|
Három magyar és Mr. Murphy utazása Krétára |
|
Szabó László, HAØHW |
|
Az expedíció ötlete már tavaly megfogalmazódott. Barátaimmal, HAØET Ferivel és HAØKB Jancsival úgy döntöttünk, 1995-ben meglátogatjuk az SV5-ös, vagy az SV9-es körzetet. Február elején befizettünk egy utat. Mint kiderült már késésben voltunk, így "csak" Krétára maradt hely... Április elején jöttünk rá, Jancsi nem tud velünk jönni, mivel az utazás időpontjában lesz a fia ballagása. Egy telefon HAØDU Pistának és máris nyugodtabb lettem: nem veszik el a befizetett összeg. Az idő gyorsan telt, közeledett az indulás napja, május 9-e. Vasárnap este telefonon egyeztettünk Pistával, hogyan, mikor érkezik Püspökladányba, hogy a mi autónkkal folytassuk az utat Ferihegyig. Ezek után "kissé" meglepett amikor hétfőn reggel 9 órakor azzal a hírrel hívott fel, hogy nem tud jönni, mivel ott lóg egy FAX az irodája gépéből, melyben arra kérik amerikai főnökei, hogy a hét végén személyesen fogadja őket. Bumm!! Nincs 24 óra az indulásig! Kissé bátortalanul megkérdeztük HAØHV Sanyit, mit szólna egy krétai utazáshoz? Úgy tűnt a hangjából, meglepődött a kérdésen, de a lélegzete akkor állt el igazán, amikor közöltük vele, hogy holnap korán reggel indulunk...Hi Hamar felocsúdhatott, mert alig 2 óra múlva azzal hívott vissza, hogy minden rendben. A munkahelyén ugyan nem értették igazán, miről van szó, de végül is sikerült megoldani a helyettesítését és megkapta a szabadság engedélyt. Újabb telefon Budapestre, átíratni a repülőjegyet: ez is simán ment. HAØET vendéglátását élvezve, Püspökladányban aludt Sanyi. Így semmi akadálya sem volt, hogy kedden hajnalban elinduljunk Ferihegy felé. Lehet hogy figyelmetlenek voltunk, vagy csak a rövidebb sor volt számunkra szimpatikusabb, minden esetre sikerült az Air France egyetlen jegykezelő pultjához beállnunk, holott az iraklioni járat utasait 4 pultnál fogadták... Rengeteg csomagunkat látva, a nagyon kedves hölgy átkérte számítógépére az adatainkat, és elkésztette a beszállókártyáinkat. A GAP antenna mérete láttán magasra húzta szemöldökét, de rögtön kért egy csomagszállítót, aki hóna alatt az antennánkkal eltűnt a szemünk elől. A vámosoknak kitöltöttük a kiviteli vámáru nyilatkozatot, majd kértem őket hogy egy angol nyelvű változatot is bélyegezzenek le. Közölték, azt nem lehet, mert angolul van írva és akármi is lehet azon a papíron... Már jó néhány perce a repülőn ültünk amikor a vezető stewardes elnézést kért a kis késésért:" Egy csavarra várunk és amíg az nem érkezik meg, nem indulhatunk." Hamarosan jött is egy overálos szerelő tenyerében, egy jókora csavarhúzó kíséretében. Az egyik ülés háttámlájából hiányzott a kis huncut. Közel két és fél órás sima repülés és földetérés után türelmesen várakoztunk az iraklioni útlevélkezelésre. Minden magyar útlevelének számát begépelték egy számítógépbe. Egyesek kaptak egy bélyegzést az útlevelükbe, mások csak egy üres papírdarabra. Elég rejtélyesnek tűnt a dolog. Lassan ránk került a sor. Feri útlevelét elkérték, gépeltek, nézegették, segítséget hívtak, újra gépeltek, elvitték - szerencsére csak az útlevelet-, újabb tanácstalanság. Közben a mi útlevelünket is megnézték, de ezekben semmi különöset nem