A névtelen alkoholisták tizenkét lépése
1. Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben,
hogy életünk irányíthatatlanná vált.2. Arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy egy nálunk hatalmasabb Erõ
helyreállíthatja lelki egészségünket.3. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket – a saját felfogásunk
szerinti – Isten gondviselésére bízzuk.4. Mélyreható és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.
5. Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink
valódi természetét.6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket
jellembeli hiányosságainktól.7. Alázatosan kértük Õt fogyatékosságaink felszámolására.
8. Számba vettük mindazokat, akiknek valaha kárára voltunk, és készek
voltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk mindazoknak, akiknek tudtunk, kivéve,
ha ez nekik vagy másoknak sérelmes lett volna.10. Folytattuk az önvizsgálatot, és amikor hibásnak találtuk magunkat,
haladéktalanul beismertük.11. Igyekeztünk ima és elmélkedés révén tudatos kapcsolatunkat – a saját
felfogásunk szerinti – Istennel fejleszteni, csupán azt kérve, hogy velünk
kapcsolatos akaratát felismerhessük, és erõt, hogy azt kivitelezhessük.12. E lépések eredményeként lelki ébredést tapasztaltunk, igyekeztünk ezt az
üzenetet más alkoholistáknak továbbadni, és ezeket az elveket életünk
minden megnyilvánulásában gyakorolni.
Amikor lapunk harmadik számának
alapgondolatáról beszélgettünk a szerkesztõségi
ülésen, még nem tudtam, hogy Sándort – hajléktalan
barátomat, akivel a Batyin ismerkedtem meg – bevitték a kórházba.
Csonka lábfeje üszkösödni kezdett és elkerülhetetlenné
vált a további csonkolás. Társa, Lõrinc
beszélte el a történteket, s nekem a hallottak hatására
görcsbe rándult a gyomrom és elszorult a torkom. Szúró
fájdalmat éreztem a szívemben, olyat, mint amikor
az ember igazán megrémül. Hogyan fog ezután –
most már mankóval – boldogulni kint az utcán?
Nagyon szeretek futni, kerékpározni
és autót vezetni. Tudom, ha tovább iszom, velem is
megtörténhetett volna, hogy a dermesztõen hideg éjszakák
egyikén arra ébredek, elfagyott a lábam!
Két dolog zakatol a fejemben, miközben
írom a beköszöntõt. Akkor, amikor a zsebemben némi
pénzzel, a meleg autóban ülve kinézek az ablakon,
és a még szenvedõ alkoholbeteg embertársaimat
látom, tudom, hogy a saját erõmbõl nem jutottam
volna el idáig. Pénzért, „libán" nem vásárolható
józanságomat kegyelembõl kaptam. Én csak a
megõrzésén dolgozhatok.
A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy
beszélnem kell az újrakezdés lehetõségérõl,
a Névtelen Alkoholisták közösségérõl.
Több mint fél évszázaddal ezelõtt Bill
W., az egyik alapító az elsõ gyûlés után
négy évvel így írt:
„További publicitásra volt szükségünk,
és ez nem is késlekedett. Fulton Oursler, ismert kiadó
és író a Liberty c. folyóiratban írt
cikket rólunk 1939-ben. A rákövetkezõ évben
az ifjabb John D. Rockefeller rendezett egy A.A.-vacsorát, amely
nagy népszerûségnek örvendett. S egy évvel
késõbb a Saturday Evening Post nagy cikke jelent meg.
Ez a cikk önmagában több ezer
embert vonzott körünkbe. Ahogy számunk gyarapodott, úgy
nõtt hatásunk. A felépülõk aránya
is nõtt."
anonymus bp.
Köszönjük Neked!
Köszönjük a képeket, írásokat,
leveleket és a sok-sok szeretetet, amit kaptunk tõletek.
Ebben a lapszámban Pál linómetszeteit használtuk
fel.
A szerkesztõk
Uram,
tégy engem békéd
eszközévé.
Ahol gyûlölet van, hadd
hozzak szeretetet,
ahol rossz, oda
M. C. Escher: Szent Ferenc prédikál
a madaraknak,
megbocsátást,
fametszet, 1922
ahol viszály, oda
egyetértést,
ahol tévedés, oda
igazságot,
ahol kétely, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda
reményt,
ahol sötétség, oda
világosságot,
ahol bánat, oda örömöt!
Uram,
add, hogy ne vigasztalódást
keressek,
hanem vigasztaljak,
ne megértést óhajtsak,
hanem megértsek,
ne szeretetre vágyjak,
hanem szeressek,
mert csak másoknak adva
kapunk,
megbocsátva bocsánatot
nyerünk.
Halálunkkal örök életre
ébredünk.
Ámen.
színes üvegcserepek
az én történetem
1976. szeptember 12. Másnaposság?
Máshetesség? Inkább esküdözés: Soha
többet nem iszom, soha többet nem nézek alkoholra! Könyörgés
az angyalokhoz, hogy segítsenek. Istenhez már szégyelltem
fordulni. Kértem azt is, hogy fogadalmam más legyen, mint
az eddigiek. Muszáj, hogy más legyen, imádkoztam,
mert belehalok, ha ezt folytatom!
Ezek a gondolatok jutnak ma eszembe, huszonkét
évi józanság után. Milyen jó, hogy nem
tudtam semmit elõre! Ez a sok másság elijesztett volna
egy életre.
De jó, hogy készen voltam a józanodásra!
De jó, hogy mindig csak annyit józanodtam, amennyit tudtam!
De jó, hogy elhittem: minden, amit tudok magamról, életemrõl
– alkohollal fertõzött, és mindent újra kell
tanulnom.
Így tettem meg az elsõ lépést.
Így lett az A.A. az otthonom, a családom, a barátom,
a támaszom. Az életem megmentõje! A New York-i A.A.
nevelt fel, a józanodásom hazája ez a hely. Szerencsés
voltam, mert csak a józan élet érdekelt. Szerencsés
voltam, mert kegyelmet kaptam, a kegyelem kellékeivel: egy kis józanságbiztató
szerkentyût a fejembe, hálát a szívembe, hogy
huszonnégy óránként józan tudjak maradni,
türelmet, hogy tolerálni tudjam azt a sok õrült
alki (alkoholista – a szerk.) sztorit, amit végighallgattam.
Persze voltak sötét korszakok, amikor
beborult a józan ég. Olykor szomorúság töltötte
el a lelkemet, és beléremegett az ismeretlen fájdalomba.
Ilyenkor legkedvesebb verseim vigasztaltak:
„Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra."
„Repedt kályhámon macska ül.
Ne hagyd, hogy szomorú legyek
Ne hagyj motyognom félszegül
Mikor Istenhez megyek."
Néha használt, néha nem.
Néha meg akartam ölni magamat. Aztán mindenkit – mindennap.
Azután csak néhanap.
Különösen a volt férjemet
akartam megölni, akitõl húszévi házasság
után elváltam. Õ újra megnõsült…
és én beleszerettem….
Emlékszem, New Yorkban a Madison Avenue
egyik híres boltja elõtt ácsorogva egy kést
csodáltam. Tanakodtam, gondolkodtam a gyönyörû kés
sorsáról. Álmodoztam, beleéltem magamat az
ölésbe, olyan erõsen, hogy a csoportomnak is elmeséltem.
