Egy kérdőíves felmérést készítettünk, melynek célja részben az volt hogy hipotézisünket igazoljuk, másrészt pedig a kérdezettek figyelmét kívántuk felhívni a túlzott Tv-nézés veszélyeire.
A kérdőívünk megtalálható a tanulmányhoz csatolt mellékletek között.

A kérdőív mintavétele saját lakókörnyezetünkben történt, ahol adott volt a széles csatornaválasztás lehetősége. Összesen 76 kérdőívet töltöttünk ki. Igyekeztünk megtartani a magyarországi nemek szerinti megoszlás arányait, ez kis eltéréssel sikerült is (férfiak: 36 fő, nők: 40 fő).
76 háztartásba jutottunk el, ahol családonként egy kérdőívet töltöttünk ki. Felmérésünkben külön szerepeltettünk 14 éven aluli gyermekekre vonatkozó kérdéseket, melyeket a szülők válaszoltak meg. Így egyrészt képet kaphattunk 30 gyermek TV-nézési szokásairól, másrészt arról hogy szüleik mennyire befolyásolják ezt. (A rájuk vonatkozó adatokat a tanulmány végén elemezzük.)
Így 106 fő televízió-nézési szokásait ismertük.

A születési évszámok alapján korcsoportokat állítottunk fel.
A megkérdezettek legnagyobb hányada, az általunk fiatalnak (1972 és 1980 között születettek - 38.15%) és aktív korúnak (1971 és 1958 között születettek - 30.26%) minősített kategóriából kerültek ki. Az 1957 előtt születetteket is két csoportba soroltuk: az egyik, a már valószínűleg nyugdíjban lévők - 7.89% (60 év felettiek), a másik pedig a középkorúak - 23.68%.

Kérdőívünk feldolgozásánál mérvadónak - de nem a legfontosabbnak - tekintettük a válaszadók iskolai végzettség szerinti megoszlását, mégpedig azért mert úgy gondoltuk, hogy minél magasabban kvalifikált valaki, annál nagyobb gondot fordít mind saját, mind pedig a gyermekei által nézett műsorok milyenségére.

Eredményeinket az alábbi táblázatban ismertetjük:

 Alapfokú Érettségi Felsőfokú
Férfi 16 fő – 21% 12 fő – 16%  8 fő – 11%
Nő 14 fő – 18% 16 fő – 21% 10 fő – 13%
Összesen 30 fő – 39% 28 fő – 37% 18 fő – 24%

Véleményünk szerint a televíziók, a nézetségi index növelésének érdekében, egyre több olyan műsort sugároznak (filmek, egyes hírműsorok, stb.,) amelyek bár széles rétegeket vonzanak a képernyő elé, mégsem hordoznak kulturális, emberi, stb., értékeket.
 Ezt a tendenciát kívántuk volna megvizsgálni a 9-es kérdésre adott válaszok alapján, melyből kiderült, hogy a nézőkhöz több erőszakos cselekményt bemutató műsor jut el.
Az itt kapott eredményeket, a következő táblázatban ismertetjük:
 

 

 Alapfokú Érettségi Felsőfokú
a, …sokkal több..  3 fő  -  3.9%  6 fő –  7.8% 7 fő – 9.2%
b, …több… 13 fő – 17.1%  10 fő –  13.1% 7 fő – 9.2%
c,…ugyanannyi… 9 fő  – 11.9%  7 fő  –  9.2% 4 fő – 5.2%
d,…kevesebb… 5 fő – 6.5%  5 fő  –  6.5% -
e,…sokkal kevesebb… - - -

Ezek alapján kimutatható, hogy a kérdezettek 61%-ához több vagy sokkal több, 26%-ához kb.ugyanannyi, míg csupán 13%-uk vélte úgy hogy kevesebb agressziót sugalló film vagy műsor jut el hozzájuk, mint  olyan, amelyek nem mutatnak be erőszakos cselekedeteket.

 A depressziósok illetve az erre a betegségre hajlamosak vizsgálata

A 11-es kérdés tesztszerűen vizsgálja a válaszadók esetleges depresszióra való hajlamát. Feltevésünk szerint a túlzott és szelekció nélküli televízió nézés, lelki egyensúlyzavarokhoz vezethet illetve az ilyen jellegű, meglévő problémákat felerősítheti. Ahhoz, hogy ezt mérni tudjuk, összefüggéseket kerestünk a 10-es (Van-e koncentrációs problémája) és a 14-es kérdésekre (Mennyire kipihenten ébred?) adott válaszok között.
 
A feldolgozás során különválasztottuk azokat az embereket, akiknél a 11-es kérdés kapcsán, többször is előfordult hármas vagy annál magasabb osztályzat (tehát a depresszió egyes tüneteit jellemzőnek illetve teljesen jellemzőnek  tartotta magára nézve).  29-fônél merült fel ezek alapján, a depresszió vagy hogy hajlamosabbak  erre a betegségre. A továbbiakban egy kicsit szeretnénk  részletesebben szeretnénk foglakozni ennek a csoportnak a tagjaival.
Az összes férfi 22.2% -a, míg az összes nő 52.5% -a tartozik ebbe e csoportba. Fontos adat, hogy míg a férfiak ebben a csoportban átlagban napi 2 órát, a nők 5 órát töltenek Tv-nézéssel. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a nők hajlamosabbak a televíziózás által keltett mentális betegségekre.

