Nyaralás Zulu-Alfában!
Ugrai János, Jani - HA7NB
Az elhatározás, hogy Albániába megyünk nyaralni még 2019-ben, a Szlovéniából történő hazatérés után fogalmazódott meg. Sajnos 2010-ben győzött a pandémia, az idén viszont mi nyertünk. Igaz az utolsó pillanatig vártunk, hogyan alakul a vírushelyzet itthon, de főleg azokban az országokban amelyeket érintünk utazásunk során.
Az utazás most is mint mindig saját autóval terveztük, kétfelé bontva a távolságot. Még így is fárasztó volt, elsősorban a nagy hőség miatt. Figyelve a határokon folyó forgalmat, a magyar oldalon Tiszaszigetre esett a választás, igaz kb. 30 km kerülőt jelentett, de viszonylag rövidebb várakozási idő mellett értünk Szerbiába és közben még haladtunk is. Az összes határátkelést simán vettük, csak a szükséges papírokat nézték meg (személyi, gépkocsi forgalmi) és a cél az volt, hogy haladjon az átmenő forgalom. Egyedül a magyar oldalon sz@rakodtak, így itt majd 1 óra volt a sorban állás, a többi helyen kb. negyedóra volt, forgalomtól függően. Az útvonal Magyarország - Szerbia - Koszovó - Albánia. Utunkat jövet-menet Szerbiában Nis-ben szakítottuk meg. Tettük ezt a korábbi évek során, pl. Görögország ,illetve montenegrói utazásunkkor is. Nis központjában egy un. "Bed and breakfast" típusú szállás. Teljesen megfelelő volt egy éjszakára és a másnapi bőséges reggelivel együtt. Most is jutott idő kicsit sétálni, szétnézni, vacsorázni a városban. Az emberek kedvesek és segítőkészek, nem volt semmi gondunk most sem.
Másnap irány Albánia. Itt már szakítanunk kellett az autópályával egy kis időre, de ennek ellenére volt olyan mint a hazai utak minősége (vagy jobb).
Koszovóban majdnem végig autópályán mentünk. Hamar elértük az Albán határt. Itt tovább ment az autópálya, ez már igazán jó minőségű volt. Gyönyörű hegyvidéken keresztül vezetett az utunk. Néha tátva maradt az ember szája egy-egy kisebb csoda láttán.
A határátlépés után nem sokkal egy út menti benzinkút és minden egyébbel ellátott pihenőhelynél álltunk meg. Hatalmas étterem, élelmiszerbolt, autómosó, autószerviz és kulturált, tiszta mellékhelyiség fogadta az oda betérőket. A WC-ben szólt az albán zene, igaz ekkor már zene nélkül is tudtam volna az ilyenkor szokásos anyagcsere funkciókat intézni egy hosszú útszakasz megtétele után.
Az épület komplexumban több helyen is találkoztunk jellegzetes keleti öltözetet viselő asszonyokkal, beöltözve tetőtől talpig (ahogyan én hívom függönybe, lepedőbe tekerve HI) és volt akin három (értsd: 3) maszk volt. A parkolóban ekkor 45 fokot (fél derékszög HI) mutatott a hőmérő. A kútfejekkel szemben kis szőnyegeken többen billegve, (előre-hátra) imádkoztak. Innen tudtuk merre van kelet, és hogy jó irányba megyünk. HI. (muzulmán GPS)
Folytatva utunkat a Tiranát elkerülő autópályán nemsokára már Durres szövevényes ki-be vezető labirintusra emlékeztető többszintes kereszteződésein haladtunk. Mondanom se kell, "eltévedtünk" és már az ország egyik legnagyobb hajó kikötője (Durres) állta utunkat. HI. Volt GPS kettő is, de Albánia ebben a tekintetben még nem igazán van a TOP-on. A városokban (kisebb) talán minden negyedik vagy ötödik utcának van neve. A házszám mint olyan nem jellemző. Gondolom a postás emlékezetből navigál és kézbesít, nem pedig mint a denevérek faltól - falig tájékozódik. HI.
