Középiskolás diákok vagyunk és az ország különbözõ városaiban (Szolnokon, Záhonyban és Debrecenben) élünk. Beszélgetéseink közben derült fény arra, hogy más véleményt alkotunk jövõnkrõl, jelenünkrõl és múltunkról. Eleinte nem értettük, hogy miért alakultak ki ilyen véleménykülönbségek köztünk. De késõbb, ahogy egyre jobban megismertük egymást rájöttünk, hogy a különbözõ életkörülmények, az eltérõ szocializációs folyamatok jelentõs mértékben befolyásolják az emberek beállítottságát. Másként vélekednek ezekrõl a témákról azok, akiknek a családját, környezetét pozitív, és másként azok, akikét negatív hatások érték. Felmerült a kérdés, hogy melyek azok a konkrét tényezõk, amelyek befolyásolják az emberek jövõrõl és múltról alkotott véleményét. A kérdõívünk elején összegyûjtöttük ezeket a szempontokat. Az is érdekelt minket, hogy ezek a tényezõk hogyan hatnak az emberek gondolkodásmódjára. A második részben már ezekre a kialakult véleményekre kérdeztünk rá. Csak így együttesen kaphattunk értékes információkat arról, hogy hogyan alakítják ezek a tényezõk az emberek gondolkodásmódját.
 
 

 Az adatfelvételt 250 ember megkérdezésével végeztük el Szolnokon, Záhonyban és Debrecenben. Ennek során az utca emberét és ismerõseinket kérdeztük meg.
 Az elsõ kilenc kérdésünk azonosítási szempontokat tartalmaz. A következõ három kérdés pedig az egyén múltbeli és jelenlegi helyzetét tárja fel. A szocialista és kapitalista rendszer megítélését (elõnyeit, hátrányait) a 13-16. kérdések tárgyalják. A következõ három kérdésünkkel az Európai Unió és a NATO fogadtatását mutatjuk be. A 19. kérdés azzal foglalkozik, hogy a megkérdezettek szerint az ország fejlõdik-e vagy sem. A 20-21. kérdésekkel az emberek álmait, terveit mutatjuk be. A következõ két kérdés az emberi értékekkel és a családalapítással foglalkozik. A 24. kérdésben a kormánnyal szembeni elvárásokat kutattuk. Az utolsó kérdés a megadott szempontok segítségével tárja fel, hogy mi a legfontosabb az emberek szerint az életben való boldoguláshoz.

 A felmérésünk legfontosabb célja az volt, hogy Záhony, Debrecen és Szolnok lakosainak a
véleményét összehasonlítsuk. Ezért ezeket az eredményeket elemezzük ki részletesebben.
 A jövõképkutatásához elengedhetetlen a múlt ismerete. Ez a viszonyítási alapunk, ezért kérdeztünk rá a 10. kérdésben arra, hogy elégedett volt-e az egyén az anyagi helyzetével a szocialista rendszerben. (A méréshez ötös skálát használtunk, amelyben az 1-es szám azt jelenti, hogy egyáltalán nem volt elégedett vele, az 5-ös pedig azt, hogy teljesen elégedett volt.) A 11. kérdéssel azt próbáltuk kideríteni, hogy mennyire elégedettek a jelenlegi anyagi helyzetükkel az emberek. A két kérdésre kapott válaszokat %-os arányban közöljük:
 
 

Ezekbõl az adatokból kitûnik az, hogy az emberek többségének saját megítélése szerint jobb volt az anyagi helyzete az elõzõ rendszerben.
 A lakhely szerinti elemzésnél nem a kérdõíven feltüntetett szempontokat vettük figyelembe, hanem azt, hogy a megkérdezett személy a három említett város melyikében él. Városonként a következõ válaszokat kaptuk.
 
 

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a záhonyi és debreceni lakosok anyagi szempontból jobbnak ítélték meg a régi rendszert. A szolnokiak viszont ellenkezõ véleményen voltak. Ezek közül az eredmények közül az a legszembetûnõbb, hogy a debreceni lakosság kimagaslóan jobbnak ítélte az anyagi helyzetét a szocializmusban a másik két városhoz képest. Továbbá, hogy a záhonyiak között senki sem volt, aki teljes mértékben elégedett lett volna a jelenlegi életszínvonalával.

