HEL sajtószemle 2003 szeptember

http://www.nol.hu/Default.asp?DocCollID=130736&DocID=115687#115687
Szlovénia megszüntette a sorkatonaságot
NOL 2003. szeptember 9. 18:18

Szlovénia eltörli a sorkatonai szolgálatot, újévtől csak hivatásos
katonaságot tart.

Ezt Anton Rop szlovén miniszterelnök jelentette be kedden a vezérkarban
tett látogatásán. Nem lesz sorozás már a jövő hónapban sem, helyette
három hónapos önkéntes kiképzési lehetőségről szóló rendelet lép
hatályba. Az erre jelentkezők közül válogatják majd a hivatásos
katonákat, akiket felkészítenek a jövő évi NATO-belépéssel járó
feladatokra. (MTI)
0309
Világgazdaság 2003. szeptember 9.
Honvédelem Szerkeszti: Németh I. Gergely
Új típusú biztonsági kihívásokra készítik fel a környező és a szövetséges államok fegyveres erőiket
Átalakuló stratégiák, csökkenő létszámú haderők
/HM Sajtótükörből/

Jelentős létszámleépítés kezdődött meg valamennyi Magyarországgal szomszédos államban, amelyek a közvetlen háborús konfliktusok veszélyének mérséklődése következtében új típusú feladatokkal s ennek megfelelően a saját haderő létszámának jelentős csökkentésével, illetve korszerűsítésével számolnak. A NATO tagállamainak többsége ugyancsak jelentős leépítéseket hajt végre. Ez alól kivétel az Egyesült Államok, amely katonai büdzséjének emelése mellett fegyveres erői létszámát is növelte az elmúlt két évben.
Munkatársunktól
A jelenlegi védelmi képességek karcsúsítását, egyúttal az új típusú kihívásoknak való megfelelést célozzák a Magyarországot körülvevő államokban megkezdett haderőreformok, amelyek szinte kivétel nélkül jelentős létszámcsökkentést eredményeznek a meglévő fegyveres erőknél. A magyar védelmi politika meghatározása szempontjából jelentős szerepet betöltő államoknál pillanatnyi helyzetüktől függően a fő stratégiai cél többnyire a haderő korszerűsítése és professzionális hadsereg megteremtése, valamint a NATO-hoz történő integráció, illetve a szövetséges együttműködés erősítése.
A szomszédos országok
A szomszédos országok közül – Ukrajnát leszámítva – Románia tartja fenn a legnagyobb létszámú fegyveres erőt, ám ennek létszáma is nagymértékben csökkent az elmúlt fél évtizedben. A bukaresti politikai és katonai vezetés 1999-ben döntött az egy évvel korábban még mintegy 220 ezer fős hadsereg 140 ezresre olvasztásáról 2003-ig. Ezt a tervet már 2002-re teljesítették, és a nyilvános adatok szerint a román haderő létszáma pillanatnyilag alig haladja meg a 100 ezer főt. A 2007-ig szóló haderő-fejlesztési tervekben nem változtatták meg a 140 ezer fős célkitűzést, ám a legújabb elképzelések szerint – a NATO ajánlására – az elkövetkező években fokozatosan 90 ezerre csökkentenék a fegyveres erők létszámát, igaz, az újabb tervekre a bukaresti törvényhozás még nem adta jóváhagyását. Az átalakítás keretében mind a szárazföldi, mind a légi harceszközök számát is tovább mérsékelnék, bár ez alól kivételt képeznek a támadó helikopterek. A NATO-tagságra váró román hadvezetés hosszabb távon célul tűzte ki az önkéntességen alapuló, hivatásos haderőre történő áttérést, ám ennek konkrét időpontját egyelőre nem határozták meg. Mindenesetre a román védelmi tervezők 2007-ig mindenképpen számolnak a sorállományú katonák igénybevételével.
Ugyancsak a jelenleginél kisebb és mozgékonyabb, NATO-kompatibilis haderő megteremtésére törekszik Szlovákia, amelynek fő stratégiai célja szintén a szervezetbe való integráció és a védelmi politika szövetségi kereteken belüli meghatározása. A szlovák fegyveres erők létszáma az elmúlt években 45-ről 26-27 ezer főre csökkent. A 2010-ig szóló haderőreform koncepciója szerint az elkövetkező években a létszámot 23 ezerre csökkentik. Ezzel párhuzamosan Pozsony tervei szerint 2006-ra befejeződik a hivatásos haderőre történő áttérés, s ekkorra teljesen megszüntetik a sorkatonai szolgálatot.
Az elmúlt évtizedben egymással háborús konfliktusba keveredő déli szomszédaink közül Szerbia és Montenegróban a legutóbbi évekig fennmaradt a túlméretezett jugoszláv haderő, amely a gazdasági nehézségek ellenére magas szintű hadrafoghatóságát is sikerrel őrizte meg az 1999-ben bekövetkezett NATO-légicsapásokig. Az országban – Szlobodan Milosevics hatalmának megdöntése következtében – 2000 őszén megtörtént politikai fordulatot követően kezdődött meg a stratégiai célok átfogalmazása és a fegyveres erők régóta halogatott leépítése. Az 1999-ben még közel 115 ezer főt számláló, mintegy 1,6 milliárd dollárból gazdálkodó hadsereg létszáma mára 75 ezer alá csökkent, s a hosszú távú haderő-átalakítási tervekben 2010-ig egy 35 ezer fős haderő kialakítása szerepel. Az ország azóta a szomszédos államokkal alapvetően jó kapcsolatokra törekszik, s nemzetbiztonsági és katonai stratégiai alapelveiben a legfőbb kihívást az albán terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben jelölte meg.