találhattak, mert "kellemes pihenést" kívánva, rögtön visszaadták. Mögöttünk közel 200 svájci turista állt, egyre fogyatkozó türelemmel. A Feri útlevele még mindig egy rögtönzött szakmai továbbképzés tárgyát képezte. Megnyugtattuk Ferit, majd meglátogatjuk, lehet hogy ki is váltjuk, de most elmegyünk a csomagjainkért. Természetesen a szállítószalagon csak a mi csomagjaink keringtek körbe-körbe. Azaz egy híján. Az antennát sehol sem láttuk... Jól állunk, mínusz egy operátor, mínusz egy antenna. Másrészt javultak a QSO-zási feltételek, két rádióra maradt két operátor. Hi A repülőtér kijáratánál várt - már csak - bennünket két csinos fiatal hölgy, az utazási iroda képviseletében. Beszámoltunk veszteségeinkről, ők meg mondták: "Semmi gond!" Oda hívtak egy görög srácot, aki elvezetett a teheráru raktár hátsó bejáratához, ahol az antennánk az utcán, a kerítésnek támasztva várakozott! Első érintésre megismerte a gazdit, mert rögtön hagyta magát elvinni... (Lehet hogy másnak is ilyen engedelmes lett volna?) Vissza a buszhoz, kb. 300 m és láss csodát, Feri is megérkezett. Azt ugyan nem tudtuk meg , hogy mi volt olyan furcsa az útlevelén, de neki is kellemes nyaralást kívántak. Az útitársak türelmesen (?) várakoztak a légkondicionált buszban és közben valamit megsejthettek abból hogy három, nem mindennapi "őrülttel" hozta őket össze a jósorsuk! Volt azért haszna is a késésnek. A számítógépeink, rádióink minden más csomag tetején utazhattak a busz gyomrában, semmi esélyük sem maradt arra hogy palacsintává lapítsák őket. Alig 10 perces utazás után megérkeztünk Amoudara-ba, ebbe az Irakliontól 4-5 km-re nyugatra fekvő üdülő faluba. Amint benéztünk az utcába - melyben az apartmanunk is volt- rögtön tudtuk: a sorozat folytatódik. A kb. 3 m széles "utcácska" mindkét oldalán 2-3 emeletes üdülőházak. Első ránézésre az antennatelepítés halvány lehetősége sem csillant fel edzett lelki szemeink előtt. Néhány fordulóval sikerült minden csomagunkat odacipelnünk az utca túlsó végén lévő házhoz, majd következett az apartmanok elosztása. "Természetesen" mi a földszinten kaptunk egy 3 férőhelyes lakást. Szerencsére egy idős hölgy eléggé hangosan tiltakozott az ellen, hogy a második emeletre költöztessék fel, így gáláns ajánlatot tettünk a cserére vonatkozóan. Mindenki boldog, bár mi még nem teljesen. Lehet hogy szobaantennával fogunk rádiózni? Cipekedés, költözködés, Feri felfedezi a tetőre vezető ajtót: egy szép kis lakat fityeg rajta. Szerencsére nincs bezárva. Máris - a görög viszonyok között igen gyakori- betonvas erdő közepén, egy befejezetlen építkezésen találtuk magunkat. A tulajdonosok mosolyogva mondják: "Azt csinálunk a tetőn amit akarunk, csak le ne essünk." Egy óra múlva áll a GAP -RH-n- 6 sávos függőleges antennája. Újabb fél óra és a Corfu-special 30/40 méteres kettős dipólja is vidáman lengedezik a kissé felerősödött szélben. Összerakjuk a két berendezést. A fő állomás egy FT-840-ből, FL-2100Z-ből, DSP 9- ből és egy 386 SX-es laptop-ból, a második egy IC-735-ből, DSP 9-ből, PK 232 MBX-ből és egy újabb 386 SX-es laptop-ból áll. Csatlakoztattuk a mikrofonokat, hallgatókat, lábkapcsolókat, elkey-eket és már QSO-zunk is. Persze a szerelés előtt még egy asztalt