 A 12. kérdésben arra kérdeztünk rá, hogy az egyének szerint hogyan fog alakulni a jövõben az anyagi helyzetük. Itt ezek az eredmények születtek:

Romlani fog az anyagi helyzete:                 8 %
Nem fog változni az anyagi helyzete:        24 %
Javulni fog:                                             28,6 %
Nem tudja:                                             39,3 %
 
 
 

A megkérdezettek többsége bizonytalanságban él. Nem tudják, hogyan fog alakulni a sorsuk. Mégis azt mondhatjuk, hogy jelentõs hányaduk pozitívan látja jövõjének alakulását.

 A városonkénti elemzésnél a következõ válaszokat kaptuk:
 
 

A kapott eredmények szerint a záhonyiak a legbizonytalanabbak az anyagi helyzetük alakulását illetõen. Debrecenben látták a legtöbben optimistán a helyzetüket, ugyanakkor a legtöbb pesszimista válasz is itt született.
 

 A 13. kérdésben arra kerestünk választ, hogy miben látják a polgárok a szocialista rendszer legnagyobb hátrányát.
 

Nem értett egyet az eszmével:     11 %
Eladósodott az ország:                23 %
Jelentõs volt a korrupció:        6,7 %
Az ország szellemi elitjét kivándorlásra kényszerítették:  7,4 %
Megsértették az alapvetõ emberi jogokat:    11 %
Idegen, szovjet befolyás alatt állt az ország:    30,5 %
Diktatúra volt:        9,7 %

 Tehát a megkérdezettek többsége szerint az volt az elõzõ rendszer legnagyobb hátránya, hogy szovjet befolyás alatt álltunk és azt a választ is sokan megjelölték, hogy eladósodott az ország. Nem számítottunk arra, hogy a megkérdezetteknek csak a 11 %-a találja majd hátrányosnak  azt, hogy megsértették az alapvetõ emberi jogokat.
Városonként a következõképpen alakultak az emberek véleményei:
 
 

Azt tartottuk a legfeltûnõbb eredménynek, hogy Szolnokon a megkérdezetteknek majdnem a fele a szovjet befolyást jelölte meg a legnagyobb hátrányként, valamint, hogy õk egyáltalán nem tartották fontosnak azt, hogy az ország szellemi elitjét kivándorlásra kényszerítették. A debreceni vizsgálat eredménye erõs megosztottságot mutat. Itt is a szovjet befolyást tartották a leghátrányosabbnak. Meglepõnek tartottuk azt az eredményt, hogy míg Záhonyban a megkérdezettek 40,9 %-a tartotta nagyon hátrányosnak, hogy eladósodott az ország (ebben a városban ez  a válasz "gyõzött" ), addig Szolnokon csak a 3,8 % vélekedett így.
 A 14. kérdésben azt vizsgáltuk, hogy miben látják az emberek a szocialista rendszer legfõbb erényét. Erre a kérdésre a következõképpen válaszoltak:
Lehetõséget adott az ingyenes tanulásra:       6 %
Munkát és létbiztonságot teremtett:        52 %
Lehetõvé tette az ingyenes üdülést:        6 %
A szakszervezet képviselte a dolgozók érdekeit:      3,7 %
Egyetértettem az eszmével:         0 %
Támogatták a lakáshoz jutást, a családi házak építését:      15 %
Szovjet védelem alatt álltunk:         0%
Kisdobos és úttörõmozgalom:         3,7 %
Általános közbiztonság:         9 %
Egy párt egységének köszönhetõen hatékonyabban tudta kormányozni az országot:  3 %

A megkérdezettek 52 %-a az elõzõ rendszer legfõbb erényét abban látja, hogy mindenki számára biztosítottak munkát és ezzel létbiztonságot teremtettek. Ez magyarázhatja azt, hogy miért voltak elégedettebbek az emberek a múlt rendszerben az anyagi helyzetükkel. Ezekbõl az adatokból úgy tûnik, hogy "senki sem értett egyet" a szocializmus eszméjével.
A városonkénti elemzés során ezek az eredmények születtek:
 
 

Mindhárom városban azt tartotta  a többség a szocializmus legfõbb erényének, hogy munkát és megélhetést biztosított számukra. Záhonyban jelentõsen többen jelölték meg ezt válaszként mint a másik két városban. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy mindhárom városban sokan megjelölték válaszként, hogy az elõzõ rendszerben támogatták a lakáshoz jutást és a családi házak építését.

 A 15. kérdéssel ki szerettük volna deríteni, hogy miben látják az állampolgárok a jelenlegi rendszer legfõbb hátrányát.