Az ország ellen irányuló katonai agresszió „alacsony valószínűségét” szem előtt tartva folyik a horvát fegyveres erők átszervezése is. A néhány éve még 55 ezres hadsereg létszáma mára 30 ezer fő alá csökkent, ezzel párhuzamosan a védelmi büdzsé aránya a költségvetésen belül a korábbi 7-8 százalékról 2 közelébe süllyedt. A 2003-ban felgyorsított reformfolyamat célkitűzései szerint a haderő tervezett létszáma a sorkatonai szolgálat fokozatos megszüntetését követően 24-25 ezer fő körül lesz majd. A közvetlen katonai kihívások csökkenéséről tanúskodik a Stipe Mesic köztársasági elnök és Ivica Racan kormányfő által aláírt, a titkosszolgálatok tevékenységi köreit behatároló keretdokumentum is, amelyben – a regionális kihívások figyelemmel kísérését megelőzve – a terrorizmus és más szélsőséges tevékenységek elleni küzdelem került az első helyre. A NATO-ba meghívót kapott Szlovénia fejlesztési terveiben egy kicsi, de jól felszerelt haderő kialakítása szerepel, amellyel párhuzamosan teljesen átállnának a hivatásos katonák alkalmazására 2008-ig. Mindazonáltal a célok szerint a fegyveres erők létszámát a jelenlegi közel 4 ezer főről tízezer fölé emelik 2010-ig.
A NATO-csatlakozásról szóló polémiával párhuzamosan Ausztriában ugyancsak jelentős karcsúsítást hajtottak végre a fegyveres erők körében az elmúlt években. A haderő létszáma az elmúlt fél évtizedben mintegy 10 ezerrel, 40 ezer fő közelébe csökkent. A további átalakításokra vonatkozó tervek kidolgozásával megbízott bizottság ősszel kezdi meg munkáját Bécsben, amelynek célja a jelenleginél is kisebb, ugyanakkor hatékonyabb haderő létrehozása. Az újabb intézkedések várhatóan a védelmi infrastruktúra további leépítésével járnak majd, ugyanakkor a sorkötelezettség megszüntetése egyelőre nincs napirenden. A fegyveres erők átszervezése körüli polémiánál az elmúlt hónapokban élesebb politikai vitát váltott ki Ausztriában, hogy a kormány a légierő korszerűsítésére kiírt pályázaton 18 Eurofighter beszerzése mellett döntött, amelyek megvásárlása közel 1,8 milliárd eurót von el a fejlesztésre szánt forrásokból.
Magyarország legnagyobb szomszédjánál, Ukrajnában egy 17 éves időtávot felölelő program keretében folyik a fegyveres erők átalakítása, amelynek végrehajtását elsősorban pénzügyi okok miatt nyújtották el ennyire az eredetileg tervezett nyolc évről. A kilencvenes évek végén mintegy 370 ezer katonát és 110 ezer polgári alkalmazottat számláló haderő létszámát 2005-ig 275 ezer katonára és 80 ezer polgári alkalmazottra csökkentik, 2015-re pedig már csupán 180 ezer katonával számolnak. Ugyanakkor a program végrehajtását folyamatosan a felfüggesztés veszélye fenyegeti a katonai költségvetés hosszú távú tervezésének lehetetlensége, valamint a katonai felső vezetés rossz hozzáállása miatt.
Lengyelország és Csehország
A NATO-hoz Magyarországgal egy időben csatlakozott államok közül a drasztikusabb átalakításokat Csehországban hajtják végre. Miroslav Kostelka cseh védelmi miniszter július közepén jelentette be, hogy az elkövetkező években összesen 32 ezer embernek kell elhagynia a haderőt, s az ország más-más részein tíz különböző nagyobb katonai alakulatot számolnak fel. A miniszter elődje, Jaroslav Tvrdík május végén azért mondott le posztjáról, mert kiderült: az államháztartási reform miatt a haderőreform folytatására a védelmi tárca a korábban megígért 2,2 százalékos hányad helyett csupán két százalékot kap, amelyet azóta egyébként 1,94-ra csökkentettek. A magyarországinál valamivel nagyobb költségvetésből gazdálkodó cseh haderő az öt évvel ezelőtti közel 60 ezerről mára 50 ezer alá csökkent, s a kormány ötéves távlatban egy 30 ezer fős, teljesen professzionális sereg fenntartásával számol.
Jelentős átalakításokat hajt végre haderejében Lengyelország is. Az iraki konfliktus kapcsán – az Egyesült Államok politikai és anyagi támogatásával – a korábbinál sokkal nagyobb nemzetközi szerepvállaláshoz jutó országban a fegyveres erők átalakítására és korszerűsítésére 2001-re kidolgozott programot az idén felülvizsgálták, s helyette egy a NATO elvárásainak inkább megfelelő, 2008-ig szóló tervvel váltották fel. A lengyel kormány az elmúlt időszakban több nagy értékű haditechnikai beszerzést indított el, elég az amerikai F–16-os vadászgépek vásárlására gondolni. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a hadseregen belül itt is jelentős létszámleépítések mentek végbe. A fegyveres erők összlétszáma az 1998-as 240 ezerhez képest jelenleg már alig haladja meg a 140 ezret.
Létszámcsökkentés a nyugati szövetségeseknél
