2. Ernst Jünger: Approches drogues et ivresse, Table ronde, 1973, p. 304, § 218.
3. Rémy Chavin: in. Entretien sur la sexualité. Plon, p. 205.
4. R. E. Benveniste és G. J. Todaro kutatásairól lásd Yves Christen, „Le rôle des virus dans l’évolution”, La Recherche, n° 54, 1975. március: „Beilleszkedésük és kiválásuk után bizonyos vágási hibák következtében a vírusok képesek hordozójukról DNA-részleteket szállítani és új sejtekbe juttatni azokat: ez az alapja annak, amit genetikai enginneringnek neveznek. Ebbôl az következik, hogy vírusokkal bizonyos szervezetre jellemzô genetikai információt lehet más szervezetbe juttatni. Szélsôséges esetekben még az is elképzelhetô, hogy ez az információ átvihetô egy fejlettebb fajról egy kevésbé fejlett vagy az elôzôt nemzô fajra is. E mechanizmus tehát ellentétes az evolúció klasszikusan elterjedt koncepciójához képest. Ha ezen információs részleteknek nagy fontossága lett volna, akkor bizonyos esetekben helyettesíteni lehetett volna az evolúció ábrázolásául manapság elterjedt cserjés, faszerû sémákat a retikuláris, hálószerû sémákkal (melyekre a kis elágazások egymás közti kommunikációja jellemzô, miután differenciálódtak).” (p. 271).
5. François Jacobi: La logique du vivant, Gallimard, 1971, pp. 312, 333.
6. Carlos Castañeda: L’herbe du diable et la petite fumée. Ed. du Soleil noir, 1977, p. 160.
7. Pierre Boulez: Par volonté et par hasard. Ed. du Seuil, 1975, p. 14: „Komposztba ültetve azonnal szaporodni kezd, mint a gyomnövény.” Továbbá passim, a zenei szaporodásról, p. 89: „a zene lebeg ott, ahol a szöveg maga hordozza a hangszeres zenész számára a kitartott idôvel való összetalálkozás fenntartásának lehetetlenségét.”
8. Vö. Mélanie Klein: Psychoanalyse d’un enfant. Tchou, 1973. A háborús térképek szerepe Richard tevékenysége során.
9. Fernand Deligny: „Voix et voir” Cahiers de l’immuable. Recherche, avril, 1975.
10. Vö. Dieter Wunderlich: „Pragmatique, situation d’énonciation et Deixis”, in Langages, n° 26, juin 1972, pp. 50 sq.: Mac Cawley; Sadock és Wunderlich kísérletei arra irányulnak, hogy „pragmatikai tulajdonságokat” oltsanak, vezessenek be a Chomsky-féle fákba.
11. Steven Rose: Le cerveau conscient, Ed. du Seuil, 1973, p. 97, és az emlékezetrôl pp. 250 sq.
12. Vö. Julien Pacotte: Le réseau arborescent, schème primordial de la pensée. Hermann, 1936. A könyv a fa-forma különféle sémáit elemzi és fejti ki, a fa-forma nem egyszerû formalizmus, hanem „a formális gondolkodás valódi alapja”. A könyv megmutatja a klasszikus gondolkodás határait. Öszszegyûjti az „Egy-Kettô”, a dipólus elméletének összes formáit. A törzs-gyökér-ág együttes a következô séma mûködését teszi lehetôvé:
A faváltozatok és fasorok elemzésére újabban Michel Serres tesz kísérletet a legkülönfélébb tudományos területeken: hogyan jön létre a fa egy „hálózatból” kiindulva. (La traduction. Ed. de Minuit, pp. 27 sq.; Feux et signaux de brume. Grasset, pp. 35 sq.)13. Pierre Rosentiehl és Jean Petitot: „Automate socil et systèmes acentrés”, in. Communication, n° 22, 1974. A barátság tételérôl vö.: H. S. Wilf: The Friendship Theorem in Combinatorial Mathematics. Welsh Academic Press; és egy hasonló jellegû, kollektív döntésképtelenség tételérôl vö.: K. J. Arrow: Choix collectif et préférences individuelles, Calmann-Lévy, 1974.