Jelentõsen nõtt a korrupció:                  12,5%
Az országot eladták a külföldieknek:                 11,8%
A határok megnyitásával hazánk védtelenné vált a külföldi negatív hatásokkal szemben: 9,7%
Kettészakadt a társadalom: vékony elitréteg alakult ki, és sokan elszegényedtek:  42%
Bevezették a tandíjat, egyébként is drágább lett a taníttatás:     5,4%
Megszûnt a szovjet védelem:         0%
Megszûnt az elõzõ korszakot meghatározó eszme egyeduralma:    0%
Kialakult a munkanélküliség:         18%
 

Ezekbõl az adatokból világosan látszik, hogy a megkérdezettek legnagyobb része a jelenlegi rendszer legnagyobb hátrányának azt tartotta, hogy kettészakadt a társadalom, így kialakult egy vékony elitréteg, ugyanakkor sokan elszegényedtek. Ennek egyik oka a munkanélküliség kialakulása is lehet, amit szintén sokan  megjelöltek.
A városonkénti elemzés adatai is ugyanezt az eredményt mutatják:
 

Záhonyban és Debrecenben az elszegényedés problémája mellett a munkanélküliséget emelték ki hátrányként,  Szolnokon pedig a korrupciót és azt, hogy a határok megnyitásával Magyarország védtelenné vált a külföldi negatív hatásokkal szemben.  Nem értjük, hogy a keleti határ mellett  élõk  miért tartják kevésbé hátrányosnak pl. az egyre erõsödõ bûnözési hullámot.  Nem lepõdtünk meg azon, hogy senki sem tartotta a kapitalista rendszer legfõbb hibájának, hogy megszûnt az elõzõ korszakot meghatározó eszme egyeduralma és a szovjet védelem.
 

 A 16. kérdésben arra kérdeztünk rá, hogy az egyének miben látják a jelenlegi rendszer legfõbb erényét. Erre a következõ válaszokat kaptuk:

Szabad választások, demokrácia, többpártrendszer:     36,5 %
Szabad gazdagodási lehetõségek:       6,8 %
Lehetõségünk van csatlakozni az Európai Unióhoz, NATO-hoz:   26 %
Megnyíltak a határok, lehetõvé vált a szabad kereskedelem és az utazás:  9,1 %
Elõtérbe kerültek más eszmék is:       8,3 %
Az ország függetlenné vált:        13 %

Az eredmény azt mutatja, hogy a megkérdezettek többsége szerint a jelenlegi rendszer legfõbb erénye a szabad választások, a demokrácia és a többpártrendszer. Emellett 26 %-uk tartotta a legfontosabbnak, hogy csatlakozhatunk az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. Kevesebben emelték ki (13 %), hogy függetlenné vált az ország, holott mi a  13. kérdés válaszai alapján arra számítottunk, hogy ezt a választ újra a megkérdezettek 30 %-a jelöli meg. (Ennyien voltak azok, akik az elõzõ rendszer legfõbb hátrányának azt tartották, hogy idegen, szovjet befolyás alatt állt az ország.) Váratlanul ért minket, hogy a szabad gazdagodási lehetõséget jelölték meg a legkevesebben válaszként, mivel azt az elõzõ rendszer korlátozta, úgy gondoltuk, hogy többen fogják ezt választani. Sokkal pénz- és sikerorientáltabbnak tartottuk a mai magyar társadalmat.
 
 

A különbözõ városokra lebontva is hasonló eredményt kaptunk:

Egy szembetûnõ eltérést találtunk csak a három városban kapott válaszok között. Míg Szolnokon a megkérdezettek 16,6 %-a, addig Záhonyban senki sem tartotta a legfontosabbnak, hogy elõtérbe kerültek más eszmék is.

 A következõ két kérdés a mai magyar társadalom aktuális témáival foglalkozik. A 17. kérdéssel azt derítettük ki, hogy mennyire tartják elõnyösnek az emberek a NATO-hoz való csatlakozást védelmi illetve pénzügyi szempontból. Itt a következõ eredmények születtek (ötös skálát használtunk az értékeléshez):
 

Védelmi szempontból egyértelmûen elõnyösnek tartja a közvélemény a NATO-csatlakozást, de pénzügyi szempontból a legtöbben csak közepesen elõnyösnek ítélik meg. Pedig szerintünk a tervezett csatlakozás pénzügyi szempontból is elõnyös lesz számunkra, mivel így belépünk egy nagy tömbbe, amelynek tagjai pénzzel és felszereléssel segítik a felzárkózásunkat. Ha saját erõnkbõl kellene ezt megtennünk, akkor valószínûleg sokkal többe kerülne az országnak.