Több szempontból a kelet-közép-európaihoz hasonló a helyzet a NATO nyugat-európai tagállamainak többségében is, amelyek a meglévő források hatékonyabb felhasználása érdekében ugyancsak jelentős létszámcsökkentéseket hajtanak végre fegyveres erőik körében. A legnagyobb katonai potenciállal bíró európai szövetségesek közül Franciaország az elmúlt öt évben mintegy 110 ezerrel csökkentette katonái létszámát, s a valamenynyi fegyvernemre kiterjedő átszervezések következtében a francia haderő nagysága mára 230 ezer fő alá csökkent. Jelentős létszámcsökkentés jellemzi a német hadsereget is. A Bundeswehrben szolgálók száma az 1998-as 330 ezerhez képest jelenleg már alig haladja meg a 280 ezret. Németországban a haderő létszámának lefaragását az ország védelmi kiadásainak visszafogása kíséri. Bár az Egyesült Államok részéről több bírálat érte Berlint az elmúlt években amiatt, hogy a többi nyugat-európai állam többségéhez képest is aránytalanul kevés pénzt fordít haderejére, egyelőre nem látszik a trend megtörése, sőt a költségvetési deficit miatt Hans Eichel pénzügyminiszter a honvédelmi kiadások további lefaragását kezdeményezte az elkövetkező évekre. Ezzel szemben a brit fegyveres erőknél csak minimális leépítést hajtottak végre. A szigetország haderejében jelenleg mintegy 205 ezren szolgálnak, s a királyi légierőnél valamelyest nőtt is a katonák száma.
Közel harmadával csökkentette a fél évtizeddel korábbi helyzethez képest katonasága létszámát Spanyol- és Olaszország is, amelyek hadereje 2003-ra 130-135 ezer, illetve 210 ezer fő körülire csökkent. A kisebb nyugat-európai szövetségesek – Görögország, Hollandia, Dánia, Belgium, Norvégia és Portugália – kisebb-nagyobb mértékben ugyancsak csökkentették a fegyveres erőkben szolgálók számát, s tendenciáját tekintve idesorolható a valamivel nagyobb, mint ötvenezres haderőt fenntartó tengerentúli NATO-tag Kanada is. Létszámát tekintve a legnagyobb karcsúsítást egyébként Törökország hajtotta végre az elmúlt években a NATO-tagállamok közül. A török fegyveres erők létszáma fél évtized alatt közel 130 ezer fővel csökkent, elsősorban a szárazföldi erők rovására, ám a megmaradt több mint félmilliós haderő így is kimagaslik a többi szövetséges ország hadereje közül.
A szövetséges országokban végrehajtott haderő-átszervezések összhangban vannak magának a NATO szerepének, illetve a biztonsági környezet változásával is. A szervezet létének fő okát jelentő fenyegetés a 80-as évek második felétől fokozatosan csökkent, majd a kilencvenes években nyilvánvalóvá vált, hogy a tagállamoknak nem kell stratégiai jellegű támadástól tartaniuk. Oroszország, a NATO európai tagállamainak közvetlen közelében lévő egyetlen olyan hatalom, amely nagymértékű szárazföldi haderővel is bír, az ezredfordulóra olyan partnerré vált, amellyel a NATO tagállamai több békefenntartó misszióban is együttműködtek. A javuló viszonynak a NATO–Oroszország Tanács létrehozása bizonyos intézményi formát is adott. A fennálló viszonyon az sem változtatott alapvetően, hogy a 90-es évek mély visszaesését követően az orosz védelmi kiadások ismét növekedésnek indultak. A 2004-es költségvetésre vonatkozó tervekből kiderül: az orosz védelmi tárca jövőre 50 milliárd rubellel – közel 1,6 milliárd dollárral – költhet többet. Ezzel Moszkva védelmi kiadásai jövőre ugyan elérik a 23 milliárd dollárt, ám ez semmiképpen sem veti fel egy a korábbi időszakra jellemző fegyverkezési verseny rémképét.
Az új típusú biztonsági kihívások inkább kisebb, egyúttal – precíziós fegyverekkel is felszerelt – mozgékonyabb hadsereg fenntartását indokolják, így például a NATO csak aránytalanul nagy mértékben az Egyesült Államok haderejére támaszkodva volt képes reagálni például a koszovói konfliktussal összefüggő légi, majd a békefenntartó műveletekre. Ezzel párhuzamosan az elmúlt két-három évben az észak-atlanti szervezet, sőt az európai unió védelmi stratégiája is a területen kívüli missziók felé mozdult el. A NATO vezető hatalmaként az Egyesült Államok számos bírálatot fogalmazott már meg európai szövetségesei felé a katonai képességekben megmutatkozó növekvő lemaradásukat kifogásolva. Ugyanakkor Washington maga is a meglévő hadseregek átszervezését ösztönzi a hatékonyabb működés érdekében, kiegészítve ezt a költségvetési ráfordítások növelésének szorgalmazásával.
A fegyveres erők létszámát tekintve a csökkentések felé mutató tendencia alól az egyetlen igazán markáns kivételt éppen az Egyesült Államok jelenti, igaz, az új típusú kihívások is itt mutatkoztak meg legélesebben a két évvel ezelőtti terrortámadás formájában. 2001-ig itt is fokozatos leépítést hajtottak végre a haderőben, ám a terrorizmus elleni hadjárat meghirdetését követően ismét növekedni kezdett a fegyveres erők létszáma. A mélypontot jelentő 2001-es 1,4 millióhoz képest az amerikai erők létszáma jelenleg csaknem eléri a másfél milliót. Hasonló tendencia jellemzi a katonai célokra fordított források nagyságát is: a washingtoni törvényhozás májusi döntése értelmében az amerikai haderő az októberben kezdődő következő pénzügyi évben az ideinél négymilliárddal többet, csaknem 370 milliárd dollárt használhat fel, nem számítva az iraki és az afganisztáni katonai műveletek költségeit, amelyeket külön keretből finanszíroznak, miközben a többi NATO-tagállam katonai ráfordításai együttesen is alig érik el a 160 milliárd dollárt.

