IV.

Rave- ületben

(Az elektronikus gépzene)

Az elektronikus gépzene

Az elektronikus gépzene a nyolcvanas évek második felében indult hódító útjára. Az abszolút tánczene kristályosodott ki benne. Gyakorlatilag teljesen száműzték a zenéből a szöveget és a dallamot is minimálisra redukálták: a ritmus az, ami dominál.

A rave, house, acid zenei irányzatok megszűntették a slágerzenékre jellemző sztárkultuszt. A zenét nem félisteni magasságokba emelt zenekarok csinálják, hanem DJ-k keverik a rendelkezésükre álló lemezekből, melyeket ismeretlen, vagy legalábbis csak a "szakma" körében ismert előadók készítenek. A valódi "zenészek" tehát a DJ-k, akik a meglévőből, az adottból tudnak mindig újat összehozni, a nagyközönség is elsősorban az ő nevük alapján ismeri a bulikat.

A gépzenének két változata van. Az egyik a tömegirányzat, melyet az óriási rave-, acid- és house- partyk jelentik. A másik az úgynevezett underground irányzat, melyet szűk körben, klubokban hallhatunk. Az előbbi pusztán szórakoztatási céllal készül és ma már üzletnek sem utolsó, utóbbi esetében a DJ-k számára a zene elsősorban művészet, szabadságukat, alkotókedvüket névtelenségbe burkolózva, intelligens közönség mellett élik ki.

A legismertebb gépzenével foglalkozó folyóirat a Free magazin, az underground irányzat kedvelői számára készül a Gépszava, mely azonban nem csupán zenei, egyben társadalmi lap is.

Egyes vélemények szerint az elektronikus gépzene a legfejlődőképesebb zenetípus, a rohamosan tökéletesedő számítógépek alkalmazása korlátlan lehetőséget rejt magában.

Számokban

A kérdőívekre adott válaszok alapján a fiatalok 23* százaléka rajong az elektronikus gépzenéért. Ez esetben inkább az iskolatípus szerinti különbségek szembetűnőbbek, a nemek közötti eltérés nem számottevő. A gimnazisták körében 19, a szakközépiskolások közt 24, a szakmunkásképzősöknél 27* százalék az arány. Ezek az adatok arra utalnak. Hogy ez a stílus nem kifejezetten intellektusra épít.

Amint az talán már az eddigiekből is kitűnt, a gépzene a többi irányzathoz viszonyítva személytelen, a többség nem nevezett meg kedvenc együttest. A legkedveltebb előadók a különböző DJ- k (DJ Budai, DJ Junior stb.). Ha valaki mégis együttest írt, az inkább a slágerzene közé sorolandó zenekarokat választotta, ilyen például a Scooter.

A más irányzatok híveivel szembeni ellenszenv itt már erősebb, bár a slágerzenéket átlagosan 2.3- re értékelték, a rap már csak 1.9- et, a rock pedig mindössze 1.3- et kapott. Érthető, hiszen itt már nagyok a különbségek zene és magatartásforma terén egyaránt.

A szórakozási gyakoriságra adott válaszok átlaga 2.0, és ebben a csoportban találhatóak a legnagyobb arányban olyanok, akik egy héten három- négy éjszakát is átbuliznak. A legnépszerűbb szórakozóhelyek körükben természetesen a diszkók, a gyakori house-, rave- és acid- partyk. Mindössze két ember írt valamilyen alternatív klubot, ami azt jelenti, hogy ők az underground irányzat képviselői. A vendéglátóipari egységek közül többnyire ugyanazok látogatottak, mint a sláger- rajongók előbbiekben már ismertetett kedvenc helyei.

