Jon Fosse:
Suzannah

Személyek:
Az idôs Suzannah
A fiatal Suzannah
A középkorú Suzannah

Kivilágosodik a szín.
A színen egy szoba, középen három személyre terített ebédlôasztal, az oldalfalon utcára nézô ablak, néhány félig nyitott ajtó a falak mentén
Az idôs Suzannah az asztal fölé hajolva igazgatja a terítéket, az asztalra támaszkodva kiegyenesedik

AZ IDÔS SUZANNAH újra visszahajol, mintha elfelejtett volna valamit megigazítani
Csend és nyugalom
a szobában
ebben a lakásban itt Christianiában
nagy a csend
mint régen
annak idején
bizony
A bergeni lakásban
igen, ahol Sara mama meghalt
olyan a csend
mint
pillanatnyi szünet
amikor összeomlik
itt benn
legbelül valami
Sara mama meghalt
Négy éves voltam
Mindenre emlékszem
de valójában semmire sem
Azóta is gyakran beszélgetünk
Sara mama és én
rövid szünet
Neked csak harmincöt év jutott
Sara mama
Én viszont
megöregedtem
Rövid szünet
És tudod, Sara mama
Magdalene mostoha is
rég halott
rövid szünet
Hideg van itt
Huzat
a félig nyitott ablak felé néz
De Ibsen
nem csuknád be az ablakot?
Huzat van
A köszvényem
rövid szünet
Jól van, tudom, friss levegôre vágysz
tudom
de nem bírom a huzatot
sosem bírtam
nagyon rövid szünet
ez a hasogatás
szünet
Köszönöm, köszönöm
Köszönöm szépen
kedves
nagyon rendes tôled
rövid szünet
De hol késik Sigurd
nem tudja, hogy születésnapom van?
Hamarosan eszünk
szünet
Ibsen
Suzannah elmosolyodik magában
mindig Ibsen
rövid szünet, körülnéz
Hol van Ibsen?
Miért nem jön már?
Ô
elmosolyodik
a pontosság mintaképe
rövid szünet
most mégis késik
pedig terítve van
neki, nekem és Sigurdnak
Ma van a születésnapom
együtt eszünk
mint amikor Sigurd még kicsi volt
de hol késik Sigurd
és Ibsen?
szünet
Ibsen különben sosem szeretett enni
rövid szünet
Ibsen kis étvágyú
de azért kedveli
rövid szünet
a borjúsültet tejszínmártással
a petrezselymes bárányhúst
a házivajon sült marhát
És húslevest
fôtt krumplival
Kanalazza és magában beszél
panaszkodott az a
az a Lina
a szolgálólány
húslevest fôzött neki
Ibsen megette
de csak ült és morgott magában
pillanatnyi szünet
Jobb’ szeretett inni
mint enni
ez az igazság
mindig így volt
és
rövid szünet
igen, elôfordult
hogy túl sokat ivott
de nem olyan gyakran
hirtelen elhallgat. Elengedi az asztal szélét, botjára támaszkodik, s egy ajtó felé tekint
Enni is szeret
de
rövid szünet
de mindig is
egy másik ajtó felé tekint
jobb szerette a folyékonyat
ami lecsúszik a torkán
így volt
így
áll, a fájdalom végig fut az arcán
Ez
próbál kiegyenesedni
ez
igen, az utóbbi években
folyton
gyötör ez a fájdalom