A kis kikötői kalandozás után a helyes irányt megtalálva már bizakodóan néztünk előre. Albánia tenger felőli partszakasza erősen emlékeztetett a Balatonra, ahol hasonlóan egyik település össze van épülve a másikkal, meg a többivel. Itt is hasonló a helyzet. Amikor már úgy gondoltuk, hogy talán már a környékén vagyunk az úticélunknak, lejöttünk az autópályáról, ami már jó ideje a településeken keresztül vezetett. No, ezt nem kellett volna. Bekerültünk az albáni vagy ismertebb nevén balkáni közlekedés vérkeringésébe. Haladási sebességünk elérte az óránkéntit. HI. Ennyi dugó mint itt, nálunk csak a borospincékben van. HI.
Mintegy másfél óra "száguldás" után már láttunk olyan táblát melyen az úticélunk neve szerepelt. Közben telefonon keresett az apartman tulajdonosa, hogy van egy 8 éjszakás foglalásunk és, hogy megyünk-e? Mondtam igen kb .fél óra és ott vagyunk. Egy negyedóra múltán már láttam, hogy a félórát messze nem tudjuk tartani, ezért telefonos segítséget vettem igénybe, mely igaz nem olyan egyszerűen, de végül is célra vezető volt.
A szállásunk egy 6 emeletes apartmanban volt, melyet magyarok üzemeltetnek. Mi a 4.-en voltunk elszállásolva. Maga az apartman jól felszerelt és kényelmes klimatizált volt. Hamar kiderült, hogy az erkélyünk amatőr szemmel nézve kedvező irányú fekvéssel rendelkezik a QO-100-as műholdra látás szempontjából.
Sajnos az is hamar kiderült, hogy az alig 15 m-re épült szemközti 8 emeletes épület a rálátást teljesen ellehetetleníti. Azért próbálkoztam a lehetetlennel, de hamar be kellett látnom, hogy ebből sajnos nem lesz semmi. Nem annyira a szembesülés ténye bántott, hanem azokat az amatőr társakat sajnáltam, akik számára fontos lett volna egy-egy összeköttetés, főleg egy új DXCC körzet reményében. ( Sri :-(( )
A következő napok fürdőzéssel és a környék felfedezésével telt. Albánia a szélsőségek országa. A hegyvidéki részen fedezhető fel az elmaradottság a szegénység nyoma, míg a nyugati, tengerparti részen a gazdagság és a hihetetlen mértékű fejlődés. Szinte csak új építésű, kész vagy építés alatt álló épületek láthatóak.
Sokak véleménye szerint 5-6 év múlva már minket is maguk mögöttinek tudnak. Az is igaz, hogy ez a töretlen fejlődés csak addig életképes, míg nem lesznek tagjai az Uniónak. Aztán meszeltek. Nincs HACCP, meg egyéb idióta szabályozás az élelmiszeriparban, és gazdaságban sem, ennek ellenére az utolsó "lepusztult" kajáldában is mindig és mindenhol friss ételeket tettek elénk. Itt jegyzem meg, hogy finomak voltak mindenütt az ételek, a néha-néha szokatlan ízvilág ellenére is.
Szerencsére több volt a pozitív élmény benyomás, mint a nem. Azért vannak még "fehér foltok" is. Ilyen az ivóvíz hálózat melynek használata életveszélyes is lehet. Fogyasztásra alkalmatlan, ha csak nem szeretné az ember felgyorsítani az emésztési folyamatait a szervezetében, úgy hogy a sikeres befejezés tekintetében az amúgy igen csak színvonalas egészségügyi ellátást is igénybe veszi akarata ellenére. Csak fürdésre, de kellő vigyázat mellett alkalmas, meg talán locsolásra, kocsimosásra. Mindenkinek csak ásványvíz és/vagy alkohol fogyasztását ajánlják. A másik sarkalatos negatívum a hulladék, ismertebb nevén szemét helyzet. Ahol a legszemetesebb, ott van a legtöbb turista. No, nem a turisták szemetelnek, ők csak termelik, az albánoknak meg még nem sikerült az ezzel kapcsolatos logisztikai feladatokkal megbirkózni.
