Lakatlan sziget sok turistával, avagy az EU-187-es sztori

Szabó "Laci" László, HAØHW
ha0hw@pannondxc.hu

2000 novemberében, Lichteinstenben éppen elköszöntünk Kaziktól, HB0/DL2SBY-tól, amikor az autóba beülve Tomi HA4DX hátrafordult a mitfarer ülésben és feltette a kérdést: "Hova megyünk egy jó kis IOTA expedícióra jövőre?" Akkor csak annyit mondtam, "valami görög szigetre".

Pár héttel hazaérkezésünk után némi gondolkodással arra a következtetésre jutottam, hogy a tavalyi IOTA "revízió" során megosztott, új sorszámot kapott szigetek valamelyikére kellene menni, hiszen ezekre még nagy a kereslet. Tehát Thaszosz EU-174, vagy Kréta, pontosabban a Kréta parti szigetek - szigetecskék - EU-187 lehet az úti cél.

Akkortájt olvastam az interneten egy utalást, miszerint Görögország területéről a CEPT engedéllyel csak az Európai Gazdasági Közösség állampolgárai rádiózhatnak. Írtam egy levelet a Görög Szállítási és Távközlési Minisztériumnak pontosítás végett, egyben különleges hívójel kérvényezésével kapcsolatban is feltettem kérdéseimet.

Mivel évekkel ezelőtt, az első rodoszi expedíciónkra készülődve már kérvényeztem különleges J45HW hívójelet, és akkor azt a választ kaptam, hogy nem EU tagországban élő külföldieknek nem adhatnak adóengedélyt, de nem is kell, mert a CEPT alapján - mivel Görögország és Magyarország egyaránt csatlakozott ehhez a nemzetközi szervezethez - nyugodtan rádiózhatunk a CEPT engedélyünk biztosította lehetőséggel, esetemben SV5/HAØHW/p hívójellel.

Az ERO ( European Radiocommunications Office ) - CEPT (Conference Européenne des Postes et des Télécommunications ) honlapról ismét letöltöttem a CEPT T/R 61-01-es ajánlást, "szabályzatot", valamint a csatlakozott országok listáját, az elérhető lábjegyzetekkel együtt. A görögöknél semmi olyat nem találtam, mely diszkriminációra utalt volna bármely ország állampolgáraival kapcsolatban.

Közben kértem a hazai HIF-et, hogy szíveskedjen megküldeni a nemzetközi megállapodás, Magyarország által aláírt példányának, teljes, magyarnyelvű fordítását.

A görög minisztériumba küldött levelemre pontosan 1 hónap múlva érkezett válasz. A boríték tartalmazta a rádióamatőrökre vonatkozó, a görög hivatalos lapban, a "Görög Közlönyben" közzétett, a távközlési és a külügyminiszter helyettese által 1993. december 17-én aláírt rendelet hivatalos angol nyelvű fordítását.

A rendelet egyértelműen rögzítette, hogy görög területen a CEPT engedélyek használata csak az EU közösség állampolgárai számára engedélyezett, illetve azon országokból érkezettek számára, akikkel kétoldalú - kölcsönös - megállapodás van érvényben.

Másoknak már a beutazás előtt érvényes, alkalmi adóengedéllyel kell rendelkezniük. Időtartamhoz kötött rádiózás esetén a J4-es prefix-blokkból, 3 évet nem meghaladó időtartamra SV/saját hívójel képzéssel, míg 3 éven túli tartózkodás esetén SV0-s hívójelet kap a külföldi. Ha véglegesen le akar telepedni Görögországban, akkor a görög állampolgárok számára is szokásos módon képezik a hívójelet és adják ki a működési engedélyt. Az engedély kérvényt a tervezett beutazás előtt legalább 2 hónappal kell benyújtani!

Némi sürgetésre a HIF-től is megérkezett a válasz. Náluk nincs sem angol, sem magyar nyelvű CEPT megállapodás, de az ERO honlapján utánanéztek, és nem találtak a görögökre vonatkozó lábjegyzetet.(?)...

Mivel ekkor én már többet tudtam a "görög eljárásról" elküldtem nekik a görög rádióamatőr rendelet angol nyelvű szövegének másolatát, egyben javasoltam, hogy kezdeményezzék az ERO-nál a görög álláspont felülvizsgálatát és/vagy kezdeményezzenek egy kétoldalú megállapodás létrehozatalát. Ez annál is inkább fontosabb lenne, mert nyaranta több tízezer magyar nyaral Görögországban, köztük egyre nagyobb számban rádióamatőrök is. Ők akaratukon kívül megszegték, megszegik a fogadó ország törvényét, amikor CEPT szabályok szerint rádióznak, gyakorlatilag illegálisan. (Igaz a görögök sem veszik igazán komolyan ezt a dolgot. Akivel az elmúlt években kapcsolatba kerültem, vagy beszéltem ez ügyben - legyen az görög hivatalos személy ( határőr, vámos, rendőr, parti-őrség tagja, minisztériumi tisztviselő) vagy rádióamatőr - mindenki azt mondta: "rádiózzak nyugodtan a CEPT szabályok szerint, hiszen az engedélyemen szerepel a CEPT 1 engedély fokozat". (?)...

No, ennyi - talán nem tanulság nélküli - kitérő után térjünk vissza az eredeti témához.

Lévén március, komolyan hozzáfogtam az idei IOTA-expedíció szervezéséhez.

Több érv szólt Kréta, illetve a Kréta Parti szigetek mellett. Egyből több legyet üthetünk egy csapásra: EU-015, és EU-187 aktivizálásával. Az utóbbi körzetbe tartozó szigetekről még nem volt komoly rádiózás. A kérvényezendő prefix, a J49 meglehetősen ritkán hallható. A kicsi, de ütőképes csapat is összeállt HAØHW Laci, HA4DX Tomi, HA5NG Bandi személyében.

Egy jó nevű hazai utazási irodánál sikerült lekötni egy 2 hetes krétai utat, a kívánt időpontra. (Bele esett a CQ WPX CW, és az IARU Field Day verseny.) Majd csak később derült ki, milyen jól választottam ki az időpontot!

Az utazási iroda visszaigazolásának birtokában, valamint a görög törvényi előírásoknak megfelelően megszerkesztettem a J49DX J49HW, és J49NG hívójelű adóengedély kérvényeinket, négy hét időtartamra kérve azokat. (A sokat tapasztalt magyar utazó találkozott már visszamondott, időben elcsúsztatott utazási iroda "ajánlatokkal"...)

Mivel már nem volt 2 hónap a tervezett utazásig, Athénban kellet találnom valakit, aki személyesen mozgatja, sürgeti ügyünk gyorsított elintézését. Az SV1AAW-5-ös packet rádiós DX-clusteren akadtam Andreasra, SV1AHX-re, aki első szóra felajánlotta segítségét, rögtön megadta e-mail címét. Tíz perc múlva már el is küldtem neki az első e-mailt, részletesen leírva problémánkat, jelenlegi helyzetünket. Újabb 10 perc múlva már jött is a válasz: "holnap munkaidőben felhívja telefonon a Távközlési Minisztérium illetékes osztályvezetőjét, és tájékoztatni fog a dolgok állásáról".