A városok szerinti elemzés adatai:

 A 18/a kérdéssel az volt a célunk, hogy bemutassuk, mennyire tartják elõnyösnek az Európai Uniós csatlakozást. Itt ezeket a válaszokat kaptuk:

Tehát a közvélemény egyértelmûen támogatja a tervezett csatlakozást. Ehhez hasonlóan alakult a városonkénti elemzés eredménye is:

 A 18/b és 18/c kérdésekkel az Európai Uniós csatlakozás elõnyeit és hátrányait kutattuk.

Ha elõnyösnek találja, akkor miért tartja annak? (18/b)

Fellendül a gazdaság:       40,6 %
Szabad kereskedelem és munkavállalás:    15,7 %
Megszûnnek a határok:      15,7 %
Közös pénz:        19,8 %
Külföldi tanulás, képzések lehetõsége:     7,6 %

Ha hátrányosnak találja, miért tartja annak? (18/c)

A magyar gazdaság tönkre mehet:     45,6 %
A nyugati kultúra korlátlan beáramlása:    33,6 %
A határokon túli magyarság elszigetelõdése:    19,7 %

Ellentmondásos eredmény született: a kérdés "b" részében azt válaszolták a legtöbben, hogy az Uniós csatlakozás hatására fellendül a gazdaság, viszont a kérdés utolsó részében pedig azt, hogy a magyar gazdaság ennek hatására tönkremehet. Valószínûnek tartjuk, hogy nem gondolták át alaposan a kérdést. Mindenesetre ebbõl kitûnik, hogy a megkérdezettek aggódnak a gazdasági helyzetünk miatt, mert instabilnak tartják.
 

A városonkénti csoportosításban a következõ eredményeket kaptuk:

Az elõzõ adatokat csak két város (Záhony és Debrecen) eredményei igazolják. Itt a megkérdezettek többsége szerint azért lesz elõnyös a csatlakozás, mert fellendíti a gazdaságot. Ezzel szemben Szolnokon kimagaslóan sokan tartják elõnyösnek a csatlakozást azért, mert szerintük ezzel javulni fog a külföldi tanulás, képzések lehetõsége.

 A 19. kérdésben arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek véleménye szerint fejlõdik-e az ország. A következõ válaszokat kaptuk:

Visszafejlõdik az ország:       8,4 %
Nem lesz számottevõ változás az ország életében:    33 %
Fejlõdik az ország:        58 %

Az eredmények azt mutatják, hogy az emberek alapvetõen optimisták (bíznak az új kormányban). Döntõ többségük úgy vélekedik, hogy az ország fejlõdni fog.
 

A városonkénti elemzés adatai:

Az eredmények itt is hasonlóak, de figyelembe véve a százalékos arányokat, azt állapíthatjuk meg, hogy Debrecenben a legpesszimistábbak az emberek. Õket követik a Záhonyiak, Szolnokon viszont senki sem gondolta úgy, hogy az ország visszafejlõdhet.

 A 20. kérdésben arra kértük a megkérdezetteinket, hogy írják le az álmaikat a közeljövõre nézve. Hasonló válaszokat kaptunk mindhárom városban, ezért nem értékeltük õket lakóhely szerint.
Az emberek álmai a következõkhöz kapcsolódnak:
iskola, család, szakmai siker, egészség, anyagi biztonság, utazás, luxuscikkek (pl. luxus autók), pénz.
 Sok diák álmodik továbbtanulásról, sikeres felvételirõl, érettségirõl vagy diplomáról.
 Többen válaszolták, hogy szeretnének családot alapítani / férjhez menni, gyermeket vállalni és boldog házasságban élni.
 Sokan szeretnének javítani az életkörülményeiken, pl. nyugdíjemelést várnak.
Az emberek túlnyomó többsége tehát békés családi életre és anyagi biztonságra vágyik. Ezek a válaszok azt tükrözik, hogy a pénz a legtöbb ember életében csak ahhoz szükséges, hogy ezek a vágyai teljesülhessenek. Ez alátámasztja a 16. kérdésre kapott válaszainkat, ahol szintén az derült ki, hogy az emberek számára a jelenlegi rendszerben nem az a legfontosabb, hogy könnyen meggazdagodhatnak.