(Annak idején õk biztattak, mondván: „Olyan beteg
vagy, mint a titkaid.")
– Úgy érzem, meg kell ölnöm
a volt férjemet! – mondtam nekik.
Nagyon felháborodtak, és azt mondták:
– Mi nem ölünk az A.A.-ban!
– Hát mit csináltok? – kérdeztem.
– Imádkozunk – felelték. – Imádkozunk
a haragosainkért, majd elengedjük õket – szeretettel.
Nem tudom, hogyan és mikor kezdtem, de
egyszer csak én is imádkozni kezdtem. Imádkoztam és
imádkoztam. Nem sokkal késõbb özvegy maradtam…
Hihetetlen dolgok történtek velem
még a józan éveim alatt. Jöttek a csodák,
de a bajok, a zûrzavarok, az érthetetlen és hihetetlen,
megmagyarázhatatlan dolgok sora is. Oly sok minden, hogy valamennyit
nem tudom leírni, csak azt, amit a szívem sugall. Amit Õ
– a Felsõbb Erõm – akar. Én már csak azt teszem.
Akkor nem kell semmit erõltetnem az életemben.
Nagyon komolyan vettem a józanodásomat.
Itt nem az alkohol letevésére gondolok – az volt a könnyebb
rész –, hanem a józanodásra. Az önismeretre,
az önbecsapásra, a félelemre, a fájdalmakra,
az összekuszált érzésekre, amelyekre azelõtt
egyszerûen csak ráittam. Úgy tanítottak: „Felelõsséged,
hogy mindent, amit fejlõdésed megenged, megtudj önmagadról."
De elijesztett, amit megtudtam. Változtam, változtak a szükségleteim,
már döngette a kaput az „új", de én még
nem mertem kiengedni a „régit".
Egy idõs józan mesélte,
hogy õ is nagyon félt kezdetben. Az segített rajta
– mondta –, hogy beállt a gyõztesek sorába. Attól
kezdve én is csoportra osztottam az embereket. Az egyik csoportban
voltak a hõseim, a gyõztesek, akikre felnéztem, akiktõl
tanultam, akiket szájtátva hallgattam. Szerettem õket,
velük biztonságban éreztem magamat. Kedvesek voltak,
amint ott ültek az elsõ sorban mindig, és bólogattak…
És minden gyûlésen ott voltak! Tudom, mert én
is ott voltam. Tõlük tanultam meg hallgatni, azt mondták:
nem kell örökké fecsegni. Ha valamiért megdicsértek,
sírtam örömömben. Szerencsés voltam, sokáig
velük maradhattam. Ígérték, hogy majd megtanulok
szeretni, akkor könnyebb lesz mindent elengedni…
És ott volt a másik csoport. A
hangoskodók, a bajkeverõk, a mindent jobban tudók.
Féltem tõlük, ha lehetett, elkerültem õket.
Ilyen volt Sthanly, az orosz menekült. Taxisofõr volt, tízéves
józan. Az élõ fába is belekötött.
Örökké veszekedett valamiért, ami szerinte nem
volt „hagyományos". Néha a gyûlésrõl
is kitessékelték… Szégyelltem magamat helyette.
Szegény Sthanlynek innia kellett. Azután
soha többé nem tudott kijózanodni. A Hamis Egó,
a Méreg megölte. Azt mondák: „Ha sok a kifogás,
kevés a szeretet." Ha kevés a szeretet, a Méreg különbözõ
álarcokat öltve elõbb-utóbb megöl bennünket!
Ezzel nekem is sok bajom volt, egészen
addig, amíg végre õszinte tudtam lenni. Amíg
másokat kritizáltam és bírálgattam,
elvontam a figyelmemet önmagamról, a saját fejlõdésemrõl.
Nagyon fontos az õszinte bírálat
– önmagunk felé. Az én szívembe sem költözött
be a szeretet, amíg tele voltam toxikus gondolatokkal, cselekedetekkel.
Le kellett szoknom apró lopásaimról, apró hazugságaimról.
Ahányszor loptam – el is veszítettem valamely kedvenc tárgyamat.
Hazugságaim gyökerét az üzletre
fogtam. Melyik üzletasszony nem hazudik? – kérdeztem flegmán.
Hihetetlen volt, de észre kellett vennem: mintha leapadt volna az
üzletem. Vártam, figyeltem, józanodtam, alig dolgoztam,
leállt az üzlet. Nem tudtam, hogy ez a hazugságok miatt
van-e, vagy a Felsõbb Erõ mást akar tenni az életemmel.
Lassan rájöttem, ha valami õszinte
és igaz, az utat tör magának, s visszatér újra
és újra. Szükségleteim változtak. Keskenyebbé
vált az út, már nem kellett hazudnom…
Életemben elõször kezdtem
vállalni önmagamat, olyannak, amilyen vagyok. Lassan felszámoltam
az üzletet. És végül New Yorkot is.
Kaliforniába költöztem. Los
Angeles a lélek hazája, minden, ami „új" hit, onnan
ered. Lélekébresztõ hely. Ma is hálatelt szívvel
gondolok rájuk: õk ébresztették, józanították,
gyógyították meg a lelkemet.
Azután a szívem Budapestre húzott.
Magyarországon is beindult az A.A. 1988-tól 1996-ig minden
nyáron Pesten voltam. A magyar A.A.-val együtt józanodtam.
Persze mint minden kezdet, ez is nehéz volt, de mi nem nagyon éreztük
ezt. Próbáltuk jól csinálni. Próbáltuk
szeretni egymást. Akkor még ment. Akkor még mertük
szeretni egymást. Össze akartunk tartani, egymásba kapaszkodni,
egymásra támaszkodni. Józanodni akartunk!
Kaptunk segítséget, egyre többen
lettünk. Minél többen lettünk, annál hangosabb
volt a biztatás. Tudtuk, tanultuk: ahol két józan
alkoholista leül beszélgetni, az már egy A.A.-meeting.
Emlékszem például egy péntek
estére. A papok nem engedtek be a helyiségbe, ahol a meetinget
tartottuk volna. Ácsorogtunk a hidegben. Kinek van valami ötlete?
Volt ott egy svéd-magyar társunk, jókedvû, aranyos,
õ vette észre a helyet – közben lecsurogtunk egy piac
szélére –, gondoltuk, nem lenne rosz a mai meetingre. Az
óbudai kofák üres zöldségesasztalaira telepedve
elkezdtük a meetinget. Elõször a svéd mondta el
a történetét. Nagyon lelkesen beszélt. Néztem
a koszos ládákat, és tisztán éreztem,
hogy erõsek vagyunk. De szép is volt, Istenem! Egymás
kezét fogva elmondtuk az imát, és éreztük,
mindnyájan egyet akarunk: szeretni, segíteni, józanodni!
Eszembe jut az a nap is, amikor filmeztek a Dohány
utcai helyiségben, az öregek otthonában. Nem értesített
bennünket senki, de aznap nem mehettünk be. Zuhogott az esõ,
beálltunk egy kapu alá. Az egyik társunk megszólalt:
„Hiába akarjátok szépíteni a dolgot, látjátok,
mi vár egy alkoholistára. Amikor részeg voltam, akkor
is kizavartak az esõbe, és józanul se fogadnak be."
Szegény társunk berúgott aznap este. Soha többé
nem láttuk.