is kellett "ácsolnunk", mivel a szobában csak egy volt... Erre a célra nagyon megfelelt a konyhaszekrény beépített polca és egy kisméretű, teraszokon használatos asztal összeházasítása... Kicsit (nagyon!) gyengén halljuk az állomásokat. Míg mi sorozatosan kapjuk a 9+ 10-15 dB-es riportokat, mi csak S5-öket tudunk adni. Örülünk! Jók az antennáink, és az FL is kibírta az utat. Kelet-nyugat és északi irányban rálátunk a tengerre, délre viszont egy hatalmas hegygerinc takarja a kilátást. Sebaj, kevesebb afrikait csinálunk... Hamarosan a második állomás is üzemkész. Sanyi elkezd monitorozni a fő állomás frekvenciáján. Feltűnő hogy az IC 735-ön mennyivel jobban szólnak az állomások. Kisebb szakmai vita kerekedik a témában, hogy az FT vagy az IC vevője a jobb? Hi... Hamarosan műszaki (helyi) kérdésekre tereljük figyelmünket. Talán az átjátszókábel,- a végfok és a rádió között-, esetleg az antennaillesztő a bűnös? Minden jónak látszik. Szépen kattog az adásvétel-átkapcsoló jelfogó is. Mintha hangosabbnak kellene lennie ennek a kattogásnak!? Nyertünk! Az FL állandóan adáson van, csak a vezérlő relé doboz hangját hallottuk... Kábel zárlat. Sebaj elő a pákát, hamar kijavítjuk. Ja, a páka az otthon maradt. Pedig oda volt készítve... Alakulnak a dolgok. Persze mindenből, na majdnem mindenből van tartalék. Kábelcsere és az FT-n is jól hallhatók az állomások. Szaporodnak a QSO-k, géptávírón is. Mindkét állomás dolgozik. A 160 m-es antennát már nincs kedvünk kirakni, ma éjjel elég lesz 80 m is. Másnap reggel előbb egy 1/4 lambdás slooper-rel próbálkozunk, csak egy tekercs és egy 1000 pF-es forgó hiányzik a helyes illesztéshez... Előkerülnek a tartalék huzalok. (A GAP gp alá szántam további radiáloknak, valamint a Corfu speciál 80 m- es toldalékai) Munka közben többször elhangzik "semmi baj, csak legalább egy pákánk lenne". Mivel nincs, így a Feri által "postás-kötés"-nek nevezett csomózással, 6 db kisebb-nagyobb huzalból sikerül kialakítani, egy teljes méretű, fél lambdás dipolt. A táskám fenekéről előkerül néhány csokiszorító darab, no meg műanyag kábelrögzítő szalagbilincs. Így már "gyerek játék" megcsinálni a dipol betáplálási pontját. Irány a tető. A lakatkulcsot megkapjuk "örökre"! A dipol közepe 20-22 m magasra kerül, alatta a mélység. Gyorsan döntünk, Inverted Vee lesz a lelkem. Ez jó ötlet volt, így lehet újra bozótot mászni, összeszurkáltatni magunkat. Sanyi rögtön vállalja a feladatot. Ezt az utat 2-szer, 3-szor megtéve, a hossz beálltása után, van egy jó 160 m-es antennánk. Hamar rájövünk, 18 megán még annál is jobb! Örültek is neki a japánok, meg az amerikaiak. A szél egyre erősebb, a nap viszont függőlegesen a fejünkre tűz. Ferivel kezdjük úgy érezni mintha a fejbőrünk egy számmal összement volna. Csak most jut eszünkbe, akinek a feje tetején nincs haja, legalább sapkát tegyen rá...Hi Irány a strand. Sokan jönnek szembe velünk. Már látjuk miért: méteres hullámok, kisebb homokvihar. Csak nem ijedünk meg!? Először csak lábáztatásra gondolunk, de egy méretes hullám mindent eldönt - és elönt. Most már mindegy, próbálunk "úszkálni". Kikászálódva a vízből megállapítjuk, nem is volt olyan hideg! A tengerparti étterem söre garantáltan hidegebb. Kifekszünk