Több helyen láttuk, hogy "recycling matadorokat" fejjel félig a kuka konténerben és dobálják ki az üdítős és sörös fémdobozokat. Szelektív hulladék gyűjtés albán módra. HI
Jut eszembe:… este egy bérházból az egyik fiatal csinos hölgy leviszi a szemetet a konténerbe, de beleejti a szemetes vedret, utána hajol hogy kivegye. Csak a két lába kalimpálódzik, ahogyan próbálja a vedret kivenni. Arra megy az éppen "gyűjtő" körútján lévő 40 éves piros LADA, meglátják a kalimpáló lábakat, és így szól az egyik: Té, Gázsi, tisztá jó nő, oszt mán ki ván dobvá..... No, ez csak egy vicc, ami eszembe jutott a látottakkal kapcsolatban. HI
Az albán emberek kedvesek, szeretik a magyarokat (közös történelmi múltunkból fakadóan) és nagyon jó problémamegoldók. Volt, hogy az egyik helyen nem tudtuk, hogy mit együnk mert az étlapon csak albánul volt az ételek neve feltüntetve. Néztük, hogy mások mit kapnak, mit esznek és próbáltunk ez alapján dönteni. A szomszéd asztalnál három idősebb albán úr fogyasztott és mi árgus szemekkel próbáltuk kitalálni, hogy mi is az.
Ezt látván intett az egyik úr, hogy mi a gond, mit nézünk olyan elszántan. Odamentem hozzájuk és próbáltam elmagyarázni, mutogatni hogy amit ők esznek az hol van az étlapon feltüntetve, illetve mi a neve. Sajnos az albánon kívül más nyelvet nem beszéltek. Megmutatta az étlapon. Már elindultam vissza az asztalunkhoz mikor utánam szólt, odahívott és legnagyobb ámulatunkra egy kis darabot levágott abból a sült húsból amit fogyasztottak, és megkínált hogy kóstoljam meg, ízlik-e. Megkóstoltam, ízlett, majd mutattam (Like-oltam) hogy ez bizony igen csak finom, mire Ő már meg is rendelte a pincérnél számunkra.
Báránysült volt cserépedényben sütve és tálalva, mint utóbb kiderült. Tényleg finom volt. Ja, ez nem a tengerpart közelében, hanem beljebb volt az országban.
Közben megtanultam "albánul" vezetni. Kíméltem az irányjelzőt, a záróvonal sehol nem döcögött, a stop-/jelzőtábla tábla nem volt ijesztő stb. HI. Rengeteg az utcákon a "fekvőrendőr". Azt mondják, az albánok vezetése katasztrófa, csak a fizikai akadály, amire odafigyelnek. Egy vagy két sávos úton körforgalomhoz érve rögtön négy-öt sávos utat csinálnak belőle. A dugó képzés egyik lehetséges formája. Parkolni szerintük bárhol lehet. Lehet záróvonalon, zebrán, gyakran körforgalomban, illetve mindenütt ahová befér vagy elfér egy autó. Besorolásnál, sávváltásnál az albán, ha be akar menni, akkor be is megy. Ha nyuszi vagy, akkor még most is ott állsz és várod hogy történjen valami. Viszont ha átveszed az ő stílusukat, akkor sikeres vagy, mert "beenged". Kiharcolod magadnak. Mindezek ellenére nagyon ritkák a balesetek. Szerencsére. Hazatérve meg kellett tanulnom visszaszokni. Bár a hazai vezetés sem egy "matyó hímzés". Csak itt nálunk sajnos a baleset is igen sok.