Azután a Kis János altábornagy
utcai helyiséget meszelték. Addig csûrték-csavarták
a dolgot, hogy mi is megkaptuk a meszelõt…
Nem volt egy biztos hely a józan alkoholisták
számára. Los Angelesben hallottam: fog nélkül
és fedél nélkül nem lehet tartósan józannak
maradni.
1993-ban nagy baj történt. Rákos
lett a bal tüdõm (a sok bagótól). Meg kellett
mûteni. Hosszú hetekig lázasan feküdtem a kórházban.
Álom és valóság egybeolvadt… Nehezen gyógyultam.
Néha nem tudtam, mikor álmodom, haldoklom… vagy már
halott is vagyok? Messzirõl néha láttam magamat: imádkoztam.
Nem magamért – én már kész voltam akkor a nagy
álomra. A józan alkoholistákért imádkoztam.
Azért nem akartam elmenni még, mert tudtam, a józan
alkoholisták kinn állnak az esõben…
Aztán csoda történt. Lábra
álltam. Fél tüdõvel, repedtfazék-hanggal,
de meggyógyítottak. Majd a Hársfát is megtaláltam
– addig imádkoztam. A New York-i iroda mondta (õk nem tanácsolnak,
de megmondják, mi a hagyományos), hogy keressünk józan
házigazdákat, akik vállalják a felelõsséget
az ingatlanért, illetve bérbe adják az A.A.-nak idõtlen
idõkre, s így biztosítva lesz a józanodó
alkoholisták állandó otthona… Irodának is kellene
ma már egy külön hely, de sajnos az anyagiak… New Yorkban
a GSO több mint egymillió dollárt szed be évente
a különbözõ összejövetelek önkéntes
adományaiból (a személyi adakozás maximum ezer
dollár lehet egy évben).
1996-ban búcsút mondtam Magyarországnak.
Az egészségem nem engedi többé, hogy ilyen nagy
utat tegyek meg. Bizony nagyon hiányoztok. Jó volt veletek!
A sok újonnan jövõt, remélem, ti is szeretitek.
Adjatok meg nekik minden segítséget…
Huszonkét évi józanság
után elmondhatom, hogy boldog ember vagyok. Nagyon hálás,
telve alázattal. Tudom, mindezeket az A.A.-nak, a lépéseknek,
a Felsõbb Erõnek köszönhetem.
Ma már értem az életemet,
értem önmagamat, érzem a szükségleteimet.
(A mérgem is addig tartott, amíg nem tudtam a valós
szükségleteimet.) A legfontosabb számomra a szeretet!
(Azt is meg kellett tanulnom, mi az, mert eleinte minden kis „függõségre"
ráfogtam.) Ha szeretve élek, akkor tudom, a szívem
nyitva van, és õszinte, s a Felsõbb Erõ ki-
és bejárhat benne…
Azért érzem, hogy boldog józan
vagyok, mert az Isten megsegített, mert a saját erõmbõl
is erõt meríthetek, s mert mindebben nem játszanak
szerepet a külsõ körülmények változásai.
Ma a legfontosabb számomra, hogy szeretetben, tisztán tartsam
a lelkemet.
Kati
1998. szeptember 5.
a szeretet szolgálata
Ezen az õszi délutánon a
villamoson ültem, s néztem a körúti fákat.
A fákat, amelyeknek levelei nemcsak a benzingõztõl
sárgultak már, hanem készültek elhagyni a megtartó
ágakat. Valakinek a tervében úgy szerepel, hogy õsszel
a fák így készülnek a téli alvásra.
Lelassulnak, s lassan elalszanak.
John Lennont hallgatom, s eszembe jut a dalról,
hányszor álmodoztam régebben arról, hogy megtörténik
a csoda, s a világból eltûnik a gonoszság. Az
emberek nem bántják többé egymást, kiveszik
az irigység, gyûlölet és harag! Nem fordulhat
elõ, hogy késõ éjszaka a részeg apa
veri a gyermekei anyját, másnap a tehetetlen, dühös
és megszégyenített anya pofozza a mit sem sejtõ
gyerekét, késõbb a gyerek a társaival egy ártatlan
macskát akaszt fel a fára a farkánál fogva.
De az én álmaim a szép világról
csak álmok maradtak, mert nem történt csoda.
Nem régóta tudom, hogy az emberi
gonoszság nagyon régtõl fogva – a Könyvek Könyve
szerint Káin idejétõl – tombol az emberek között.
Öt év absztinenciára azt mondják,
hogy az egy jó kezdet. Most kezdtem el gondolkodni azon, milyen
segítséget kaptam ahhoz, hogy megéljem ezt az idõt.
A középiskolában azt mondta a tanárom a statikaórán,
hogy egy tárgy akkor áll a legbiztosabban, ha három
lába van, és azok egy egyenlõ oldalú háromszög
csúcsaiban helyezkednek el. Ezt a három lábat a mostani
helyzetemben három fogalommal azonosítom: elfogadás-beismerés-bevallás,
szolgálat-szolgálat-szolgálat, gyógyulás-felépülés-megjobbulás.
Azért említettem minden tartóláb
fogalmánál három meghatározást, mert
a jelenlegi helyzetemet, állapotomat három oldalról
nézhetem. Ha egy orvos mesélné el az elmúlt
öt évem történetét, azzal kezdené,
hogy elsõ lépésként beismertem: beteg vagyok,
elfogadtam szenvedélybetegségemet. Az önsegítõ
csoportban azt hallottam: beismerjük, hogy tehetetlenek vagyunk az
alkohollal szemben. A keresztény közösségben pedig
azt mondták, hogy el kell hagynom a régi, önzõ
énemet. Az elsõ lépés után úgy
éreztem, bejutottam a csodák birodalmába, oda, ahol
nincs gyûlölködés, nincs harag, csak a szeretet
uralkodik. Nem tudatosan, de nyilván szükségszerûen,
pár hónapos absztinencia után társaim elvittek
egy kórházba, ahol még szenvedõ alkoholbetegek
között beszéltünk a józanodásunkról.
Ezt úgy neveztem akkor, hogy a kiskovácsi szolgálat.
Ez a szolgálat azt jelentette számomra
– ha az orvos szemével vizsgálom –, hogy megosztom magamat
betegtársaimmal, s kibeszélem magamból a problémát.
(Késõbb megismertem, hogy szolgálat az is, amikor
arról beszélek, hogy létezik egy olyan, nálam
hatalmasabb Tekintély, akit Szeretetnek hívnak.)
Ahogy teltek az alkoholmentes napjaim, úgy
éreztem egyre jobban magamat. A világot egészen másképp
láttam, új érzésekkel, hihetetlen lehetõségekkel
találkoztam. A szakember szerint elkezdõdött a gyógyulásom,
a társaim pedig azt mondták, megkezdõdött a felépülésem.
Igyekeztem minél kevesebbszer megbántani a körülöttem
élõ embereket.
Meggyõzõdésem, hogy a legnagyobb
segítség fejlõdésemben a szolgálat volt.