örökké hasogat
és ráadásul
itt Christianiában
hideg van
csak esik, esik
a lakásba
nem süt be a nap
sötét
és
hirtelen elakad, próbál kiegyenesedni
Így ni
És itt
itt
mindig csak bent
a lakásban
Az elsô emeleten
Soha másutt
rövid szünet
Maximillanstrasse
München
szótagolva, mintegy magának, nagyon lassan
Arbins utca
Christiania
Felnéz
Mindig itt
nagyon lassan mondja
Arbins
utca
szünet
De Ibsen
az egyik ajtó felé tekint, s boldogság fut végig az arcán
te vagy az?
Sokat késtél, Ibsen
rövid szünet. Mintegy habozva
Így van ez mindig
Ibsen
kicsit gyorsabban beszél
biztosan elmerültél a munkában
s nem volt szíved megszakítani
jól van ez így
Ibsen
rövid szünet
Elmégy?
Nem eszünk elôbb?
Mi ketten
elbizonytalanodik
és Sigurd
Hiszen a születésnapom van
rövid szünet
Ám legyen
Várhatunk vele
Nem sürgôs
Dolgod van
Értem én
Tedd csak!
rövid szünet
körülnéz, s meglátja a nyitott ablakot
De Ibsen
rövid szünet
Nem tesz jót neked
ne állj a nyitott ablakban!
rövid szünet
Csukd be kérlek!
Nem bírom a huzatot
De Ibsen
válaszolj!
rövid szünet
Azt mondod, nem vagy éhes?
rövid szünet
Rendben
Eszünk késôbb
Menj, ha dolgod van!
Menj csak!
rövid szünet
Sigurd amúgy sem ért még ide
de biztosan jön
hamarosan
mindig pontos
rövid szünet
Rendben
menj csak!
De kérlek
az ablakot ne hagyd nyitva
hiszen tudod
a huzat
Nem bírom a huzatot
ez a köszvény
örökké hasogat
rövid szünet
Köszönöm
Nagyon köszönöm
Köszönöm, hogy becsuktad az ablakot
Köszönöm, köszönöm
köszönöm, jóságos Ibsen
szemével követi, amint a láthatatlan Ibsen kimegy az egyik ajtón
szünet
Nem, nem az történik
egy pillanatra elakad
hogy Ibsenre gondolok
vagy beszélni akarok róla
nevet magán
Henrik Ibsenrôl
Doktor Ibsenrôl
Azt hiszem
egy pillanattal ezelôtt
valóban itt volt
s aztán
csak úgy eltűnt, vagy
visszatért a munkájához
De hiszen én kértem rá
hogy akkor most
menj és dolgozz kedvedre
Doktor Ibsen
És Doktor Ibsen
visszatért az íráshoz
szünet
Most vélhetôen ül és ír
elbizonytalanodik
talán mégsem
egy biztos
a szobájában van
igen
igen, és fekszik
igen, fekszik az ágyban
az egyik ajtó felé tekint
örökké fekszik
egész idô alatt
csak fekszik
rövid szünet
Fekszik és pihen
vagy alszik
talán
pillanatnyi szünet
fekszik
teljesen kifehéredett
ôsz a szakálla
nagyon rövid szünet
Ki tudja, mióta ôsz már
a szakálla
ôsz
nagyon rövid szünet
S a haja is ôsz
Valamikor egészen sötét volt
de
ma már teljesen ôsz
A homlokára tapad
S a szája
rányílik
egy pillanatra elkalandozik a gondolata
a rázuhanó fájdalomra
azelôtt
pillanatnyi szünet
azelôtt
igen, régen a fájdalom csak idônként
torzította el az arcát
hirtelen
váratlanul
futott rajta végig
a fájdalom
nagyon rövid szünet
azt hiszem, tudomásul sem vette
pillanatnyi szünet
s akkor
furcsa hangok törtek elô
nyers szavak
összefüggéstelen szavak
elejtett szavak
Talán
igen, töredékek
nagyon rövid szünet
a fájdalom szavai
miközben
igen, miközben mozdulatlanul feküdt
s az arca
rövid szünet
már talán kisimult
hogyan írjam le
pillanatnyi szünet
szinte nyugodt
rövid szünet
beletörôdött
talán
elbizonytalanodik, ismerkedik a szóval
beletörôdött
igen
igen, az arca beletörôdést mutatott, igen
és kedves volt
pihent
igen
és boldog
talán
mintha a boldogságnál is boldogabb
elakad
de közvetlen elôtte
igen, a fájdalom
ez az elkerülhetetlen fájdalom
ami
rövid szünet
ami lényegtelen
S mondott valamit
valami egyszerű
érthetetlent
ami nem jelentett az égvilágon semmit
vagy mégis
igen
a fájdalmat
norvég és német keverék nyelven
Gott, hogy rohadna meg ez a fájás
mondta
elmosolyodik, rövid szünet
aztán a ruháit kereste a szemével
S az a lány
a szobalány
elakad, rövid szünet
Az a lány, Line
kérdôn
vagy Lina?
a szolgáló
Rita lett volna?
Rita
igen
kikészítette a ruháit
néhány darab már az ágyon feküdt
a többi a szekrényben lógott
s akkor én
elakad, rövid szünet
igen
én
elakad, rövid szünet
Érzem a ruhái illatát
De ô miért nincs itt?
Megpillantok
egy hajszálat a hajtókáján
fehér
erôs, mint a drót
kabátzsebében dohánypor
elakad, rövid szünet, az ajtó felé pillant
Átveszem a felöltôjét
rövid szünet
Ibsen
Arra gondoltam
elakad, rövid szünet
Csak Sigurd jönne már
nyomós oka lehet, ha késik
Hiszen a születésnapom van
Jöhetne már Sigurd
hogy együnk
rövid szünet
De Ibsen
miért nem szólsz egy szót sem?
Mi történt?
rövid szünet
Ha nem, nem
pillanatnyi szünet
Hiszen oly sokat dolgoztál
oly sokat írtál
egy életen át
szünet. Magába süpped, majd visszatér a gondolata
Azt mondják
túl kell adnom a ruháin
Nem akarok semmit sem kidobni
szünet
Talán
körülnéz, maga elé néz
amikor fájdalom gyötörte az arcát
eltorzította
s úgy maradt egy ideig
míg el nem tűnt a fájdalom
végre
szünet
De végül
igen
állandósult a fájdalom
Belefásult
ez talán
pillanatnyi szünet
igen, szinte enyhítette a fájdalmát
Jobb volt így
Belefásult a fájdalomba
szünet
Alszik
szünet
Úgy vettem észre
amikor bent voltam nála
az ajtó felé pillant
alszik
Biztos nem lehetek benne
gyakran tetteti
mintha aludna
Sosem tudhatom
szünet
Már semmi sincs
ami boldoggá tenné
Csak fekszik magában
Semmiben sem leli a kedvét
azelôtt legalább
szerette az italt
és a fiatal lányokat
azokat a a fiatal lányokat...
elakad
S a különleges fogásokat
pácolt lazacot
füstölt sonkát
de
már ez sem tölti el örömmel
s talán sosem szeretett enni
De most hamarosan eszünk
Ibsen mindjárt betoppan Sigurddal
s akkor végre eszünk
az asztal terítve
elvégre születésnapom van
elôkészítve minden
S Line
a szolgáló
Rita?
elakad
Szórakozott lettem
összezavarodik minden
volt, ami volt
rövid szünet
Ibsen nem sokat törôdött az evéssel
Errôl is jót lehet gondolkodni
De miért pont ez jutott eszembe
rövid szünet
Ibsen kevés dologgal törôdött
írással
ivással
szeretett inni
bort és erôset
nappal
este
órákig írt
igen, írt és írt
ott ült bent
ott bent
az egyik ajtó felé tekint
ott ült bent
rövid szünet
de mindig
más országban
mindig máshol
Más országok
más városok
Így valahogy
szünet