Arra kellett figyelni, hogy ne koccanjon az ember, a többi egyéni belátás szerint szabadon választott. Rendőrök néha előfordultak az utakon. Onnan lehetett tudni előre, hogy ott vannak a közelben, mert ott mindig dugó volt. Nem értettük. Majd a rendőröket látva világos lett. Nem voltak a helyzet magaslatán. Volt, hogy a mobiltelefonukat lökdösték és nagy ívben tettek a forgalomra. HI. Igaz, volt olyan meglátva hogy magyarok vagyunk üdvözlő integetéssel köszöntek felénk, amit mi természetesen viszonoztunk. Még egy szösszenet a közlekedéssel kapcsolatosan. Volt olyan hogy 80 km-t négy óra alatt sikerült leküzdenünk. Természetesen autópályán és főútvonal vegyes felállása mellett.
Körútjaink során rengeteg esküvői menettel találkoztunk szerte Albániában. Szinte minden nap. Megtudtuk, hogy ott öt napig tart a lagzi. Emiatt hatalmas, többszintes un. rendezvényépületek vannak, ahol a bulin kívül az éppen aktuális fáradalmaikra rápihenhetnek és utána megy tovább a show. Minden autó a menetben (autópálya, főút, bárhol) Albán nemzeti zászlóval van díszítve. Hazafelé jövet még Koszovóban is találkoztunk ilyen menetekkel az autópályán, mentek Albániába a rokonsághoz.
Egy nap beneveztünk egy hajókirándulásra. A hajó Vlora kikötőjéből indult, ahova autóval vittek le és hoztak vissza a végén. A hajó a Vlora-val szemközti félszigetre vitt. Itt kikötés után kb. 3 órát töltöttünk. Lehetett fürödni az öböl melletti tengerben. Akinek kevés volt 10-12 személyes motorcsónakkal elmehetett a közeli kb. 4-5 km-re levő Haxhi Ali Cave (barlanghoz). Természetesen elmentünk. Csodálatos volt. Visszatérve a hajó a közeli Sazan szigeten kötött ki. A sziget hegyoldala tele volt a sokak által ismert ,jellegzetes albán bunkerekkel, ami a háború utáni és a '90-es évek közötti Enver Hoxha diktátori időszakának egyik meghatározó építményeinek eleme volt.
Itt is volt fürdési lehetőség a kellemesen langyos tengerparti vízben. A levegő hőmérsékletével nem volt gond mert átlagosan 40-fok volt, vagy fölötte. Sötétedés előtt értünk vissza Vlora kikötőjébe. Útközben fergeteges zenével egybekötött hangulat jellemezte a hajó középső fedélzetét. Jó volt látni az albán jórészt fiatalok összetartását, nemzeti identitásuk őrzését, valamint vendégszeretetüket. A buli végére itt is előkerült egy nagy, molinó méretű albán zászló, alatta az önfeledten éneklő, táncoló emberekkel.
Az utolsó napokat egy tiranai városnézéssel fejeztük be. Délután mentünk a nagy forróság miatt. Egy gyönyörű, igen dinamikusan fejlődő városról, Albánia fővárosáról van szó. Impozáns terek, sétálóutcák és sok, új építésű felhőkarcoló, mely építészetileg is lenyűgöző, gazdagítja a látványunkat. Ellátogattunk a főparancsnok Enver Hoxha többszintes, földalatti, atombiztos bunker-labirintusába. Hihetetlen egy építmény kolosszus. Aki nem volt még hasonló helyen annak nyomasztó lehet a megtekintése ennek a föld, illetve hegy alá épített erődítménynek a test közeli látványa. A több órás sétánk után visszaérkeztünk a főtérre, ahol már szólt az albán zene és a nézelődő emberek gyűrűjében már nagyban folyt a tánc, amibe bárki bármikor bekapcsolódhatott. Kellemesen elfáradva tértünk vissza szállásunkra. A "TV-maci szolgáltatását" nem kellett igénybe vennünk ami az elalvást illette.