Azok az alkalmak, amikor betegtársaimnak tudtam beszélni
önmagamról, józan napjaimról, örömeimrõl,
amelyek utolérnek minden pillanatban. Ilyenkor szinte hihetetlen
módon megszûnt bennem a fennhéjázás,
eltûnt a nagyképûség, pedig tudtam, hogy olyasmirõl
beszélek, amit õk csak szeretnének a magukénak
tudni. Késõbb megértettem, hogy akkor és ott
alázatos voltam és vagyok a mai napig. Tudom ugyanis, hogy
szolgálni, másokat szolgálni csak úgy tudok,
ha nem tartom magamat többnek náluknál. Boldog vagyok,
hogy megtanultam ezt az érzést a magaménak vallani.
Ma úgy érzem, a szolgálat
három meghatározása ugyanazt jelenti. Az elsõ
szerint részt venni egy kiscsoporton, beszélni magamról,
s válaszolni a többiek kérdésére, elmondani,
hogyan élem meg józan napjaimat, hogyan jutok túl
feszültségeken, miként veszem észre a pillanatok
örömeit. Keresztény meghatározás szerint
a szolgálat azt jelenti, hogy mondjam el másoknak a jó
hírt: a jó le fogja gyõzni a rosszat. Eljön az
az idõ, amikor megszûnik a földön a gonoszság.
Megtanultam, hogy a már megszerzett alázatot meg kell tudni
tartani. Tudom, és megtapasztaltam, hogy békesség
akkor van bennem, ha a szeretet törvényét nem sértem
meg.
Amikor lelki békét érzek,
tisztának érzem magamat, olyannak, mint akin hófehér
ruha van. De az eltelt napokban megtanultam, hogy ez a ruha – a Lélek
ruhája – a régi életemben nagyon piszkos volt. Tele
voltam rossz tulajdonságokkal, önzéssel, haraggal és
kételkedéssel. Ezeket a régi tulajdonságokat
– mert idõnként újból megjelennek – le kell
gyõznöm! Bepiszkolják a ruhámat. De nemcsak a
régi, rossz tulajdonságok jönnek újra elõ,
hanem esténként – egy-egy nehezebb nap után – látom,
milyen sok kosz ragadt rám napközben. Ezektõl is meg
kell tisztítanom magamat. Amikor gondolatban végigfutok az
eltelt huszonnégy órán, megkeresem azokat a tulajdonságaimat,
amelyek rossz lépésekhez vezettek. Elgondolkodom rajtuk,
s meghatározom, mit kell tennem, hogy legközelebb ne kövessem
el ugyanazt. Választásaimkor igyekezzek – épp a tapasztalás
alapján – már a jót, a jobbik lépést
választani.
A mondás szerint, ha valakit sárral
dobálok meg, nem biztos, hogy eltalálom, de magamat összesározom,
bemocskolom. Az eltelt idõ alatt lassan kezdem felismerni a körülöttem
lévõk ruhájának színét. Szeretek
a tisztább ruhát viselõk mellé húzódni,
igyekszem hátrább lépni azoktól, akiké
„sáros".
Most nagyon jól érzem magamat a
ruhámban, abban a ruhában, ami sokkal tisztább, mint
öt évvel ezelõtt volt. Tudom, az a célom, hogy
a lelkem egyre tisztábbá váljon. Ezért azon
vagyok, hogy a feltámadó önzõ énemet újból
és újból legyõzzem. Ha jól szolgálok,
biztos vagyok abban, hogy egyre erõsebb lesz az a láb, amelyik
a gyógyulásom, felépülésem, megjobbulásom
tartóoszlopa.
Albert
félúton
Kedves Olvasóinknak!
+
Kedves Akka!
Köszönjük az élettörténetedet
és a jókívánságokat. Mi is azt valljuk,
amit Te írtál: „Nem a távolság a fontos, az
elsõ lépés a nehéz."
+
Kedves Ottó!
Régi emlékeket idéztél
ezzel a viccel, társaim a szerkesztõségben nem nagyon
értették a nevetésemet:
Mennyi a sok? Gondterhelten figyeli az orvos
a betegét. Az ugyanis felettébb rosszul néz ki, és
úgy remeg a keze, mintha citerán játszana. Az orvos
megvizsgálja, és gyanúja megerõsödik.
A „citerás" csakis a mértéktelen ivástól
remeghet. Tudja, hogy ezt a legtöbb ember nem szívesen vallja
be, ezért egészen óvatosan kérdezi: „Mondja
csak, tulajdonképpen sokat iszik?" „Ó, egyáltalán
nem – a javát kilötyögtetem."
+
Kedves Gyuri!
Köszönjük a leveledet. Köszönjük,
hogy nemcsak az ivásod történetét írtad
meg nekünk, hanem azt is, hogy a megjelenõ írások
neked is tanulságul és segítségül szolgálnak.
Ez a célja az újságnak!
+
Kedves Rózsi!
Örülünk, hogy örültök,
és köszönjük, hogy köszönitek. Továbbra
is várjuk észrevételeiteket, javaslataitokat, élettörténeteiteket.
+
Kedves Pápai Csoport!
Köszönjük leveleteket. Terveink
szerint szeretnénk a lapot folyamatosan megjelentetni. Ehhez kérjük
és várjuk a Ti segítségeteket is: írásokat,
véleményeket, élettörténeteket stb.
Az újság nem használja az
A.A. nevét. Az 5. oldalon szerepel, hogy a 3A Alapítvány
adja ki. A lap írásai csupán hírt adnak az
A.A.-ról és az ott gyógyulók életérõl.
A GSO tud rólunk, és szerintük sem sértettük
meg a 6. hagyományt.
+
Tisztelt Névtelen Csoport!
Köszönjük, hogy megkerestetek
bennünket leveletekkel. Kérdésetekre az elõzõ
levél válaszánál kitértünk. Nem
használjuk az A.A. nevét (lásd impresszum). A Népszabadság
1998. április 8-i számában megjelent cikkben az alcím
– tudtunkon kívül, a szerkesztõ által, a nyomdába
adáskor – került az írásba. Miután kézhez
kaptuk az újságot, a szerkesztõségi megbeszélés
után azonnal, írásban kértünk helyreigazítást
a Népszabadság szerkesztõségétõl.
Kérésetekre elküldjük a teljes levelet, most csak
egy ideillõ részletet idézünk belõle:
„Szeretnénk helyesbíteni a lap április 8-i, a Budapest
Melléklet Civil Budapest rovatában megjelent, A gyógyító
üzenet lapja címû cikk alcímében szereplõ
megállapítást. A 3A újság ugyanis nem
a névtelen alkoholisták mozgalmának folyóirata.
Az újságot a 3A Alapítvány adja ki, és
tagjai szerkesztik… Kérjük, hogy levelünknek lapjukban
helyt adni szíveskedjék."
Tekintettel arra, hogy nem szövetkeztünk
az A.A.-val – ehhez két fél szükséges –, és
nem is akarunk szövetkezni, egyetértünk abban, hogy a
GSO ajánlását megjelentessük az újságban,
a további félreértések elkerülése
végett az eredeti, angol nyelven.
Segítségeteket köszönjük,
és továbbra is várjuk észrevételeiteket,
javaslataitokat.
+
Tisztelt Résztvevõi a Hársfa utcai, vasárnap
16 órai meetingnek
(1998. augusztus 15-én)!
Köszönjük leveleteket, véleményeiteket.