A fiatal Suzannah jön be, a terített asztalhoz megy, megigazít valamit. Az idôs Suzannah nem láthatja

És én
Engem mi boldogít?
Sütemények?
Igen
Sütemény
Csak a sütemény
Édességek

A fiatal Suzannah az ablakhoz megy, kinéz

Ibsen maga is úgy gondolta
hogy
elakad
Mit akartam ezzel?
Mire gondolt Ibsen?
Mi jár a fejemben?
Milyen összefüggésben
jutott eszembe
nincs összefüggés
semmi
pillanatnyi szünet
csak
fájdalom fut végig az arcán
csak ez a fájdalom
az örökös hasogatás
Az idôs Suzannah a homlokára teszi a kezét
Nem emlékszem
pillanatnyi szünet, leereszti a kezét
ma már semmire sem
minden összefolyik
aztán hirtelen megvilágosodik valami
rövid szünet
ez vagy az
teljesen lényegtelen dolog
Ô
ahogy Bergen utcáin sétál
nem is a járása
inkább a tekintete, menet közben
menet közben lenéz
rövid szünet
S aztán egy pillanatra megbiccen a feje
ferdén hátra
felpillant
rövid szünet
majd
rövid szünet
igen
igen
maga elé néz
rövid szünet
igen, Bergen utcáin sétál
láttam Bergen utcáin sétálni
S azon a bizonyos estén
a Norvég Színházban
a színpadon
a színészek sorfala elôtt
egy alacsony ember
meghajolt a színpadon

A fiatal Suzannah elfordul az ablaktól, gondolataiba merülve néz a szoba felé. Boldognak tűnik
kiöltözve állt ott
hosszú, sötét haja hátrafésülve
és Magdalena mostoha felállt
és Thoresen tiszteletes felállt
felálltam én is
állva tapsolt a közönség
És Ibsen felpillantott
Aztán újra le
1856 január másodikán
A solhaugi ünnep ment
a bergeni Norvég Színházban
S arra gondoltam, ha ezt
Sara mama láthatná
de
ô, Sara mama
anyám
rég halott
rövid szünet
mára
egy pillantása
a messzi távolból
egy kézmozdulata
ez minden
rövid szünet
Sara mama
Négy éves voltam
harmincöt évesen
meghaltál
S apa
a boldog Thoresen tiszteletes
pillanatnyi szünet
újra nôsült
elvette Magdalene mostohát

A FIATAL SUZANNAH
És Ô
Henrik Ibsen
drámaíró
a Norvég Színház
igazgató rendezôje
meghívást kapott hozzánk
Ide
Mára
Magdalene mostoha akarata
S három személyre
terítve
rövid szünet
Ibsen olyan szégyenlôs
pillanatnyi szünet
amikor hozzá beszéltem
lesütötte a szemét
majd hirtelen felpillantott
és megint le
Ibsen mindig lesüti a szemét
Hallgat, nem mond
szinte semmit
Amikor
maga elé suttog
itt megy el elôttünk
kinéz az ablakon
felnéz
integetek neki
Néha megáll és vár
akkor leszaladok hozzá
és nagyokat sétálunk
Bergen utcáin
Beszélgetünk
Színházról
Költészetrôl
Legjobb barátnômnek
Karolinának
kijelentettem
hogy Ôt
hogy Ibsent
szélesen kilendíti a karját
hogy Ibsent választom

AZ IDÔS SUZANNAH
De sem Ibsen
sem Sigurd nem jön
Ennünk kellene
Elvégre ma van a születésnapom

A FIATAL SUZANNAH
Mire ô
Karoline
mintegy rosszallóan
megkérdezte, komolyan gondolom-e?
Ibsen nem tud viselkedni
mondta
Alacsony
bizonytalankodó
félszeg
Nevetséges
A színházban kinevetik
mondta
Nem néz a színészekre
akkor sem, ha rendez
mondta Karoline
S az a lehetetlen sárga kesztyű
egész Bergen rajta nevet
mondta Karoline
Ôt?
Tényleg ôt akarod?
kérdezte Karoline

AZ IDÔS SUZANNAH
Nem értem, miért nem jön
sem Sigurd, sem Ibsen
Ennünk kellene
a születésnapomat ünnepelni
A FIATAL SUZANNAH
Túl alacsony
mondta Karoline
egész Bergenben ô a legalacsonyabb
vagy az egyik
Igazán Ôt akarod?
kérdezte Karoline
Igen, Ibsent akarom
senki mást csak Ôt
válaszoltam
rövid szünet
Ibsen jön ma hozzánk
Három személyre terítettünk
Ibsennek
nekem és Magdalene mostohának
rövid szünet
És hamarosan
egy
kettô
három
öt
pont tíz
nap múlva
a Filharmónia Egylet
bálja
Eljön Ibsen is
Ott majd minden eldôl
pillanatnyi szünet
Eldöntöttem

AZ IDÔS SUZANNAH
A ruhái
nem maradhatnak az ágyon
vagy a szekrényben lógva

A FIATAL SUZANNAH
Karoline azt mondta
menjek ahhoz, akihez akarok

AZ IDÔS SUZANNAH
El kell tűntetnem a ruháit

A FIATAL SUZANNAH kinéz az ablakon
Hamarosan itt lesz

AZ IDÔS SUZANNAH
Egy hajszál a hajtókáján

A FIATAL SUZANNAH elfordul az ablaktól
Alig vagy tizenkilenc
mondta Karoline
Öreg hozzád
Nincs még harminc
feleltem
De kis híján
mondta Karoline

