iskolaudvaron? Mi? Azt hiszi, megússza, ha hülyének tetteti magát?
SZERETO Én –
NYOMOZÓ Maga összeáll egy novel, aki vénségére Szent Johannának képzeli magát, és gondolatban össze-vissza kaszabolja az angolokat? ... Meg az amerikaiakat? ... Hát megáll az eszem! ...
SZERETO Na de –
NYOMOZÓ ... Ilyet még egy ajatollah se csinál! Pedig azok még csak nem is magyarok! ... Vagy igen? ... És maga még azt akarja nekem bemesélni, hogy nem tudott az egészrol semmit? Hogy ott se volt? Hogy pont ott ne lett volna ott? És éppen akkor? ... Amikor? Hát ne röhögtessen már! Hiszen aki élt és mozgott, mind ott volt! Ott bizony! Egytol egyig. Csak pont maga nem? Barátocskám!
SZERETO Na szép. Jól nézünk ki, mondhatom. ... Megrágalmaz, megfélemlít, ... kiveri a fogamat –, hát hol élünk? Csak azért, mert görény vagyok? Mi? Szépen vagyunk! Akiskésit! ... Ha tudni akarja, én ezt a not nem is ismerem! Azt se tudom, hogy néz ki. ... És nem is érdekel. ... Hogy nem komplett, az biztos. Mert nem az. Elobukkant a semmibol, készakarva nekem támadt, megfogta a nyakamat, és akár hiszi, akár nem: ... meg akart fujtani a szeretetével! Még a karomat is hátracsavarta, tessék, (mutatja a karját, láthatóan kutya baja) nézze csak meg a karomat! ... Ez nem cicózott! De nem ám! ... Ez azt gondolta szerintem, ha tisztességes no létére összeadja magát egy görénnyel, ... akkor itt majd valami lesz. ...Megnyílik a koripálya, ... kitör a tavasz, ... helyreáll a világrend, vagy valami –, de nem. Ahhoz itten, kérem szépen, robbantani kell! És hát ugye, ... éppenséggel –, .... na de slussz. A többi piszkos ügyéhez nekem már semmi közöm. Abszolut de semmi! ... (hirtelen megenyhülve) Viszont –
NYOMOZÓ Viszont?
SZERETO Viszont ... mondanék én egy nevet.
NYOMOZÓ Na! (Lapoz egyet a noteszében.) Igen?
SZERETO (Minden hangot kihangsúlyozva.) X. Y. Z.
NYOMOZÓ (Leírja.) Hm! ... Elérhetoség?
SZERETO Bárhol, bármikor.
NYOMOZÓ (leírja.) Remek! ... Na végre! Így már egész más. ... Nem is olyan lüke maga, hm? ... Hát akkor, ... ezzel meg is volnánk. ... Látja, ugye! ... Nincs nekem magával az égadta világon semmi bajom. ...Sot! ... Kedves, fürge, igénytelen, ... megeszi a koszt, ... na persze egyáltalában nem örülnék, ha például pont a feleségemet kívánná feleségül venni, de, gondolom, nincsenek ilyen irányú –
SZERETO Nincsenek.
NYOMOZÓ Nagyszeru. Hát akkor talán ... (hellyel kínálja) foglaljon helyet!
SZERETO Köszönöm.
NYOMOZÓ Nincs mit.
SZERETO Mit?
NYOMOZÓ Mit mit?

(„pí-pí-pí”)

12. jelenet

Színes, koncentrált fény vetül a NYOMOZÓ-ra és a GYEREK-re.

NYOMOZÓ Hopp-hopp! Engedd csak a bácsit a hordággyal! … Úgy. Natehát. … Apukád megengedte, hogy feltegyek neked néhány kérdést. Benne vagy?
GYEREK (hallgat)
NYOMOZÓ Mondanál nekem valamit édesanyádról?
GYEREK (hallgat)
NYOMOZÓ Elvitte a cica – ?
GYEREK Nekem nincsen édesanyám.
NYOMOZÓ Az meg hogy lehet? Úgy tudom, mindenkinek van édesanyja.
GYEREK Nekem nincs.
NYOMOZÓ Ezt hogy érted?
GYEREK Engem édesapám szült.
NYOMOZÓ Vagy úgy. ... Hát barátod van-e?
GYEREK Barátom nincsen, csak öcsém.
NYOMOZÓ De hiszen itt az áll, hogy egyáltalán nincs is testvéred.
GYEREK Testvérem nincsen, csak öcsém.
NYOMOZÓ Értem már. És hogy hívják ezt a te öcsédet, ha szabad kérdeznem?
GYEREK Az egyik öcsémet úgy hívják: Öcsi.
NYOMOZÓ Hogyhogy, hát több is van?
GYEREK Rengeteg.
NYOMOZÓ Hm. ... És miket szoktatok játszani?
GYEREK Semmit. Az öcséim mind komoly emberek, nem szoktak ját-szani.
NYOMOZÓ Akkor mégis mit szoktatok csinálni?
GYEREK Randalírozunk.
NYOMOZÓ Azonkívül?
GYEREK Éjjel-nappal randalírozunk.
NYOMOZÓ És ha nem randalíroztok, akkor mit csináltok?
GYEREK Akkor tanakodunk.
NYOMOZÓ És mirol szoktatok tanakodni?
GYEREK Sohase tanakodunk.
NYOMOZÓ Most mondtad, hogy tanakodni szoktatok.
GYEREK Nem mondtam ilyet.
NYOMOZÓ Rendben. ... Elofordult már, hogy édesanyádról tanakod- tatok?
GYEREK Nekünk nincsen édesanyánk.
NYOMOZÓ Ne hazudj. Mindenkinek van.
GYEREK Nekünk nincs.
NYOMOZÓ És ha mégis?
GYEREK Minket édesapánk szült.
NYOMOZÓ Na idefigyelj, akurvaanyád –
GYEREK Nekünk –
NYOMOZÓ Rendben. Akkor hát, ... ennyi.