A tizenkét lépésre és hagyományra vonatkozó
kérdésetekre a választ e rovatban, a Névtelen
Csoportnak írottaknál olvashatjátok. A gyûléslistából
a gyûlésetek helyét és idõpontját
kihagytuk, bár számunkra a kérés érthetetlen
– elsõsorban a kórházban lévõ, az újságot
olvasó alkoholbetegekre gondolva! Továbbra is várjuk
észrevételeiteket, szeretettel üdvözlünk Benneteket!
+
Kedves Barátaink Komlón!
Alapítványunk egyik célja,
hogy hírt adjon arról: van remény az alkohol és
drog bilincseitõl megszabadulni. Hírt adni arról,
hogy milyen körülmények között, hogyan sikerül
ez más közösségekben! Ezt a jó hírt
adjuk át mindenkinek mi is.
Öröm tölti el szívünket,
hogy egy kicsit tudtunk segíteni! Imádkozunk, hogy a Leó
Amici Alapítvány intézetéhez hasonlók
sok helyen szülessenek. Hiszünk abban, hogy a szeretet gyümölcse
a szolgálat, a szolgálat gyümölcse a béke!
Baráti szeretettel öleljük Mindannyiótokat!
közben
Régóta keresem az A.A.-program negyedik
lépésének kulcsát. Ez annyit jelent, hogy mindeddig
csak a szükségességét és a jogosultságát
ismertem el annak a követelménynek, miszerint mélyreható,
bátor erkölcsi leltárt kell készítenem
– de minden igyekezetem ellenére sem éreztem magamban vágyat
ennek megtételére. Vizsgáltam néhány
szempont szerint azt is, vajon mi lehet ennek a kellemetlenségnek
az oka? Hamar meggyõzõdtem arról, hogy nem gyávaság
vagy tudatlanság miatt vagyok képtelen alapos és hiteles
munkát végezni – a lustaság pedig végképp
nem lehet az oka, hiszen egy kísérletet már tettem,
s azzal is elégedetlen vagyok.
A kérdés mindeddig megválaszolatlan
maradt. Azután a napokban megrendítõ – elemzõ,
tanító – filmet láttam a lélekrõl. Annyira
felkavart, hogy attól a bizonyosságtól, hogy valami
elképesztõ kincsre leltem, ujjongva örültem magamban,
de meg is döbbentem. Türelemre intettem magamat, hogy az én
életemben már elég lesz a „nagyon"-okból. Nincs
okom a kapkodásra sem.
Bizonyossá vált elõttem,
hogy a fiatalkori események, a kialakuló tulajdonságaim
kapcsán érzékenyebb lelki alkatú emberré
formálódtam, mint amit a külvilágnak, másoknak
mutattam magamból. Neveltetésem, de a korszak sem kedvezett
az ilyen típusú személyiség kibontakozásának,
éppen ezért magam is sokat tettem azért, hogy elfojtsam
valódi énemet. A kornak megfelelõ, csak racionálisan
gondolkodó, ateista, kissé cinikus, keménykedõ
ember látszatát keltettem magamról. Meg voltam gyõzõdve
arról, hogy csak ez a típusú ember, férfi,
apa az életképes. Az e mintától való
jelentõs eltérés a gyengeség, sõt a
lehetséges kudarc jele, egyúttal elõidézõje
is. Az érzések, az érzelmek vagy károsak, vagy
bûnösek, vagy intim természetûek, menekülés
a valóságos élet kihívásai elõl…
Ezt a felfogást elsajátítottam,
törekedtem megvalósítani (biztosan túl is játszottam
olykor), miközben belsõ természetemnek nem felelt meg.
Minél gyakrabban kerültem olyan élethelyzetbe, ahol
a belsõ érzések – legyenek azok bármilyen mértékben
helyénvalóak is – tehertétellé váltak
a rosszul felfogott társadalmi gyakorlattal szemben, s ahogy nõtt
bennem a feszültség, néha még az a gyanúm
is feltámadt, hogy ha ennyire nehezemre esik normálisan –
úgy, mint a többieknek – viselkednem, akkor nem is vagyok teljesen
normális. Tehát még jobban kell lepleznem az énemet,
nehogy észrevegyék rajtam, ki ne derüljön a szégyellni
való titok: a hidegfejû, pontos, ésszerû döntésekre
törekvõ ember milyen szívesen cselekedne másképpen
is, mennyire szeretne szabadabb lenni saját szigora ellenében!
Szégyelltem a megbocsátásaimat,
mert azok szabályokat szegtek, restelltem a szelídségemet,
mert gyengeségnek tartottam, dühített a hûségem,
mert férfiatlannak gondoltam. Állandóan a „helyes"
rendet erõltettem magamra és magam körül, de egyre
inkább összekeveredtek a dolgaim.
A mûszaki munka feszes törvényei
megnyugtattak egy ideig, de a természetem nem hagyta, hogy érzéketlen
legyek az emberi viszonyok, a közösségek ügyei iránt.
Ezen a területen a megérzéseim, a lelki szükségleteim
megfelelõ köntösben már kimutathatóak és
átélhetõek lettek. Mások támogatása,
a helyesnek vélt dolgok kimondása, megvalósítása
jó érzéssel töltött el, és sohasem
volt terhes igazán – bárhol éltem is, valamennyi tapasztalat
és ismeretség után megbíztak ügyeikkel
a többiek. Ez már iskolás koromtól fogva így
volt. A felnõttkori politizálás nekem sokkal inkább
lelki szükséglet volt, mint hatalomvágy, hiszen magamtól
tényleg nem törtem magasabbra, hanem vittek. S amikor veszélybe
került a rangom, magam tettem le, föl sem merült bennem
az érte való küzdés. Az általam vélt
tisztesség fontosabbnak tûnt, mint a családom biztonsága
– és ez, bármilyen emelkedett magatartásnak látszik
is, bizony ostobaság volt. De mint befejezése a közéleti
pályafutásomnak, igazolja, hogy belsõ szükséglet
vitt arra az útra, s amikor szükségessé vált,
habozás nélkül letértem róla.
A lépés következményei
azonban a vártnál súlyosabbak voltak. A kilátástalanná
vált jövõ, az alig pislákoló remény
életünk újjászervezésére, a közéletbõl
ránk zúduló, válogatás és mérlegelés
nélküli vádtömeg, amely a letûnt rendszer
híveit célozta meg – összeroppantott. Elhatalmasodott
rajtam az ivás szenvedélye, amit az életem kettõs
szereposztásából adódó feszültségek
oldására a nyolcvanas években már egyre többször
használtam. A világ sivár és érdektelen
lett számomra. Értetlenül kutattam az igazi okát
annak, ami lejátszódott bennem. A csalódottságra
nem volt kielégítõ magyarázat, hogy pályafutásom
kettétört. A jövõtõl való rettegést
nem magyarázta meg az elszegényedés, mert sohasem
voltunk gazdagok, pénzimádók. Szerettek az enyéim,
de nem tudtam mit kezdeni velük, mert nem tudtam mit adni cserébe
a szeretetükért. Ezért csak szorongtam, egyre jobban
és jobban éreztem, hogy elmagányosodom közöttük.
Megmagyarázhatatlan fájdalom költözött
belém. Néhány okát nem, csak az összeset
tudtam megnevezni: minden, ami velünk történt és
történni fog! Ennyit pedig nem vagyok képes megoldani
– elvesztem a világban!
Ma már tudom, hogy mindaddig a lelkem
ellen küzdve éltem, felemás módon. Soha senki
nem tanított meg a helyes lelki életre, a hit fontosságára.