A fiatal Suzannah újra kinéz az ablakon

AZ IDÔS SUZANNAH
Ennyi
a fájdalom végigfut az arcán
És most
megint
ez a köszvény
ez
elakad
ez
elakad
és egyikôjük sem jön
sem Ibsen, sem Sigurd
Ibsen sosem ér rá
pedig a születésnapom van
Ennünk kellene
rövid szünet
Sötétség
hideg
mindig esik Christianiában
Bezzeg
a Via Capo le Case
fényei
A keze
az öreg ujjak
egyik keze a másikra kulcsolva
pihen
rövid szünet
egy halom papír körülötte
rövid szünet
Miért gondolok erre?
Egyik keze pihent a másikon
rövid szünet
Azért jut talán eszembe
mert
akkor és ott
fájdalmas arccal elindul a szobában
más volt
Ibsen
ott volt igazán Ibsen
talán akkor
Ô volt Ô
hosszú szünet
Mit is akartam ezzel?
Nem az arcára gondolok
Nem csak arc
kéz
test
vagyunk
Valami más
s ez a valami
néhanapján
mintegy megmutatkozik
pillanatnyi szünet
a rezdülésben
az ujjak mozdulatában
feltűnik
az arcjátékban
rövid szünet
minden más
elszáll
szünet

A középkorú Suzannah bejön, a terített asztalhoz megy, igazít valamit. Egyikôjük sem láthatja a másikat

S most
rövid szünet
egyre rosszabb
igen
rövid szünet
elkezdôdik a nap
rövid szünet
s ez a fájdalom
már reggel jelentkezik
rövid szünet
minden lelassul
amint a nap fogyatkozik
emlék lesz
emlék

A középkorú Suzannah felegyenesedik az asztalnál, a terített asz- talt nézi

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Rendben
pillanatnyi szünet
Már hamarosan jönnek
Ibsen és Sigurd
Sigurd születésnapját ünnepeljük
Ma hét éves
pillanatnyi szünet
Evés elôtt
kis sétára mentek
Ibsen és Sigurd

AZ IDÔS SUZANNAH maga elé
emlékek, emlékek
értelmetlenül
felbukkanó emlékek
rám törnek
majdnem semmi
a régi idôkbôl
szinte semmi
Via Capo le Case
Mi történt ott?
Ott volt
Ott
Pontosabban itt
Ibsen itt van
fekszik az ágyban
egy ajtó felé pillant
a szobájában
Szünet
Képtelenség
Nem lehet ott
Ibsen már nem él
rövid szünet
Henrik Ibsen halott
pillanatnyi szünet
elvitték Ibsent
el
Ibsen nincs többé
Ibsen a sírjában fekszik
a Megváltónk temetôben
rövid szünet
Henrik Ibsen halott
rövid szünet
Henrik Ibsen
rövid szünet
igen
igen, Ô elment
pillanatnyi szünet
és mégis itt van
igen

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Bizony, Sigurd hét éves lett
Nem telik ajándékra
de Ibsen rajzolt egy papírpénzt
Sigurd ezt kapja tôlünk
Amint pénz áll a házhoz
Ibsen becseréli
valódira

AZ IDÔS SUZANNAH
igen, Ibsent magam elôtt látom
ôsz a haja
ôsz a szakálla
egyik szeme nagy, a másik kicsi
eltávozott
Örökre elment
De valódi énje
pillanatnyi szünet
igen
az nem tűnt el
Az továbbra is
nem, mégsem
de mégis
elakad
össze-vissza beszélek
de
igen
rövid szünet
beszélek csak
Szünet
Henrik Ibsen
rövid szünet
és én
Suzannah Thoresen

A FIATAL SUZANNAH
Suzannah Thoresen vagyok

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Suzannah Ibsen vagyok

A FIATAL SUZANNAH
Találkoztam Ibsennel
Bergen utcáin kószáltunk
Az a rettenetes sárga
kesztyű volt rajta
rövid szünet
Ibsen most hozzánk jön
együtt eszünk
Ô
Magdalene mostoha
és én
kissé nevetgélve, mint aki titkot árul el
Gyakran sétál erre
az utcánkban
Hirtelen felpillant az ablakunkba
Aztán megáll, várakozik
és én leszaladok hozzá
rövid szünet
Én olyan csúnya vagyok
igazít magán
Magas, szögletes, csúnya
Marie nôvérem sokkal szebb
rövid szünet
majdnem mindenki szebb nálam
A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsen fölöttébb kedveli
a fiatal lányokat
Természetesen tudok róla
Minden szép lányt
rövid szünet
S az a szolgálólány, akinek
elakad, pillanatnyi szünet
s most, hogy Sigurddal az utcán sétál
bizonyára a fiatal lányokat nézegeti
De hamarosan jönniük kell
Eszünk
Sigurd hetedik születésnapja van
ma
Én sosem voltam szép
pedig Ô nagyon kedveli
a szép lányokat
ez a szerencsétlen, kisnövésű ember
mindenre megriad, ami mozog
rövid szünet
és az a szolgálólány
pillanatnyi szünet
akinek gyereke lett tôle
nem, erre gondolni sem merek

AZ IDÔS SUZANNAH
Line
Lina
Rita
vagy mi a nevük
hogy imádják
csak azért, mert Ô a híres
Henrik Ibsen
mellesleg
elakad, pillanatnyi szünet
Hildur Andersen
vagy talán Andresen
aki zongorista félének
tartja magát
színházba jár Ibsennel

A FIATAL SUZANNAH
Én olyan csúnya vagyok

AZ IDÔS SUZANNAH
Rita
Emile
nagyon nyersen ejti ki
Emilie
Emilie Bardach

A FIATAL SUZANNAH
És Marie nôvérem is szebb

AZ IDÔS SUZANNAH
De ezek
csak csitrik
fruskák
Ô pedig
pillanatnyi szünet
megejtett egy szolgálólányt
Ibsennek két fia van
Sigurd
és az a másik
rövid szünet
Én számítottam egyáltalán?