 A 21. kérdésben megkértük az embereket, hogy fejtsék ki távlati céljaikat. De a többség ugyanazt válaszolta, mint az elõzõ kérdésre, ezért nem tudtuk elkülöníteni egymástól az emberek közeli és távoli céljait. Itt csak a következõ válaszok emelhetõk ki:

"béke", "békés öregség", "a magyarság megerõsödése", "a fürdõszoba felújítása"
Örültünk neki, hogy akadnak olyan emberek, akiket nem csak a saját életük érdekel, hanem a népünk sorsával is törõdnek. Szerintünk ez a vágy (a magyarság megerõsödése) nem feltétlenül jelenti azt, hogy az írója nacionalista nézeteket vall. Ennyibõl még nem szabad ilyen következtetést levonni. Megdöbbentett viszont minket, hogy élnek közöttünk olyan emberek, akik számára az egészséges életkörülmények megteremtése (fürdõszoba felújítása) is csak egy távlati cél lehet.
 

 A 22. kérdésnél azt vártuk a megkérdezetteinktõl, hogy eldöntsék, mi a legfontosabb érték a számukra.

Szerelem:     1,5 %   Egészség:    35,7 %
Barátság:     7,9 %  Szex:     3,1 %
Demokrácia:     1,5 %  Pénz, anyagi siker:   3,1 %
Család:     35,5 %  Szakmai elismerés:   3,1 %
Szabadság:     7,9 %

Meglepett minket az, hogy a megkérdezetteinknek csak az 1,5 %-a tartotta a szerelmet a legfontosabb értéknek az életben. Pedig a legtöbb híres sláger és népszerû sorozat alaptémája a szerelem., és ezek általában nagy sikert aratnak. Örültünk annak is, hogy  a megkérdezettek nagy részének a család és az egészség a legfontosabb érték. Az itt kapott válaszok is igazolták a 20. kérdés adatait, amely szerint a pénz nem túl nagy szerepet játszik az emberek életében. Nem vártuk ezt az eredményt, mert tapasztalataink szerint a magyar társadalom egyre inkább amerikanizálódik. Az amerikai kutatások szerint pedig az ott élõk számára a legfontosabb érték a pénz és az anyagi siker. Megfigyeléseink szerint nagyon sok  fiatal házaspár azért dolgozik, hogy elõször legyen lakásuk, utána autójuk, majd kertjük. Amikor középkorúak lesznek pedig azért hajtanak, hogy a gyermekeiket minél jobban támogatni tudják az önálló életük kezdetén (lakással, autóval stb.). Végül az idõs korukra gyûjtenek, de  meghalnak mielõtt élvezhetnék. Ezt nagyon szomorúnak tartjuk, mert szerintünk nem ez a boldog élet.
 

A városok szerinti elemzés adatai:

(Debrecenben sokan tartották a hitet legfontosabb értéknek, ezért az õ számukra létrehoztunk egy új kategóriát.)
Szolnokon jelentõsen többre értékelik a család szerepét, mint a  másik két városban. A megkérdezettek 50 %-a választotta ezt, míg az egészséget csak a 30 %-uk. A másik két városban viszont az egészség "nyert" a család elõtt.
 

 A 23/a kérdés segítségével megtudtuk, hogy a megkérdezettek közül szinte mindenki szeretne családot alapítani. A 23/b kérdés pedig azt mutatta meg, hogy a leendõ szülõk hány gyermeket nem tudnak vállalni anyagi okok miatt. 250 személy válaszai alapján azt mondhatjuk, hogy valószínûleg  49 kisbaba nem fog a világra jönni pénzhiány miatt. A megkérdezetteket ebbõl a szempontból két nagy csoportra oszthatjuk: az egyik részük ugyanannyi gyereket vállal, mint amennyit szeretett volna, a másik viszont sokkal kevesebbet. Nem az a jellemzõ, hogy az emberek többsége egy-két gyerekkel kevesebbet nevel fel, mint ahányat szeretne. A városonkénti értékelés szerint Szolnokon várhatóan 21, Záhonyban 9, Debrecenben pedig 19 csecsemõ nem jöhet a világra ilyen okokból.
 