Minden tudásom, olvasottságom kevés volt ahhoz, hogy
szembeszálljak egy hamis magatartásformával, amely
korán és a közvetlen környezetembõl származott,
s amelyet ráadásul felnõve – a táguló
világban – megerõsíteni láttam. Megtagadtam
a lelkemet, hogy olyan legyek, amilyennek – rosszul – hittem, hogy lennem
kell! Leegyszerûsítettem a világ dolgait, hogy aztán
reménytelenül eltévedjek bennük. Függetlennek
tartottam magamat a világtól. A hit, Isten, a szeretet, bûn,
megbocsátás, hûség, alázat, vezeklés,
dicsõség, élet és halál – csak szótári
magyarázattal szolgáltak számomra. A kritikus élethelyzetekben
képtelen voltam értelmesen viselkedni…
Elveszítettem a megtagadott lelkemet,
s néhány év múlva magányosan, éhesen
dideregtem, magamra maradottan a sötét, hideg lakásban.
Csak arra vágytam, hogy legyen már vége úgy,
hogy ne kelljen kezet emelnem magamra.
Helytelenül éltem. Le akartam gyõzni
magamban éppen azt, ami emberi bennünk! A lelkemet titkoltam,
a jót szégyelltem, és a közönségest
erõsítettem fel magamban. Kis híján belehaltam!
Ha van Isten – gondoltam –, és Õ teremtett, akkor a képességeinket
azért adta, hogy ne ártsunk magunknak. A bátorság,
önmagunk elfogadása és vállalása, a viselkedés
a nem hamis szerepek kialakításához: Isten a lélekben
mutatkozik meg, de csak annak, aki ezt engedi. A jóság és
a szeretet nem a büntetéstõl való félelembõl
ered. Önmagában valóan létezik. A bûn az,
amit a jó hiánya szül. A lelki ébredés
valójában a hazatalálás. Értelmessé
válik az eddigi káosz, nyugalommá szelídül
a feszültség. Nem zavar az elmúlás, nem félelmetes
már a halál gondolata. Szabaddá válok. Hiszen
annak átélése, hogy otthon érzi magát
az ember a világban, természetessé teszi, hogy nemcsak
belépése van a létezésnek, hanem ki is lépünk
belõle. És mindeközben szabad lesz az ember, mert a
lelke szabaddá és végtelenné válik.
A testi valóság – és minden vele kapcsolatos történés
– segítõje vagy elõbbre vivõje a lelkiség
fejlõdésének. A szellemi lét megtapasztalása
a lelket fölemeli. Az anyagi világ végtelen gazdagsága,
színes, mozgó, változó valósága
a lélekkel bíró ember létezését
teszi lehetõvé – hiszen minél kevesebbet tud az ember
ezekbõl látni, hallani, érezni, annál értelmetlenebbé
válik a létezése. De ha a lelki érzékenységét,
lelki biztonságát, szépségét is elveszíti,
akkor nincs módja emberként élni tovább.
Mindezt visszacsatolva az eredeti gondolathoz:
a lelkiséget, hitet elutasító ember nem tud helyesen
élni, jól választani, az igaz mellett dönteni
– a saját maga szempontjából. Nincs rá esélye,
hogy jól döntsön. Valószínû, hogy
ez a szeretet és lelki emelkedettség nélküli
élet lehet a kárhozat. Ez történt velem is: a
lelki béke keresése már a reménység
és a vigasztalódás útja, most már ezen
járok. S talán nemcsak megmenekülök, hanem hazatalálok.
1997. március 20. hajnala
Pótcselekvés?
Ugyan melyik A.A.-tagban nem merült fel már
az a gondolat, hogy az A.A.-ba járás, a kórházi
csoportok, a segítségnyújtás az ivás
helyett alkalmazott pótcselekvés? Amolyan „jobb híján".
S így maradok a szer közelében, foglalkozom vele, hiszen
képtelen vagyok végleg kiûzni a gondolataimból.
A nyilvános helyek (ivók, presszók, kocsmák)
helyett a zárt világú A.A.-gyûlés, szesztestvérek
helyett a bajtársak, a magányos zugpiálás helyett
a meditáció…
Azt hiszem, el kell ismerni valamennyit ebbõl
az érzésbõl. Kétségtelen, hogy az ivászat
idõ-, pénz- és „munkaigényes" tevékenység
– helyettesítés nélküli radikális megvonása
kiüresíti az alkoholista napjait. Nincs mit csinálni
helyette, nincs hol megszabadulni a hétköznapi robottól,
a fárasztó egyhangúságtól. Végtére
az ivászat kezdetben a megkönnyebbülés, jutalmazás,
újdonság, a szürke élet színezésének
programja volt. Vagy a bánattól, csalódástól,
kudarctól való megszabadulás programja. Ha kiderül,
hogy képes az ember – belátva betegségének
természetét, életveszélyességét
– nem inni (hiszen csak az õrült törekszik önpusztításra),
akkor vajon arra ítéltetett, hogy a biológiai lét
és a munka, a kötelességteljesítés töltse
ki egész életét? Sehol egy kis vidámság,
bolondozás, semmi érzelem, csak színtiszta értelem,
és rengeteg félelem?!?
Vajon nem jogos így feltenni a kérdést?
Nagyon is jogos így is feltenni! Jogom van tudni, hogy valódi
emberi életet élek-e azzal a gondolkodásmóddal,
amelyet a tizenkét lépés programja nyújt az
A.A.-ban, vagy már csak utánzom az emberi létformát?
Természetes módon élek-e, s akarom megvalósítani
a program szerinti új életemet, vagy csupán egy mesterséges
világba menekülök Mr. Alkohol elõl? Mit tesz lehetõvé
az A.A.-hoz való tartozás?
Az A.A.-ban minden embernek joga van újra
és újra átgondolni ezt. Akkor is, ha az alapítók
kigondolták, bírták a maguk válaszát.
Én is tudni, érezni akarom – a magam meggyõzõdése
szerint –, hogy félrevezetem-e magamat, ha más irányba
megyek, mint általában a többiek, vagy mint mentem régen?
Egy biztonságosnak látszó, mégis mûanyagszerû,
szintetikus világot építek, amely csak helyettesíti
a valódit? Mivé tett az iszákosságom?
Világos, hogy jó ember akarok lenni,
de nem leszek-e közben hamis, élettelen?
Csak azért ne gondolkozzak ezeken a kérdéseken,
mert veszélyesnek érzem? Biztos, hogy engedelmesen beletörõdni
– a jó tapasztalatok ellenére is – a helyes magatartás?
A meggyõzõdésért
mindig, minden ember maga dolgozik meg, mégpedig sokat és
szinte folyamatosan. Segíthet az útmutatás, mások
hiteles tapasztalatainak átadása, a követésre
méltó hajlandóság, s rengeteget jelent az elfogadásban
a kényszer. Amíg az ember hajlandóvá válik
az elfogadásra, addig nincs értelme kifogásokkal élni
a mentõcsónak minõsége ellen (mások
azt mondták, ezzel hazajutok!). Joga van azonban megvizsgálni,
valóban otthon van-e a katasztrófa után, vagy csak
túlélõ hajótörött?