A FIATAL SUZANNAH
Mit lát bennem
Én olyan csúnya vagyok

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Szüksége van rám
AZ IDÔS SUZANNAH
Fontos voltam neki
Henrik Ibsen valójában
én vagyok
elmosolyodik
De ezt senki sem értheti
csak én
rövid szünet
Mit számít
rövid szünet
Létezett egy nagy szem
s ezzel
elakad

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
A szeme?
Az egyik nagyobb

A FIATAL SUZANNAH
Különös a tekintete
az egyik szeme nagyobb
mint a másik

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Van egy harmadik szeme is
de errôl még Ô sem tud

A FIATAL SUZANNAH
Néz a nagy szemével
úgy nagyjából
mert ritkán pillant fel
de ha igen
rád szegezôdik a nagy szem
míg a kicsi
nem feléd néz
nem is keresztül rajtad
pillanatnyi szünet
Folyton leszegzi a fejét

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Mindent lát
két szögbôl nézi a világot

AZ IDÔS SUZANNAH
Ô mást látott a szemével
más szemszögbôl
A harmadik szemével is látott

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Jövôbe látó szem
pillanatnyi szünet
hihetetlenül hangzik
pillanatnyi szünet
különleges, az biztos
mi lehet az igazság?
pillanatnyi szünet
Ha nem is a jövôbe
de messzire, elôre látó szem

A FIATAL SUZANNAH
Olyan magányos

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Örökké magányos

AZ IDÔS SUZANNAH
Magányos volt
rövid szünet
Ibsen szerint
kényelmes a magány
rövid szünet
de én ott voltam
mindig maga mellett tudhatott
A FIATAL SUZANNAH
Ibsennel akarok élni
örökké vele

AZ IDÔS SUZANNAH
Ibsennel éltem
mindig mellette voltam
rövid szünet
ha nem is voltam jelen
Épp ezért...
elakad

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Amíg csak lehet
Ibsen mellett maradok
rövid szünet
olyan magányos
velem sem képes
együtt élni
Nagy távolság feszül köztünk
Jó ez így
neki is
nekem is

AZ IDÔS SUZANNAH
Ibsen senki mással nem tudott élni
képtelen volt
nem akadt olyan hely a világon
ahol bárki mással együtt tudott volna élni
több hely létezett egyszerre
rövid szünet
de mind mögött
egy hely, egy valaki áll

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
A szeme az oka
A FIATAL SUZANNAH
Azt hiszem, boldogtalan

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Keserű és boldogtalan
pillanatnyi szünet
de
talán
boldog is tud lenni
boldog
amikor jól megy az írás
amikor tudtára hozzák
hogy egyre több színház
játssza a darabjait
akkor mindenesetre
boldogság tölti el
Itt és itt fognak színre vinni
újságolja
s ekkor boldog
S amikor sikere van
és az újságok dícsérik
ettôl is boldog
rövid szünet
De mostanában
ritkán
alig érdekli valami
nem olvassa
mit írnak róla az újságok
pillanatnyi szünet
Az kicsit felvillanyozza
ha kritizálják
mosolyog, nevet rajta
visszatér belé az élet

AZ IDÔS SUZANNAH
Miért nem jönnek
sem Ibsen, sem Sigurd?
Ennénk
a születésnapomat ünnepelnénk

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Terítve van
Ma hét éves Sigurd

AZ IDÔS SUZANNAH
De Ibsen
miért nem jössz már?
Sem Ibsen
sem Sigurd nem jön
rövid szünet
Ibsen semmit nem akart birtokolni
vagyis majdnem semmit
rövid szünet
a saját lakás is zavarta
rövid szünet
megfosztotta a szabadságától
talán
rövid szünet

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsen nem szeret olvasni
Én viszont igen
könyveket veszek
de Ô
elakad

AZ IDÔS SUZANNAH
Ibsen ritkán olvas
többnyire újságot
folyóiratot
néha napján könyvet
de ilyen-olyan
irodalmat
csak elvétve
szinte soha

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsen azt állítja, hogy
irodalmat nem szeret olvasni
de ez nem igaz

AZ IDÔS SUZANNAH
Ibsen elég irodalom volt
magának
a saját irodalmában élt csak
olyannyira
hogy nem szerethette a másét

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
mások irodalma csak zavarta Ibsent

AZ IDÔS SUZANNAH
Ibsen a maga irodalma volt

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsen egyre inkább a
saját irodalmává vált

AZ IDÔS SUZANNAH
A saját irodalmát
azt szerette
és ugyanakkor mégsem
Sokszor
rövid szünet
igen
egyszerűen gyűlölte
talán még önmagát is
azt mindenképpen, amit leírt
mindent
minden egyes szót
elhitette magával
hogy minden, amit ír
rossz
rövid szünet
és elhibázott
az egész élete

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsen tudja
hogy nagyon jól ír
de magát nem szerei
ezért az írásait sem

A FIATAL SUZANNAH
Ibsen mindig kész arra
hogy eltűnjön
az eltűnés nagymestere

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Eltemetkezik az írásban
az írásba menekül

A FIATAL SUZANNAH
Hol késik Ibsen
Az asztal terítve
minden készen áll

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsen maga sem érti, amit ír
valóban nem
rövid szünet
halad ugyan
nem azért, mert jelent számára
valamit
a szomorúság hajtja elôre
a szomorúság terhét kapta ajándékba
AZ IDÔS SUZANNAH
Ibsen önmagával sem volt tisztában
rövid szünet
de hiszen nem láthatta a saját szemét
Nem tudott a harmadik szemérôl