Megjegyzés. Szlovánia már meg is szüntette a sorozást, lásd előző hír.


0909
A HM Sajtótükörből (szept 10):  
12.00 — Kossuth Rádió — Déli krónika
Műsorvezető (Bőti Attila): Hogy hányszor lesz még sorozás a szombathelyi Savaria Kiképző Központban, azt egyelőre nem tudni, hiszen néhány hete kiderült: elképzelhető, hogy ezt a laktanyát is megszüntetik majd. Ma és holnap azonban csaknem ezer fiatal vonul be a vasi megyeszékhely kiképző központjába és ugyancsak megkezdik a sorkatonák kiképzését a szabadszállási laktanyában.
Riporter (Gergó Judit — Szombathely): Nyilvántartásba vétel, felszerelés kiosztása, egészségügyi vizsgálat és fényképezés. Ebből áll a sorozás első napja. 17 megyéből összesen 988 fiatal vonul be ma és holnap a szombathelyi Savaria Kiképző Központba, hogy letöltse 6 hónapos sorkatonai szolgálatát. A fiatalok többsége ma már nem tart a katonaságtól, mint mondják, a 6 hónap kibírható és a mentalitás sem olyan már, mint évtizedekkel ezelőtt. Dömény Sándor parancsnok szerint ez lehet az oka annak is, hogy évek óta csökkenő tendenciát mutat a polgári szolgálatot választók száma. Legutóbb például mindössze egy fiatal nem vállalta a fegyveres szolgálatot.
A most vonulók két hónapot töltenek Szombathelyen. Ebből 4 hét az alapkiképzés, az azt követő egy hónap pedig a szakalapozó-kiképzés ideje. Ezt követően kerülnek a sorkatonák későbbi alakulatukhoz. Szombathelyen egyébként ma már azzal a tudattal soroznak, hogy 2006-ban akár meg is szűnhet a kiképző központ. Dömény Sándor szerint, mint katonáknak, tisztelniük kell a döntést, de addig is egy egészséges daccal szeretnék megmutatni, hogy képesek még annál is jobban dolgozni, mint ahogy eddig tették munkájukat.
.....
0910
Magyar Hírlap  2003. szeptember 10.
Veszélyben a haza?
Valki László nemzetközi jogász szerint a haderőreform nem szolgáltatja ki hazánkat egy váratlan külső támadás veszélyének
Érthető, hogy azok a parlamenti képviselők, akiknek a választókörzetében laktanyát zárnak be, vagy repülőteret szüntetnek meg, bírálják a haderőreformot. Ők ugyanis elsősorban választóik gazdasági és szociális érdekeit képviselik. Az azonban már kevésbé érthető, ha olyan tapasztalt politikus, mint Simicskó István, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának fideszes alelnöke attól tart, hogy a haderőreform megvalósítása esetén a honvédség nem tudja többé megvédeni az országot. „A szocialisták - nyilatkozta Simicskó a Demokrata című lap 33. számában - abból indulnak ki, hogy Magyarországot az elkövetkezendő tíz évben nem éri hagyományos értelemben vett katonai támadás.” Ezért szüntetik meg a területvédelmi erők jó részét, ezért döntenek például páncélos alakulatok felszámolásáról. "Minden ország - folytatta - a szomszédsága erejének megfelelően fejleszti a hadseregét, hiszen minden államra a közvetlen környezete jelenti a legnagyobb veszélyt.” Jó lenne tudni, hogy a szakpolitikus közelebbről mely államra-államokra gondolt. Hasonlóan nyilatkozott a Magyar Nemzet augusztus 15-ei számában a honvédelmi bizottság két fideszes tagja, Körömi Attila és Nyitrai András is. "Belső, ütőképes tüzérségi haderő híján - állították - az ország védtelenné válik a hirtelen lecsapó, külső támadással, agresszióval szemben.” Ők sem mondták meg azonban, hogy pontosan honnan várják a (váratlan) csapást.
Az általuk kifejezett aggodalom azonban nem megalapozott.
Először is Magyarország 1999-ben belépett a NATO-ba, amelynek tagjait közismerten még soha egyetlen állam sem támadta meg. Hagyományos külső agresszióval egyébként nemcsak a mostani koalíciós kormány, hanem - 1991 óta - maga a NATO sem számol.
Másodszor, Magyarország közvetlen környezetében ugyan pillanatnyilag még nincsenek NATO-tagok, a szomszédos államok közül azonban Románia, Szlovákia és Szlovénia 2004 derekán azzá válnak. Tőlük eddig sem kellett tartanunk, a jövőben pedig még kevésbé, hiszen a katonai integráció a fenyegetést nemcsak politikai, hanem katonai értelemben is kizárja.
Harmadszor, a környező államok közül csak Ausztria és Ukrajna nem csatlakozik a szervezethez. A semleges Ausztria nem kifejezetten agresszív természetű állam, de Ukrajnát se sorolnám a bennünket potenciálisan fenyegető hatalmak közé. A kezdettől fogva szoros együttműködésre törekedett a NATO-val, felismerte, hogy a Szovjetunió felbomlása után súlyos gazdasági helyzetén csak a Nyugattal való legjobb és legszélesebb körű kapcsolatok kialakításával segíthet.
Negyedszer, az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló, 1990-ben aláírt szerződés meghatározza, hogy a részes államok a szerződés Atlanti-óceántól az Urálig terjedő alkalmazási övezetében milyen maximális mennyiségben birtokolhatnak harckocsikat, páncélozott harcjárműveket, 100 mm feletti űrtartalmú tüzérségi eszközöket, harci repülőgépeket és támadó helikoptereket. A részes államoknak rendszeresen adatokat kell szolgáltatniuk haderejük szervezetéről, a fenti fegyverek mennyiségéről, beleértve azt is, hogy hány darab és hol található, amit a felek a helyszínen váratlanul ellenőrizhetnek. Hasonló célt szolgál az 1992-ben aláírt "nyitott égbolt” szerződés is, amely kölcsönös légi megfigyelést tesz lehetővé. Ilyen átláthatóság mellett a meglepetésszerű támadás lehetősége kizárható.
Négy évvel a NATO-ba való belépésünk és több mint egy évtizeddel az említett szerződések aláírása után előbb-utóbb túl kellene jutnunk azon a feltételezésen, mely szerint hazánkat valójában csak magunk tudnánk megvédeni.

0910
Budapesti Nap 2003. szeptember 10.
Négyből egy pesti sorköteles bliccel
Tegnap és ma 3100-an vonulnak be a honvédséghez. A Honvédelmi Minisztérium tervei szerint már csak 2004 májusáig kell valahogy kihúzni azoknak, akik nem óhajtanak hat hónapot katonaruhában eltölteni. Addig két hónaponként vonultatnak be néhány ezer újoncot, ha megtalálják őket. Előfordul, hogy a fiatalok nem mennek el a sorozásra, és nincsenek ott a bevonulásnál sem, de egyre több a szolgálathalasztást kérelmezők száma is. Leggyakrabban Budapesten és Pest megyében kell emiatt pótsorozásokat elrendelni. Itt előfordult már, hogy az érintettek 20–25%-a marad távol.
Kocsis János alezredes a vezérkar hadkiegészítési osztályvezető-helyettese lapunknak elmondta, hogy a leendő katonák három vidéki központban kapják meg az alapkiképzést; s csak ezután kezdik meg a szolgálatot alakulataiknál. A Budapest Őrezredhez ma mintegy 210 fiatal vonul be.
H. G.


0911
A HM Sajtótükör szeptember 11-i számából
Internet-elérhetőség: http://www.honvedelem.hu         2003.  szeptember  11., csütörtök
2003/176.  szám
S Z E M L E