Ha már úgyis lógok a neten, irány a QRZ.COM, hiszen Krétán is kell valakit keresni, aki segít választani a szóba jöhető 12 part menti szigetből. Öt, hat olyan SV9-es hívójelet találtam, akiknek volt e-mail címe is. Mindnyájuknak leírtam röviden a tervezett expedíciónkat, és kértem hogy segítsenek kiválasztani az EU-187-es szigetek egyikét a megközelíthetőség, "lakhatóság", elektromos áram igénybevehetősége szempontok szerint.

Többen válaszoltak. Összesítve a közölt adatokat, 3 sziget maradt a listámon. Elsősorban mindenki Gavdost ajánlotta. Ez egy nagyobbacska sziget Kréta dél-nyugati partvidékével szemben, kb. 40 km-re a Líbiai tengerben. Itt több, - pár házból álló - település, szobakiadással foglalkozó családok, étterem található és folyamatos elektromos áramellátás van.

A második helyen Dia végzett. Ez egy kúp alakú sziklatömb, Iraklionnal - a fővárossal - szemben emelkedik ki a tengerből. Teljesen lakatlan, sőt még növényzet is alig található rajta, kietlen hely. Viszonylag könnyen megközelíthető, 2-3 km-re van Kréta északi partjától. Aki járt már Krétán ezt a szigetet mindig láthatta, mivel leszálláskor a repülőgépek itt fordulnak a leszállópálya tengelyébe. Naponta visznek ide kis hajókkal turistákat, BBQ-partykra (kolbász sütés, úszkálás, napozás), akiket délután vissza is hoznak. Elektromos áram és persze épület sincs rajta.

Ketten megemlítették Chrisi-t is. Ez a kicsi sziget, mely kb. 5 km hosszú és 200-1000 m között változik a szélessége, a délkeleti parton lévő Ierapetra kikötő városkával szemben a Líbiai tengerben, 8 tengeri mérföldre található.

Lakatlan sziget, nemzeti park. A prospektusok tanúsága szerint itt található Európa legnagyobb összefüggő libanoni cédrus erdeje. (200-250 db, javarészt több száz éves fáról van szó.) Ide is mennek hajók, szinte minden nap, hozzák-viszik a turistákat. Szálláslehetőség nincs, elektromos áram itt sem vehető igénybe, bár időszakosan működik egy egyszerű étterem a kikötésre alkalmas kis öböl partján, nekik van aggregátoruk is.

Az egyik ierapetrai SV9-es barátunk ajánlotta, ha az utóbbi szigetről szeretnénk többet megtudni, vegyük fel a kapcsolatot Nikossal SV9DRR-el, aki nyaranta több hetet szokott a szigeten tölteni, sátorban lakva. Nikos e-mail címét is megadta, tehát nem volt akadálya a kapcsolatfelvételnek.

Ettől kezdve több szálon futottak az események, sajnos néha kissé összegabalyodva, egymást is keresztezve.

Közben Andreas beszélt a Távközlési Minisztérium illetékes osztályvezetőjével, aki arról biztosította, hogy rendben lesznek az engedélyek. Kiegészítés képpen megkértek, nyilatkozzak, mely versenyeken kívánunk részt venni Görögországi tartózkodásunk alatt? A kért adatokat újabb faxban megküldtem Athénba, és a biztos siker tudatában nyugodtan várakoztunk.

Az expedícióról rövid hírben tájékoztattam a nemzetközi DX-bulletinek szerkesztőit, és a nagyobb dx-levelező listák tagjait. Ugyancsak beraktam a packet BBS-ekbe is a hírt, magyarul és angolul.

Tomi, HA4DX bejelentette, hogy munkahelyi elfoglaltsága miatt, sajnos csak a második hétre tud velünk jönni. Nem jó hír! Irány az utazási iroda, módosítási igény bejelentése. Viszonylag zökkenőmentesen átírták a helyfoglalásunkat.

A hétvégén több levelet váltottunk Nikossal. Nagyon segítőkész volt, minden apró kérdésre kimerítő, részletes választ adott. Ő Chrisi-t ajánlotta, de abban maradtunk, hogy majd Krétán az első személyes találkozónkon döntünk arról, hogy melyik szigetet választjuk párnapos QTH-nknak.

Alig 2 héttel a tervezett indulás előtt az utazási iroda közölte, hogy nem tud 2 hetes repülőjegyet biztosítani - bár szálláshelyük van bőven -, így csak a második hétre tudnak bennünket Krétára vinni.

Különböző szintű ügyintézőkkel, vezetőkkel folytatott számos telefon után mégis csak sikerült elintéznünk a 2 hetes repülőjegyet, amit egyébként már korábban kifizettünk!

10 nap sincs az indulásig, és még nincs adóengedélyünk! Legalábbis mi még nem láttuk. Újabb e-mail Andreasnak. Szerencse, hogy az irodájában on-line internet-je van. Már jött is a válaszlevél. Most beszélt a minisztérium ügyintézőjével. Az engedélyünk a kért hívójelekkel készen van, aláírva, lepecsételve. Mivel a hivatalos postázás további heteket (!!!) vesz igénybe, abban maradtak, hogy másnap Andreashoz elfaxolja az engedélyt, amit Ő tovább küld nekünk. (Néhány megjegyzés: A bürokrácia mindenütt egyforma! Ha lehet faxolni egy okiratot, akkor miért nem lehet egyből a címzetthez? Egy kész okirat postázása miért vesz igénybe több hetet?)

Itt az idő egyeztetni, ki mit hoz? E-mailok jönnek-mennek, kialakul a majdani állomások felépítése. Az első héten 2 rádió, kapcsolóüzemű tápegységek, két lap-top, monoband "pecabot-gp-k", Korfu Special kettős dipól fogja segíteni a J49HW, J49NG duó munkáját a "szárazföldről". A második hétre Tomi hozza a rádióját, a lap-topját és egy WARC-os DunaX Gp-t, kiegészítendő az arzenált.

Több e-mailt kaptunk hazai és külföldi amatőröktől. Gratulálnak az EU-187-es választásunkhoz, a speciális hívójelekhez és sok sikert kívánnak, no és persze nagyon remélik, hogy benne lesznek a logokban.

Nikos lefoglalt egy szobát Gavdoson, potom 2500 drahma/nap (1950.-Ft/nap!) áron, és egyeztetett a kikötői hatóságokkal, megküldte a hajó menetrendet. Ebből egyből kiderült, hogy Gavdost mindenképp el kell vetnünk, mert csak csütörtök reggel, szombaton és hétfőn van hajójárat a szigetre - és persze vissza.

Ha csütörtökön mennénk, nem jöhetne velünk Tomi, hiszen csütörtök dél körül száll le a gépe Iraklionban. Szombaton meg már nincs értelme kimenni, hogy hétfőn már jöjjünk is vissza.

Megjött Andreastól a fax. Az adóengedélyünk és egy kis levél, melyben gratulál az engedélyhez és a különleges hívójelekhez. Elnézést kért, hogy 1 nap késéssel küldte, de mint írta, előző nap temették a feleségét.

Ez az ember a súlyosan beteg felesége ápolása mellett, a munkája mellett - anélkül, hogy akárcsak utalt volna a problémáira, heteken keresztül foglalkozott az ügyünkkel. Ha kellett személyesen, telefonon, faxon tartotta a kapcsolatot a minisztériummal, válaszolt az e-mailjeinkre!

Szavakban nem is lehet kifejezni hálánkat és köszönetünket!