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ennek és ennek mi az értelme?
Kérdem Ibsent
Ez mit jelent?
Csak ingatja a fejét
Semmit
az égvilágon
semmit sem jelent

AZ IDÔS SUZANNAH
A szomorúság terhét kapta ajándékba
Ibsen azért írt
nagyon hosszú szünet

A FIATAL SUZANNAH
És esik
mindig esik
Sár borítja
Bergen utcáit

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Sigurd hova járjon iskolába?
Az iskola neki is kötelezô

A FIATAL SUZANNAH
Szerelmes vagyok Ibsenbe
rövid szünet
elôttem van
egész nap
este
amikor az ágyban fekszem
magam elôtt látom
Éjszaka is
elakad

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsent választottam
Sosem bántam meg

AZ IDÔS SUZANNNAH
Soha
olyan szegények voltunk
hogy jóllakni sem tudtunk
akkor sem bántam, hogy
Ibsent választottam

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Néha az utolsó fillérünket is elissza
rövid szünet
Vagy Christiania utcáin
fetreng a sárban

AZ IDÔS SUZANNAH
Csak ivott és ivott

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Nagyon szeret inni

AZ IDÔS SUZANNAH
Enyhítette a szomorúságát
az ivás
rövid szünet
tompította a fájdalmát
rövid szünet
miféle szó ez is
fájdalom
súlyos
és súlytalan
pontatlan fôleg
Schmertz
Haben Sie Schmertz?
Kérdeztem
Elmosolyodott
Ez segített

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsennek szüksége van rám
És
pillanatnyi szünet
bizonyos fokig kötôdik hozzám
kellek neki
elveszne nélkülem
ködbe veszne
Henrik Ibsen én vagyok
elneveti magát
Így igaz

AZ IDÔS SUZANNAH
Senki sem sejti
de Henrik Ibsen én vagyok

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Nélkülem nem boldogulna Ibsen
ott kell lennem
a közelében
a fejében
rövid szünet
hogy is fejezzem ki magam
rövid szünet
Én írom ôt
Ô írja a magáét
A tudatán keresztül
én fogalmazom meg
amit a harmadik szemével lát
rövid szünet
Ezt mások nem érthetik
Szünet
Nem is lehet megérteni
rövid szünet

A FIATAL SUZANNAH
Ibsent akarom!

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsen engem választott
AZ IDÔS SUZANNAH
Ibsen hol van?

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Nem Ô
pillanatnyi szünet
én választottam
Úgy döntöttem
természetesen
én döntöttem el
Ibsent
akarom

A FIATAL SUZANNAH
Ibsent akarom!
rövid szünet
de miért?
Mit látok benne?
elgondolkodik
Talán
elakad
De miért késik Ibsen?

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsen nagyon sajnálatra méltó
mindig is az volt
A FIATAL SUZANNAH
Ibsen elszomorít
végtelenül elszomorít
Ennek ellenére
talán pont ezért, akarom Ôt

AZ IDÔS SUZANNAH
Nem bántam meg semmit
rövid szünet
de Ibsen igen
Ibsen megbánt mindent
engem
az írásait
rövid szünet
kétségek gyötörték
úgy hitte
elhibázott mindent
értéktelen
Ô maga fôleg
írásai
haszontalanok
terhére van
mindenkinek
rövid szünet
nekem is
rövid szünet
de errôl hallgatott

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Azt hiszi
igen
hogy értéktelen
s hogy puszta jelenlétével
tönkretesz mindenkit
és mindent
AZ IDÔS SUZANNAH
És én
nem, semmi
elakad. Rövid szünet
De hol van Ibsen?
Fekszik az ágyban
megfordul, az egyik ajtó felé pillant
Ott bent
szünet
S a ruhái
zakója
nadrágja
nem maradhatnak
az ágyon
nem lóghatnak
a szekrényben
Át kell néznem
túl kell adnom rajtuk

A FIATAL SUZANNAH
Belegondolok
ha megöregszem
öreg feleség
bölcs öregasszony leszek

AZ IDÔS SUZANNAH
Én itt
Ibsen ott
a szobájában fekszik
meglepô, hogy erre gondolok
mert
Ibsen már nincs itt
rövid szünet
tudom jól, hogy nincs itt
elvitték Ibsent
mégsem akarom elhinni
igenis itt van
itt kell lennie
Tudom, hogy Ibsen itt van
rövid szünet
ugyanakkor mégsincs
elvitték
és mégis
elakad, rövid szünet
bizony, Ibsen itt van
tudom, hogy Ibsen itt van
szünet
Ha én örökké itt vagyok
Ibsennek is itt kell lennie
A hosszú évek alatt
csak egyetlen egyszer
hagytam el a lakást
Akkor is
lecipeltek
nem tudok lépcsôt járni
fokról fokra
zökkentek velem
elgondolkodik

A FIATAL SUZANNAH
Belegondolok
ha egyszer megöregszem
s már járni sem tudok

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Néha fájdalmaim vannak
S elvétve a járás is nehezemre esik

AZ IDÔS SUZANNAH
aztán autóval vittek
a Megváltónk temetôbe
Henrik Ibsen sírjához
ott van eltemetve
de Ô
Henrik Ibsen
nincs ott
itt
van
velem
És

A FIATAL SUZANNAH
Nem kellene már
Ibsennek itt lennie?
Oly sokat vártam
Az asztal megterítve
Ibsennek
Magdalene mostohának
És nekem

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ennünk kellene
Jöhetnének már
Ibsen és Sigurd
Sigurd születésnapját ünnepelnénk
Hét éves a fiúnk

