A Rádió úti esetrõl az évek során többen is megalkották véleményüket. Az indulatok nem hagyták, hogy közömbösek maradjanak az emberek. Senki sem vonhatta ki magát az események alól, hiszen ez nem csak Székesfehérvárnak jelentett problémát, hanem egész Magyarországnak. Lehet, hogy történelem játszódott le, hiszen a fehérvári eset példaértékû lehetett az egész ország számára.
 A kérdés nagyon bonyolult és összetett. Egyrészrõl ezek az emberek valóban tarthatatlan körülmények között éltek, lakásproblémájukat meg kellett oldani, mert addigi lakóházuk összeomlással fenyegetett. De hiba lenne elfelejteni azt, hogy a Rádió u. 11-et a benne lakók tették olyanná, amilyenné, ráadásul jelentõs részük önkényes lakásfoglalóként került a házba.  Másrészrõl nem cigány emberek is laktak illetve laknak Fehérváron hasonló körülmények között, és ha õk hátralékaikat nem tudják kifizetni, kilakoltatják õket úgy, hogy senki sem kérdezi, mihez kezdenek ezután. Ez szülte a fõ ellentétet. A cigány családok 30 milliót kaptak azért, hogy elhagyjanak egy olyan házat, amelybe jogtalanul költöztek be, míg a nem cigány családokat „sorsukra hagyták”. Ráadásul a Rádió utcai romák még „válogattak” is. Számtalan megoldási terv bukott meg azon, hogy a lakók nem fogadták el a számukra felkínált lakást vagy konténert. Ugyanakkor azt is tudta mindenki, hogy ezeket az embereket a különbözõ roma vagy nem roma polgárjogvédõ szervezetek a háttérbõl irányították.
 A város mégis talált megoldást. Humánus, mindenki számára megfelelõ megoldást. Senki nem emelt ellene kifogást. Csak a szakértõk. Okos emberek tömkelege, akik mindent jobban tudtak. Azt is, hogy mi a jobb nekünk, nekik. Senkit nem érdekelt azoknak a véleménye, akiket a kérdés leginkább érintett.
 Szerintünk Székesfehérvár mindenféle viszálykodás nélkül képes lett volna megoldani a problémát, de a sajtó, a média, a szakértõk „túllihegték” a Rádió u. 11. kérdését, és rengeteg olyan mesterséges ellenségeskedést szítottak, amelyek valójában nem is voltak jelen a városban. Egyesek elõbb értesültek saját véleményükrõl az újságok hasábjain, mint hogy õk maguk megalkották volna. Rengetegen próbáltak „segíteni”, de ezzel többet ártottak, mint segítettek.
 Mi is a „nézõközönség” tagjai voltunk, kezdettõl fogva figyelemmel kísértük az eseményeket, és volt saját véleményünk. Ez a vélemény napról-napra változott, ez elsõsorban attól függött, hogy a médiák milyen tájékoztatást adtak az ügyrõl. A botrány kirobbanásakor még csak kíváncsian vártuk a megoldást, akkor még mi sem hittük, hogy ez hónapokig el fog húzódni. Aztán egyre teljesebb képet kaptunk a Rádió u. 11-rõl, lakóiról, életkörülményeikrõl, és (a közvélemény nagyobb részéhez hasonlóan) mi is elítéltük a házban élõ romákat, úgy gondoltuk, hogy a kialakult helyzetért saját magukat okolhatják. Az idõ elõrehaladtával azonban számunkra egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a háttérben sok egyéb tényezõ is szerepet játszik (pl. a politika), és az ügy tulajdonképpeni fõszereplõi e tényezõk áldozatai lettek. Ennek ellenére a megoldást mi is igazságtalannak éreztük, hiszen a romáknak adott 30 millió forintból sok más, évek óta lakásra váró család problémája megoldható lett volna.
 A sok akadály ellenére végül sikerült egy mindenki számára megfelelõ megoldást találni. A békés végkifejlet ellenére úgy érezzük, hogy mind az önkormányzat, mind a civil roma szervezetek több olyan hibát is elkövettek, ami késleltette a megállapodást.
Az önkormányzatnak kezdettõl fogva ragaszkodnia kellett volna álláspontjához. Hiszen azt mindenki tudja, hogy itt többségében önkényes, jogcím nélküli lakásfoglalókról volt szó. Aki pedig rendelkezett szerzõdéssel, az nem fizette rendszeresen a lakbért és a közüzemi díjakat. Az utcára nyilván nem kerülhettek, hiszen emberekrõl, gyermekes családokról beszélünk.
 Nem lett volna szabad - vagy legfeljebb csak tanácsadói szinten - engedni, hogy a különféle polgárjogvédõ szervezetek ilyen mértékben beleszóljanak az ügybe. Természetesen az õ segítségük is nélkülözhetetlen volt a sikeres megoldáshoz, de utólag maguk a családok is elismerték, hogy elfogadták volna akár még a Takarodó úti megállapodást is. Legfeljebb a komfortfokozaton kellett volna változtatni (ez azonban technikai okok miatt nem valósulhatott meg).
 Az országos nyilvánosságot ki kellett volna kerülni. A média túl nagy szerepet vállalt fel az ügyben, de sajnos nem biztosította a teljes informáltságot az embereknek. Ebbõl következett, hogy ennyi szélsõséges és ellentétes vélemény alakult ki az országban. Ennek volt köszönhetõ például az is, hogy a GEB által szervezett tüntetésen az ott levõk többsége vidékrõl érkezett.
 A nagypolitikát sem kellett volna az ügy közelébe engedni. A felek mentségére legyen mondva, hogy ez elkerülhetetlen volt, hiszen a választások közeledtével mindegyik párt igyekezett a békés megoldásból a maga részét kivenni. Láthatjuk azt is, hogy a választások végével már senkit nem érdekelt a még el nem helyezett roma családok sorsa. Sem a politikusokat, sem a médiát nem foglalkoztatta a várva várt végkifejlet.
 Talán a 30 millió forinttal kapcsolatos zúgolódó hangokat is el lehetett volna hallgattatni, ha az önkormányzat feltételhez kötötte volna a megállapodást, mégpedig úgy, hogy bírósági úton kötelezte volna a romákat, hogy a Rádió úttal kapcsolatos lakbér- és közüzemi hátralékokat folyamatosan törlesszék. A közvélemény ugyanis azt kifogásolta, hogy az érintett családok a kapott pénzért cserébe nem tettek semmit, miközben sok fehérvári család évek óta hiába várt lakásra.
 Sokáig egyébként úgy nézett ki, hogy az ügy legnagyobb vesztesei maguk a lakók lesznek, hiszen az õket képviselõ szervezetek és az önkormányzat vitái miatt az egyezség idõpontja mind tovább húzódott. Hogy a megállapodás végül is megszületett, nagy részben annak volt köszönhetõ, hogy a város és jogvédõ szervek is belátták: a megoldást nem lehet sokáig halogatni, mert az indulatok napról-napra forrósodtak. De az eset rávilágított Székesfehérvár egyik legnagyobb problémájára is, hogy a város nem rendelkezik bármikor kiutalható bérlakásokkal vagy szükséglakásokkal. Talán ennek köszönthetõ, hogy már 1997 telén elkezdték a munkálatokat a Kelemen Béla utcai lakótelep környékén. Bérházak fognak épülni…