Az emberiség táplálékszerzésében a vadászat, halászat nagy szerepet
játszott. Ma azonban elég világosan megkülönböztethető a foglalkozásszerűen
folytatott vadászat-halászat és a hobbi- vagy sportvadászat, -horgászat.
Míg az előbbi esetben a gazdasági tevékenységen, az eredményen van a hangsúly,
így az semmiben sem különbözik az állattenyésztés egyéb ágazataitól, az
utóbbiban az erőszak elemei dominálnak. A sporthorgászatnál a halakat olykor
kifejezetten a verseny céljából telepítik a vízbe. A sporthorgász annál
büszkébb teljesítményére, minél tovább tartott a hal fárasztása, kínlódása.
Mintha nem tudnák, hogy a hal is érző lény. A sportvadásznak a vad felderítése,
üldözése, a menekülő vad legyőzése, megölése okoz örömet. Olyannyira, hogy
tetemes összegeket is hajlandó fizetni azért, hogy ritka vagy egzotikus
állatokat ölhessen, a legdrágább hobbi a nagyvadak vadászata Afrikában.
Mindez azt mutatja, hogy a vadászat mellett felhozott érvek (vadgazdálkodás,
ökológiai egyensúly fenntartása, élelemszerzés) nemigen számítanak a sportvadászat,
sporthorgászat vonatkozásában.
A vadászat népszerűségéhez, népszerűsítéséhez jelentősen járul hozzá az elit. A feudális főurak, királyok, hercegek, grófok kedvenc szórakozása volt a vadászat. A későbbi nagyhatalmú párt- és állami vezetők, de más gazdag emberek, hírességek is követték/követik a régi feudális urak példáját.