2003.09.10.   08.30 — Kossuth Rádió — Reggeli krónika

Műsorvezető (Kristóf Gábor): Nem olyan vészes, legyünk túl rajta, valahogy így összegzi a legtöbb fiatal a kötelező sorkatonai szolgálat hat hónapját. A most bevonulók ugyanúgy búcsúznak a családtól, a barátoktól, mint ahogy az előző generációk. Ugyanúgy várják őket vissza a civil életbe, mint a régebbieket. És körülbelül ugyanarra számítanak, mint minden idők minden sorkatonája. Változhat a szolgálati idő, változhatnak a körülmények, a fiúk és a katonaság viszonya hasonló marad. Gergó Judit riportja a szombathelyi kiképzőközpontban készült.
Riporter (Gergó Judit): Te honnan jöttél?
Bevonuló 1: Zalakarosról.
G. J.: Mit hagytál otthon?
Bevonuló 1: Semmit.
G. J.: Munka?
Bevonuló 1: Nincs.
G. J.: Ezek szerint neked a bevonulás az tulajdonképpen hat hónapos megváltás lehet?
Bevonuló 1: Nem megváltás, mert el akartam menni dolgozni, csak éppen most, a nyarat azt átbuliztam és akkor most.
G. J.: Mi a foglalkozásod?
Bevonuló 2: Asztalos.
G. J.: Lesz-e munkád, ha visszamész?
Bevonuló 2: Lesz.
G. J.: Ez a hat hónap hogy fog telni, mit gondolsz?
Bevonuló 2: Szerintem buli lesz.
Vörös Tamás: Szentgotthárdról jöttem.
G. J.: Mit hagytál otthon most? Munkát vagy iskolát?
V. T.: Végül is semmit, egyiket sem. Barátnőmet.
G. J.: Mit vársz ettől a hat hónaptól?
V. T.: Semmi jót.
G. J.: Túl kell élni?
V. T.: Szerintem nem. Annál azért lazább.
G. J.: És hat hónap után hova mész tovább?
V. T.: Sehova. Otthoni vállalkozásba segítek.
G. J.: Az édesanya hogyan engedi el a kicsi fiát.
Édesanya: Nehéz szívvel.
G. J.: Milyen élményei, emlékei vannak a katonaságról, és mit vár most?
Édesanya: Jó is rossz is, mert a férjemnek 24 hónap volt, ő volt az utolsó, aki ilyen sokáig volt, a sógorom, az katonatiszt volt, reméljük ez a hat hónap gyorsabban. Meg már jobbat hallottam, ők az utolsó előttiek, azt hiszem.
G. J.: Félti-e valamitől a fiút?
Édesanya: Igen, a bentiektől. De gondolom, megoldja.
G. J.: És hat hónap múlva, ha kijön, akkor mivel várja majd?
Édesanya: A kedvenc kajájával. Gyrosszal, meg mindennel, nagy pompa, ihaj-csuhaj, a barátok, minden.
G. J.: Nos, erre még fél évet kell várni. Az azonban biztos, a most vonulók már rég nem félnek a sorkatonai szolgálattól. A többség egyszerűen át akar esni rajta. Sem a kiképzést, sem a hat hónapot nem tartják vészesnek. Úgy tűnik azoknak a száma is egyre kevesebb, akiket nem vár valamilyen munkalehetőség a leszerelés után. Szombathelyre most 988 fiatal vonul be az ország tizenhét megyéjéből. Az első napok teendői a nyilvántartásba vétel, felszerelés kiosztás, egészségügyi vizsgálat és fényképezés után a kiskatonák két hónapot töltenek Szombathelyen. Ebből négy hét az alapkiképzés, az azt követő egy hónap pedig a szakalapozó kiképzés ideje. Ezt követően kerülnek a sorkatonák későbbi alakulatokhoz. Ezekben a napokban derül ki az is, hogy kik nem alkalmasak, illetve hogy hányan választják a polgári szolgálatot. A parancsnok szerint egyre kevesebb az egészségi okok miatt alkalmatlan fiatal és egyrészt kiszűrik őket már a sorozás előtt, másrészt talán már nem divat annyira elbliccelni a mindössze féléves katonaságot. Szombathelyen egyébként ma már azzal a tudattal soroznak, hogy 2006-ban akár meg is szűnhet a kiképzőközpont. Ennek ellenére a parancsnok és az ott dolgozók is reménykedik.
Parancsnok: Nekünk egy dolgunk van, hiszen katonák vagyunk, mi ezt tudomásul vettük, természetesen nem örömmel, nekünk feladataink vannak, hál istennek. Kettő dolgunk van alapvetően, tisztelni ezt a döntést, mert katonák vagyunk. Nem a mi feladatunk ezt vizsgálni. A másik pedig, talán nem sértek meg ezzel senkit, de egy kis egészséges daccal még bizonyítani azt, hogy ebben a helyzetben is még tudjuk emelni a munkánknak a színvonalát, a szakmai munkánknak a színvonalát, hát én nagyon szeretném azt, hogy ha nem lehetne még meghatározni hogy hány bevonulás történne itt a laktanyában, bízzunk abban, hogy még nagyon sok.

2003.09.10.   07.00 — Magyar ATV — Más-nap
Műsorvezető (Dési János): Jó reggelt kívánok, köszöntöm Önöket és Iváncsik Imrét, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkárát.
…
D. J.: Ha jól tudom ma vagy a napokban megint van egy bevonulás, sorkatonák behívása. De hát ez már az utolsók közé tartozik, hiszen rövidesen, 2004-ben talán megszűnik a sorozott kötelezett hadsereg.
I. I.: Igen, 2004 végén lesz az utolsó bevonulás.
D. J.: Hány katonát hívnak be, és mondjuk, akik behívnak abból hány megy be? Mert most már nem kell sok időt kibekkelni, hogy az ember megússza végképp ezt az egész kis mulatságot.
I. I.: Igen, egy-egy ilyen bevonulás során két-háromezer katonát hívunk be, és az a sajnálatos tendencia, ami kicsit talán érthető is, hogy a szükséges létszám háromszorosára szóló behívó kell kiküldeni ahhoz,
D. J.: Tehát a kétharmad az lelép.
I. I.: Nem lelép, nem megy be. Különböző okok miatt nem tudja a szolgálatot vállalni.
D. J.: Gyenge az egészsége.
I. I.: Igen, tanul. Ez egyébként serkentőleg hat a fiatalok tanulási kedvére is, hiszen akik tanulnak, azokat nem hívjuk be, és ugrásszerűen megnőtt ebben a korosztályban a továbbtanulóknak az aránya.
D. J.: 2004, ha jól számolom jövőre lesz. Lesz elég szerződéses katona, aki a sorkatonákat pótolja, vagy majd tényleg a hadseregben lesznek tábornokok, talán még őrmesterek is, de közkatonák nem?
I. I.: Lesz megfelelő számú szerződéses katona. Az ő toborzásukat, kiképzésüket azt folytatjuk, és fokozatos lesz az átalakulás, az átállás olyan módon, hogy a harckészültséget egy pillanatig sem veszélyeztesse.


Népszabadság 2003. szeptember 11. Csúszik az utolsó leszerelés
A korábbi nyilatkozatoktól eltérően nem 2004-ben, hanem csak 20065 nyarán szerel le az utolsó sorkatona. Ez derül ki a Magyar Közlönyben megjelent rendeletből. A kötelező katonai szolgálatra utoljára behívottak 2005. június 29-én hagyhatják majd el a laktanyákat. Az MTI ezzel kapcsolatban felidézi a vezérkari főnök és helyettese korábbi bejelentéseit, amelyek még optimista forgatókönyvvel számolva 2004-re datálták ezt az eseményt. A Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának közleménye szerint „ez a csúszás keserű csalódottságot fog okozni az érintett fiatalok körében, és könnyen lehet, hogy ennek a csalódottságnak a kisugárzó hatása a kormánypártok népszerűségére is negatív hatással lesz”. Háromezer fiatalt ez a vita már nem érint, őket keddre és szerdára hívta be a hadsereg. Az újoncok a szárazföldi erőknél szolgálnak majd. (MTI)

Magyar Hírlap 2003. szeptember 11.
A Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája súlyos politikai, szakmai és kommunikációs hibának tartja, hogy a sorozás végrehajtásáról szóló rendelet értelmében 2005-ben is lesz bevonulás, szemben a tárca korábbi időpontra vonatkozó közléseivel. (mh)

