Privatizáció vagy államkapitalizmus?

http://www.nepszava.hu/articleprint.asp?nID=702879

Népszava Napilap     2004. november 27. szombat

    Büszke baloldaliként NEM-mel fogok szavazni a kórházprivatizáció megtiltását célzó népszavazási kérdésre. Nem volt ez természetes nálam, hiszen hangulatilag az IGEN állt közelebb vállalt baloldali értékeimhez. Ami a megvilágosodásomat hozta: rájöttem, hogy itt az állami tulajdon csak álca, és a privatizáció egy meglehetősen alamuszi, semmilyen jogszabállyal meg nem gátolható formában az állami tulajdonban már végbe is ment, vagy éppen  most van napirenden. Az utóbbi esetre aktuális példa a felsőoktatási törvénytervezet. Ennek kulcsponti eleme, hogy az egyetemek, főiskolák irányítását egy 7-9 tagú testületre bízná a tulajdonos állam. A bevallott cél: ”a menedzseri képességek intézményi szinten való megjelenése” – remélem jól jegyeztem meg e rejtélyes mondatot.
    Sok igazság van abban, hogy egy felsőoktatási intézmény egy nagyüzem, amelynek irányítása bizony menedzseri szakmai ismereteket is követel. Ez a mondat mégis hamisan cseng.    Én sem vitatom, hogy szükséges a menedzseri szakismeret, adótanácsadás, pályázati tudás és effélék, pláne a gyorsan változó világunkban. De az lenne a kézenfekvő, hogy ilyen szakembereket foglalkoztasson a minisztérium a saját területén a saját döntési kompetenciájában, valamint a felsőoktatási intézmények ugyancsak a saát kompetenciájukban, saját jól felfogott érdekükben.
    Nem az a kérdés tehát,  hogy szükség van-e menedzserekre, hanem az a kérdés, ami mindig a leglényegesebb: kié a hatalom, kié a döntés?
    Az állami felsőoktatási intézmények irányítására tervezett IT megkapná a tulajdonosi jognál is fontosabb rendelkezési jogot. Formailag maradna az állami tulajdon, de a működtetés, az irányítás korszerű, menedzseri lenne. Az IT tagjainak ölébe úgy hullana ez a rendelkezési, döntési jog, hogy azért egy forintot sem kellene az államkasszába befizetniük! Az IT az intézménytől elkülönült érdekeltségű szabad mandátumú magánszemélyekből állna. Meggyőződésem, hogy a ”tudásgyárak” ilyen struktúrában való működtetése rosszabb eredményre vezetne, mint bármely más, ismert szerveződési forma. Rosszabb, mintha az intézményt kinevezett egyszemélyi biztos irányítaná. Rosszabb attól is, ha tényleges privatizáció után a döntési jog az új tulajdonos kezébe kerülne. És végül rosszabb a jelenlegi modelltől is, ami leginkább a jugoszláv munkásönigazgatáshoz áll közel. Mostanáig ugyanis az egyetemi polgárok joggal saját intézményük részvényeseinek érezhették magukat, ezt biztosította az autonómia. A döntési mechanizmus, ha nem is mindig demokratikusan, a szakma természetéből kifolyólag nem mindenki egyforma súllyal, de a belső erők, belső oktatók kezében volt.
    Ennek akar most véget vetni a reform. Olyanok kezébe akarja adni a döntést, akik nem tulajdonosok és nem is dolgozók, tehát semmi érdekük nem fűződik az intézmény eredményes működéshez. Ettől  még az egyszemélyi miniszteri biztosban is jobban bíznék, hiszen neki lenne főnöke, akinél panaszt lehet tenni, továbbá lenne egyéni felelőssége, önérzete, míg egy arctalan testületben elvész a felelősség.
  Az ilyen testületek már jól ki vannak próbálva. Az állami bankok, más állami cégek igazgató tanácsai, felügyelő bizottságai is így működtek anno és így működnek ma is. Lehet, hogy nem figyelek eléggé, de számos esetet hallottam bankok és más hasonló állami cégek, veszteségeiről, felelőtlen gazdálkodásáról, de olyan esetet még nem hallottam, hogy ezért igazi felelőst is találtak volna valaha a felügyelő bizottságokban.
Az állam rossz tulajdonos. Itt van például az állami tulajdonú Magyar Posta. Ami autonóm módon eldönti, hogy felmondja az ugyancsak állami vasúttal a kapcsolatot, és kiköltözik a fővárosból vidékre. Ki tudja: mennyibe került ez az államnak? Ki tudja, mennyivel javult vagy inkább romlott a szolgáltatás? Persze a szakértőik elmagyarázzák, hogy mire volt ez jó, csak mi butus laikusok nem értjük. Az az érzésem, hogy a Magyar Postánál már megvalósult a korszerű menedzser-irányítási forma.
Aztán itt volt a Szent István kórház esete. Ahol az igazgatót kirúgta a tulajdonos önkormányzatot képviselő bizottság, s hogy miért, azt a közvélemény máig sem tudja. Mert azért az nehezen hihető, hogy azért, mert olcsóbban szerzett be, mint ahogy szokásos, vagy hogy nem volt vesztesége, mint az ugyancsak szokásos. A Bizottság szavazott. A Bizottság nem volt érdekelt a kórház jó működésében, hiszen az nem volt az övé!
    Tévednek, akik úgy okoskodnak: szavazzunk IGEN-nel, hogy a miénk maradjon a kórház, a rendelőintézet, a rendelő. A telekkönyvben még a tulajdonos az állam, önkormányzat. De a háttérben már biztos ott van egy Bizottság: övé a hatalom.

Farkas Henrik
egyetemi docens
*********************************************

Kéziratok, újságcikkek (Farkas Henrik)
Erőszakellenes Oldalak         Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája - HEL   -  

Ez az oldal a Soros Alapítvány támogatásával olvasható az Interneten.