Az angol nyelvű engedélyt átolvasva elképedve látom, hogy az eredetileg 4 hét időtartamra kért engedélyünk gyakorlatilag az utóbb - kiegészítésként - kért adatokkal, dátummal rendelkező 2 versenyhétvégére szól.

Andreas által továbbított kérdésünkre csak az a válasz, hogy "nem EU országbeli rádióamatőröknek csak ilyen - időkorláthoz - kötött engedélyt adhatnak ki".(?..)

Újabb e-mail: tételesen idézek a saját törvényükből, paragrafus számra, bekezdés és alpontra hivatkozok. Pár óra múlva jön a válasz: "azok a pontok csak az EU közösség országaiból származókra vonatkoznak, a másik pedig csak "kölcsönösségi megállapodással" bíró országbeliekre".

A törvényben utalás sincs ilyesmire! Csak "egyéb külföldi állampolgár"-t írnak mindenütt! Egyébként is logikátlan, hogy azok, akik automatikusan, mindennemű adminisztráció nélkül rádiózhatnak, majd 2 hónappal az utazásuk előtt külön adóengedélyt kérjenek. Ezen felvetésemre csak annyit reagáltak - nem hivatalosan -, "hogy rádiózzunk annyit, amennyi jól esik, senkit nem fogunk zavarni vele, és senkit nem fog érdekelni". (Értsd: a hatóság részéről.)

Az elmúlt napokban Nikos talált bérelhető aggregátort, sátrat. Egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy Chrisi-re megyünk.

Csörren a mobil és Tomi szomorú hangon bejelenti, hogy nem tud jönni még a második hétre sem. Pár nappal vagyunk az indulás előtt! Beszélt Gézával, '4XG-vel, ugorjon be helyette, de családi okok miatt ezt sajnos most nem tudja vállalni. Alig több mint 3 hét van a lánya esküvőjéig.

Bandi is, én is telefonon keresünk minden ismerőst, akiről úgy gondoljuk, hogy 3-4 nap + 1 hét alatt el tud mindent intézni, szabaddá tudja magát tenni, és anyagilag sem okoz neki problémát egy ilyen váratlan utazás.

Van néhány bizonytalan ígéret.

Újra hívom Gézát. Győzködöm! Húsz perc múlva visszahív, Marika - az xyl - áldását adta a dologra, jön utánunk. (Szerencsés az, akinek ilyen megértő felesége és családja van!) Mind a négyen örülünk, na nem annyira az utazási irodában, de pár száz Ft-ért átíratják a repülő jegyet, és új számlát is kapunk. Már korábban reklamáltam, hogy az 1 hét majdnem annyiba került, mint a mi 2 hetes utunk, kértem nézzenek utána nincs-e téves számlázás? Volt. Csak most jöttek rá, amikor új számlát kellett írniuk. A 10.000.- Ft-ot majd visszakapjuk. (?)...

Elérkezett a várva-várt nap. Csütörtökön délután 16.20-kor indul a repülő - ez a harmadik változat... Budapest felé autózva mobil hívás. A HIF illetékese közli a jó hírt, miszerint a minisztériumunknak sikerült elintéznie, hogy az ERO-CEPT honlapon most már bárki által hozzáférhetően olvasható a görögök lábjegyzete a CEPT engedélyek használatának korlátozásáról. Hát, én nem ilyen intézkedésre vágytam!!

Bandi lakásán találkozunk. Megebédelünk, a fiam kivisz bennünket Ferihegy II-re. Időben "becsekkolunk", megiszunk egy sört a büfében, azután várunk. Jó sokat.

Kellemes repülőút után, helyi időben koraeste landolunk Iraklion repülőterén. A pár éve átépített repülőtér szép és korszerű. Gyorsan megy az útlevél ellenőrzés. Taxi visz bennünket Analipsibe egy kellemes megjelenésű apartman-házhoz. Felhős az ég és már majdnem sötétedik. A ház tulajdonosát tájékoztatjuk, hogy mi nem vagyunk ám amolyan átlagos turisták, mi rádióamatőrök vagyunk, és a hétvégén szeretnénk részt venni egy nagy nemzetközi versenyen. Kedvesen mosolyog, bólogat. Csak miután odahívta az egyik középiskolás korú lányát, akkor derült ki, hogy nem igazán értett meg bennünket, de most már a kislány szépen tolmácsol. Még nincs annyira sötét, hogy ne tudnánk a tetőn is szétnézni, a másnapra tervezett antennatelepítési lehetőségeket felmérni. Miután meg vagyunk elégedve a tetővel, és ezt közöltük is a gazdával, ő is nagyon boldog, hogy segíthet nekünk a célunk elérésében. A tetőkijáró kulcsa az ajtóban lesz holnap reggel, ezzel váltunk el.

Gyors kipakolás, irány az első üzlet, bevásárolni, majd az első gyros elfogyasztása. Vacsora után jól esik egy hideg sör. Én maradok a már jól ismert görög Mythos-nál, Bandi a még inkább bevált Amstelt választja. Este 10 óra is van, mire hazaérünk. Gyors tusolás és már aludnánk is, ha nem akkor kezdődne a házunk előtti főtéren egy helyi ünnepi bál, élő zenekarral. Imádom a görög zenét, de ekkora hangerővel nagyon zavaró tud lenni. (Bármilyen zene élvezhetetlen, sok száz wattos erőstőkből bömbölve!)

Valahogy átvészeltük az éjszakát. Az én alvásomat még némi szobán belüli QRM is nehezítette...

Kiadós reggeli után 10 órára vártuk az utazási iroda helyi képviselőjét egy kis ismerkedésre. Addig megpróbáltam felhívni Nikost, de először csak az üzenetrögzítője hangját hallottam, második próbálkozásra pedig egy idősebb női hang szólt a telefonba. Hamarosan megérkezett Krisztina. Miután tisztáztuk, hogy velünk nem fog jó üzletet kötni, mivel sem 1 napos santorinii hajókirándulásra nem akarunk menni potom 26000 drahmáért, sem az Aqua Parkot (Vízi- csúszda város) nem akarjuk meglátogatni 10 ezerért és egyáltalán semmilyen kötött programban nem akarunk részt venni, ellenben van saját programunk az elkövetkezendő napokra. Megkértük, hogy beszéljen a Nikos telefonszámán jelentkező női hang gazdájával, mint ezután kiderült, Nikos édesanyjával. Hamar megtudtuk, hogy a barátunk valahol a városban van, majd ha hazajön visszahív bennünket.

Akkor kezdjünk antennákat telepíteni, mondtuk és már ott is álltunk a tetőkijáró előtt, kezünkben huzalokkal, pecabotokkal és tekintélyes mennyiségű koax kábellel. Baj csak az volt, hogy az esti megállapodásunkkal ellentétben nem volt kulcs a zárban. Leszaladtunk a földszinten lévő ajándék- ékszerboltba, ahol a háziasszony és a nagyobbik lány dolgozott. Kölcsönös "kalimera"-k után nagy nehezen megértették, mit akarunk, de mi nem értettük a válaszukat. Még éppen utól értük Krisztinát és kértük segítsen nekünk. Így tudtuk meg, hogy a ház ura - szó szerint ura! - a fővárosba ment és majd csak 4 óra után jön haza, akkor tudják ide adni a kulcsot. Én már hajlottam rá, hogy majd akkor felrakjuk az antennákat, de - szerencsére - Bandi erősködött, hogy inkább csináljuk most, legyünk túl rajta. Végül is sikerült meggyőzni a hölgyeket és kinyitották az ajtót.

