V.

Jelentés a gettóból

(A rap és gengszterzene)

A rap és a gengszterzene

Az amerikai börtönökből indult útjára, majd kezdetben a néger gettókban terjedt el a rap- zene. Bár a köztudatban sokáig még csak mint "fekete - zene" élt, a valóságban gyorsan elterjedt a fehér amerikaiak körében, majd Európában is.

Sokan próbálkoznak a rap- pel, hiszen az előadóknak nem kell páratlan zenei talentumoknak lenniük, csak egy egyszerű alapdallamra és pergő szövegre van szükség és már kész is a zene.

A befogadó közönség nem sokat változott, csak a gettók helyett a lakótelepek, nagyvárosi szegénynegyedek népe alkotja. Ennek megfelel a témaválasztás is, a számokban a közönséges városi halandó életéből vett valóságszerű témákat dolgozzák fel, durva, gyakran trágár szókinccsel.

A kilencvenes évektől azonban megjelent a sláger - rap is. Az előadók konszolidálták a dalszövegeket, a megcélzott társadalmi csoport is módosult. Ezzel együtt azonban kialakult a rap- nek egy speciális változata, a gengszterzene. Amint az elnevezés is mutatja, ez a zene már szinte kizárólag egy témakörre koncentrál: a modern társadalmat létében veszélyeztető alvilágra, a maffiákra, a nyomor felé sodródó, a bűnözés világában menedéket kereső szegényekre, a kallódó, csavargó fiatalokra. Sajnos a mai Magyarországon mindezek szomorúan aktuálisak: a rendszerváltás utáni társadalomban növekszik a szegénység, amit többek között kiválóan tükröz a gengszterzene általunk megfigyelt rohamos népszerűsödése is.

Számokban

A fiatalok között ez az irányzat örvend a legkisebb népszerűségnek, rajongói a megkérdezettek nem egészen 10* százalékát alkotják. Itt nagyon nagy az eltérés mind a nemek, mind az iskolatípusok között. Míg a fiúk között 14, a lányok között csak 5% rajong ezért a stílusért. Ami azért jelzi: a lányok még mindig kevésbé vevők a nyers, primitív durvaságra. A gimnazisták 7, a szakközépiskolások 10 és a szakmunkásképzősök 13 százaléka sorolható ebbe a csoportba, tehát ez sem kimondottan szellemi elit számára gyártott zenei termék.

A felsorolt együttesek közül vitathatatlan a Ganxsta Zolee és a Kartell nevű formáció vezető szerepe. Ezen kívül érdekes, hogy csaknem valamennyi válaszadó magyar csapatot nevezett meg. Ennek oka feltehetőleg abban keresendő, hogy ennek a zenei irányzatnak a lényegét a szöveg adja, ezért előnyösebb a magyar nyelvű produkció. Azért kisebb számban előfordultak külföldi együttesek is, ám ezek többé- kevésbé a slágerkategóriába is besorolható formációk, mint például a Coolio.

A más irányzatok rajongóival szemben megnyilvánuló ellenszenv itt nagyon erős, mindhárom átlaga 1.2 alatt van, csak néhány kettes szerepel közöttük.

A szórakozási szokások az előbbiekben bemutatotthoz képest itt más jellegűeknek tűnnek. A zenés szórakozás ritkább (átlaga 3.0), ez többnyire a diszkókban időnként koncertező zenekarokat jelenti. Mivel a rajongók többsége a szegényebb rétegekből kerül ki, a divatos, drága helyekre ritkán ülnek be. Sokan nevezték meg viszont a csavargást, mint szórakozást.

Egy délután a Jocóval

Nincsen gengszter- buli. Lassan már kész kellene lenni, és még nem lettünk sokkal okosabbak ezzel az irányzattal kapcsolatban. Aztán végre jön a mentő ötlet. A Jocó! Hát persze, régebbről ismerem, a Ganxsta Zolee őrültje, ha más nem, hát vele beszélhetünk.

Másnap már megyünk is hozzá. Örömmel fogad, végül is régen találkoztunk, nem változott sokat. Külön örül, mikor elmondom, miért is keressük. Hogyne, szívesen segít.

Bemelegítésképpen felrak néhány számot a kedvencei közül. Érdekesek. Amit a vaskos trágárságok mögül ki lehet hámozni, az egy nagy adag pesszimizmus, sokcéltáblájú gyűlölet. Hogy ezen mit lehet szeretni? Jocó láthatóan élvezi, hangosan kántálja is a szöveget. Mikor befejezte, fel is teszem neki az imént megfogant kérdésemet. A válasz egyszerű:

-Hát nem jó?

Közlöm, hogy ezt ugyan nem mondtam, de azért elmondhatná, mit szeret rajta.

-Marha jó a szövege -ezt nem ezekkel a szavakkal mondta-, és a valóságról szól.

Mondom, oké, mutassa meg azt a valóságot. Ó, miért ne, csillan fel a szeme, irány a tér, ismerkedjünk meg a barátaival. Le is ballagunk a sivár lakótelep játszóterére, ahol népes társaság ücsörög, páran az "U"- alakú görkorcsolya-paravánon ügyeskednek. Ami első látásra feltűnő, az a szétesésig menő lazaság. A fiatalokon lóg a rendkívül bő gatya, a meleg miatt félmeztelenek, de a hátrafordított baseball- sapkát, illetve a fejkendőt le nem vennék. Az egysoros görkorcsolyát virtuóz módon kezelik. Ami még szembetűnő, hogy nagyon kevés közöttük a lány.

Hamar megismerkedünk, szívesen beszélgetnek velünk. Látszik rajtuk, hogy unatkoznak, bár ezt a világért sem ismernék el. Kérdezzük őket, minden délután itt vannak- e. Itt. Meddig? Estig. Máshová nem nagyon mennek, mondván hová mehetnének? Mit csinálnak? Hát ezt. Görkoriznak, mászkálnak, beülnek egy kocsmába, esetleg fociznak, kosaraznak, néha összeverekednek. Felvetünk néhány ötletet, miért nem mennek ide és ide. Lehurrognak, a diszkók nyálasak, miért ráznák ott magukat, a "révereket" utálják, minek tudnak azok állandóan örülni, különben is azok gazdagok, rock- koncertre nem mennek, a rockereket is utálják, idétlenek és rondák, pizzériákba nem mennek, drágák és sznoboknak valók és így tovább. Ami biztos, hogy ők itt élnek a gettószerű lakótelepen, szegények, utálnak mindent, ami gazdag.

Mit akarnak csinálni később? Fogalmuk sincs. Csak jó sok pénz legyen belőle, mindegy hogyan, de biztos lopni fogják, mert máshogy képtelenség. De hát akkor miért utálják úgy a gazdagokat, ha azok akarnak lenni? Gondoltam, ezzel majd csőbe húzom őket. Hát nem nyert! A legtermészetesebb módon közlik, hogy akkor majd őket fogják utálni, ahogy most ők gyűlölnek mindenkit, akinek több pénze van. Tehát csak irigyek? Úgy is mondhatjuk, vonnak vállat.

Különben milyenek? Agresszívek, közönségesek, erkölcsi normákról talán még nem is hallottak. Ezért vonzza őket a primitív, arrogáns, trágár szövegű zene. De ki haragudhat rájuk? Nem véletlenül ilyenek. Csak a környezetüket reagálják le így.