Tragédia négy szereplővel


Képes Ifjúság, 2004.05.19.

A tizenegy éves Andrisról nagyon keveset tudunk. Még a nevét sem ismerjük, az Andris csak kitalált név. Mert a rendőrségi tudósítások vigyáznak a személyiségi jogokra, nem árulják el az áldozatok és más szereplők neveit.  

Azt viszont tudjuk, hogy Andrisnak volt egy kecskéje. Hogy jogilag valójában övé volt-e a kecske vagy inkább a szomszédoké, az nem lényeges. Egy biztos: Andristól már nem lehet soha elvitatni erkölcsileg a tulajdonjogot. Az ő kecskéje volt, odarohant a légpuska és a kecske közé védőpajzsnak. A golyó a szívébe hatolt, és a kecskéje árván maradt.  

A Szigetvár közelében lévő zsibóti szőlőhegyen május elején történtekről a magyarországi sajtó részletesen beszámolt. A légpuskát Andris tizenhárom éves bátyja, Nimród (szintén kitalált név) sütötte el. Hogy miért, az kérdéses, a sajtó tudósításai homályosak, ellentmondásosak: el akarták zavarni a kecskére támadó kóbor kutyát, úgymond. Hát ez nem hangzik hitelesen. A beszámolók ezen a ponton csak a túlélő Nimród elmondásán alapulhatnak, és nem vehetjük zokon a tudósítások szerkesztőitől sem, hogy az ő érdekét próbálják tükrözni.  

Ugyan miért ugrott volna Andris a puska elé, ha kedvenc kecskéjét egy kóbor kutya bántotta éppen? Az persze nagyon valószínű, hogy Nimród nem akarta meglőni saját öccsét. Csakhogy amikor látta, hogy öccse meg akarja hiúsítani a lövést, sietett, kapkodott, és nem számolt azzal, hogy időkésés is van, reakcióidő, miegymás. Lőni akart mindenképpen. Egy állatra, kutyára vagy kecskére.  

A légpuska tulajdonosa -- szintén csak korát tudjuk, 75 éves, nevezzük Puskás bácsinak -- egyes tudósítások szerint ittasan adta egy napra kölcsön a légpuskát a fiatal Nimródnak, aki állítólag még azzal is lágyította a bácsi szívét, hogy éppen születésnapja van. Mit lehet mondani, mit lehet hozzátenni ehhez a történethez? Andris sorsa, szerepe szívbemarkoló.  

Ahogy egy ilyen kiskamasz tud szeretni egy szőrös állatot, ahogy védi, óvja, hozzátartozónak érzi. Megkapó szeretetből fakadó, hirtelen, meggondolatlan cselekedete is.  

Eszembe jut gyermekkori és nemcsak gyermekkori önmagam. Hány tüske él bennem ma is égőn, hogy az adott pillanatban nem tettem semmit, amikor állatokat láttam hasonló veszélyben. Hányszor álltam bénultan, bambán később is, amikor legalább szóban védelmére kellett volna kelnem azoknak, akiket sérelem, bántás ért.  

Bár mély tisztelettel gondolok Andrisra, egyetlen gyereknek sem tanácsolnám, hogy példaképnek tekintse őt. Mert az élet fontos, nagyon fontos, vigyáznunk kell magunkra.  

Nimród is tragikus áldozat. Hiába a pszichológia tudománya, biztos, hogy egész életében végigkíséri a tragédia emléke. Ahhoz képest, ami történt, ő csak egy "kis" rosszat akart: állatra lőni, kutyára vagy kecskére. Majdnem minden fiút megfertőz a vadász-szenvedély, sok mintát láthat erre környezetében. Sőt, még az is meglehet, hogy a vadász-szenvedély mellett az állatok szeretete is megvan bennük (a nem préda állatok iránt), a kettős természet, amit József Attila verse oly találóan leír:  

"s szivében néha elidőz  

a tigris meg a szelid őz."  

A közelmúltban elfogadott EU-konform állatvédelmi törvény és a BTK állatkínzásra vonatkozó módosítása már egy új szemléletet tükröz: az állat nem tárgy, az ember a saját jól felfogott érdekében is védi az állatokat a fölösleges szenvedéstől, bünteti az oktalan állatirtást. Puskás bácsi bizonyára még nem ehhez volt szokva. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy miért tartott légfegyvert. Azt sem tudjuk, hogyan történhetett, hogy a fegyver halálos lövést tudott leadni. Ezt majd a hatóságok vizsgálják, mérlegelik. Mint ahogy azt is, mekkora volt felelőtlensége, amikor a fegyvert fiatalkorúnak kölcsönadta. Akárhogy is, nagyon sok lelki gyötrelmet hoz még rá a tragikus nap emléke.  

Nimródnak és Puskás bácsinak azt tanácsolnám: dobják el, törjék össze a fegyvert, és próbálják elfelejteni örökre. A legtöbb ember igen jól meg tud élni anélkül, hogy fegyvert fogna valaha is.  

A történetnek a nevesített három kulcsszereplőn kívül van még egy igen fontos, negyedik szereplője is: a környezet, a társadalom. Beleértve mindenkit, akinek bármi szerepe volt a fiúk életszemléletének alakításában, beleértve a jogalkotókat, akik a fegyvertartásról döntenek, és beleértve a tragédia logisztikai egységeit: a fegyvergyártókat és fegyverkereskedőket.  

A szemlélet jó irányú változása tekintetében joggal lehetünk optimisták: az állatokra is kiterjedő modern, humanista szemlélet széles körben el fog terjedni, legalábbis a világ fejlettebb részén. Ám addig még valószínűleg számos gyermekbaleset, tragédia történik. A döntéshozókat rendszerint csak az igen súlyos tragédiák késztetik cselekvésre.  

A társadalom, a szülők, nevelők, lelkészek, a sajtó munkatársai viszont igen sokat tehetnének addig is. Rajtuk is múlik, hogy a fegyverek kultusza mennyire tudja megfertőzni a gyermekek vágyait, a fegyver mennyire tudja megmérgezni a jövőt.  

Farkas Henrik

*********************************************

Kéziratok, újságcikkek (Farkas Henrik)
Erőszakellenes Oldalak         Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája - HEL   -  

Ez az oldal a Soros Alapítvány támogatásával olvasható az Interneten.