Ezek az emberek 55.2%-ban erőszakosabbnak illetve sokkal erőszakosabbnak minősítik a televíziós műsorokat, annak ellenére, hogy a 8.kérdésre adott válaszoknál 38.5%-uk szívesen néz akció, illetve horrorfilmet, amelyek nyilvánvalóan agressziót sugallnak. 34.5%-uk vélte úgy, hogy ugyanannyi, míg 10.3%-uk véli kevesebbnek ezt az arányt.

31%-uk gyakran illetve rendszeresen küszködik koncentrációs zavarokkal (10.kérdésre adott válaszok), 65.5%-uk úgy nyilatkozott, hogy néha előfordulnak ilyen jellegű problémái, és csupán 3.5%-uk nem tapasztalta magán ezt a jelenséget.
 
Azoknál, akiknél nem tapasztaltunk depresszióra utaló jeleket az ugyanerre a kérdésre adott válaszok a következőképpen oszlottak meg:

gyakran illetve rendszeresen       :  10.6%,
néha              :  61.7%,
soha              :  27.7%.

Előző állításainkat igazolja az a tény is, hogy a 15.kérdésre adott válaszok alapján a csoport 79.3%-a panaszkodott valamilyen - Tv-műsor által kiváltott - alvási problémáról. ( A másik csoportnál, tehát akik  nem szenvednek a tv – nézés által keltett depressziótól, ugyanez az arány 50-50%.).

A 16.-os kérdés elemzése: a csoport 89.6%-a szembesült már  problémájával egy Tv-műsor kapcsán, akiknek felét valamilyen irányba befolyásolta is a látott program. Így a televízió bizonyos módon, ezeknél az embereknél nagy számban, befolyásolja döntéseiket, akár életüket is!

Alvászavarok
 
A továbbiakban már az összes megkérdezett körében vizsgáljuk  azokat, akik alvászavarral küszködnek. Munkamódszerünk ebben az esetben az volt, hogy a 14-es kérdésnél kiválogattuk azok a személyeket, akiknek valamilyen problémájuk van az ébredéssel  Összesen 37 -en jelöltek meg ilyeneket. Nemek szerinti megoszlásuk:  férfi -43.2%,   nő - 56.8%.
Közülük a 11/g kérdésre 19-en adtak legalább 2-es vagy ennél magasabb értéket, tehát ők azok, akik rendszeresen küszködnek alvási problémákkal. Ezeknek a válaszadóknak 68.4%-a jelölte meg a 15-ös kérdésnél a televíziós műsorokat, mint az alvászavar okát.

A 14 éven aluliak tv-nézési szokásai –szülői szemmel

Az utolsó kérdéscsoporttal (18-24. kérdések) azt szerettük volna kideríteni, hogy azok a szülők, akiknek 14 éven aluli gyermekük van próbálkoznak-e azzal, hogy valamiféle televíziós kultúrára neveljék a jövő generációját. Ez azért fontos mert statisztikák alapján kimutatható, hogy a gyermekek már Magyarországon is egyre többet ülnek a képernyő előtt. Ennek fényében pedig nem mindegy, hogy ezt az időt milyen műsorok nézésével töltik el.

Kérdőívünkkel 30 olyan családhoz jutottunk el, ahol ilyen korú gyermekek voltak. A 30 szülők nemenkénti megoszlása 50-50% volt.

(A feldolgozást megkönnyítő grafikonok a következő oldalon találhatóak.)

 A feldolgozás megkönnyítése érdekében, három kategóriát állítottunk fel. Az 1-2 órányi tv-nézést elfogadhatónak tartjuk, de jól látható hogy a válaszok többsége inkább a másik két kategóriából kerül ki.
A legtöbb apuka úgy gondolja, hogy gyermeke kb.3-4 órát néz televíziót, míg az anyukák, eléggé eltérően, többnyire 1-2 órát illetve 5 óra feletti időtartamot jelöltek meg.

A szülők nagy részének állítása szerint az ő szavuk a döntő abban hogy a gyermek mennyit nézhet televíziót. Ám ez eléggé ellentmondásos az előző adatok tükrében, hiszen ezek szerint a szülők legtöbbje hagyja hogy  gyermeke hosszú órákon át tévét nézzen. Úgy véljük, hogy a szülők felelőssége lenne kordában tartani gyermekeiket és meggátolni a túlzott tévé-nézésbe.
 

Amint az idáig kiderült, a szülők nagyban befolyásolják, hogy gyermekük mennyit tévézhet és mit nézhet meg. Kicsit azonban torz ez a kép, ugyanis  a szülőknek mindössze 30%-a néz  gyermekével rendszeresen gyermekműsorokat , vagyis ők követik figyelemmel igazából azt, hogy milyen hatások érik a gyermeket a tévén keresztül.
Ez az arány pedig nagyon kicsi, ahhoz képest, hogy a szülők úgy vélik,  befolyásolhatják a gyermeket tv-nézési szokásaikban. Természetesen nem irányítani kell őket, de jó ha ismerik a műsorokat, melyeket eleinte magyarázni és értelmezni kellene, hogy  az esetenként megrázó, valótlan képek ne okozzanak naív lelkükben károsodást.

Az utolsó kérdésben a gyermekeknek szóló műsorokról kérdeztük a szülőket. Minőségüket 70%-uk (bizonyára a nyugati országokból érkező műsorok miatt) tartotta jónak, míg 20%-uk közepesre, 10%-uk pedig rosszra értékelte. Annak ellenére, hogy a minőséget ennyire magasra értékelték a műsorok hatását a gyermekre már csak 33%-uk tartotta jónak, 50%-uk közepesnek és 17%-uk rossznak. A tartalmat tekintve 43.3% jó minősítést adott, 40% közepeset és csak 16.7% adott rosszat.
 
 

Bevezető

Kerdőíves felmérés