Úgy gondoljuk, hogy igen nehéz fába vágtuk a fejszénket, hiszen a magány, mint központi téma, egy személyes és egy emberre vonatkozó dolog, ami ennek ellenére mégis hatással van a közösségre.
 A magányos ember más emberekkel nem, vagy nem szívesen érintkezik. Ez idõvel az elidegenedéshez vezethet, amely az az állapot, amikor valaki érzésben, lélekben eltávolodik valakitõl.
 Pályázatunk célja az volt, hogy képet kapjunk a középiskolás diákok érzelmeirõl, körülményeirõl, problémáiról és véleményükrõl a magánnyal, az öngyilkossággal, illetve a lelkisegély szolgálatokkal kapcsolatban.
 Természetesen a magány - különösen ennél a korosztálynál - nem csak külsõ körülményekbõl fakadhat. Sok fiatal esetében az egyén saját személyisége okolható a magány kialakulásáért, amit csak fokoz a támogatás, a szeretet, az egymás iránti bizalom és az önbizalom hiánya.
 Véleményünk szerint a mai középiskolás diákok jelentõs részénél megtalálhatóak a magány különbözõ formái. Ennek természetesen számtalan oka lehet. Tanulmányunkban a legjellemzõbb okokra próbáltunk rávilágítani.
 Feltételezésünk szerint részben az emberek mai életvitele és rohanó hétköznapjai eredményezik azt, hogy egyre több magányos és magára maradt fiatal van, részben pedig a külsõ körülmények okolhatók. Külsõ körülmények alatt a barátok, a család, a megfelelõ szórakozóhelyek és egyáltalán a kapcsolatteremtés lehetõségeinek hiányát értjük.

Arra szeretnénk választ kapni, hogy

1.  milyen mértékben jellemzõ a középiskolás fiatalokra a magány és az elidegenedés
2.  foglalkoztatja-e õket az öngyilkosság gondolata
3.  hogyan próbálják megoldani problémáikat
4.  a különbözõ lelkisegélyszolgálatok mennyire keresettek, illetve milyen mértékben
5.  nyújtanak segítséget.