Népszava 2003. szeptember 11.
Hogyan döntik el, kiket hívnak be katonának a sorkötelesek közül?
Kérdezi: Szabó Iréne
Pillanatnyilag nyolcezer sorkatonai hely van a Magyar Honvédségnél, ami azt jelenti, hogy ennyi újoncra van szükségünk. A helyzetből fakadó előny az, hogy az ország 18-30 év köteles korosztályának "évjáratonkénti" 100 ezer fős csapatának összességéből, vagyis mintegy 800 ezer fiatalból kellett kiválogatni az idén a szükséges számú sorkatonát - tájékoztatta lapunkat Matyuc Péter. A szaktárca kommunikációs főigazgatója elmondta, természetesen a válogatásnak bizonyos értelemben klasszikus szempontjai vannak, de mert a politika eldöntötte az önkéntes alapon működő haderő létrehozását, amivel minden sorköteles fiatal tisztában van, egyre nehezebb feltölteni a sorkatonai helyeket. Vidéken még fellelhető az a mentalitás, hogy aki katonaviselt, az férfivá érett, de a nagyvárosokban, különösen Budapesten már az idén is nehézségekbe ütközött a létszám feltöltése. A felmentésekről Matyuc Péter azt mondta, automatikusan halasztást kapnak azok, akik felsőfokú tanulmányaikat most kezdik vagy még nem fejezték be, illetve a kétgyerekes családapák vagy családfenntartók. Kérdésünkre a főigazgató közölte, mindaddig, amíg el nem törlik a sorkötelezettséget, minden érintett számíthat behívásra. A törlés pontos idejéről még nincs döntés - mondotta.


0912
HM Sajtótükörből
HM Sajtótükör
S Z E M L E


NAPI VÁLOGATÁS A MAGYAR SAJTÓBÓL

Színes Mai Lap
2003. szeptember 12.
2006-tól csak egy kiképzőközpont lesz Magyarországon
Tapolcán dresszírozzák majd az önkéntes bakákat
A mostani három helyett, 2006-tól valószínűleg egy kiképzőközpont is elegendő lesz a hivatásos katonák trenírozására. A tervek szerint Tapolca lesz az ország egyetlen kiképzőközpontja.
Az elképzelések szerint az önkéntes-hivatásos haderőre való áttérés után bezárják a szabadszállási és a szombathelyi bázisokat. Bár mindkét – a munkanélküliség megnövekedésétől tartó – település tiltakozik, a tapolcai bázis valószínűleg egyedül is elegendő lesz a katonai alapkiképzésre. Mindhárom kiképzőközpontra csak addig van szükség, amíg sorkatonák szolgálnak a magyar hadseregben. A tapolcai bázis mellett a kedvező infrastruktúra döntött.



Budapesti Nap
2003. szeptember 12.
Egy évvel elhalasztották a sorkatonaság felszámolását
A kormányzat visszalépett korábbi terveitől, és nem szünteti meg jövőre a sorkatonaságot, mert amíg nem tisztázódtak a haderőreform feltételei, addig nem tudják helyettesíteni az ingyen szolgálókat. A kormánynak emellett a következő választásokhoz közeli időpont azért is megfelelőbb, mert így egy jelentős szavazóréteget célozhat meg.
Hundzsa Gergely írása
Matyuc Péter, a honvédelmi tárca kommunikációs főigazgatója kérdésünkre közölte:  cél az, hogy a hadkötelezettség megszüntetését még ebben a kormányzati ciklusban valósítsák meg a hadsereg szakemberei. A kormányrendelet értelmében az utolsó sorállományú kiskatonáknak 2005. június 29-én kell elhagyniuk a laktanyákat, s innentől már csak a szerződéses és hivatásos állományra támaszkodhat a honvédség.
Matyuc Péter hozzátette, hogy a 2004-es dátum mint lehetőség hangzott el, amikor Juhász Ferenc Kuncze Gáborral, az SZDSZ elnökével a hadkötelezettség megszüntetéséről folytatott tárgyalásokat. A honvédelmi miniszter akkor kijelentette: lehetséges, hogy a 2004-es időpont teljesíthető, ám azt előbb meg kell vizsgálni. Szenes Zoltán vezérkari főnök és a helyettese ezután több interjúban is az optimista változat szerinti időpontot emlegette.
– A váltás gyorsaságát több összetevő határozza meg. A kormánynak jóvá kell hagynia a hadsereg tervezett átszervezését. Ki kell alakítani az ehhez kapcsolódó jogi szabályozást. Közrejátszik a költségvetés is, és fontos, hogy milyen mértékben sikerül a szerződéses állományt feltölteni.  A 2004-es időpont valószínűleg azért sem valósul meg, mivel a tervek szerint a jövőben a lakanyák őrzését, élelmezését és a takarítási feladatokat már nem a sorállomány, hanem külsős cégek látnák el. Az új rendszer kialakítása és próbafuttatása azonban csak 2005 júniusában történne meg.
Komor Levente, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikai helyettes államtitkára – a program egyik felelőse – lapunknak elmondta: az átállás szorosan kapcsolódik a haderőreformhoz, és a nemrégiben lezárult védelmi felülvizsgálat eredményeihez. Több objektum megszűnik, ezeket a honvédség átadja az ÁPV Rt.-nek, ám azok őrzését továbbra is a hadsereg látja majd el, s elképzelhető, hogy egy ideig sorkatonákkal.
A három terület – az őrzés-védelem, a laktanya-takarítás és –fenntartás, valamint az élelmezés – átalakításáról a terveknek és modelleknek ez év végéig kell elkészülniük. Az első kísérleti jelleggel működő konyhák (ahol már nem kiskatonák dolgoznak) rövid időn belül megkezdik működésüket, ám a teljes átállás még sokáig tart – tudta meg a Budapesti Nap.


Kisalföld
2003. szeptember 9.
Bács-Kiskun
Minden előzetes híreszteléssel szemben a hadkiegészítő parancsnokságok továbbra is megmaradnak – mondta Burányi László ezredes. A most folyó haderőreform részeként több katonai szervezet, intézmény megszűnik vagy átalakul. Augusztus 1-ei hatállyal megszűnik az MH Hadkiegészítő és Kiképző Parancsnokság. Az alárendeltségébe tartozó megyei hadkiegészítő parancsnokságok július 1-vel átkerültek a HM Honvéd Vezérkar Hadműveleti és Kiképzési Csoportfőnökség állományába. Így a megyei hadkiegészítő parancsnokságok változatlan szervezeti formában továbbra is hadrendben maradnak – közölte a Petőfi Népével Burányi László ezredes, megyei kiegészítő parancsnok.
Kenyeres Dénes