Sorrendben egy 14, majd egy 21 és végül egy 28 MHz-es pecabot, monoband Gp-t állítottunk fel. Bár felhős volt az ég, de mégis csak meleg volt a tetőn dolgozni, lementünk a lakásunkba egy kis folyadék utánpótlásra. Ekkor már délután 2 körül lehetett. Még egy 7 megás antennát akartunk elhelyezni, de az ajtó újra zárva volt. A kulcsot majd a papától kaphatjuk meg, akinek hazatérte mostanra már este 7 körülre volt várható. (?)...

Lementünk a tengerpartra, kicsit szétnéztünk a városkában. Csak most jöttünk rá, hogy előző este - a báli készülődés miatt - nem vettük észre a legközelebbi boltot, ami tőlünk 20 méterre volt, és egy jóval messzebbiből cipeltük az 5 literes vizet, söröket és egyebeket!

Hét óra. Mi pontosak voltunk, a papa is az ajándék boltban volt. Előadtuk kérésünket, de ő határozottan kijelentette, hogy már így is túl sok antenna van a tetőn, többet nem engedélyez felrakni. Nyoma sem volt az előző esti szívélyességnek. A változás okát máig nem sikerült megfejtenünk.

Nikos visszahívott, és megbeszéltünk egy szerda délutáni személyes találkozót Ierapetra Cafe Orfeo nevű exluzív bárjában

Csináltunk párszáz "próba QSO"-t. Mindenkinek nagyon tetszett a J49-es prefix, szép pile-up-ok alakultak ki. Többeknek el kellett magyaráznunk, hogy még nem az EU-187-ről rádiózunk, igaz 2 QSO-val korábban is elmondtuk, hogy ez még az EU-015-ös QTH...

Némi aggódással töltött el bennünket az állandó S7-8-as elektromos zaj, ami egy közelben lévő villanyoszlop egyik repedt (?) porcelán-szigetelőjétől származott. Ha kiálltunk az erkélyre, füllel is hallható volt a sercegés.

Késő estig QSO-ztunk, majd megvacsoráztunk és pihentünk egy kicsit, hogy a WPX versenyt "frissen, kipihenten" kezdhessük.

Kellemes meglepetés volt, hogy semmilyen sávkombinációban nem zavartuk egymást. Sajnos nem sok kombináció adódott a rendelkezésünkre álló 3 antenna szabta korláton belül! Hi

Szépen szaporodtak a QSO-k, a csak 100 watt és az egyszerű antennák ellenére is. A versenyeredmény szempontjából nagyon hiányoztak a 7 MHz-es, dupla pontot érő QSO-k. A verseny 36 órájának nagyobb részét "osztással" töltöttük. Hiába egy jó hívójel felér egy végfokkal, vagy yagival.

Hétfő délig ki sem mozdultunk a lakásból, a hűtőszekrényünk tele volt földi javakkal.

Délután, már normális nyaralókhoz illően napoztunk és úsztunk is!

Úgy terveztük, hogy kedden elindulunk autót keresni, bérelni.

Találtunk egy gépkocsi kölcsönzőt, aki a prospektusában azt állította, hogy 2 napnál hosszabb bérlés esetén megszakításokkal is igénybe vehető az autó.

Na, ezt nekünk találták ki, mondtuk! Hiszen majd 4 napig csak ott állna az autó a kikötőben, míg mi a szigeten leszünk.

Komoly tárgyalásba kezdtünk. Hamar kiderült, hogy ez a szolgáltatás jelentősen drágítja a dolgot. Nekik érte kell jönni az autóért, majd pár nap múlva visszahozni, és ez mind komoly költség.

Tovább alkudoztunk, elég kemény, és hajthatatlan vevőnek számíthattunk, mert a végén 1 hét helyett 8 napban, eggyel magasabb komfortfokozatú autóban állapodtunk meg a legkisebb autók hetes bérleti díjának 70 %-áért.

A délutáni "csendespihenő" idejében lebontottuk az antennákat, szépen összecsomagoltuk, újra szállítható állapotba hoztuk azokat. (Érdekes módon a kulcs a zárban volt...)

A délelőtti megállapodásnak megfelelően már kedd este megkaptuk a kocsit. Rögtön próbaútra indultunk. Előbb csak a tengerparton tettünk meg néhány kilométert, szemrevételezve a gyönyörűen kivilágított üdülő komplexumokat. Bandi indítványozta, hogy menjünk be a fővárosba. A pár éve épített autópályán gyorsan haladtunk és Knossos-ig meg sem álltunk. Éppen 10 óra volt, amikor Nikos hívott, mondta neki az édesanyja, hogy kerestük délután. Tulajdonképpen csak annyit szerettünk volna vele megbeszélni, hogy a szerda délutáni randevút előre hozhatnánk-e szerda délelőttre? Helyszín ugyanaz, mondta, csak az időpont változott. Haza felé kicsit eltévedtünk, mert elfelejtettünk időben lekanyarodni az autópályáról. Mentségünkre legyen mondva, nem településnév, hanem csak az volt kiírva, hogy lehajtás a régi útra. (to Old Road) Éjfélre már otthon is voltunk.

Szerdán kicsit korábban keltünk, hogy az előttünk álló, térkép szerint kb. 80 km-es út után időben ott legyünk a Cafe Orfeo-ban. Többeket megkérdeztünk, kb. mennyi időt vehet igénybe az út megtétele? Egy órától két óráig szórtak a válaszok. Az utóbbit állítók győztek. Egy darabig a tengerparttal párhuzamosan haladtunk, egyenes, jó minőségű aszfaltúton, majd kanyargós, előzésre alkalmatlan keskenyebb hegyi szakaszok következtek. Ierapetrába beérve a tengerparthoz közeli egyik utazási irodában érdeklődtem, hogyan juthatnánk el az Orfeo-ba. A kedves fiatal hölgy készségesen lerajzolta az utat. Rögtön a sarkon balra (szemben egyirányú utca volt!..), majd kétszer jobbra, és már ott is vagyunk. (az első jobbos utca útépítés miatt le volt zárva...) A hölgy még utánam kiáltott az utcára, hogy honnan jöttem? Mondom neki, Magyarországról. Erre utánam szaladt belém karolt és tökéletes magyar kiejtéssel elénekelte az "Az a szép, az a szép..." kezdetű nótát. Értetlenségemet látva elmondta, hogy Ő Aradról származik és Dorinának hívják. Mellesleg jól ismeri Nikost. Később kiderült, hogy a városban azok vannak kevesebben, akik nem ismerik Nikost. Hi

Néhány vargabetű után leparkoltunk egy szomszédos utcában és gyalog tettük meg az út hátra lévő részét.

Nikos hangosan üdvözölt bennünket, ahogy beléptünk a bárba. Nagyon rokonszenves ember benyomását keltette első pillantásra. Néhány ismerkedő mondat után rögtön rátértünk a részletek megbeszélésére. Bandival előző nap készítettünk egy listát azokról a dolgokról, amiről feltétlenül beszélnünk, egyeztetnünk kell. Miután minden részletet megbeszéltünk, egy kellemes frappé (jeges kávé) elfogyasztása után átsétáltunk a kikötőbe, megnézni a hajót, megvenni a hajójegyeket, és összeismerkedni néhány emberrel - rádióamatőrökkel és nem rádióamatőrökkel - akik valamilyen módon segítenek az expedíció sikeres lebonyolításában.