Vasárnap délelőtt (2021. augusztus 15.) elindultunk hazafelé. Az útvonal az érkezés reciproka. Határok 10-20 perc között, a magyar oldal 45-50 perc. HI
És akkor talán a lényegről is ejtenék pár szót, ami nem más mint a rádiózás. Augusztus 12-én úgy szerveztük a napi programot, hogy legyen lehetőségem egy kis rádiózásra. Terveim között egy kis flora-fauna szerepelt. A kiszemelt terület a Rrushkull tájvédelmi terület, rádiós nevén ZAFF-0017 volt. Délutáni órákban sikerült települni egy kis pihenőhely mentén. A zöldben a felvert szúnyogok és egyéb, csípni tudó rovarok asszisztálása mellett telepítettem a technikát. Spiderbean üvegbot 12m Aerial 404-UL antenna, FT-857D rádió, 15Ah zselés akku, 15W kimenő. Internet nem volt, így a cluster sem volt elérhető. Az első állomás egy szlovén volt őt, kértem meg hogy írjon be a clusterbe ha tud. Beírt, mert visszaszólt később. A közel egy órás rádiózás alatt 14 DXCC körzet és 47 QSO jött össze. Csak 40 m-en (7.150 Mhz) dolgoztam. Eléggé QSB-s volt a sáv. Sokszor kellett ismételgetni a QSB miatt. A sáv "lecsengése" és a rovarok aktivitása miatt egy órányi rádiózás után bontottam, majd bőrbarát kenőcsös felületkezelés következett az elszenvedett vérszívói "károk" mérséklése végett.
A következő országok lettek naplózva: 9A, D, EA, F, HA, HB, I, IT9, OK, OM, S5 SP, UT, YO. Magyar állomás: HA3JO/QRP, és HA7BJ voltak. Sajnálom, hogy a műholdas munka nem sikerült. Már csak azért is, mert a szállásunkról napi szinten minden este lehetett volna rádiózni alkalmanként 2-3 órát is. A szállás elhelyezkedése csak a helyszínen derült ki így előre nem volt tervezhető az állomás pozíciója. Azért még egyszer szeretnék visszamenni Albániába és nem csak a rádiózás, hanem az élmények miatt is.
Jó pár fényképet sikerült készítenem annak ellenére, hogy több alkalommal is elfelejtettem magammal vinni a fényképezőgépet. Az akkutöltője meg itthon maradt HA-ban. Igaz, volt nálam mobiltelefon, de azt meg útálom, főleg fotózásra mert a szabadban a kijelzője használhatatlan. Ezért is vettem fényképezőt aminek van külön keresője mert az LCD kijelző ugyanaz, mint a telónál.
Pár rövid videó is készült a drónnal, bár a kijelző szerepét itt is a telefon "töltötte be". Még jó, hogy vizuálisan a drónt lehetett szabad szemmel is követni kis mérete ellenére. HI.
Remélem ezzel a kis rövid beszámolóval sikerült egy kis betekintést nyújtani egy idegen ország kultúrájából, az ottani emberekről, egy dinamikusan fejlődő ország szépségéről és árnyoldalairól egyarán. Nyolc nap ottlétet, tapasztaltakat, élményeket csak érintőlegesen lehet, lehetett elmesélni. A valóban megtapasztaltak talán több órás elbeszélést igényelnének. Saját kocsival megtett összkilométer 2904 km. Plusz a szervezett utazások. Ez "DX"..., azaz ismeretlen HI.
Mindenkinek ajánlani tudom ezt a szép országot, Európa egyik apró gyöngyszemét.
73! János ZA/HA7NB/P alias HA7NB
Karcag, 2021. augusztus 29.