a napozóágyakra. A strand szemfüles bérlője rögtön ott terem és közli, hogy ez a meggondolatlan cselekedet 750 drachmába kerül, persze fejenként. Számlát ad! Mosolyog, nagyon örül nekünk. Nem csoda, rajtunk kívül se közel, se távol emberfia... A jóból is megárt a sok, indulunk haza. Útközben veszünk három napozógyékényt. A három együtt alig kerül többe egy ágy díjánál. Közben keresgéljük az antenna hegyét. Mikor eljöttünk még a tengerpartról is jól láttuk, most meg a ház tövéből sem. A lépcsőházban azon gondolkodunk, az esti TVI vagy a mai szélvihar volt erősebb? "Szerencsére" az utóbbi nyert. A Gp átalakult vízszintes antennává. Az alap PVC cső a tűző napon meglágyult és a szél segítségével 90 fokban elhajlott. Persze magunkat is okolhatjuk, a kikötési pontok nem voltak ideálisan 120 fokra egymástól. Újabb háztulajdonost vonunk be a játékba, mivel a szomszéd épület tetejére esik a valóban jó kikötési pont. A környező épületek teraszain feltűnnek honfitársaink, furcsán pusmognak, felénk mutogatnak. Most már biztosak benne, nem volt elhamarkodott az érkezésünkkor tett megállapításuk... Vissza a rádiók mellé. A szobában csak 28 fok van és a szél is enyhe huzattá szelídült. Benézünk a hűtőszekrénybe, nem csalódunk. A sörtől rögtön harmatosak lesznek poharaink. A legmagasabb használható frekvencia 18 Mhz, de igazán 14-en dübörögnek a távolkeletiek (értsd japánok). Náluk már éjfél elmúlt, úgy látszik nem álmosak. Éledezik a 10 Mhz is. Sanyi tartja a 100 QSO/óra átlagot ezen a sávon is. Feri már a korán kelő JA-kat naplózza géptávírón. Közben azt vesszük észre, hogy az egyik el- key nem szereti a "power"-t. Lehet hogy ebből az egységből a tartalék tartalékát is el kellett volna hoznunk? Marad a 10/7 mega CW, 7/3.8 SSB párosítás. Lassan aludni is kellene egy kicsit, de a 40 méter még mindig nagyon jó az USA-ra. Alig van EU QRM. Egyre többen hívnak bennünket 80 és 160 méterre. Sked-eket beszélünk meg a napkelténk környékére. Na, azért ez nem olyan egyszerű! Statikus zaj, S 7-8 térerővel mindkét sávon. Azért Európát, annak is az északi részét jól halljuk a TOP band-ban. Napkelte után minden sáv elcsendesedik, fáradtan esünk az ágyakba. Alszunk egy kicsit, azután újra próbálkozunk a stranddal. Micsoda változás történt az éjjel! Sima víz, forró (egyhelyben állni túl forró) homok, napozó emberek. Csatlakozunk hozzájuk. Jól érezzük magunkat, közben nézelődünk. Látnivaló akad bőven. Úgy tűnik az angol lányok bátrabbak a mieinknél... Délután - telefonon - rendelünk egy bérautót, másnapra. A GSM ragyogóan működik helyben, haza és visszafelé is. (Kíváncsian várjuk a május havi telefonszámlákat...) Az autót percnyi pontossággal hozzák, fizetünk. Éjszaka csak felváltva QSO-zunk hogy legyen erőnk a másnapi látnivalók befogadására. "Korán" kelünk, még 9 óra sincs... Kamera, tartalék akku, fényképezőgépek, filmek, no és némi pénz... Start. Egy kicsit szétnézünk Iraklionban, majd Knossos következik. Élelmes vállalkozók, a palota romtól párszáz méterre, fizető parkolókba terelik a gyanútlan turistákat. Némi séta után jövünk rá, hogy közelebb is találtunk volna szabad parkoló helyet, ingyen... A Sir Arthur Evans angol régész által feltárt palota-együttes