SOROS ALAPÍTVÁNY If You '98

[Fõoldal] [Pályázatok] [Seregélyes] [Arcok] [Fotóalbum]



A túlzott és szelekció nélküli televízió-nézés hatása a mentálhigiénére

Készítették:
Bródy Anikó
Bródy Eszter



Velünk is gyakran megtörtént, hogy szabadidőnk legnagyobb részét TV-nézéssel töltöttük ahelyett, hogy aktív pihenéssel kapcsolódtunk volna ki. Egy-egy programunkat a TV műsorhoz, esetleg kedvenc sorozatunkhoz igazítottuk. Ez tehát azt jelentette, hogy egy fiktív történet megtekintését adott esetben előbbre helyeztük a barátainkkal megbeszélt találkozónál.

Barátainkkal is egyik fő beszédtémánkká vált egy adott műsor, film, reklám, stb., megtekintése. Ez egy bizonyos pontig természetes lenne, csakhogy egyre inkább azt vettük észre, hogy némelyik sorozat szereplőiről szinte mindent, míg akár saját ismerőseinkről, évfolyamtársainkról, szomszédainkról sokkal kevesebbet tudunk, mint a televízióban látható kitalált személyekről.

Nyilvánvaló, hogy korosztályunk legtöbb fiatalja számára a TV-műsorokban látható viselkedési forma, ideálok, stb., a mérvadók saját személyiségük kialakításában.

Habár a konstruktív jellegű vagy igényes kikapcsolódást nyújtó műsorok (híradók, ismeretterjesztő filmek és némelyik szórakoztató műsor) kifejezetten hasznunkra válhatnának, de ezek aránylag kevés műsoridőben tűnnek fel a képernyőn. Többnyire pedig a korosztályunkban lévő fiatalok egymást közt sem keltik fel az igényt az ilyen típusú műsorokra. A szülői ráhatás a serdülőkorban pedig már csak kis esetben számít, a szülők pedig a legtöbb esetben szintén nem mutatnak jó példát. Általában a  szülőknek sincs más szórakozási lehetősége, így akár a gyermekeikkel együtt néznek olyan filmeket amelyek persze nem nekik valóak.

Sokan az iskolából, munkából fáradtan hazatérve, más kikapcsolódást nem találván inkább elnyúlnak kedvenc foteljeikben és további szelekció nélküli információáradat zúdul nyakukba.  Ez nem minősül sem aktív, sem passzív pihenésnek - mindössze fárasztó időtöltésnek. Sőt egy nyomasztó film hatására rosszkedvűvé is válhatunk. Hipotézisünk szerint, súlyosabb esetben, fel is erősítheti  a problémáinkból fakadó rossz közérzetet, mentálhigiénés betegségeket és akár a devianciára való hajlamot.

Ma már csak a legritkábban töltik el a családok estéiket közös vacsorával, beszélgetéssel (hiszen a napi elfoglaltságok után,  szinte csak ilyenkor marad idő a családi együttlétre). Az esti főprogramot többnyire betölti a Tv nézés, videózás, így nem marad idő megbeszélni a napi élményeket, problémákat vagy csak felszínesen érintik azokat, melyeket jó és hasznos lenne családi körben megvitatni. /Hétvégén pedig inkább a többszínű választékból választható családi vagy más filmet  néz a család, kirándulás helyet.../
Ennek a hiánya lapul többnyire a kommunikációs kézségek fejletlensége mögött, amit kérdőívünkben tudományos módszerekkel nem mértünk, de a lekérdezés során gyakran tapasztaltunk.

Külön hangsúlyt fektettünk a 14 évesnél fiatalabb gyermekkel (az ún. minket követő generáció) rendelkező családok vizsgálására. Kíváncsiak voltunk hogy a szülők mennyire kísérik figyelemmel gyermekeik TV-nézési szokásait és mennyire ellenőrzik azt, illetve hogy nevelik-e a szelektív televízió nézésére és ha igen, milyen módszerrel.

Kérdőív

A kérdőíves felmérésünk elemzése

Zárógondolatok





SOROS Alapítvány webmaster@soros.hu