Ha csupán örökösen azt
hajtogatja, hogy az A.A.-s életforma a mesterek követése,
feltétlen alkalmazkodás a leírtakhoz, önmaga
legyõzése, mások tudásának átültetése
a saját életébe – akkor bizony elõbb-utóbb
a tizenkét lépés, a tizenkét hagyomány,
a sok tapasztalat dogmává merevül. Bill, Bob és
a többiek félistenekké szoborodnak, a hála imádattá,
a beteg alattvalóvá silányul. A félelem erõsebb
lesz, mint a józan élet természetes öröme,
s a jó akarása görcsös kapaszkodás… Elõfordulhat,
hogy a nemesszívû, nagylelkû segítõ egyszer
csak öntelt adományozóvá korcsosul.
Éppen ezért azt gondolom, hogy
ideje volt feltennem ezt a kérdést (nem én voltam,
aki végül is megtette), és sok hasznunk lehet még
abból, ha gyakran keressük rá a választ. Én
már most is jobban érzem magamat, pedig nem hiszem, hogy
végérvényes, illetve pontos válaszra leltem
volna ezen a hûvös, szeles, õszi hajnalon.
Laci
1997. szeptember 26.
a csodák pedig
jönnek
Évekkel ezelõtt, amikor még
ittam, nagyon magányosnak éreztem magam. Azt hittem, csak
én vagyok ilyen gyenge ember, csak én hazudok és rejtegetek
szégyenteljes titkokat. Csak én nem tudok parancsolni magamnak,
hogy mennyit igyak és mikor hagyjam abba. Csak én nem emlékszem
az eseményekre, és csak én szégyenkezem azért,
hogy mit követtem el. Pedig én nem akartam. Úgy láttam,
mindenki normálisan él, csak én vagyok ilyen szerencsétlen.
A San Diegó-i stadionban, több ezer
társam között, már nem voltam magányos.
A világ minden tájáról voltak ott olyan emberek,
akik régebben ugyanazt érezték, amit én. Most
boldogok és szabadok voltunk. Nem voltunk idegenek egymás
számára. Nemre, felekezetre, nemzetre való tekintet
nélkül egy nyelvet beszéltünk. A mozdulatokból,
szemvillanásokból, a mosolyokból éreztük
a szeretet mindent átható erejét, amely összeköt
bennünket, akár Budapestrõl, Sydneybõl, Bostonból,
Rióból, Moszkvából vagy Tokióból
érkeztünk.
Soha nem gondoltam, hogy egyszer San Diegóban,
Kalifornia legszebb városában, társaim kezét
fogva elmondhatom: „Istenem, adj lelki békét annak elfogadására,
amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak
azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem
a kettõ közötti különbséget."
Miközben sok-sok nyelven szállt az
ima az ég felé, melegség öntötte el a szívemet.
Éreztem, s a könnyfátyolon át láttam a
társaim tekintetében: lehet és érdemes alkohol
nélkül élni…
Sokan, nagyon sokan voltunk itt. A társaim
jutottak eszembe, akik otthon is ugyanígy fogják egymás
kezét és reménykednek, hogy boldogabb lehet az életük
együtt. Igen, együtt. Egymást szeretve és segítve
lehet józan, szabad életünk!
Együtt, mi, alkoholisták, akik nap
mint nap megküzdünk a józanságunkért a világ
minden táján. Csak a mai nap. Igen, ezen az úton jutottam
el Amerikába, 1995-ben, a Névtelen Alkoholisták közösségének
60. születésnapjára.
Több mint három éve már,
hogy részese lehettem tengeren túli társaim ünneplésének,
s azóta is osztogatom az ott kapott szeretet melegét, viszem
az üzenetet a még szenvedõ társaimnak. Elmondom
nekik, hogy van remény a felépülésre, és
hogy nincsenek egyedül.
Béla
1934. december 31. (Bill W. utoljára
iszik alkoholt.) Találkozik Rev. Samuel Shoemakerrel, aki az oxfordi
csoport vezetõje. Õk mindvégig közeli barátok
maradtak. 1935. május (Bill találkozik dr. Bobbal
június 10-én, anyák napján) Dr. Bob utoljára
iszik alkoholt. Elindul a Névtelen Alkoholisták mozgalma.
1945. Dr. Silkworth dolgozni kezd a New York-i Knickerbocker kórházban.
1955. Megjelenik a Nagy Könyv – július: nemzetközi
találkozó (az A.A. 20 éves évfordulója),
St. Louis, Missouri állam, 5000 résztvevõ. 1965.
július: nemzetközi találkozó (30. évforduló),
Torontó, Ontario állam, Kanada, 13 000 résztvevõ.
1975. július: nemzetközi találkozó (40.
évforduló), Denver, Colorado állam, 19 500 résztvevõ.
1985. július: nemzetközi találkozó (50.
évforduló) Montreal, Québec állam, Kanada,
35 000 résztvevõ. 1995. július: Az A.A. mozgalma
jelen van a világ 141 országában, több mint kétmillió
ember, 89 000 csoportban. A Nagy Könyvet 29 nyelven kiadták,
nemzetközi találkozó (az A.A. 60. évfordulójára,
San Diego, Kalifornia állam).
Névtelen alkoholisták
oldala
Hétfõ
11.00 XII., Kékgolyó u. 29.
(az udvarban hátul)
17.00 VII., Hársfa u. 40. fsz. 5.
18.00 X., Elõd u. 1., KÖSZI
Kedd
11.00 VII., Hársfa u. 40. fsz. 5.
18.00 VII., Dohány u. 20.
(idõsek klubja)
18.00 VII., Kertész u. 28. (English)
(családsegítõ központ)
20.00 VII., Hársfa u. 40. fsz. 5.
Szerda
11.00 VII., Hársfa u. 40. fsz. 5.
11.00 II., Pasaréti út 137.
templom, hittanterem
16.30. VII., Hársfa u. 40.
18.00 VII., Kertész u. 28.
(családsegítõ központ)
18.00 VII., Dohány u. 20.
(idõsek klubja)
Csütörtök
11.00 VII., Hársfa u. 40. fsz. 5.
16.30 VII., Hársfa u. 40. fsz. 5.
18.00 XII., Kékgolyó u. 19.
(az udvarban hátul)
18.00 VII., Kertész u. 28.
Péntek
11.00 VII., Hársfa u. 40.
17.00 X., Elõd u. 1., KÖSZI
17.00 XIII., Visegrádi u. 96/B
18.00 VII., Kertész u. 28. (English)
18.00 XVIII., Kondor Béla sétány
13.
18.30. VII., Rózsa u. 3.
(családsegítõ központ)
18.30. VII., Hársfa u. 40.
Szombat
11.00 VII., Hársfa u. 40.
14.30 II., Pasaréti út 137.
templom, hittanterem
16.00 VII., Hársfa u. 40.
18.00 VII., Hársfa u. 40.
Vasárnap
18.00 VII., Kertész u. 28. (English)
18.30 VII., Hársfa u. 40.
Minden hónap elsõ keddjén
18.00:
VII., Dohány u. 20.
Minden hónap elsõ csütörtökén
18.00:
XII., Kékgolyó u. 19.
Minden hónap második péntekén
17.00:
XIII., Visegrádi u. 96/B
Minden hónap utolsó péntekén
18.30:
VII., Rózsa u. 3.
Minden pénteken 18.00:
XVIII., Kondor Béla sétány
13.