Új Néplap
2003. szeptember 10.
Megyei információ
Különböző híresztelések, elképzelések ugyan már több forrásból is megjelentek a sorkatonai szolgálat felfüggesztésének közeli időpontjával kapcsolatosan, ám biztosat, hivatalos rendelkezés hiányában, még mindig nem lehet tudni.
 A közvéleményben mindenesetre már az tudatosult, hogy jövőre végképp megszabadulhatunk a bakaruhától.
Ehhez igazodik a besorozott vagy éppen a sorozásra váró fiatalok „túlélő” taktikája is. Sokan változatlanul arra törekednek, hogy valahogyan átvészeljék a kötelező sorkatonai szolgálat még hátralévő idejét. Ki több, ki kevesebb sikerrel próbálja „mentesíteni” magát.
– Tény, hogy egyre több behívóparancsot kell kiküldenünk, hogy a tervezett átadási létszámot biztosítani tudjuk. Igaz, folyamatosan csökken a sorkatonák iránti igény is — mondta Jónás József alezredes, a megyei hadkiegészítő parancsnokság parancsnokhelyettese. Így történt ez a tegnap, illetve a ma tartott bevonulás alkalmával is. A behívó kiküldése előtt három hónappal értesítik a fiatalt a szolgálat megkezdésének időpontjáról. Így bőven van idő arra, hogyha valakinek problémája van azzal kapcsolatban, azt jelezni tudja.
Ez nem is maradt el, tömegesen érkeztek a kiegre a különféle kérelmek. Többnyire szociális problémákra hivatkoznak akkor, amikor a bevonulás elhalasztását kérik.
A behívottak egyedüli keresők a családban, így bevonulás esetén a megélhetés kerülhet veszélybe. Ugyanilyen gondot okoz a munkahely féltése is. Attól tartanak ugyanis, hogy a katonaság letelte után már nem veszik vissza őket. Természetesen az egészségi okok sem hiányozhatnak a palettáról. Volt, aki a bevonulás előtti napokban küldött igazolást arról, hogy ágyhoz kötött, fekvő beteg. Még mindig akadnak, akik a polgári szolgálatot választják, de hat esetben az is előfordult, hogy a címzett részére ki sem tudta kézbesíteni a behívót a postás.
Mivel a bevonulás egyelőre folytatódik, ezért ennek érdekében szeptember 15. és október 18. között sorozást tartanak. A helyszín szokásos módon a Hemo lesz, a fiatalokat két bizottság veszi szemügyre. Összességében ez 2400, zömmel a 1980-82 között született korosztályt érinti, akiket jövő év első felében, januárban, illetve júliusban terveznek behívni.
Horváth Győző

0913
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=72225
Magyar Hírlap Belföld 2003-09-13
Csak 2005-ben szerel le az utolsó sorkatona
Az előzetes ígéretektől eltérően nem 2004-ben, hanem 2005-ben szerel le
a utolsó, sorkatonának behívott fiatal. Korábban a hadsereg vezetői
többször is hangsúlyozták, a Magyar Honvédség azon dolgozik, hogy 2004
végén leszerelhessenek az utolsó sorkatonák. Matyuc Péter, a szaktárca
kommunikációs főigazgatója szerint az önkéntes-hivatásos haderőre való
áttérést változatlanul a legkorábbi időpontra kívánja időzíteni a tárca,
de a kormányzati döntés 2005-ig ad erre lehetőséget. A szabaddemokraták
ragaszkodnak az eredeti elképzeléshez.

Havril András altábornagy, vezérkarifőnök-helyettes az Országgyu^lés
honvédelmi bizottságának áprilisi ülésén elmondta, terveik szerint a
légierőhöz 2004 márciusában, a szárazföldi csapatokhoz pedig 2004
májusában vonulnak be az utolsó sorkatonák. Így az utolsó leszerelések
2004 szeptemberében és novemberében lesznek. Szenes Zoltán altábonagy,
vezérkari főnök júliusban úgy nyilatkozott az újságíróknak, hogy a
bevonulási hajlandóság egyre inkább csökken a fiatalok körében, így
"előre kell menekülni", gyorsítani kell az önkéntes-hivatásos haderőre
történő átállás folyamatát. Hozzátette, a legoptimistább elképzelések
szerint már 2004 végén leszerelhetnek a fiatalok. Ám úgy tu^nik, ebből
már nem lesz semmi, ugyanis a legújabb verzió szerint 2005-ben szerelne
le a utolsó sorkatonának behívott fiatal.

A 2004-es időpont állítólag azért nem valósul meg, mivel a tervek
szerint a jövőben a laktanyák őrzését, élelmezését és a takarítási
feladatokat már nem a sorállomány, hanem külső cégek látnák el. Mivel az
új rendszer kialakítása és próbafuttatása időigényes, ezért még legalább
egy fél évig szükség van a kiskatonákra, így az áttérés 2005-ben
történne csak meg.

Matyuc Péter, a szaktárca kommunikációs igazgatója szerint részben ez is
szerepet játszik abban, hogy az utolsó behívott fiatal 2005 nyarán
szerel le. A Magyar Hírlapnak elmondta, a sorkatonaság felszámolásával
kapcsolatban a Honvédelmi Minisztériumot két évszám köti: az egyik a
ciklus végét, 2006-ot jelenti, ameddig a kormány vállalta a
hadkötelezettség eltörlését. A másik 2005, amelyet az utolsó bevonulás
éveként határozták meg. Hozzátette ugyanakkor, hogy a szaktárca szeretné
a legkorábbi időpontra előrehozni a sorozás megszüntetését.

A Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája súlyos hibának tartja, hogy
2005-ben is lesz bevonulás - mondta Farkas Henrik ügyvezető, aki szerint
az önkéntességre való áttérés halogatásának már nincsenek indokai.

"A sorkatonaság megszüntetése nem igényel se pénzt, se időt. Egyrészt,
mert már meglehetősen kevés sorkatona szolgál a hadseregben, másrészt
többszörös a túljelentkezés a toborzásokon, amelyeken szerződéses
katonákat keresnek. Sőt - fogalmazott az ügyvezető - a sorkatonaság
felszámolásával még spórol is az állam, hiszen megszüntethetik a
hadkiegészítő parancsnokságokat, de ami ennél fontosabb, a fiatalok a
munka világában megkeresett jövedelmük után adót fizetnek, és
gyarapítják a költségvetést."

Farkas szerint még a 2005-ös időpont sem biztos, hiszen a
kiképzőközpontokat információi szerint csak 2006-ban számolják fel.
Szerinte a háttérben két lobbicsoport tevékenysége húzódik meg. Az
egyik, amely mindent megpróbál, hogy húzza az időt a sorkatonaság
fenntartása érdekében, mert fontosnak tartja azt, a másik abban
reménykedik, hogy ha maradnak a sorkatonák, több költségvetési pénzt
kaphat a hadsereg.

Matyuc Péter szerint nincs semmilyen lobbicsoport. A Magyar Honvédség
valamennyi tisztje felismerte: jó katonai munkát csak a szervezethez
kötődő, a katonai hivatást önként vállaló állománnyal lehet végezni.
Hozzátette: a kormányzati ciklus végére, 2006-ban a Magyar Honvédség a
rendszerváltás óta először a GDP-ből a legtöbbet, 1,81 százalékot kap majd.