House- party

Városunk egyik forgalmas sétálóutcáján van egy hosszú, magas, zöld fal. Valami építkezés folyik mögötte, azért lehet ott a fél utat elfoglalva. Bár eléggé ormótlan, az emberi lelemény akármilyen förmedvényből is képes hasznot húzni, itt sincs ez másként, ez a kerítés hirdetőfalként kerül hasznosításra. Nem reklámoz itt mindenki, elsősorban a város különféle könnyűzenei programjait plakátolják ki. Hogy akkor hogyan foglalják el a plakátok az egész falfelületet? Egyrészt a kutya se' törődik a régi ragasztmányok eltakarításával, így igen gyorsan több réteg is fedi az eredeti zöld felületet. Másrészt pedig a ragasztgatók valami egészen különleges okból kifolyólag úgy képzelik el a hatékony reklámot, hogy húsz- harminc, de sokszor még több plakátot helyeznek el hosszú láncban egymás mellé.

Erről a falról szereztünk tudomást a DJ Ajóégtudjamárhogyhívták által vezetett fergeteges house- partyról. Most itt zötykölődünk a buszon, a múltkor már megismert diszkó felé. Ma éjszaka mintha kevesebben lennének, de még sokkal elvadultabb külsővel rendelkeznek. A lányok ruházata mintha a néhány nappal ezelőtt megfigyeltnek a még extrémebb változata lenne, bár inkább az volt ennek a finomítása, konszolidálgatása. A fiúk külseje jobban különbözik a már megismerttől, alul bőrnadrág, felül izompóló. A hajviselet lányoknál rövid "tüske", fiúknál jól fésült középhosszú, mindkét nemnél szinte csöpög a zselétől. Kedvelt ékszer az arany- és ezüstkarika, melynek szinte mindenhol van helye: a fülben, az orrban, a szájban, a szemöldöknél és a köldökben, a többi a ruhától nem látszik. Villognak a különböző márkanevek a drága ruhákon, melyeknek van egy közös tulajdonságuk: fényesek.

A beszédet most nem elemezném újra, már ismert, bár még rá tudnak tenni egy lapáttal. Ami viszont most tuti: náluk ez megszokás, beépült a nyelvbe, a káromkodást természetes kötőszóként használják: nem érződik az a kretén tekintélyteremtési szándék, ami pár napja úgy felidegesített.

Megérkezünk, ma csak négyszáz a belépő, két hét múlva már ingyen jövünk. Bemegyünk, már elkezdődött a buli. Elvegyülünk a tömegben, nézelődünk, hallgatózunk.

Általános a jókedv. Bár ez feltehetőleg nem független a nagyobb mennyiségben fogyasztott alkoholtól, az az egész este folyamán feltűnő marad: nem látni komoly embert, nem hallani komoly beszédet, csak vidámság van, nevetés és szórakozás. És afféle kollektív szerelem (nem félreértendő): sokszor nehéz megállapítani, ki kinek a barátja - barátnője, hiszen többször lehetünk szem- és fültanúi, hogy vadidegen emberrel is úgy társalog valaki, mintha hosszú évek óta a lehető legbizalmasabb lenne a kapcsolatuk.

Az egészre jellemző különben a személytelenség. Maga az egybefolyó, elkülöníthetetlen számokból álló monoton zene, a megtévesztésig hasonló külső is ezt sugározza. Az arcokon különös, révült kifejezés, szinte önkívületben mozognak az egyhangú ritmusra. Itt nem párban táncolnak: egyedül és mindenkivel.

A diktafont persze most sem tudjuk használni. Ennek ellenére sokakkal tudunk beszélgetni, közvetlenek, közlékenyek. Összkép? Hát itt finom megfogalmazással élve kevés a gondolkodó, intellektuális elem. A komoly témáknak a szele sem érinti meg őket, minden ilyen irányú kérdést lesöpörnek. Az a fontos, hogy legyen pénz és buli, na meg persze haverok és szerelem. Senki nem szenved az eredetiség hiányától, hiszen ez nem számít, az itt bulizó fiatalokban nincsen önkifejezési kényszer. Nincsenek egyéniségek. De a többség vidám, jókedvű.

Kedves, üres tucattermékek.