(„pí-pí-pí”)

13. jelenet

Normál fény. NYOMOZÓ, LÁNY. A LÁNY hóna alatt a véres bundájú plüss nyúl.

NYOMOZÓ (becsukja a noteszét, szedelodzködni kezd, amikor észreveszi a lányt.) Hát maga?
LÁNY (hallgat)
NYOMOZÓ A romeltakarítóktól van?
LÁNY (hallgat)
NYOMOZÓ Állítólag –
LÁNY (félbeszakítja) Hülyeség.
NYOMOZÓ (jobban megnézi a lányt, felismeri.) Csak nem –?!
LÁNY (hallgat)
NYOMOZÓ (Visszazökken, kényszeredetten.) Hát, ha már így –, … megtenné, hogy –, …tudja, van itt még egy-két homályos pont –
LÁNY (hallgat)
NYOMOZÓ (kifakad) Nézze, kisanyám, én nem akarom untatni a magánéletemmel, de annyit azért elárulhatok, hogy pokoli napom volt. Ez az egész cirkusz! Rettenetes. Órák óta nem ettem egy falatot se, az újságírók üldöznek, a belügyminiszter orjöng, az idegenrendészet kekec-kedik, a feleségem fél percenként rámtelefonál, ráadásul holnap délig le kellene adnom a jelentést, én meg csak rohangálok itt egyik hullától a másikig – ! Higgye el, … sírni tudnék. És mindez miért –?!
LÁNY (szánakozva) Ó!
NYOMOZÓ Igazán megtehetné hogy, –
LÁNY Hát nem látja?
NYOMOZÓ Mit?
LÁNY Hát hogy én – (mutatja, hogy meg van halva.)
NYOMOZÓ Ja? Hogy maga is? … Az más. … Hát akkor én … na jó. Már itt se vagyok. (magában mérgelodve.) Mindennek van egy határa, nem? (szedelodzködni kezd, beteszi a táskájába a noteszét, slusszkulcsot vesz elo, mellékesen.) Azonosítás, megvolt?
LÁNY Hogy? … Ja, igen. A férjem. … De nem ismert fel.
NYOMOZÓ (szórakozottan) Hát, … nem is csoda. Az ember éveken keresztül együtt él valakivel, aztán mikor arra kerül a sor – … Merre megy? Elvihetem?
LÁNY (csodálkozva néz.)
NYOMOZÓ Ja, … (nevet) elnézést, miket beszélek. Hát akkor, viszlát! … Azért ha mégis eszébe jutna valami … tudja hol talál –! … (rájön, hogy hülyeséget beszél.) Oppárdon! Na nézze már! (nevetgélve kimegy.)

A LÁNY, hóna alatt a plüss nyúllal elszavalja, vagy elénekli „Az öngyilkos merénylo dalá”-t.

AZ ÖNGYILKOS MERÉNYLO DALA

Egy
buszra szálltunk,
ok meg én,
és ebbol lett a baj,
egy férfi,
plusz egy kisgyerek,
s még szám szerint:
sokan.

A Felszabtérrol indulunk,
a Jégbüfé elol,
de állni látszik, s hopp,
egy perc, és megáll
az ido.
A blicceloknek máshol jár,
de helyén
az esze,
ez üldögél,
az ácsorog, én
magam vagyok nagyon,
csorog,
akárhogy is van a dolog,
költo vagyok, mit érdekel,
nekem itt most
ülni, állni, ölni, halni kell.
Ki buszra száll, az mind vidám, ha
épp van rá oka,
és nem lesi, hogy kibe szorult
valami hiba,

egy bomba pont, vagy bármi más,
egy trüsszögés,
egy taknyolás,
egy közveszélyes látomás,
vagy épp egy bátor, szép, szabad,

de meg nem gondolt gondolat,
és hogy mi van,
ha éppen o,
e nyeszlett, nyafka, szoke no
az intifáda titkos bajnoka.

A videón majd rajta lesz,
(a komódon hagyom),
hogy nem volt bennem semmi félsz,
és semmi szánalom.

S hogy lehetett volna
máshogy is,
könnyu, fehér ruhában is,
ha nincs ez a csador.

Megalkotom szerelmemet, íme
kész a mu.

Nem mondom, hogy elegáns,
hogy briliáns,
hogy „parvenü”,
mert béke van,
nem háború,
s te úgysem értesz
arabul,
de mindegy, Isten látja, ahogy
fekszem a napon.

Gyilkos vagyok,
ne ordíts,
tudom.

Ha az vagyok,
hát leszarom,
itt úgyis minden csupa rom,
hol bank állott, most kohalom,
s a hídfonél majd, felteszem,
leáll a forgalom.

A Rudas
az már messze van,
és Palesztina veszve van,
itt döglök,
nini,
a placcon,
az arcodba fröccsen
az arcom,

és nézem,
ahogy azok a véres,
kicsike fejek, mint a labda,
az elbitangolt kicsike kezek, a lábak,
a belek,
mint a sálak,
keringenek, szállnak a magasba.

A Nürnbergi Krónikákból: Az Ördög és az Asszony