Minden szombaton 14.30:
II., Pasaréti út 137., templom
BAJA, Pokorni u. 9. (víztoronynál)
Kedd 17.00
BÉKÉSCSABA, Ifjúsági
Ház
Péntek 17.00
DUNAÚJVÁROS, Vasmû út
4. (322. szoba)
Hétfõ 17.30
EGER, Kolozsvári út 49. (Rév)
Szerda 18.00
GÖDÖLLÕ, Szabadság út
23.
Családsegítõ központ
Vasárnap 16.30
HÓDMEZÕVÁSÁRHELY,
Zrínyi u. 9. (belsõ ép.)
Kedd 18.00
JÁSZÁROKSZÁLLÁS,
Móczár tér 5.
A fogorvosi rendelõ felett
Hétfõ 18.00
KALOCSA, kórházporta, hátsó
faház
Hétfõ 17.30
KAPOSVÁR, Füredi út 65.
Szerda 17.30
KECSKEMÉT, Egressy u. 5., családsegítõ
közp.
Szerda, péntek 17.00, vasárnap
16.00
Megyei Mûvelõdési Központ,
I. em. 84
Kedd 17.00
KOMLÓ, Templom tér, Mûvelõdési
Ház
Szombat 16.00
MOHÁCS, Jókai u. 28.
Szombat 15.00
NAGYKANIZSA, Olaj Mûvelõdési
Ház (Ifj. Klub)
Szerda 19.00
PÁPA, Szent Anna tér 9., plébánia
Hétfõ 18.30
PÉCS, Dischka Gy. u. 4.
Kedd 17.00
NYITOTT GYÛLÉS:
Minden hónap elsõ kedden
Székesegyház, plébánia
Péntek 18.30
NYITOTT GYÛLÉS:
Minden hónap harmadik péntekén
Szabadság út 35., református
templom
Vasárnap 17.00
NYITOTT GYÛLÉS:
Minden hónap elsõ vasárnapján
PÉCSVÁRAD, Kossuth u. 4. (Gyógyped.
Int.)
Szombat 17.30
SIKLÓS, Kossuth tér 4.
Szerda 16.30
SIMONTORNYA, Iskola u. 6.
Téli idõszámítás
szerint: kedd 17.00
Nyári idõszámítás
szerint: kedd 19.00
SIÓFOK, Batthyány u. 46.
Csütörtök 17.00
NYITOTT GYÛLÉS:
Minden hónap elsõ csütörtökén
SOMLÓSZÕLLÕS, Kossuth u.
65.
Szerda 17.15
SOPRON, Gyõri út 5.
Kórház, szociális
foglalkoztató
Szerda 17.30
GYÁÉV pályaudvar,
Mátyás étterem
Hétfõ 17.00
SZEGED, Torontál tér 6. (Rk. templ.
alagsor)
Csütörtök 17.30
SZÉKESFEHÉRVÁR, Sütõ
u. 12.
Családsegítõ központ
Kedd 18.30
SZENTLÕRINC, Templom tér 2., plébániahiv.
Szerda 17.30
SZIGETHALOM, Mû-út 131/c
Hétfõ 18.00
SZIGETVÁR, Széchenyi u. 25., ref.
templom
Kedd 16.30
Széchenyi u. 105., védett
szállás
Szombat 16.00
NYITOTT GYÛLÉS:
Minden hó utolsó szombatján
SZOLNOK, Helyõrségi Mûvelõdési
Otthon,
Táncsics M. u. 5–9.
Szerda 17.30
SZOMBATHELY, 11-es Huszár út 138.
Kedd 17.45 (érdeklõdni a
portán)
Bem J. u. 9. Humán Egészségház
Péntek 17.00–19.00
VESZPRÉM, Mûvelõdési
Ház, 116-os terem
Minden második hétfõn
17.30
ZALAEGERSZEG, Kiss út 8. (Családs.
közp.)
Szerda 16.00
korszellem
Három napja egyfolytában iszom,
nem tudom abbahagyni.
A nagymama is beteg. Még szerencse, hogy
Zolika mindennap elmegy az iskolába.
Már nem tudok felkelni. „Beteg vagyok"
és dugdosom az üvegeket… Csak meg ne lássa!
Enni kéne valamit, de nem tudom megcsinálni.
Felébredek. Tiszta víz vagyok.
Úristen, mi történt tegnap?!
Hol a gyerek? Iszonyú lelkiismeret-furdalásom
van…
Fõzni kéne valamit.
– Zolika, miért vagy itthon?
– Szombat van, anyu!
Jaj! Egész nap itt lesz körülöttem!
Hol a söröm? Muszáj innom egy kicsit, hogy legyen erõm.
– Anyu, ne igyál!
– Jó, jó. Most abbahagyom, de csak
fokozatosan lehet. Nem iszom töményet, jó?
Órák óta fõzök,
már délután van és semmi sem készül
el. Csak vonszolom magam. Nem bírom tovább, csak hogy legyen
erõ… Belopakodom a speizba és meghúzom a pálinkásüveget.
De jó… Csak még egy kicsit… Körülnézek,
a gyerek sehol. Hál’ Istennek! Csak még egy kicsit…
– Látlak, anyu!!!
Istenem, miért nem tudok már megdögleni…!?
2G
1227 napja nem ittam.
A névtelen alkoholisták tizenkét hagyománya
1. Közös boldogulásunk mindennél elõbbre való: egyéni felépülésünk
az A.A. egységétõl függ.2. Csoportjaink számára csak egy abszolút tekintély létezik, a szeretõ Isten,
amiként Õ megnyilatkozhat csoportjaink lelkiismeretén keresztül.
Megbízott vezetõink szolgálnak bennünket, nem uralkodnak rajtunk.3. Az A.A.-tagság egyetlen feltétele az ivás abbahagyásának vágya.
4. Legyen minden csoport önálló, kivéve azokat az ügyeket, amelyek más
csoportokat vagy az A.A. egészét érintik.5. Minden csoportnak elsõdleges célja az, hogy eljuttassa üzenetét a még
szenvedõ alkoholistához.6. A.A.-csoport soha nem támogathat, finanszírozhat semmilyen kapcsolódó
intézményt vagy külsõ vállalkozást, és nem engedheti az A.A. nevet
ilyenek használatára, nehogy pénz, vagyon, vagy a presztízs eltérítsen
bennünket elsõdleges célunktól.7. Minden A.A.-csoport legyen önfenntartó, hárítsa el a külsõ adakozást.
8. Az A.A. maradjon mindig nemhivatásos, bár szolgálati központjaink
alkalmazhatnak szakdolgozókat.9. Az A.A. mint olyan, soha ne szervezõdjék, bár alakíthatunk szolgálati
választmányokat vagy bizottságokat. Ezek közvetlenül felelnek azoknak,
akiket szolgálnak.10. Az A.A. nem formál véleményt kívülálló ügyekben, ezért az A.A. név
sohasem vonható be nyilvános vitába.11. A nagy nyilvánossággal való kapcsolatunk nem a hírverésen, hanem a
vonzerõn alapul. Személyes névtelenségünket a sajtó, a rádió és a film
szférájában egyaránt meg kell õriznünk.12. Minden hagyományunk lelki alapja a névtelenség, amely folytonosan
emlékeztet bennünket arra, hogy az elvek elõbbrevalók, mint az egyes
személyek.