lenyűgöző látványt nyújt romjaiban is. Elgondolkodtató, milyen technológia alkalmazásával tudták mozgatni a hatalmas kőtömböket, oszlopokat, hogyan tudtak több emeletes épületeket létrehozni? Kanyargós, keskeny, - 50-60 méter mély szakadékokkal szegélyezett-, hegyi utakon jutottunk el Európa legnagyobb kiterjedésű magasfensikjára, az 1500 m magasságban lévő Lasithi fensíkra. A bejáratánál rácsodálkoztunk a többszázéves szélkerék matuzsálemekre, majd tovább haladva a vízszivattyúzásra használt, modernebb változataikra. Több mint 1800 db segíti a mezőgazdasági termelést. Szép, rendezett kertek, olíva-, narancs- és banánültetvények mellett haladtunk el. Gyakran találkoztunk - a hegyi viszonyok között - kiváló szállító eszköznek számító szamarakkal. Idős parasztemberek ültek rajtuk, féloldalt lelógatva mindkét lábukat. A keskeny utak mentén, a legváratlanabb helyeken tűntek fel éttermek -tavernák- ajándék üzletek. A kínálat azonos mint bárhol máshol, csak az árak kissé magasabbak. Nem könnyű ezekre a helyekre eljuttatni az árut. A kis falvakban,- melyek gyakran 3-4 házból állnak-, házi készítésű narancslikőrt, narancslekvárt, fügepálinkát kínálnak a házuk előtt ücsörgő idős emberek. Következő uticélunk a sziget keleti részén, a Mirambelou öbölben lévő kikötőváros, Agios Nikolaos volt. Szép, modern város változatos, tengerparttal. Egy találomra kiválasztott tavernában finom souvlaki-val enyhítettünk éhségünkön, majd a déli parton lévő Lerápetra felé vettük az irányt. Meglepetéssel tapasztaltuk hogy az idegenforgalomnak még nyoma sem volt. A kis halász- és üdülőváros boltjainak, tavernáinak tulajdonosai szépítgették, csinosítgatták üzleteiket, felújították kerthelyiségeiket. Megcsodáltuk a - szárazföldi ember számára mindig egzotikusnak tűnő- tengeri-herkentyűket a helyi legnagyobb halkereskedőnél. Lassan esteledett, ezért úgy döntöttünk, az autópályán megyünk vissza, a gyorsabb haladás érdekében. Iraklionban még tettünk néhány vargabetűt, hogy a készülődő esti életből is lássunk valamit. Percnyi pontossággal állítottuk le autónkat a megadott helyen és időpontban. Éppen jókor érkeztünk. Még nem volt annyira sötét hogy ne láttuk volna meg: a 160 m-es antenna egyik szára eltűnt a bozótban. Hamar kiderült, egy helyi kisfiú játszóterére merészkedtünk be a kikötési ponttal. Ezt ő úgy honorálta, hogy kardjával levágta a műanyag kötelet...(Később még néhányszor...) Másnap délben jöttünk rá, hogy nem kellett volna annyira szigorúan ragaszkodni az autóbérleti szerződés ránk vonatkozó pontjaihoz. Az autó még mindig a ház mellett állt, nyitott ajtóval, a lábtörlő alatti kulcsaival, úgy ahogy az este ott hagytuk. Napközben sokszor mondták európai állomások, hogy DX-ek is hívnak bennünket. A célzott hívásunkra válaszoló amerikaiakat így sem hallottuk, egyszerűen nem emelkedtek a statikus zajszint fölé. Rendkívül fárasztó volt az erős és nagyon gyors QSB. Egy-egy állomás hívójelének felét még S 7-9 között hallottuk, míg a második fele már eltűnt a zajban. Egyik délután Sanyit, Sanyi hívta meg 14 Mhz távirón. A hívó XU95HA, míg a hívott természetesen SV9/HAØHV/p volt. Hamar átmentünk ssb-re és beszélgettünk egy jót, az utóbbi időben elmaradt sked-ek