Nem tudtunk úgy 2 métert menni, hogy ne üdvözölte volna valaki, ne állt volna meg néhány szóra. Látszott, hogy a város, de legalábbis a kikötő környékének legnépszerűbb emberével sétálunk az utcán! Ez irányú megjegyzésemre csak annyit mondott: "sok pénzembe került ezt a népszerűséget kivívnom annak idején", és nevetett. Tengerjáró hajókon dolgozott turbinamérnökként, és a gyakran hónapokig tartó utak végén hazatérve szívesen múlatta az időt barátaival a tavernákban és a bárokban.

A kikötőben kiderült, hogy a hajón nem vihetünk magunkkal üzemanyagot az aggregátorok számára. Nikosnak máris volt mentő ötlete. Ismer ő jó néhány halászt, akik naponta mennek ki - látszólag - törékeny kis hajóikkal a tengerre. Majd valamelyik kihozza a benzinnel teli műanyag kannákat.

Visszatértünk a kellemesen légkondicionált kávézóba, beszélgettünk még egy kicsit, majd visszaindultunk Analipsibe. Már korábban eldöntöttük, hogy hazafelé Európa legnagyobb összefüggő magas fennsíkján, Lasithin keresztül megyünk. Kanyargós, szakadékokkal szegélyezett keskeny utakon, pár házból álló kicsi hegyi falvakon haladtunk keresztül, kapaszkodtunk egyre feljebb. A fennsík keleti bejáratát évszázadok óta őrzik az egykor hatalmas szélmalmok romjai. Mindenfelé virágzó növények csodálatossá varázsolták az egyébként kopár hegyoldalakat. A fennsíkon minden megterem, amit itthon is termelnek. Szépen művelt gyümölcs- és olajfaültetvények, gabona és zöldség táblák mellett haladtunk. Az öntözéshez még ma is jórészt a szélhajtotta vízkiemelőket használják, hiszen a szél, mint kimeríthetetlen energia szinte mindig rendelkezésre áll. Számos helyen láttunk kihelyezett méhkaptárakat. A Krétai méz nagyon híres. A kisebb-nagyobb falvak bejáratainál idősebb paraszt nénik és bácsik árulták a füge és narancs likőrjeiket, lekvárjaikat, mézet és természetesen a házi előállítású "raki"-t a szőlő pálinkát. A fennsík egyik út menti, településektől távol eső tavernájában megebédeltünk, és lebonyolítottunk néhány telefont is. Gézával tudattuk a kikötőben tett látogatásunk során beszerzett információkat. Sanyit, 7UW-t pedig megkértük, hogy a nemzetközi IOTA levelező listán helyezze el a pontosított és most már véglegesített időpont és QTH adatokat az EU-187-es rádiózásunkról.

Csütörtök reggel nyugatra vettük az irányt. Ismét elmentünk Knossosba az angol régész Sir Evans által feltárt egykori palotavárosba. Mivel még kora délelőtt volt, viszonylag kevés turista bóklászott a sokemeletes romok között. Rádiós szemünk - bár a rádiósokra a fülük jellemző... Hi - rögtön kiszúrta, hogy a japán idegenvezető egy PMR rádióba beszél, a turisták pedig fülhallgatós rádiójukon hallgatták az ismertetőt. Így nem kellett kiabálni és a távolabb állók is mindent jól értettek.

Úgy terveztük, hogy kimegyünk Gézáért a repülőtérre. Már a parkolóban voltunk, éppen indultunk volna, amikor Géza hívott bennünket és közölte, hogy ismét Ferihegyen vannak, némi körözés után - kisebb műszaki hiba miatt - leszállt a repülő. Még nem tudja pontosan, mikor indulhatnak, mert meg kell várniuk a párizsi járat gépét, majd azzal jönnek. Abban maradtunk, hogy beszállás előtt ismét hívni fog bennünket.

Ismét nyugatra tartunk. Nosztalgiából szeretném meglátogatni a korábbi nyaralásaink színhelyeit. Agia Pelagiaig megyünk. Kellemes hely - most is. Egy majdnem zárt öböl partján helyezkednek el az üdülők, homokos part. Bandi alig akart kijönni a vízből.

Itt az idő, indulunk a repülőtérre. Különösebb nehézség nélkül jutunk be a repülőtér érkezési oldalára. Végig nézzük Géza útlevél ellenőrzését, le is fényképezzük... Hi

Míg a csomagokra várunk, no és a szerencsés földetérés örömére Gézával megiszunk egy sört. Szegény Bandinak csak ásványvíz "jár", de hát nála az autó kulcsa.

Minden csomag megvan, kivéve a WARC-os DunaX antenna. (Ismerős a történet egy évekkel ezelőtti SV9/HAØET-HAØHV-HAØHW/p expedícióból.)

Az elveszett csomagok osztályán csak egy kiragasztott papírlapot találtunk, mely arról tudatja a szerencsétlen utast, hogy ilyen jellegű bejelentéseit a belföldi járatok érkezési oldalán tegye meg. Keresztül vágtatunk a repülőtéren. Persze ott nem tudnak róla, hogy nekik ilyen feladatuk is lenne, de kapunk egy tanácsot: "menjenek el a teheráru raktárba, talán ott tudnak segíteni". (Mintha a régi forgatókönyvet olvasnánk!) A teheráru raktár kapujában valóban ott volt az elveszettnek hitt antenna.

Irány haza, beköltöztetjük az "új lakót" a szomszédos lakásba. Bemutatjuk a városkát és itt tartózkodásunk 7. (!) napján ismét meglátogatjuk a tengerpartot. Hi

Ma valóban korán lefekszünk, hiszen holnap reggel időben kell indulnunk, hogy le ne késsük a hajót.

Tempósan haladunk. Bandi vezet. Kicsit akkor kezdünk aggódni, amikor a hegyi úton utolérünk egy kamiont. Keményen tartja a 60-as tempóját, előzésről szó sem lehet a kanyarok és az út keskenysége miatt. Ierapetrához közeledve biztosak vagyunk benne, hogy a kikötőig követjük a "safety car"-t. Nem is tévedtünk.

Nikossal a megbeszélt helyen, hol máshol, mint a Cafe Orfeo-ban találkozunk. Az autóból mindent felpakolunk a hajóra, mint kiderült, ő már korábban felvitte a személyes dolgait.

Van még fél óra az indulásig, irány a hentes, a gyümölcspiac, és persze nem árt még néhány üveg vizet is venni. Ezeket, és az időközben megjött aggregátort is felcipeljük a hajóra. A személyzet barátként üdvözöl, viccelődik velünk. A magyarázat egyszerű, Nikos barátai nekik is barátjuk!

Végre indulunk. Sima a tenger. Gyönyörű, tiszta a víz. A kikötőt elhagyva is látjuk a kb. 30 m-es mélységben a tengerfeneket. A hajón sok külföldi turista utazik, de vannak görög családok is, akik a hétvégét sátrazással, nomád körülmények között akarják tölteni. Most csak 2 hajónyi ember jön a szigetre, de Nikostól tudjuk, hogy a nyári főszezonban naponta 5 hajó hozza-viszi a kíváncsi turistákat. Nem ritka, hogy naponta 1500-2000 ember próbál gyönyörködni a sziget szépségében. A méreteket ismerve ez nem is lehet olyan könnyű!

