|
SV8/HAØHW/p voltam Korfuról |
|
Szabó László, HAØHW
|
|
Némi szervezőmunkával és kis szerencsével sikerült ez évben is úgy ütemezni a családi nyaralás idejét, hogy beleessen az IOTA verseny hétvégéje. Ideiglenes QTH-nak Korfut választottuk, korábbi évek kellemes tapasztalatai és emlékei alapján. Rögtön megjelent szemünk előtt a kerkirai óváros, kis sikátoraival, Paleokastrica a hihetetlenül kékvizű, sziklákkal övezett öbleivel, Kavos a déli üdülőhely a selymes homokkal borított széles tengerpartjával, vagy Kassiopi a csodálatos kis halászfalu. Eszünkbe jutott Sidari a híres Canal D' Amour-ral, a nyílt tengerre vezető szerelmesek csatornájával és a magyarok által nagyon szeretett, de szomorú sorsú Erzsébet királynőnk palotája, az achilleioni Sissi kastély pompásan helyreállított és berendezett szobáival. Biztosak voltunk benne, hogy még rengeteg dolgot nem láttunk a szigeten, nem fogunk unatkozni. A sziget EU-052-es IOTA számmal rendelkezik, így teljesen megfelelt a családi és a rádiós elvárásoknak is. A csomagba a következő rádiós eszközök kerültek: YAESU FT-840-es adóvevő, házi gyártmányú kapcsolóüzemű hálózati tápegységgel. YAESU FC-700 antennahangoló, SUPER-KEY III. mikroprocesszoros gyors billentyű, külső SWR mérő, egy LAPTOP számítógép, PK-232MBX géptávíró modem, kétsávos Korfu-speciál dipól, 4 db monoband Gp antenna, összesen 7 db különböző hosszúságú pecabot, közel 100 méternyi koax-kábel, különböző csatlakozók, átmenetek, toldók, tájoló. Az antenna készlettel gyakorlatilag 8 sávon lehetett rádiózni. Az előkészületek során letöltöttem az internetről EI5DI ingyenes IOTA verseny programjának legújabb verzióját, elkészítettem a szükséges, hívójelre specifikált QSO fájlokat. Persze minden eshetőségre gondolva nem csak az EI5DI programban, hanem a CT verseny és a HA5NG féle log-programban is, valamint a WF1B RTTY programban is nyitottam egy SV8-as fájlt... Az internetes DX-monitoron és packet rádión is tudattam a világgal, hogy 2 hétig számíthatnak rám mindazok, akiknek hiányzik még az EU-052-es sziget, vagy az SV8-as prefix, esetleg Görögország a WARC sávokon. A versenyen pedig biztos szorzóként vehetnek figyelembe. Tehát az előkészületek megvoltak.
A ferihegyi becsekkolásnál egyértelműen látszott, hogy ismét nekünk van a legtöbb csomagunk... Hogy könnyebben menjen a dolog én egyből a tel-avivi járat jegykezelő-pultjánál, próbálkoztam, ott ugyanis már az utolsó felhíváson is túl voltak, így egyetlen utas sem állt... Rövid magyarázkodás után, a nagyon kedves jegykezelő hölgy elintézte a formaságokat és a legkiválóbbnak mondható 3. sorba adta ki a jegyeinket. (A már csak a charter járatoknál használatos TU-154-es gépeken az első kilenc sor az egykori első osztályon utazóknak volt kialakítva, így lényegesen több hely van, kényelmesebb az utazás!) A koszovói helyzet miatt kissé hosszabb, de zavarmentes, közel 2 órás repülőút után landoltunk Kerkira, Korfu fővárosának - a nyári időben nagy forgalmú - repülőterén. Aki először érkezik repülővel ide, a leszállás előtti utolsó percekben akár meg is ijedhet, persze csak akkor, ha éppen kinéz az ablakon. A leszálló pálya közvetlenül a tengerből indul, így amikor a gép már csak párszor 10 m magasan van, még mindig a nyílt víz felett repül. A rémfilmeken nevelkedett utasok között bizonyára többen is vannak, akik ilyenkor mindenre gondolnak, csak a sima landolásra nem. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a kifutópálya másik vége sem szokványos. Éppen egy nagy forgalmú autóútban végződik. Ezért, ha gépek érkeznek, vagy indulnak, külön jelzőlámparendszer lezárja az utat a gépkocsiforgalom elől. Csodálatos napsütés és a zöld sziget gyönyörű virágainak illata fogadott bennünket. Egy kicsit lehangoló volt megtapasztalni, hogy még mindig nem vagyunk egyenrangú emberek a nyugat európai állampolgárokkal, az EURÓPA UNIÓ országaiból érkezett utasokkal. Mialatt a mi útleveleinket ellenőrizték, igen akkurátusan, addig egy svájci és egy angol gép teljes utasgárdája, az útleveleiket csak kezükben tartva haladhattak át az ellenőrző kapun… Az apartmanunkat