Az SZDSZ számára nem fogadható el, hogy kitolják a sorkatonák utolsó
behívásának és leszerelésének időpontját - mondta lapunknak Fodor Gábor
országgyu^lési képviselő, aki szerint pártja ragaszkodik, hogy az
eredeti elképzelés valósuljon meg. Az esetleges csúszás ellenére Fodor
sikerként értékeli, hogy immáron belátható időn belül megszu^nik a
sorkatonaság, hiszen néhány éve egyedül csak az SZDSZ merte felvállalni
a sorozott hadsereg megszüntetését. A képviselő szerint nem fogadhatók
el azok az érvek, miszerint azért kell kitolni az utolsó behívást és
leszerelést, mert a sorkatonák által ma végzett feladatok átadására idő
kell. Mint mondta, az átállást már most el lehetne kezdeni.
Szilágyi Béla
(c) 2002-2003 Magyar Hírlap Rt.

0916
HM Sajtótükörből  Új Néplap 2003. szeptember 16. Menekülés a katonaság elől?
Orvosi papírok tömkelege a sorozóbizottságok asztalán

Tegnap megkezdődött Szolnokon az őszi sorozás. A megyei hadkiegészítő parancsnokság két sorozóbizottsága elé mintegy 2400 megyebeli fiatalt hívtak be…. A sorozás első napjaiban azok kerülnek sorra, akik valamilyen ok miatt kifejezetten kérték a hadkiegészítő parancsnokságot, hogy mielőbb vegyék számba őket. Ennek oka lehet például az, ha az illető katonai pályára készül, vagy olyan munkahelyre pályázik, ahol feltételként szabják meg számára a sorkatonai szolgálat letöltését. Akadnak azonban olyanok is, akik azért kérték a mielőbbi vizsgálatot, hogy egyre romló egészségi állapotukról benyújtsák a rendelkezésükre álló orvosi dokumentumokat, ezáltal egyszer s mindenkorra megszabaduljanak a katonaság fenyegető árnyékától.

A két sorozóbizottság közül az egyikben dr. Morvai János sebész szakorvos az, aki vizsgálatok, illetve a jelöltek által behozott orvosi papírok alapján javaslatot tesz a fiatal katonai jövőét illetően. * Mint
általában, a behívottak közül most is sokan jöttek különféle orvosi papírokkal * mondta. * A 39 megjelent fiatalember közül 29-nek van valamilyen egészségügyi problémája. Elsősorban a szív- és tüdőeredetű problémákra panaszkodnak, sok az allergiás és az asztmás is. Van, aki szívritmuszavarban, van, aki magas vérnyomásban szenved, másoknak a gerincükkel vannak problémái. Az orvos nem csinál titkot abból, hogy döntéseik meghozatalakor igyekeznek lojálisak lenni a fiatalokhoz. Tény ugyanis, ha valakinek egy jól jövedelmező állást kellene a katonaság miatt otthagynia, az derékba is törhetné a karrierjét. Ha tehát valakinek igazolhatóan van valamilyen betegsége, ami ugyan eddig, civil körülmények között nem jelentett problémát, de a katonasággal járó fokozott megterheléssel várhatóan panaszokat okozhat, arra számíthat, hogy nem kell bevonulnia.
***

0917
HM Sajtótükörből  Heves Megyei Hírlap 2003. szeptember 17.
Bujdokló sorköteles fiatalok Újoncfordulat: önként hátra arc!
Heves megye

Az elmúlt heti újoncátadáson a megye a Magyar Honvédség számára a kívánatosnál csak 25 százalékkal kevesebb sorkatonát tudott kiállítani.
 Az a tény, hogy belátható időn belül * a hadsereg szerződéses állománnyal való feltöltése miatt * nem lesz szükség sorkatonákra, még nem jelenti azt, hogy a jelenben feledhető lenne a hadkiegészítők kötelessége. A honvédelmi törvény alapján továbbra is fegyveres szolgálatra alkalmas fiatalokat kell biztosítaniuk a Magyar
Honvédségnek.
A Heves Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság kiegészítési osztályvezetője, Zsótér Flórián alezredes, parancsnokhelyettes példákat említ az egyre nehezedő munkára.
* A behívóparancs kézhezvétele után hatvanan jelezték, hogy inkább a 11 hónapos polgári szolgálatot vállalják. Negyvenen az évhalasztás nélküli továbbtanulást hozták fel olyan mentő körülményként, ami miatt ezúttal szerintük méltányosan kerülik el a számukra kijelölt kiképző központot. Voltak olyanok, akik egzisztenciális veszélytől tartva * állásuk megőrzése érdekében * kértek halasztást.
A hat hónapos sorkatonai szolgálattal szembeni *hátra arc" még komolyabb eseteket is produkált. Az alezredes nem titkolta, hogy tizenhatan át sem vették a behívóparancsot. Ellenük a hadkiegészítő parancsnokság szabálysértési eljárást kezdeményezett. A polgármesteri hivatalok jegyzőinek vagy az általuk megbízott hivatali személyeknek kell a történteket kivizsgálni, s mérlegelni a százezer forintig kiszabható bírság dolgában. A dokumentált esetekről pedig tájékoztatási kötelességgel tartoznak a hadkiegészítőnek.
* Most az is előfordult * jegyzi meg Zsótér alezredes *, hogy hárman a behívóparancs birtokában sem jelentek meg a számukra megjelölt helyen. Ilyenkor a rendőrséghez fordulunk a sorköteles elővezetése érdekében.
A három közül egy gyöngyösi fiatalt megtaláltak, azonban az egri és az erki újoncjelölt egyelőre ismeretlen helyen tartózkodik. Előbb-utóbb viszont vállalniuk kell tettük jogkövetkezményét, ami rendőrségi vádemeléssel kezdődő bírósági ügy lesz.
..A korábbi politikai szándék 2004-re tervezte ennek a bekövetkeztét, jelenleg azonban úgy tűnik, hogy erre még várni kell.
A megyei hadkiegészítő parancsnokhelyettese nem óhajokat, reményeket oszt meg velünk, hanem katonás pontossággal a Honvédelmi Minisztérium 29/2003-as utasítását idézi:
* A Magyar Közlöny idei 100., augusztusi számában olvasható, hogy a Magyar Honvédségnél jövőre januárban, májusban, júliusban, szeptemberben és novemberben lesz behívás. Sőt erre 2005 januárjában is sor kerül. Az utolsó sorkatonák a tervek szerint 2005. június 29-én szerelnek le.
(budavári)

0919