14. Id. mû. A középpontot nélkülözô rendszer fô jellemzôje az, hogy a helyi kezdeményezések a központi instanciától függetlenül koordinálódnak, a számolás a hálózat (sokféle) egészében történik. „Ezért a személyekrôl szóló katalógust csakis maguk a személyek állíthatják össze, hiszen egyedül ôk képesek leírni magukat, és az adatbázist új adatokkal naprakésszé tenni: a társadalom a személyek egyedüli lehetséges katalógusa. Egy természetes központ nélküli társadalom elveti a központosító automatát, mint aszociális képzôdményt.” (p. 62) „Firing Squad tétele” kapcsán lásd pp. 51—57. Az is megtörténik, hogy a tábornokok a gerillák formális technikáinak elsajátításáról szóló álmaikban „számos, de független sejtbôl álló” „szinkron modulusok” sokféleségére hivatkoznak, melyek elméletileg csak minimális központi hatalmat és „hierarchikus szervezettséget” tartalmaznak. E tekintetben lásd Guy Brossollet: Essai sur la non-bataille. Belin, 1975.
15. A magokkal szaporodó növényeken alapuló nyugati mezôgazdaság és a gumók keleti kertmûvészete kapcsán, a dugványozás és vetés közti különbség, valamint az állattartás különbözôsége kapcsán lásd Haudricourt: „Domestication des animaux, culture des plantes et traitement d’autrui” (L’Homme, 1962) és „L’origine des clones et des clans” (L’Homme, 1964 január). A kukorica és a rizs nem ellenpéldák: ezeket a gabonafajtákat „a gumótermelôk késôbb fedezték fel” és kezdték ugyanúgy termelni; lehetséges, hogy a rizs „gyomnövényként jelent meg a kontyfélék családjába tartozó ehetô gumóiért termesztett taróval teli árkok mélyén”.
16. Henry Miller: Hamlet. Corrêa, pp. 48—49.
17. Vö. Leslie Fiedler: Le retour du Peau-rouge. Ed. du Seuil, 1971. Csodálatos elemzést olvashatunk ebben a könyvben a földrajz mitológiai és irodalmi szerepérôl Amerikában, valamint az irányok inverziójáról. Keleten egy tisztán amerikai kód keresése, és Európával való újrakódolás lehetôsége (Henry James, Eliot, Pound stb.); délen a rabszolgatartó túlkódolás saját és az ültetvények romjaival a szecessziós háború során (Faulkner, Caldwell); az északról jövô kapitalista dekódolás (Dos Passos, Dreiser); s a nyugat szerepe mint a menekülési vonal, mely egyesíti az utazást, az ôrületet, az indiánt, az észlelési és mentális tapasztalatot, a határok mozgását, a rizómát (Ken Kesey és az ô „ködös gépezete”; a beatnikgeneráció stb.). Minden nagy amerikai író kartográfiát csinál, még a stílusával is; ellentétben azzal, ami nálunk történik, ô olyan térképet szerkeszt, amely közvetlenül lapcsolódik azokkal a valós társadalmi mozgásokkal, melyek átjárják Amerikát. Például a földrajzi irányok megjelölése Fitzgerald teljes mûvében.
18. Gregory Bateson: Vers une écologie de l’esprit, t. I. Ed. du Seuil, 1977, pp. 125—126. Megjegyezzük, hogy a sík-réteg klasszikus használatával a hagymák, gumók és rizómák tanulmányozása során találkozhatunk: lásd Baillon Dictionnaire de botanique „Gumó” szócikkét.
19. Joëlle de la Casinière: Absolument nécessaire. Ed. de Minuit címû könyve egy igazán nomád könyv. Lásd „Montfaucon Research Center” ez irányú kutatásait.
20. Kafka: Journal. Grasset, p. 4.
21. Marcel Schwob: La croisade des enfants, 1896; Jersy Andrzjewski: Les portes du paradis, 1959, Gallimard; Armand Farrachi: La dislocation, 1974, Stock. Schwob könyve kapcsán mondta Paul Alphandéry, hogy az irodalom bizonyos esetekben képes felújítani a történelmet, és „valódi/igazi kutatási irányokat” szabhat ki számára. (La chrétienté et l’idée de croisade, t. II, Albin Michel, p. 116).
22. Vö. Paul Virilio, „Véhiculaire”, in Nomades et vagabonds, U. G. E. 10—18, 1975, p. 43: a linearitás felbukkanása és az észlelés összeomlása a sebesség következtében.
23. Vö. J.-C. Bailly: La légende dispersée, 10—18: a mozgás leírása a német romantikában, pp. 18 sq.