AZ IDÔS SUZANNAH
és aztán visszacipeltek a lépcsôn
majd mentek a dolgukra
Ibsen pedig várt rám
elakad. Az ablak felé tekint. Megörül
Jó látni téged
Befejezted az írást
végeztél a mai adaggal?
Sétálni mégy?
De az étel
nem ennénk elôbb?
És Sigurd?
elakad, rövid szünet
Eljön Sigurd?
Remélem, emlékszel
ma születésnapom van
szünet
Azt mondod?
De Sigurd megígérte
igen, hogy eljön
s akkor hármasban
eszünk
megünnepeljük a születésnapomat
mint régen
rövid szünet
Ibsen szerint
elakad. Rövid szünet
Sigurd ma nem tud jönni
rövid szünet
Talán a hétvégén
Bergliottal
és az unokával
oldalra pillant
Jó, hogy mondod, Ibsen!
Sigurd csak a hétvégén jön
De jó hallani
hogy mindannyian jönnek
rövid szünet
Elmégy?
De
elakad. Szünet
Itt volt Ibsen
elakad. Rövid szünet
Az imént még itt volt
de én
elakad. Rövid szünet
A ruhái
az ágyon hevernek
a szekrényben lógnak
rövid szünet
Ibsennek nincs kedve felöltözni
Nincs rá szüksége
Henrik Ibsen halott
De azért itt van
tudom
Beszélgetek vele
pillanatnyi szünet
úgy, mint azelôtt
beszélgetek Ibsennel

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Miért nem jönnek már
Ibsen és Sigurd
ennünk kell
megünnepelni Sigurd
hetedik születésnapját

A FIATAL SUZANNAH
Ibsen mindjárt itt lesz
rövid szünet
Összeházasodunk
Henrik Ibsen
felesége leszek
Eldöntöttem
Talán Karoline lesz a tanúm

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Látni sem akarom többé Karolinét
Csúnyán beszél rólam mások elôtt
irigykedik, mert az én Ibsenem
nagyobb költô, mint az ô Björnsonja

A FIATAL SUZANNAH
Karoline azt találta ki
ha lánya születik
nekem meg fiam
vagy fordítva
összeházasítjuk ôket
A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Sigurd elveszi Bergliotot

AZ IDÔS SUZANNAH
Úgy lett, ahogy elterveztük
kis segédlettel
Sigurd fiam
és Karoline Bergliotja
összeházasodott
szünet

A FIATAL SUZANNAH
Henrik Ibsen
az ablakhoz megy
Most már hamarosan itt lesz

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Nem táncoltunk
a Filharmóniai Társaság bálján
ültünk és beszélgettünk
rövid szünet
Késôbb levelet írt nekem
pillanatnyi szünet
Amiben az állt
ha egymáséi leszünk
a szerencse hozzászegôdik

AZ IDÔS SUZANNAH
Magdalene mostoha nem kedvelte Ibsent
magába roskadva ül, mafla
félszeg
nevetséges
Magdalene mostoha szerint

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ma Sigurd születésnapját ünnepeljük
Sigurd hét éves
rövid szünet
Új ruhára nincs pénzünk
Ibsen egy régi öltönyét
bontottam el
s abból varrtam Sigurdnak
Nagyobbra szabtam
hogy legyen mibe belenônie
,,Du trets in deine Hosen”
kiabálják utána
az iskolatársak
A fülembe jutott
És Sigurd
rövid szünet
nem invitálja magához a barátait
nehogy meglássák
milyen szegénységben élünk
rövid szünet
Ibsen Sigurddal rója az utcákat
Amint megérkeznek, eszünk
megünnepeljük Sigurd születésnapját
Ma lett hét éves
Ibsen papírpénzt rajzolt
Sigurd születésnapjára
S ha lesz pénzünk
beváltjuk valódira

A FIATAL SUZANNAH
Nem értem
Ibsennek már rég
itt kellene lennie
Nem jön?
Talán nem akar látni?
Én olyan csúnya vagyok
Marie nôvérem sokkal szebb

AZ IDÔS SUZANNAH
Sigurd
olyan jóságos és kedves
ha pénz kapott, mindig
nekünk vett ajándékot belôle

A FIATAL SUZANNAH
Minden lány
szebb nálam
Magas vagyok
túl magas

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Evés után Ibsen
mint minden este
Sigurddal kártyázik
én varrogatok
ôk kártyáznak
rövid szünet
S ma este
kissé titkolózó szünet
miután Sigurdot lefektettük
Ibsen felolvassa nekem az új darabját
Ez…
elakad

AZ IDÔS SUZANNAH
Ha Ibsen elkészült egy drámával
felolvasta nekem
minden alkalommal
minden darabot

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsen nem akar többé írni
pillanatnyi szünet
pedig az íráshoz nagyon ért
pillanatnyi szünet
Ibsennek írnia kell!

A FIATAL SUZANNAH
Ibsen nagy író lesz
rövid szünet
Naggyá teszem
Henrik Ibsenbôl
Henrik Ibsent faragok

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Henrik Ibsen

AZ IDÔS SUZANNAH
rövid szünet
Azok a fiatal lányok
Emilie Bardach
nem Bergenbôl
Bécsbôl

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
És Ibsen, aki siránkozik
azt állította
képtelen új drámát írni
elkészült egy új darabbal

AZ IDÔS SUZANNAH
Ibsen nem látogatta a szüleit
soha, soha
nem írt levelet sem
fiatalon hagyta el a szülôi házat
többé nem találkoztak