Chrisi és kistestvére Mikronisi között áthaladva jobbra fordulunk és a déli oldaláról közelítjük meg a szigetet. 50 perces kellemes hajózás után futunk be a nagyon egyszerű "kikötőbe". Megvárjuk, míg mindenki kiszáll, azután több fordulóval partra cipeljük a csomagjainkat. A parton 2 fiatal srác, olyan halász-félék boldogan üdvözlik Nikost. Azután bennünket is. Segítenek cipekedni. Az eső szakaszt viszonylag könnyen küzdjük le. A sima köveken könnyű menni a nehéz terhek ellenére is. A hajótól kb. 80 méterre egy egyszerű, időszakosan működő étterem található. Megiszunk egy sört - az elsőt és utolsót a szigeten! - majd folytatjuk a cipekeést. Most már gyönyörű fehér, rettenetesen meleg és süppedős homokban haladunk, beérünk a libanoni cédrusok közé. Két összehajló famatuzsálem alatt egy emberi kéz alkotta deszkabódét, asztalt, székeket pillantunk meg. Csak most tudjuk meg, hogy a két srác, akik velünk cipekednek nyaranta itt lakik. Rakival, hideg vízzel, hellyel kínálnak. Az elkövetkező napokra a 30 méterre lévő hatalmas cédrus-páros árnyékot vető ágai alatti területet ajánlják QTH-nak.

Az aggregátort úgy 50-60 méterre telepítjük, remélve, hogy a zaja nem fog zavarni bennünket. Gyorsan haladunk az antennák telepítésével. Géza, egyedül 10 perc alatt állítja fel a DunaX Gp-t, a pecabotok is mind állnak már. A rádiók, laptop-ok is csak a hálózati feszültségre várnak. Egy-egy pohár víz és kezdődik a 3 napos folytonos rádiózás.

A feszültségmérő 225V-ot mutat, ez pont jó nekünk. Az antennák kiváló SWR-el rendelkeznek. Géza 21 ssb-n kezd, Bandi 14-en én pedig 18 MHz távírón próbálok "terjedést csinálni". Aki nem ismeri ezt a mondást, HA6NL Lacitól származik: "Egy jó hívójellel le kell állni a halottnak tűnő, üres sávban CQ-zni, és beindul a pile-up, tíz perc múlva szétnézve a sávban azt tapasztalod, hogy benépesedett az."

Az elmélet most is beigazolódott. Nikos figyel bennünket. Látjuk az arcán, ilyet még nem látott. Szépen szaporodnak az összeköttetések.

Különösen a J49DX logjában. Gyakran jön ki 150-170 QSO/óra átlag. Mi Bandival kicsit lassabban haladunk. Az ok egyszerű, a vételünket időnként nagyon zavarja valami. Hamar rájövünk, hogy ez a valami Géza rádiója. Valami hatásos földelést kellene kialakítani, ami ugye nem egyszerű dolog egy homok-talajú szigeten. Az egyik fa tövében leásunk egy horganyzott vascsövet, abban bízva, hogy a gyökerek növelik annak hatékonyságát. Sajnos az eredmény nem igazolta az elvárásainkat. Más probléma is jelentkezett. Többen mondják, hogy a távíró jeleim időnként kvartyognak, néha nagyon csúnya a hangszínem. Jobban odafigyelve, valamint egy újabb mérést végezve kiderült, ha mindhárman egyszerre adunk a hosszú hálózati kábelen 170-180 V-ra esik a feszültség. Előbb próbálunk 50 W körüli teljesítménnyel dolgozni. Érdekes, hogy így sem csökken a pile-up hevessége, majd úgy döntünk, inkább 2 adóval dolgozunk a hatékonyság érdekében.

Fantasztikus illatokat hoz az enyhe szél. Az egyik szomszéd, Michalis - a testvér páros idősebb tagja - cédrusfa parázson húst süt, majd értünk jön az öccse Achileas, vacsorázni hív bennünket. Nem is habozunk, hiszen több mint 13 órája, reggel 6-kor ettünk utoljára. Fél óra türelmet kérünk a bennünket hívó állomásoktól.

Egyszerűen terített asztal, csodálatos hússzeletek, kenyér és gyümölcs vár bennünket. Persze az elmaradhatatlan rakis üveg is az asztalon van. Három nyelven beszélgetünk.

Géza alig akarja elhinni, hogy az elmúlt közel 5 órában 700 összeköttetést naplózott, mint mondja, ő csak válaszolt a hívóknak...

Ahogy az este közeledtével hűl a levegő, (22-24 C fok egész éjjel) előjönnek a szigeten élő apró állatok is. A fejemtől alig fél méterre lévő cédrustörzs barázdás háncsának résébe egy kb. 20 cm hosszú gyík bújik be. A forró nappali órákat sütkérezéssel töltik, este a fák repedéseibe bújva védik a napközben begyűjtött (nap)energiájukat. Nikos - látva meglepetésemet, (vagy íjedtségemet? Hi) - megnyugtat, hogy ártalmatlan rovarevőről van szó. Nem sokat váratnak magukra az újabb látogatók sem. Szürke egerek, kiszimatolták a kenyerünket, arra fáj a foguk.

Gyönyörű holdfényes éjszakánk van. A fehér homokszemcsék visszaverik a fényt, a fa árnyékán kívül szinte "nappali" világosság van. A két állomás folyamatosan dolgozik, 3-5 óránként váltjuk egymást. Aki pihenő idejét tölti, az a puha homokon, hálózsákban alszik.

Öt óránként le kell állnunk pár percre, hogy üzemanyagot töltsünk az aggregátorba. Nagyon körültekintően kell eljárni, hiszen a forró motorra fröccsenő benzin könnyen tüzet okozhatna.

Az áramfejlesztőt kezelő testvéreket továbbra is nagyon érdekli a rádiózásunk. Achileas még éjszaka is többször átjön hozzánk, érdeklődik, hány összeköttetésünk van már, nincs-e valamire szükségünk? Mindig hoz magával valamit, pár szelet almát, körtét sárgadinnye kockákat, vagy kávét.

Szombat reggel úgy döntünk, hogy valamelyik magasabb faágra felakasztjuk a Corfu Special-t is. Az éjszaka nagyon hiányzott a 40 méteres munka lehetősége. Egy kisebb dombon álló, kiszáradt cédrus látszik a legalkalmasabbnak erre a célra. Lelépve a távolságot, valamint összetoldva a maradék koax kábeleinket, el kell vetni ezt a lehetőséget. Egy közelebbi, kb. 4 méter magas ágra sikerül felhúzni a betáplálási pontot, a dipól szárak lejtése is majdnem 45 fokos. Mérésre jó az antenna.

Szombat lévén, a délelőtti hajók sok túristát hoznak. Nikos elment a kikötőbe, kicsit beszélgetni a hajók személyzetével. Vassilis Nikolaoy kapitány és a két hajó, a Dionisos és Sotiris személyzetének több tagja is kíváncsi, milyen is az a rádiózás ami miatt 3 "lökött magyar" éjjel-nappal, akár étlen-szomjan is képes ülni a fák alatt és kiabál a mikrofonjába. Elismerést látunk az arcukon, miután Nikos elmagyarázza nekik a "lényeget". Persze ők sem kerülik el a szomszédos "last resort"-ot.