 
 

 A 24. kérdés válaszaiból az derül ki, hogy mit várnak az emberek az új kormánytól:

Semmi jót, nem bízom bennük:       10 %
A közbiztonság javulását:        10,7 %
Az anyagi biztonság megteremtését mindenki számára:    30 %
Szolgálják az egyszerû emberek érdekeit is:      8,4 %
Váltsák be az összes választási ígéretüket:      40 %

Számítottunk arra, hogy lesznek, akik velünk értenek majd egyet, és azt várják az új kormánytól, hogy váltsa be  az összes választási ígéretét. Az viszont meglepett minket, hogy az embereknek ilyen nagy része gondolkodik így. Ennél a kérdésnél is megjelenik az, hogy mire vágynak az emberek (20. pont), hiszen a 30 %-uk az anyagi biztonság megteremtését várja a kormánytól. De szerencsére nem sokan válaszolták, hogy semmi jót nem várnak tõlük.
A városonkénti eredmények:

A városonkénti elemzés során azt a különbséget vettük észre, hogy Debrecenben az anyagi biztonságra adott válaszok száma a legtöbb. Úgy tûnik, hogy itt az embereknek kisebbek az igényeik, nem várják el a kormánytól, hogy minden választási ígéretét teljesítse, csak anyagi biztonságban szeretnének élni.
 

 A 25. kérdés az emberek értékrendjének a különbségeire mutat rá. Azt kértük a megkérdezetteinktõl, hogy döntsék el, mennyire fontosak az életben való boldogulás szempontjából az alábbi tényezõk:

Mennyire fontos az, hogy valaki mennyire gazdag családból származik?
Mennyire fontos az, hogy magasan iskolázott szülei vannak-e?
Mennyire fontos az, hogy valakinek magas iskolai végzettsége van-e?
Mennyire fontos a törekvés?
Mennyire fontos a velünk született képesség?
Mennyire fontos a kemény munka?
Mennyire fontos a befolyásos emberekkel való ismeretség?
Mennyire fontosak a politikai kapcsolatok?
Mennyire fontos az, hogy valaki az ország melyik részérõl származik?
Mennyire fontos az, hogy valaki férfi-e vagy nõ?
Mennyire fontos az, hogy milyen politikai nézeteket vall?

A legfontosabb értékként a törekvést jelölték meg a megkérdezetteink. Tehát szerintük ez az emberi tulajdonság a legfontosabb ahhoz, hogy elérjük céljainkat a mai világban. Ebben a kérdésben mindhárom város egyformán vélekedett.
A megkérdezettek többsége még ma is fontosnak tartja az életben való boldoguláshoz a kemény munkát. Ezt tartották a második legfontosabb tényezõnek. Õk valószínûleg nem fogadják el azokat, akik a kiskapuk kihasználásával érték el anyagi jólétüket. Sajnos azonban ma nem mindig van részük tiszteletben és elismerésben azoknak, akik önerejüknek és kemény munkájuknak köszönhetik az eredményeiket.
A velünk született képesség a harmadik helyre került. Azt, hogy valaki alkalmas-e a munkájára, hogy mennyire rátermett és tehetséges, a záhonyiak tartották a leglényegesebbnek. A szolnokiak számára ez már kevésbé fontos, a debreceniek pedig csak egy alapvetõ tulajdonságnak fogják fel.
A következõ fontos szempont az iskolázottság. A megkérdezetteinknek csak a 30,1 %-a tartja ezt a legfontosabbnak. Mindenesetre az, hogy a felsõoktatásban tanulók száma évek óta növekszik, azt támasztja alá, hogy felértékelõdött a tudás. Bár ennek más oka is lehet, pl. az, hogy a fiatalok félnek a munkanélküliségtõl.
Valamivel kevesebb ember számára jelenti a legfontosabb dolgot az, hogy ismer-e befolyásos embereket. Úgy véljük, hogy egy-egy jó ismerõs még az átlagemberek hétköznapjait is megkönnyíti, pl. munkahelykeresésnél. De leginkább a magasabb beosztású emberek számára lényeges, hogy más befolyásos személyeket ismerjenek.
A hatodik helyre került a fontossági sorrendben az, hogy valaki milyen gazdag családból származik. Valóban gyakran elõfordul azokkal a fiatalokkal, akik gyermekkorukban mindent megkaptak, amire vágytak, hogy felnõttként nem képesek önállóan elérni a számukra fontos dolgokat. Viszont azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha ma valaki egy felsõoktatási intézményben kíván tanulni, az kemény terhet ró a családra, ezért egy megélhetési gondokkal küszködõ családból ritkán kerülnek ki magasan képzett emberek. Pedig az iskolázottság a megkérdezetteink szerint is fontos a boldoguláshoz.
A szülõk iskolázottságát csak a megkérdezetteink 20 %-a tartotta fontosnak. Ez is az elõzõeket igazolja: emberi törekvéssel, rátermettséggel és kemény munkával feljebb lehet lépni a társadalmi ranglétrán bármilyen helyzetû és iskolázottságú családból származik is az ember. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy egy család nem csak anyagi javakat, hanem kulturális tõkét is nyújthat a gyermekének.
Alig tulajdonítottak jelentõséget a megkérdezetteink annak, hogy az ország melyik részérõl származik valaki. Valószínûleg úgy gondolják, hogy a tehetségesek nem csak a fejlettebb Dunántúlon, hanem az elmaradottabb keleti országrészekben is sikeresek lehetnek.
Azt sem tartják lényegesnek ebbõl a szempontból, hogy jó politikai kapcsolataik legyenek, vagy hogy milyen politikai nézeteket vallanak. Ebbõl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az emberek bátran vállalják politikai nézeteiket. Talán azért, mert úgy gondolják, hogy ma már egy politikai vélemény, esetleg bírálat kifejtése után nem kell büntetõ intézkedésektõl tartaniuk. Szerintük tehát a magasabb pozícióban lévõ személyeket sem fenyegeti a leváltás veszélye politikai nézetük miatt, holott manapság egy-egy kormányváltás után gyakran elõfordulnak ilyen személycserék.
A megkérdezetteknek csak elhanyagolható százaléka érezte úgy, hogy sokat számít a boldogulás szempontjából az, hogy valaki férfi vagy nõ.