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsen nem jár színházba
Nem akar emberek közé menni
S annál nem ismer rosszabbat
mint amikor leszólítják az utcán
AZ IDÔS SUZANNAH
Norvégiába nem akart visszatérni
Én viszont szerettem volna
rövid szünet
s aztán
pillanatnyi szünet
tíz év múlva
Norvégiába látogattunk
De Ibsen senkire sem volt kíváncsi
sem a szüleire
sem a testvéreire
rövid szünet. Körülnéz
Hol lehet Ibsen és Sigurd?
Hiszen ma van a születésnapom
mintha valakit észrevenne
De Ibsen!
rövid szünet
Rendben
rövid szünet
az ablak
becsuknád az ablakot?
rövid szünet

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Június 18-án összeházasodtunk
rövid szünet
de Apa
a nagytiszteletű Thoresen lelkész
akkoriban halt meg
ötvenkét éves korában
csendes, szomorú lett
az esküvô
hiszen apám meghalt
de illett mindkettônkhöz
a gyászos esküvô
Henrik Ibsenhez is
hozzám is
A FIATAL SUZANNAH
Suzannah Ibsen leszek

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Sigurd
az egyetlen gyermekünk
Karolinének elárultam
nem akarok többet
Sigurd hét éves
Ma van a születésnapja
rövid szünet

AZ IDÔS SUZANNAH mereven az ablak irányába néz
Légy oly kedves
Ibsen
csukd be az ablakot
Huzat van
pillanatnyi szünet
Ezek a fájások
hasogat örökké

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ibsen a kávéházban ül
sörözget
képes reggeltôl estig
egész nap ott ülni
a söre mellett
Menjen, keresse a kávéházban
mondom
ha valaki érdeklôdik iránta

AZ IDÔS SUZANNAH
Nem akartam több gyereket
hosszú szünet

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Az a szolgálólány…
elakad, pillanatnyi szünet
engem
Sasmadaramnak becézget

A FIATAL SUZANNAH
Cicámnak becézget

AZ IDÔS SUZANNAH
Feleségem
feleségemnek szólít
rövid szünet

A FIATAL SUZANNAH
Cicám
mondja

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Sasmadaram
mondja

AZ IDÔS SUZANNAH
Feleségem
A Feleség vagyok
hosszú szünet

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Nincs saját lakásunk
nincs bútorunk
semmink

AZ IDÔS SUZANNAH
Ibsen semmit sem akart birtokolni
néhány kép volt
minden vagyonunk
olasz festmények
A FIATAL SUZANNAH
Miért nem jön Ibsen?

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Jöhetne már Ibsen és Sigurd

AZ IDÔS SUZANNAH
De Ibsen
most már együnk!
Úgy látszik Sigurd nem jön
Pedig a születésnapom van
rövid szünet
Sosem volt nagy étvágyad
kisétkű voltál
mindig
de mégis
Az asztal terítve
Ibsen
Nem jössz?

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
És az a szolgáló, akitôl fia…
elakad

AZ IDÔS SUZANNAH
Emile Bardach
rövid szünet
Hildur Andresen
rövid szünet
Emilie Bardach
rövid szünet
Hildur Andresen és Henrik Ibsen
rövid szünet
És én
rövid szünet
a felesége vagyok
A FIATAL SUZANNAH
Cicám

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Sasmadaram

AZ IDÔS SUZANNAH
Feleségem
rövid szünet
Az én édes Feleségem
milyen kedves és jó
volt hozzám
velem

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Ha Sigurd sírt
Ibsen elment itthonról
késôn jött haza
a kávéházban ült
ivott
Keressék a kávéházban
mondtam

AZ IDÔS SUZANNAH
Hol van Ibsen?
Bolond, bolond Ibsen
majdnem mindig mellettem volt
hová varázsolta el magát?
Ibsen nincs itt

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Hol van Ibsen?

A FIATAL SUZANNAH
Ibsen
miért nem jön már?
szünet
AZ IDÔS SUZANNAH
S aztán elutaztunk
Sigurd meg én
ezalatt Ibsen Christiania utcáit rótta
Hildur Andresen oldalán
rövid szünet
Emilie Bardach
rövid szünet
És az a Lina Jacobsen
a szolgálólány
kapott egy szép ruhát tôle
a legszebbet
amilyen szépet
én sosem kaptam
Magdalene mostoha levelet írt
Koppenhágából
Megírta, hogy Ibsen szabadulni akar tôlem
kerül amibe kerül
Hildur Andresennel akar élni
a zongoristával
rövid szünet
És az a, az a
Lina Jacobsen

A FIATAL SUZANNAH
Én olyan csúnya vagyok
pillanatnyi szünet
a többi lány
mind szebb nálam
Marie nôvérem is sokkal szebb

AZ IDÔS SUZANNAH
A melegfürdôk Monsummanóban
rövid szünet
S az a Lina Jacobsen
mindenkinek azt híreszteli
hogy Ibsen olyan, mint egy gyermek
Az ô nagy gyermeke
meséli mindenkinek Lina
rövid szünet
Nem érdekel
rövid szünet
Hildur Andresen sem
rövid szünet
Ibsen nem látogatta a szüleit
sosem írt levelet
Knud og Marichen Ibsen címére
rövid szünet
Via Capo le Case

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Miért nem jön Ibsen?
rövid szünet

AZ IDÔS SUZANNAH
Minden levelét elégettem
Köztünk maradjanak
csak kettônkre tartoznak
Semmit se tudjanak meg rólunk
Minden kettônk közt marad
minden eltűnik
minden feledésbe merül
Magammal viszem
szünet
De hol van Ibsen?
az asztalhoz megy, leül

A KÖZÉPKORÚ SUZANNAH
Nem értem, hol marad el Ibsen?
az asztalhoz megy, leül

A FIATAL SUZANNAH
Hamarosan megérkezik Ibsen
az asztalhoz megy, leül
elsötétedik a szín