elfoglalva első dolgom volt, hogy az antennák telepítési lehetőségei után nézzek. Kétszintes sorház utolsó lakását kaptuk meg két hétre, ami azt jelentette, hogy a ház mellett és mögött rengeteg szabad hely volt. Az elő benyomásokat kissé beárnyékolta, hogy a ház falától alig 5 méterre futott egy nagyfeszültségű vezeték és kb. 30 méterre másik három keresztezte egymást, illetve ágazott szét. Az egyik kedves, emeleti szomszéd bevonásával fél órán belül állt a 14 MHZ-es Gp. Akár már az első este tudok rádiózni... gondoltam akkor. A lakás átrendezése, a csomagok részleges kipakolása után irány a tenger, hiszen még csak délután van. Hazafelé jövet kipróbáltuk a szomszédos szálloda úszómedencéjét is. Egyhangú véleményünk: jól fogjuk itt érezni magunkat. A vacsoráig még volt annyi idő, hogy összeállítsam a rádióállomást. Minden működött első bekapcsolásra. Gyanús jelként a vevő S-mérőjének mutatója a 7-es osztáson állt, meghallgatva valóban zaj volt! Gyors sávváltás, gyakorlatilag minden sávon csak zajt lehetett hallani, elvétve néhány állomás is elő-előtűnt a sercegésből. Először arra gondoltam, hogy a környéken valami háztartási kisgép működik, ez okozza az erős zajt. Majdcsak kikapcsolják, gyerünk vacsorázni. Sajnos az újabb bekapcsoláskor is ugyanaz az erős zaj jelentkezett, hosszú CQ-k után összesen 7 QSO-t tudtam naplózni. Ekkor már az erősáramú vezetékeket tettem bűnbakká és elhatároztam, hogy másnap a dipólokkal fogok próbálkozni, a vízszintes antennák kevésbé érzékenyek az elektromos zajra. Ez be is igazolódott, 1-2 S-fokkal csökkent a zajszint, ha a dipólokat használtam. Újabb 2 S-fokkal csökkent a zaj, ha bekapcsoltam a rádió zajvágó áramkörét. Sajnos ez utóbbi csökkenés csak a műszeren látszott, füllel semminemű változást nem érzékeltem. Nos, az elkövetkezendő 12 napban, kínlódva, néha bosszankodva csak összehoztam 700 összeköttetést. Ilyen körülmények között ssb és rtty QSO-t nem is tudtam létesíteni. Ismét bebizonyosodott, hogy a jó öreg morzejelek még erősen zajos vételi-körülmények között is használhatók. Tovább nehezítette helyzetemet, hogy a sziget legmagasabb hegyének a 906 m magas Pantokrator hegynek a lábánál laktunk, ami 300-tól 90 fokig kitakarta majd az egész északi téltekét. Sokan és sokszor mondták, hogy DX-ek is hívnak, de azokat sajnos nem hallottam. A 700 összeköttetésben 2 amerikai, talán 4 japán és néhány dél-amerikai, valamint pár ausztrál állomás képviselte a DX-eket. Az úgy várt IOTA versenyen be sem kapcsoltam nem akartam magam égetni a számtalan ismétléskéréssel. Addigra már többször megkaptam a sávban, hogy nincs vevőm, nincs fülem, sőt volt, aki szerint idióta voltam. Milyen érdekes, hogy sokakban - a lakásuk kényelmes karosszékében ülve - mennyire nincs beleélési képesség az összeköttetés másik oldalán lévő állomás nehézségeit illetően. A 13. nap estéjén, az egyik közeli tavernából, görög étteremből hazatérve, bekapcsolva a rádiót, síri csend és jól hallható állomások tömege fogadott. Mi történhetett? Nem gondolkodtam sokáig, ki kell használni a lehetőséget, ki tudja meddig tart? Azon az éjszakán több mint 400 összeköttetést csináltam 14, 10 és 7 Mhz-en. Másnap reggel, értsd délelőtt 11 körül az egyik szomszédunk az után érdeklődött, hogy megjavult-e a villany nálunk is? Ekkor mondta el, hogy tegnap végleg meg szűnt az elektromosság a lakásukban, kezdett leolvadni a hűtő és ekkor szóltak a gondnoknak, aki kihívta a helyi villanyszerelőket. Az épület biztosíték-szekrényében kicseréltek 2 db porcelán biztosítékfoglalatot, melynek fém alkatrészei szétégtek, összeolvadtak a közelükben haladó vezetékekkel. A figyelmes olvasó bizonyára ki is találta: ez volt a közel 2 hetes elektromos zaj forrása! A sziget sokszínűsége, a rengeteg látnivaló persze nem engedte, hogy unatkozzunk. Megnéztünk számos már korábban megismert látnivalót, tengerpartot és sok új élményt szereztünk. Végül álljon itt egy idézet a feleségemtől: Korfura bármikor, örömmel megyek vissza! Kijelentését csak akkor lehet igazán értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy nem szeret utazni... Hi |
|
|