 A kérdõívünk eleje több azonosítási szempontot tartalmaz, sajnos azonban nem tudtuk mindegyiket felhasználni. A 9. pontot azért nem vehettük figyelembe, mert a kapott válaszok alapján az emberek többségét nem tudjuk besorolni egyik csoportba sem. Túlnyomórészt ugyanis azokat a válaszokat választották, hogy "semleges vagyok", "nem nyilatkozom", vagy "nem tudom eldönteni". Ezek a válaszok megfelelnek annak a ténynek, hogy a felnõtt lakosságnak csak nagyon kis része tagja valamelyik pártnak. Az emberek többsége nem politizál aktívan.
 A 7. és 8. kérdésekre adott válaszokat sem tudtuk felhasználni, mert nagyon elenyészõ volt a munkanélküliek száma azok körében, akiket megkérdeztünk. Tudjuk, hogy ma sok munkanélküli van hazánkban, mi mégis csak néhányukat tudtuk megkérdezni. Többször elõfordult, hogy valaki (akirõl elõbb vagy utóbb megtudtuk, hogy jelenleg nincs munkája) miután átfutotta a kérdõívünk elsõ oldalát visszariadt attól, hogy kitöltse.
 A nemek összehasonlításánál nem találtunk komolyabb eltéréseket. Csak a 22-23. kérdéseknél voltak különbségek, ugyanis a nõk az adatok alapján családcentrikusabbak, mint a férfiak. Ezt abból tudtuk meg, hogy õk nagyobb százalékban jelölték meg a 22. kérdésnél válaszként a családot a legértékesebbnek, és több gyermeket is vállalnának az anyagi gondjaik ellenére.
 Az életkorok szerinti elemzésnél megfigyeltük, hogy a 20 év alatti fiatalok nem minden kérdésre válaszoltak (17., 18., 19.), és a kitöltés közben is észrevettük, hogy többet gondolkodnak egy-egy kérdésen, mint az idõsebbek. Az idõsebb korosztályhoz tartozókra pedig az jellemzõ, hogy nincsenek túl nagy álmaik, csak nyugdíjemelésre és anyagi biztonságra vágynak. Õk a 23. kérdést általában nem töltötték ki.
 Az iskolázottság szerinti értékelésnél megfigyeltük, hogy az általános iskolát és a szakmunkásképzõt végzetteknek sokkal kevesebb kérdésrõl volt határozott véleményük. A 9., 17-19. kérdések nekik is többször gondot okoztak.
 Foglalkozás szerint nem értékeltük a kérdõíveket, mivel a megkérdezetteink között nem volt annyi katona és munkanélküli, hogy a válaszaikból általánosíthatnánk a többiek véleményére. A maradék csoportok: a tanulók, dolgozók és nyugdíjasok véleményét pedig már megtudtuk a korcsoportok elemzésébõl.
 A munkájának jellege szerinti elemzésnél az volt a legszembetûnõbb, hogy a vállalkozók sokkal optimistábbak a jövõt illetõen, õket követik a szellemi majd a fizikai dolgozók. Ez a 12., 19., 21. és a 23. kérdésekre adott válaszokból derült ki.