Az egyik látogatónk - miután megtudta, hogy magyarok vagyunk - örömmel mondta, hogy a felesége tatabányai. Évekkel ezelőtt a szigeten kötöttek házasságot. Ezen a hétvégén kerek évfordulót ünnepelnek, ezért hajóztak ki barátaikkal, családtagjaikkal. (Este volt is mulatozás, zene és még tűzijáték is.)

Görög, angol és holland turisták állnak meg mellettünk, érdeklődnek, mit is csinálunk?

A déli órákra leromlott a terjedés, no és persze éhesek is vagyunk. Elmegyünk a kikötőnél lévő étterembe. Nem nagy a választék: sült hal, sült csirke, sült bárány bordák és valamilyen húsos makaróni. Az árak viszont ennek megfelelően igen magasak, különösen a kihozott mennyiséghez viszonyítva.

A 200-250 méteres visszaúton legalább 6-7 család mellett haladunk el, akik már felállították sátraikat, egyértelművé téve, hogy szomszédaink lesznek az elkövetkező éjszaka, illetve vasárnap is. Van aki kicsi aggregátort hozott magával, van aki csak akkuról működteti a rádiós-magnóját... Mind a két módszer túl nagy hangerőt produkál! Nikos sátrának közvetlen szomszédságába egy népes fiatalokból álló - athéni egyetemisták - csapat telepszik. Ők "csak" gitároznak és énekelnek. Jól érzik magukat. Nikos valami "forradalom" szükségességéről beszél... hi

Folytatjuk a munkát, a környezeti QRM alig zavar bennünket. Délután 5-re kiürül a sziget, csak a "lakással rendelkezők" maradtak.

Sűrűn adjuk a teljes hívójeleinket, az IOTA és QSL infókat. Mégis mindig akad valaki, aki nem képes 2 percig a frekin maradni, hogy megfigyelje ezeket az adatokat, inkább kérdezősködik. Azután vannak akik mindenáron beszélgetni akarnak. Fel sem tűnik nekik, hogy percenként 3-4 összeköttetést csinálunk. Ők lebetűzik a QTH-jukat, beszélnek a berendezéseikről, na meg persze a legfontosabbról, hogy náluk milyen időjárás van.

Időről-időre türelmet kérünk az európai állomásoktól, kérve adjanak lehetőséget a gyengébben vehető DX-ek számára is, hogy begyűjthessék az EU-187-es körzetet. A többség megértő.

Majdnem éjfél van, amikor Achileas egy-egy frissen sült halat hoz, és természetesen érdeklődik az összeköttetések száma iránt.

Csodálatos a holdfényes éjszaka! A fehér homok világít.

Vasárnap reggel megérkezik az újabb kiránduló had. Vannak akik csak messzebbről figyelnek bennünket, vannak akik bejönnek a fa alá és úgy érdeklődnek, mit is csinálunk?

Úgy tűnik nem lesz elég a benzin a még hátra lévő időre. Nikos máris intézkedik, ígéretet kap, hogy még a nap folyamán hoz egy halászhajó 20-25 litert.

Mi a sziget déli partjához voltunk közelebb, de fürödni mindig átsétáltunk az északi oldalra, mert ott sekélyebb volt a víz, és könnyebb volt bemenni a tengerbe, nem voltak szúrós kövek a vízben.

Vasárnap délután éppen jöttünk visszafelé Gézával, amikor sziréna hangra lettünk figyelmesek. Viccesen meg is jegyeztük, vagy mentőautó van a szigeten, vagy a parti őrség kötött ki. Amikor visszaértünk, Bandi és Nikos nevetve mondták, hogy vendégünk volt. Itt járt a parti őrség és a "szárazföldi" rendőrség, mivel a tegnap esti hajó valamelyik túlbuzgó utasa bejelentést tett, hogy a szigeten külföldi kémek rádióznak... Körbenéztek, megnézték az adóengedélyünket - kifogásolták, hogy miért angolul van írva, és nem görögül -, de végül is a görög betűs minisztériumi bélyegző, no és persze Nikos meggyőzte őket, hogy itt minden rendben van. Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak.

Kezdtünk aggódni a fogyatkozó benzin miatt. Az utánpótlásnak már meg is kellett volna érkeznie. Kiderült, hogy mivel nem vártuk a halászhajót a parton, kikötés nélkül továbbment... (Lehet, hogy a parti őrség hajójától ijedt meg?) Megígérte, hogy még az este folyamán megkapjuk a benzint. Úgy is lett.

Vasilis kapitány a délutáni indulás előtt figyelmeztetett bennünket, hogy hétfőre viharos szél várható, ami esetleg már éjszaka elérheti a szigetet. Még sötétedés előtt felállítjuk a sátrat, hátha menekíteni kell a berendezést az esetleges homok vihar elől. Szerencsére nem volt rá szükség, bár hajnal felé fújdogált a szél, de vihar nem alakult ki.

Hétfő délig rádióztunk, valamivel több mint 9.000 QSO-t naplóztunk a kb. 60 órás működésünk alatt.

Ebéd után elkezdtük a bontást. Miután mindent összecsomagoltunk, egy búcsú italra átvonultunk a testvérek "lakásába". Természetesen az eddig féltve őrzött Tokaji aszunkat bontottuk fel.

Nikos óvatosan megkérdezte; nem volna-e baj, ha ő maradna még egy napot a barátaival?

Megnyugtattuk, hogy maradjon csak nyugodtan, pihenje ki az elmúlt néhány nap fáradalmait, hiszen rengeteget dolgozott értünk, az expedíció sikeréért. Számos olyan helyzet alakult ki már a szervezés során is, melyeket nélküle nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunk volna megoldani. MNI TNX NIKOS!

A hajóig vezető 200 méteres homokos utat most könnyebben küzdöttük le, hiszen jóval kevesebb csomagot kellett cipelnünk, mint érkezésünkkor, és az enyhe szélben kellemesebben is éreztük magunkat.

Nikos még a hajó kapitányára bíz bennünket, utolsó kézfogások, integetés a parton maradóknak és lassan eltávolodtunk a Chrisi szigettől. A déli parttal párhuzamosan haladunk, majd egy éles bal kanyarral átjutunk a Chrisi-Mikronisi szigetek közötti átjárón. Szembe találjuk magunkat az előre jelzett viharos északi széllel. A hajó imbolyog, felkapaszkodik a 4-5 méteres hullámokra, majd hírtelen lecsúszik a tarajos hullámok mély völgyébe. Elég rémisztő, különösen a magunkfajta szárazföldi "patkányok" számára. Kosztasz - a hajó biztonságos kikötéséért felelős matróz - a korlátokba kapaszkodva ügyesen lavírozik, mindenkire ráparancsol, hogy üljön le, vagy maradjon ülve és mindenki kapaszkodjon valamibe, vagy valakibe. A hajó tatja hamar foglalttá válik. A tengeri betegségre hajlamosak a korláton áthajolva figyelik a vizet...

Cikk-cakkban haladunk. A kapitány igyekszik mindig a hullámokkal szembefordítani a hajót. Ha lassan is, de egyre közeledünk a parthoz, és majd 2 órai hajózás után befutunk Ierapetra kikötőjének biztonságos öblébe.

Mobilon hívjuk Nikost, hogy beszámoljunk neki a haza vezető út viszontagságairól.

Az autónkat vastag por fedi. Gyorsan ki- illetve bepakolunk és irány egy pénzváltó. Az utolsó 10.000 drahmánkat a Pelekanakis testvéreknél hagytuk, megfizetve a mindenre kiterjedő gondoskodásukat.