pótlásaként. Éjszaka újból erős szél fújt, közben otthonról aggódó telefonhívásokat kaptunk: hogy vagyunk, nem éreztük-e a görögországi földrengés hatásait? Az utóbbival nem találkoztunk, viszont egy másik természeti, pontosabban emberi csapás eredményeivel igen. A strandon sétálva hamar megtanultuk, hogy a kisebb- nagyobb fekete "kavicsokat" lehetőleg kerüljük el. Ezek ugyanis -mint a helybéliektől megtudtuk- egy egyiptomi olajszennyezés végtermékei voltak. Általában csak a bőr felső hámrétegének eltávolításával együtt lehetett megszabadulni tőle. (száraz homok és erős dörzsölés..) Időközben összeszedtünk néhány QSO-t 21 és 24 Mhz-en is. 28-on továbbra is síri csend volt a válasz CQ hívásainkra. Újra jól vizsgázott Bandi -HA5NG- log-programja. Segítségével felfedeztük, sok operátor nem tud, vagy nem mer különbséget tenni a V és W betűk között. Sokak számára igen zavaró volt az SV9/HAØHV/p és SV9/HAØHW/p hívójel egyidejű jelenléte a sávokban. Úgy terveztük hogy a hétvégén versenyzünk a CQ MIR-en. Az érdektelenség miatt ez csak terv maradt. Bár csináltunk párszáz QSO-t, de 98 %-ban csak a volt Szovjetunió területén működő állomások kerültek a computerekbe. Így egyidejűleg tovább gyarapítottuk a WARC sávos összeköttetéseink számát is. Hétfőn este sötétedésre sikerült lebontani a GAP antennát, majd elmentünk vacsorázni. Éjfélre már el is csomagoltunk majdnem mindent. A fő állomáson még reggelig dolgoztunk, 7 és 10 Mhz-n. A repülőtéren közölték velem, hogy az antennát nem tudják felvenni. Túl nagy, vigyem el a teheráru raktárba! Ok, arrafele már jártam. Sajnos ott csak egy fegyveres őrt találtam, aki nehezen akarta megérteni, mit is akarok. Jelbeszédéből sikerült kihámozni, hogy a kollegája ebédelni ment, de hagyjam csak ott a csomagot és minden rendben lesz. A betonra szépen sorban érkeztek az utasszállító gépek, Európa majdnem minden országából. Közben-közben pedig 2-3 katonai vadászrepülő is földet ért. Megjött a magyar gép is. Hamarosan beszállhattunk, pár perc késéssel indultunk. Persze ez a charter-járatoknál szinte természetes, különösen nem meglepő egy olyan kettős rendeltetésű és nagy forgalmú repülőtéren, mint az iraklioni. Budapesten hideg és nagyon erős szél fogadott bennünket. A pilótáknak volt dolguk! Földet érés után már csak az elveszett poggyász bejelentő nyomtatványt kellett kitölteni, mert talán mondanom sem kell, hogy az antenna nem érkezett meg a többi csomagunkkal együtt... A Budapest-Püspökladány út megtételéhez valamivel több időre volt szükségünk, mint az Iraklion- Budapest távolság leküzdéséhez. Hazafelé készítettünk egy gyors számvetést. Több mint 6000 összeköttetést létesítettünk, ebből 540 RTTY és AMTOR üzemmódban született. A QSO-k 70 % távirón jött létre, több mint 50 %-a Dx, zömében japán és USA beli állomásokat naplóztunk. Szinte végig velünk volt egy potyautas - Mr. Murphy személyében - de ez nem vette el a kedvünket egy jövő évi, újabb kiruccanástól. Ui.: Hazaérkezésünk utáni második nap estéjén csengettek: egy ismeretlen férfi állt az ajtóban. "Csomagja érkezett Krétáról" - mondta és én már tudtam, megint nem csalódtam a Magyar Légitársaságban. 73 és Dx de SV9/HAØET/p Feri, SV9/HAØHV/p Sanyi, SV9/HAØHW/p Laci |
|
|