 A kutatásunk elõfeltételezései beigazolódtak. A tanulmányi terv elkészítése közben úgy véltük, hogy Magyarországon általánossá vált az elszegényedés. Ennek a mértékét sok helyen kutattuk a kérdõívünkben, ahol a következõ eredmények születtek: a 10. és 11. kérdések elemzése során nem lepõdtünk meg azon, hogy az állampolgárok a szocialista rendszerben viszonylagos jólétben éltek. Ezt eddig is tudtuk, csupán számszerûleg akartuk igazolni. A 12. kérdésbõl derült ki az, hogy a megkérdezetteink 39,3 %-a nem tudja megítélni azt, hogy hogyan alakul az anyagi helyzete a jövõben. Tehát az emberek nagy része bizonytalanságban él.
 A 14. kérdés eredményei azt mutatják, hogy a szocialista rendszer az embereknek munkát és létbiztonságot teremtett (52 %). Valószínûnek tartjuk, hogy ez az eredmény nem "gyõzött volna" ilyen nagy különbséggel, ha az elõzõ rendszerben elért életszínvonalat az ország fenn tudta volna tartani. (Igaz ugyan, hogy ezt a szocializmusban is csak nagy mértékû adósság felhalmozásával tudták megõrizni.) A szocializmus elbukott, és sokak számára ezzel a jólét is. A társadalom kettészakadt, a megkérdezettek 42 %-a szerint. A mobilizációs csatornákon széles rétegek indultak el lefelé, a szegénység irányába. Kialakult a munkanélküliség is, mely a megkérdezettek 18 %-a szerint a legfontosabb társadalmi probléma. Emberek ezrei hajléktalanná váltak. A depriváltak száma ma is nõttön nõ, hála a lyukas szociális hálónak. Az eddigi kormányok túl kevés pénzt áldoztak a szociálpolitikára. A megoldást a gazdaságban látjuk. Ha az állam a gazdasági fejlõdés révén nagyobb bevételre tesz szert, akkor több pénzt tud a szociálpolitikára szánni. Így a redisztribúció révén meg lehetne szüntetni a problémákat. Úgy véljük, a polgárok is hasonlóan gondolkoznak, mivel a 18/b és 18/c kérdésekben a gazdaságot emelték ki válaszaikkal.
 A fiatalok álmai jórészt az iskolához kötõdnek. Sokan diplomát szeretnének közülük, úgy véljük, hogy sokat segített az új kormány azzal, hogy a tandíjat eltörölte. Így a továbbtanulás már nem függ a hallgató családjának anyagi helyzetétõl, csak a tehetségtõl.
 Az emberek álmai is kötõdnek az anyagi jóléthez. A 20. és a 21. pontoknál sokan válaszolták, hogy anyagi biztonságra vágynak. Itt és a 22. kérdésben a másik két fontos érték a család (35 %) és az egészség (35 %) volt. Az embereknek fontosabbak a gyermekeik és az, hogy elkerüljék a betegségeket. Ezért volna az jó, ha az állam is hasonlóan gondolkodna. (Reméljük így is lesz.)
 A 24. kérdés eredménye azt bizonyítja, hogy a válaszadók 10 %-a nem bízik a kormányban, pedig még alig kezdte meg a munkáját. Talán az áll emögött, hogy az egyik kormánypárt képviselõje olyan nyilatkozatot  tett, mely általános felháborodást keltett a debreceni emberekben: "Tessék már felfogni, hogy a kormányprogram nem egyenlõ a választási programmal." Valószínûnek tartjuk, hogy ez csupán politikai norma, melyet esetleg a pártok elfogadnak, de a választópolgárok nem. Õk négy évente nem a kormányprogramot "vasalják be" a kormánypártokon, hanem a választási programot. Ez természetes is, hiszen az átlagpolgár füléhez a kormányprogram már nem jut el.Az elõzõ gondolatokat nem csak a személyes megfigyeléseink támasztják alá. A megkérdezetteink 40,7 %-a úgy gondolja ugyanis, hogy a kormánynak teljesítenie kell a választási ígéreteit.
 Az állampolgárok alapvetõen bizakodóak. Ezt az mutatja, hogy a 19. kérdésünkre a megkérdezettek 60 %-a szerint fejlõdni fog az ország. Sok szorult helyzetet átélt már hazánk. Gondolunk itt pl. arra, hogy az elõzõ rendszer óriási mértékû államadósságot hagyott ránk. Ezt a hibát nehéz kijavítani, még most is ezt "nyögjük". A kapitalizmusban most kezdte meg mûködését a harmadik demokratikusan választott kormány. Reméljük, hogy nekik sikerül megállítani a negatív társadalmi folyamatokat és szebb jövõt biztosítanak számunkra.