Még a városban tankolunk. Szomjas az autó no és persze mi is. Míg csorog a benzin a tankba, az elmúlt napok élményeiről beszélgetünk. A kutas srácnak ismerősnek tűnt a nyelv, de a biztonság kedvéért megkérdezte, honnan jöttünk? Mikor megbizonyosodik, hogy magyarok vagyunk, rögtön beszédessé válik. Elmondta, hogy Bulgáriából jött és még ma is élénken emlékszik egy magyar TV filmsorozatra a "Linda"-ra.

Géza vezeti az autót, dinamikusan vezet. Amikor már másodjára jegyezzük meg Bandival, hogy talán túl sok ez a dinamizmus, nemes egyszerűséggel megnyugtat bennünket: egykori "hegyiversenyző" ül a volánnál...

Este hatkor még mindig nagyon meleg van. Mivel a szigeten a palackos édesvízzel spórolnunk kellett, alig várjuk hogy hazaérjünk és beálljunk egy melegvizet spriccelő tusoló alá...

Kívánságunk hamarosan beteljesül. Míg fürdünk, készül a hazai ízeket tartalmazó leves és a vacsora második fogása is. Kiülünk a teraszra vacsorázni, beszélgetünk, frissek az élmények. Közben besötétedett. Egyszerre jön ki rajtunk az elmúlt 4 nap fáradsága.

Kedden reggel a halárus autójára szerelt hangosbemondó hangjára ébredünk. Persze akkor már nem is reggel van, inkább délelőtt, 10 óra körül szokott arra járni az éjszaka fogott, jégen tartott tengeri herkentyűivel.

A mai program: a sziget keleti csücskének meglátogatása. Egy darabig a parttal párhuzamosan haladunk, többször megállunk gyönyörködni a természet változatosságában, az "ezerkék" színű tengerben. Azután hegyi falvak, keskeny hegyi utak és a mindenütt virágjukban pompázó leanderek következnek. Volt olyan szakasza az útnak, ahol az út szélein élő rózsaszín, piros, fehér és sárga leanderek kilométereken keresztül, szinte virág alagutat alkotva hajoltak az út felé. Csodálatos illat és szín orgia!

Uticélunk Sitia városka Kréta észak-keleti csücskén. Romantikus kikötő, kellemes homokos strand és hangulatos tengerparti tavernák fogadtak bennünket. Egy rövidebb fürdőzés, valamint egy jókora gyros elfogyasztása után keresztül vágtunk egy nagy hegyen, a sziget dél-keleti partja felé haladtunk.

Az egyik hegygerincen sok tucat, modern, elektromos áramot termelő szélerőműre bukkantunk. Igazi meglepetést az összegyűjtött elektromos energiát elszállító hatalmas távvezeték okozott. A hegyen oregánót gyűjtöttünk, ami kellemesen ízesítette a másnapi reggelinket, és a görög salátánkat.

Szerdára Géza állította össze a programot. Először nyugatra indultunk Rethymnonba. Kicsit sétáltunk a várban, majd a velencei hangulatot idéző óváros keskeny utcácskáiban. Az elgondolás szerint keresztül vágunk a Kedros (1777 m) hegyen, hogy meglátogassunk néhány déli strandot és halász falucskát. Én egyszer már jártam arra, és még élénken élt bennem az élmény, miszerint a térképen nemes egyszerűséggel 65 km-esnek jelölt út megtételéhez majdnem 3 órára volt szükség. Mivel két órai autózás után még nem láttuk a tengert, úgy döntöttünk, elég lesz egy, a strandjáról, a fekete homokjáról, a tengerbe ömlő édesvizű folyócskájáról és annak partján növő pálmafáiról híres halászfalu, Moni Preveli felkeresése.

Sajnos bedőltünk egy útjelző táblának és a tengerpartra vezető hegyi-földútun indultunk el. A józanabb gondolkodású sorstársaink 1-2 km után visszafordultak, de a mi "hegyiversenyző" gépkocsivezetőnk váltig állította, hogy a ránk váró szépség megéri felvállalni ezt a "kis" kellemetlenséget... Hi

Szerencsésen leértünk a tengerszintre, beálltunk egy parkolóba, ahol volt már vagy 10 másik autó is. Ezután még egy hegyoldalba, a sziklákba vésett, 200 m-es gyalogösvényen kellett végigmennünk, néha lépcsőkön felfelé, vagy lefelé haladva, hogy valóban kijussunk a hőn áhított öbölbe.

Valóban csodálatos látvány tárult elénk. Mélykék tenger, szikrázó égbolt, koromfekete homok, a zöld pálmák és a színes napernyők sokasága lenyűgöző volt.

A parkolóban látott autók számához képest meglehetősen sokan élvezték a vizet és a napot. Csak lent, a tengerparton tudtuk meg egy svájci házaspártól, hogy van egy másik út is, ami a hegységből ide vezet. A pár éve épített aszfaltozott normál 2 sávos út, az öböl túlsó oldalán végződik, gyakorlatilag 50 m séta után megközelíthető a víz. Na a többség ezen az úton jött ide. Beszélgetés közben derül ki, hogy a férj magyar származású! Igyekszünk néhány tévhitet eloszlatni. Pl. alig akarja elhinni, hogy 1989 ősze, a rendszerváltás előtt is voltak rádióamatőrök Magyarországon...

Készítettünk néhány fényképet a stranddal majdnem szemben található Gavdosról. Most győződtünk meg csak igazán, hogy mennyivel jobb választás volt a Chrisi sziget, mint a lakhatási szempontból kedvezőbbnek ígérkező Gavdos. A vízből kiemelkedő hatalmas sziklahegy teljesen alkalmatlannak látszott a rádiózásra, hiszen nehezen lehetett volna olyan helyet találni rajta, melyről ne lett volna takarásban a világ nagyobb része.

Még megnézzük az egykori, mára már elhagyott hippi lakásokat a folyóparton, és indulunk vissza. A sziklaösvényen egy holland házaspárral futunk össze. A férfi sokatmondóan így köszönt el tőlünk: "Viszont látásra a menyben!" Nem voltam igazán boldog, ha arra gondoltam, hogy még előttünk van az az 5 km-es földút, most hegynek fel.

Haza felé még bementünk a fővárostól alig 4 km-re lévő Amoudarába, hogy megnézzük az egykori SV9/HAØET-HAØHV-HAØHW/p QTH-t, no és persze a település fejlődését, változását.

Kora este értünk vissza Analipsibe. Leadtuk az autót, nagyszerű búcsúvacsorát készítettünk, és sokáig beszélgettünk a teraszon.

Az esthajnal csillag mozgásával mértük az idő múlását.

Másnap kényelmes taxi vitt bennünket a repülőtérre. Alig pár perces késéssel szállhatott fel a MALÉV gépe.

Ferihegyen családtagok, és Tomi HA4DX várt bennünket.

Július elején megékeztek Athénból a május 5-i keltezésű, speciális adóengedélyek eredeti példányai. Én ugyanaznap kaptam egy másik levelet is a Görög Szállítási és Távközlési Minisztériumból, melyben sajnálattal értesítenek, hogy nem áll módjukban adóengedélyt adniuk, mivel Magyarország és Görögország között nincs kétoldalú, kölcsönösségi megállapodás...

És végezetül néhány statisztikai adat:

Vissza az előző oldalra
Vissza a főoldalra